Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19-20 / 246. szám

HÍRLAP, 1991. október 19-20., szombat-vasárnap 5 HATVAN ÉS KÖRZETE A kárpótlásról Horton A horti önkormányzat a kár­pótlási törvényről, a kárrende­zésről szervez tájékoztatót októ­ber 21-én, hétfőn délután 5 óra­kor a községi könyvtárban az ál­lampolgárok részére. A találko­zón a Heves Megyei Földhivatal és a megyei kárrendezési hivatal munkatársai válaszolnak a lakók kérdéseire. Herédi tornaterem Tornatermet kap a herédi ál­talános iskola. A helyi önkor­mányzat kilenc tanulmányterv közül választotta ki a legmegfe­lelőbbet, amelyet a Pilon Agria Kft. készített el. Az építkezést a jövő évben kezdik el, a beruhá­zásra 9 millió forintot szán az ön- kormányzat, s ehhez 6 millió fo­rint céltámogatást igényelnek. A kivitelezésre versenytárgyalást írnak ki. Diszkont áruház Ecséden Lapunkban már hírt adtunk róla, hogy Ecséden megnyílt az Edupol Délibáb Kft. ABC-áru­Új „köntös99 — adakozásból A közelmúltban fejeződött be Rózsaszent- mártonban a katolikus templom tetőszer* kezetének felújítása. A munkálatok költsé­geit a Németországból kapott 40 ezer már­ka segélyből, s a hívők adakozásából be­folyt összegből sikerült fedezni. (Fotó: Per! Márton) Heves megyeiek a „Széchenyi- emlékvonaton’, A 6000-es taglétszámú Tájak- Korok-Múzeumok Egyesület a MÁV támogatásával emlékeze­tes kirándulást szervezett idén október első hetében. A „Kor- társunk Széchenyi” pályázat 150 nyertesét és az egyesület kiemel­kedő munkát végző vezetőit ily módon jutalmazták meg. (A pá­lyázatot gróf Széchenyi István tiszteletére hirdették meg, 200. születésnapja alkalmából.) A „Széchenyi-emlékvonat” utasai között több Heves megyei akadt, így Torba László Gyöngyösről, Hartmann Martina Apcról, és Demény-Dittel Lajos hatvani helytörténész, az egyesület elle­nőrző bizottságának a tagja. A kirándulás résztvevői elő­ször Esztergomban a Keresztény Múzeumot és a Vízügyi Múzeu­mot tekintették meg. A győri színházban megnéztek Németh László Széchenyi című darabját, amelyet Gáli László, az egri Gárdonyi Géza Színház igazga­tó-főrendezője állított — ven­dégként — színre. Másnap dél­előtt Nagycenken Kömyei Attila múzeumigazgató, az egyesület elnökségének tagja kalauzolta a vendégeket a kastélyban, majd a „legnagyobb magyar” iránti ke­gyelet koszorúját helyezték el a mauzóleumban. Délután Sopro­ni Ferenc vezetésével Sopron Széchenyi-vonatkozású neveze­tességeit látogatták meg. Szom­baton a társaság autóbuszokon kelt át Sopronból Bécsbe. Útba ejtették Széchenyi István szülő­házát a Heerengasse 5. sz. alatt. (Az épületet éppen tatarozták.) Megtekintették a közeli templo­mot, ahol Széchenyit keresztel­ték. Ezután a XIX. kerületi Döb­ling városrészben jártak, ahol Széchényi az Obersteinergasse 18-24. sz. alatti házban, az egy­kori Görgen-féle magánszanató­riumban halt meg, talán örökre tisztázatlan körülmények kö­zött. (A Panoráma Kiadó megje­lentetett egy Ausztria-útiköny- vet, mely szerint az egykori sza­natórium — tévesen — a Bill- rothstrasse 69. sz. alatt állt.) A csoport megkoszorúzta Széche­nyi mellszobrát a volt szanatóri­um előtti kis téren. Kömyei Atti­la ünnepi beszédet mondott, majd elhangzott a Szózat és a Himnusz. A kirándulás utolsó napján Keszthelyen — Berecki Kálmán, Danes Imre és dr. Rét­helyi Jenő helybeli egyesületi ta­f ok lelkes vezetésével — a Heli- on-kastélyt és a Georgikon Ma­jormúzeumot tekinthették meg a szerencsés résztvevők. A kirándulás eseményeiről Demény-Dittel Lajos beszámo­lót tartott 1991. október 7-én Budapesten, a TKME Könyves Kálmán körúti székházában, a Központi Vándorkönyves Klub rendezvényén, ahol ezt követően a „Széchenyi István és Horváth Mihály Hatvanban” című elő­adásában megemlékezett a két államférfi jó kapcsolatáról is. Az emlékvonat utasai egyéb­ként „Széchenyi-örökség” címen tovább folytatják a televíziós ver­senyt, melyre beneveztek Eger­ből a Neumann János Közgazda- sági Szakközépiskola, a Gárdonyi Géza Gimnázium és a Dobó Ist­ván Gimnázium, Hatvanból pe­dig a Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, valamint a Széchenyi István Köz- gazdasági Szakközépiskola diák­jai is. A verseny középdöntőjét október 11-12-én tartották, a döntőre pedig november 1-2-án kerül sor. , A vagyon teherré is válhat” Négyszemközt a hatvani önkormányzat menedzserével háza. Már az induláskor elhatá­rozták, hogy bővítik az áruház 5 millió forintos árukészletét: az élelmiszereken kívül tartós fo­gyasztási cikkekkel. A bolt rak­tárából már nagykereskedelmi áron vásárolhatnak a viszontela­dók — egyelőre megrendelésre. A későbbiekben a nagyközönség előtt is megnyitják a diszkont áruházat. Vadászati kiállítás A Hatvani Városi Művelődési Központ szervezésében október 28-án, hétfőn délelőtt 9 órakor vadászati kiállítás nyílik a cukor­gyári művelődési házban. A szá­mos különleges trófea mellett ki­tömött vadállatokat is láthat a közönség. Zagyvaszántói utak Több utat építenek Zagyva- szántón. A Vasút út kiépítése már elkészült, erre 1 millió forin­tot fordított a helyi önkormány­zat. Ugyancsak befejezték a munkát a Ságvári utcán, a járdák felújítására pedig egymillió-két­százezer forintot szánnak. Eb­ben az évben további utcák ká­tyúzását tervezik. Szeméttelep épül Szűcsiben Háromszázezer forint érték­ben elkészíttette a szűcsi önkor­mányzat az önálló szeméttelep tervét. A kivitelezés a jövő évben készül el. Ugyancsak jövőre építik meg az iszapfogó gátat, amelyre az ár­vízveszély miatt van szükség. Derűs, optimizmust sugárzó férfi a 46 esztendős Duda Lajos, a salgótarjáni Améta Német- Magyar Ingatlanforgalmi és Ke­reskedelmi Kft. ügyvezető igaz­gatója, akit rövid, négy hónapnyi időszakra önkormányzati mene­dzserré választott a hatvani kép­viselő-testület, s akivel a jegyzői irodában ültünk le teendőivel kapcsolatos rövid eszmecserére. — Hogyan és milyen határo­zott céllal jött a Zagyva-parti vá­rosba? — Mondhatom úgy is, hogy kerestük egymást a polgármester úrral, mint régi ismerősök. S mi­után a közigazgatásban már dol­goztam, tehát ismerős a terep, szívesen vállaltam a menedzseri munkát. Hogy ez mit is jelent a dolgok tartalmát tekintve? Nos, az önkormányzatok lázasan ku­tatnak a feltételek, a lehetőségek után, amelyek révén működésü­ket egészségesebbé, gazdaságo­sabbá tehetik. Ennek a segítésére vállalkoztam, természetesen rö­vid távú jelleggel, mert törzs­munkahelyem sem engedi a lazí­tást. — Kirajzolódtak már a konk­rét menedzseri feladatok? — Kezdem azzal, hogy a rend­szerváltás előtt minden az álla­mé, a különböző szerveké, álla­mi intézményeké volt. Az önkor­mányzati, illetve vagyonátadási törvény alapján most előbb szé­pen kibogozzuk, hogy mi is a vá­rosi tulajdon, tehát közvagyon, hogy ezeket a legcélszerűbb mó­don hasznosíthassa a képviselő- testület Hatvan javára, gyarapo­dására. E pillanatban a vagyon­átadás előkészítő szakaszánál tartunk. Mielőbb szeretnénk megismerni a tulajdonosi vi­szonyból eredő előnyöket, köte­lezettségeket, miközben igen­csak vigyáznunk kell, mert a va­gyon — bárminemű építmény, intézmény — nagyon könnyen teherré is válhat. Kiváltképpen, ha nem termelő, de a működte­téséhez pénz kell! — Az önkormányzati mene­dzsernek, mindezt tudva, milyen hatásköre van, illetve milyen kér­désekben dönthet? — A döntés, a felelősség ter­mészetesen az önkormányzati testületé, amit nekem minden­kor szakszerű, helytálló előké­szítéssel kell szolgálnom. S bár lehetnek, sőt már vannak is kon­cepcióim bizonyos kérdésekben, az elvégzendő munkát a város­háza apparátusára kívánom ala­pozni. — Mindez hosszú lejáratú fel­adatnak tűnik. Nem így érzi? Mit lehet négy hónap alatt tető alá hozni? — Négy hónap, még ha nap­ról napra hatvani ügyekben tüs­ténkednék is, valóban rövid idő. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy kevés az alkotáshoz. De én akkor is azt mondom, hogy el kell kezdődnie a vagyonátadás­nak, mert az ezzel összefüggő ügyiratokat november 30-ig be kell nyújtani a megyei vagyonát­adó bizottságnak... Ebben maradtunk, éspedig egy olyan feltétellel, hogy a vég­ső számadás eredményerői de­cember elején még szót váltunk Duda Lajossal, aki igen bizako­dóan ítéli meg a pillanatnyi hely­zetet, illetve a város jövőjével kapcsolatos tennivalóit. Moldvay Győző Cukorgyári nyugdíjasok találkozója Az előző évekhez ha­sonlóan az idén is meg­rendezte a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárának gazdasági és szakszervezeti vezetősé­ge a nyugdíjasok talál­kozóját. A napokban megtartott ünnepségen a mintegy háromszáz­húsz nyugdíjasból több mint kétszázan vettek részt. A gyerekek verssel köszöntötték őket, majd Horváth Vilmos, a vál­lalat szakszervezeti bi­zottságának titkára szólt a több évtizedes munká­ban megfáradt egykori dolgozókhoz. Gergely Mihály gyárigazgató is­mertette munkáját, ter­veit. Elmondta, hogy az idén nagyobb területen vetettek répát, az időjá­rás kedvezett a termés­nek, a cukormennyiség is több, mint az elmúlt évben. A nyugdíjasok üzem- látogatáson vettek részt, beszélgettek a fiatalok­kal. Ezt követően fővá­rosi művészek szórakoz­tatták a közönséget. A műsort jó hangulatú va­csora követte, s vala­mennyi nyugdíjas aján­dékcsomagban része­sült. A találkozó a késő esti órákban, jó hangu­latban fejeződött be. Szűcs Ferenc A rehabilitáció érdekében A Hatvani Vegyesipari Célvállalat kizárólag folyamatosan ellássák munkával az embereket, csökkent munkaképességűeket foglalkoztat. Há- Eközben gondot fordítanak egészségi állapotuk, romszázan dolgoznak itt, az egykori Szociális Fog- szociális helyzetük javítására is. Fotóriporterünk, lalkoztató jogutódjaként alakult vállalatnál. A szó- Perl Márton a célvállalat részlegeiben készítette a rító gazdasági helyzet ellenére sikerült elérni, hogy felvételeket. A Mártírok útján lévő köny­vesbolt (azelőtt járműbolt) falai rejtik a volt zsinagóga maradvá­nyait. A hatvani izraeliták először az 1798. évi adóösszeírásokban szerepeltek, 1885-ig a gyöngyösi hitközséghez tartoztak. A helyi zsinagógát 1776-ban kezdték építeni; erre a célra 200 forint se­gélyt kaptak a várostól. 1885- ben adták át a rendeltetésének a felépült zsinagógát. Ekkor alapí­tották a kezdetben 40 tagú hat­vani hitközséget, mely a szolnoki XVI. községkerülethez kapcso­lódott. Anyakönyv szerint öt község izraelitái jártak a hatvani hitközségbe, melynek első rabbi­ja Fürth Ferenc volt, őt a bajai származású dr. Ádler Vilmos kö­vette 1893-ban. Ekkor felduz­zadt az izraeliták lélekszáma Hatvanban. 1935-ben 900 tag­ból, illetve 185 családból állt a helyi hitközség, évente 21.600 pengő költségvetéssel. A hatvani izraelita szentegylet, a „Chewra Kadischa” 1881. október 21-én létesült. Az elnökei sorrendben Lippe Vilmos, Gráf Fülöp, Lak­290. Halm» — nncRs ner Aladár, Rottenstein Lajos, Sternberg Albert és Blumenthal Béla voltak. Az egylet feladata a halállal, a temetkezéssel, a gyász- szál és a halottakkal kapcsolatos kötelességek ellátása volt; ado­mányokat is gyűjtöttek a temeté­seknél. (A hatvani izraelita te­mető a Horváth Mihály út folyta­tásának a miskolci vasútvonallal való kereszteződésénél, az út mellett fekszik.) A hatvani Izrae­lita Nőegyletet 1890-ben hozták létre, vezetője Vajda Lipótné volt. A helyi Talmud-Tóra Iskola 37 tanítványát Neumann Sándor oktatta. Az első világháborúban 95 hatvani izraelita katonásko­dott, közülük 17-en estek el. A két háború közötti Hatvan társa­dalmában fontos szerepet ját­szottak a helyi izraeliták, számos jó hírű orvos, ügyvéd, újságíró, nyomdász, kereskedő stb. akadt köztük. A legkiemelkedőbbek — gazdasági és szellemi téren egya­ránt — a Hatvany-Deutsch csa­lád tagjai. A második világhábo­rú elsöpörte a hatvani izraelita hitközséget. (1989 októberében öt izraelita lakott Hatvanban.) Az 1908-ban bővített zsina­gógát az 1950-es évek végén az áfész alakíttatta át üzlethelyiség­gé. Az épület eredeti alakját szemlélteti a Vajda Zsigmond: The Synagogues of Hungary: An album. New York, 1968. című kiadványa 290. számú illusztrá­ciójának reprodukciója. Demény-Dittel Lajos A város patinás épületei A néhai zsinagóga

Next

/
Thumbnails
Contents