Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-28 / 279. szám
HÍRLAP, 1991. november 28. FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Önkormányzati ülés Mezotárkányban Ülést tart ma Mezőtárkány képviselő-testülete. Több téma is napirendre kerül, így — többek között — megtárgyalják a község jövő évi költségvetési koncepcióját, a magánszemélyek kommunális adójáról és az állattartásról szóló rendelettervezeteket, a képviselő-testület jövő évi tervét, s tájékoztató hangzik el a gyámügyi és gyermekvédelmi tevékenységről. Közmeghallgatás Szihalmon A jövő évi költségvetésről és a helyi adók bevezetéséről kérik ki a lakosság véleményét holnap 18 órától Szihalmon. A kultúrház- ban tartandó közmeghallgatásra minden érdeklődőt várnak. Falugyűlés Egerfarmoson Az eddig végzett munkáról lesz szó november 29-én este hat órától az egerfarmosi falugyűlésen. Az önkormányzat tagjai beszámolnak még a megvalósult beruházásokról, a pénzmaradványok felhasználásának lehetőségeiről. Ezt követően a polgár- mester a jövő évi elképzelésekről, a várható költségvetésről beszél majd. Teremfoci Kompokon Az Unitas Kft. nemcsak színvonalas munkájával, hanem a sport támogatásával is többször felhívta már magára a figyelmet. A téli időszakban is igyekeznek kedvében járni a labdarúgás híveinek, hiszen a kompolti tornateremben labdarúgótornát szerveznek. Nevezni még ebben a hónapban lehet Úri József, Besenyőtelek, dr. Berze Nagy János u. 10. címen. Pályaválasztási tanácsadás A füzesabonyi Remenyik Zsigmond Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskolában december 6-án — 8-tól 12 óráig — pályaválasztási tanácsadást tartanak a nyolcadik osztályos tanulóknak és szüleiknek. Az érdeklődők tájékoztatót kapnak a postaforgalmi, a gimnáziumi és a számítástechnikai oktatásról, valamint a jelentkezés feltételeiről. Pályázat — kivitelezésre A falugyűlés és az önkormányzati döntés után gyorsan elkészült a felépítendő községi ház terve Demjénben, ahol a tervek szerint vendéglő, tanácsadó, rendőri iroda és az új polgármesteri hivatal is helyet kap majd. A kivitelezésre pályázatot írtak ki, s ezek értékelése után a nyertes vállalkozó meg is kezdheti a munkát, amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi. Legkésőbb azonban a jövő év első negyedévében hozzá kell fogni a teendők elvégzéséhez, mivel az ünnepélyes átadást a köztársaság ünnepére, október 23-ra tervezik. A megye első régészeti gyűjteménye lesz Nyitásra vár a füzesabonyi városi múzeum „Jó munkához idő kell...” — ezzel a mondással lehetne jellemezni a füzesabonyi városi múzeum ünnepélyes megnyitása körüli késedelmeket. Ebben az évben ugyanis többször volt már erre példa, mert legutóbb az október végi, november eleji dátum is „füstbe ment”. Nem panaszként, csupán tényként közli Ber- náth László, a „létesítés alatt levő” városi múzeum vezetője a Mátyás király utcában. — Talán decemberben nyitunk... Nehezen „állunk” össze, mindig akad ennél fontosabb dolog, pedig már csak a szakmai berendezkedés van hátra, meg az ismertető tablók felszerelése, mert a nyomdai feliratok már elkészültek. Várjuk az egri vármúzeum szakembereit az említett teendők elvégzésére. A régi iskolaépületből átalakított termek, falak között egyébként már állnak az üvegvitrinek, bennük a több ezer éves leletek sokasága: a környéken élt ősök használati tárgyai, edények, szerszámok a középső bronzkorból. A hordozható tűzhely vagy „Ez a hordozható tűzhely három és fél ezer éves” — mutatja a becses darabot Bernáth László üst a helyi Cigány-dombról került elő, úgy három és fél ezer éves darab. Erről kapta a többi is a „füzesabonyi ” megkülönböztető jelzőt, mert ebből a típusból ez volt az első, amely előkerült az országban. Természetesen számos tárgy vár még osztályozásra, besorolásra az ideiglenesen kinevezett raktárban, köztük Egerben restaurált darabok. A látnivalókat máris megmegcsodálják a helybeliek, főleg a diákok — csoportosan —, még Besenyőtelekről, Makiárról is. Az idén már több mint hatszázan kértek bebocsátást a hivatalos nyitvatartási időponttal még nem rendelkező múzeumba. — Ezt is csak akkor írhatjuk majd ki, ha megtörténik az átadás — magyarázza a múzeum vezetője. — Amikor lezajlik az ünnepélyes ceremónia, felvesz- szük a kapcsolatot az utazási irodákkal — sok turista, hazai és külföldi kiránduló utazik át a városon a Hortobágyra —, felvételünket kérjük a Korok, tájak, múzeumok mozgalomba, és akkor immár legálisan tarthatják itt a 3-4. osztálytól felfelé a földrajz-, történelem-, s az ezekkel kapcsolatos órákat, a helytörténeti vetélkedőket az iskolások. — Mi a múzeum legnagyobb értéke? — Ez lesz a megye első régészeti kiállítása, országos hírnévre számot tartó gyűjteménye... (f i.) Besorolásra váró leletek Javult a közbiztonság a Rima mentén Nyugalomteremtő rendőrőrs Szihalmon Kevés községünk dicsekedhet azzal, amit Gulyás LászlószW\&\- mi jegyző válaszol a kérdésre: milyen a falu közbiztonsága? — Jó — értékeli tömören —, különösebben nem panaszkodhatunk. A közlekedési baleseteket és az egy-két szabálysértést leszámítva, nincs jelentősebb esemény, nagyobb bűncselekmény, amely izgalomban tartaná a lakosságot. Csak el ne kiabáljam... A kedvező változások okát kutatjuk, s amint magyarázza a jegyző, ez annak köszönhető, hogy egy fél éve alakították meg a 23 tagú polgárőrséget Jancsó István nyugdíjas rendőr őrnagy parancsnoksága alatt, s az önként jelentkezők a mai napig is nagy szorgalommal, odaadással végzik társadalmi vállalásukat. Nem lankadnak — mint az több településen megfigyelhető a hatáskör, az intézkedési lehetőségek hiánya miatt —, sőt létszámuk 50 fölé nőtt. — A Zsóri-fürdőre is rendszeresen kijárnak gépkocsijukkal. Elég sok kilométerük rámegy, ezért átvállaltuk az üzemanyag- költséget — folytatja a jegyző. — Van kézi adó-vevő rádiójuk, ezt is mi vettük, s ezzel tartják egymással és a rendőrökkel a kapcsolatot. Jelvényt is kaptak, s meleg, fűtött helyiséggel rendelkeznek az őrsön, ahol összehangolják a rendőrökkel az éjszakai ellenőrzéseket... A közbiztonság erősödésének másik magyarázatát abban látják a község vezetői, hogy a közelmúltban rendőrőrs létesült Szihalmon. Három település — Szi- halom, Mezőszemere és Sarud— önkormányzatának és a megyei, illetve a füzesabonyi rendőrkapitányság vezetőinek közös erőfeszítésével valósították meg a régi és jogos igényt. A három rendőr zömmel az említett falvakban teljesít szolgálatot, így puszta jelenlétükkel is meggondolásra, megfontolásra bírják az izgágákat, heves vérűeket, a bűnözésre hajlamosokat. Nagy a falu főutcáján az átmenő forgalom, sok az üzlet, s erős a csábítás a betörésekre. — Megegyeztünk, s úgy segítettünk a probléma megoldásában, hogy a háromból két rend- őrjárőrt a községek fizetik létszámarányosan: mi 51 ezer forintot, Szemere 28, Farmos pedig 15 ezret havonta — részletezi a megállapodás feltételeit Gulyás László. — Úgy hisszük, pillanatnyilag mindent megtettünk az ügy érdekében a Rima mentén. Tudjuk, ami most elég, jövőre nem biztos, hogy az lesz. A polgárőrséget például nagyobb teljesítményű rádiókkal kellene felszerelni, összeköttetésbe hozni a városi központtal, de nagyon sokba kerül. Jó lenne, ha rendőreink többet tartózkodnának nálunk, kevesebbszer vezényelnék el őket. Felszerelhetnék már „cégjelző” táblájukat is a rendőrségi épületre, és helyes lenne, ha az önkormányzat tagjai kevesebb szolgálatot teljesítenének a polgárőrségben: van nekik éppen elég más munkájuk... De ez már egy más téma... : V: (fazekas) A gyógyteák a legkelendőbbek Kompolton A falu drogériája... Meghökkentette talán még a szakmabelieket is, amikor Murányi Istvánná — a polgármesteri hivatal támogatásával — benyújtotta a „drogéria” megnyitása iránti kérelmet. — Mit kezd maga falun egy drogériával? — A kérdés bizony kérdés marad még egy jó ideig, tekintettel arra, hogy mindössze néhány hetes még ez aj ópofa kis üzlet a főút mentén, atellenben a faluházával. — Milyenek az első tapasztalatok? A vállalkozó Irénke — két gimnazista gyermek édesanyja —, aki hajdanában Mezőtúron asszisztensnőként dolgozott, majd Kompolton férjével együtt a nagy múltú kutatóintézetben helyezkedett el. — Gondoltam egy merészet és nagyot, s havi háromezerért kibéreltem ezt a kis üzletet. Fejest ugrottam a mély vízbe, mint mondani szokás, a példát pedig a barátnőm nyújtotta, akinek Mezőtúron immár egy jól menő drogériája van. Gondoltam: ha ott és neki sikerült, akkor miért ne sikerülne nekem itt. Autóvezetés közben tűnt fel a sarki tábla, gyorsan fékeztem, megálltam, hadd lássak már én is egy igazi falusi drogériát. — Az ismerkedés időszakában vagyunk... Az emberek egy része meg csak olvasgatja, nézi a táblát, többen kérdezősködnek, érdeklődnek: mit árulok, mi is lehet az a drogéria ? Jómagam áru után futkosom, s igyekszem minél hatásosabban felvilágosítani azokat a kedves vevőket, akik naponta — szerencsére, egyre többen — betévednek. Bújom a füvészkönyveket, ismerkedem a legkülönbözőbb teakeverékekkel, kenőcsökkel, kozmetikumokkal, és töröm a fejemet, hogy mit hozhatnék még ide, ami tetszene a kedves vásárlóknak. Valaki érkezik, szétnéz, látszik rajta, hogy gyakorlott vásárló, Hélia D-t Kér, majd talán névnapi ajándékképpen valakinek egy olcsóbb krémet... — A Herbáriától és a Fitoté- kától szerzem be az árut. Harminc-negyven féle gyógynövényem van, legalább annyi teakeverék, amelyek közül többet bizonyára megkedvelnek majd a vásárlók. Zselék, olajok, babacikkek adják a mintegy 120 ezer forintos árukészlet zömét, és közben szorgalmasan gyűjtöm a vásárlói igényeket. Szeretném bebizonyítani, hogy a falun élő hölgyek és urak itt, helyben is megtalálhatnak minden szert, amire szükségük van, és megspórolhatják az utazási költségeket. Vitaminok egész sora, gyógy- cukorkák, apró ajándéktárgyak találhatók a kis üzletben, amely a néhány hetes „Csipkerózsika- álom” után minden bizonnyal életre kel majd... — bogácsi — Hagyományőrző közösség Aldebrőn Megtartotta alakuló összejövetelét Aldebrőn a helyi hagyományőrző közösség — újságolta levelében id. Kiss Lajos nyugdíjas tanár, aki meghívott vendégként részt vett ezen a találkozón. Levélírónk azzal is dicsekedhet, hogy 19 éven át okította a helybeli diákokat, s megszerette a község szorgalmas lakóit, a fegyelmezett, jól nevelt gyermekeket. Az említett közösség alakulását többek között az tette aktuálissá, hogy a település 1993-ban ünnepli majd fennállásának 250. évfordulóját, s ezt a jeles eseményt szeretnék emlékezetessé tenni az önkormányzattal, a lakossággal összefogva. E célból a testület pályázatot is kiírt, s támogatja azt a szándékot, hogy a község jelenlegi lakói, fiataljai megismerjék azoknak az ősöknek az életkörülményeit, munkáját, akik mint telepesek érkeztek erre a tájra Németországból, s utódaikkal együtt a kenyeret adó magyar földet választották új hazájuknak. Az én hegedűm nem eladó Azt mondta a cigánybíró... Boldog lehet az az ember, akinek annyi jó barátja van, mint Botos Attilának Felsőtárkány- ban. Foglalkozására nézve: fakitermelő vállalkozó, korábban kerek húsz esztendőt húzott le az egri Finomszerelvénygyárban. — Bélapátfalváról származom, de ide nősültem, a feleségem, Aranka itteni cigánylány volt. Nem tagadom, hamar gyökeret vertünk ebben a faluban, ahol a lakosság tíz százaléka cigány, de ha valaki kívülről-belül- ről megnézi a házainkat, azt mondja: ezek is olyanok, mint a többiek, milliókat érők... Akik ismerik a falut, jól tudják, hogy nehezen fogadják be az idegent, kiváltképp, ha cigány. Ezért is hallgatom oly figyelmesen a tárkányi vállalkozó, a cigánybíró őszintén boldog szavait. — Apám cimbalmos volt Bélapátfalván, de Budapesten és Egerben is zenélt, ő oltotta belém a muzsika szeretetét: hegedűn, gitáron, szaxofonon játszottam. A legkedvesebb hegedűm, amellyel beloptam magam az emberek szívébe, bécsi gyártmányú, két emberöltőnél idősebb, s mindössze 26 deka súlyú. — Mennyiért adná? — Az én hegedűm nem eladó...! Olyan ez, mint az élet, pénzzel nem lehet megfizetni. Esténként, ha a nehéz munka után hazajövök az erdőről, előveszem egy-egy órácskára, és gyakorolok, hogy hétvégeken — szombaton, vasárnaponként — sírjon, pattogjon a húrjain a nóta. Megnyerő modorú, életvidám ember Botos Attila, büszkén beszél az övéiről, arról, hogy a fel- sőtárkányi cigánysággal nincs Sírjon, pattogjon a húr... több baja a hatóságoknak, mint a többi falubelivel, és bírói minőségében is szót tud érteni mindenkivel: ő képviseli érdeküket a helyi önkormányzatban. A hatvan cigányház egyharmadának az udvarán is ott áll a gépkocsi, a lakásokban vibrál a színes tv, és alig akad fiatal, aki ne végezte volna el a nyolc általánost meg a szakmunkásképzőt. — A nagyobbik fiam bútor- asztalos, a kisebbik ács-állványozó. És az unokám, ki ne felejtsem, mert számomra most ő a legkedvesebb, belőle nagy muzsikust szeretnék nevelni... Mert, bizony: hiába! Nincs olyan nagy öröm, hogy „üröm” ne vegyülne közé: Attila fiai — bármennyire szerette volna is az édesapjuk — nem lettek muzsikusok. Most már bánják, és esténként bizonyára szívesen vennék a kezükbe a diszkóban a hangszert, de felettük is elröppent az idő... — Hét évig tanultam hegedülni az egri zeneiskolában! Fekete, őszes haj, tüzes, égő szempár, mosolygós tekintet mesél az életéről, a munkájáról: a fatermelésről, az erdőről, a nehéz gépek dobogásáról, a Stihl fűrészek egyhangú sivításáról, amely után úgyszólván felüdülés és megnyugvás az esti hegedűszó. Attila hétvégeken többnyire zenekarban játszik, de gyakran előfordul, hogy éjjel a legjobb álmából költi fel egy-egy nótás kedvű, mulatni vágyó ember. — Gyere, Attila! Hozd magaddal az öreg hegedűt... Ilyenkor azután pincék mélyén, meghitt családi körben hajnalig húzza a cigányprímás. Itt, Tárkányban híres lakodalmak vannak évtizedek óta, ilyenkor szól a „banda”, dolgoznak a fúvósok, ropják a táncot a fiatalok, de hajnal felé az idősebbjei megkívánják a magyar nótát. Egy huncut kacsintás, intés a prímásnak, és Attila belecsap a húrokba... — Mondjon egy nótát, amelyikben nincs „R” betű... — szólít fel, de hallgatás a válaszom. — Az a szép, az a szép... Huncut mosoly, jóízű nevetés. — És melyik az, amelyiktől könnyeznek még a tehenek is? — Lekaszálták már a rétet... A kedves játék után búcsúzom. Ha majd egyszer jókedvünk lesz, és cigányzenére vágyunk, felkeressük majd — ígérem — a környék legjobb cigány- prímását Felsőtárkányban... Szalay István
