Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-11 / 264. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1991. november 11., hétfő Még véresebb háború Jugoszláviában? Jugoszláviában valószínűleg hosszú, az eddiginél is véresebb polgárháború várható, de a Nyugat katonai beavatkozásáról szó sem lehet— a gazdasági rendszabályok nem lesznek igazán hatékonyak. Ezt fejtette ki tv-nyilat- kozatában az amerikai külügyminiszter első helyettese. Lawrence Eagleburger, aki korábban belgrádi nagykövet is volt, a válság valamennyi szereplőjét felelőssé tette a helyzetért, mondván, „sok kis ember akarja a maga kis birodalmát”. A legveszélyesebbnek a szerb Slobodan Milosevicet ítélte, aki, mint szerinte az Adriáig terjedő Nagy- Szerbiát akar teremteni. A NATO-tagság esélyei Jól értesült washingtoni körök szerint Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország NATO- tagsága megadásának fő ellenzője az amerikai külügyminisztérium, míg a hadügyminisztérium és a Nemzetbiztonsági Tanács hajlana biztonsági garanciák adására e három országnak. A kelet-közép-európai országok végül is tagjai lesznek majd a NATO-nak, de csak azt követően, hogy szilárd, sikeres demokratikus rendszerük van — mondotta a védelmi miniszter, Richard Cheney. Vonatszerencsétlenség Ausztriában Súlyos vasúti szerencsétlenség volt szombat este Bécs kiizeiében: a Bernardsthal felől Észak- Bécs felé közeledő helyi gyorsvasúti szerelvény vezetője figyelmen kívül hagyott egy tilos jelzést, és beleszaladt egy másik szerelvénybe. Az eddigi ismeretek szerint a balesetnek négy halálos áldozata van, a sebesültek száma meghaladja a negyvenet. A rendőrség szakértők bevonásával folytatja a baleset kivizsgálását. Eltérített repülőgép A török hatóságoknak sikerült egyezségre jutni az Aeroflot TU-154-es repülőgépét eltérítő csecsenekkel, s a gép utasaival együtt még szombaton visszaérkezett Groznijba, a Csecsen-In- gus autonóm köztársaság fővárosába. A gépeltérítők valameny- nyi utast elengedték. A repülőgépet, fedélzetén 171 utassal és hét főnyi személyzettel nyolc csecsen nemzetiségű személy kerítette hatalmába szombaton. Heves megye — valahol a régió peremén... (Folytatás az 1. oldalról) Lesz is rá szükség, mert ha csak azt vesszük, amit a megyénkből ott lévők elmondtak — egyébként minden érintett kapott 5-10 percet területe helyzetének vázolására —, akkor is tetemes a megoldásra váró kérdések listája. Dr. Ringelhann György például a volt egyházi ingatlanok tulajdonjogi helyzetének tisztázását, valamint az egri közlekedés, illetve a fedett uszoda problémájának megoldását vetette fel. Dr. Hegedűs György egyebek között a dél-hevesi térség foglalkoztatási gondjait ecsetelte, míg Keresztes György a megüresedett gyöngyösi katonai helyőrség objektumainak hasznosításához kért segítséget, megemlítette a volt városi földterületek iránti igényüket, s azt, hogy támogatják a lignitvagyonra épülő energiapolitikát. Lakatos István siroki polgármester — a megye 112 községi önkormányzata nevében — arról szólt, hogy a kistelepülések jelentős hányadának helyzete — külső segítség nélkül — kilátástalanná válik, ezért szükséges a támogatások növelése, s egyértelműbbé kell tenni a pályázati feltételeket. Szinte minimális időt kapott dr. Jakab István, a megyei önkormányzat elnöke, hogy konkrét döntést sürgessen a mezőgazdaság, az egészségügyi ellátás, valamint a munkanélküliség súlyos helyzetének megoldására. Erről a „mellőzött helyzetről” mondta lapunk tudósítójának: ’’Kicsit csalódást okozott a tanácskozás, mert a 21-22 hozzászóló után szinte nem volt igazi konzultációs lehetőség a miniszterekkel, konkrét döntések, határozatok alig születtek. Valójában Heves megyéről alig esett szó, a régióban való gondolkodás meglehetősen Borsod-színezetűvé vált, mi maradtunk a régió peremén. Nem véletlenül kérte korábban a mi önkormányzatunk, hogy kü- lön-külön értékeljék a két megye helyzetét, gondját-baját... ” A sajtótájékoztató megerősítette azt a benyomást, miszerint más-más „válságkezelő” programra van szükség az egyes területeken. Ennek ellenére bizonyos közös „kívánalmakra” talált megoldást a kormány: a szőlőtermelőket — bérfeldolgozásra és -tárolásra — 800 millió forinttal támogatják, a szlovák féllel egyeztetve megnyitnak újabb két határátkelőhelyet, növelik a rendőrség létszámát és technikai felszereltségét, koncessziós megoldással várhatóan 1993-tól tovább épül az M3-as autópálya, s továbbra is támogatják az egri megyei, illetve a gyöngyösi városi kórház rekonstrukcióját. Ami viszont a további helyi elgondolásokat illeti, Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter úgy fogalmazott: ” Segíts magadon, az Isten is megsegít!’’'Vagyis: első és legfontosabb a szomszédos országok és régiók közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kiépítése. A kormánykonzultációt követően Antall József miniszterelnök adott helyzetelemzést az újságíróknak. Ebben — többek között — kijelentette: "...az átalakulás nem csupán politikai szükségszerűség, meghatározó fonDr. Gyulai Gábor köztársasági megbízott köszöntötte a konzultáció résztvevőit tosságú a gazdaság átalakítása is, ...amely együtt jár a munkanélküliséggel és az életszínvonal átmeneti csökkenésével. ” A helyzet valóban súlyos — mondta —, éppen ezért a kormány kétféle intézAsszonytüntetés Táblákkal vonultak az utcára a miskolci nők, mutatóban egy-egy férfi is vegyült közéjük, tartani a nagyobb transzparenseket. A kormány tagjaival — elsősorban a miniszterelnök úrral — akarnak beszélni, mondták, mert „...ami itt van, az már nem élet!” Petíciójnk 14 pontos: tiltakozás, követelés, kérés... A magas árak, fűtési dijak, megélhetési költségek emelkedése, gyermekeik egyre kilátástalanabb helyzete miatt. A képen látható kisebb csoport egészen addig kitartott, amíg Kupa Mihály pénzügyminiszter át nem vette a „nép levélpapírján”, kockás lapon fogalmazott „Tiborc-panaszokat”. Felvitte neki a városháza emeletére Csirmazné Fábián Edit, miközben a többiek azt kérdezték: „miért nem jönnek le ők a nép közé...?” A kérdésre meg is válaszoltak az idősebb miskolciak. — Biztosan ismerik az esetet, amikor itt annak idején Tisza Istvánt söprűnyéllel várták a feldühödött asszonyok a pá(A szerző felvételei) kedést kíván foganatosítani. Az egyik egy tűzoltó-jellegű, rövid távú program, a másik pedig annak kidolgozása, hogy miként változtassuk meg, alakítsuk át az ipar szerkezetét. Ezzel párhuzamosan kezelni kell az elmaradott kisfalvas térségeket, a mezőgazdaságot: „...Eger borvidékét át kell alakítani a minőségi termelésre. ” A „válságövezetté nyilvánítással” kapcsolatos kérdésekre válaszolva, elmondta: ”... a helyzetet nem szabad túldramatizálni, mert ha ezt tennénk, a jelentkező külföldi tőke számára sem válna vonzóvá az itteni befekte- tés. ’’Márpedig: ”...a magyar gazdaság intenzív fejlesztésével érhetjük el, hogy a munkanélküliség megálljon, azonban most nem mondhatjuk azt, hogy a probléma megszüntethető és teljes foglalkoztatás lesz, mert ez megoldhatatlan egy működő piacgazdaságban. ” A regionális konzultációval kapcsolatos érdeklődésen túl elhangzott az a kérdés is, hogy az előző napi kisgazda-ügy után — miszerint a pártelnökség és a frakció megromlott viszonya veszélyeztetheti a három párt parlamenti kapcsolatát — milyen a koalíció helyzete? — Amint látják, jó közöttünk az együttműködés... — mutatott az ott ülő minisztereire a kormányfő, majd udvariasan tudatta, hogy befejezte a tájékoztatót, mondván: ”...a szó szoros értelmében megy a vonatunk!” Aki akarta, vehette ezt tágabb értelemben is: ne fecsegjünk sokat, mert hasznosabb dolgokról maradhatunk le... Szilvás István A legendás Maxwell-birodalom Mi fűzte a titkosszolgálatokhoz a sajtómágnást? Sajtó- és kiadói vállalatbirodalma évi 9 milliárd fontot forgalmaz, de ezzel nem elégedett meg az izraeli titkosszolgálat, a Moszad. Ezredesi rangot viselt a szovjet KGB-ben, Nem is halt meg a hét elején a Kanári-szigetek közelében, 15 millió fontot érő yachtjáról a tengerbe zuhanva, hanem csak megrendezte saját távozását az élők sorából, s valójában már Dél-Amerikában üdül, új személyiséget öltve. Ez csak néhány a Robert Maxwellről a Nagy-Britanniában mostanában terjengő híresztelések közül. jC/gy uizxuí*. txuucri iviuawcu földi maradványait vasárnap eltemették Jeruzsálemben, az Olajfák Hegyén. Felesége, a 70 éves francia asz- szony, Elisabeth Maxwell(szüle- tett Meynard) és hét élő gyermeke gyászolja. Robert királyként uralkodott a családban, kemény szigorral, sok számonkéréssel, fegyelmezéssel nevelte gyermekeit. „Ha csak rámnézett, már szültem” — emlékezett Elisabeth asz- szony, aki 1945-ben, Párizsban találkozott a brit hadsereg egyenruháját viselő Robert Max- wellel. Akkor még Jan Ludwig Hochnak hívták. A Felvidéken született, zsidó parasztcsaládból (innen volt szerény magyar nyelvtudása is). Robert Maxwell 1940-ben menekült el a németek megszállta Csehszlovákiából, s fiatal korára tekintettel a brit Pioneer hadtestbe állt be. 1944- ben Hollandiában kimentett egy brit katonát egy házból, amelyet nyolcvan német ostromolt. Kitüntetést kapott. Feleségestül Angliában telepedett le. Felesége családja 100 ezer fontnak megfelelő összeget juttatott neki az esküvő alkalmából (ennek mai vásárlóértéke 2 millió font). Maxwell nem költhette el a pénzt, de befektethette: létrehozta a Pergamon alapítványt és MdUUVdlldKUUl. dlllClVCl ma is őrzi a Maxwell-alapítvány, mely a liechtensteini adóparadicsomban van bejegyezve. Az alapítványhoz több áttételen át kapcsolódó két tőzsdén jegyzett vállalatkolosszus, a Maxwell- jéghegy mai látható két csúcsa: a Mirror Group Newspapers újság- cég (1984 óta épült, akkor vette meg Maxwell igen erőszakos akcióban a Daily Mirror című brit bulvárlapot), és a Maxwell Communication Corporation, kiadói vállalkozás. (A Mirror Group Newspapersé a Magyar Hírlap és az Esti Hírlap 50,1 százaléka). Az Észak-Amerikától Kelet- Európán és Izraelen át Afrikáig terjedő Maxwell-sajtóérdekelt- ségek teljes adóssága talán 2,5 milliárd fontot is kitesz, de hogy ez miként jött össze, és hogyan fogja törleszteni a két utód, lan és Kevin Maxwell, az alapító két üzleti érzékű örököse, azt még senki sem tudja, talán maguk sem. Ki ellenőrizte, mit csinált Maxwell? Senki, s az ellenőrzést lehetetlenné is tette érdekeltségeinek áttekinthetetlen felépítése, melyhez a két óriásvállalaton kívül számtalan más idegenforgalmi, repülési cég, újság, sőt, vagy öt angol és izraeli futballcsapat, és egy időben egy izraeli elektronikai cég, a Scitex is tartozott. Ki ellenőrizte Maxwellt? Lehet, hogy tényleg segítette az izraeli titkosszolgalatot? A híresztelések már halála előtt három héttel lábra kaptak, egy brit konzervatív párti képviselő parlamenti interpellációja nyomán. Halála után tovább gyűrűztek a híresztelések. Egy bizonyos Ari ben Menashe, volt Moszad-tiszt- viselő, jelenleg Ausztráliában él, azzal hozakodott elő, hogy Maxwell mosott tisztára vállalati pénzügyein át egyes összegeket, amelyek izraeli szervezésű iráni fegyverszállításokból származtak, még a nyolcvanas évek közepén. Ben Menashe megpendítette, hogy talán az izraeli titkos- szolgálat végzett Maxwellel, nehogy minden kiderüljön. Az izraeli kormány szédelgőnek minősítette Ben Menashét, de Seymour Hersh amerikai szerző közben már jelezte: hamarosan új értesülésekkel áll elő, melyek Maxwell és a Moszad kapcsolatait bizonyítják. Mi, vagy ki ölte meg Maxwellt? Nem kizárt, hogy tényleg tüdőödéma és szívinfarktus, amint a spanyol halottkémek állítják, s nem a Moszad, nem a KGB, nem a Cl A. Ám egy titkos forgatókönyvet eddig nem boncolgattak a brit lapok. Azt, hogy mennyivel járulhatott hozzá a nagy beteg munkáspárti milliárdos hirtelen halálához a brit Konzervatív Pártban kezdeményezett új pletykahajsza, amitől Maxwell részvényeinek árfolyama már életében megindult lefelé. Mészáros György Elhunyt Yves Montand A halálos szívroham az éjszakai órákban érte Yves Montaná-1, a vüághírű francia énekest és színművészt, Senlis város közelében, ahová filmforgatásra érkezett. Azonnal kórházba szállították, és az orvosok mindent elkövettek megmentéséért, de többórás erőfeszítésük hiábavaló maradt: a kora délutáni órákban bekövetkezett a halál. Montand halálának híre órák alatt szinte egész Franciaországot megmozgatta. Nyilatkozatban méltatta művészetét, közéleti tevékenységét Jack Lang kulturális miniszter, Valéry Giscard d’Estaing volt köztársasági elnök, sőt Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára is, aki elmondotta: bár Montand szembefordult a kommunistákkal és a baloldallal, művészetét és az emberi jogokért vívott küzdelmét a francia kommunisták rokonszenve kísérte. Ünnepélyes nyilatkozat a nemzetiségi és etnikai viszályokról Felszólítás a békés megoldásra Az elmúlt hét végén olyan témáról tárgyaltak európai es amerikai politikusok a holland fővárosban, ami a történelemben hosszú idő óta rejt konfliktusveszélyt az öreg kontinensen. Azokról a békétlenségekről volt szó a tanácskozáson, amelyek ma is háborús fenyegetést jelentenek, különösképpen napjainkban Kelet- és Közep-Európa országaiban. Az értekezlet eredménye, hogy: Az Egyesült Államok és az Európai Közösség szombaton Hágában közösen kiadott ünnepélyes nyilatkozatban a nemzetiségi és etnikai viszályok békés megoldására szólította fel Kelet- Közép-Európa és a szovjet térség nemzeteit, Bush amerikai elnök pedig a Közösség vezetőivel tartott megbeszélései után jelezte, hogy az Egyesült Államok kész csatlakozni az Európai Közösséghez azok felelősségre vonásában, akik „soviniszta ambícióik révén felelősek a jugoszláviai polgárháborúért”. A világkereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban Bush nem jelentett be áttörést, sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, milyen fontos lenne az uruguayi forduló eredményes befejezése. A kelet-közép-európai országokról szóló nyilatkozat az aláírók aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzetiségi és etnikai konfliktusok kiéleződése türelmetlenségre, agresszív nacionalizmusra vezethet. Noha a konfliktus Jugoszláviában a legélesebb, hasonló veszélyek fenyegetik a térség más országait is, állapítják meg, és tárgyalásokat sürgetnek a problémák megoldására. A nyilatkozatban arra hívják fel a kormányokat Közép- és Kelet-Európábán és a Szovjetunióban, hogy újra erősítsék meg az EBÉÉ okmányaiban foglalt elveket, s hat pontban foglalják ösz- sze őket: 1. A konfliktusoknak a demokratikus értékekkel és gyakorlattal összhangban álló megoldása, 2. Párbeszéd és tárgyalás az erőszak helyett; az utóbbi teljesen elfogadhatatlan és alkalmazóik nemzetközi elszigetelődésére vezet; 3. A meglévő belső és külső határok tiszteletben tartása: ezeket csak az érdekelt felek békés egyetértésével lehet megváltoztatni; 4. A társadalomnak a demokrácia és a jog elsőbbsége alapján történő újjáépítése, ami magában foglalja a szabad és igazságos választásokat, a sajtó- szabadságot, az önkényt kizáró igazságszolgáltatást, a toleranciát és a kultúraközi megértést; 5. Az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a nemzeti kisebbségek igazságos és egyenlő kezelését; 6. A nemzetközi törvények és kötelezettségek, valamint az EBEÉ keretében (párizsi charta, koppenhágai, genfi és moszkvai emberi és kisebbségi jogi tanácskozások) keretében kinyilvánított értékek, elvek és kötelezettségek tiszteletben tartása. Kisgazda-megyegyűlés (Folytatás az 1. oldalról) — Elnök úr, az ön szavaiból az derült ki, hogy a kisgazdapárt legnagyobb ellensége a sajtó. — Kerültem az általánosításokat, s most is csak azt mondom, hogy vannak orgánumok, amelyek nem a valósághoz hűen számolnak be tevékenységünkről, s így próbálnak bennünket lejáratni. Éőként az országos lapok művelik ezt tendenciózusan, a megyei újságokkal jobbak a kapcsolataink. — Úgy tűnik, hogy Heves megye támogatja Torgyán Józsefet. Ő elnökké választása idején egységes kisgazdapártról beszélt, azóta pedig szétesni látszik a párt. Miért támogatják őt, aki nem tudta megvalósítani a programját? — Itt világosan el kell különítenünk a látszatot és a valóságot. Torgyánt a megyei nagyválasztmány néhány ellenszavazattal támogatta, s ez a döntés bennünket kötelez. A párt nincs szétesőben, vidéken ugyanis egyáltalán nincsenek olyan gondok, mint a fővárosban, csak az ottani ellentétek úgy tűnnek a sajtóból, mintha azok az egész országra jellemzőek lennének. Említettem, néhányan itt sem támogatják Torgyánt, de hát ilyen a demokrácia. A többség az ő politikája mellett voksolt. — Felszólalásában kijelentette, hogy a tagságnak közelebb kell kerülnie a saját pártjához. Ez mit jelent, most távol vannak egymástól? — Nehéz kérdés. Adottak a kisgazdapárt tömegei, akik vidéken élnek, és adott a Budapesten élő országos vezetés. A vidékiek döntő többségükben támogatják a jelenlegi kisgazda-politikát. A pártvezetés és a frakció között van mindössze ellentét, s ha ezek a budapesti gondok nem lennének, akkor ismét egymásra találhatnánk, s beállhatna az a csendes harmónia, ami a vidékre jellemző. A szenzáció-éhes sajtó pedig akkor nem találhatna apró negatívumokat, amelyeket felnagyít. — Mondjon egy pozitív szenzációt a kisgazdapárt háza tájáról, szívesen közzétesszük. — Pillanatnyilag nehéz. Talán azt lehet megemh'teni, hogy a kisgazdapárt vezetése a nagyválasztmány döntéseit következetesen végrehajtja, s bár vitatja, de széleskörűen segíti a kárrendezési törvény végrehajtását. Ezek pozitív szenzációk, de a legnagyobb kétségkívül az lenne, ha tudnánk rendezni a frakció és a vezetés közötti vitát. Kovács Attila
