Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05-06 / 234. szám

HÍRLAP, 1991. október 5-6., szombat-vasárnap EGER ÉS KÖRZETE 5. Végvári csaták emlékei Hadtörténeti kiállítás a várban Már a megnyitást követően igen nagy volt az érdeklődés az egri Dobő István Vármúze­um új állandó kiállítása iránt Több száz fel­nőtt és diák kereste fel a helyi és a Hadtörté­neti Múzeum által rendezett tárlatot, amely a 16-17. századi végvári harcok fegyvereit mu­tatja be. A hajdani mesterek leleményessé­gét, kézügyességét bizonyítják a különféle eszközök, a félelmetes tűzbombáktól kezdve a faragott, arannyal díszített kardokig, puská­kig. A bemutató érdekessége az a makett is, amely az egri ókapui ostrom jelenetét ábrá­zolja. A Kőtár feletti két kaszárnyaterem — amelyek a Bornemissza-udvarból nyílnak — ideális hely a korhű fegyverek bemutatására. (Fotó: Szántó György) Mlinkó Istvánra emlékezve A négy „H” finn követei a gyermekvárosban A sáskajárással kezdődött... Egri édességek Kolozsváron „Magyarország édesipara” címmel kereskedelmi bemutatót tartottak szeptember 23. és 27. között Kolozsvárott. A magyar sütő- és édesipart hat cég képvi­selte, közöttük a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat is „kiállított”. Az Egerből érkezett keksz, desszert és gumicukorka nagy tetszést aratott, nem utolsó­sorban azért, mert ezek a termé­kek természetes alapanyagokból készültek, s a csomagolásuk is színvonalas. Romániában lenne vevő ezekre a cikkekre nagy mennyiségben is. Sajnos, a pénz­ügyi lehetőségek, az adminiszt­ratív akadályok miatt a szakem­berek még nem tudtak meg­egyezni: hogyan is bonyolítsák le az üzletet? Kerámia szakkör A Megyei Művelődési Köz­pontban már évtizedes hagyo­mánya van a kerámia szakkör­nek. Most ismét újra indul: vár­ják az újabb jelentkezőket és a régi tagokat is. Az első foglalko­zást október 7-én, hétfőn 5 óra­kor tartják. Új nevet kap a Siketnémák Egri Intézete A hallássérült gyermekeket oktató-nevelő óvoda, általános iskola és diákotthon nevelőtestü­lete a megyei önkormányzathoz fordult azzal a szándékkal, hogy szeretnék fölvenni az intézményt alapító igazgató, Mlinkó István nevét. Az első anyakönyv tanúsága szerint az intézet 1901. október 15-én nyitotta meg kapuit. A ne­velőtestület a 90. évforduló al­kalmából október 25-26-án or­szágos szintű szakmai tanácsko­zással egybekötött jubileumi eseménysorozatot rendez. Ez al­kalomból ünnepélyes keretek között vennék fel az intézmény új nevét. Az önkormányzat hoz­zájárult a névváltoztatáshoz. De ki is volt Mlinkó István? Vácott született 1872. augusztus 6-án. Itt végezte az elemi és kö­zépiskolai tanulmányait is, majd az esztergomi prímási tanítókép­zőben szerzett oklevelet. A si- ketnéma-oktatás szolgálatába ugyancsak szülővárosában lépett 1894-ben, mint tanárgyakornok. Egerbe öt évvel ezután került, s ez döntő változást hozott életé­ben: mindenre kiterjedő szerve­zőmunkával meg kellett alapoz­nia a siketnéma növendékek szo­ciális biztonságát, eredményes oktatásukat. Be akarta bizonyí­tani — ezt ma már tudjuk, miként sikerült —, hogy nem felesleges pazarlás a siketnémák oktatásá­ra és nevelésére szánt pénz. A város és a megye társadalmi éle­téből is kivette részét: tagja volta képviselő-testületnek, a római katolikus iskolaszéknek, tevé­kenykedett az iparoskörben, a lö­vészegyletben, és még sorolhat­nánk számos tisztségét. Nagy ál­ma volt egy önálló, a siketnéma- oktatás céljaira tervezett intézet felépítése. Ennek tervei el is ké­szültek, de a megvalósítását az első világháború és az azt követő gazdasági visszaesés meghiúsí­totta. Mindössze 52 évet élt, hirtelen halála vetett véget gazdag életé­nek. A műit század végén Ameri­kában nagy sáskajáras volt. Nem tudván megszabadulni a falánk élősdiektől, valaki kitalálta, hív­ják a gyerekeket segítségül. Egy sáskáért egy centet adtak. A vál­lalkozás sikeres volt. A sáskáktól megszabadultak. A gyerekekben viszont „tovább élt a tettvágy”, s most már ők kérték, találjanak ki számukra olyan hasznos mun­kát, amivel egy kicsit kereshet­nek is, és szórakozásnak sem utolsó. Valahogy így alakult ki a négy „H” mozgalom, amely négy angol kifejezésnek a rövidí­tése: Head-Heart-Hands-He­alth. Magyarra fordítani elég ne­héz úgy, hogy a valódi jelentese is érthető legyen. A „Fej-szív-kezek-egészség” mozgalom jelszava magyarul va­lahogy így hangzik: „ Tanulj, dol­gozz, boldogulj!"A dolog lénye­ge, hogy a gyerekeket mozgósít­sa természetes és okos célok ér­dekében. Miközben dolgoznak, kapcsolatban vannak a termé­szettel, a saját értelmüket, kéz­ügyességüket fejlesztik, és a kör­nyezetért, saját maguk és mások egészségéért is munkálkodnak. A négy „H”-nak szerte a világon vannak hívei. Európában főként a skandináv országokban sike­rült kiteijeszteni a mozgalmat. Nagy előnye még, hogy a mi fo­galmaink szerinti általános és Középiskolai korosztályt fogja össze. Hogyan kerültek kapcsolatba az egriek a mozgalommal? Az Agrár- és Falusi Ifjúsági Szövet­ség — rövidített nevén: AGRYA — már több alkalommal rende­zett fórumot a fővárosban. Ezek egyikén vett részt Tuba László foglalkoztatási csoportvezető az Egri Gyermekvárosból, ahol már hasonló elképzelésekhez próbálták megteremteni a megfe­lelő körülményeket. Az itteni gyerekek például gombater­mesztéssel, játékkészítéssel, ko­sárfonással foglalkoznak. Az AGRYA — amelynek ed­dig kilenc megyében van köz­pontja — kapcsolatot talált a négy „H” mozgalommal. Egye­lőre még nem tudni, hogy az AG­RYA keretein belül vagy más for­mában szerveződik-e majd a ha­zai négy „H”. A kezdeti lépések azonban biztatóak. Dél-Finnországból négy fiatal pedagógus — Arja-Liisa Ylő- nen, Marjukka Frisk, Jari Pihla- jamaki és Pekka Loukola —, két hölgy és két férfi tíz napot tölt Magyarországon a finn négy „H” követeként. Egyelőre tapaszta­latokat szereznek és kapcsolato­kat keresnek. ígyjutottak el ok­tóber elsején az Egri Gyermek- városba. Még a látogatás elején sikerült beszélgetni velük. Arja-Liisa Ylőnen —;a csoport vezetője — A vétkes sehol nem látható A gyermeket a szemünk láttára ütötte el az autó. Soha kegyetle­nebb „színházat”! Napfényes szombat délelőtt volt. A Napsugár utca két szemközti házsorából a szűk úttestre látni. Egymás előtt zajlik az életünk. Főzés, takarítás vagy más egyéb hétvégi elfoglaltság közben csak kitekintünk az ablakon, s máris mintha egy előadás részesei len­nénk. Egy kegyetlen előadásé, melynek rendezőit felkutatni már alig­ha lehetséges. Ha tréfás kedvünkben lennénk, nevezhetnénk hape- ningnek, melynek szervezői többen vannak, áldozatai pedig sokan. Az ott közlekedők s ott lakók. A két szemben lévő házsor nagyon közeli. Az úttest járda nélkül talán három méter. Mindössze annyi, hogy két személyautó éppen el­fér egymás mellett. Elférne, ha... Ha az úttest két oldalán nem kellene parkolniuk a gépkocsiknak. De kell, mert annak idején nemcsak jó­val kevesebb garázs épült ezen a területen, mint ahány lakás van, ha­nem — nyilván anyagi és egyéb megfontolásból — nem elsősorban az oda költözőknek ajánlották fel a garázsokat megvásárlásra, hanem mindenkinek, akit érdekelt. Az utcában tehát vannak ott lakó garázs­nélküliek, és olyan garázsok, amelyeknek tulajdonosa máshol lakik. Ez nap mint nap forgalmi gondokat okoz, az ott élők már tudják: las­san, nagyon lassan illik behajtani. A gyerekeknek közös játékra nincs máshol alkalmuk, a hátsó udvarok zártak. Nagyobb parkoló nincs a közelben. Adva lenne még egy szabad terület az utca közepén, de azt — a lakók állítólag megszavazták — zöldterületnek szánják. Három év után megtörtént a baj. A kislányt, aki vigyázatlanul az úttestre lépett, elütötte egy autó. Végül is nem következett be igazi tragédia. De meg kell-e várnunk, míg az első balesetet második, har­madik követi? Nem a gépkocsivezető, s még nem is a gyerek az igazán vétkes. A közlekedési helyzet eleve veszélyeztet: miért olyan keskeny az úttest, miért építették a házakat olyan közel egymáshoz? (Hiszen a nagy hátsó udvarokból futotta volna.) Miért nincs parkoló?— ezt kér­dezik a lakók. A helyzeten ma már alig változtathatnak. A vétkes az a szemlélet, melynek időzített bombái most robbanak, s amely az előző rendszerben gyökerezett. S amely mindegyre megbosszulja magát: a városokban, falvakban, lakótelepeken, s az emberi kapcsolatokban... 5J. , . ■ - Jámbor ­A négy levelű lóhere a négy „H” szimbóluma elmondta, hogy Dél-Finnország négy települései képviselik. Rii- himan, Alastaro, ParkanoésSei- najok a központ, s ezek körzeté­ben látnak el ők afféle instruktori feladatokat. Finnországban az iskolák mellett vannak a négy „H” klubok, s vezetőjük vagy pe­dagógus vagy mezőgazdász, vagy éppen csak egy, a gyerekek irányítására kedvet érző szülő. Kis közösségekben különféle hasznos dolgot művelnek: ker­tészkednek, állatokat gondoz­nak, főznek. Saját „üzlethálóza­tuk” van, ahol a maguk által ter­melt gyümölcsöket, süteménye­ket eladják. A központtól segít­séget kapnak, például alapanya­f okban es szakmai tanácsokban, leglepő számunkra, hogy a finn mezőgazdasági minisztérium fennhatósága alá tartozik a moz­galom, beszélgetőtársaim is a mi­nisztérium alkalmazásában van­nak. Liisa beszámolt továbbá ar­ról, hogy 65 éves múltja van Finnországban a négy „H”-nak. Akkoriban szinte a nulláról in­dultak, de ma már az egész or­szágot behálózza a szervezet, s rengeteg gyerek dolgozik így. Azon eleinte csodálkoztak, hogy az Egri Gyermekvárosban állami gondozott gyerekek él­nek, náluk ezt a fogalmat szinte alig ismerik. Nagy kultúrája és hagyománya van a finneknél az örökbefogadásnak. — Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek Magyarországon, és miben tudnának segíteni? — Azért vagyunk itt — mond­ták —, hogy a látottakat tovább­adjuk az otthoniaknak. Tehát, interjúkat készítünk, leíijuk a ta­pasztalatainkat. Ez lehet az alap­ja majd a segítségadásnak. A nyírábrányi iskolában például biokertészkedéssel foglalkoz­nak. Ehhez adtunk füzeteket, szakmai útmutatókat. Az egyik debreceni iskolában kisdiákok­kal beszélgettünk, s ennek kap­csán levelezőpartnereket kere­sünk nekik. A vendégek érdeklődésére Dohány Sándor igazgató részle­tesen beszámolt a gyermekváros életéről. Nem hallgatta el a prob­lémákat sem. Azt például, hogy a végzősöknek elhelyezkedési gondjaik vannak, s nemcsak ál­lást nem találnak, hanem lakást sem. így néhányukat megpró­bálja foglalkoztatni az intéz­mény. A négy „H”-ba való be­kapcsolódás lehetőségei adot­tak, hiszen a gyerekek egészen kicsi kortól mar dolgozhatnak a műhelyekben, ki-ki lehetőségei és életkora szerint kettő, négy vagy hat órát. A kapcsolatfelvétel tehát megtörtént. A vendégek egy zász­lóval ajándékozták meg a gye­rekeket, akik máris megalakítot­ták az első Heves megyei klubot. A segítségadás a későbbiekben a magyarországi szervezeten ke­resztül valósulhat meg. Bordács Sándor, az AGRYA program- szervezője ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: amennyiben az AGRYA és a négy „H” viszonya tisztázódik, remélhető, hogy Ma­gyarországon is kap a mozgalom kormányzati támogatást. Finn­országban ugyanis erre a célra évi 100 millió finn márka jut. Ennek fele központi támogatás, a másik felét a gyerekek vállalkozásaiból nyerik. Jámbor Ildikó Tőzsdézni nem könnyű Ki ne szeretne minél hama­rabb meggazdagodni? Akinek már van egy kis tőkéje, legjobb, ha értékpapírokba fekteti — mondják a szakemberek. Ez azonban nem megy egykönnyen. Elengedhetetlen, hogy bizonyos tőzsdei alapismeretekkel ne le­gyen tisztában az, aki értékpa­pír-vásárlásra adja a fejét. Nos, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bugát Pál Egyesülete újdonságként húszórás előadás- sorozatot indít „Tőzsdei alapis­meretek” címmel. Október 24- től november 28-ig — csütörtök délutánonként — tartják a fog­lalkozásokat Egerben. Szó lesz a pénz- és tőkepiac szerepéről, a részvényfajtákról, a kötvény- és részvényárfolyamokról és az eh­hez kapcsolódó jogi kérdésekről. Az érdeklődők a 11-906-os vagy 13-395-ös egri telefonon jelent­kezhetnek, vagy személyesen az egyesület Klapka utcai székhá­zában. Természetgyógyászok a gyermekekért Ma délután 5 órakor a Hibay K. utcai óvodában dr. Hefler Jó­zsef gyermekszakorvos-termé- szetgyógyász tart előadást „Gyermekek és a természetes gyógymódok” címmel. Előtte 1,0 órától a Bajcsy-Zsilinszky u. 9.- szám alatt szakrendelést tarta­nak az érdeklődőknek. Suli Sportegyesület Egerben húsz Diáksportszer­vezet (DSK) van, ezek alsó-, kö­zép- és felsőfokú tanintézetek­ben működnek. A hazai gazda­ság átalakulása következtében a csökkenő mértékű vállalati sporttámogatások oda vezettek, hogy az egyesületek súlyos pénz­hiánnyal küszködnek. A diák­sport fejlesztésére irányuló erő­feszítések megfeneklettek. Az MDSZ megalakulása óta rendel­kezésre álló pénz felhasználása nem járt együtt az utánpótlás­nevelés szerkezeti és szervezeti megújításával, illetve a minőségi képzés javulásával. Ezért Eger­ben létrehozták a Suli Sportegye­sületet, amelynek alapszabály­ban rögzített célja a minőségi utánpótlás nevelése. < , A finn vendégek érdeklődéssel hallgatták a gyermekváros nevelői­nek beszámolóját (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents