Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05-06 / 234. szám

HÍRLAP, 1991. október 5—6., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN II. Lebbencsleves Hozzávalók: 15 dkg lebbencs­tészta, 5 dkg füstölt szalonna, 40 dkg burgonya, hagyma, zöldpet­rezselyem, só, pirospaprika. A szalonnát kockákra vágva kisütjük, a pörcöt kiszedjük. A nagyobb darabokra összetört lebbencstésztát egy kávéskanál­nyi hagymával a szalonnazsíron megpirítjuk. Megszóljuk papri­kával. Felengedjük meleg vízzel, és a karikára vágott burgonyával együtt nagyon lassan puhára főz­zük. Apróra vágott zöldpetre­zselyemmel, zöld- vagy szárított csövespaprikával, paradicsom­mal ízesítjük. Májfelfújt Hozzávalók: 30 dkg boíjú vagy sertésmáj, 2 tejben áztatott zsemle, 3 egész tojás, 3 evőkanál olaj vagy 6 dkg zsír, só, törött bors, remulád- vagy citrommár­tás. A májat a tejben áztatott és ki­csavart zsemlékkel ledaráljuk, a zsiradékot habosra kavarjuk, hozzáadjuk a tojássárgákat, a le­darált májat, sózzuk, borsozzuk, és elvegyítjük a tojások kemény­re vert habjával. Jól kizsírozott hosszúkás formában egy óráig gőzben főzzük. Remulád vagy citrommártással tálaljuk. Káposztabomba Hozzávalók: 1 közepes fej fe­hér káposzta, 50 dkg sertés­comb, 15 dkg rizs, 1 tojás, 1 kis fej vöröshagyma, 10 dkg zsír vagy 1 dl olaj, 2 dl tejföl, 3 dkg vaj, 10 dkg morzsa, só, törött bors. A húst megdaráljuk, s a hagy­más zsiradékon fedő alatt puhára pároljuk, majd zsírjára sütjük. A megtisztított rizst 2 dkg zsiradé­kon megpároljuk, kétszer annyi vízzel fölengedjük, és félpuhára főzzük. A megmosott káposztát külső zöld leveleitől megtisztítjuk, 20 percig gyengén fövő sós vízben abáljuk. Szűrőlapáttal kiemeljük a vízből, jól lecsurgatjuk, és a megpuhult külső leveleit (kb. 10-12 levelet) széjjelhajtjuk. A káposzta közepét, ami még nyers, kivágjuk, nagy késsel apróra vagdaljuk, gyengén sóz­zuk, és 2 dkg zsiradékon megpi­rítjuk. Ezután az elkészült anya­gokat, a húst, a rizst, a párolt ká­posztát összekeverjük, hozzá­adunk egy nyers tojást, sóval, borssal fűszerezzük. Az így nyert masszát a káposzta közepébe töltjük, a leveleket szorosan rá­hajtjuk, hogy a káposztafej visz- szanyerje eredeti alakját. Egy tisztára mosott szalvétába szoro­san belekötjük, fakanál nyelére függesztve, fazékban forró sós vízben 40 percig főzzük. Utána a fazékból kiemeljük, lecsurgat­juk, és lapos tálra borítjuk. Köz­vetlenül tálalás előtt tejföllel le­locsoljuk, és vajon pirított zsem­lemorzsával megszórjuk. Az asz­talnál cikkekre vágva adagoljuk. Olcsó, különleges és finom vál­tozata az édes káposztának. Szüreti pörkölt Hozzávalók: 1 kg birkahús (de vehetünk hozzá vegyesen ugyanennyi sertéscombot meg oldalast, sőt készülhet marha- pacsniból, illetve lábszárból is, 2 fej vöröshagyma, 1 evőkanál olaj, 10 dkg füstölt szalonna, 1 csapott evőkanál édes-nemes pi­rospaprika, só, 1-2 cső zöldpap­rika (ha kedveljük a csípős íze­ket, erőset adjunk hozzá), 2 fej paradicsom, bor vagy must. Az olajon együtt üvegesre pá­roljuk az apró kockákra vágott szalonnát meg vöröshagymát, hozzáadjuk az apró kockára vá­gott húst, és élénk tűzön pirítjuk pár percig. Meghintjük piros- paprikával, a zöldpaprikával, a paradicsommal, sóval ízesítjük, és leöntjük annyi borral vagy musttal, hogy ellepje. Az egészet lassú tűzön, inkább rázogatva, mint keverve addig főzzük, míg a hús meg nem puhult. Ha kell, ke­vés bort vagy mustot adunk még hozzá. Rövid lével tálaljuk. Mokkatorta Hozzávalók: 25 dkg cukor, 5 egész tojás, 2 dkg + 1 evőkanál darált kávé. 20 dkg liszt. A krémhez: 25 dkg cukor, 4 tojássárgája, 2 dkg kávé, 20 dkg vaj, 1 dkg liszt, 1/4 rúd vamlia. A 2 dkg kávéból 2 dl kávét fő­zünk, és azt 25 dkg cukorral sűrű sziruppá főzzük. Közben 5 tojás- fehérjéből kemény habot ve­rünk, és a fonalasra főtt szirupot lassan a habhoz verjük. Addig verjük, amíg kihűl. A tojássárgá­kat egyenként hozzávetjük, és végül könnyedén hozzákeverjük az egy kanál szitált kávéval elve­gyített lisztet. Hosszúkás vagy nagy kerek formában lassan megsütjük. Ha kihűlt, 3 lapra vágjuk. Krém: A 2 dkg kávéból 1 dl feketekávét főzünk, azt a 4 tojás- sárgájával, a 25 dkg cukorral, 1 dkg liszttel, 1/4 rúd kettéhasított vaníliával habüstben gőz felett sűrűre főzzük. Ha kihűlt, hozzá­adjuk a habosra kevert vajat, és a tortát ezzel megtöltjük. Kívülről is ezzel vonjuk be, és a tetejét csokoládéreszelékkel beszórjuk. Bevonhatjuk az egész tortát vagy díszíthetjük tejszínhabbal is. Ki­adós, szép nagy torta. Hasznos tanácsok Jó tudni Sajtok A különböző sajtféleségeket mindig külön-kü- lön becsomagolva tároljuk, mert átveszik egymás aromáját, és elvesztik saját karakterüket. Fogyasztás előtt legalább 1 órával vegyük ki a hűtőszekrényből, s tartsuk szobahőmérsékleten, sokkal ízletesebb. Könnyebb a sajtot megreszelni, ha a reszelőt használat előtt kevés étolajjal bekenjük. A zsíros sajtok könnyen kiszáradnak, s elvesztik rugalmasságukat. Megelőzésképpen tegyük egy tálra, s helyezzünk melléjük 1 szem kockacukrot, majd fedjük le üveg- vagy műanyag tetővel. (A mű­anyagboltokban kaphatók sajttároló tálak.) Ugyanezt az eredményt érhetjük el, ha a sajtot cu­korral együtt, légmentesen záró dobozba tesszük. Csomagoljuk a sajtot tiszta konyharuhába, vagy ruhadarabba, száradását így késleltethetjük. A már száraz zsíros sajtot frissé varázsolhatjuk, ha fehérborba mártott, és kicsavart ruhába csoma­goljuk néhány órára. Az étkezések kellemes és egészséges zárófogása lehet a sajt. Tegyünk fadeszkára legalább háromféle különböző típusú sajtot. Az erős sajtot rakjuk kü­lön tányérkára, mert nem mindenki szereti az illa­tát. Ehetünk hozzá jonatánalmát, vagy kortyolgat­hatunk mellé vörösbort. Sárgarépa Elkészítése. A fiatal sárgarépát hamar letisztít­hatjuk, s ujjainkat sem fogja be, na tiszta ruhára fek­tetjük, beszóljuk sóval, s a ruhát ráborítva dörzsöl­jük. Ezután folyó vízzel lemossuk. A sárgarépa főzővizébe — pároláskor, vagy ha főzeléket készítünk — tegyünk egy kávéskanál por­cukrot. Ettől kellemes ízt kap. A téli hónapokban a reszelt nyers sárgarépa a gyerekek kedvence, s ezen túlmenően jelentős vita­minforrás is. Felfrissítő, ha mielőtt lereszeljük, ke­vés ecettel ízesített vízfürdőbe rakjuk. A lereszelt nyers sárgarépát ízesíthetjük, vita­mintartalmát növelhetjüK citrom- vagy narancslé­vel, vékonyra szeletelt goldenalmaval, néhány szem mazsolával, dióval. Tárolása. Hosszú ideig tárolható száraz homok­ágyban. Vigyázzunk, hogy a répák ne érintkezze­nek egymással. Mindennap bekopogunk Önhöz! A „tsemege-tsinálók” reformkori keresztapja és annak híres háziorvosa ajánlotta szép dedikációval a megjelent művet is. A teát. Széchenyi fölöttébb kedvelte. Élvezetéért szívesen is látogatta kora neves cukrászdáit, így pl. Fischer üzleteit. (Fischer 1823-ban vette meg mestere, Troli Péter üzletét, mely a mai pesti Petőfi utcában volt. Négy évvel később a mai Martinelli té­ren megnyitotta luxusberende­zésű cukrászdáját, mely Hébe cégérképével díszített bejáratá­val fogadta a vendégeket. Üzlete elé fagyialtos kioszkot állított. Ezt később a mai Vörösmarty térre helyezte át. Üzletei a kora­beli társasági élet központjai let­tek. Pl. egyik fő vonzereje a kitű­nő teaválaszték mellett a gránát­alma-fagylaltja, melynek kü­lönleges készítési módját soha senkinek nem árulta el. 1843- ban húsvéti csokoládétojás ké­szítményein már megjelent Szé­chenyi lánchídjának sziluettje! Széchenyi orvosa a teát csak gyógyító italként fogadta el. „Fölöstököm”-re (reggelire) pl. egyáltalán nem javallottá, he­lyette a tejet, csokoládét, kakaót, sőt a kukoricát (mint könnyű ételt!!!) ajánlotta. Néhány érdekes, a szerző kora felfogását jelesül tükröző megál­lapítása orvosi, orvostörténeti szempontból ma már kultúrtör- ténei érdekesség, bár a sajtóban itt-ott felröppen hozzájuk ha­vagy hogy a dohányzóknak ke­vesebbet árt. Megemlíti azt is, hogy a fogakat rontja, a nemzőe­rőt gyengíti. Jeles és érdekes, hi­telesnek tűnő kultúrtörténeti adat, hogy megemlékezik olyan 1787-ben készített kávé-kivo­natról, mely esztendőkig eltart­ható volt. Vajon a mai nescafé egyik ősét „tisztelthetjük "benne? A kakaóról és csokoládéról írott részekből leghatásosabb, ha a szerzőt, Almási Balogh Pált idézzük, könyvéből vett eredeti, korabeli helyesírással: „A jó vaníliás vagy fűszerszá­mos csokoládé világos violaszín- bama, vagy setétbamaveres, kí­vül sima, massája áltáljában egy­forma, gyengéd, száraz, kemény, kellemetes fűszerszámos szagú, ’s szelíd nem kellemetlen keserű, de nem is igen édes ízű, törése nem darabos, semmi fényes pon­tokat nem, hanem inkább fejére- seket mutat, a’ nyelven könnyen, ’s egészen elolvad, és kelletes frisseséget hágy. Vízben, borban, tejben, minden állj nélkül felol­vad. ­Altaljában minden jó csokolá­dénak frissnek kell lenni, mivel két esztendőnél tovább einem áll, ’s már ezen idő alatt is sokat elveszt jóságából, noha sokan azt tartják, hogy minél régibb a’ cso­koládé, annál jobb ital készül be­lőle. Legjobban el lehet a’ csoko­ládét tartani, papírosba jól beta­kargatva ’s szaraz helyen a’ meny­nyire lehet, a’ levegőtől elzárva, egyébként szagot kap. — Mennél nagyobbak a’ pogácsák, annál tovább el állnak. Legközönségesebben hasz­nálják a’ kakaót ’s csokoládét ita- lúl. Használják némellyek a’ ka- kaóbabhéjjat is, ’s némelly orvo­sok a’ gyengélkedő mellyüeknek tejben főve, mint tápláló és erőt- adó italt (infusio pectoralis) szokták ajánlani. Dicsérik ezt so­kan ’a gyermekeknek is, de ma­gok sem tudják miért, mivel reá semmi elfogadható ok nincsen. Többen használják és ajánlják a’ tiszta kakaóbabot. Ennek leg­jobb megkészítése módja ezt: A’ jól kiválogatott, friss, szagnél- külvaló kakaót, egyforma parázs tűzön, vas serpenyőben meg kell mindég kavarván vas hogy meg ne égjen, csak megpiruljon. Ezen okból még jobb, cserép serpenyőt használni, mivel ebben olly ha­mar meg nem ég. Legjobb a’ per­f elést csak addig folytatni, míg a’ akaóbabok héjjá felválni kezd. Ekkor a’ héjját lehántván, a’ ka­kaót meg kell tömi, ’s vízben vagy tejben, mint a’ csokoládét 'megfőzni.” Á reformkor két kitűnősége sok egyéb érdemet is szerzett a magyar kereskedelem, vendég­látás és idegenforgalom történe­tében. Mostani megemlékezé­sünk legyen csöppnyi babérgally a jubileumi ünnepségek koszo­rúihoz... Dr. Draveczky Balázs Amíg hazánkban lesz cuk­rászda, és abban édesség, nya­lánkság, üdítők mellett, kelleme­tességek közepette tölthetjük kedvünket, képzeletbeli emlék­táblára tegyük tiszteletünk kép­zeletbeli babérkoszorúit két ki­válóságunk emlékére. (Mindket­tőnek évfordulója is van ebben az esztendőben!) Széchenyi Ist­ván használta először „Hitel” cí­mű munkájában 1830-ban a „cukrász” kifejezést. Előtte „tse- mege-tsináló" volt a mesterek be­csületes hazai megnevezése. A legnagyobb magyar háziorvosa, Almási Balogh Pál írt először tu­dományos összefoglaló munkát a teáról, kávéról és csokoládéról, 1831-ben. Almási Balogh Pál (Nagybar- ca 1794 — Pest 1867) orvos könyve megjelenése évében lett a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja. A reformkori magyar szellemi élet jelen egyé­nisége volt. Jelentős szerepet vállalt az orvosi műnyelv meg- magyarosítása körüli elkesere­dett és kemény küzdelmekben. Sokat fáradozott az ipar- és állat­mentő egyesületek megteremté­séért. A „Tudománytár” szer­kesztésére is vállalkozott. Az ún. hasonszenvi (homöopata) gyógymód egyik ismert hazai agitátora és képviselője volt. (A gyógymód lényege, hogy mini­mális adagokban olyan gyógy­szereket alkalmaznak, amelyek nagy dózisban az egészséges em­ber szerevzetében a meggyógyí­tandó betegséghez hasonló je­lenségeket, tüneteket okoznak, hoznak létre.) A felsoroltak mellett Almási Balog Pál — mint már említettük — Széchenyi háziorvosa is volt. Ugyanilyen teendőket látott el Kossuth Lajos és családja mel­lett. „A kávé, thé és tsokoládé” cí mű könyve a három téma kora tudományos és művelődéstörté­neti ismereteinek magasszintű, európai kitekintésű, szellemes, mindmáig olvasmányos stílusú összegzése. A rengeteg adat és hivatkozás felderítéséhez, össze­gyűjtéséhez neves páciensétől, Széchenyi Istvántól kapott esz­mei és anyagi támogatást. Neki „Őszi erdő” Amint olvasni tetszettek, a "Lelki Leveles Láda ’’beindította a nagy, őszi társkereső akcióját, amit már annyian vártak. A Hír­lap ezzel is kedveskedni akar Ol­vasóinak, és lehetővé teszi, hogy életkortól függetlenül, a társke­resés minden ágában, — házas­társ, élettárs, idős, betegnek be­szélgető társ, stb. — lehetőséget nyújtson „ingyenesen” a találko­zásra. A borítékra kérem írják rá a fenti jeligét! Ismételten felhí­vom a kedves Olvasók szives fi­gyelmét, hogy a korábbi „társke­resők” — szép számmal vannak — ismételjék meg kívánságaikat! Azoknak, akik igényesebb, kö­rültekintőbb, utánjárást kívánó munkát óhajtanak, tudniuk kell, hogy kérésükre Uránus csupán további felvilágosítást, tanácsot adhat. (Fotó, videó, környezetta­nulmány, stb.) Várom a bemu­tatkozó leveleket, amelyeket az általam megfelelőnek vélt címre a társnak juttatok el.... „Unom az egészet” Közel egy éve adom a taná­csokat, de effajta kívánság még nem jutott el hozzám: — Unom az egészet, szakítani akarok a nő­vel! Ilyen hosszú kapcsolat még házasságból is sok! Mit tegyek? Faképnél nem hagyom, kerek perec közölni nem akarom... így szól a levél. Bevallom először fél­redobtam, aztán úgy döntöttem, hogy mégis rászánom magam a „tanácsadásra”. Először is meg­kérdezem: biztos benne, hogy csupán Maga unja? Ha „fino­man” akarja csinálni, vajon pen­getett e már olyan húrokat, ame­lyekből a Hölgy gyanút vehet? Szerintem a férfiak nagy része kétféle megoldást választana: el­fogadható, sőt kikerülhetetlen „ürügyet” találna ki mondván: drágám, abba kell hagynunk egy időre! A másik csoport szintén kényszerű okokkal jönne elő, de megmondaná korábbi szívevá­lasztottjának, hogy szakítani akar. Nos, lehet harmadik út is, de csak akkor, ha van egy kis fan­táziája: a pásztorórákon legyen unalmas, álmos, hadd lássa a szegény Nő, hogy ez az Úr már nem a régi és... Az sem baj, ha pontatlan lesz, el-elmaradozik, stb. Látja milyen szörnyűek tu­dunk lenni mi férfiak! Persze nagy lelkiismeret-furdalása ne legyen, ugyanis a Hölgyek — ki­vételek vannak — sem különbek! Végtére is: valahol, valaki már mondott effélét: ha nem megy, ne erőltessük! Úgy tűnik, ez leg­főképpen a „szerelemben” igaz! „Véletlen az egész” Ez a levél hangnemében és tartalmában pontosan az ellen­kezője az előbbinek. Véletlenek tehát vannak! Három éve ülnek szemben egymással az irodában, de eddig észre sem vették egy­mást. Ám most kipattant a szuny- nyadó szikra: Egymásba szeret­tek. Pontosabban Ön kedves Asz- szonyom — amint írja — „bolon- dulásig” beleszeretett a kollégá­jába, aki egyébként a "csoportve­zetője” is. Bevallom, az idézőjel­be tett egyetlen szóval megza­vart. Bizonytalanná tett abban, hogy ez a tény milyen szerepet játszik a történetben. Kérdezi tő­lem, hogy létezhet-e ilyen? Ha Ön leírta, és állítja; van-e okom kételkedni? Hogy mit tegyen, ez már rázósabb kérdés: — Mérjék föl mindjárt az elején, hogy mit tesznek kockára — család, gyere­kek, munkahelyi szerelem — el­végre harminc és negyven között már a szerelemben is szabad „gondolkodni”. Leveléből úgy tűnik, hogy egy kissé „egyolda­lú” ez a fellángolás, lehet, hogy nem is lesz több egy kis flörtnél. Az Ön helyzetében és korában — nem is szólva a férjéről és a két gyerekről — kedves Asszonyom, nem passzol bele a „bolondulá- sig szeretem” vallomás, kivált­képpen akkor, ha a partnere ér­zelmeiben is bizonytalan. Meg- bántás nélkül szívesen megkér­dezném, hogy az elmúlt „három” évben is volt, vagy voltak ilyen hőn szeretett imádottjai? Sajnos nem írta, hogy mi volt a forró szerelmet kiváltó ok, talán egy összejövetel, egy buli, ahol rájöt­tek, hogy három évig vakok vol­tak! Istenem, mennyi butaságot tudna kérdezni egy lelkes ta­nácsadó — ha tehetné —, de ugye a helyzet ismerete nélkül hogyan is tudnék bármit mondani? Éz a levél is úgy végződik, mint a leg­több: kérem, mondja meg mit te­gyek? Nos, jó! — Semmi olyat, amiért később kegyetlenül meg kell majd fizetnie! Ne hajszolja bele sem magát, sem a kedves „szembetársát” — a kisfőnökét — semmi meggondolatlanságba. Bírjon ki még egy fél évet, és majd meglátja... Elvégre, ha hár­mat kibírt, miért ne bírna ki még egy felet? Ennyi idő szerintem elég, hogy tisztázódjon sok min­den... Nem igaz? (Uránus)

Next

/
Thumbnails
Contents