Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. november 5., kedd Látószög Ellátás Formálódó piacgazdaságunkból eltűnt az átkos korábbi rendszer ellátási kötelezettsége. Minek is? — vélik, tartják so­kan. Ha maradna, csak megkötné az eladót, olyasmikre kény­szerítené őket, amire ráfizethetnek. így aztán ha a termelőnek úgy előnyösebb, elviszi portékáját a világ másik végébe is, | gyakran eszébe sem jut, hogy a körzetében akár csupán fel- i csillantsa a vevőnek, fogyasztónak. Gyártmányaiból inkább azokat kínálja közelebb is, amelyek másutt nem kellenek. Színvonalasabb, jobb árujából legfeljebb mutatónak hagy va­lamennyit, hogy szó ne eije a ház elejét. Addig tart nyitva — mondjuk — a piaci pék, ameddig akar, mit sem érdekli, zavaija a kis tábláján közölt időrend, amihez egyébként a gyanútlan vásárlók igazodnak. A húsfeldolgozó büntetlenül riogatja gusztustalan, „csontbőrű”, szőrös teper- j tőjével azt is, akinek különben akkor sem futná többre a pén­zéből, ha az igen egyszerű cikk szabványszerűen vonzóbb len­ne számára. A diszkont- és depóárus a világért sem tart tejet, vagy illatozó, friss kenyeret, a garázsboltos pedig — sokszor primitív körülmények között — legszívesebben a palackos itallal foglalkozik, hogy a vállalkozás a legsikeresebb legyen. Mármint neki. Dehogyis kívánja a bérből és fizetésből élő, a kevés kere­setű aktív dolgozó vagy a kisnyugdíjas, hogy akár a termelő, akár a kereskedő tönkremenjen! Viruljon csak az üzem, a bolt, menjen jól az „üzlet”. Véletlenül se legyen bárki is a saját ellensége, boldoguljon úgy, ahogy tud. Valamit azonban leg­jobb dolgában is megjegyezzen, tartson észben: tisztesség, szakmai lelkiismeret, elkötelezettség is van a világon. Szóval, tanították, mutatták egykor — bizonyos öröklés­sel, érdeklődéssel szinte a vérébe ivódott mindannak, aki csak erre vagy arra a pályára lépett —, hogy korántsem csak önma­gáért van a vállalkozó. Bizony másokra is tekintettel kell len­nie, ha hangsúlyozzák, ha nem. Mert vannak bizonyos elvárá­sok, amikhez igenis ragaszkodik a vevő, s ettől nem szabad el­téríteni. Kimondva és kimondatlanul: szolgálat is a termelés, a kereskedés, a rend. A felszabadított jogosítvány is kötelez. Arra, hogy a ter­melő, a kereskedő előírás nélkül is azt és úgy adja, amire, aho­gyan csak képes. Más megfogalmazásban: a tőle telhető leg­jobbat nyújtsa. Nemhogy figyelmeztetni, még emlékeztetni sem kell ezt vagy azt a legvonzóbb ellátásra, mert mi sem természetesebb ennél — ha már a pályára lépett, s ezen dolgozik. Annál inkább, mivel ebből nemcsak a vevő, hanem az el- ; adó is profitál. Neki sem közömbös, hogy mekkora a vásárlói köre, mennyien elégedettek vele, hányán támogatják érdek­lődésükkel, vásárlásukkal. Annyira érthető ez, mint az egy­szeregy! Semmi szükség hát más véleményre, magatartásra késztetni a fogyasztót, haragossá, ellenséggé tenni, aki barát is lehet. Éljen ki-ki, de vissza sohase éljen senki a szabadságá­val az asztal, a pult túloldalán. Hadd érezzük közösen, hogy egymásra vagyunk utalva, s egymásért is élünk. Gyóni Gyula Arcok Egerből Dr. Korompai János E ddig ebben a sorozatban olyanok vonultak fel a nyil­vánosság előtt, akiket a politika csak megérintett. Dr. Korompai János viszont ízig-vérig politikus alkat. Olyan egri, akinek a csa­ládja kétszáz év óta Egerben él. Akinek az apja a hóstyáról, on­nan is a szegényebbek közül jött. Akinek két felesége és kétszer négy gyereke született a két asz- szonytól. Napszámos-summás élet, segédmunka a kőművesek mellett, az anya — a második — reggeltől estig gürcölt. A Kak- nics családban, ő később ma­gyarosított. Kitérőkkel, mindig Egerben és Egerért. Elemi, pol­gári iskola után majdnem meg­akad a továbbtanulás, de mert Egerben a kisebb papok és a ta­nárok mind ismerték, értették a nehézsorsú gyerekeket, váratla­nul és azonnal segítettek. Érett­ségi után pályázat útján — a meg­szerzett nyelvismeret és tudás birtokában — a Budapesti Kirá­lyi Külkereskedelmi Hivatalban szolgált, annak iparügyi osztá­lyán. Hamar beletanult a szak­mába, és másfél év alatt — amint ő mondja — véleménye megfel­lebbezhetetlenné vált. Megnő­sült, lakást szerzett Pesten, és on­nan kísérte figyelemmel a nem­zetközi piac alakulását, ebből az elit intézményből. Ennek vetett véget a háború. Ez az első, na­gyobb méretű törése életvonalá­nak. Még a sodródás ideje előtt lépett be a szocdem pártba. Ha­zajött Egerbe, előbb főjegyző, majd polgármester. Oroszul jól beszél, az orosz kommandatúra és a magyar ha­tóságok között ő a nélkülözhe­tetlen. Azért lett polgármester, mert fiatal, katolikus, munkás­párti volt, de nem kommunista. (A hatalmi harc kellős közepén!) A pártfúzió után kizárták, így lett újra segédmunkás a hídépí­tőknél. Majd főkönyvelő a texti­leseknél, ahol egy kőműves is­merőse volt az igazgató. Majd a megyei tanácsnál a tervosztályra kerül, ahol kitűnő társaságban, jó szakemberekkel dolgozott. A forradalom titkos szavazás útján juttatta a munkahelyi munkásta­nács élére. November másodi­kén ilyen minőségben érkezett Miskolcra, amiért majd hat hó­nap múlva bíróság elé állítják, el is ítélik, kemény évekre. Ez már a harmadik komoly vesszőfutá­sa. A volt egri megyei titkár részt vett a Legfelsőbb Bíróságon ab­ban a tanácsban, amely ot elítél­te. Az, akinek annak idején meg­alapozott szakmai véleményeket adott, és megkapta a „jóindula­tot és a háláta nyolc év jogerőre emelkedett. 1962 áprilisában szabadult, negyvenhárom éve­sen. Itthon három gyerek várta. Ismét segédmunkás a bútorgyár­ban, majd ezer forintért admi­nisztrációs beosztást vállalt a múzeumban, miután a fűrészpor cipelését és a bútorok tologatását elsajátította a közgazdászdiplo­ma mellé. A múzeumtól ment nyugdíjba, tudományos munka­társi minőségében. Kutatása Gárdonyi Géza életére irányult. Ez a szorgalmas búvárkodás vit­te hozzá közelebb „az embert, az írót, mint még talán soha senkit.” Egy feltáratlan szemlélettel, lá­tásmóddal találta magát szem­közt; a legizgalmasabb részt mégis a titkosírás megfejtése ké­pezte. A pontot nem o tette fel az í-re, de a publikálás, a nyilvános­ság elé vitel az ő osztályrészéül jutott. Élete legderűsebb korsza­kát köszönheti ennek a munká­nak. A Gárdonyi utcában szüle­tett, a vár alatt nőtt fel, annak buckái között játszott, álmodott arról, milyen jó lenne egyszer megnézni, mi van a hegy, a vár belsejében. És épp ezt az álmát valósította meg teljes épségben a sorsa. A múzeumban, a kutatás­ban találta meg lelke igazi béké­jét. ^ De hát a békén túl van a mel­lőzhetetlen szerelem, a politika. Mikor megkezdődtek 1988-ban a változások, újra megnyilatko­zott. 1989-ben szervezték az MSZDP-t, ő alakította ki a He­ves megyei szervezetet, országos elnökhelyettese is lett pártjának. Keserű élményként élte meg an­nak széthúzását. De ma is hiszi, hogy a nemzetközi szociálde­mokrata mozgalom magával vonhatja újból a magyar mozga­lom felerősödését. Az elmúlt negyven év alatt kiirtották a szocdemeket, s akik ma annak vallják magukat — szerinte —, a pártállam tanítványai, s nehéz nekik hinni. (Keserű szavak.) Ezzel azt is mondja, hogy ő részt vett a ’45 előttiben, ismerheti, is­meri az akkori politizálókat. Ma Magyarországon nincsen ötezer szociáldemokrata, és nincs tíz­ezer ember, aki rájuk szavazna. Ma mindenki hatalmat és pénzt remél a párttagságtól, de így nem lehet tisztesseggel politikát csi­nálni. Megállapításait érvekkel és merésznek tűnő állításokkal támasztja alá. Nem ártana odafi­gyelni rá. Arra a „mi lett volna, ha...” kezdetű csacskaságra tagadásra lendül a keze: nem vállalná még egyszer. De ha valahol meg kel­lett nyilatkoznia, mindig gondol­kodóba esett, ki szólaljon meg belőle, benne: a közgazdász, az államigazgatási politikus, az iro­dalomkutató, a műfordító fa börtönben éppen ezt csinálta), vagy a munkás ? Az élet sokolda­lú ismeretekhez juttatta. Jól érzi magát, amikor belelapoz a múlt­jába. Nem tart attól, hogy bármi­jét is ki kellene teregetnie, vagy meg kellene magyaráznia. Leg­utolsó életszakaszáig úgy tartot­ta, túl fiatal ahhoz, amit éppen végzett — huszonhat évesen vá­rosi főjegyző, huszonkilenc éve­sen polgármester. Ez a lendület, a fiatalságnak ez a dinamikája „tegnapig” tartott. Ma úgy érzi, az öregkori optimizmus lehet az a bástya, amely megvédi őt. Csa­lódások és egyebek ellen. Akik ismerik, állítják, hogy még nem adta fel. Az ilyen „megrögzött politikusi alkat” belép a ringbe, ha hívják. Márpe­dig ot igencsak számon tartják. Pontosan látja az okokat, amiért úgy alakult az országos politika és a helyi hatalomosztozas, aho­gyan. Nem mondja, de érzékel­teti: az ő politikai platformjának nyílik még útja. Holnap, holnap­után? Van ereje hozza! Farkas András Hollywood fényei Pár perc az álmok városában A napsütés és az éghajlat a régi papír. Itt mindenki megkapja a magáét. Egy kutyaürülék, egy köpet mindenkinek kijár. A Kínai Színház előtt kéz- és lábnyomok a betonban. Min­denki fotóz. Hangos zsivaj, kiál­tás jelzi: ez az Ő kedvencének ci­pő- és lábnyoma. A közelben véres kézcsonkok ugrándoznak a lábunk alatt. Van, aki felsikolt és továbbmegy, van, aki csak nézi ezt az őrült já­tékot, van, aki vásárol is belőlük. Esteledik, sötétedik a Boule­vard. Egykor az elegáns öltözetű sztárok léptének Roppanására rezdültek össze az emberek, ma egy-egy hangos csoport közele­désére. Hűvösödik. Az óceán felőli hideg szél és a bóvlival rakott, még éppen nyitott butikok nem marasztalják sem a turistákat, sem a város lakóit. Hazamegyünk. Sziki Károly Filmsztárok egykori fellegvá­ra, minden szülész álma — Hollywood. Egy séta a Boule- vard-on, egy alámerülés az Uni­versal Stúdióban. Nézzük, mi lett a vágyak városából? A Hollywood Boulevard ki­csiben hasonlít a New York-i Broadway-re, csak kevésbé olyan forgalmas, de a szemét majdnem olyan nagy. Üzletei már 8-kor bezárnak. A kisebb forgalom, vagy a nagyobb koc­kázat miatt? Ebben a városban több ma­radt meg a hippimozgalomból. Öreg hobó hölgyek és urak áll­Valamit még megérezhe­tünk a hajdani hippimozgal­mak hangulatából nak, ülnek, fekszenek. Körülöt­tük őrült frizurájú, punkos fiata­lok. Az idősebbek közül az egyik fején hordott adóvevővel, a má­sik fura öltözetével vár a filmren­dezőkre. Valaki fedezze már fel! Kicsit elcsúszott bennük az idő. Több kilométer hosszúságban csillagok hevernek a földön. Élő és halott filmcsillagok neve az öt­vözetbe vésve. Köztük Gábor Zsázsáé is, azaz Zsazsa Gáboré — mert így elegánsabb (vagy na­gyobb?). Manlyn Monroe-é a McDonald’s bejárata előtt. A be­tűket félig betakarja egy zsíros Ki szereti a sintért? A sintért amúgy, hivatalosan gyepmestemek hívják. Az ő dolga összegyűjteni a kóbor ebeket, bár ez az „összegyűjteni” kifejezés korántsem fejezi ki a voltaképpeni aktus hangulatát. Mert ahhoz hozzá kell még képzelnünk egy botot, a végén a befogóhurokkal, meg egy zsákot, amibe a sikeres akció után betuszkolja a kutyát, meg a kocsit, amivel végül elszállítja. Nem tudom, milyen módszerekkel dolgozik a sintér. Hogy visz-e magával szalonnavéget édesgetés végett, vagy csak egyszerűen és mor- dan odalép, hurkot vet, s némi vinnyogás, netán vakkantás közepette lesitteli az állatot. Amúgy persze nekem mindegy. Addig legalábbis, amíg nem látom a saját szemeimmel, mert elképzelni még mindig sokkal kevésbé szívfájdalmas, mint ott lenni és végignézni. Izgatott női hang telefonál. Ez már tűrhetet­len, Egerben a sétálóbelváros elején, majdnem szemben a mozival, öt-hat acsarkodó kutya zak­latja a járókelőket, rohangálnak hátracsapott fülekkel, egy gyereket már meg is martak. Arra megyek néhány órával később. Az öt kutya egy könyvárus asszony asztala alatt fürdőzik az utolsó őszi napfényben. Az asszony vallásos té­májú könyveket árul, ami amúgy nem lenne fontos, de így, hogy a kutyák ott pihegnek alatta, az emberben hülye asszociációk keringenek. Például a sátánról: annak se pont kanárija volt. Már-már azt gondolnám, hogy a telefonáló hölgy egyike a kekeckedő, lépten-nyomon tele­fonálgató és feljelentgető alakoknak, — de mire ezt végigfuttatom magamban, az ebek nekiló­dulnak, s harci iramban egyként vetik utána ma­gukat egy diplomatatáskás férfinek. Többen állítják, hogy a kutyák direkt utálják a diplomatatáskát. Hívom a gyepmestert. Szomorú hangú férfi, semmi felcsattanás, hogy én vagyok ma a tizen­kettedik, és elege van. Nem. Azt mondja, pont az előbb járt kint, a belváros különben is „frek­ventált terület”, ott többször ellenőriz. És igen, befogott egy állatot, de aztán körbeállták vagy ötvenen, fújolgattak, szidalmazták, amit ő amúgy már megszokott, de most az emberek en­nél többet is tettek: kiengedték a kutyát, a többi négyet meg szétzavarták, hogy véletlenül se tudja megfogni. Szorongatom a telefont: az előbb a kutyákat sajnáltam, most meg a sintért. Mondom is neki: nem lehet könnyű élete, mire ő: szeretem a munkámat, tudja, akármilyen furcsa is, szere­tem. Egy-két nappal később a barátnőmmel ülök egy helyen, addigra már eltűntek a Széchenyiről az ebek, akár meg is nyugodhattak volna a ke­délyek. Egyszer csak megjelenik az ajtóban egy fekete, loncsos kis jószág, kísértetiesen hasonlít az ötből az egyikre, és határozatlanul, óvatosan lesétál a lépcsőkön. „Jaj, de édes kis kutyuli” — gügyög egy nő a szomszéd asztalnál. Pálja fel­csattan: „mész kifelé! ”, és az egyáltalán nem ku­tyuli hangulatú kutya farkát behúzva söpör el. „Óh, de kegyetlen vagy...” — méltatlankodik a nő, a barátnőm is hasonló álláspontra helyez­kedik, úgy tűnik, két pártra szakad a közönség, kutyabarátokra és kutyautálókra. Legszíveseb­ben odaszólnék a nőnek, hogy „asszonyom, megsimogatja csupán, vagy haza is viszi?” Tö­rődik vele? Leviszi pisiltetni? Észreveszi a sze­mében, ha bántja valami?” Ilyeneket monda­nék, de semmi kedvem konfrontálódni, inkább kortyolok egyet a szódámból, meg arra gondo­lok, ami talán túlzás, de lehet, hogy én mégis jobban szeretem a sintért, mint ezt a nőt itt, már csak azért, mert a sintér lehet, hogy jobban sze­reti a kutyákat, még akkor is, ha ő „csak” egy sintér... Doros Judit • HEVES MEGYEI __ MUNKAÜGYI VI KÖZFONT ■ ■ 3301 EGER, KOSSUTH l_ U. 9. TEL: 36/12-266 Khendeltl/rek címei: Éter, Klapka «. 9. T: 36/13-149. Gyvcigrto. Komüh ül I. T.: 3103-046. Italian, Kouulh 161 T: 36/11-301. Iliin, Tanüakiuüruuüt 16 3. T: 39/11-416. Fihaalnmf. Mk0ahk6Z T.: 39/41-033. Püai-dtüem, Kouulh La /. T: 36/69-449. állásajánlatai: FIGYELEM! A Munkaügyi Központ Hevesi Kirendeltsége új helyre költözött. A cím Heves, Vöröshadsereg u. 38. Telefonszám: 39/45-707. Az ügyfélfoga­dási idő változatlan. HEVES MEGYEI SÜTŐIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas u. 60/a. Azonnali belépéssel felvesz érettségivel, valamint né­met vagy angol nyelvtudással rendelkező munkaerőt titkárnői beosz­tásba. Jelentkezni a fenti címen lehet. ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA: Eger, Eszterházy tér 1. Pályázatot hirdet a 2. Sz. Gyakorló Általános Is­kolájába egy magyar nyelv és irodalom szakos szakvezetői állásra. A pályázónak egyetemi végzettséggel és legalább 5 éves gyakorlattal kell rendelkeznie. A kinevezésre kerülő tanár feladata: a magyar nyelv és irodalom tantárgyak magas szintű oktatása, a tanulók számára szabad­idős tevékenységek szervezése és a főiskolai hallgatók gyakorlati tanítá­sának irányítása. Bérezés: szolgálati időnek megfelelően + működési pótlék. Az állással kapcsolatban érdeklődni a gyakorlóiskola igazga­tójánál lehet: Eger, Barkóczy u. 5. A pályázatot a főiskola Személyügyi Hivatalában kell benyújtani. A pályázat beadásának határideje: a hir­detés megjelenésétől számított két hét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents