Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26-27 / 251. szám
HÍRLAP, 1991. október 26—27., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7. A német tévéállomások esete Honeckerékkel A szürke kosztümös hölgy tüntetőén kibámul a repülőgép ablakán. Az RTL Plus tévéállomás riportere egy Rámenős vizsf álóbiró stílusában bombázza érdésekkel, ám a dáma nem válaszol. Margót Honecker Chilében élő lányához utazik, Aero- flot-géppel, harmadosztályon, az oda-vissza út csaknem tízezer márkába kerül. Az RTL Plus rohama nem éri váratlanul. A szovjet biztonsági szolgálat még jó annyira, hogy figyelmeztessek: a gépre német tévések is felfura- kodtak. Vesződséges nyomozás, konspirativ játékok árán kiderítették, hogy az egykori keletnémet oktatásügyi miniszter melyikjárattal indul el a 23 órás útra. A közbenső állomásokon, a Zöld-foki szigeteken, Buenos Airesben, Margót Honecker mint a legyeket igyekszik elhessegetni a körülötte dongó riportereket. Egy-két kérdést mégis sikerül „elhelyezni”. Margót Honecker röviden és velősen válaszol: „ostobaság”, „újságírói kitalálás”. „Ostobaság”, hogy az NDK-s időkben a határon elfogott és bekasznizott menekülők gyerekeit örökbefogadásra kiajánlották. Margót Honecker „csak nevetni tud” Egon Krenz és Günter Mittag, a keletnémet vezetés egykori tagjainak állításán, hogy az NDK alámerülése egyedül a férj, Erich Honecker merevségének, reformellenessé- gének számlájára írandó. Erich Honecker másként látja. Először is 1989 októberében ő „lemondott” funkcióiról, nem pedig „megbuktatták”. Az NDK vezetésének zöme összeésküvést szőtt ellene, s mivel abban az évben súlyos operáción esett keresztül, nem volt képes velük szembeszegülni. A 79 éves, jó fizikumú, szellemileg friss, ám részben önáltató nézeteiből jottányit sem engedő Honeckert egy brit és egy nemet újságírónak, Peter Boultwood- nak és Harald Lüders-nek sikerült Moszkva környékén, a szovjet külügyminisztérium egyik dácsájában kamera elé ültetni. Hét órán át beszélgettek, Honecker államfői modorban válaszolt, időnként hosszú nyilatkozatokat olvasott fel — ezeket a szerkesztők nem használták fel. Erich Honeckert és feleségét márciusban titokban hozták ki repülőgépen a szovjetek Németországból, s mint mondja, „Gorbacsov meghívására vagyok itt”. Ezzel a mondattal szeretné elintézni a Gorbacsov megítélésére vagy az augusztusi puccsra vonatkozó kérdéseket, ám mégis odasuhint egyet-egyet. Gorbacsov híres berlini mondata — „aki elkésik, megbünteti az élet” — nem az NDK-beli viszonyokra, hanem a szovjetunióbeliekre vonatkozott, „s nem is tudom, hogy az élet most kit is büntetett meg”. Az augusztusi moszkvai puccsból elszigeteltségük miatt Honeckerék állítólag nem sokat észleltek, ám „az események meggyorsították azokat a fejleményeket, amelyeknek a Szovjetuniót katapultálniuk kellene a szocialista rendszerből egy piac- gazdaságiba, azaz kapitalista rendszerbe. Mindez természetesen nagy nehézségekkel fog járni, mert, mint tudjuk, tőkések nélkül nem lehet kapitalizmust csinálni”. Honecker azonban a legjobban Eduard Sevardnadzéra haragszik. Őt és minisztériumát tartja az NDK elsüllyedésével végződő folyamat értelmi szerzőjének. Sevardnadze és stábja minősítette már a nyolcvanas évek közepén mesterségesnek az NDK létét, s vetették fel a német újraegyesítést, gyakorlatilag Ke- let-Németorszag feladását. Erich Honeckert 1987-ben még államfőnek kijáró pompával vették körül Bonnban, ám most ugyanazok a politikusok szeretnek őt bíróság elé állítani. Honecker vissza akar térni Németországba, de csak akkor, ha érvénytelenítik az elfogatóparancsot. Nem óhajtja „a bosszú angyalainak kezére adni” magát. A két fél álláspontja hajthatatlannak tűnik. A moszkvai száműzetés végleges...? Alagút a Bering-szoros alatt Miután a La Manche csatorna alatt létrejött az alagút a brit szi- etország és az öreg kontinens özött, Alaszkában is felmerült a gondolat: hasonló módon össze lehetne kötni a Szovjetuniót az Egyesült Államokkal. Alagút a Bering-szoros alatt — röppent fel az ötlet a tengeri átjáró amerikai oldalán. Ez lehetővé tenné, hogy a fém- és olajszállítmányok akkor is átjussanak a tengeren, amikor az a vastag jégpáncél miatt nem hajózható. Elsősorban az ásványkincsek szállításában volna tehát nagy jelentősége. De a csatorna — megvalósulása esetén — a személyforgalomban is új távlatokat nyithatna. Lehetőve tenné például azt, hogy a szárazföldi utazást előnyben részesítő utas, miután New Yorkban vonatra szállt, a dél-afrikai Fokvárosban szálljon ki. Már ebből is látszik, hogy az elgondolás egyelőre egy Verne-regény fantasztikumával vetekedik. Ez a képzeletbeli út ugyanis még távolról sem volna elintézve a Bering-alagúttal. Az elhagyatott alaszkai és szibériai pályákon hat és fél ezer kilométernyi sínpárt kellene még lefektetni. A föld alatti átjáró és a vasútegyüt- tes költségeit potom kilencmilli- árd dollárra teszik. Megépülése esetén a Bering- alagút volna a világ leghosszabb, tenger alatti átjárója. Kilencven kilométer hosszan nyújtózna a tengerfenék alatt. Ez tíz kilométerrel több, mint a francia és brit partokat összekötő alagút. — Kissé túlerőltetett elgondolás — nyilatkozza az alagút tervéről az alaszkai egyetem egyik geológusa. — Tovább kell látnunk az orrunk hegyénél — érvel vele szemben az az arizonai bányamérnök, aki az amerikai szakfolyóiratban felvetette az átjáró építésének tervét. A bányamérnök arra hivatkozik, hogy a La Manche csatorna alatti út példája a hasonló vállalkozások kivitelezhetőségét bizonyítja. — És azt se felejtsük el — emlékeztet a szakember —, hogy a csatoma- alagút létrejöttét több évtizedes vita előzte meg. Mindez igaz, azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Bering-alagút ötlete sem most merült fel először. 1906-ban amerikai, francia és orosz üzletemberek egy csoportja már ösz- szefogott egy New York-Párizs vasútvonal megépítésének érdekében. Hatmillió dollár tőkével kezdtek neki a vállalkozásnak. A háború és az azt követő események azonban meghiúsították a tervet. Most, nyolcvanöt évvel később talán kedveznek a nemzetközi feltételek egy ilyen nagyszabású vállalkozáshoz. A mérnök elképzelését máris jelentős alaszkai üzleti körök támogatják. A helyi kormányzó azonban még nem foglalt állást, szóvivője útján nyitva hagyta a kérdést. Alaszkában eddig ugyanis olyan milliárdos beruházások merültek fel, mint a Dél- Kalifomiába irányuló édesvízvezeték, valamint a Távol-Keletre irányuló gázszállítások ügye. UFO-lesen „Meg ne A borsodnádasdi temetőben 1991. augusztus 29-én délután százan sérültek meg, amikor a helyi cigányközösség egyik elhunyt tagját búcsúztatták. A ravatalozó melletti oszlopba — óriási mennydörgés közepette — villám csapott. Az óriási detonációtól mintegy százan csapódtak a földhöz. Az ózdi és a miskolci mentők nagy erővel vonultak a helyszínre. A sérültek közül nyolcvanat az ózdi, nyolcat a miskolci kórházba szállítottak. A sérültek többségét természetesen sokkhatás miatt kellett a helyszínről kórházba vinni. A történtek után az a szóbeszéd járta, hogy talán mégsem a véletlen okozta a szerencsétlenséget. Ezt igyekszik megerősíteni G.-né borsodnádasdi lakos beszámolója, amelyet a helyszínen rögzítettem: — Egy olyan történetet szeretnék elmondani — kezdi —, amit Isten és ember előtt a világ végezetéig egyformán tudok elmondani. Nem vagyok bolond — teszi hozzá. — 1991. augusztus 25-én, vasárnap este, úgy nyolc óra tájban a szobámban imádkoztam, amikor a lányom az előszobában hirtelen felkiáltott: gyere, még ilyet te sem láttál! Sietek az ajtóhoz, feltekintek az égre. Innen nagyszerűen lehet látni a látóhatárt, amit egy kisebb dombság alkot. A Hold alig valamivel volt a látóhatár felett, a jobb oldalán egy kisebb sötét kereszt jelent meg, ami szép lassan hagyta el égi kísérőnket. Nem messze a Holdtól láttunk egy hatalmas felhőt, ami a legnagyobb meglepetésünkre teljesen fehér volt. Nahát, sötétben ilyen szép fehér felhőt látni! Ez fantasztikus látványnak tűnt, és szájtátva csodálkoztunk. Pedig az igazi látványosság még csak ezután következett, amikor hirtelen valami fényesség átvilágította a felhőt, mint a villám. De valójában nem villámlott! Dörgést sem hallottunk, és mindig csak ez az egy felhő fényeseden ki. Amikor az átvilágítás megszűnt, ismét hófehér felhőt láttunk. így ismétlődött egymás után a felhő átvilágítása — kisebb szünetekkel. A következő másodpercben a felhő az eddigieknél még világosabb lett. Egy villámlásszerű fényjelenség ötszög formáját rajzolta ki a fényes felhőn. Mindezt már semmihez sem tudom hasonlítani, mert a villám fénye sincs olyan fényes. Ott álltunk hárman az ajtóban — a lányom, az unokám és én —, és nagy csodálkozással néztük a jelenséget, amit akkor még nem tudtunk mire vélni. Csak később derült ki, hogy ezen a délutánon halt meg a cigányasszony. Ezt persze, még akkor nem tudtuk. Egyre erősebb fáradtságérzet hatalmasodott el rajtam, ezért bementem a szobámba imádkozni. Hétfőn este abban az időben ismét a szobámban imádkoztam, Jézus képe a szobám falán hirtelen kivilá- gosodott, majd elsötétült. Egy hasonló fénycsík szaladt végig a képen, nagyjából ugyanolyan alakzatban, mint előző este a felhőben. Ne értsen félre, bolond nem vagyok. Ez idő alatt a színes tapétaminták szinte elhalványodtak a jelenség mögött. Eny- nyit ezekről a furcsa dolgokról, amelyek a temetés előtti napokon történtek. Bár én a temetésen nem vettem részt, mégis kapcsolatba hozom e furcsa jelenségeket és a cigányasszony halálát. Hogy miért? Már sokat beszéltek, írtak erről az eseményről, de a cigányasszony fenyegetését még senki sem említette. A cigányasz- szony vicces, jó kedélyű asszonyság volt, és ha az utcán találkoztam vele, mindig azzal kezdte mondókáját, hogy „Katókám, egyem a szíved, de szép vagy, tudod-e? Meg ne sirassatok, ha meghalok, mert felrobbantalak benneteket.” No, ez már meg is történt. Ilyen a véletlen! Vagy mégsem az? Véleményem szerint a cigányasszony halálának napján a Holdon megjelent sötét kereszt a halált jelképezte. sirassatok, ha meghalok..." Gömbvillám által okozott rombolás egy családi házban (a tetőről leszóródtak a cserepek, az ajtó melletti villanyóra kiszakadt a helyéről) — A keddi eseményeknek csak részben volt a szemtanúja? — Igen, de így is sok mindent megfigyeltem. Tehát kedden 16 és 17 óra között elsötétült Bor- sodnádasd felett az ég. Nemsokára egy óriási mennydörgés hallatszott, ami nem hasonlított a zivatarkor keletkező mennydörgéshez. Ez a hang nagyon megütötte a fülemet, de nem foglalkoztam tovább a kinti időjárással, mentem a dolgomra, és folytattam a befőzést. A dörgés után úgy fél órával később hallom, hogy szirénáznak a mentők, aztán megint és megint. Ekkor már kimentem a kapuba, innen , figyeltem az eseményeket. Nemsokára egy helikopter ereszkedett le a futballpályára, és közben már beszélték az utcára csődült emberek, hogy villám vagy gömbvillám csapott a hullaházba, és megégtek az emberek, többen eszméletüket vesztették, s kiégett a hullaház, leégett a gyászlobogó. A XVI. században egy angliai templomban megjelent egy fekete gömbvillám. A hívők azt hitték, hogy az ördögöt látják Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy a cigányasz- szony halála és a szerencsétlenség között szoros kapcsolat van. És az elmesélt, vasárnap esti fényjelenségek sorozata sem volt véletlen. Már csak azért sem, mert életemben nem ez az első alkalom, hogy ilyen furcsa jelenségekkel és jelenésekkel találkozom. 18 éves korom óta rendszeresen vannak Jézus- vagy Mária- jelenéssel kapcsolatos élményeim. Ezeket az élményeket a fájós kezemmel gondosan feljegyeztem. Annyi élményanyagom összegyűlt, hogy ebből egy könyvet is meg lehetne írni. Volt testen kívüli élményem is, amit persze, már szavakkal sem lehet ecsetelni. Ezek az élmények óriási életerőt adtak nekem, s azt hiszem, mindezek hatására egy teljesen más ember lett belőlem. Nem érdekelnek az emberek, olyan tekintetben, hogy ki mit hisz, vagy gondol, vagy cselekszik. Bennem csupán egyetlenegy vágy munkál, minél több jót és szere- tetet adhassak másoknak. V. Tana Judit A gömbvillám pusztítása: a legnagyobb kárt az egyik szoba szenvedte (balra fent); a felrobbant tévékészülék, amelyben a képcső sértetlen maradt (balra lent); a szoba másik részlete, ahol a tulajdonos sértetlen maradt, noha az ágyon aludt (jobbra fent); megrepedt a fürdőkád, s mellette kigyulladt a papírdobozban tárolt száraz ruha (jobbra lent). Megnézni is megéri. Mezőgazdasági üzemek, magángazdálkodók! A Füzesabonyi Állami Gazdaság megvételre felajánlja következő eszközeit: — erőgépek, — munkagépek, — kombájnok, — tehergépkocsik, — rakodógépek, — különféle alkatrészek stb. Értékesítés kezdete: 1991. október 28-tól. Érdeklődni lehet: Füzesabonyi Állami Gazdaság 3390 Füzesabony-Pusztaszikszó Lenkey János üzemeltető mérnök. Telefon: 39/41 -411 /37-es mellék.
