Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02-03 / 257. szám

HÍRLAP, 1991. november 2-3., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5 Nemzetközi keresztyén est Jézus vár címmel nemzetközi keresztyén estet rendeztek a na­pokban Hatvanban, a szakmun­kásképző intézetben. A találko­zó házigazdái az USA-beli Vi- neygard Közösség és a Hatvani Református Gyülekezet voltak. Gazdaköri találkozó A hatvani gazdakör találkozót tart november 4-én délután fél hatkor az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban. A rendezvény vendége dr. Ma­gyarfalvi Krisztina, a Heves Me­gyei Kárrendezési Hivatal veze­tője, valamint Mester László, a Heves Megyei Földhivatal he­lyettes vezetője lesz. Tájékozta­tót adnak a kárrendezési tör­vényről, illetve annak megvaló­sítási — eddigi gyakorlati — ta­pasztalatairól szólnak, s vála­szolnak a kérdésekre is. Életreform-klub Lőrinciben Az Ady Endre Művelődési Házban megalakult az életre­form-klub, amelynek foglalko­zásait minden hétfőn délután hattól este nyolc óráig tartják. A résztvevők eddig már megismer­kedhettek a korszerű fogyókúra módszerével, a hasznos gyógy­növényekkel és a természetgyó­gyászat ágaival. November 4-én délután 6 órakor az akupunktúra lesz a foglalkozás témája, a kö­vetkező hetekben pedig a relaxá- lás, az agykontroll, az intelligen­cia-tesztek, valamint az UFO-k kerülnek sorra. Táncház A hatvani Ratkó József Köz- művelődési Egyesület táncházat hirdetett középiskolás fiatalok számára. A táncház vezetője Nagy Bércéi egyetemi hallgató, a programban pedig erdélyi, moldvai, csángó néptáncok sze­repelnek az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban sorra kerü­lő találkozókon. Az elsőt már megtartották, ettől függetlenül várják a néptánchoz kedvet érző fiatalokat. A foglalkozásokra minden második pénteken kerül sor, délután hat órától. Matiné a könyvtárban A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban ma délelőtt 10 órakor matinét rendeznek a gyerekeknek. Mű­soron a Kék madár című színes, szinkronizált japán film szerepel. A jövő szombati matinén az Ivanho című filmet vetítik. No­vemberben egyébként a középis­kolás diákoknak filmsorozatot indítanak Latinovits Zoltán filmjeiből, a felnőtteknek pedig művészmozit szerveznek. KERESKEDŐK V, FIGYELEM! Tiffany’s: férfi- és női pulóverek, Blue seven: hosszú, bolyhos pólók, Chamberge: farmerok, bőrdzsekik. VELOCITAS Kft. 2092 Budapest, Budakeszi út 47/b. Nyitva: 8-16 óráig. Tel.: 06 (60) 15-678; Tel/fax: 1766-917. Szpisják Pál a Hatvani Galériában A közelmúltban nyűt új kiállítás a Hatvani Galériában. Szpisják Pál szobrászművész és Révész Erzsébet ipar­művész alkotásait te­Lapunkban is többször hírt adtunk arról, hogy Apcon a Qualitál Könnyűfémöntödében milyen változások történtek az elmúlt időszakban. Köztudott például, hogy a korábban rend­kívül eredményesen működő cégnél drasztikus létszámleépíté­sekre került sor az év első felében. Ezért is figyeltünk fel arra a kez­deményezésre, amely elsősorban a vállalatnál továbbra is alkal­mazott munkások érdekében született. Arról van szó, hogy a Qualitálon belül alakult kft.-k, a különböző termelőegységek a szakszervezeti bizottsággal kö­zösen alapítványt hoztak létre mintegy 7 millió forintos törzstő­kével. Az alapítvány céljai között szerepel — többek között — a dolgozók jobb ellátásának bizto­sítása. A konkrétumokról Balya Gellért szb-titkár adott felvilá­gosítást. — A szakszervezeti bizottság már évek óta igyekszik az itteni munkásoknak különböző ked­vezményes vásárlási lehetőséget biztosítani. Mivel ezek az akciók népszerűek voltak, de a szolgál­tatás meglehetősen szervezetle­nül folyt, úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk rendszeresen és Olvasói észrevétel átgondoltabban kielégíteni az igényeket. A létszámleépítése­ket követően jórészt kihasználat­lan maradt a földszinti üzemi ét­kezde, ezért ebből leválasztot­tunk egy részt, ahol egy üzletfélét alakítottunk ki. Ide nagykeres­kedelmi áron szereztünk be kü­lönböző árukat, főként élelmi­szert és a háztartásban naponta szükséges fogyasztási cikkeket. így munkaidőn kívül itt helyben megvásárolhatják az emberek a legfontosabb dolgokat, ráadásul jóval olcsóbban, mint más üzle­tekben... Az üzemi étkeztetést is átszerveztük: mindenki hozzá­juthat egy olcsó reggelihez, ebéd­hez, vacsorához. Az itteni alkal­mazottak természetesen hozzá­járulást kapnak az étkezéshez, de bárkit kiszolgálnak, aki ol­csón szeretne meleg ételhez jut­ni. Igyekeztünk az árakat úgy alakítani, hogy a vállalattól önhi­bájukon kívül elbocsátott dolgo­zók is meg tudják fizetni. Megtudtuk azt is, hogy a fenti­ek mellett az alapítvány vagyo­nából kívánják a szakmai átkép­zésekhez szükséges támogatások egy részét fedezni. A tervek kö­zött szerepel a jelenlegi diszkont üzlet további korszerűsítése is. Apci alapítvány — a dolgozókért kiütheti meg a közön­ség. Képeink Szpisják Pál munkáiból adnak ízelí­tőt. (Fotó: Perl Márton) Felelőtlenség a köbön... Terepszemle a városi kórházban A kórház főépületével szem­közt tanácsi beruházásként léte­sült 1987-ben az a tizenhét mun­kahelyes rendelőintézet, amely a város és környéke betegellátását hivatott szolgálni. Sajnos, az épületet nyugodtan minősíthet­jük torzszülöttnek, hiszen olyan kardinális probléma merült fel a kivitelezés során, ami mindmáig orvosolatlan. A háromszintes építmény hő- és vízellátásáról, il­letve szennyvizének elvezetéséről van szó, mely igencsak krónikus betegségben szenved, s különö­sen a téli időszakban okoz gon­dot. Persze, ezt mi csak oly érte­lemben észlelhettük a minap, hogy már most hidegek a rende­lők, az irodák, a kórház főépüle­te és a rendelőintézet közötti te­rület pedig bombázott terephez hasonló képet mutat. — Helyzetünk valóban krimi­nális, de képtelenek vagyunk jobb belátásra bírni a Heves Me­gyei Állami Építőipari Vállala­tot — amellyel szerződésünk van- olyan rekonstrukciós munkák elvégzésére is, amelyet gyógyító intézményünk hő- és vízellátá­sát, illetve a szennyvízelvezetés zavartalanságát biztosítják... — mondja Holecz János gazdasági igazgató, akivel együtt „terep­szemlézünk”. — Pedig a Heves Megyei Beruházási Vállalat ki tudja hányadszor fordult bíró­sághoz, s született végül oly dön­tés, miszerint szeptember 30-ig ezt a munkát a vállalkozó HÁÉV befejezi. A kivitelezők azonban csak piszmognak a terepen, ket- ten-hárman pár órát téblábol- nak, aztán dolgukvégezetlen to­vábbállnak. Itt, a rendelőintézet pincéjében lévő hőközpontban is, amelyet többször elöntött a víz, csak néhány eldobált pálin­kásüveg meg árva szerszám tanú­sítja, hogy járt erre valaki. Vagyis nem más, mint: felelőtlenség a köbön! Kimegyünk a két épület közé, a „bomba szántotta” terepre. Le­hangoló a látvány. Hosszában és haránt is felbontották az udvar burkolatát a víz- és hővezeték megrepedése után kutatva, látni is az öles azbeszt- és cementcsö­veket. Ám, ahogyan kalauzunk módja: egy hónappal ezelőtt ugyanitt tartottak az építők, csak akkor még nem volt télies az idő, nem fagyott, s a hosszú árkok je­ges vizében megbuggyanó csö­vekben nem hűlt le a fűtést szol­gáltató forró víz. Továbbá szupe­rált a szennyvízelvezető csatorna, amely mai állapotában szintén bármikor elöntheti a gyógyinté­zetet. — Tegyem hozzá — toldja meg Holecz János —, hogy ez a csatatérre emlékeztető udvar­részlet közben megbénította a kórház belső forgalmát is, hiszen sem a személykocsik vagy az árut szállító teherautók, sem a men­tők nem képesek behajtani kü­lönböző betegellátó egységeink­hez, ráadásul eltörték az építők a kétszáz milliméter átmérőjű szennyvízvezetéket is, így a kór­ház ilyesféle „mellékterméké­nek” jelentős része most szétfo­lyik a környező területeken, s el­juthat akár a kerítésen túli lakó­házak udvarára is... Befejezvén terepszemlénket, úgy vélem, helyzetfeltáró utunk- ról elég érzékletes képet adtunk fotómasina nélkül is. Tettük pe­dig nem csupán a hatvaniak in­formálása végett, hanem abban a hitben, hogy a HÁÉV igazgató­ságán megdobban a vezetők jó szíve, s a végtelen pereskedés, a különböző egyeztető tárgyalá­sok helyett a cselekvés porondjá­ra szólítják képzett szakembere­inket. Akik aztán meg is fogják szerszámaik nyelét, a várost és környékét szolgáló gyógyintézet zavartalan működésének bizto­sítása s a betegek százainak talp- raállítása érdekében... Moldvay Győző Italmérés a parkolóban Hatvanban — a Dózsa téri ABC-vel szemben — a közel­múltban egy nagy­méretű hordót he­lyeztek el a parkoló­ban, amelyből bort, pezsgőt, röviditalo­kat árusítanak. A baj ott kezdődik, hogy ez a „büfé” két kocsi he­lyét elfoglalja, igaz, ugyanekkora terüle­tet elvesz egy zöldsé­gespavilon is. Ez utóbbira azonban in­kább szükség lenne, mint a hordóra, amelyből a mosoga­tóvíz is kifolyik a par­kolóra és az utcára. A hidegben jegesedik a tér, a járda, s ez bi­zony balesetveszé­lyes. Nos, az italmé­rés biztosított, de az illemhely már nem — el lehet hát képzelni a kö vetkezményeket... Elgondolkodtató mindenesetre, hogy az önkormányzat, a közegészségügyi ille­tékes mindezeket nem vette figyelembe az engedély kiadása­kor. Szűcs Ferenc Hatvan Múltidéző kereskedés Rózsaszentmártonban „A vevőinknek köszönhetünk mindent...99 Kiss Józseffel és feleségével, Éva asszonnyal körülbelül egy éve találkoztunk először a hatva­ni piacon, egy autóbuszból átala­kított „vándorbüfében”. Akkor arról meséltek, miként lehet úgy élni, hogy időről időre másutt vernek tanyát, s az ország legkü­lönbözőbb részében próbálkoz­nak a kenyérkereséssel. Bizako­dóak voltak akkor is, bár több­ször is megemlítették, hogy iga­zából otthon, Rózsaszentmár­tonban szeretnének boldogulni. A minap ismét találkoztunk a ré­gi ismerősökkel. Boldogan újsá­golták, hogy sikerült a nagy ál­mot megvalósítani, hazakerültek végre, vegyeskereskedést nyitot­tak, s azóta senkivel nem cserél­nének. Az aprócska üzlet polcai ros­kadoznak az árutól, a vevők egy­másnak adják a kilincset. Mivel a portéka mellé mindenkinek kijut egy-egy kedves szó is, láthatóan elégedetten távoznak a boltból. Velünk pedig őszinte örömmel osztják meg az elmúlt néhány hónap történéseit. — El sem akartuk hinni, ami­kor a privatizációt követően fel­szabadult ez az üzlet, hogy a régi tulajdonos, Vince Barnabás visz- szakapta — mondja Éva. — Hal­lottuk, hogy Barnus bácsi nem könnyen alkuszik az új jelentke­zőkkel. Én lánykorom óta isme­rem őt, ezért úgy gondoltam, megkérdem, mit szólna hozzá, ha mi vinnénk az üzletet. Az első szóra beleegyezett: elmondha­tatlanul boldogok voltunk, s azonnal hozzáláttunk a munká­hoz. Eladtuk a vándorbüfét, pénzzé tettük, amit lehetett, és feltöltöttük a boltot. — Már az elején elhatároztuk, minden energiát beleadunk, hogy igazi kereskedést alakít­sunk ki, és megszerettessük ma­gunkat— veszi át a szót a félj. — Ázt hiszem, sikerült. Ehhez per­sze hozzátartozik az is, hogy reg­gelente 5 órakor indulok el a megrendelt házitejért, -kenyé­rért. Beszerzek mindent, amit kérnek. Ha cipőre, ruhaneműre van szüksége valakinek, azt is meghozom. Mivel ismerünk mindenkit, nem gond, ha a régi vevő például nyugdíj előtt „ho­zómra” vásárol. Megbízunk ben­nük, nem vezetünk listát a tarto­zásokról. Tudjuk, hogy mindent azoknak köszönhetünk, akik itt vásárolnak nálunk. A legtöbb emberrel baráti viszonyban va­gyunk. A napokban született meg az első unokánk, és aki az­nap betért hozzánk, együtt ün­nepelt velünk. Ennél nincs jobb érzés. A befektetett munka és a biza­lom hamar megtérül. Sok keres­kedő megirigyelné Kisséket, hi­szen a reméltnél is szebb forgal­mat bonyolítottak le alig két hó­nap alatt. De ennél is többre be­csülik, hogy hosszú évek után végre igazán hazataláltak. Re­mélik, immár végérvényesen... (b)

Next

/
Thumbnails
Contents