Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-11 / 264. szám

HÍRLAP, 1991. november 11., hétfő 5. EGER ÉS KÖRZETE A miskolci foto- klub és a helyi Szemere gimná­zium hirdette meg a 21. Észak- Magyarországi Fotóművész Szemlét. Az ese­ményre 62 szer­ző 467 alkotását küldte el. Kö­zöttük szerepel­nek azok az egri fotósok is, akik nemrégen Eger­ben is közread­ták munkáikat. Bimbó Zoltán, Dolmányos László, Gál Gá­bor, Józsa Béla és Molnár István pályázott a díja­kért. A fekete- fehér kategóriá­ban Molnár Ist­ván — a képen látható, Száz év című fotójával — második he­lyezést ért el. Tiltakoznak a szülők Mintegy 30 szülő írta alá azt a levelet, amelyet a közelmúltban juttattak el az egri önkormányzat szociális és oktatási bizottságához. A Vízimolnár úti óvodába járó gyermekek szülei a következő kérdé­seket intézték a városatyákhoz: ki vagy kik engedélyezték az óvoda és a Semmelweis-bölcsőde tetőszerkezetének október-december hó­napban való átépítését? Ki vagy kik fizetik meg ennek a rosszul időzí­tett döntésnek a kiadásait? A levél aláírói úgy vélik, hogy azt a peda­gógiai és erkölcsi kárt, amit az intézmények kényszerű elhagyása je­lentett a gyermekeknek és a családoknak, nem lehet számokban kife­jezni. Ám a költözködés és a tető megbontása miatti beázás anyagi károkat is okozott - írják levelükben. A képviselőket arra kérik, hogy a helyszínen győződjenek meg a jelenlegi viharos állapotokról. Furcsa, különleges korszakot élünk. Fiataljaink hallomásból tudják, hogy régi értékeket lerombol­tak, vagy más célokra hasznosítottak. Ma örülünk, hogy azok sok-sok harc árán szolgáltathatják ere­deti rendeltetésüket. Ez történt az angolkisasszonyok kápolnájával is. A nővérek 1961-ben már tizenegy éve szétszórtan éltek, csak a kápolnát őrizte két angolkisasszony. Az épülettömbben szerényen meghúzódó kis, fe­hér istenháza mégis „szemet szúrt”! Pecsét került rá, s a Szűzanya szobrát a többi .szoborral együtt a székesegyházba szállították. A kápolnát pedig át­alakították házasságkötő-teremnek. A fiatalok itt kötöttek szövetséget egymással — bár sokan csak időlegesen. Most, 30 év után újra a Szűzanya kápol­nája lesz a helyiség. Az ünnepi terem freskójához sokan ragaszkodnak, hisz életfordító nagy napot ünnepeltek itt, ha több esetben az törést is szenve­dett! A Szűzanya-szobor visszakerült a régi helyére. Ketten hozták haza, kis kézikocsira fektetve. A Ba­zilikából kifordulva megkondult a nagyharang — mintha tőle búcsúzott volna a „Nagytemplom” —, harangzúgás kísérte hazáig, kifejezve, hogy nagy dolog történik. Visszatért hát a Szűzanya. Bár malter, törmelék, félig kész állvány várta, de meleg szívek fogadták! Most már o/í a'//győzedelmesen. Győztesen? Nem! Irgalmasan, elnézően figyelve az előtte állókra! Ha­zaérkezett... Körülötte fénysugár. Kezét kegyelem­osztásra nyújt a felénk. Emelvénye alá került a fe­hérmárványból készült, ötágú csillagos díszlet. Há­ta mögött a múlt. A házasságkötő freskójáról arcok, kezek-lábak, alakok körvonalai tetszenek át. Lelkűnkből feltör az ima: Anyánk, Te, aki visz- szajöttél hozzánk, aki legyőzted a pogányságot va­rázsoddal, szépségeddel, tisztaságoddal, kérünk, áldd meg azokat, akik ebben a harminc évben itt kötöttek házasságot, akiknek emlék ez a hely! Té­ged azelőtt a tisztaságnak, a szűzies fehérség király­nőjének tiszteltek e szentélyben, most légy minden magyarok édesanyja. Azon magyar családoké is, ahol az összetört családok önként vállalt gyermekei boldogtalanul anyától apához futnak, és onnan visz- sza—keresve igazi otthonukat —, amint a freskón is kifejezte ezt az alkotó. Áldd meg a szülőket, áldd meg gyermekeiket, hogy visszatérjenek egymáshoz és Hozzád! Szülők, akik itt kötöttetek házasságot — jöjjetek, hogy áldja meg életeteket a tisztaságos Mária! Gyermekek, akiknek szülei boldogtalanul szétvál­tak = de azok is, akik békességben élnek —, van, aki anyai szívvel utánatok nyúl itt, a kápolnában. Ez már nem fehér márvány, tisztaságos szentély, ha­nem az élet megtépázottjainak otthona lett. Min­denki felé nyílik a sugár, Mária lényéből világítva. Jöjjetek! Igazi szentély ez, mert a magyar nyomorúság szülte, a boldogság akarása és a jólét keresése! Ő a megfáradtak, összetörtek, a boldogságra vágyók édesanyja, aki erőt ad, összekapcsol és felemel. Jöj­jetek Máriához!. Értetek áll itt. Titeteket vár!... November 17-én délután 3 órakor szenteli fel a kápolnát dr. Seregély István, az egyházmegye fő­pásztora, és — sok év után — őmondja benne az első szentmisét. Jöjjetek, hogy testvérként, egymás kezét fogva jelentkezzünk Máriánál, meghajtott fővel, ál­dásra várva! Tóth Ilona nővér I.B.M.V. (Institutum Beatae Mariae Virginis Boldogságos Szűzmária Intézete) Mi tükröz mit? A Munka T örv énykönyy érői A közeljövőben tárgyalja az Országgyűlés az új Munka Tör­vénykönyvét és a foglalkoztatási törvényt. Mindkettő közvetlen közelről érinti a munkavállaló­kat és a munkaadókat is. Ezekről a „zsebbevágó” kérdésekről szervez háromnapos továbbkép­zést a TIT Bugát Pál Egyesülete. Az előadásokat konzultációk követik. A foglalkozásokat a jogalkotásban résztvevő minisz­tériumi szakemberek tartják. Je­lentkezni lehet november 15-ig a következő címen: Eger, Klapka u. 9. Telefon: 36/13-395. Jubiláló néptáncosok Tizenöt éves születésnapját ünnepli az egri Lajtha László néptáncegyüttes. A születésnapi ünnepséget november 16-án tartják. Délután 4 órakor a Me­gyei Művelődési Központ galéri­ájában jubileumi emlékkiállítást nyit meg Varga Zoltán koreográ­fus. Ezt követően az MMK dísz­termében ünnepi társulati ülést tartanak. Este 8-kor pedig a Gárdonyi Géza Színházban jubi­leumi gálaműsort adnak az együttes mai tagjai. Tornaterem Felnémeten Az egri önkormányzat kötele­zettséget vállalt arra, hogy jövő évi költségvetésében mintegy 19 millió kétszázezer forintot — sa­ját forrásként — biztosít a Felné- met-Pásztorvögy városrészben új nyolctantermes iskola és tor­naterem építésére. Köztudott, hogy a felnémeti iskola Egerben a legmostohább körülmények között működő oktatási intéz­mény. Jelenleg nincs olyan helyi­ségük, ahol a testnevelést szak­szerűen oktathatnák. L apunk október 26-i szá­mában tudósítottunk az MSZP Eger városi szerve­zetének sajtótájékoztatójáról. Az elhangzottakhoz Mészáros György önkormányzati képvise­lő fűzött észrevételeket. Levelé­ben a következőket úja: „Az MSZP sajtótájékoztató­ján a városi elnök fájlalta, hogy a városi önkormányzat jelenleg nem tükrözi a város akaratát, mert a város akarata úgy szólt, hogy Egerben az SZDSZ nyelje meg a választást. Ennek oka a lo­kálpatrióták kiválása. Majd így folytatja: „Mi egyébként nagy reményeket fűztünk a lokiálpat- riótákhoz, de csalódnunk kellett. A frakció tagjai gyakran egymás­sal szemben is gyökeresen más álláspontot képviselnek.” Az el­nök a bizottságok munkájával sem elégedett, kivéve a szociális bizottságot. A fentiekre enged­tessék meg néhány megjegyzés: 1. A város a radikális változá­sokra szavazott, amelynek képe még ki sem rajzolódott a pártok acsarkodása keltette távoli köd­felhőben. Hogy kinek volt szük­sége kire, erről már írtam, nem érdemes belemenni a vitába. (Számtalan esetről van tudomá­sunk, hogy egy-egy borítékból igen érdekes adatok kerültek elő. A választók a pártok közül pél­dául az MSZP-re, de az egyéni jelöltek közül másra, ma a lokál- patriótákhoz tartozó képvise­lőkre szavaztak!) 2. Nem tudom, milyen remé­nyeket fűzött hozzánk. A lokál- patrióták már fél évvel ezelőtt fel­ismerték azt, ahová az SZDSZ ve­zetése ma jutott el, nevezetesen: a koalícióval szembeni folytonos „NEM” állóháborúhoz vezetett, amelynek levét az ország issza meg. Konstruktív, erős és komp­romisszumokra is képes ellenzék­re lenne szükség. Szerintem a he­lyi önkormányzatokban egyetlen pártnak kellene működni: a tele­pülés pártjának. Az, hogy csak a pártokban lehet politizálni, téve­dés. Ma az országban kilenc millió ember politizál párt nélkül. 3. Igaza van abban, hogy a lo­kálpatrióták gyakran ellentétes véleményt fogalmaznak meg, ugyanis a frakcióban ismeretlen a pártfegyelem és a nyájszellem. Mi a politikában ugyanis azt vall­juk, hogy a társadalmi béke és konszenzus alapfeltétele, ha minden oldal (jobb és bal) azo­nos politikai joggal bú, mert na­gyon veszélyes, ha a MÁSSÁ­GOT egyesek csak a bal oldalon tudják elviselni. 4. Megértem, hogy a szociális bizottság munkájával elégedett, hiszen ott pártja erősen képvisel­tetve van, de e bizottságon kívül más bizottságokban is dolgoz­nak. Az egyesek részéről sokat támadott költségvetési és gaz­dálkodási bizottság szakértelme és lelkiismeretes munkája tette lehetővé, hogy a város az 1991- es évben zökkenőmentesen gaz­dálkodott és működött (annak ellenére, hogy túlfinanszírozta azt a bizottságot, amit az MSZP elnöke kiemelt.) Nincs olyan bi­zottsága az önkormányzatnak, amelyik ne erőn felül dolgozna, még ha az nem látványos is. Ir- tóztatóan sok a munka. Ma a vá­rosi polgárok ezrei keresik meg a polgármesteri hivatalt, mert úgy vélik, a legitim testület bizottsá­gai és hivatala azonnal megoldja akut, vagy több évtizedes sérel­meit. A bizottságoknak és a hi­vatalnak minden üggyel foglal­koznia kell. Ez a hallatlan erőfe­szítés madártávlatból nem lát­szik. Egyetértünk abban is, hogy a közgyűlés munkáját hatéko­nyabbá kell tenni. Mi, lokálpatri­óták is ezt valljuk. Győződjön meg a jegyzőkönyvekből, hogy ki vagy kik provokáltak pitiáner ügyeket érdemi munka helyett. Nem mi akartunk foglalkozni több órát például a Pálfy-üggyel, (amelynek végére az Alkot­mánybíróság tett pontot, meg­erősítve a közgyűlés többségi döntését), nem a mi frakciónk képviselői vádolták meg a köz­gyűlést összefonódással és kor­rupcióval, nem mi mondtuk, hogy pocsolya ez a város, úgy ahogy van, visszahúzódva sün- disznóállásaiba. Aki így beszél, az a közgyűlés munkáját akarja ellehetetleníteni, mert neki sem­mi sem drága. Pedig a látszólagos politikai közömbösség mögött ugyanaz van, ami az országban (a cseppben ugyanaz van, mint a tengerben). Az emberek csaló­dottak, mert azt látják, hogy a korábbi nómenklatúra emberei dúskálnak a jólétben, az eddig gürcölök és megnyomorítottak még ma is csak tengethetik életü­ket. Politikai vakság ezt nem lát­ni, és politikai naivitás — ahogy Salgótaijánból hallottam — erre a tömegre mint „apportra” szá­mítani. Mindenáron együtt kell dol­goznunk, mert ha mi sem tudunk termékeny életet élni, velünk romlik a város, és együtt romlik velünk az ország. S ez csak a fia­tal magyar demokrácia ellen­drukkereinek lehet az érdeke.” Az egri vártörténet kutatóapostola Pataki Vidor emlékezete Több mint 90 éve született, s rövidesen 18 esztendeje annak, hogy elhunyt Pataki Vidor János, az egri vártörténet kutatóapostola, sőt, ezen túl, a magyarországi vártörténet nagy kutatója. A ciszterci rend egri Szent Bemát gimnáziumában generációk hosszú sora került ki a történelem, a magyar nyelv és irodalom tanáraként keze alól. Mint egykori növendéke, kötelességemnek érzem, hogy végre valahára felvázoljam — ha csak nagy vonalakban is — ennek a szigorú paptanár­nak, az egri vár tudományos kutatása megin­dítójának életét, mely még egykori tanítvá­nyai között is merőben ismeretlen. 1901. február 19-én Pécsett született Piri- bauer János néven, mint egy jómódú pék­mester fia. Természetszerűen a pécsi ciszterci gimnázium tanulójaként szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Még mint gimnazis­ta, 1917-ben a ciszterci rend novíciusa lett, s 1924-ben szentelték pappá. Közben — név­magyarosításként — a Pataki vezetéknevet választotta a fiatal pap, s a Vidor szerzetesi keresztnevet nyerte. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegye­tem történelem — magyar szakán végezte, ott szerzett diplomát, és ott is doktorált. Paptanári pályáját 1924-1925-ben Buda­pesten kezdte, s már 1925-ben Egerbe he­lyezték át. Mindenki, aki Pataki tanár úr nö­vendéke volt, nagyon jól tudja, hogy szigorú, sőt, nagyon szigorú tanár volt. Csodálatos­képpen emlékezetemben mégis nem törté­nelem-, hanem magyarórái maradtak meg. Vasszigorral követelte meg a helyesírást. A dolgozatban elkövetett egyetlen súlyosabb helyesírási hibáért könnyen kijárt a négyes, még akkor is, ha a tartalomra jelest adott. Jól emlékszem, hogy a „süllyed” igét egy dol­gozatomban csak „ly”-vel írtam, s nyomban kijárt a 3/4 helyesírásból. Meg is tanultuk, meg kellett tanulnunk az egri ciszterci gimná­zium öreg falai között a magyar helyesúást. 1925-től megindította az egri vár feltárá­sát, melyben jó munkatársakra talált dr. Pá­los Ervin jogakadémiai, és dr. Lénárd János érseki tanítóképző intézeti tanárban. De Pa­taki tanár úr közel sem csupán az ásatás úttö­rő munkálatait vezette, mivel a nyári szün­időkben a bécsi levéltárak hatalmas anyagá­ban elsősorban az egri, de ezen túl a magyar várakra vonatkozó építési iratokat, tervraj­zokat kutatta, tárta fel, s publikálta. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor délutánonként fel-feljártam a várba, és a székesegyház feltá­rásánál segédkeztem, diáktársaimmal segéd­keztünk, enyhén sárgásfehér reverendás, fe­kete skapulárés alakja hol itt, hol ott bukkant fel, nehogy egyetlen lapátnyi földet se más­hová hányjunk, mint ahová ő azt helyesnek ítélte. Most hirtelenében két apró, de érdekes dolog villan emlékezetembe: ritkán, nagyon ritkán láttam Pataki tanár urat mosolyogni, nevetni talán soha életemben. Szenvedélyes cigarettás volt. Egy osztálytársam egy jókora pakli finom, válogatott, fináncot sose látott, szűz dohánnyal kedveskedett neki. Másnap, amikor a fiú érdeklődött, hogy údik-e neki vajon, Pataki tanár úr kereken kijelentette, hogy ugyan el fogja szívni, de ő azt a dohányt szereti, amit ha szí, „karikára csavarja a tüdő­met”. Ezért kedvelte az egy filléres „Leven- té”-t. Pataki Vidor tanár úr emléke úgy maradt meg bennem, s úgy őrzöm holtomig, mint egy puritán, szigorú, de jószívű és jólelkű, tu­dós paptanár példaképét. 1938-ban, mint villám az égből érte Eger­ből a fővárosba való áthelyezése, s ezzel egri várfeltáró, várkutató munkásságának is vé- geszakadt. A Szent Imre Gimnáziumban 1948-ig tanított, míg fel nem oszlatta a kom­munista állam- és pártvezetés a szerzetesren­deket, s míg el nem konfiskálták iskoláit. Ezt követően 1953-ig Budapesten lelkészként, majd fjedig 1971-ig segédlelkészként műkö­dött. De ebben az időben, hosszú éveken át élete javát a Magyar Országos Levéltár kuta­tótermében töltötte, s a legkülönbözőbb tu­dományos intézmények számára végzett ku­tatást. Hadd említsem meg itt, hogy tőle sajá­títottam el a középkori oklevelek olvasásá­nak „mesterség”-ét, valóságos tudományát. 1973-ban volt tanítványai és rendtársai meghívására az Amerikai Egyesült Álla­mokba utazott, s röviddel hazatérte után vá­ratlan hirtelenséggel, reggeliző asztala mel­lett szólította magához tisztelve szeretett egykori tanár urunkat a Mindenható. Eger­ben, a Hatvani temetőben, a ciszterci tanárok súkertjében nyugszik. Pataki Vidor ciszterci tanár úr tudomá­nyos munkásságával maradandóan beírta nevét nem csupán Eger város, de a magyar tudományos élet történetébe. Sugár István ^MEGJELENT A *1 J H JA LEGÚJABB SZAMA! Keresse a Hírlap­árusok­nál! illetve Elő­fizethető: HELIR BR 1900 KÖZLEMÉNY Egyetemi és főiskolai FELVÉTELI VIZSGÁKRA előkészítő levelező tanfolyamok indulnak: magyar, történelem, ma­tematika, fizika, kémia, földrajz, angol és német tárgyak­ból! (Angolból, németből államvizsga-előkészítő is.) Kér­jen tájékoztatót! PALLAS Felvételi Előkészítő GM. 1364 Budapest 4. Pf. 126. (X) Üdülés a Tátrában egyéni és társasutak kínálata. Szállás már 260 Ft-tól. Érdeklődjön a MISSIÓ TOURS-nál. Eger, Szálloda út 5. Tel: 12-622/149. (X) Hazatérés Egy angolkisasszony-nővér gondolatai a zárdakápolna újraszentelése előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents