Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22-23 / 248. szám

HÍRLAP, 1991. október 22-23., kedd-szerda MÚLTIDÉZŐ 5. 2 5Í./1»-'* CGe-.tr*­$ nípUjsXg 1§rv* % _ X C7 l ildr Zoltáu államminiszter beszéde adattAr (Folytatás az első oldalról) is hívom az egyetemi ifjúságot, hogy a maga csodálatos fele­lősségérzésével, amelynek ragyogó és történelmi példáit mu­tatta meg á küzdelem és a harc súlyos harcaiSan, ezzel a fe­lelősségérzéssel és fegyelmezettséggel jöjjön és maga is segítse hozzá az országot a rend fenntartásához. Azok a fiatalok, akik •vérük hullása közben is vigyáztak arra, hogy a fosztogatók ne törhessenek be soraikba, azok a fiatalok, akik Őrizték a ki­rakatokat, amikor azoknak üvegét betörte a golyó, azok a fiatalok, akik mindent őriztek, ami a nemzetnek kincse, most meg fogják a hazafias honvédséggel és rendőrséggel együtt őrizni azt, amit kivívtak: az ország békéjét, a jövendő bizto­sító békét, a szabadságot biztosító békét, a szabad választá­sokat biztosító békét. Testvérek! Magyarok! Most mindannyian legyünk méltók önmagunkhoz, a tör­ténelmi pillanathoz, amely ma fordulópontot jelent az ország életében. legyünk méltók azokhoz a kötelességekhez, ame­lyek reánk várnak és teremtsünk békét és rendet az ország­ban. örüljetek magyar testvéreim, és dolgozzatok! Most még egy felhívás a magam pártjának vezetőihez, Bu­dapesten és vidéken. A Független Kiigazdapárt vezetői, akik hosszú politikai harcokban edzőttek meg, akik ma la megvan­nak, akiket nem tántorított el az önkény és az erőszak, a ma­guk meggyőződésétől, akik mindig szívükön hordozták az or­szág függetlenségének akaratát. Ezek a vezetők Pesten és vi­déken azonnal vegyék kézbe a párt újjászervezését. Hívják most már szabadon a magyarokat, újra a maguk pártjába, a magyar földművelőket és mindazokat, akik együttéreznek ye* lünk. ■■***»» : Alkossuk meg sürgősen a párt szilárd szervezeteit, hogy ezek is hozzájárulhassanak az ország jövőjének biztosításá­hoz. Várom azokat a testvéreimet, akikkel hosszú éveken ke- s resztül együtt küzdöttünk és sokszor együtt is szenvedtünk Jöjjenek és segítsenek! Most pedig drága magyar Testvérek, egyldőre búcsúzom. Ha a súlyos feladatok, amelyek most rajtunk vannak, enge­dik, lehet, hogy rövidesen újra szólni fogok többi barátaim­mal együtt az ország népéhez. Az Isten áldja meg Magyaror­szágot^ a magyar népet, a magyar nemzet jövendőjét! < A ' ’ •: •• .• ______ V-':' ■ * M unkában Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa 1 Ma délelőtt ülést tartott Eger város Forradalmi Nemzeti Tanácsa, amely megalakulása óta állandóan dolgozik és küzd a város népének szolgálatában és tevékenyen segíti elő a jobb, boldogabb életünk kibontakozását. Az ülésen elsőnek dr. Baranyai Ferenc ügyész, a jogügyi bizottság elnöke ismer­tette a letartóztatott személyek helyzetét, s elmondotta töb­bek között, hogy a 61 letartóztatott egyén ügyét felülvizs­gálták és 25-üt máris szabadlábra engedtek. A továbbiakban a munkástanácsok megalakulásának törvényes formáit és az ezzel kapcsolatos jogszabályokat ismertette. Hangsúlyozta, hogy a titkos választás során megalakult munkástanácsok va­lóban a vállalatok gazdái. A közellátási bizottság nevében Madaras János számolt be a város és környéke élelmiszer készletéről, és ellátásáról. El­mondotta, hogy van bőven őrlemény, liszt, takarmánygabona, kenyérsütés kielégítően halad. Mintegy öt hónapra elegendő liszt készletünk van, lesz hát kenyér bőven és elegendő á tél folyamán. Cukorból viszonylag kevesebb van raktáron, de Hatvanból máris jönnek az újabb szállítmányok. Burgonyából 400 vagon van raktáron és nem lesz hiány húsból sem. Mint­egy 4000 hízottdisznó van birtokunkban, s rövidesen megkez­dik a sertésvágásokat és ez nagyban segíti a zsírellátást. Elő­reláthatólag nem lesz baj a gyufa és só ellátással sem. A továbbiakban több közérdekű kérdésről esett szó. As itt elhangzottak nyomán újjászervezik a nemzetőrséget és az biztosítja azt, hogy ne szennyezzék be a forradalom tisztásán, gát. Intézkedés született arra is, hogy megszervezik a vidék jobb tájékoztatását, az egri földműves lakosság körében, első­sorban a hóstyákon mielőbb nagygyűléseket szerveztek. Szó esett arról is, hogy a volt AVÖ-sok lakását és a pártbizottsá­gok épületeit közcélokra és magánlakásoknak adják £L Uj igazolvánnyal látják el a nemzetőrség tagjaitö legkésőbb szerdán este 6 óráig be kell szolgáltatni az engedély nélkül tartott fegyvereket, ezenkívül a nemzetőrség tagjai mielőbb rendet fognak teremteni a fegyverek tartását illetően. A sztrájkbizottság tagjai a Fínomszerelvénygyár munká­sainak felhívását ismertették, majd komoly javaslatok hang­zottak el a városi tanács apparátusának a pedagógusok és az iskolák tanulóinak foglalkoztatására vonatkozólag. Az elmondottakon kívül még számtalan kézenfekvő és sürgős megoldást kívánó dologban foglalt állást és hozott ha­tározatot Eger város Forradalmi Nemzeti Tanácsa. Eddigi mű­ködésével máris bebizonyította, hogy valóban érdemes a nép bizalmára. . r Több a kenyér, mint a fagyasztás Hősies munkát végeztek és végeznek az Egri Sütőipari Vállalat dolgozói. Kezdetben napi 240 mázsa kenyeret sütöt­tek, 18—20 órát dolgoztak, az 1-es üzem még vasárnap i.; sü­tötte a kenyeret. Ma már csak 185 mázsa kenyeret sülnek a vállalat pékjei, de mint a boltok jelentik, ez a mennyisig is sok a kereslethez képest. A kenyér mellett napi 18-20 ezer péksütemény is elhagyja az üzemet. A sütőipar számára egyébként biztosítva van a liszt mellett a kellő mennyiségű tüzelő is. Kedden reggel hét gyógyeaemáUító külföldi repülőgép érkezett Ferihegyre (A Magyar Távirati Iroda jelenti:) Kedden reggel 7.48 órakor Brüsszelből egy gyógyszereket szállító repülőgép érkezett a Ferihegyi repülőtérre. 8.45 órakor szállt le az a gép, amely Berlinből hozott ugyancsak gyógy­szert. A repülőtér vezetősége közölte, hogy kedden reggel a Magyar Légiforgalmi Vállalat három gépe indult Bécsbe, ahonnan gyógyszerküldeménnyel megrakva térnek vissza a magyar fővárosba. % VIDÉKEN IS KIFIZETIK AZ OKTÓBER 24—29. KÖZÖTTI időre jArö béreket (MTI) A Pénzügyminiszter elrendeli, hogy az 1956. ok­tóber 24—29. közötti időre a vidéki üzemek, vállalatok, hlvata- log. egészségügyi intézmények dolgozói részére Járó fizetést a Budapestre vonatkozó rendelet alapján keU megállapítani TÖMEGESEN JELENKEZNEK VÉRADÓK A VÖRÖSKERESZTNÉL Egy hét óta az egri Vöröskeresztnél tömegesen jelentkez­nek áldozatkész véradók, hogy Budapest sebesültjelnek se­gítségére lehessenek. A véradók száma a mai napon már 400- rn nőtt. A Vöröskereszt felkéri mindazokat, akik vért akarnak adni, Jelentkezzenek a Vöröskeresztnél, hogy számontarthaa- sák, mint véradókat. RÖVIDESEN MEGKEZDIK A MOZIK A MŰSORADÁST Eger két mozija rövidesen délutáni előadásban megkezdi* előadásait. Egyelőre Miskolc raktáraiból kapnak filmet, .job­bára magyar és francia filmejcet mutatnak majd be. . NÉPÚJSÁG Eger Város^ Forradalmi Nemzeti Tanácsának lapja Megjelenik naponta. Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság. Tagjai: Sklánicz Vince fele­lős szerkesztő, Bódi János, Császár István, Gács András és Papp János. Felelős kiadó: Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Mártírok tere X. Postafiók 23. — Telefon: 24-43, 24-44, 24-45. Heves megyei Nyomda, V., Eger. — Felelős: a Munkástanács elnöke: Hangácsi András. H szovjet csapatok Záhonynál megkezdték a kivonulást A forradalom lázas napjai Még megíratlan az 1956-os forradalom és szabadságharc története. A hiteles doku- mentnmokat vágj megsem­misítették, vagy nozzáíérhe- tetlenné tették. Éppen azért, mert szinte minden kiáltőan szembenáUt azzal, amit a for­radalom lázas napjairól hir­dettek az előző korszakban. Beszédesek a megmaradt ira­tok és újságok. Arról a hevü­letről tanúskodnak, amellyel jobbá, igazabbá, tisztessége­sebbé igyekeztek tenni az em­berek maguk körül a világot, úgy gondoltuk, hogy lapunk elődje egy-egy korabeli szá­múnak oldalával idézzük föl az akkori hangulatot. Érdekes ez az október 27-i címoldal, amelyen még ott a jelmondat — Világ proletár­jai, egyesüljetek! —, de oldalt a nemzeti színekben már a Kossuth-címer szerepel. A híradások a munkások ön- szerveződéséről szólnak, s még az MDP-vel való párbe­szédükről tudósítanak. Az október 30-i hátsó oldal már a koalíciós kormány idejét idézi. Napok alatt korszaknyi változás! A hírek a helyzet konszolidálódásáról árulkod­nak, ellentétben a későbbi ál­lításokkal, amelyek szerint a zűrzavar indokolta a szovjet tankok rendcsinálását S a nap szenzációja: a szovjet csapatok Záhonynál meg­kezdték a kivonulást. Ennek éppen az ellenkezője követ­kezett be, s a lánctalpak elti­porták a szabadságot. Ezek a megsárgult lapok nem hiteles források. Valamit mégis visszaadnak ezeknek a napoknak a levegőjéből egy­kori koUégáink írásai. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! >•» OETOBIB «, szombat NÉPÚJSÁG HEVES MEGYE DOLGOZÓ NÉPÉNEK LAPJA Megszűnt az Á. v. h. a rendfenntartást Egerben1 a város munkástanács karhatalmi szervei látják el. A* egri Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak javaslata a megyei pártbizottsághoz A 32. ez. Autóközlekedési Vállalat 1956, ok­tóber hó 26-án alakult imiukáekizotteága megálla­pította a mai ülésén, hogy az elmúlt nap és éj­szaka eseményei arra mutatnak, hogy városunk közbiztonsága, polgári személyeink vagyonvédelme, élete veszélyeztetve van. Veszélyeztetve vanuuk továbbá intézményeink, gyáraink berendezése, munkaeszközeink, Bizonyítja ezt az a tény, hogy az elmúlt éjszaka felelőtlen ittas személyek vállalatunk területéről gép­kocsikat vittek el erőszakkal és a felfegyvcrzetlen munkásőrség hathatósan tenni semmit nem tudott. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a szét­szórtan és nem egységben tömörülő karhatalmi egységek, melyek a munkások oldalán állnak nem tudnak hathatós segítséget adni. Ezen lehetetlen helyzet, mely veszélyezteti elsősorban Budapesten harcoló munkástestvéreink vidéki közellátásit, ve­szélyezteti városunk közellátását, közbiztonságát, állami vagyonunk védelmét arra kötelez, hogy a munkástanács az alábbi javaslatokkal lépjen a Me­gyei Pártbizottság elé. 1. Azonnali hatállyal ulakítsuk meg minden üzemben késlekedés nélkül a megbízható munkások­ból álló munkásbizottságokat, mely az érintett vál­lalat dolgozóinak széles bizalmát élvezi. 2. Hasson oda a Pártbizottság, hogy a megala­kult munkásbizottságokból azonnal és késlekedés nélkül hívja össze Eger város munkástanácsainak fórumát, mely mint a munkásbizottságok közpon szerve és hatalmi fóruma képes arra, hogy városun területén a közrendet, közbiztonságot, közellátást 1 a dolgozókat érintő döntő fontosságú ügyeket égj ségcsen intézhesse. 3. Ebben a fórumba javasoljuk bevonni a néj hadsereget és a közbiztonsági alakulatok képviseld it, felelős parancsnokait, akik az alakulat bisalmi élvezik. 4. A közbiztonság biztosítása érdekében javi soljuk az előző pontban foglalt egységnek megvált sítására a munkászászlóalj azonnali felállítást melynek szolgálatát a munkástanács forum közpon parancsnoka vezetné és mely zászlóalj egy paranc nokság alast felfegyverezve .összhangban működő a katonai szervekkel. A bizottság véleménye szerint a fegyveres erő és a felfegyverzett munkások közös parancsnokság alkalmas lesz arra, hogy a nyugalmat és biztonság« városunkban megteremtse. Kérjük ezen javaslatunk azonnali elfogadásá nyomda úton való azonnali kinyomtatását s az ügybe azonnal szervezési intézkedéseket késedelem nelkt megtenni. Eger, 1956. október hó 27-én. 32.sz. Autóközlekedési Vállalt Munkásbizottsága. Iz MDP Központi Vezetősége helyesli A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége helyesli a munkás-tanácsok megalakítását. A Központi Vezetőség helyesli a SZOT elnökségének ezzel kapcsolatos határozatát. A SZOT elnöksége javasolja a munkásoknak és alkalmazot­taknak, hogy a gyárakban, üzemekben, bányákban kezdjék meg a munkásigazgatás megalakítását, válasszák meg a mun­kás-tanácsokat. A munkás-tanács működésére a SZOT elnöksége javasol­ja, hogy a munkás-tanács tagjait az üzem, gyár, bánya öss- szes dolgozói válasszák. A munkás-tanács tagjaira általában az üzemi bizottság, vagy valamelyik tekintélyes dolgozó ter­jesszen eló javaslatot. A munkás-tanácsnak a munkahely nagyságától függően általában huszonegy-hetvenegy tagja legyen és benne a dolgozók minden csoportja, arányának megfelelően kapjon képviseletet. A száznál kevesebb dolgozót foglalkoztató üzemben az összes dolgozók Is alkothatják a munkás-tanácsot. A munkás-tanács dönt minden, a munkahely termelésé­vel, Igazgatásával, gazdálkodásával kapcsolatos kérdésről. L A gyár termelésének, gazdálkodásának. Irányítására saját soraiból válasszon a gyár állandó Igazgatója mellé Bt-tlzonöt tagú igazgatói tanácsot, amely a munkás-tanács a Munkás Tanácsok megalakítását közvetlen utasításainak megfelelően dönt a gyárvezetés« kapcsolatos kérdésekben. Felveszi, illetőleg elbocsátja a gyí dolgozóit, gazdasági és műszaki vezetőit. 2. Kidolgozza a gyár termelési tervét, megszabja a má szaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat 3. A munkás-tanács dönt az üzem sajátosságának leg jobban megfelelő bérrendszer kialakításában, bevezetéséből valamint az üzem szociális ellátottságának fejlesztésében. ' 4. Dönt a beruházás és nyereség-réssesedés félbarnám tárói. 5. Megszabja a gyár, a bánya, munkahely munkarend 6. Az összes dolgozók előtt és az állam iránt felelős i helyes gazdálkodásért A munkás-tanácsok jelenlegi fő feladata, hegy a aranka helyeken biztosítsa a rendet fegyelmet, megindítsa a terme léét A SZOT elnöksége az elhangzottak alapján javasolj megszervezni a munkástanácsokat. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Felelőt kiadó: A Népújság Sserkesztösége. Heves megyei Nyomda V, Eger. Felelős: A Munkástanács. „Lelki, szellemi reneszánszra lenne szükség” Beszélgetés Király Bélával A nemzetőrség egykori főpa­rancsnoka négy évig ült halálra­ítéltként börtönben, majd az ’56- os forradalom leverése után emigránsként az Egyesült Álla­mokban élt. Egyike volt azok­nak, akik azt mondták, addig nem térnek haza, amíg a szovjet csapatok Magyarországon tar­tózkodnak. Erre több mint har­minc évet kellett várnia. Hazaté­rése után — közel nyolcvanéve­sen — újból bekapcsolódott a politikai életbe, előbb független, majd SZDSZ-es képviselőként tagja a Parlamentnek. A napok­ban Egerben járt, ahol amerikai kapcsolatok felvételének lehető­ségéről tárgyalt a főiskola angol és amerikai tanszékének vezetői­vel. Ezt követően a történelem tanszék vendégeként előadást tartott a forradalomról. Sűrű programja közben is szakított néhány percet arra, hogy lapunk munkatársának nyilatkozzon. — Legelőször is arra lennék kíváncsi, mivel foglalkozott azokban az években, amikor kényszerű okokból távol volt Magyarországtól? — Erről nagyon szívesen be­szélek. A menekültekből alakí­tottunk egy politikai csoportot, mivel az ENSZ 1957-tol már foglalkozott a magyarkérdéssel. Fő feladatunknak azt tartottuk, hogy mindenki kerüljön közénk, aki ’56-tal kapcsolatban igazat tud mondani. Ennek a csoport­nak köszönhető, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete szinte minden nyelven kiadta a magyar forradalom történetét. Azóta sem született hasonlóan jól sike­rült összegzés. Tíz évig dolgoz­tunk még az úgynevezett magyar bizottságban, amelyet 1962-ig magyar kormányként tartottak számon Nyugaton. A Kádár-am­nesztiát követően megváltozott a helyzet, a többség új irányba in­dult el. Úgy gondoltam, a ma­gyar ügyért mindenképpen dol­goznom kell, s ehhez nem feltét­lenül kell a politikai színpadon tevékenykedni. Számomra leg­kézenfekvőbbnek az akadémi­kus életbe való bekapcsolódás kínálkozott. Ezért visszamentem az egyetemre, szereztem egy amerikai doktorátust, és New York város egyetemén lettem ta­nár. Ezt a pozíciót arra használ­tam, hogy létrehoztam az Atlanti Kutató és Kiadó Társulatot, ezt törvény szerint bejegyeztettük. Három dologgal foglalkoztunk, egyrészt angol nyelvű könyveket adtunk ki, s ehhez megnyertük a Columbia Egyetem kiadó válla­latát, amely ma is terjeszti köny­veinket. Ezek többsége termé­szetesen a magyar üggyel foglal­kozott. Most például a Szent Ist­vántól Bibó Istvánig tartó ma­gyar történelemről jelentetünk meg tizenegy kötetet. Másrészt tőkét gyűjtöttünk Amerikában, amellyel a demokratikus ellenál­lási mozgalmat támogattuk, pénzzel, gépekkel, nyomtatvá­nyokkal. Harmadrészt világszer­te nemzetközi konferenciákat tartottunk. Összességében úgy gondolom, nagyon hatásosan tudtam, tudtunk dolgozni Ma­gyarországért. — Tulajdonképpen a legmeré­szebb ’56-os követelések is meg­valósultak a mostani október 23- ra, hiszen kiléptünk a Varsói Szerződésből, nincsenek szovjet csapatok Magyarországon, s megvoltak a szabad választások is. Mégis valamilyen hiányérze­tünk van. Ön szerint miből fa­kadhat ez? — A hosszú távú tervek való­ban teljesültek, a politikai fordu­lat megtörtént. Nem történt meg viszont a rendszerváltás. Ez ugyanis akkor mehet végbe, ha nemcsak a politikai vezetés felel meg a nép akaratának, hanem az apparátus is aszerint dolgozik. Áz a tapasztalatom, hogy akik legjobban kiabálnak, azok álta­lában bolsevisták, vagy azok vol­tak. A Parlamentben majdnem botrány tört ki, amikor olyan írta alá a törvényjavaslatot, aki 20 évvel ezelőtt még a legleninistáb- bak közé tartozott, s műveivel ezt deklarálta is. A gond az, hogy akik megtartották pozícióikat, visszaélnek a nemzet nagylelkű­ségével, megbocsátásával. Arro­gánsak, ahelyett, hogy azon munkálkodnának, hogy a de­mokrácia előbbre jusson. A leg­nagyobb gond viszont az, hogy a Kádár-rendszer olyan pusztítást végzett az emberekben, amelyet odakint nem is sejthettünk. Az elbutítás, a történelemhamisítás belegyökerezett a nemzetbe, még a fiatalok előtt is nehéz meg­világítani, mi is történt ’56-ban, s hová kell helyezni a Kádár-féle időszakot. Egy lelki-szellemi re­neszánszra lenne szükség, ami meg sem kezdődött. Azt hiszem, ez hiányzik leginkább. — Mit gondol, mennyi idő kell ahhoz, hogy a nemzettudatban is végbemehessen a változás? — Az az érzésem, hogy én ezt már nem élhetem meg, nekem már csak 50 évem van hátra. Akik karriert csináltak az elmúlt évtizedekben, azoktól már nem várható megújulás. Tőlük az vár­ható el, hogy vetkőzzék le a hata­lom arroganciáját, ne késleltes­sék a történéseket, ne akadályoz­zák az ügyek intézését. A remé­nyem az új generációban van, azokban, akik még nem mérge- ződtek meg, ők lehetnek a de­mokrácia igazi alapjai. — Ha már az új generációról esett szó, számunkra, akik nem élhettük át az eseményeket, csak a dokumentumokra, visszaemlé­kezésekre hagyatkozhatunk, akadnak bizonyos érthetetlen kontrasztok. Látjuk a forradalmi megmozdulásokat, lendületet, ugyanakkor ott van előttünk ’57 május elseje is, amikor több tíz­ezres tömeg „ünnepelte” a kom­munista rendszert. Hogyan lehe­tett az embereket ilyen rövid idő alatt egyik oldalról a másikra ál­lítani? — Az úgynevezett gulyás- kommunizmus elfedi, valójában milyen véres is volt a Kádár­rendszer. Ferencz József Bach- korszaka ehhez képest gyerekjá­ték volt. Olyan megfélemlítés folyt, hogy az emberek május el­sején is kimentek azért, hogy le­gyen betevő falatjuk. Á magyar nép érzelmeit, vágyakozását ’56 mutatta meg. A tömeges kivég­zések után a nemzet beadta a de­rekát. Próbáltak volna nem el­menni a májusi parádéra. A gyá­rak udvarán névsorellenőrzést tartottak, nem lehetett kimarad­ni. Éppen ezért erkölcsileg nem megengedhető, hogy május else­jét a magyar nép érzelemnyilvá­nítása tükörképének tartsuk. Más kérdés, hogy 1962 után, amikor már Nyugaton elfogad­ták a Kádár-kormányt, kialakult egy Kádár-image. Elkezdődött egy viszonylagos jólét, Magyar- ország lett a szovjet gyarmatbiro­dalom legvidámabb barakkja. Igen ám, csak az a hallatlanul nagy nyugati tőke, amelyből ezt fedezték, egy ipari forradalom elindítására lett volna alkalmas, s ehelyett felélték. így élte fel a nemzet az ifjúság jövőjét. — Végezetül: Ön az Egyesült Államokban katonapolitikai szakértőként is dolgozott. Ha­zánkban ma aktuális téma a nemzet biztonságpolitikája. Többen úgy vélik, a NATO-hoz való csatlakozás jelenthetné a megoldást, mások egy közép-eu­rópai integrálódást tartanának fontosnak. Király Béla hogyan ítéli ezt meg? — Magyarországot ma nem fenyegeti semmilyen külső ve­szély. Bár vannak olyan hangok, hogy esélyünk van a jugoszláv válságba való sodródásba, ezt nem tartom elképzelhetőnek. Magam úgy gondolom, nekünk nem valamilyen szövetségi rend­szerhez kellene csatlakoznunk, mint például az Észak-atlanti Szövetség. Sokkal inkább egy lengyel, cseh és szlovák, magyar „félholdban” kellene gondol­kodnunk. — Köszönjük a beszélgetést! Molnár Zsolt i^eonaru woiie jo Keaeiyu, o: éves bostoni üzletember. A páti nás város Johiru Egyetemén 1956 nyarán végzett — történe­tesen orosz nyelv és irodalom szakon... A sikeres vizsgák jutal­ma európai körutazás volt, s a szépremenyű fiatalember októ­berben éppen Bécsben élte vilá­f át, amikor a magyar forradalom itört. — Egy ideig a lapokból követtem, aztán azt mondtam magamnak: ezt meg kell nézni — az eletben egyszer lát az ember forradalmat... Az egyelőre csak kalandra vá­gyó Wolfét Nickelsdorfból no­vember 2-án helyi parasztember vitte át jópénzért Hegyeshalom­ra. A határon a nemzetiszín kar­szalagos magyar katonák az amenkai útlevél láttán kezet ráz­tak vele: — „Örülünk, hogy segí­teni jött” — mondták nekem. Akkor kezdtem érezni, hogy itt többről lehet szó, mint kaland­ról. Az amerikai fiatalember majd 24 órát vonatozott a határtól Bu­dapestig, útközben csak a győri állomáson ingyen osztogatott kakaó tartotta benne a lelket a fűtetlen vonatban. Ezután már gyerekjáték volt a Rákóczi úton, a villamos lépcsőjén eljutnia az Astoria Szállóig, ahol — megle­petésére — megint Európa: me­leg és kényelem fogadta. Mélyen aludt, amikor 4-én hajnalban szörnyű lármára, ágyúdörgésre ébredt. A szállodai személyzet riadtan közölte, hogy megindult az orosz támadás, menjenek az óvóhelyre. — Huszonhat éves voltam — persze, hogy nem a pincébe, ha­nem az utcara siettem... Az em­berek szedték fel a kockaköve­ket, hogy barikádot építsenek a tankok ellen. Amint nézelőd­tem, egy katona odajött: Maga kicsoda? — Amerikai, mondom. — Akkor biztos akar nekünk se­gíteni. — Persze — vágtam rá, hi­szen szíven ütött a kép, amint gyerekek, öregek építették az út­zárat. Volt, aki sírt. Kaptam egy nemzetiszín karszalagot és egy dobtáras szovjet géppisztolyt. Az Astoriával rézsut szemben, a Rákóczi út és a Kiskörút sarkán álló nagy épületben bújtunk meg, máig emlékszem, óra van a tetején. A második emeleten voltunk: onnan szemmel lehetett tartani az egesz keresztezodest. Szörnyű volt, máig előttem van, amint két irányból is jönnek a szovjet tankok, és géppuskáik­ból, lövegeikből szüntelenül tü­zelnek. Láthatóan nem is céloz­tak, terrorizálni akarták a szem­benállókat. Egy gyerek, lehetett vagy 14 éves, Molotov-koktélt dobott egy páncélosra — a kö­vetkező percben szabályosan kettékaszalta egy géppisztolyso­rozat. Akkor húztam meg elő­ször a ravaszt. Wolfének és társainak helyze­te ötödikére reménytelenné vált, a 200 felkelőből 75-en maradtak életben. — Alighanem az a ma­gyar szabadságharcos mentett meg, aki felszólított: hagyjam ott a fegyvert, és menjek azonnal az amerikai nagykövetségre, amíg nem késő. Hallgattam rá, s még ott voltam egy hétig. Megismer­hettem Mindszenty bíborost, az­után egy autókonvojban, együtt az ott rekedt amerikai újságírók­kal, kivittek bennünket Becsbe. Az amerikai nagykövetségen közölték: hallgassak arról, ami történt, mert ha bevallom, hogy külföldi országban fegyverrel harcoltam, megfoszthatnak az állampolgárságomtól. — így hát hallgattam — máig. De úgy érzem, hogy most, idős koromra, látva, hogy békéi meg egymással hazám es a Szovjet­unió, ideje nyilvánosan vállal­nom: igen, én is részt vettem a magyarok elnyomása, kizsákmá­nyolása ellem harcban. Tájéko­zódtam, s úgy tudom, én vagyok az egyetlen amerikai, aki fegy­verrel a kézben volt ott Budapes­ten. Leonard Wolfe a Budapesten átéltek ellenére megmaradt az orosz irodalom szerelmesének, közben megtanult japánul és kí­naiul is. A vietnami háború ide­jén az amerikai hadsereg számí- tógép-szakértőjeként járta be a világot, tizenkét éve pedig kis utazási iroda tulajdonosa. Buda­pesten azóta sem járt. — Elfelej­teni azokat a napokat soha nem lehet. Máig őrzöm a piros-fehér- zöld karszalagom egy darabká­ját, a bélésbe rejtve hoztam ma­gammal. Az ifjúságomra emlé­keztet — tudja, milyen fogékony akkor az ember. Én jobban isme­rem a magyarokat, mint bárki más Amerikában... ’56 amerikai „katonája” Az ’56-os forradalom alatt és után a felkelés magyar és szovjet leve­rői sok mindent összehordtak arról, hogyan segített az „amerikai imperializmus” becsempészett fegyverekkel, sőt katonákkal. A vá­dakat soha nem sikerült bizonyítani, hiszen a tragikus igazság ép­pen az volt, hogy Amerika, a Nyugat általában — világpolitikái megfontolásokból — tudatosan nem segített. Az MTI washingtoni tudósítója mindenesetre 35 év után fel tudott kutatni egy amerikai polgárt, aki valóban fegyverrel a kézben vett részt az eseményekben Budapesten. Nem is akármikor, hanem november első napjaiban, a mácníiilí a VP07PÍP6 evnvíot tónirlóc irloíón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents