Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

4 KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. október 24., csütörtök Fantomok a sötétben Itt az ősz, korán sötétedik, az órát is visszaállítottuk. Most már nem este kilenckor, hanem akár délután hatkor is lehet fanto­mokkal találkozni. Fantomok­kal: azaz kivilágítatlan kerékpá­rosokkal, lovas kocsikkal, az út­testen sétálgató sötét ruhás gya­logosokkal. Sőt, a sötét ruhás gyalogosok sokszor nemcsak sé­tálgatni, hanem feküdni is szok­tak az úttesten, természetesen tökrészegen... A KRESZ előírja, hogy a gép­kocsi sebességét úgy kell megvá­lasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belá­tott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között szá­mítani kell. Népszerűén „vakon vezetés­nek” nevezik, ha a sebességhez tartozó féktávolság nagyobb, mint a vezető által belátott távol­ság. De vajon mit lát a vezető a tompított fényszóró lefelé vetí­tett fényében? Mit láthat egyál­talán? És mit kell látnia? Bölcsen fogalmaz a KRESZ, amikor belátott távolságról, nem pedig a tompított fényszóró által megvilágított távolságról beszél. Az emberi szem ugyanis nem mindent lát, ami meg van világít­va. Ha egy világítással el nem lá­tott akadálynak rossz a fényvisz- szaverő képessége, ha beleolvad a háttérbe, környezetébe, szinte csak az utolsó pillanatban fogjuk észrevenni. A belátott távolság attól függ, hogy mit kell észre­venni. A fényvisszaverő prizmát száz méterről is látjuk, a kivilágí­tatlan piszkos lovas kocsit néha csak húsz méterről. És mit kell látni? A KRESZ azt mondja: amire az adott kö­rülmények között számítani kell. Erre nincs örök érvényű recept. Szélsőséges esetet persze meg le­het fogalmazni: autópályán pél­dául nyilván nem kell számítani az úttestet keresztező kézikocsi­ra. A „vakon vezetés” megállapí­tása nem is olyan egyszerű dolog. Létezik egy természettudomá­nyos oldala: milyen távolságból lehetett valóban észlelni az aka­dályt. És egy jogi oldala: kellett- e számítani arra az akadályra. Ennyit az elméletről, a végső­kig leegyszerűsítve. A gyakorlat: fantomok a sötétben, ezért jobb, ha minderre számítunk... Új „angyalok99 A népszerű sárga angyal-szolgálat fejlesztésére 24 darab Oper Cor­sa 1,50 típusú, dízelüzemű személygépkocsit vásárolt a Magyar Au­tóklub. Minden járműbe a világszínvonalat képviselő Würth-szer- számkészlet került, amely tartalmazza a nyugati autókhoz szüksé­ges célszerszámokat is. A környezetkímélő, mozgékony, gyors jár­művekből 13 Budapesten, a többi az autópályákon, így Heves me­gyében teljesít majd szolgálatot, segít az autósokon, közvetve a közlekedésbiztonságon. KRESZ-teszt III. A II. forduló helyes megfejtése: He, 2/c, 3/b, 4/c, 5/b. Vásárlási utalványt nyertek: 1. Rajnavölgyi Helga 3300 Eger, Rákóczi út 44. VII/54. szám. 2. Kelemen Katalin 3390Fü­zesabony, Batthyány út 1. szám. 3. Pintérné Pap Mária 3300 Eger, Karaszek tér 6. IL71 szám. 4. Bodzási György né 3023 Pe- tőfibánya, Tárna út 7.1/4. szám. 5. Horváth Anna 3300 Eger, Kazinczy út 6. szám. Az utalványokat postán küldjük el. Az újabb fordulónk megfejtéseit a Heves Megyei Közleke­désbiztonsági Tanács címére: 3300 Eger, Eszterházy tér 2. számra kell beküldeni a következő hét szerdájáig. 1. Mitől függ a fékút legdöntőbb mértékben? a) a gumiabroncs és az úttest közötti tapadástól; b) a fékszerkezet konstrukciójától (dobfék vagy tárcsafék); c) a fékszerkezet működésétől (hidraulikus vagy légfék). 2. Kétkerekű motorkerékpáron szabad-e gyermeket szállíta­ni? a) igen, ha elmúlt 6 éves; b) csak olyan gyermeket, aki saját biztonságára önállóan ügyelni képes, és lába eléri a lábtartót; c) csak 14 éven felüli gyermek szállítható. 3. A vasúti átjárót biztosító fénysorompó tilos jelzése vonat- kozik-e a gyalogosokra? a) igen, minden esetben; b) csak akkor, ha már látni lehet a közeledő vonatot; c) nem, a fénysorompó jelzése csak a járművekre vonatko­zik. 4. Segédmotor-kerékpárral szabad-e járdán közlekedni? a) csak akkor, ha az úttest olyan rossz, hogy azon segédmotor­ral való közlekedés nem lehetséges; b) igen, de a gyalogosok védelme érdekében legfeljebb 10 km/ óra sebességgel; c) nem, a segédmotor-kerékpárt a járdán csak tolni szabad. 5. Az úttesten áthaladó gyalogosnak hol van elsőbbsége a jár­műforgalommal szemben? a) a járdasziget és a hozzá közelebb eső járda között; b) az útkereszteződésben, ha a járda meghosszabbított vona­lán halad át az úttesten; c) a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen, valamint útkereszteződés­ben az arra az útra kanyarodó járművekkel szemben, ahol a gya­logos halad. Lüktető életritmusunk szinte megköveteli, hogy naponta ve­zessünk gépjárművet. Ugyanak­kor gyakran találkozunk az alko­hol csábításával is. Névnapok, születésnapok, összejövetelek elképzelhetetlenek a kedves, erőszakos kínálat nélkül. Gyak­ran kerülünk nehéz döntés elé: utasítsuk vissza a kínálást, vagy mondjunk le a vezetésről, esetleg merjük vállalni az ittas vezetés kockázatát? Sokan hajlamosak arra, hogy pillanatnyilag a legkönnyebb megoldást válasszák: elfogadják a kínálást, mert nem akarnak hangulatrontók lenni, ugyanak­kor nem mondanak le a vezetés­ről sem. Helyette megpróbálják meggyőzni magukat: az ittas ve­zetés nem is olyan veszélyes. Ez­zel szemben a gyakorlati élet bi­zonyítja, hogy az ittasság, az ittas vezetés a legsúlyosabb közleke­dési veszélyt előidéző magatar­tások egyike! Bizonyított tény, hogy enyhe alkoholos befolyásoltság mellett megkétszereződik, közepes it­tasságnál sokszorosára emelke­dik a baleseti veszély. Az ittas ve­zetőt többszörösen fenyegeti ve­szély. Az általuk okozott balese­tek kimenetele általában súlyo­sabb, mint másoké. Alapvető ok, hogy nem képes megválasztani a baleset-elhárítás legbiztonságo­sabb módszerét, és a cselekvési idő is meghosszabbodik ilyen esetben. Közismert az is, hogy a közúti közlekedésben az ittas ember ál­talában gátlástalanná, agresszív­vá válik. Milyen módon kerülhetjük el az ittas vezetést? A vezetés előtti alkoholfo­gyasztás ismerősök, barátok tár­saságában történik leggyakrab­ban. A járművezetőket általában nem segítik abban, hogy elkerül­jék az italozást, sőt legtöbbször erőszakosan kínálják az italt, ki­gúnyolják azt, aki nem iszik. Erőszakos kínálás ellen csak úgy védhet] ük meg magunkat — ha a vezetés mellett döntünk —, hogy megérkezésünkkor azonnal kö­zöljük a házigazdával és a társa­ság több tagjával, hogy nem iszunk szeszes italt, és vállaljuk az ezzel járó feszültséget. Ne akarjunk mindig megfelel­ni a társaság elvárásainak. Az igazi egyéniség nem sodródik a társasággal, és egy idő után ép­pen ezzel vívja ki a többiek tiszte­letét. Jelezzük egyértelműen a társaságnak, hogy még vezetni akarunk, és ezért nem ihatunk. Ha a szóbeli közlés nem elegen­dő, állítsuk fejre a poharat, vagy dobjuk az indítókulcsot a pohár­ba. Még egy jó tanács! Mielőtt elindulunk, gondoljuk meg, érdemes-e saját jármű­vünkkel olyan helyre menni, ahol várhatóan szeszes itallal fognak kínálni. Válasszuk in­£geb kább a tömegközlekedési esz­közt, vagy hívjunk taxit. Napja­inkban egyre több családban a férj és feleség egyaránt rendelke­zik jogosítvánnyal. Ha együtt mennek vendégség­be, elindulás előtt állapodjanak meg, melyikük fog visszafelé a volán mögé ülni, és ő legyen az önmegtartóztató! Végezetül: mielőtt a poharat szánkhoz emelnénk, gondoljunk arra, mi ér többet: a nyugodt ve­zetés, a gyors, kényelmes hazaju­tás, vagy egy-két pohár szeszes ital és annak lehetséges követ­kezményei: szorongás az ellen­őrzéstől, szondázás, vérvétel, bírság, jogosítványelvonás és még egy sor megalázó kellemet­lenség. Még szerencse, ha nem keve­redünk balesetbe! Milyen legyen a követési távolság? A követési távolság helytelen megválasztása sok ráfutás, bele- futás oka. Nem véletlenül hang­súlyozzuk a KRESZ idevonat­kozó előírását: miszerint jármű­vel másik járművet csak olyan tá­volságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl ha­ladó mögött — ennek hirtelen fé­kezése esetében is — meg lehes­sen állni... Napjaink sűrű forgalmában sokszor figyelmet érdemel ez a szabály. Kétségtelen, hogy a kö­vetési távolságot alapvetően a sebesség, az út állapota és a látási viszonyok befolyásolják, ezek­hez kell alkalmazkodni. Vannak azonban más szempontok is, amelyeket érdemes fontolóra venni. Ilyen például a saját jár­művünk állapota. Egy autó műszaki állapota ál­landóan változik. A használtság, az elállítódások, kopások, az időben közeli vagy távolabbi karbantartás gyakran csak mini­málisan, de mégis befolyásolják a gyorsítást, lassítást, sőt a kor­mányzást is. A követési távolságot befolyá­solja a rakomány is. Befolyásolja az utasok száma, hiszen mindez hatást gyakorol a jármű egyensú­lyi viszonyaira, fékezhetőségére. A másik lényeges tényező, amiről meg szoktunk feledkezni a követési távolság megválasztá­sánál, a saját tudásunk, gyakor­lottságunk! Nyilván aki megszokta a jár­műoszlopban haladást, az kisebb távolságot is mérhet magának. Ugyanígy, aki megszokott saját kocsijában ül, nagyobb önbiza­lommal választhat kisebbet-na- gyobbat, idegen járműben vi­szont tanácsos jóval óvatosabb­nak lenni... De hasonlóan befolyásol a kö­vetési távolság megválasztásá­ban a saját pillanatnyi kondíci­ónk, közérzetünk is. Ismeretes, hogy figyelmünknek fokozatai vannak: van feszes figyelmi álla­pot, de van szétszóródó is. Talán furcsa, de egyikhez is más, má­sikhoz is más követési távolság tartozik. A balesetek elkerülése érdekében nem árt, ha a gépjár­művezetők e tényezőket állan­dóan szem előtt tartják... Őszi — téli veszélyek a közlekedésben! Már az eddig eltelt időszakban is jó néhány sajnálatos baleset történt a párásság, a köd miatt az utakon. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a járművezetés köd­ben milyen veszélyekkel jár. Kö­dön mi most nem a kifejezett me­teorológiai jelenséget értjük, ha­nem általában minden olyan kül­ső párásodást, ami többé-kevés- bé korlátozza a látást, s egyszerű­en nem teszi lehetővé, hogy ma­gunk előtt az utat a számunkra szükséges távolságig belássuk. Éppen a gyengébb ködök a ve­szélyesebbek, mivel ezek meg­ítélésében még nem lehet biztos a vezető, még csak párásodik előtte az út, még nem észleli a be­látható távolságok rohamos csökkenését. A sűrű ködben már senki nem vitatkozik azzal a tétellel, hogy a látótávolság csökkenésével ará­nyosan a sebességet is csökken­teni kell. Sűrű ködben amúgy is leblokkol mindenki, és sokszo­rosára nő a veszélyérzete. Amíg jó látási viszonyok között vezet valaki, addig a megterhelése szempontjából aktív és passzív szakaszok váltják egymást a tel­jesítményében, amikor is van mód egyfajta pihenésre is. A ködben való vezetésnél erre nincs mód. A gépkocsivezető­nek minden érzékszervével tar­tósan és erőteljesen az útra kell koncentrálnia, hiszen nem tud­hatja, hogy a következő pillanat­ban milyen akadállyal kell szem­benéznie. Ez a szellemi és fiziká­lis megterhelés egy bizonyos idő után a szervezetet és az ideg- rendszert kimeríti, melynek kö­vetkeztében egyre kevesebb in­formációt képes észrevenni és feldolgozni. Ezzel egy időben ugrásszerűen megnövekedhet a hibás döntések száma is. Gyako­ri hiba, hogy ködben sokan ve­zetnek gyorsabban a megenged­hetőnél. Egyes vezetők azt hi­szik, hogy különleges teherbírá- súak és különleges látásúak. Durván félreismerik így a fizikai és optikai viszonyokat. Ködben például egyetlen ember sem lát élesen, éppen ezért a járműveze­tőnek egyetlen eszköze lehet a sebesség fokozatos csökkentése, esetleg a teljes leállás, vagy a kül­ső biztosítás igénybevételével való továbbhaladás. Az cselek­szik ilyenkor célszerűen, aki a biztonságos célba érést tartja a legfontosabbnak! Ismeretes, hogy ködben min­denki ösztönösen balra tart, igyekszik a felezővonalhoz hú­zódni. Érthetően, mert ez van a vezető közelében, a másik olda­lon az út szélét ilyenkor csak ne­hezen tudja érzékelni. Egy jó tanács: ne engedjük át magunkat a felezővonal ingeré­nek. Tudatosan kell keresnünk éppen az út menti tárgyakat, még ha csak lassabban tudunk ezáltal előrejutni, akkor is. Az út szélén lévő burkolati jelek, vezetőosz­lopok, táblák stb. igen értékes tá­jékozódási pontok. A másik gyakori hiba az előt­tünk haladóra való szoros ráta­padás. Az előttünk haladót leg­feljebb csak annyira közelítsük meg, hogy a fényeit még határo­zottan érzékelni tudjuk, tehát nem elmosódottan, mert akkor ez már bizonytalanságot szül, de semmi esetre sem ragadjunk rá, különösen akkor ne, ha észrevesz- szük, hogy túl gyorsan hajt. Inkább veszítsük el szem elől a kényelmes tájékozódási pontot, semmint hogy a másik vakveze­tésének kockázatából részt vál­laljunk. Csak a saját biztonságér­zetünknek megfelelő tempóval haladjunk! Őszi-téli külső közlekedési környezetünk értékelésében nem kaphat helyet a megszokás. A tél is, de már az ősz is takar. Takar nemcsak a köd, a hó, de a láthatatlan jégfelület, a homály és az egyszerű párásság is. A ke­vesebb fényben feloldódnak a tárgyak körvonalai, elvész, gyen­gül a színek felhívó, útmutató ereje, a szennyeződés felcsapó­dik a szélvédőkre, bizonytalanná teszi az észlelést. A járművezető sokszor elfog­laltsága miatt — hiszen magának a járműnek az irányítása is több figyelmet kíván meg ilyenkor — kevesebb energiával figyeli az utat és a közúti jelzéseket. Nem is szólva az útburkolati jelekről, amelyeket elfedhet a hótakaró vagy a sár. Csomópontokhoz ér­ve is nagyobb gondot okoz a tájé­kozódás, s ez a bizonytalanság egy-egy közlekedési helyzet résztvevőjében azonos szintű le­het. Kétszeres meggyőződés a he­lyes taktika ilyenkor. Ahhoz, hogy helyes döntést hozzunk, s meghatározhassuk cselekvésünk biztonságos felté­teleit, magát a környezetet, útfe­lületet és számunkra minden je­lentéssel bíró táblát, jelet érté­kelnünk kell, mert csak így tud­juk elkerülni a tévedéseket, illet­ve a közúti, közlekedési balese­teket. '

Next

/
Thumbnails
Contents