Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-18 / 245. szám
HÍRLAP, 1991. október 18., péntek EGER ÉS KÖRZETE 13. Már a karácsonyra készülnek Az Egri Szociális Szolgáltató Központ családsegítők csoportja a karácsonyi ünnepekre gondol, amikor segítségül hívja a polgárokat. Az intézményben nyilvántartott egyedülálló idős, sokat nélkülöző embereket, valamint a nagycsaládokat akaija meglepni a szeretet ünnepén. Kérik azokat, akiknek felesleges ruhájuk, játékuk, meséskönyvük, tanszerük van — amit már nem használnak, de még jó állapotban van — Juttassák el a szolgáltató központ címére (Eger, Deák Ferenc u. 19.). Itt van az ősz, itt van újra... A hét elején még „tombolt” a vénasszonyok nyara, s íme, mi lett belőle... A kegyelet és a tiszteletadás jegyében Ünnepségek a köztársaság kikiáltásának napján A Magyar Köztársaság kikiáltásának napján, az 1956-os forradalom áldozatainak emlékére ünnepségsorozatot tartanak a megyeszékhelyen is. Az egri polgármesteri hivatal munkatársai olyan programot állítottak össze, amely egyaránt megfelel a kegyelet és a tiszteletadás követelményeinek. Október 23-án, szerdán már kora reggeltől felhangzik az egri honvédzenekar zenés ébresztője, hat órától nyolcig a Dobó téren. Fél tízkor a Bazilikában ünnepi szentmisére váiják a város polgárait. A főiskola előtt térzenével folytatódik az ünnepnap. Fél 11-kor a Líceum erkélyéről hangzik el az ünnepi szónoklat, melyre Mécs Imre országgyűlési képviselőt kérték meg. Fél 12- kor a Gárdonyi Géza Színházban tartják a díszünnepséget. A harmincöt évvel ezelőtti eseményeket Maiéter Pálné Gyenes Judit méltatja. Eger Megyei Jogú Város Közgyűlésének koszorúját az ötvenhatos sortűz színhelyén délután fél háromkor helyezik el az ön- kormányzat képviselői, akikkel együtt tiszteleg majd a köztársasági megbízott is. Ezúttal ünnepi filmvetítés is lesz: délután 3 órakor a Prizma moziban Beremé- nyi Géza „Eldorádó” című filmjét láthatják az érdeklődők. Este nyolc órakor kezdődik a Bazilikában az Állami Hangversenyzenekar, a Honvéd Férfikórus és Rozsos István szólóénekével az ünnepi koncert, melyen Kobayashi Ken-Ichiro vezényel: Liszt Ferenc „Les-Preludes” és a „Faust-szimfónia” lesz műsoron. Jubiláló néptáncosok Tizenötéves születésnapra készül a Megyei Művelődési Központban működő egri Lajtha László Néptáncegyüttes. A 35 tagból álló csoport fennállása óta a megyeszékhely és vonzáskörzete egyedülálló folklórhagyományainak ápolója és terjesztője. Kísérőzenekaruk, a Gajdos Népzenei Együttes a megye határain túl is ismert. A táncosok az elmúlt évben ausztriai és erdélyi meghívásoknak tettek eleget, s az idén immár harmadik alkalommal szervezték meg az Agria Nemzetközi Néptánctalálkozót. Gondoskodnak az utánpótlásról is egy néptánciskola keretében. A régi és az új táncosok részvételével novemberben nagyszabású műsorral idézik fel az elmúlt 15 esztendőt a Gárdonyi Géza Színház közönsége előtt. Nimródtól Bajcsy-Zsilinszky-ig Az Egri Ifjúsági Házban hétfőn délután 5 órakor kezdődik Pap Gábor művészettörténész új sorozata, amelynek címe: „A magyarok mitikus történelem- képe Nimródtól Bajcsy-Zsilinszky Endréig.” Sík Sándortól Márai Sándorig Ők is XX. századi magyar írók, költők... A Megyei Művelődési Központ irodalmi sorozatot indít, melyben azokat az írókat, költőket mutatja be, akikről nem esett szó az elmúlt 40 év irodalomtanításában. Akiket el akartak felejteni, s akiknek most sorra jelennek meg műveik. Polgári humanizmusunk, erkölcsi és esztétikai értékeink megismerése iránt egyre sürgetőbb az igény. Az irodalmi sorozat november-decemberi előadásai pénteki napokon délután 4 órától lesznek. Első alkalommal — október 25-én — Sík Sándor, Mécs Lászlóéi Harsányt Lű/o.9 költészetéről beszél dr. Cs. Varga István irodalomtörténész. November 8-án Német László Széche- nyi-képe az előadás témája, melyről ugyancsak dr. Cs. Varga István szól. November 15-én, 29-én és december 13-án A metaforáktól a metaformákig címmel Pilinszky János művészetét mutatja be dr. Kuklay Antal teológus, Pilinszky-kutató. December 20-án Iskoladráma — misztériumjáték címmel dr. Kilián István egyetemi tanár tart előadást. A sorozat januárban Márai Sándorművemek. bemutatásával zárul. Ekkor az író szakavatott ismerője, Rónai László egyetemi tanár, az Üj Ember szerkesztője. tart előadásokat Márai filozófiájáról, művészetéről. Rendszerváltás a köztereken? Hogy érkezett-e a belügyminisztertől körlevél, amely a régi rendszert idéző utcanevek és emlékművek cseréjéről szól? — beszélgetésünk pillanatában Katona Józsefné egri alpolgármester nem tud ilyesmiről. De ha jött volna is, olyan igazán fontos ez most? Még 1990 decemberében alakult egy önkormányzati bizottság, mely az utcanévtáblák cseréjéről döntött, ez köztudott. Akkor ütemterv is készült, s megegyeztek abban a városatyák: a névcserét kíméletesen, nem drasztikusan, egyik napról a másikra hajtják végre. S ez tart azóta is. Az emlékművek? Bizony, egy még áll. Az egykori pártbizottsági épület közelében meghúzódva, a lombkoronák alatt: a Tanácsköztársaság 133 napjának emlékét őrzi. Megmaradjon, ne maradjon? Mindenesetre közgyűlési határozat kell hozzá, ahhoz pedig, hogy egyáltalán foglalkozzon a testület vele, egy javaslat, s annak nyomában egy előteijesztés. Az alpolgármesternő nézete szerint az urbanisztikai bizottságtól érkezhetne a javaslat. Ha ők is úgy gondolják. (Egyelőre az egri önkormányzatnak más miatt fáj a feje: a helyi adók, az egészségügy, az oktatás, csak hogy néhányat említsünk.) Mindettől függetlenül, az utóbbi időben érkezett néhány levél a hivatalba, amely például az Indig utca névcseréjét sürgette. (Intézkedtek is az ügyben). — Tényleg olyan lényeges ez?— kérdez vissza a telefonvonal túlsó végéről az alpolgármester-asszony. „Magam sem tudom” — bizonytalanodom el. Talán tényleg nem olyan fontos. Nem ez a fontos. Mellesleg, mostanában Bécs térképét tanulmányozom egy meghívás miatt. A cég, amelynek központjába készülök, a Friedrich Engels utcában van... (jámbor) Embermagasságú paradicsomfa, húszkilós óriástök, gyógyteák, házi recept szerint... Különlegességek a hobbikertekből ( Tudósítónktól) A Megyei Művelődési Központ kertbarát köre a szüreti napok során Egerben, az MMK-ban termékbemutatót rendezett október első hétvégéjén. Erre az alkalomra különleges gyümölcsöket, terményeket hoztak el a kistermelők. Volt itt 1,60 m-es paradicsomfa, óriástök, kb. 20 kg-os hatalmas napraforgó, tulipánpaprika, körteparadicsom, sok-sok féle gyógynövényből készült tea, házikészítésű méz, mogyoró, szelídgesztenye. Minden volt, ami szem-szájnak ingere: szeder, málna, szamóca, ribizli, meggy, cseresznye, mandula, 30 féle szőlő, számtalan befőtt, lekvár, szörp. Felsorolni is hosszú azt a sok szép termést, amit itt lehetett nézni, s amelyek a szorgos kezek munkáját dicsérték. Mindezek előállításához az év folyamán hasznos tanácsokat kaptak a hobbikertek művelői a szakemberektől. A bírálóbizottság nagyon nehezen tudott dönteni. Végül úgy ítélték meg, hogy a legszebb zöldségféléket, gyümölcsöket kiállítónak járó első dijat Orosz Ferenc kistermelő kapja. Második lett Páka István — évekig örökös első díjas volt —, míg a harmadik dijat Morcsányi Sándor kapta meg. Az első három helyezett a Megyei Művelődési Központ díját kapta. A Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség által felajánlott két különdij gazdája Vincze József és Kocsis László lett. A kertbarát kör által adományozott két díjat pedig Kiss Gyula vihette haza. Váradi Anna A látás és a nézet Egy festészet távlatáról Kishonthy Jenő kiállítását egyik barátja, Erdődy Imre plébános nyitotta meg az elmúlt héten. A művész mintegy eligazításként, a tárlat bevezetéseképpen nyilatkozott az újságírónak, utalva arra, miért is egy pappal mondat bevezetőt akkor, amikor életművére visszatekintve — a törzsanyagot hozva a közönség elé — akarja megmutatni mindazt a fontosat, lényegeset, ami a kezében maradt az évtizedek terméséből. Ez a visszatekintés természetszerűen hézagos. A portrékon kívül alig találunk tájképet, amikben a Kishonthy által any- nyira kedvelt sárgás-barnás árnyalatok oly bensőségesen hatnak. Nem élvezhetjük azokat a krétarajzokat sem, amik több kiállításán elgyönyörködtettek bennünket, amelyek megörökítették a lányok bájos arcát, a hamvasságot, szüzességet, amit a múlékony fiatalság, a romlatlan derű, az önfeledt mosolygás és a jövőbe előredobott lelkesedő, lelkesítő reménység fest oda a szemek köré. Azért idézzük ezeket most és így az emlékezetünkbe, hogy kitessék: a múló évek széthordják az alkotások nagy részét, le is választják azokat gazdájukról, mi több, elidegenítik tőle az időben keletkezetteket, és mi csak emlékezünk, emlékeztetünk rájuk, mert a szépségnek az a legfőbb tulajdonsága, hogy nem tűnik el nyomtalanul a tudatunkból. Ha már egyszer megérintett minket. Itt tízéves szünet után jelenti magát közönségének Kishonthy Jenő. Portrékkal. Néhány kiegészítő képet is mellékelve azokhoz az arcokhoz, amikben a legmélyebb gyökerekig lehatolva vallja magát, mentve az időből a menthetőt, amíg a vászon, a papír és egyéb anyag búja a terhet. Nem hiába élte le az életét Egerben, ebben a barokk városban a művész. Az élet pompáját, derűjét, mozgalmasságát, jókedvét, a játékosságot, a lélekből fakadó szenvedélyeket, érzelmeket — köztük rokon- és ellenszenvet is — besűrítette abba a formába, amit használt, felhasznált mondanivalójához. Amikor szólóportrét festett, talán maradéktalanul igyekezett ahhoz a látványhoz ragaszkodni, amit a modell jelentett számára. Ha egy lány szépsége ihlette-vonzotta őt, a fény, a melegség, a ritmus, az összhatás minden lebilincselő tényezőjét kiolvasta abból a szuggesztivitásból, mely rabul ejtette őt. Vagy legalábbis hisszük, hogy így alakult ki benne a munka kényszere. Vegyük szemügyre az Egészségügyi Szakiskola számára szánt freskójához készített vázlatait, tanulmányait. A női lélek áldozatossága, emberszere- tete, az elszántságból származó nyugalom, ahogy a betegápolók életük minden mozzanatát önzetlenül adják a szenvedés meg- alázottjainak, arcukon hordják az alázat, az önfeláldozás méltóságát, csendjét és nyugalmát. Nem is közeire tekintenek, hanem azt a távoli pontot kutatják rezzenéstelen figyeléssel, ahol majd a földi mértékkel ki nem fejezhető viszontszolgálatot kapnak, kaphatnak a személytelennek is elképzelt Istentől. Ez a po- ézis Kishonthy festészetének legértékesebb vonulata. Rögtön ehhez csatlakoznak azok az egyéniségek, jellemek, beazonosításra soha nem váró < (Fotó: Molnár Zsolt) modellek, akik a festőt megérintették. Megvallották előtte magukat azzal a teljes nyíltsággal, ahogyan a szájon kipenderülő szavak sosem tudják megközelíteni a teljes igazságot. Ezek az arcok kiterített térképek, a homloktól az állig nemcsak anatómiailag pontosan feltérképezettek, akár mint mondjuk, kicsiny országunk földrajzi ábrázolása, de szabályos és hiteles zárójelentés is arról az állapotról, amit a festő erről vagy arról az arcról leolvasott. Talán nem is egészen helyénvaló ez a fogalmazás. Ő ugyan a tanult szakma tanult szabályai szerint megközelítette ezeket a tekinteteket, tanulmányozta őket azzal a belső igazságkereséssel, amely minden művészt — és ezért filozófust vezérel, célja elérésére késztet. Sok ezekben a portrékban a közös Vonás. Nincs egyetlen szikár, csontos képmás. Nincs olyan sem, amely akarna velünk szembenézni, akár a mindent elviselő teherbíró képesség, akár a gonoszul kihívó szemtelenség, tekintetnélküliség okából. Itt nő és férfi, fiatal és öreg, középkorú, netán gazdag, esetleg elesett, szegény, „templom egere”, egyaránt azzal a megadással, talán rá- csodálkozással néz a mában is fellelhető időtávolba, hogy íme, itt vagyok, ilyen vagyok, a külsőmmel megkísérlem elárulni, hogy olcsó vagy jól fizetett szereplő vagyok, miért is vagyok éppen itt, akarhatnék-e mást, mint megmutatni magamat, az a feladatom, hogy ítéletre bocsássam ezt az arcot, amit viselnem kell vagy lehet. Mondják is ezek a modellek a maguk tájszólásában, hogy mi okulásul születtünk, azért hordtuk idáig a sorsunkat, hogy tanításképpen szolgáljanak mások számára. És ezek az igazán okító ábrák azt láttatják, amit beléjük látott a festő, amit kinézett belőlük. Azzal a látással, azzal a hangoltság- gal, munkára késztető elfogultsággal, ahogyan csak egy művész foghat hozzá legjobb énje meg- vallásához. Ezt a képsort bárhol állítanák ki, visszavezetné az érdeklődőt Kishonthyhoz, mert az egyéniség, a látás, a láttatás, a nézet minden elkülönítő jegye keményebb vonásokkal van a képek egészén, mint lent, a sarokban a csalhatatlan szignó. Ez az írás főhajtás egy művész előtt, aki hűen önmagához, vállalt sorsához és megérlelt eszme- rendszeréhez, tud és akar távolságot tartani portréitól. Vagy elég merész ahhoz, hogy mindenkiben a saját emberélményét, a saját lelkiállapotát tük- röztesse. Akármi is az eredmény. Farkas András 4 t f ; z
