Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

HÍRLAP, 1991. október 24., csütörtök „Most újra jő magyarnak lenni...” wi rrm • A r •• •• •• Főhajtás Gyöngyösön (Folytatás az 1. oldalról) álmai, tervei megfeneklettek. Emlékezni kell azokra a napok­ra, amikor a magyarok szíve egy­szerre dobbant, s föllázadtak az idegen elnyomás és a bolsevik diktatúra ellen. A köztársasági megbízott hangsúlyozta, hogy nem vélet­len, hogy erre a napra esett a Ma­gyar Köztársaság kikiáltása. Olyan eszmék jegyében történt ez, mint a szabadság, a nemzeti függetlenség, az emberi jogok és a jogállamiság. Most újra jó ma­gyarnak lenni, és érezni, hogy egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalóak. Végül arra hívta fel a figyel­met, hogy ez a nép újra történel­mi esélyt kapott, s elfoglalhatja helyét az európai nemzetek nagy családjában. 1956. október 23-a az összefogás jelképe — hangsú­lyozta. Ezután átadta a Magyar Köz­társaság elnöke által adományo­zott 1956-os emlékérmeket és emléklapokat, majd Kopasz Ár­pád rendőr alezredes, a Heves megyei rendőrkapitány közbiz­tonsági helyettese, dr. Rab János tűzoltó ezredes és Prokaj Béla Heves megyei polgárvédelmi pa­rancsnok nyújtott át elismerése­ket. Felolvasták a belügyminisz­ter köszöntőjét is, amely a nem­zeti ünnep jelentőségére emlé­keztetett. ’56-os emlékérmet kapott Agócs József (Kisköre), Ábrahám Béla (Gyön­gyös), Árvái Bernát (Eger), dr. Bajnok Dezső (Eger), Bállá János (biagytálya), Bánhegyi András (Kál), Bánrévi Bálintné (Tiszanána), Bárdos Máté (Bélapátfalva), Betes László (Eger), Bódi Kálmán (Domoszló), Diószegi József (Eger), Erdélyi János (Eger), Czakó István (Szilvásvárad), Csallány Imre (Abasár), Csabai Ernő (Eger), Csák Gábor (Hat­van), Cseh László (Mezőtárkány), Csesznek Mik­lós (Pétervására), Csirmaz Árpád (Egerszalók), Csiszár József (Verpelét), Csömör Lajos (Eger), Csuzdi János (Eger), Farkas Károly (Felsőtár- kány), Fábián Dezső (Eger), Fekete Károly (Gyön­gyös), Filu Gábor (Egercsehi), Gábori János (Eger), Gál József (Recsk), Geda Gáspár (Füzes­abony), Godó Ferenc (Eger), Guba Dezső (Heves), Gulyka /mre(Zagyvaszántó), Gácsi István (Eger), Győrft István (Eger), Hajabács Ernő (Lőrinci, Mátravidéki Erőmű, Munkástelep), Helli Viktor (Egerszalók), Holló M. István (Recsk), Horváth Béla (Eger), ImszticzeiJenőjFüzesabony), Ivándy László (Eger), Jakkel Mihály (Gyöngyös), Jánosi Sándor (Novaj), Juhász Ignác (Boconád), Juhász József (Eger), Jobb László (Eger), Kaknics Alajos (Eger), Kardos Gyula( Eger), Kaslik Károly^ Kom­polt), Kassai Árpád (Eger), Kiss Béla (Lőrinci), Kiss Jánosné Kós Margit (Ostoros), Cs. Kiss Lajos (Eger), Kisgergely Károly (Szilvásvárad), Kocsis István (Hatvan), Kontra Lajos (Eger), dr. Korom- pai János (Eger), Kozmári Jánosné (Gyöngyös), Kónya József (Sarud), Kóró Sándor (Gyöngyös- solymos), Kóródi András (Füzesabony), Kővári Ferenc (Eger), Lovász József (Eger), Ludányi Jó­zsef (Gyöngyöstarján), Losonczi János (Gyön­gyös), Maruzs Sándor (Recsk), Mészáros György (Eger), Misz István (Nagytálya), Molnár Lajos (Füzesabony), Nagy István (Selyp), Nagy Sándor (Heves), Nagyfejű József (Gyöngyös), Nemes La­jos (Eger), Pásztor László (Eger), Patkó Pál (Lő­rinci), Pifkó András (Párád), Pocsrivi István (Recsk), Pozder György (Eger), dr. Renn Oszkár (Eger), id. Rózsa György (Heves), Sándor József (Kompolt), Semperger Sándor (Eger), Suri József (Tárnáméra), Szabolcsi István (Heves), Szabó Béla (Lőrinci), Szabó István (Eger), Szabó József (He­réd), Szecskó Sándor (Poroszló), Szekrényes Jenő (Domoszló), Szemző Gyula (Eger), Szoldatics Já­nos (Eger), Takács József (FeXáebxS), Takács Már­ton (Eger), Tana Dénes (Eger), Teleki László (Ró- zsaszentmárton), Tóth Antal (Bélapátfalva), Tóth János (Füzesabony), Tóth Lénárd (Tamaszent- miklós), Tormássy Tibor (Eger), Urbán László (Gyöngyös), Varga János (Pétervására), Várhelyi Géza (Szilvásvárad), Veréb József (Heves), Zakar- házi József (Hatvan), Zsákai Ernő (Hatvan). Ökumenikus zenés áhítattal kezdődött kedden este Gyön­gyösön a Barátok templomában az 56-os forradalom évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezés. A béke és a sze­retet házában Mozart Missa pré- vise hangzott el a Cantus Corvi- nus és a Musica Mansueta tomá- csolásában. Vezényelt Holló Er­zsébet, a zenekart pedig dr. Sóti Lászlóné irányította. Az ünnepi megemlékezés he­lye a Mátra Művelődési Központ színházterme volt. Beszédet mondott Keresztes György pol­gármester. Bevezetőjében arra mutatott rá, hogy az 56-os nép­felkelést miért kell forradalom­nak tekintetni, mégpedig olyan forradalomnak, amelynek gyö­kerei a korábbi reformtörekvé­sekből erednek. Az elmúlt más­fél évszázad magyar történelmét ugyanis a félbemaradt reformok és a bukott forradalmak jellem­zik. A második világháború kü­szöbén és az 1945-ben elindult demokratikus változások tervét a német, illetve a későbbi szovjet megszállás tette tönkre. De a tö­rekvés tovább élt a lelkekben, és Ökumenkikus zenés áhítat a Ferences-templomban (Fotó: Szántó György) 1956-ban a felszínre jutott. Be­szédének további részében a szó­nok az akkori sorskérdések kö­zül hárommal foglalkozott: az ország függetlensége, a paraszt­ság és a mezőgazdaság sorsa, il­letve a munkásság és az ipari tu­lajdon kérdésével. Megemlékezett később a köz­társaság kikiáltásának évfordu­lójáról is, és fejet hajtott azok emléke előtt, akik az 56-os forra­dalomban és szabadságharcban életüket áldozták a szent ügyért. Felsorolta azoknak a nevét, akik az 1956-os emlékérmet vették át ezen a napon a köztársasági megbízottól. Hevesen a hősökéit égtek a gyertyák ’56-os emlékérmet kapott halála után Bits key AladártEger), Berzsényi György (Eger), Cziglédy Endre (Heves), Dér Lajos(Eget), dr. Géresi János( Eger), Ivádi László (Erdőkövesd), Ivády Kázmér( Ivád), Kézdi Lukács Sándor (Eger), Király Jó­zsef (Heves), Lóczi István (Galyatető), Mata József (Eger), Martonffy Dénes (Eger), Mirkoczky Tibor (Eger), Matzky Béla (Heves), Nagy János (Hatvan), Ragó Ferenc (Heves), Tóth Bertalan (Gyöngyös), Tokai Gyula (Eger). Hevesen a helyi városi műve­lődési központban rendezték meg az ünnepséget. Délután ki­állítás nyílt az aulában, amely a forradalom tárgyi emlékeit mu­tatta be, majd az intézmény nagytermében dr. Hegedűs György Heves polgármestere köszöntötte a megjelenteket, köztük külön tisztelettel a hevesi egykori ’56-os szabadságharco­sokat. Ezt követően dr. Kónya Imre, az MDF országgyűlési frakció vezetője tartott megemlékezést. Hatvan! emlékezők Tegnap délután a cukorgyári művelődési ház termében emlé­keztek a hatvaniak az 1956-os forradalom áldozataira, s kö­szöntötték a Magyar Köztársa­ság kikiáltásának évfordulóját. Szívós Józsefé az érdem, hogy az általa fölkészített megyei irodal­mi vándortársulat alkalomhoz il­lő produkcióval lephette meg az igen szerény hallgatóságot, ame­lyet szinte csak az önkormánya zat, illetve a képviselő-testület jelenléte prezentált. Az ünnepi szónok egyébként dr. Czegka Miklós képviselő volt, aki személyes, fiatalkori emléke­ivel dúsított beszédben idézte meg a 35 évvel ezelőtti forrada­lom eseményeit, amelyek mára új társadalmat, új politikai, szel­lemi struktúrát érleltek a ma­gyarságnak. Ezután az emlékezők kis cso­portját a salgótaijáni útelágazás­ban lévő „Mártírok kopjafája” várta, amelyet — a Himnusz hangjainak, illetve Virágh Tibor verstolmácsolásának elhangzása után — megkoszorúztak a külön­böző testületek küldöttei. Eger: ’56-ban megszűnt az atomizáltság Egerben az ünnep a Helyőrsé­gi Fúvószenekar zenés ébresztő­jével kezdődött. Délelőtt fél 10- től a Bazilikában dr. Seregély Ist­ván egri érsek mondott misét. Mint kiemelte, a nemzeti ünnep Kapisztrán Szent Jánosnak, a tö­rök elleni harc hősének emlék­napjával esik egybe. Szentbeszé­dében arról szólt, hogy a ma­gyarság minden évszázadban megmutatta, hogy szabad akar lenni: így történt ez 1703-ban, 1848-ban és 1956-ban is. A bu­kás és a gyász után végül mindig építő korszak következett, s re­mélhető, hogy most is ilyen jön. Mint elmondta, kis nemzet va­gyunk, nagyhatalmak és olyan népek között, amelyek egyedül­álló nyelvünk miatt idegennek éreznek bennünket. Ráadásul gyakran ellenségnek is tartanak, mert nagy számban élünk köz­tük. Ezért is keresni kell más or­szágokkal a barátságot és a jóin­dulatot. Jézus Krisztus tanítása által lett Európa építőkövévé ez a nemzet, s ezt az örökséget meg kell őrizni. A gazdasági felemel­kedés csak az erkölcsi felemelke­dés következménye lehet, s munkálkodni szükséges ennek érdekében. Az ünnepség a főis­kola előtt folytatódott, ahol jó néhányan gyűltek össze a fogva- cogtató hideg ellenére is. Itt Mécs Imre országgyűlési képvi­selő, egykori ’56-os halálraítélt mondott ünnepi beszédet. Szólt arról, hogy 35 évvel ezelőtt az egész világ megtanulta a magyar nép nevét, amely összeforrt a szabadsággal, a függetlenséggel és a demokráciával, amikor egy idegen hatalom rabláncát pró­báltuk letörni magunkról. Ak­kor megszűnt az atomizáltság és a szorongás, újjászületett a ma­gyar nemzet. Mintha Pünkösd lett volna, amikor leszállt a Szentlélek. Azt skandálták ak­kor: „Minden magyar egyet akar!” A szónok felhívta a figyel­met arra, hogy akkor közösségek alakultak ki, megpezsdült az or­szág, nagy volt a mozgékonyság. Ma a legnagyobb baj az, hogy a Kádár-korszakban azt verték az emberekbe, hogy mindenki a sa­ját problémájával foglalkozzon. A rendszerváltás nem volt elég, meg kell tanulnunk saját sorsun­kat intézni. A nép mintha újra visszasüllyedt volna saját magá­nyába, apátiájába. Pedig a nem­zet boldogulására kell fordí­tani energiáinkat. 1989-ben a magyarság újra az élre került, s nem volna jó, ha visszaszorulna, ha a lendület alábbhagyna. Erős kormány és erős ellenzék kell, hogy kialakulhasson a politikai váltógazdaság és az erős parla- mentalizmus. Eger megyei jogú város önkor­mányzata ünnepi műsorral is tisztelgett az 1956-os forrada­lom eszméje és mártíijai előtt. Tegnap fél 12-kor a Gárdonyi Géza Színházba, ünnepi műsor­ra voltak hivatalosak a város e- löljárói és polgárai. Annyi eszten­dő kötelező ünneplése után ne­héz mértéktartó és az évforduló emlékéhez méltó műsort össze­állítani. A Gárdonyi Géza Szín­ház művészeinek ez mégis sike­rült. Korabeli dokumentumok­ból és filmbejátszásokból, 35 év­vel ezelőtt született versekből és a száműzetésben fogalmazódott keserű visszaemlékezésekből ál­lították össze ezt a „memoárfü­zért”, Ezerkilencszázötvenhat, te csillag címmel. Délután a Széchenyi u. 28. szám alatt, az ’56-os sortűz színhelyén koszorúztak a város vezetői. Események csokra Adácson Adácson kedves események valóságos csokra tette feledhetetlenné, szinte valamennyi községbeli számára „ egész napos ” ünneppé a teg­napi kettős évfordulót. Délelőtt a szemerkélő esőben, fel-feltámadó szélben is sokan gyűltek a település „gyöngyösi” kijárata elé, hogy száz esztendeje várt útavatásnak\egycnek tanúi, részesei. Az érdeklő­dők gyűrűjében számos vendég — közöttük dr. Jakab István, a me­gyei közgyűlés elnöke — jelenlétében Fodor Lajos polgármester adott számot a sikeres vállalkozásról, s mondott köszönetét a lakos­ság összefogásáért, nem kis anyagi áldozatáért, amivel a falut végre a legrövidebben összeköthették a várossal. Regős Szilveszter miniszté­riumi főosztályvezető adta át hivatalosan is a forgalomnak az új léte­sítményt, dr. Bánk József érsek—a falu szülötte — pedig szintén mél­tató szavak kíséretében megszentelte. A nap is kisütött, mire a zsúfolásig megtelt községi művelődési házban folytatódott az ünnep. A Himnusz után a polgármester törté­nelmi megemlékezése mellett a mostani és a további törekvésekre fordította a figyelmet. Szólt a legújabb örömteli eredményekről, s ki­fejezte azon reményét, hogy a helység életében lesznek még a mosta­nihoz hasonló nevezetes napok, a gyarapodás mindenki boldogulá­sára folytatódik. Megható percek voltak, amikor a Rákóczi-induló zenéjére végig­vonult a nagytermen az állami és a község ősi címerével ékesített új Elmondta, hogy a harmincöt év­vel ezelőtti forradalom a nemzeti egység példája volt. Beszélt sze­mélyes élményeiről, benyomá­sairól, arról, hogy kilenc éves volt, amikor édesapjával a szét­lőtt város utcáin sétált, mint mondta, ott volt a rádiónál, vala­mint a Sztálin-szobor ledöntésé­nél is. Hangsúlyozta, hogy a vér­áldozat nem volt hiábavaló, az akkori célok, mára megvalósul­tak. Az aktuális helyzettel kap­csolatban kifejtette, hogy a rend­szerváltást azért tartják sokan lassúnak, mert az új demokrati­kus intézményrendszer kiépítése nagy felelősséget jelent, s ugyan­csak nagy körültekintést igényel. Be kell indítani a rendszerváltás második ütemét — mondta —, gyorsítani a változásokat, ám ezt nemzeti egységben, többségi akarattal lehet csak végrehajtani. Külön is szólt a független bírósá­gok nagy szerepéről, s ezzel kap­csolatban arról, hogy még nem történt meg a történelmi igazság- tétel, hiszen akinek a kezéhez vér tapad, azt meg kell büntetni, azok fölött demokratikus és füg­getlen bíróságoknak kell ítélkez­niük. A beszédet követően a hevesi zeneiskola vonósnégyese és a Középfokú Oktatási Intézet iro­dalmi színpada adott műsort. Az ünnepség után a hevesiek gyertyát gyújtottak a forradalom áldozatainak emlékére, s a kör­menet résztvevői este 7 órakor ökumenikus istentiszteleten vet­tek részt. Erdőtelken délelőtt avatták és szentelték fel az első és a máso­dik világháborúban elesettek és elhurcolt áldozatok tiszteletére állított emlékművet. (Erről kör­zeti oldalunkon számolunk be részletesen). adácsi zászló. A kék selymen díszlő fehér pajzsot néma tiszteletadás­sal köszöntötték a résztvevők, majd jelképes mozdulattal a polgár- mester a saját zászlót is felavatta. Az ünnepségen adták át a település első díszpolgári oklevelét is. Dr. Bánk József részesült az eddig páratlan megtiszeltetésben, egyben pedig — mint avatása után elmondotta — egész élete egyetlen kitün­tetésében. Iskolások, művészeti csoportok fellépése színesítette a további programot, majd az említett útépítést forintjaikkal is támogató adá- csiak között értékes jutalomtárgyakat soroltak ki. A közel tízezer fo­rintos rádiót Kiss Ferencné, a csaknem 78 ezer forint értékű színes té­vékészüléket Palik János nyerte. A Szózattal véget ért díszünnepség után dr. Bánk József érsek mi­sét celebrálta helyi műemlék templomban, amely a hálaadó istentisz­teletre szintén teljesen megtelt. Az önkormányzat ünnepi ebéden is vendégül látta a meghívotta­kat, akik között a helyiek mellett országgyűlési képviselő, több me­gyei vezető, polgármester, s számos elszármazott adácsi volt. Este az események zenés, énekes ingyenes előadással zárultak a művelődési házban, népszerűfővárosi művészek szereztek további kellemes órá­kat az egybegyűlteknek. Gy. Gy. Az ellenforradalom utóvédharca Láttam a diákokat október huszonkettedikén iskolába menni Ün­neplőben voltak. Azt én soha nem fogom megszokni, hogy abban a gimnáziumban, ahová én jártam, október huszonharmadikára emlékeznek. Az ne­kem mindig furcsa és szinte elfogadhatatlan lesz, hogy azok a tanárok, akik engem április negyedikére és november hetedikére sorakoztattak, most október huszonkettedikén kiabálnak, hogy: „hátul is befogod a szád, figyelsz, Himnusz közben nem rágógumizol!” Azt én soha nem fogom megszokni, hogy nem vagyok gimnazista. Azt én soha nem fogom megszokni, hogy az iskolám elárult. Én most semmiféle köpönyegforgatásról nem beszélek, szó sincs ilyesmiről. Április negyedikén nagyon sok tanárom nem örült, mint ahogy most sem örülnek október huszonharmadikán. Nem lehet azt mondani, hogy az 6szívük odahúzott, most meg idehúz, mert imád­nak a hatalomhoz dörgölőzni, nem volt nekik hatalmuk soha. Csak most így alakult, ilyenkor kell felvenni az ünneplő ruhát. Azt én soha nem fogom megszokni, hogy lehet ugyanott ünnepelni október huszonharmadikát, ahol azelőtt április negyedikét. A da­maszkuszi úton én is átmentem, hogyne mentem volna át, ki az, aki nem ment át. De nem ünneplem ott a nagyapám halálát, ahol a gyere­kem születését. Azt én soha nem fogom megszokni, hogy az iskolapa­domba beült valami idegen szellem, valaki tőlem egészen más, már is­kolaköpenyt sem hord, puska sincs a zsebében, a vécében sem cigaret­tázik a szünetben, és nem tudja, hogy öt éve itt még nem ez volt, nem szerettük az ünnepet, mert nem tudtunk semmit. De neki már szeretnie kell, mert ez egy jó ünnep, nem olyan kommunista, mint a mieink, ő nem tehet mást, csakazt, hogy szereti, és csak titokban utálhatja ő is az összes korvinközit, ott ahol vannak. Azt én soha nem fogom megszokni, hogy a régi országomban van az új, az újban a régi, hogy itt vagy öt Magyarország fekszik egymáson, benne miniszterelnökök hadával, pártvezérek ezrével, polgármeste­rekkel, tanácselnökökkel—s velünk. És nem tudjuk, hogy mi volt áp­rilis negyedikén, mi október huszonharmadikán, hogy van-e Isten, vagy egyetlen vezető erő-e a Párt, nem tudjuk, hogy ünnepeljünk-e, vagy a legjobban azt tesszük, ha otthon maradunk. Azt én soha nem fogom megszokni, hogy őszintén, felszabadultan mepeljek valamit. Ez az én múltbéli örökségem, és most már cipelni fosom. ^ovács Attila Kovács Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik szerették és tisztelték, hogy MISKOLCZIIMRÉNÉ szül. Gömöri Rozália életének 84. évében, rövid szenvedés után elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 1991. október 25-én 11.30 órakor lesz az Eger Városi Urnatemetőben. Gyászoló család

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents