Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-31 / 255. szám
HÍRLAP, 1991. október 31., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Országos fórum a falusi vendéglátásról A Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége a térségben tapasztalt élénk érdeklődésre való tekintettel november 22- én és 23-án Gyöngyösön országos fórum keretében tanácskozik a turizmus fejlesztésének lehetőségeiről. A jelentős eseményen az Európai Gazdasági Közösség falusi vendéglátással foglalkozó képviselője is részt vesz. Gépjárművezetők lesznek Leendő motorkerékpárosoknak, autóvezetőknek indítottak tanfolyamot a közelmúltban Do- moszlón. A klubkönyvtári foglalkozásokat húsznál többen látogatják. Népszerűbb a balett A Mátra Művelődési Központ ősszel kezdődött új balett-tanfolyamára a tavalyi 120 helyett 280-an jelentkeztek. Az elképzeléseket lényegesen felülmúló érdeklődés miatt a korábbi kettőről négyre nőtt a heti foglalkozási napok száma Gyöngyösön. Külföldi szereplés Az adácsi színjátszókat már régóta nemcsak a községükben, hanem az ország távolabbi helyein és külföldön is ismerik. Nemrégi erdélyi szereplése után a csoport legközelebb decemberben utazik az országhatáron túlra. Ezúttal a szlovákiai Füleken iparkodnak az együttes tagjai tapsra ragadtatni a közönséget. Jótékonysági koncert Sámson a gyermekekért címmel az azonos nevű alapítvány gyarapítására rendez a nagyrédei kft. koncertet. A november 15-i zenei eseményre a gyöngyösi főiskolán kerül sor. Malomházból — más Még a tanács megvette azt a régi gyöngyössolymosi vízimalom-épületet és molnárházat, aminek felújításához az Országos Műemléki Felügyelőség is adott 200 ezer forintot. A Szabadság úton régóta nem működő őrlőüzemet és tíz esztendeje üres lakást az önkormányzat szeretné ismét hasznosítani. A létesítmények jövőjére még nincs konkrét elképzelés, a javaslatokat, ajánlatokat most gyűjtik. Az év legszebb élménye A franciaországi Dijonban megrendezett fesztiválról — mint ismeretes — „bronz” minősítéssel a tarsolyában tért haza a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes. A résztvevő csoportok két kategóriában neveztek, hagyományőrző és stilizált táncokat mutattak be. Az utóbbi kategóriában a magyarokat csak az ukránok és a csehek előzték meg. A közönség diját az izraeliek érdemelték ki. Az elért eredményt — az idei év minden bizonnyal legszebb élményét — Czeltner Imre, az együttes vezetője így idézte: — Nagyra értékeljük ezt az eredményt, mert igen erős mezőnyben sikerült kivívnunk. 34 nemzet vetélkedett, nem egy profi együttes részvételével. A volt szocialista államok közül mindenki ott volt, azon túl, hogy Az utcai felvonulás Dijonban csak néhányat említsek: olaszok, törökök, brazilok, ott volt Mexikó, Peru, Kolumbia, Argentína, Belgium... — hosszú a lista. A közönség szívébe is sikerült belopnunk magunkat, olyannyira, hogy a 12 perces versenyprogramba beletapsoltak, a végén pedig vastapssal jutalmazták. A két vidéki önálló estünk is nagy sikert aratott. — Merre vezetett az útjuk? — Autóbusszal Ausztrián és Svájcon keresztül utaztunk. Aki már járt arra, tudja, hogy milyen csodálatos ez az út. Két helyen időztünk, Salzburgban és Zürichben. Visszafelé pedig egy teljes napot tölthettünk Párizsban. — Milyen volt a kinti hangulat? — Ragyogó! Hozzájárult a fenséges ellátás és a színvonalas rendezés. Mi a bolgárokkal és a portugálokkal voltunk közös szálláshelyen. Ismerkedésre ugyan nemigen volt lehetőségünk, de a táncosok mindig feltalálják magukat. Az étkezések idejét használták fel közös éneklésre, zenélésre. — És hogy a vendégükről sem feledkezzünk meg, akit a pártoló tagok közül sorsoltak ki: hogyan sikerült felvennie a táncosok ritmusát? — Nagyszerűen beilleszkedett a csoportba. Több ismerőse is akadt, így nem volt teljesen idegen. Mindig hasznossá tudta magát tenni, szinte állandóan jelmezbe öltözött. Egyszóval, nem akart kilógni a sorból. Nagyszerű alkalom volt ez, hogy belekóstoljon ebbe az életbe, és mondhatom, hogy nagyon ízlett neki! Gál Katalin Javul a közbiztonság Domoszlón Ha a statisztika puszta számadatait tekintjük, Domoszlón tavaly óta nem történt több bűncselekmény. Amíg az elmúlt esztendőben összesen 30 ügyben nyomozott a rendőrség, az idén szeptember végéig 17 eset adott hasonló munkát. Ha azonban elemezzük is a tapasztalatokat, örvendetes javulás például, hogy nem fordult elő személyi tulajdon rongálása, magánlaksértés, ittas vezetés, jármű önkényes elvitele, amelyekről 1990-ben — bár korántsem túlzottan, de — azért beszélhettünk. Ugyanekkor meglepő, hogy a társadalmi tulajdon ellen elkövetett lopások száma igencsak megugrott: a korábbi kettővel szemben már az év háromnegyedében hat is történt. Mint kiderítették: több bűn- cselekmény is ugyanazon személyeket terhel — s a felelősségre vonás sem késlekedik túlságosan. Az ügyekben már született bírósági ítélet, más elkövetők pedig előzetes letartóztatásban Krizsó Sándor polgármester is sokat vár az új községi várják a tárgyalást. A lista azonban sajnos nem teljes, mindig vannak ismeretlen tettesek is a bűnösök között. Az ügyek felfedését ugyanis meglehetősen nehezíti a sértettek gyakran kései bejelentése, észrevehető félelme egyrészt az elkövetőktől, másrészt a hivatalos procedúrától. Kétségkívül javulna, derűsebb lenne a helyzet, ha az állampolgárok is jobban vigyáznának javaikra. Ha nem is éppen úgy, mint a talán legkorszerűbb módszerekkel, technikával védekező körzeti áfész, amely akár példaként ajánlható a községbeliek- nek. Az említett bűncselekményeket illetően Domoszló ma a közepesen „fertőzött ” bűnügyi területek közé tartozik. Jelenlegi világunkban ez talán még nem túlságosan ijesztő, s szerencsére a helyzetnek inkább a javulása várható. A községben nemrég elkészült korszerű szolgálati lakással együtt létesített rendőrszoba a továbbiakban még jobban ide köti a körzeti megbízottat. Az eddig Gyöngyösről kijáró egyenruhás ezután sokkal inkább a településen tartózkodhat, hogy vigyázza a közbiztonságot. Bár létszámában a negyedére csökkent, minden bizonnyal továbbra is segít a munkában a polgári őrcsoport, s még megnyugtatóbb helyzetet teremt majd a térségben tervezett új rendőrőrs. (-ni) „rendőrháztól” Hozzászólás a panasznaphoz Nemrégiben tudósítottunk a Gyöngyösön adóügyben történt közmeghallgatásról. Ehhez fűz most hozzá néhány mondatot Nagymolnár István. „Doros Judit a cikkében elfelejtette közölni, hogy a Lakásbérlők Egyesülete elnökségi tagja, valamint a gyöngyösi LABE- csoport vezetőjeként, és így mintegy négyezer bérlakásban élő nevében, érdekében kértem szót és tettem meg észrevételeimet. Megpróbáltam rávilágítani az amúgy is nehéz gazdasági időkben bevezetendő adók, az esetleges lakbér, energiahordozók, szolgáltatások, magyarán az állam által eszközölt áremelések, plusz bevezetett helyi adók beláthatatlan következményeiről. Sajnos, az említett cikkben erről nem esik szó. A szerző elfelejtette megírni azt a mondásomat, amely inkább idézés volt: „Nem én mondom, hanem tőlem okosabb, jártasabb emberek, csak az az önkormányzat vezessen be olyan pénzügyi, anyagi nehezítést a választópolgárok felé..., amely önkormányzatnak valamely egyéb anyagi forrása van, amely anyagi forrást majd fel tud használni a megnövekedett segélyek finanszírozására”. Elfelejtette azt is megírni, elsősorban a fiatalokat emlegettem, akik egyik napról a másikra az utcára kerülnek, és még olyan biztos havi jövedelmük sem lesz, mint a jelenlegi legalacsonyabb nyugdíj vagy átlagkereset... Ezeken kívül mondtam még mást is, de ezek voltak a leglényegesebbek, amit úgy érzem, a lapjukat olvasó tagságunk, jövendő tagságunk tudomására kell hozni.” Tisztelt Uram! Nagyra becsülve a teljesség iránti igényét, leveléhez csupán néhány megjegyzést szeretnék hozzáfűzni. Nem elfelejtettem, egyszerűen csak nem idéztem szóról szóra az ön mondatait. Az ülésen nem mint jegyzőkönyvvezető vettem részt, hanem mintáz eseményről tudósító újságíró, akinek terjedelmi korlátokkal is szembe kell nézni, ezért belátására bízzák, hogy mit és hány mondatban emel ki. (Lehet, hogy ön ezt nem tartja igazságosnak, egyelőre a lapkészítés még így működik.) Titulusait — bár ezeket ön a közmeghallgatáson is felsorolta — tisztelem, becsülöm, de nem gondolom, hogy az olvasókat különösebben érdekelte volna, hogy ön ezek melyikeként közli véleményét. Abban, amit most kiegészítésül leírt, egyébként igaza van. Kérését, hogy a Lakásbérlők Egyesületét esetleg részletesen is bemutassuk, a jövőben igyekszünk teljesíteni. Doros Judit Mint már lapunk korábbi számaiban is hírül adtuk: felújítják a gyöngyösi Szent Bertalan-templom tornyait s főhomlokzatát (Fotó: emzsé) Halmajugra egyéves önállósága A legfőbb tisztségviselőt is beleszámítva, hivatalosan nyolctagú képviselő-testület meg a községháza igazán maroknyi kis csapata osztozkodik tavaly ősztől az ismét önálló Halmajugra gondjain, feladatain. Ahhoz képest azonban, hogy decemberig jószerével saját pénzeszközökkel sem rendelkezett a falu, esztendő múltán a legkevésbé sem kell szégyenkezni a választópolgárok előtt. Tisztességgel intézik a nosz- szú főutcás település ügyeit, becsülettel formálják a helység sorsát. Rendbe tett épületben a legszükségesebb modern technikával — számítógéppel, elektromos írógéppel, fénymásolóval — működik a barátságos, emberarcú hivatal: úgy költik a költség- vetés forintjait, hogy szó ne érhesse a „ház elejét . — Ott próbáljuk megfogni a pénzt, ahol csak tudjuk — magyarázza gazdálkodásukról, mindennapi munkájukról Gadó Ferencné polgármester asszony —, hogy a legjobban jáijunk, a legtöbbre fussa belőle. Sajnos, sokra éppen így sem jutunk, de azért szerencsére csak mutathatunk majd mindig valamit ... Még az első fél évben jobbá tettük az Április 4. és a József Attila utcákat az új házak között, elvezettük a belvizet a Ságvári utcából, a Szabadság utca végéig bővítettük a vízvezeték-hálózatunkat, erőműi segítséggel a nyomát is eltüntettük az illegális szeméttelepnek. Tanévkezdetre kifestettük általános iskolánk épületeit, a tanulóknak ezer-ezer forintot adtunk. Egycsoportosra szűkült óvodánknál olyan konyhát üzemeltetünk, amely a diáknapközit is ellátja, s biztosítja a házi szociális gondozásban részesülő hét személy étkezését. Az önkormányzat számlájára kihívattuk a guruló látásvizsgálót, amely 47 halmajugrai emberrel foglalkozott. Az olcsóbb élelmiszer-ellátás érdekében a termelőszövetkezettel közösen megoldottuk a kannás tej értékesítését is, másokkal pedig diszkont áruda létesítéséről tárgyalunk. Ha a megyei vállalat meg is szüntette nálunk a moziját, a vetítőgépet megvettük, mert jó lesz majd különféle oktatásainkhoz klubkönyvtárunkban, vagy az iskolában. Nem volt igény az öregek napközi otthonára, pedagógus- lakást csináltatunk belőle. Szervezzük a polgárőrséget, hogy a közbiztonság is megnyugtatóbb legyen, „Ugra” és „Halmaj” köze játszóteret szeretnénk. Kijár hozzánk rendszeres rendelésre a visontai körzeti orvos, de egy „saját” fogorvosról is álmodunk, s úgy gondoljuk, hogy kultúrhá- zunkban lenne meg hely egy gyógyszerszobának. Nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Jó, hogy sok mindenünk megvan mar, de örülnénk, ha többünk is lenne.- így Csak tanulságként A gyöngyösi városháza előtt szólított meg. — De jó, hogy megláttam, már keresni akartam, hogy elmondjam, mi történt velem. Csak úgy tanulságként, hogy mások is okuljanak belőle. A történet pedig úgy szól, hogy ment hazafelé a Pesti úton, az Angelika presszó oldalán. A munkaruházati boltból jött, át akart menni a kereszteződésben, amikor eléje vágott egy autó.„Szerencsére nem gázolta el, de a kabátját teljesen összefröcskölte. Ő akaratlanul is a homlokához nyúlt, jelezve, hogy a vezető nem lát? Erre az autó lefékezett, és a nyitott ajtón kihajolva a vezetője rémí- tően ocsmány szavakkal kezdte el szidalmazni. — Arra gondoltam, hátha én követtem el hibát azzal, hogy nem voltam elég körültekintő, amikor a járdáról leléptem. Ezen töprengve ment tovább. Már túljutott a Bethlen Gábor utca sarkán is, amikor ismét meghallotta az előbbi hangot, és ugyanakkor egy hatalmas ökölcsapást erzett a háta közepén. — Bementem a rendőrségre, ahol előadtam, mi történt velem. Készségesen meghallgattak, és közölték, hogy azonnal megtudják, ki volt az UH 23-80-as rendszámú gépkocsi vezetője. Telefonáltak valahová, majd egymás közt beszélgettek. Ott volt a mi körzeti megbízottunk is. Aztán közölték, hogy én is hibás vagyok, mert azzal, hogy a homlokomra mutattam, becsületsértést követtem el. Van-e tanúm a hátbaütésre? Mondtam, nézzék meg az ütés nyomát. Még este kilenckor is ott volt egy nagy piros folt a bőrömön. Különben egy asszony, akit a buszról ismerek, látta a történteket. Vele beszélgettem is ott az eset után. Merően a szemem közé nézett, majd így szólt: — Tessékmondani, szabad ilyet csinálni? A KRESZ szerint a gépkocsi vezetőjének szabad így viselkednie? Mit lehetne erre válaszolni? A valóság általában nem szokott igazodni a „szabályokhoz”. De ez őt nem vigasztalja a saját esetében. — Mikor történt mindez? — Pontosan meg tudom mondani: október 24-én, délután háromnegyed ötkor. Es hogy az illető autós miért volt olyan „bátor”, annak egyik magyarázata, hogy a bántalmazott személy egy középkorú asszony. A pontos címe a szerkesztőségben. (gmf)
