Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-09 / 237. szám

HÍRLAP, 1991. október 9., szerda PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ 9 Piacosodik az oktatás? Vágó Irénnel, az Országos Közoktatási Intézet munkatársával az oktatási reform néhány időszerű kérdéséről beszélgettünk. Szóba ke­rültek sikeres és kevésbé bevált módszerek; a követelményeket a gyer­mekek képességeihez szabó oktatási újítások. Mint kiderült: nem egy kísérlet hátterében nem is annyira a gyermekek érdekei, mintsem bi­zonyos anyagi megfontolások működnek. Egyik-másik iskolában a reformra kapott pénzekből krétát, jutalomkönyvet vettek, vagy éppen a tanári továbbképzéseket finanszírozták. — És mindezzel párhuzamosan elindult egy sokkal károsabb folya­mat is, amelyet én egyszerűen csak az „oktatáspiacosodásának” ne­veznék — állítja a kutató. — A magán- és alapítványi iskolák gomba­módszaporodnak, létüket vagy a problémás vagy a tehetősebb szülők szorgalmazzák. — Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb kiszorulnak az iskolából a ke­vésbé jó anyagi körülmények között élő, de problémásnak számító gyerekek? — Nem erről van szó. A hazai pedagógiai kísérletek többsége az egyéni pedagógia irányába tapogatózik. Megpróbálnak olyan utakat találni, amelyek az egyes gyerekeknek nagyobb esélyt adnak a boldo­gulásra. Pedig a szociálisan hátrányos helyzetűek a Waldorf- vagy a Zsolnai-iskolákban jobb körülmények között vannak, mint azok a társaik, akik a hagyományos általános iskolába járnak. A nagy kísér­letekben 2-3-5 éhenként nyomon követik a gyermekek fejlődését, s ezek a jó eredményeket igazolják. — Az iskolai kísérletek „alanyai” között alkalmaznak valamiféle szelekciós szempontot? — Nem, ilyenek nincsenek. Nem válogatnak a gyerekek között sem anyagi, sem képességbeli szempontok alapján, s éppen ezért a kí­sérletek gyakorlatilag a teljes gyermeknépességet felvállalják. A Zsolnai-programban például harmadik osztályig nem is lehet buktat­ni, így szinte kényszerítik a pedagógust arra, hogy ne mondjon le a legrosszabb előmenetelű diákról sem. — Az iskola más szempontok miatt is kénytelen a korábbinál anya­giasabban gondolkodni. Hadd mondjak egy konkrét példát: az igaz­gató rendelkezésére álló költségvetés a gyerekek létszámával arányos. Számos ellentmondást szül ez a helyzet. Jól látom? — Sajnos, igen. A dolog több szempontból is aggasztó. Szinte min­denütt csökken a gyerekek létszáma, ha emiatt nagyobb osztályokat indítanak — pénzt takarítanak meg, pedig a diákok, a szülők és ma­guk a pedagógusok is abban volnának érdekeltek, hogy kisebb létszá­mú tanulócsoportok szerveződjenek. Olcsóbb a képesítés nélküli pe­dagógus és a nem szaktanári helyettesítés, vagy ha a lyukasóráról egy­szerűen hazaengedik a gyerekeket. Mindezek a nevelési célok ellen munkálnak. Péhl Gabriella Amerikai gazdasági egyetem Moszkvában A Szovjetunió napokon belül társult, „ésszerű időn belül” pe­dig teljes jogú tagja lehet a Nem­zetközi Valutaalapnak (IMF) és a Világbanknak — jelentette ki Nicholas Brady amerikai pénz­ügyminiszter csütörtökön Gor­bacsov szovjet elnökkel folyta­tott tárgyalásai után. (A társult státus nem jogosítja fel a Szovjet­uniót az IMF pénzforrásainak igénybevételére, csak technikai jellegű segítségre számíthat.) Brady arról igyekezett meggyőz­ni moszkvai tárgyalópartnereit, hogy az az amerikaiak által szor­galmazott technikai támogatás és szakemberképzés legalább olyan fontos a Szovjetunió jövője szempontjából, mint a már meg­ígért élelmiszer- és gyógyszerse­gélyek. Washington kész egyetemet vagy kihelyezett tagozatot alapí­tani Moszkvában, és természete­sen szó lehet szovjet szakembe­rek egyesült államokbeli képzé­séről is — jelentette ki a pénzügy- miniszter. Véleménye szerint a „kapitalizmus játékszabályainak oktatása” előkelő helyet kell, hogy elfoglaljon a gazdasági át­alakulás folyamatában, és ennek valódi jelentőségét már a szovjet politikusok is kezdik felismerni. Gorbacsov elnök máris felaján­lott egy épületet a majdani egye­tem számára. Brady igen szűkszavúan rea­gált a szovjetek 15 milliárd dollá­ros élelmiszersegély-kérelmére. (Világgazdaság, 1991. szeptem­ber 20., 1. oldal). Miután tárgya­lópartnerei számokat nem emlí­tettek, nem kívánt ez ügyben ál­lást foglalni, csak annyit jegyzett meg, hogy a fenti összeg „bor­zasztóan sok”. Ami a várható amerikai segít­ségnyújtás jellegét illeti, figye­lemre méltóak azok az értesülé­sek, amelyek az amerikai mező- gazdasági minisztérium Szovjet­uniót bejáró küldöttségének tag­jaitól szivárogtak ki. Szerintük elsősorban Örményországban és Oroszország északi részén fe­nyeget az élelmiszerhiány, de az élelmiszer-ellátás általános hely­zete nem mondható rossznak. Tapasztalatuk szerint az elosztási rendszer zavarait az egyes köz­társaságok barterügyletek révén próbálják áthidalni. Gyöngyös és Vidéke Ipartestület, a Sámson Holding és a Léder KFT. Gyöngyös Város Önkormányzatának támogatásával EXPO GYÖNGYÖS címmel szervezi meg termékek és szolgáltatások bemutatóját, melyre tisztelettel meghív minden gyöngyösi és Mátra-környéki vállalatot, vállalkozót. A kiállítás helye: Mátra Művelődési Központ Ideje: 1991.november 28. — december 1. Jelentkezési határidő: 1991. október 18. Részletesebb felvilágosítást ad: Csötönyi Csaba sajtó és külügyi referens Polgármesteri Hivatal Főtér 13. 3200 Gyöngyös Telefon: 37/13-050/32, 33 13-081 Fax: 13-030 _____________________________________________________/J A Suzuki vállalja a kockázatot Mi lesz a sorsuk a „szocialista” autóknak? Mi lesz a Magyarországon futó mintegy hat­százezer Trabant és Wartburg, félmillió Zsiguli és Samara, a százötvenezer keletnémet gyártmá­nyú motorkerékpár, valamint a sok Barkas, IFA, Robur további sorsa? Hogyan jutnak e járművek gazdái a következő években alkatrészekhez? A fogós kérdésre az alkatrész-kereskedők a hazai iparral együtt próbálnak választ találni. Az Au­tósprofil Jármű- és Alkatrészipari, Kereskedel­mi, Szolgáltató Egyesülés alkatrészbörzét rende­zett az Autótechnika Kereskedelmi Vállalat bu­dapesti bemutatótermében. A szimpóziumon a meghívott hazai és külföldi szakértők arról ta­nácskoznak, miképp fejlődhet a hazai alkatrész- gyártó ipar arra a műszaki színvonalra, amelyet például a Suzuki, az Opel vagy a General Motors a beszállítóitól elvár, megkövetel. Az ezzel kapcsolatos kérdé­sekre dr. László Jenő, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium köz- igazgatási államtitkára válaszolt. — Az Autósprofil Egyesülés kezdeményezése mivel nyerte el az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium, és személy szerint az ön támogatását? — Tartalmában és szándéká­ban is kiemelkedik ez a kiállítás a hasonló rendezvények sorából. Egyrészt azt az átmeneti idősza­kot igyekszik áthidalni, amely alatt a magyar autósok kénytele­nek a volt szocialista országok­ban gyártott gépkocsikat hasz­nálni. Ezeket a járműveket még legalább négy-öt évig kell javíta­ni, alkatrészekkel ellátni. Más­részt ez az átmeneti időszak lehe­tőséget teremthet a hazai iparnak felnőni az európai autógyártás színvonalához az alkatrészgyár­táson keresztül. — Az autógyárakat többéves alkatrészgyártási kötelezettség terheli. Számíthat valamiféle kártérítésre Magyarország en­nek elmaradásáért, illetve a tar- talékalkatrész-gyártás átválla­lásáért? — A szerződésekben mintegy 6-10 éves pótalkatrész-szállítasi kötelezettség szerepel. Most fo­lyik annak a mérlegelése, hogy mely esetekben gazdaságos a gyártás átvállalása. Ez ugyanis valóban több évig piacot jelent a vállalkozó számára itthon és kül­földön, de kötelezettségekkel is jár. A kettőt együtt kell mérle­gelni. Ezenkívül azt sem lesz könnyű eldönteni, hogy érde­mes-e gépeket, esetleg gyártóso­rokat elfogadni kompenzáció­ként, vagy sem. — Véleménye szerint az a vál­lalkozó, aki képes Lada- vagy Wartburg-alkatrészt gyártani, valóban képes lesz a Suzuki vagy az Opel minőségi követelménye­inek is megfelelni? — Az elképzelhetetlen, hogy ezeknek a követelményeknek a hazai vállalkozók többsége segít­ség nélkül megfeleljen, hiszen nemcsak specialis gépekre van szükség, hanem az alkatrészek li- cencdiját is meg kell fizetni. Ezért a minisztérium megállapo­dott az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottsággal arról, hogy a Suzuki hazai beszállítói hátte­rét az OMFB pénzügyi támoga­tásával teremtjük meg. Ennek a pénzforrásnak két sajátossága van. Egyrészt a minőség élvez tá­mogatást, a másik fő cél a ma- ánvállalkozók segítése. Mind­ét esetben csak akkor, ha min­den garancia megvan arra, hogy a pályázatnak megfelelő célok megvalósulnak. Hiszen ha az OMFB és az IKM pályázatokra úgy ad pénzt, hogy az semmivé lesz, akkor ugyanúgy járunk, ahogy az elmúlt negyven évben jártunk. — Ezenkívül milyen forrá­sokra számíthat a járműalkat­rész-ipar a termékszerkezet-vál­táshoz? — A Műszaki Fejlesztési Alap és más pénzügyi alapok, a ban­kok innovációs hitelei adnak le­hetőséget a vállalkozóknak új beruházásokra. Ebben a folyamatban a vállal­kozónak és nekünk is biztosra kell menni, mert ha a vállalkozó elbukik, az állam is elveszti az er­re szánt pénzét, a kívánt cél nem valósul meg. — Ebben a szigorú feltétel- rendszerben ki vállalja a kocká­zatot? Hiszen az innovációs te­vékenység az átlagosnál lényege­sen rizikósabb. — Például a Suzuki. — S hajlandó erre? — Igen. A Suzuki Rt.-vel megállapodást kötöttünk, amelynek értelmében a beszállí­tók beruházásainak egy részére vállalja a kockázatot. — Amint ön is többször hangsúlyozta, az állami támo­gatás a múlté. A minisztérium miképpen támogathatja az Au­tósprofil Egyesülés kiállításá­hoz hasonló kezdeményezése­ket? — A minisztériumnak köte­lessége, hogy támogassa a ma­gyar ipart és kereskedelmet, hisz ezért alakult. Ez esetenként ope­ratív beavatkozást jelent, a tulaj­donos jogán, máskor — és általá­ban — pedig az iparpolitikán ke­resztül. A magyar gazdaság jö­vőjét illetően két szakaszt kell megkülönböztetni. A következő két-három évre kiterjedő átme­neti időszakra azt tartom fontos­nak, hogy a vállalatok olyan ter­mékekhez jussanak, amelyekkel piaci sikereket érhetnek el, hi­szen egy vállalat értékét elsősor­ban nem az eszközeinek értéke adja, hanem a piaci pozíció, amelyet a termékeivel ért el. Ezt kell követnie annak a felzárkó­zásnak, amely a magyar gazda­ság és a magyar ipar számára he­lyet biztosít a nemzetközi élvo­nalban. Az ezredfordulóig telje­sítenünk kell az Európai Közös­ség támasztotta követelménye­ket. Ha ez nem történik meg, a magyar ipart nem fogják jegyez­ni többé. — Egyetért azzal a vélemény- nyel, miszerint az iparpolitika alakításában a pénzügyi kor­mányzat túl erősen fogja a gyep­lőt, a lehetségesnél is kevesebb mozgásteret hagy például a ma­gyar ipar fejlesztését kevésbé szolgáló vámok és forgalmi adók rendszerével. — Minden tárcának megvan a maga feladata. Olykor a felada­tok és célok ütköznek. Ezekből a feszültségekből mindig valami­fajta kompromisszum születik, hiszen a Pénzügyminisztérium­nak nem az a célja, hogy az or­szág termelése leálljon. Semmi­képp sem fogalmaznék úgy, hogy a két minisztérium között vala­milyen ellentét lenne, az egyik erősebb, mint a másik. Mindig megegyezések születnek, igaz, nemritkán nagyon éles tárgyalá­sok eredményeként. Zelei Béla Kelet— nyugati üzletek A müncheni KircA-csoport 49 százalékos részesedést készül szerezni a svájci Ringier AG által nemrégiben Csehszlovákiában alapított tévéújság, a Teletip ki­adásában. A hetente megjelenő újságot kezdetben 400 ezer pél­dányban fogják forgalmazni cseh és morva területen egyaránt. A filmipar, a televíziózás és tömeg­tájékoztatás területén működő Kirch-csoport most először vesz részt közvetlenül újságkiadás­ban. A Mitsui & Co. Ltd. 2 ezer vil­lástargoncát készül szállítani a Szovjetunióba. Az erről szóló több mint 4,1 milliárd jen értékű szerződést a Mitsui a szovjet Ma- sinoimporttal kötötte meg. A vil­lástargoncákat, amelyet a Toyo Umpanki Co. Ltd. állít elő, a Mitsui 1991 decembere és 1993 augusztusa között exportálja a Szovjetunióba. Az üzlet finan­szírozására a Bank of Foreign Economic Affairs vállalt garan­ciát. A francia Pechiney SA élelmi­szer-csomagolással foglalkozó részlege, a Pechney Emballage Alimentaire megállapodást kö­tött a csehszlovák csomagoló­iparban vezető pozíciót betöltő Strojobal céggel vegyes vállalat alapítására. A tervezett vállalat Pechiney Strojobal néven, roz- dalovicei székhellyel, 20 millió frankos alaptőkével kezdi meg tevékenységét. A Pechney Stro- jobalban a francia partnernek 70 százalékos, a csehszlovák félnek 30 százalékos részesedése lesz. A frankfurti székhelyű Ho­echst AG jelenleg több mint 30 szovjet céggel tárgyal együttmű­ködés kialakításáról, illetve ve­gyes vállalat alapításáról, főként a növényvédő szerek, a ruhaipar, az egészségügy és a kozmetiku­mok terén — közölte a cég kelet­európai tevékenységéért felelős vezetője, Uwe Jens Thomson. A tárgyalások egy része már a köz­társaságok (Oroszország, Ukraj­na, Belorusszia, Kazahsztán) szintjén is zajlik. A kereskedelmi jellegű tárgyalások mellett a Ho­echst tudományos kapcsolatok kialakítására is törekszik, példá­ul a csúcstechnológiát igénylő gyógyszerek kifejlesztésének te­rületén. Befejezéshez közeled­nek a tárgyalások egy körülbelül 200 millió márka indulótőkéjű gyógyszeripari vegyes vállalat alapításáról. A nyugatnémet Hochtief AG építőipari cég vasbeton szerke­zeteket gyártó vállalatot készül vásárolni a keletnémet vállalatok privatizálásáért felelős Treuhan- danstalttól. Az üzlet pénzügyi részleteit nem hozták nyilvános­ságra, a Hochtief azonban annyit közölt, hogy kezdetben több mint 20 millió márkát kíván köl­teni a Stahnsdorfban található üzem korszerűsítésére. A Hoch­tief átvette az üzem jelenlegi dol­gozóit, akiknek számát a követ­kező években a mostani duplájá­ra kívánja növelni. Példa a Privát Expo A magánvállalkozások a világpiacra készülnek Magyarországon a privatizá­lásnak van egy útja, amely eddig sokkal dinamikusabbnak bizo­nyult, mint az állami nagyvállala­tok értékesítése: ez a túlnyomó- részt vagy teljes egészében ma­gyar tulajdonban levő magánvál­lalkozások megalakulása és ki­bontakozása. Erre utal az is, hogy az idei nemzetközi vásáron a magyar ki­állítóknak már több mint 30 szá­zaléka a magánszférát képviseli, s 300 magánvállalkozó külön is bemutatkozik az úgynevezett Privát Expo keretében. A kiállí­tás prospektusában írta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a következőket: „A ma­gyar magánvállalkozás szinte a semmiből indult, és ékes bizo­nyítéka annak, hogy képesek va­gyunk a világszínvonalú munká­ra. Meg vagyok győződve róla, hogy amit itt látunk, azzal rövi­desen New Yorkban, London­ban, Berlinben, Párizsban, Ró­mában is találkozni fogunk.” A világpiacra történő kitörés érdekében szoros együttműkö­dés alakult ki a Vállalkozók Or­szágos Szövetsége és a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériuma között, amely ügy­nökséget alapított a vállalkozá­sok világpiaci menedzselésére. Elsősorban a gyógyszeripar, a kozmetika, az elektronika és az élelmiszeripar területén működ­nek olyan jelentős magánvállal­kozások, amelyek jo eséllyel kapcsolódhatnak a világpiachoz. Az ő révükön a magyar magán- vállalatok térnyerése a külgaz­dasági forgalomban egyre in­kább realitássá válik. Több külföldi — elsősorban olasz — vállalkozó érdeklődése arra utal, hogy a külföldi partne­rek befektetéseire előbb-utóbb számítani lehet. Remélhetőleg már 1992 elején megvalósul tár­sulásunk az Európai Közösség­gel, és életbe lép az EFTA-val megkötött szabadkereskedelmi megállapodás is, ami elsősorban az osztrák, az észak-olasz és dél­német piacokra koncentráló ma­gyar kis- és középvállalatoknak bizonyulhat előnyösnek. Ezeknek az előnyöknek a ki­használása érdekében sürgeti Palotás János, a VOSZ elnöke is egy olyan szelektív gazdaságpo­litika kialakítását, amely elő­mozdítja, hogy a magánvállalko­zások Magyarországon megha­tározóvá váljanak, és ott is tevé­kenykedhessenek, ahol hagyo­mányosan az állami nagyvállala­toké a főszerep. Ahhoz, hogy Magyarország regionális kereskedelmi csomó­ponttá váljék, elsősorban az inf­rastruktúra fejlesztésénél van szükség a külföldi működötöké­re és a magyar magántőke nö­vekvő aktivitására. B. G. Ugye nem felejtette el, hogy a NAGYOBBACSKA ABC október 10-től (csütörtök) jelentős mértékben csökkenti árait? És mi ebben az érdekes? Az, hogy ez nem egyszeri akcióban történik, hanem állandó folyamatos jelleggel. Tisztelettel várja továbbra is kedves vásárlóit a NAGYOBBACSKA ABC Eger, Vallon u. 8. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents