Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-25 / 250. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. október 25-, péntek Immár fél évszázada történt. 1941. október 22-én elhunyt a hazai természettudo­mány kimagasló képviselője, Róna Zsigmond, akinek nevéhez fűződik a meteoro­lógiai és éghajlattani tudományos élet megalapítása Magyarországon. Csendes, szerény, munkába temetkező egyénisége példa maradt a magyar tudományos élet ifjú nemzedéke előtt. Maradandó értékeket alkotott, munkásságát nemzetkö­zileg is elismerték. Messze túlhaladta saját korának felfogását Megrajzolta Magyarország éghajlati képét A ma Cseh és Szlovák Köztár­sasághoz tartozó Árvaváralján született 1860. december 13-án Róna Zsigmond. Meteorológus­nak tanult. 1877-től a Budapesti Műegyetem hallgatója, majd fél évtizeddel később, 1883-ban szerzett matematika-fizika sza­kos tanári diplomát. Ezután öt éven keresztül a budapesti néhai mintagimnáziumban tanított, amikor 1888-ban kinevezték az Országos Meteorológiai és Föld- mágnességtani Intézetbe asszisz­tensnek. Tulajdonképpen az ak­kor még szűk keretek között te­vékenykedő intézmény alkalma­zottja lett, ahol eltöltötte lénye­gében egész tudományos mun­kásságát. Éveken át volt az akko­ri igazgató, Konkoly-Thege Mik­lós közvetlen helyettese, majd annak 1916-ban bekövetkezett halála után két évtizeden át keze­ire bízták az intézet sorsát. Ala­pító tagja és első elnöke lett a Magyar Meteorológiai Társa­ságnak. Adminisztratív elfoglaltságai ellenére bámulatos szorgalom­mal dolgozott tudományos kuta­tásain. Csodálatot érdemlő adat­gyűjtő munkával fokozatosan megrajzolta Magyarország ég­hajlati képét. Szorgalmazta az időjárási mérések megindítását. Nevéhez fűződik az Időjárás cí­mű lap beindítása és szerkeszté­se. Már 1897-ben — egy évvel a millenniumi ünnepségeket kö­vetően — megjelent A légnyo­más a magyar birodalomban cí­mű alapvető munkája. Ezt kö­vette 1904-ben a Budapesten ki­adott Magyarország hőmérsék­leti viszonyai című klasszikus monográfiája, amelyet hű mun­katársával és a meteorológiai in­tézet későbbi aligazgatójával, Fraunhoffer Lajossal együtt ké­szített el. A természettudományi társu­lat megbízásából írta meg a két­kötetes Éghajlat című nagysza­bású klimatológiai munkáját. A hétszáz oldal teijedelmű Ma­gyarország éghajlata című máso­dik kötet — amely két évvel ko­rábban jelent meg, mint az emlí­tett munka — hazánk éghajlatá­nak első részletes leírása volt. Nem pusztán klimatográfiai mű, hanem sokkal több ennél, mert Róna Zsigmond—saját korának felfogását messze túlhaladva — az éghajlati jelenségeket nem csupán leírta, hanem az okoza­tok m egindoídására is törekedett. Egyébként ezt az elvet az egész mű megalkotása során követke­zetesen érvényesítette. Önálló művein kívül számos eredeti értekezést, szakkönyvis­mertetést és egyéb cikket is írt. Ezek többsége az Időjárásban, valamint a német nyelvű Meteo­rologische Zeischriftben jelent meg. A magyarországi éghajlat­kutatás úttörője volt, aki megte­remtette az időjárási és éghajlat­tani irodalmat. Mindezt pedig kiválóan és termékenyen művel­te. Ő volt az első hazai meteoro­lógus, akinek a tudományos vi­lágsajtóban is nagyszámú közle­ménye jelent meg. Nevéhez fű­ződik a felsőbb légrétegek kuta­tásának megszervezése. Először a magyarországi és európai por­viharokkal kapcsolatos, 1896- ban és 1901-ben írt dolgozatai keltettek nagy feltűnést külföl­dön is. Már 1898-ban kísérletet tett a két-három napra érvényes időjárási előrejelzések kiadásá­ra. Róna Zsigmond magas kort ért meg, hiszen 81 éves korában, 1941. október 22-én hunyt el Budapesten. Már életében köz- tiszteletnek örvendett, és halálá­nak napját gyásznapként tartotta nyilván az akkori haladó termé­szettudomány. (mentusz) Akitől az intézet irányítását átvette Róna Zsigmond, a már akkor nagyhírű csillagász, Konkoly- Thege Miklós „jobbkeze” volt az Országos Meteorológiai és Föld- mágnességtani Intézetben. A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1842. január 20-án szüle­tett Budapesten. Főbb tanulmá­nyait a főváros egyetemén kezd­te, majd külföldön folytatta. 1861-ben lett bölcsészdoktor a berlini egyetemen. A mai Cseh és Szlovák Köztársaságban levő egykori ógyallai birtokán csillag- vizsgálót létesített, amelyet fo­kozatosan fejlesztett. 1899-ben mindezt a birtokával együtt az ál­lamnak ajándékozta. Nevéhez fűződik, hogy az Or­szágos Meteorológiai és Föld- mágnességtani Intézetében meg­szervezték az időjárási előrejelző szolgálatot, és akkoriban adták ki az első térképes időjárás-jelen­tést. Tudományos működésének fő súlypontja azonban az asztro­fizika volt. Üstökösökkel, mete­orokkal és állócsillagok szín­képelemzésével foglalkozott, emellett rendszeresen tanulmá­nyozta a Jupitert, a Marsot és a Napot is. Konkoly-Thege Miklós szá­mos műszert is szerkesztett, és csillagászati fényképezéssel is foglalkozott. Tagja volt a Magyar Földrajzi Társulatnak, valamint a Természettudományi Társulat­nak is. Több külföldi tudomá­nyos intézmény is tagjává válasz­totta. 74 éves korában, 1916. február 17-én hunyt el Budapes­ten. Az első megemlékezést a munkásságáról nem sokkal ez­után írta Róna Zsigmond. Közös monográfiát írtak Róna Zsigmond közvetlen munkatársa volt a szintén mete­orológus Fraunhoffer Lajos. Nagy tudású kollégája 1865. ja­nuár 9-én született Kiskomló- son. Budapesten, Berlinben és Lipcsében végezte az egyetemet, és matematika-fizika szakos ta­nár lett. 1889-ben lépett az Or­szágos Meteorológiai és Föld- mágnességtani Intézet szolgála­tába mint kalkulátor, utóbb asz- szisztens, később adjunktus, majd 1912-ben az intézet aligaz­gatója lett. 1926-ban vonult nyug­állományba, és addig szerkesz­tette az Időjárási jelentések Ma­gyarországról, illetve a Budapes­ti időjárási havi jelentések-et. Igazgatójával, Róna Zsigmond- dal közösen írták a Magyaror­szág hőmérsékleti viszonyai cí­mű klasszikus monográfiát. Különös figyelmet fordított a rendkívüli időjárási jelenségek vizsgálatára. Tudományos dol­A már említett dr. Réthly An­tal, aki Kitaibel Pál, illetve Róna Zsigmond utódjának tartotta magát, Látogatás a Magyar Me­teorológiai Intézetben címmel 1938-ban közzétett dolgozatá­ban a következőket úja: „A ma­gyar meteorológia újkori törté­nelme 1870-ben kezdődik, ami­kor báró Eötvös József kultusz­minisztersége idejében az intézet megalakult. Schenzl Guido, a Gratzból 1850-ben ide helyezett bencés pap volt az első igazgató. Előbb 1854 óta a budai főreális­kola igazgatója és az „Akadé­miai Észlelde” obszervátora, majd az intézet megszervezője. A tanácsterem faláról a Meteo­rológiai Intézet „történelme” néz le ránk három gipsz mellszo­borban és hat arcképben. Az egyik báró Eötvös Józsefé, aki a Magyar Tudományos Akadémia ajánlatára Ferencz Józsefnek gozatainak többsége is ezzel a té­makörrel foglalkozott. Főműve­ként tartják számon ma is a már említett monográfiát 1904-ből. Nyugdíjba vonulását követően még több mint két évtizedet élt, és 1947. december 17-én, 82 évesen hunyt el. előterjesztette javaslatát a ma­gyarországi Meteorológiai és Földmágnességtani Intézet meg­alapítására. A másik kettő a szer­vezeti szabályzatot jóváhagyó uralkodó és felesége. A múltat még hat igazgató arcképe jeleníti meg, Schenzl Guido, az alapító (1870-1886), Gruber Lajos (1887-1888), aki azonban fél­éves igazgatóság után már 35 éves korában meghalt. Konkoly- Thege Miklós (1890-1911), az európai hírű tudós, az intézet új­jászervezője, Róna Zsigmond (1911-1927), aki alapvető mun­kát írt Magyarország éghajlatá­ról, és meghonosította hazánk­ban a légköri kutatást. Steiner Lajos (1927-1932) földmágnes- ség-kutató és Marczell György (1932-1934), aki a felsőbb légré­tegek hazai kutatása terén szer­zett érdemeket. 1780 óta rendszeresen jegyzik Dr. Réthly Antal, az Országos Meteorológiai és Földmágnességta­ni Intézet későbbi igazgatója egy 1938-ban megjelent tanulmányá­ban a következőket úja: „Már 1780 óta rendszeresen jegyzik Budán az időjárási adatokat. Ha pedig megkérdezzük, hogy van az, hogy épp 1780-ban keletkezett a Budai Királyi Várpalotában levő csillagdában az első hivatalos meteorológiai állomás hazánkban, a következő fel­világosítást kapjuk. A budai egyetemnek, amely 1777-ben került Bu­dára Nagyszombatból, már akkor európai híre volt, és amikor Károly Tivadar pfalzi választófejedelem elhatározta a Mannheimi Meteoro­lógiai Társaság megalakítását és egy európai megfigyelőhálózat szer­vezését, Budára is gondolt. 1780-ban megalakult a Societa Palatina Meteorologica, s megteremtették a 26 megfigyelőhelyből álló első eu­rópai meteorológiai állomáshálózatot, és annak legdélkeletibb pont­ja Buda volt. Weiss Ferenc, a csillagda igazgatója vállalta a megfigye­léseket. Rövidesen megérkeztek a műszerek is, és 1780-ból már rendszeres hőmérsékleti megfigyelések állnak rendelkezésre. Kitai­bel Pál, a kiváló botanikus és kémikus tanár hagyatékában maradtak reánk az 1780. évi megfigyelések.” Báró Eötvös József kezdeményezte Az egri mozik műsorán Történelmi kaland és őrületes komédia Szobrászokt azIH-ban Julianus Az 1200-as évek elején játszó­dik Kodolányi János híres regé­nye, amelyből a pompát kedvelő Koltay Gábor készített látványos történelmi filmet. Farkas fia, Györk, kisfiúként hall az Ázsiá­ban maradt magyarokról. Apja kolostorba viszi, hogy tanuljon. Szerzetes lesz, és a Julianus nevet kapja. Amikor itáliai tanulmá­nyaiból hazatér, megkapván a támogatást az őshaza keresésére, elindul a nagy útra. Hosszas erő­feszítések után sikerül találkozni a távoli magyarokkal. Haza is hozza a hírüket, de egyúttal a kö­zelgő tatár veszedelemre is fi­gyelmeztet. Sztárok játsszák a főszerepeket: Hirtling István, Vi- kidál Gyula, Varga Miklós, Nino Manfredi és Franco Nero. A fil­met az egri Uránia mozi mutatja be. Isten nem ver Bobbal Mi lesz abból, ha egy jóindula­tú őrült elhatározza, meglátogat­ja hőn szeretett orvosát annak nyári szabadságán? Komédia, sőt őrületes komédia. Bob ra­gaszkodó fickó, s ez a betegsége is. Vonzalma tárgya jelenleg nem más, mint a pszichiátere, a világ­hírű dr. Marvin. Bár a Marvin család nagyobbik felének nincs különösebb kifogása Bob ellen, a doktor számára azonban véget ér a vakáció. Minél jobban meg akar szabadulni váratlan vendé­gétől, Bob annál jobban marad­na. Egy idő után szinte nem is le­het tudni, ki a nagyobb őrült: az orvos-e, vagy az ápoltja? Az amerikai vígjátékkal az egri Urá­nia nézői ismerkedhetnek meg. Kaubek Péter: P. K. portréja Az Ifjúsági Házban most lát­ható kollektív kiállítást — az öt művész közül három szobrász — akár kisplasztikái szemlének is tekinthetnénk. Már írtunk a szobrász Kubisch János stílusá­ról, egyéniségéről, arról, mit tar­tunk nála jellemző vonásnak. Most a másik kettőről adnánk rövid jellemzést. Buda István 1981-ben végezte a képzőművészetit Szabó Iván mellett, de már 1979-ben felállí­tották Kiskunhalason köztéri szobrát. Ha szakmai meghatáro­zással kell őt jellemeznünk: stílu­sát realizmus és közérthetőség jellemzi. Ezt a két formulát ak­kor alkalmazza a szakma, ha csak a felszínt érinti, azokat a külsődleges jegyeket, amelyek minősíthetővé, elskatulyázható- vá teszik-tehetik a művészt és munkásságát. Itt azonban sokkal többről van szó. Az egyik kérdés, hogy ez a művész közérthetően fogalmaz; nincsenek lila gondolatai, eszmei sejtetései, hiányzanak belőle a kétértelműségek, a művészke­désnek azok a bájolgásai, ame­lyekkel napjainkban is nemegy­szer találkozunk. A lány itt lány a maga kecsességével, sudár alak­jával, lendületes mozgásával, ahogy könnyed nádszálként tart­ja magát. A ló a test tökéletes harmóniájával jelenik meg előt­tünk, az a látvány, amiről így, szoborrá válva is tudjuk, elkép­zeljük, mekkora ritmust tart vág­tájában, hogyan hullámzik moz­gása, és milyen megadással viszi lovasát közös céljaik felé. Közhely talán, hogy a művész, ez a művész szereti a természetet és benne az embert. A szobrász általában csak egy-cgy alakot mintáz meg, annak a tulajdonsá­gait éli át, lelkesíti fel mindazzal, amit ő a figurába bele akar tömö­ríteni. így nem is igen értesülhe­tünk, mi a véleménye a társada­lomról, le akart-e bármit is ké­pezni erről a korról, a ma embe­réről, hacsak nem választott té­máit követjük soron. És akkor kitetszik, hogy Buda István is mennyke hagyományőrző, meny­nyire „csak” a korábbi mestere­ket akarja követni megtalált igazságaik útvonalán. Ki is tet­szik: Szabó Ivánhoz, mesteréhez képest is vonzó többlet Buda Ist­ván munkáiban az a szeretet és mély részvét, amellyel modelljei- hez fordul. Manapság ritkán szoktak beszélni az embernek ember iránti szeretetéről, még kevésbé arról a részvétről, amely az egyik embert a másikhoz vonzza, az egyik sorsot a másik­hoz közelíti. Talán itt kell ezen a ponton keresni Buda István ben­sőséges hatásának a nyitját. Kaubek Péter más egyéniség. Itt a kecses formák helyett az a fontos, hogy a művész kezébe kerülő anyag mit diktál neki. Ha ólom, ha fa, ha kő — az eldönti a művész alapállását is. Vegyük példaként a férfifejet, amit a szobrász kőből faragott ki. A ke­ményen tagolt vonások, a lefelé mutató meredek vonalak a hom­lokon, az orron, a pofacsonto­kon úgy rajzolódnak ki, mintha ezt az egyéniséget — lélek szerint — is igencsak keményen, merev­re álh'tották volna össze létreho­Isten nem ver Bobbal Programbörze Kiállítások, tárlatok Az egri Helyőrségi Művelődési Otthon és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület galériájá­ban Ducsai Zoltán megyeszékhelyi grafikus alkotá­sait mutatja be ma délután fél négy órakor Farkas András galériavezető. * Az Egri Ifjúsági Ház galéri­ájában Buda István, Kaubek Péter, Kubisch János szobrászok, Ridovics Péter festő-, valamint Marisa Balázs fotóművész közös tárlata látható. * A Me­gyei Művelődési Központ második emeleti előteré­ben Molnár Béla fotói tekinthetők meg az intéz­mény nyitvatartási ideje alatt. * Az egri Dobó Ist­ván Vármúzeumban XVI. századi végvári harcokat idéző hadtörténeti kiállítás fogadja a látogatókat. Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz tanszékének hallgatói mutatják be munkáikat. Ismeretterjesztő, szórakoztató programok A HEMO és a Hevesi Napló című folyóirat szer­vezésében ma délután 5 órakor Kovács Ádám rák­kutatóval készít nyilvános riportot — a Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében — Pécsi István, lapunk olvasószerkesztője. A rendezvényre az in­gyenes belépők a program kezdetéig igényelhetők. Ugyancsak ma délután — 3 órakor—az MMK102- es termében „Ők is XX. századi magyar írók, köl­tők” címmel kerül sor irodalomtörténeti kalando­zásra. A házigazdák: dr. Cs. Varga István és dr. Mi- kolai Vince. * Itt járt Mátyás király rímmel az Egri Gyermek-Szabadidőközpont Viktória színpada tart előadást szombaton délelőtt 11 órától az intéz­mény színpadán. Túrák Természetbarát-találkozót rendeznek a várkúti turistaháznál szombaton 11 órakor. A helyszín megközelítése „csillagtúrával” lehetséges Egerből. Vasárnap a Bükkbe kirándulnak az érdeklődők, akiket Franczia István kalauzol majd a 17 kilométe­res távon. Indulás 6.50-kor az egri autóbusz-állo­másról. Buda István: Gábor fiam zói: nincs minden irónia nélkül ez a jellemzés, bár az az érzé­sünk, maga a művész is ilyen ha­tározott kvalitás, ha a talpára ál­lítják, megmozdíthatatlannak tűnik. Mert a nézőnek, tárlatlá­togatónak nemcsak előrángatott kényszerképzete, de megerősítő tapasztalata is, hogy — ez áll a szobrászokra is! — olyan model­lekhez húzódnak, azokat mentik át formákba, plasztikákba, akik bensőleg rájuk hasonlítanak. Vagy így jobb: akikre ők hasonlí­tanak. Ilyen esetben is csak az a lényeg, hogy az esztétikum, no meg az igazság ne szenvedjen csorbát. Itt pedig ilyesmiről szó sincs. Annak ellenére, hogy a most szemügyre vett két szobrász egyénisége merőben elütő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents