Heves Megyei Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-13 / 292. szám
HÍRLAP, 1991. december 13., péntek FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 13. Fgészségház-átadás December 16-án délután egy órakor adják át Füzesabonyban a Rákóczi úti, több millió forintos költséggel épült egészségházat. A létesítmény berendezéséhez Dormánd is hozzájárult, így cserébe ennek a községnek a lakóit is ellátják az egészségügyi szakemberek. Rendorors-avatás Kápolnán Ünnepélyes keretek között avatják fel, és adják át ma 11 órakor a kápolnai rendőrőrsöt. A létesítmény — amely a Füzesabonyi Városi Rendőrkapitányság, valamint a megyei rendőrfőkapitányság és az érintett községek önkormányzatának támogatásával készült el — Kál, Kompolt, Kápolna, Nagyút, Aldebrő, Feldebrő és Tófalu közrendjét, közbiztonságát szolgálja majd. Falugyűlés Dormándon A legutóbbi képviselő-testületi ülésen úgy döntöttek, hogy december 16-án falugyűlést tartanak Dormándon. Ezen szó lesz a testület idei munkájáról, s a jövő évre vonatkozó tervekről. Karácsonyi est a nyugdíjasoknak Hétfőn 17 órától a szihalmi művelődési házban karácsonyi estet tartanak a község nyugdíjasainak. A zenés műsorral színesített rendezvényen fellépnek a helyi általános iskolások, a cite- razenekar és a Füzesabonyi Zeneiskola pedagógusai is. Táncest Füzesabonyban A Füzesabonyi Városi Művelődési Központ nemrégiben tánciskolát indított. A foglalkozások során a fiatalok elsajátíthatták a standard és latin táncok egyszerűbb lépéseit. A tanfolyam december 15-én vizsgabállal végződik, amelyen a táncklub bemutatóját is megtekinthetik az érdeklődők. A rendezvény 16 órakor kezdődik. Ó, te „drága” karácsonyfa...! Utaznak a fenyők „hetvenen” árulják majd négy-öt megyében a káli karácsonyfákat. — A törzsvevőké az elsőbbség, mintegy „százan” lehetnek — tájékoztat Beáta, aki katonanadrágban, csizmásán, náthásán és lobogó hajjal szeretné legalább három ember munkáját a lehető leggyorsabban elvégezni. Kiderül, bogy a megrendelések úgyszólván egész évben folyamatosak, a karácsonyfák vágását az idén november 28-án kezdték meg, és ez tart — a piaci ármozf ásókat figyelve — úgyszólván arácsony napjáig. Mi tagadás, az innen szállított fák formásak, szépek, amelynek oka — ki gondolná! —, hogy a fenyőket 5-6 éves korukon át, rendszeresen szakértő kezek metszik, formálják... — Milyen áron, mennyiért juthatnak a vásárlók a karácsonyfákhoz az idén a piacokon? Széttárt karok, a mosoly mindent elárul. — Isten tudja, illetve a kínálat, a kereslet... Itt, az üzemben úgy tűnik, a tavalyihoz képest csupán tisztes áremelést számítanak, azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy meglegyen a tervezett 16-17 millió, és hogy hadd jöjjenek a nagybani kereskedők, ugyanis jövőre szeretnék felfuttatni ezt az üzletet. Az ezüstfenyő termelői ára a legmagasabb: 300 forint méterenként, 200 forint a duglász és 110 forint a lucfenyő. Minket, vásárlókat természetesen az érdekel, hogy mennyiért vihetjük haza azt az „egy” karácsonyfát, amelyet kiválasztunk. Ez a kérdés természetesen több mindentől függ: attól is, hogy mikor, hol és kitől vásároljuk a fát. Ha szolgálhatunk egy hasznos tanáccsal, akkor arra biztatnám a vásárlókat, hogy mindenekelőtt az erdészet bizományosaitól vásároljanak, ugyanis feltehetően ők megelégszenek majd a tervezett haszonnal, és nem „csillagos ég” módra emelik áraikat. Az sem titok, hogy mondjuk, egy kis faluban lényegesen olcsóbbak lesznek a fák, mint Miskolcon, Egerben, nem is szólva Budapestről... Mindez persze nem biztos, de lehetséges. Ezért nem árt alaposan szétnézni, mielőtt kinyitnánk a pénztárcánkat. — Említsen egy kirívó lehetőséget... — Előfordulhat, hogy egy plafonig érő ezüstfenyő nálunk mintegy 800 forintba, Budapesten, netán Egerben mondj uk háromezerbe kerül... Kiderül még, hogy külföldi konkurencia alig van, Erdélyből várhatóak formátlan és drága karácsonyfák, ezek azonban a piacot lényegesen nem befolyásolják maja. — bogácsi — Mozart-vetélkedő Füzesabonyban A világhírű zeneszerző, Mozart emlékének tisztelegve rendeztek vetélkedőt Füzesabonyban, a városi könyvtárban. A 200 éve elhunyt komponista életéről, munkásságáról a város és körzete általános iskoláinak tanulói mérhették össze tudásukat. Előbb szellemi totóban adtak számot felkészültségükről: ebben zenerészleteket, zenei műfajokat kellett felismerniük. Többek között az operákról volt szó, így részletek hangzottak el a Varázsfuvolából, a Szöktetés a szerájból és a Figaro házasságából. Természetesen életrajzi kérdések is szerepeltek a vetélkedőn. Végül a füzesabonyi Teleki Blanka Általános Iskola diákjai bizonyultak a legjobbnak, megelőzve a kompouiakat és a szintén abonyi Széchenyi általános iskola tanulóit. Az első helyezett hanglemezeket, míg a második és harmadik csapat könyveket kapott jutalmul, amelyeket a Művelődési Minisztérium pályázatából biztosítottak a szervezők. Az Egri Színműhely Poroszlón Ma este hat órától az Egri Színműhely Móricz Zsigmond: „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című darabjával vendégeskedik Poroszlón, a művelődési házban. (Fotó: MZS) Közmeghallgatás Szihalmon Kommunális adó: ezer forint évente Közmeghallgatást rendezett a képviselő-testület Szihalmon. A lakossági fórum során a jövő évi kommunális adóról, illetve a község költségvetési tervéről hallgatták meg az emberek véleményét. Farkas József polgármestertől megtudtuk, több mint másfél száz ember volt kíváncsi a tervekre. A művelődési házban számos hozzászóló is akadt, s többnyire egyetértettek az elképzelésekkel. Sőt, egyesek azt kifogásolták, miért olyan alacsony a kommunális adó ösz- szege. A rendelettervezet szerint ugyanis a helybelieknek ez évente ezer, míg az üdülőtulajdonosoknak kétezer forintot kell majd fizetniük. Ezek az adók csak az infrastruktúra fejlesztésére használhatók fel... — tudtuk meg a polgármestertől, aki azt is elmondta, hogy a közmeghallgatás során felvetődött: szükséges lenne a faluban a gáz-, valamint a kábeltelevíziós hálózat kiépítése s a telefon bekötése. Fatuskók a leeresztett Tisza-tóban Gondok, tervek Sarudon Most nem szép látványt nyújt a Tisza-tó. Sőt csúnya, mert ahogy Kiss István sarudi polgármester is elmondja, a vizet leengedték, s most látni csak igazán, hogy mennyi rönköt, tüsköt hagytak benne hajdan. A természetes korhadásra „játszhattak”, de az enyészet nehezen birkózik meg velük, ki kellene tisztítani. Ehhez viszont pénz kellene, ami sem a sarudi hivatalnak, sem a vízügyi igazgatóságnak nincs. — Tavaly kellett volna leereszteni a vizet, mert akkor lehetőségünk volt a munkálatok elvégzésére. De azért reménykedünk, hogy valami úton-módon megoldjuk a gondot. Baleseti forrásról van szó, s lépni kell, ha valóban üdülőterületet akarunk a környéken és a községben kiépíteni. Az ősz, az év vége egyébként nem valami sikeresnek mondható a településen. Nagy mennyiségű csapadék hullott egy hónapon keresztül, most meg hirtelen rájuk tört a fagy, a hideg szél. Le kellett állni a Sallai, a Ságvári és a Munkácsy utcai útépítésekkel, csupán az alapszintig jutottak el, s arról is meggyőződhettek az önkormányzat tagjai, hogy a csapadékvezető árkok mennyire elavultak, tönkrementek, jövőre azokat is helyre kell hozni. Áll a sütőüzem építése is. — Szerencsére több jó hírrel is szolgálhatok — mondja, ahogy a csípős, szeles időben az utcát járjuk. — Fásítottuk a sportpályát, a szeméttárolót és a temetőt. A vízügy kiskörei szakaszmérnöksége 240 fűzcsemetét adott, ezt ültettük el. Jövőre tovább folytatjuk ezt a munkát, több magánszemély is ajánlott fel bokrokat, cserjéket, örökzöldeket, ugyanakkor a 20 évvel ezelőtt telepített nyárfák vágásra érettek, sok a korhadt közöttük, nagyobb szélnél kidőlnek. Háromszor is majdnem balesetet okoztak az utóbbi években: a fákért kapott pénzt is a fásításra fordítjuk majd... Tárgyalunk az ÉMÁSZ-szal, a rendőrőrs fűtésének korszerűsítését akarjuk elvégeztetni. Ez is belekerül vagy 500 ezer forintunkba. Ugyancsak tárgyalunk az ózdi Meteor Kft.-vei, ezer tonna kohósalakot kívánunk leszállíttatni, kell a jövő évi útépítésekhez. A helyi hírek közül feltétlenül el kell mondani még, hogy a legutóbbi testületi ülésükön elfogadták a hosszú távú, 1994-ig szóló fejlesztési programot. Ezt december 16-án falugyűlés elé viszik, ahol közmeghallgatás is lesz. A sok-sok tervből érdemes kiemelni, hogy vízvezetéket kap zz Akácfa, a Bem és a József Attila út, az üdülőterület. S oda, valamint a parkolóba a villanyt is bekötik. Építenek szolgálati lakásokat és középületeket, új üzleteket. El szeretnék kezdeni a falu-tv kiépítését, a műholdas hálózatot, a híradórendszer korszerűsítését, buszmegállók létesítését. További összegeket fordítanak az egészségügyre. A számítógép beállítása után sor kerül a labor kialakítására, a fogászat létrehozására. Tatarozzák majd az óvodát, a kultúrházat, az iskolát. Folytatódik a templom restaurálása is. Az óvodára, iskolára évente 14-15 millió forintot áldoznak, a költségvetésük 50 százalékát. Jól halad a tárgyalásuk a távközlési üzemmel, így valószínű, hogy Tiszanána, Sarud, Poroszló körzetébe beszerelik a crossbar-hálózatot. — Sajnos, itt is tapasztaljuk a lakosság elszegényedését. Ma már 70 munkanélkülit tartunk számon, akik egy év alatt kerültek az utcára. Munkalehetőséget kellene nekik is teremteni, segíteni az öregeket, a rászorulókat — magyarázza a búcsúkézfogásnál. — Karácsonyra 500forintot juttattunk a 70 éven felülieknek. Az óvodások, iskolások után ők, 240-en következnek... (fazekas) Már a templomba is nehéz bejutni Egyenlő lelki támogatást is várnak a füzesabonyi „telepiek’ — Reggelente, fiam, azért is imádkozom, hogy minden baj nélkül elérjek az idősek klubjába. Az esés már nem az én csontjaimnak való... Füzesabonyban két ilyen klub működik. Az egyik a „telepi” oldalon, 1970 óta, a másik meg az ezt megelőző időtől a „falusi” részen, a vasúti sínek által kettéválasztott városban. A „telepiek” az egyes számot kapták, s 26-an járnak ide. Jól érzik magukat, elégedettek az ellátással, azaz az ennivalóval, annak mennyiségével, s a felszolgálással, a kulturális, az egészségügyi ellátással, és még egymással is. Igaz, megjegyzik: a „falubeliek” mindegyikből a „többséget” kapják. Ettől függetlenül második otthonuknak tartják a viszonylag kellemesen berendezett, többszobás hajlékot. Van színes televíziójuk, magnójuk, rádiójuk, varrógépjük. Pihenésre ágyak vannak, fotelek, fürdési, tisztálkodási lehetőségek, s hozzájuk a kedves gondoskodás. Mindezt gyermeki ragaszkodással Méhi Béláné klubvezető és Káló Istvánné gondozónő teremti meg, egyikük 11, másikuk meg 3 és fél év óta. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy a pénzszűke miatt milyen külön odaadást jelent ez napjainkban. Két évvel ezelőtt például még a szombati-vasárnapi hideg élelemmel való ellátásukat is biztosítani tudták, most úgy osztanak-szoroznak, hogy bőségesen jusson a tízóraira, ebédre, uzsonnára. Az öregek ezt akár haza is vihetik későbbi fogyasztásra. Ahogy a vezetők elmondják, 24-80 forintot vonnak le e szolgáltatásért naponta a nyugdíjból, a többi számlát — igaz, egyre nehezebben — az ön- kormányzat állja, fizeti. Innen biztosítják továbbá a 45 gondozás alatt álló idős ember és a szociálisan is rászorultak ellátását is. A magatehetetlenek tüzelőjét beszerzik, kiszállítják, meg bát adnak is ingyen... Egyszóval, eny- nyire futja az erejüktől, miközben minden évben megrendezik a Mikulás és a karácsonyi ünnepségeket, a nőnapot, az anyák és az öregek napját. Voltak kirándulni Szentendrén, október vége felé pedig a városi kultúrházban ma- gyarnóta-esten... A 75 éves Győr József a. nyári időben meg tangóharmonikával fakasztja dalra a dédnagymamákat a kerti, árnyat adó fák alatt: leánykoruk legkedvesebb, majdcsak feledésbe merült énekeit veszik ilyenkor elő. Nagyon összetartoznak ezek az idős asszonyok, többségük özvegy, a 80. évükhöz közel járva, vagy már meg is haladva azt. Tóth Sándorné, Káló Györgyné, Péter Jánosné, Antal József né, Molnár Gyuláné és Darázs Im- réné, és a többiek. Az egyébként igen jó kedélyű 82 éves Anika néni, Molnárné meséli, hogy annak idején mint vöröskeresztes titkár két évig hadakozott azért, hogy a telepen is legyen egy ilyen — akkor még öregek napközijének titulált — létesítmény. Sorra elutasították a beadványait a felettesek azzal a megjegyzéssel, hogy „van már egy ilyen a falunak, járjanak oda, máshol még egy sincs”. Amikor aztán Egerbe, jó munkáját elismerőjutalmát átvenni hívták, bizony egy könyörgő kérvényt is átnyújtott a „hatalmasságoknak”. S az ilyen kérésnek „kénytelenek” voltak eleget tenni, mert az indokok nagyon szigorúak voltak: hogyan gyalogoljanak kilométereket, másszanak fel és le a vasúti felüljárón télen-nyá- ron, esőben és hóban mindennap a faluban lévő otthonba ezek az idős emberek? — Hátígy volt... —zárja élményeit a klub emlékkönyvét, beírásait lapozva Anika néni. Megerősíti a fentieket az ugyancsak alapító tag, Kovács Rozália, aki egyben a kert felelőse is. Aztán Antalné tesz fel egy olyan kérdést, amelyre a feleletet is rögtön megadja: — „ Tudja-e, mi a különbség az édesgyermek meg a mostoha között? Az egyik nagyobb kedvezményt kap, mint a másik.”Én ilyet soha életemben nem tettem, pedig dédunokákból is van legalább öt. Aláírásokat kellett gyűjtenünk, hogy az önkormányzat át ne telepítsen bennünket innen a vasút másik oldalára, a volt katonai laktanyába... Lassan a vasárnapi miséken sem tudunk rendesen öltözve részt venni, panaszkodtunk mi már erről a városi és egyházi vezetőknek is. Igaz, van odaát egy nagy templomunk, ahol három misét is tartanak, itt meg egyet az „iskolatemplomban”. Nagyon „belecsípett” a fájó sebbe Antal néni, mert a többiek is részletekkel toldják meg a dolgot. Arról van szó, hogy Füzesabony telepi részén — még a háború előtti időktől számítva — az ott lévő iskolában tartják a szentmiséket. Hétköznap a két osztályban a kicsik tanulnak — az oltárrész le van függönyözve —, vasárnap reggel 8 órakor pedig az ájtatosságnak a szentélye a helyiség. Nagyon sokan járnak ide a lelkigyakorlatra. Szűk a „templom”, azaz a tanterem, olyan padokba szorulnak össze, amelyben csupán két első osztályosnak van helye: a felnőttek hárman préselődnek minden padba, magukhoz ölelve a gyerekeket is. A többiek állnak, vagy a padlóra ülnek. A másik teremből nem látnak semmit a celebrálásból, a miséző pap hangját is ritkán lehet hallani, mert a kihelyezett hangszóró a legtöbbször nem működik. — Össze kellene „ vágni” a két tantermet meg az előteret. Mi még székeket is vinnénk magunkkal— toldja meg ötletével a fentieket Anika néni, aki egyben az egyházi adót is gyűjti. — A másik lehetőség: tartsanak itt is kétszer misét. A négy miséből kettő-kettő a „falunak”, illetve a „telepre” jutna... Fazekas István „Egy az egyben” lehetne fogadni arra, hogy Füzesabonyban nemi Honvéd utca a legszebb, a legjobb — már ami a közlekedést illeti i telepi részen. Különösen így, a gázvezeték-fektetés, egy hónap esőzés, és a most hirtelen ránk szakadt fagyok miatt. Hol gumicsiz mában, hol meg korcsolyával lehet csak jönni-menni ezen a terüle ten. Nem véletlen, hogy amikor ez szóba kerül, Ani néni — háti mögött legalább három szűk emberöltőt tudhat — meg is jegyzi December első napjaiban szinte „kitör” az országos karácsonyfavásár! Termelők, bizományosok, viszonteladók szeretnének jó üzletet csinálni a fenyőfákból, amelyekből igazán gazdag a választék az erdőgazdaság káli — 30 hektáros — csemetekertjében. Pintér Beáta csemetekert-ke- zelő erdőmémök egy csöppet sem ünnepi hangulatban ül a telexgép előtt, veszi és továbbítja a tájékoztatást, miközben az üzletfelek egymásnak adják a kilincset, sürgetve a korábban megrendelt fa kiadását. — Én még a tavasszal „feliratkoztam”... — jelenti be Musz- nyánszky Tibornéátányi árusító, de karácsonyfa helyett ezúttal csupán biztatást kap. A telepen pótkocsis teherautók sorakoznak, pakolják és viszik a már korábban lekötött árut — a luc-, az ezüst-, a duglász-, a szerb fenyőket a szélrózsa minden irányába, Budapestre a legtöbbet. — Kevés a karácsonyfa? — Hetvenezret adunk el az idén, de talán elkelne száz is... A parányi kis irodában nincs egy perc nyugalom, érkezik, de elrohan a fonók, bekukkant egy puskás ember is, nem szólva a f umicsizmás munkásokról és a izományosokról, akik tisztes jutalék ellenében az idén mintegy
