Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23-24 / 275. szám

HÍRLAP, 1991. november 23-24., szombat-vasárnap SPORT 15. Mester, — A mérkőzéseken még min­dig jegyzetelsz? — fordultam Csank Jánoshoz az NB I-es Vác szakvezetőjéhez, aki Egerben kezdte utánpótlás-edzőként, majd végigjárva a szamárlétrát, mára azon trénerek közé tarto­zik, akinek adnak a szavára. — Igen, bár már kevesebbet, mint korábban — így a felelet. — Úgy kezdődött, hogy fiatal edző­ként sokszor eszembe jutott, hogy az én időmben a „meste­rek” a szünetben általánossá­gokról papoltak. Ezt el akartam kerülni, ezért írtam fel menet­közben a lényegesebb momen­tumokat. Nyolc-tíz évvel ezelőtt még nem volt gyakorlat a videó­zás, így a jegyzetelés egyfajta re­gisztrálása is volt az adott meccs­nek. — Az MTK- VM elleni vesztes találkozón mi mindent vetettél papírra? — Túl sok negatívumot a 3-1- es vereség ellenére nem kellett felírnom. Nehéz volt a talaj, az első negyedórában kiharcolt fö­lényünket nem tudtuk tartósíta­ni, gyenge volt a bal oldali szár­nyunk — sérülések miatt —, és az első gólt védelmi hibából kap­tuk. — Ennek ellenére két forduló­val az őszi szezon befejezése előtt, ha csak gólkülönbséggel is, veze­titek a bajnokságot. Mondhatjuk azt, hogy a váci kitérő edzői pá­lyafutásod legsikeresebb állomá­sa? — Való igaz, de minden álsze­rénység nélkül állíthatom, hogy úgy Egerben, mint Békéscsabán is felmutattam valamit. — Mi kell ahhoz, hogy példá­ul a Vác tavasszal is ott legyen a spiccen? — Nem elég tizenegy ember! A csapat akkor ütőképes ha a kispadon is hasonló képességű az utánpótlás, mert különben, vége a dalnak. Tavasszal sem ál­talános gondjaink voltak, értem ezalatt a mentalitásbeli problé­mákat, hanem összejött egy ra­kás sérülés. Vagy itt van például a Dinamó elleni mérkőzés. Vígh Peti 12 öltéssel a sípcsontján vál­lalta a játékot, s érzésem szerint, ha Carlos és Bereczki játszhatott volna, a bolgár bíró áldásos tevé­kenysége ellenére „hoztuk” vol­na a meccset. Szóval sok aprósá­gon áll vagy bukik a dicsőség. — Elképzelem, hogy Vácott körülöttetek forog a világ, hiszen a főváros árnyékában jutottatok el idáig. — Szó se róla, vezetjük a vá­rosban a népszerűségi toplistát, de azért mondok valamit. Vác annyi pénzt ad az Izzónak, hogy abból egy NB 11-es csapatot sem lehetne fenntartani. Igazából még nem tudatosult az ott élők­ben, hogy mi valójában szívessé­get teszünk a városnak, hogy Vá­cott játszunk. Teszem azt ha Fo- garasi Lajossal nem fut össze László Attila szakosztály-igaz­gatónk, akkor lehet, hogy a pénz elvándorolt volna Kecskemétre vagy épp Egerbe, és akkor ők az NB I-esek. — Ha a szakosztály pénzügyei­be kevésbé is ártod magad, az mennyire múlik rajtad, hogy ki kerül Vácra? — A legkevésbé az én dol­gom. Mondjak valamit? Azt sem tudom, hogy a brazilok hogyan csöppentek Vácra. Jöttek. Meg­néztem őket — az égjük azóta már elment —, Carlos első látás­ra furcsa volt, de aztán belejött. Hét új játékossal kezdtük a sze­zont, nekem egyetlen egy kíván­ságom volt, hogy Oroszt szerez­zék meg, a többi nem érdekes. Na jó, azért tettem néhány javas­latot, így került hozzánk Simon és Horváth. — Az ember azt hinné, hogy ez épp fordítva van. — Nálunk ez a gyakorlat. Kü­lönben is középszerű játékosok­ból nem lehet dobogós csapatot csinálni, ezt mindenki nagyon jól tudja. — Mi az amit legjobban sze­retsz az edzőségben? — Hogy foglalkozásokat ve­zetek, emberekkel bánok. Én él­vezem a munkám. Nincsenek különösebben törekvő vágyaim, és úgy érzem, nem vagyok hiú sem. — Vácott miért kell hajtani? győzni fogunk? Csank János neve kezd fogalommá válni a magyar labdarúgás­ban. Az Egert kétszer vitte fel az NB I-be, Békéscsabán három évig játszott az irányítása alatt a csapat az élvonalban. Jelenleg Vácott edző — harmadik esztendeje — s jelen pillanatban az Izzó vezeti a tabellát. (Fotó: Szántó György) — Hogy nyerjenek, hogy ezál­tal pénzt keressenek a játékosok, hiszen profik, ebből élnek. Min­dig mosolygok azon, ha a terve­zéskor azt kérik tőlem, hogy mondjam meg, hány pontot szerzünk. Mit tudom én? Most például 17 ponttal elsők va- gyunk, de ugyanennyivel lehet­nénk az ötödikek is. Maximum helyezésben lehet gondolkodni, de az is rengeteg mindentől függ. — Az egri évekből tudom, hogy ha a labdarúgásról van szó, akkor nincs pardon, nincs komp­romisszum. Gondolom ebben mit sem változtál. — így van. Ezzel ügy vagyok, hogy szeretem a komoly dolgo­kat, s ha kell utána nézek min­dennek. A tudományoskodást viszont utálom. Ki nem állha­tom, ha egy tréning feladatait pa­tikamérlegen adagolják. Ha jön egy orvos és megmondja, hogy mennyit fussanak a labdarúgók, vagy komputerrel számolják ki a napi penzumot, akkor én abba­hagyom, mert a szakma elveszti a varázsát, a lényegét. — Általában a feladat meny­nyire izgat? — Nem vagyok egy felada­tokra specializált egyén. Ha pél­dául valaki azt mondja, hogy iz­gatja a szövetségi kapitányság, nem a feladat miatt vélekedik így, hanem mert úgy egyébként jó szövetségi kapitánynak lenni. Akinek van egy kis esze, tudja, hogy akkora stressz venné körül, hogy nem biztos, hogy megérné az egész. Én például, ha elme­gyek, nem azért választok másik klubbot, mert ott izgalmas fel­adat vár rám, hanem mert el kell mennem, és továbbra is a futball- ból akarok megélni. — Ne mondd, hogy nem hízott a májad, amikor nem is egy eset­ben szóba került a neved, mint le­hetséges szövetségi kapitányé. — Természetesen jól esett. Az viszont elgondolkodtatott, hogy felsoroltak még legalább nyolc nevet. Ha pedig ez így van, in­kább felejtsük el, engem nem ér­dekel. — És ha felkérnének, nemet mondanál? — Tudom, hogy nem kémek fel, de különben úgyis nemmel válaszolnék. — De mégis, tegyük fel, hogy megkeresnének. Megbirkóznál a feladattal — na tessék már meg­int itt tartunk —, vagy a szakmai munka eltörpülne a sok egyéb mellett? — A mai válogatottnak nem sok köze van a magyar labdarú­gáshoz, hiszen hét-nyolc idegen- légiós szerepel benne. Éppen ezért a kiválasztás, a csapat-ösz- szeállítás, a taktikai és szervezési feladatok kerülnének előtérbe. A szakmai munkára már csak azért sem lehet túl sok figyelmet fordítani, mert a felkészülésre ál­talában 2-3 nap adott. Érdekes, hogy Nyugaton nem annyira fontos a válogatott, mint nálunk, vagy épp a keleti tömb országai­ban, ahol valóságos kabinetkér­dést csinálnak abból, hogy mit nyújt a nemzeti tizenegy. Ne­künk az elvárások miatt minden­kit meg kellene vernünk, csak éppen azt felejtik el nagyon so­kan, hogy a körülmények, a fel­tételrendszer szinte mindenhol jobb, mint nálunk. Ott van igazá­ból jó foci, ahol komoly összege­get fektetnek bele. — A pénzen túl az sem mind­egy, hogy miből lehet meríteni, milyen az utánpótlás. Nálunk a fejlődésnek nem sok jele mutat­kozik. — Már az alapoknál hátrány­ba kerülünk. Tőlünk északabbra a téli sportok adják meg a fizikai alapokat, délebbre egész évben rúghatják a gyerekek a labdát, nyugatabbra pedig fedett pá­lyák, uszodák, edzőtermek van­nak. Mit csinál az egri gyerek, le­ül a tévé elé, vagy télen kétszer lecsúszik a dombról. Lassan nem lesznek srácok, akik edzésre jár­nak, hiszen por vagy sár van a pá­lyán, hidegvíz az öltözőben, egy fogasra hárman jutnak, edzés közben ellopják a cipőjét, no persze, hogy elmegy a kedve az egésztől, s még a szülei sem enge­dik el többet. — Érzésed szerint a magyar labdarúgás színvonala arányban áll a nézőszámmal? — Nem. Vannak ugyan gyen­gébb meccsek, de hát a hazai szurkolók igényei a csillagos égig érnek. Az Újpest meccsen pél­dául Claude csinált egy cselt. Jobb okszival visszatette a bal lá­bára a labdát, és így szöktette magát. Egy centire kiment az alapvonalon a labda, ám magát a megmozdulást észre sem vették. És ez a baj. Én meglepődtem, mert ilyen cselt még nem láttam. — A magyar szurkoló mindig a német meccsekkel példálózik. — Az angol és a Bundesliga meccsek a legunalmasabbak. Akinek ez mentalitásban tetszik, nem is magyar. Tudod, az a baj, hogy itthon aláásták a labdarú­gás népszerűségét. Néhány em­ber komolyan veszi, a többi meg igyekszik betenni neki. Szerin­tem az is nonszensz, hogy az NB I-es összefoglalókat késő éjjel vetítik, amikor a legtöbb ember, nem beszélve a gyerekekről, már alszik. Óriási a passzív érdeklő­dés. Saját bőrömön érzem Vá­cott, leszólítanak az utcán, kér­deznek, szóba elegyednek ve­lem. A minap is jön szembe ve­lem egy hölgy, látszott rajta, hogy még életében nem volt meccsen, és most is azon töri a fejét, hogy a babgulyáshoz megvett-e min­dent. A legnagyobb meglepeté­semre azzal állított meg, hogy: Mester^ győzni fogunk? — őszi bajnok lesz a Vác? — Az az érzésem, hogy nem. Három pontnál sanszunk van a dobogóra, kettőnél már meleg a helyzet. Akkor lett volna biztos, ha megveijük az MTK-t, de az elúszott. Budai Ferenc *** Az interjú elkészítése után — tegnap — érkezett a hír: a tréne­rek, újságírók szavazatai alap­ján az év edzője megtisztelő cí­met Csank János, a Váci Izzó szakvezetője érdemelte ki. így december 1-jétől egy hétig ven­dégeskedhet Münchenben, ahol a Bayern és az 1860 edzésein gyarapíthatja szakmai ismere­teit. FUTBALL ­FOCI — LABDARÚGÁS ­FUTBALL ­FOCI­LABDARÚGÁS ­FUTBALL Lelkigyakorlatok Hatvanban Az őszi idény hajrájához ér­keztek a másodosztály csapatai is, ahhoz az időszakhoz, amikor már életbevágóan fontos minden pont megszerzése, hiszen ettől függ, hogyan alakul a félévi bizo- nyítvány. Mindkét csapatunk idegenben lép pályára a hét vé­ért, az egriek az újonc Miské- ez, a hatvaniak pedig Szarvasra látogatnak. Az esélylatolgatásnál Tóth Dénes hangsúlyozta, hogy eddigi legjobb játékukkal sikerült a múlt héten két vállra fektetni idegenben a Barcikát. Hallatlan akaraterővel hajtották végig a ki­lencven percet, mindenki a tőle telhető maximumot nyújtotta. A Tóth-Bóna edzőpáros a héten leg­alább annyit törődött a játéko­sok leikével, mint az erőnlét fo­kozásával. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a hatvanihoz hasonló sikerszériák mindig ma­gukban hordozzák a váratlan el­bukás lehetőségét is. A vészhely­zet többnyire mozgósítja a tarta­lékokat a sorozatos győzelmek viszont ellankaszthatjak a figyel­met, csökkenthetik a harci ké­szültséget. Nagy kérdés, hogy a hatvani fiúk mennyire képesek átmenteni jó formájukat, de az sem kevésbé lényeges, hogy ne álljanak hadilábon a szerencsé­vel. A pályák egyre rosszabb ál­lapotba kerülnek, az irreális tala­jon gyakran a szerencsésebb gár­da örülhet a pontoknak. Csak ketten, Hegedűs és Augusztin bajlódnak serüléssel, s ez táplálja a reményeket, hogy legalább az egyik pont a hatvaniak zsebébe vándorol. Varga Zoltán abban remény­kedik, hogy végre valahára meg­szakad Miskén a sokszor elátko­zott gólképtelenség, és a nyolc döntetlen mellé nem a kilencedi­ket szerzik meg, hanem valami figyelemre méltóval rukkolnak ki. Ez nem lesz egyszerű feladat, mivel az újonc bizonyára min­dent megpróbál, hogy győze­lemmel búcsúzzon közönségé­től. Agresszív letámadással vi­szont megtörhető a lendületük, ez lehet a titka a sikernek. Fodor, Báder, Lengyel és Nagy G. mellé a héten Jávorszki is feliratko­zott a maródiak közé, belázaso­dott. A csapat ma délelőtt még edzésen vesz részt, majd utána a mérkőzés színhelyére uta­zik. Gyöngyösön az őszi bajnok Ezen a hétvégén téli pihenőre vonul a labdarúgó NB III. Mátra csoportjának mezőnye. Az őszi szezon utolsó fordulója előtt már biztos, hogy a bajnokság első fe­lének végén a Jászberény vezeti majd a táblázatot, hiszen pilla­natnyilag három pont az előnye. A gyöngyösiek tehát az őszi baj­nokot láthatják vasárnap dél­után, mivel a herényiek vendé­geskednek a GYSE-nél. A har­madik helyen álló hazaiaknak feltehetőleg minden tudásukra szükség lesz a pontszerzésre, hi­szen a listavezető mutatott leg­jobb átlagformát ezen az őszön. Egyetlen vereségét az Sz. Cukor otthonában szenvedte el, három döntetlenje alkalmával viszont jóval gyengébb csoportokkal szemben vesztett pontot. A Gyöngyös — Jászberény mérkőzést mindent egybevetve háromesélyesnek tekintjük, re­méljük viszont, hogy totó nyel­ven szólva 1, X-nél rosszabb nem lesz a végeredmény. Az előkelő őszi helyezésre esélyes Bélapátfalvi Építők a Nagyrédét látja vendégül. A ré- deiek számára ugyanakkor azért fontos a mérkőzés, hogy lehető­leg minél kisebb hátrányba ke­rüljenek az előttük állókkal szemben. Ez utóbbi céllal utazik az St. Kohász otthonába a He- réd-Apc csapata, és hasonló f ondókkal várja a Szolnoki Cu- or együttesét a Tarnalelesz. Selypi cél: a dobogón maradni A hosszú téli szünet előtt a hét végén még utoljára nyolc pályán összecsapnak a csapatok. A me­gyeiben a figyelem fókuszában ezúttal a Selyp — Füzesabony rangadó áll. A házigazdák nagy közönségre számítanak, bizo­nyára Hatvanból, Füzesabony­ból, Apcról, Petőfibányáról is sokan lesznek kíváncsiak a mér­kőzésre, a helyiekről már nem is beszélve. Varga József, a cukorgyáriak edzője elmondta, hogy céljuk a dobogós helyezés elérese volt az ősz vegére, s ezek a tervek a meg­valósulás küszöbén állnak. Ha ezen az utolsó talákozón nyerni tudnak, vagy legalább egy dön­tetlent kiharcolják, már nyugod­tan várhatják a tavaszi idényt. Amennyire fontos, olyan nehéz is lesz ez a megméretés. Szabó Gábor sérülése miatt nem lehet ott a pályán, Kurucz viszont le­töltötte eltiltását. A tréner biza­kodó hangulatban van, hisz ben­ne, hogy fiai — egyetlen csapat­ként az ősz folyamán — képesek lesznek a pontrablásra az éllo­vastól. Molcsán László, selypi kö­zéppályás: — Az ősszel itthon meg senki nem vette be a kapun­kat, 10-0 a gólkülönbségünk. Remélem, hogy ez a hagyomány folytatódik. Ellenfelünk taktikus társaság, de ők is zavarba hozha­tók. A listavezető számára már in­kább csak presztízsokokból lé­nyeges a selypi csata. Esetleges pontvesztésük, vagy netán vere­ségük sem változtat már azon a tényen, hogy utcahosszal ők az őszi bajnokok. Polgárék nyilván nem akarnak felsülni Selypen sem, nekik azért kell a győzelem, hogy százszázalékos mérleggel zárhassak a bajnokság első fél­idejét. Pályáról pályára NB I-es mérkőzések, szombat: Haladás-Rába ETO 13, Vác — Tatabánya 13, Vasas-MTK-VM 13, Zalaegerszeg-Videoton 14, Kispest-Honvéd-Pécs 15, Siófok-Ferencváros 16. Vasárnap: BVSC-UTE 11, DVTK-Veszprém 13. NB II. Keleti csoport, vasárnap (13): BMTE Törley-Békéscsaba, Szeged-Kaba, Kecskemét-Szolnok, Salgglass-DVSC, Szarvas-Hat­van DEKO, Horváth Gy., Hajdúnánás-Nyíregy- háza, Miske-Eger SE, László Gy., Bag-Kazincbar- cika. NB III. Mátra-csoport, szombat (13): St.Kohász- Heréd-Apc, Farkas, Bélapátfalva-Nagyréde, Dávid, Dunakeszi-St.Tűzhelygyár, Törökszentmiklós. SBTC, Sajóbábony-Gödöllő. Vasárnap (13): Tarna- lelesz-Szolnoki Cukor, Ágoston, Volán-Rákóczi-Ba- lassagyarmat, Gyöngyös-Jászberény, Mohácsi. Megyei bajnokság, szombat, (13): Maklár-Tama- örs, borsod m.jv., Novaj-Gyöngyöshalász, Bartos, Si- rok-Heves, Márta, Selyp-Füzesabony, Mezei. Vasár­nap (13): Boldog-Kompolt-Kál, Pest m.jv., Tenk- Recsk, Szolnok m.jv., Poroszló-ESE II. Nagy S., Do- moszló-Pétervására, Molnár L. NB 11-es serdülő és ifjúsági mérkőzések: Hatvan DEKO-Szarvas, 11. illetve 12.30. Röplabda NB I. Urvancova nélkül is... Jászberény—Eger SE 0-3 (8, 10, 12) Jászberény, 300 néző.: V.: Grábner, Pados. Eger SE CSERKASZOVA, Kurucz, VOJTH, Szendrői, BRECHER, TÍMÁR. Cs. : Mol­nár, Nemesné, Fekete. Edző: Kasziba István. A Jászberénytől a bajnokság közben igazolt feladó, Urvanco­va nélkül voltak kénytelenek ját­szani az egri lányok, mivel a két klub ebben állapodott meg. Az átszervezett csapat egy pillanat­nyi kétséget sem hagyott affelől, hogy ki a jobb. Sportági hír, miszerint a női válogatott december közepén Svájcban egy nemzetközi tornán szerepel. * A nemzeti együttes felkészíté­sében Kasziba István is szerepet kapott, a keretbe pedig az egriek közül meghívást kapott: Kurucz, Vojth, Brecher és Szendrői. Vízilabda OB I. Két pont kell a Szparitól Nem jól indult az egri pólósok idegenbeli szereplése, a tavalyi baj­nok UTÉ-val csak három negyeden át tartották a lépést, ám mégis öt­gólos vereség lett a vége. Ma a Bp. Spartacus ellen lehet javítani, sőt kell is, ha a nyolcadik helyet meg akarják őrizni. Az ellenfél gárdája nem áll klasszis játékosokból, de nehéz helyzetük — a tabella alján ta­nyáznak — előhozhatja belőlük a maximumot. Pócsik Dénes szerint a csütörtöki edzőmeccs Szolnokon sokat len­dített a csapat formáján, ezért bízik a győzelemben. Simon szemébe belenyúltak egy edzésen, rá kényszerpihenő vár, a három hétig tüdő- gyulladástól szenvedő Lőrincz viszont a héten újra elkezdte a gyakor­lásokat. Asztalitenisz . ^. NB i. Pálosi, újra Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Egri Áfész VM — Statisztika II., NB I. B-s női mérkőzés, Eger, dr. Ruttkay Vilmos Játékcsar­nok, 11. Kosárlabda: Egri TK — Heréd, NB 11-es női mérkő­zés, Eger, Leányka úti tor­naterem, 11. Teke: Egri Zöldért — Ti- szakécske, Agria Bútorgyár — Lyukóbánya, NB 11-es mérkőzések, Éger, Népkerti pálya, 14. illetve 16. Vasárnap Kosárlabda: Egri DSE — Kandó SE, NB 11-es férfi mérkőzés, Dobó Gimnázi­um 12. Egy hónapos szünet után foly­tatódik az asztalitenisz NB I. A listavezető SeM-KSE a Kecske­méti Spartacushoz látogat szom­baton, s a tét nem kisebb, mint­hogy az egri legénység megőrzi-e veretlenségét a szinten felsőház­ba aspiráló házigazdákkal szem­ben. Bárány németországi pró­bajáték miatt nem állhat a csapat rendelkezésére, így helyén a be­tegségből felépült Pálosi Balázs játszik. Wei Csín Sitt edző már a döntetlennel is elégedett lenne, s a várható nagy csata miatt a hé­ten a szokottnál jóval intenzí­vebb munkára késztette a társa­ságot.

Next

/
Thumbnails
Contents