Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. október 18., péntek Nemrég emlékeztünk meg a 13 aradi vértanú kivégzésének 152. évfordulójáról. Természetesen nem csupán róluk esett szó, hanem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc más mártírjairól, nem kevésbé az emigrációban elhunyt kiemel­kedő egyéniségeiről is. Ezek egyike volt Mészáros Lázár, a Batthyány-kormány el­ső hadügyminisztere, akit életében halálra ítéltek ugyan, az angliai emigrációban egy évtizeddel túlélte a szabadságharc bukását követő időszakot. Az idén márci­us elején hozták haza földi maradványait a szigetországból és temették e1 szülő­városában, Baján. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a 195 esztendővel ezelőtt született hazánkfia levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Mos­tani összeállításunk Mészáros Lázárt, a tudóst mutatja be. Választását tizenöt akadémikus szentesítette A tudós hadseregszervező A Duna menti város, Baja szülötte volt Mészáros Lázár honvéd altábornagy, aki később a Batthyány-kormány első had­ügyminisztereként is tevékeny­kedett. Százkilencvenöt eszten­dővel ezelőtt, 1796. február 20- án született. Már fiatal korában széles körű műveltséget szerzett, amelyet férfiként még inkább el­mélyített. A szülői házban sok­szor serénykedett apja könyvtá­rában, és gyakorta forgatta a francia Encyklopédiát. Erről írta egy alkalommal, hogy „alá is ásott minden régi tekintélyt be­csületesen.” Kedvenc írói közé tartozott Richardson, Fielding, Pope, Jean Paul. A németen és a latinon kí­vül folyékonyan beszélt olaszul, franciául és angolul. Igyekezettel művelte a magyar nyelvet is. Szé­pen, ízesen és szabatosan írt ezen a nyelven. Katonai pályát válasz­tott, és már 1820-ból, főhadnagy korából fennmaradt magyar nyelvű levele. Emlékirataiból tudjuk, hogy az 1810-es években Szlavóniából folyóiratszerűen levelezett sógornőjével, bátyja, Mészáros Antal irodalomkedve­lő feleségével. Ezredében is biz­tosította a magyar nyelv haszná­latát, természetesen a szigorúan vett szolgálati érintkezésen kí­vül. Néhány évvel később az 1848- 49-es forradalom és szabadság- harc egyik kiemelkedő katonai vezetője volt. Császári ezredes­ként tevékenykedett az 5. Ra- deczky-huszárezrednél. 1848. április 7-én nevezte ki az első fe­lelős magyar kormány — ame­lyet gróf Batthyány Lajos veze­tett — hadügyminiszterré. Hiva­talát május 23-án vette át. Há­rom héttel később tábornokká nevezték ki, és megválasztották Baja város országgyűlési képvi­selőjének. Sokáig a Habsburgok iránti lojalitás megőrzése mellett foglalt állást. Emiatt támadták, és összeütközésbe került többek között Petőfi Sándorral is. 1848. október 1-jétől a Hon­védelmi Bizottmány tagja, és több mint fél évvel később, 1848. április 15-én altábomaggyá lép elő. Ugyanazon a nyáron július 2-től több mint húsz napon ke­resztül a honvédseregek fővezé­re, Görgey Artúr hadügyminisz­ter helyett. Ezt követően vezér­kari főnök volt Dembinszky mellett. A világosi fegyverletétel után 1849 augusztusában előbb Törökországba, majd Angliába emigrált. Eywood városában te­lepedett le, miközben itthon tá­vollétében halálra ítélték. Az egykori első magyar felelős kor­mány hadügyminisztere ott is hunyt el, 1858. november 13-án, százharminchárom évvel ezelőtt. Az angol városka temetőjében helyezték örök nyugalomra. Az idén március 15-én hazaszállított hamvait ünnepélyes keretek kö­zött temették el szülővárosában, Baján. Mészáros Lázár élettörté­netét, külföldi levelezéseit és emlékiratait halála után néhány évvel, 1866-ban Szokoly Viktor bocsátotta közre egy kötetben Budapesten. Bizonyára kevesen tudják, hogy Mészáros Lázárt a Magyar Tudós Társaság 1844 decembe­rében levelező tagjává választot­ta. Akadémiai székfoglaló elő­adásának anyagát a Magyar Tu­dományos Akadémia Levéltárá­ban Nemeskürty István egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora találta meg néhány évvel ezelőtt. Címlapján a következő olvasható: „A katonaságrul”, belül pedig „ A’ katonaságról” cí­met viseli. Említésre méltó, hogy az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában is vannak publi­kálatlan Mészáros Lázár-leve­lek, amelyeket az 1960-as évek elején szereztek meg. Ugyancsak ott található Horváth Miiia7y ha­gyatékában az az okmány is, amelyben Kossuth Lajos kor­mányzó 1849. június 12-i buda­pesti keltezéssel Mészáros Lázár altábornagyot katonai nevelés­ügyi főfelügyelővé nevezte ki. Az akadémiai székfoglalón gróf Széchenyi István ajánlása olvasható: „Ajánlja levelező tagú Széchenyi István... ” Alatta pedig a titkár, Toldy Ferenc indoklása: „...mint a magyar ügy apostolát Lombardiában.” A két említet­ten kívül további tizenöt akadé­mikus hitelesítette aláírásával a választást: Balázsházy János ag­rártudományi szakíró, Döbren- tei Gábor, báró Eötvös József, Fáy András, Fogarasi János nyelvész, Frivaldszky Imre ter­mészettudós, Gebhardt Ferenc orvos, Kiss Károly nyugalmazott százados, író, Kubinyi Ágoston régész, Erdy János régész, nu- mizmatikus, Nagy János keleti nyelvész, Szontagh Gusztáv nyugalmazott százados, kritikus, filozófus, Tarczy Lajos termé­szettudós, Vásárhelyi Pál fo­lyamszabályozó mérnök és Vö­rösmarty Mihály költő. Mészá­ros Lázár tehát ismert és becsült egyéniség volt az aláírók előtt. Ó volt az első ténylegesen szolgáló hivatásos katonatiszt, akit a Ma­gyar Tudós Társaság tagjául vá­lasztott. Mivel érdemelte ki ezt a kitün­tető bizalmat? Hogy az említet­tek közül Kiss Károllyal és Szon­tagh Gusztávval évtizedek óta szoros barátságot tartott, emel­lett Széchenyi István is ismerte Mészárost. A tudós katonatiszt például 1837. július 20-án fenn­maradt levelében arról értesíti Széchenyi Istvánt, hogy egyik őr­mesterét bejuttatta a féltve őr­zött, Milánó melletti különlege­sen korszerű hengermalomba szakmunkásnak, hogy kikémlel­vén a malom műszaki adatait és működését! Mészáros megküldi Széchenyinek. Mindezt azzal a céllal tette, hogy Magyarorszá­gon is létesítsenek hengermal­mot. Emellett más hasznos in­formációkat is szolgáltatott „a legnagyobb magyarnak”. Egy íz­ben például olaszból lefordította egy selyemhernyó-tenyésztő szakember tanulmányát, és el­küldte Széchenyinek, miután tudta, hogy a gróf érdeklődik a selyemgyártás hazai meghonosí­tása iránt. 1845. szeptember 6-án Milá­nóban adta postára akadémiai székfoglaló előadását. A dolgo­zat október 18-án érkezett meg Pestre. Miután elöljáróitól nem kapott szabadságot, így Mészá­ros Lázár távollétében egy má­sik, vele együtt levelező tagul vá­lasztott császári-királyi főhad­nagy, Korponay János, aki 1848- ban a Batthyány Lajos nemzet­őri, majd pedig a hadügyminisz­ter titkára volt, olvasta fel ok­tóber 27-én. (mentusz) A lőpor és a sajtó Az akadémiai székfoglaló rö­vid történeti áttekintéssel kezdő­dik. Ebben Mészáros Lázár ki­fejti, hogy az emberiség története a szerző választott tárgya szem­pontjából a lőpor és a sajtó felta­lálásától kezdve szolgál tanul­sággal. A sajtó, a műveltség ad­dig elképzelhetetlen terjedését tette lehetővé, a lőpor viszont a hadviselést forradalmasította. Mint írja: „A lőpor a társas vi­szonyokra is némi befolyással volt, de leginkább hatott a hadi ügyekre...” Mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy a ha­ditechnika fejlődött, hanem úgy is, hogy attól kezdve az ipar és a tudomány, Mészáros szerint: „az öldöklő szekerek és eszközök szaporítására” törekedett, és így a politikában a háború maradt a döntő és végső érv: a háború, amint a szerző írja: „ez az ész előtti szörnyeteg.” Ennek a fe­lemás állapotnak egyetlen ellen­súlyozási lehetősége a sajtó és a könyvnyomtatás, ami „az embe­ri ész kifolyásainak terjesztője” — Mészáros Lázár megállapítása szerint. A „drága idő perceit” Munkájában a szerző többször is sürgeti az általános népjólét érdekében történő intézkedéseket. Népjólét és hadsereg, ez a két fogalom elválaszthatatlan számára. „Az emberek csak akkor le­hetnek nyugodtak és boldogok, ha pénztáruk rendezésénél kezdhetik teendőiket, enélkül minden társadalmi tökéletesülés csak öncsalás” — írja. Dolgozatának végén Mészáros Lázár saját hazáját is említi: „Minden nemzet csak annyit ér, amennyit munkája által szerzett nyers és feldolgozott terményeivel, önnön szükségletét kielégít­ve világviszonylatban is részt vészén.” S ha ez így igaz, akkor bi­zony hazánk szomorú elmaradottságban tengődik, hiszen csak „kietlen rónákkal bővelkedik”. Igyekezni kell tehát „rohanókkal vágtatva, a fontolva haladókkal léptetve” előrejutni, és sebeseb­ben, munkával előmozdítani a „drága idő perceit.” Az egri mozikban láthatják Az utolsó nyáron Néhány éve András Ferenc el­készítette a Nagy generációt, azt a filmet, melynek már a címe is jelkép lett. Azoknak az életét szimbolizálta, akik a ’60-as évek második felében indultak, és így vagy úgy, de megtalálták helyü­ket a kádári Magyarországon. Az új történet 1988 nyarán ját­szódik, a rendszerváltás előtti forrongó országban. Az egykori lázadókról kiderül, hogy mára megszelídültek, illúzióikat elve­szítették... Vajon ennek a nem­zedéknek lesz-e még ereje az át­Csupasz pisztoly 2 és 1/2 1988 sikervígjátékának az idei nyáron elkészült a folytatása, amint erről a parabolaantenná­val rendelkezők tudomást sze­rezhettek a Super és az MTV ré­vén. Ismét Frank Drebin had­nagy áll a történet középpontjá­ban. Éppen Washingtonban tar­tózkodik, hogy átvegye elisme­rését az ezredik kábítószer-ke­reskedő kézre kerítéséért. Az el­nök ekkor jelenti be új energia- politikáját, amely egy híres inté­zet tervei alapján állt össze. A cég vezetője eltűnik, s kiderül, hogy az ún. „sajtófelelőse” pedig a hadnagy régen látott szerelme. Sok félreértés és a helyzetkomi­kum láncolata veszi kezdetét Leslie Nielson, Priscilla Presley és George Kennedy irányításá­val. A könnyed humorú vígjá­tékkal az egri Uránia nézői is­merkedhetnek meg. Csupasz pisztoly 2 és 1/2 Az utolsó nyáron alakításhoz? A kíméletlenül őszinte film forgatókönyvét a tragikus sorsú Csengey Dénes ír­ta. A hosszú idő óta első jelentős magyar alkotás főszerepét nagy­szerűen játssza Cserhalmi György. Az elgondolkodtató és felkavaró történetet az egri Priz­ma mutatja be. Ridovics Péter az IH-ban Programbörze Kiállítások, tárlatok A Megyei Művelődési Központ Galériájában október 23-ig látható Kishonthy Jenő festőművész retrospektív kiállítása. Az alkotó egész életművét bemutató tárlaton elsősorban portréfestészetével ismerkedhet meg az ide betérő. Ugyancsak itt, a második emeleti előtérben Molnár Béla fotói te­kinthetők meg az intézmény nyitvatartási ideje alatt. * Az Ifjúsági Ház Galériájában egy hónapon keresztül öt művész — Buda István, Kaubek Péter, Kubisch János szobrászok, Ridovics Péter festő, Marisa Balázs fotós — több mint másfél száz művé­vel ismerkedhetnek meg a képzőművészet szerel­mesei. * Az egri Dobó István Vármúzeumban 16. századi végvári harcokat idéző hadtörténeti kiállí­tás nyílt. * Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Köz­pontban az egri Eszterházy Károly Tanárképző Fő­iskola rajz tanszékének hallgatói rendeztek kiállí- tást Szórakoztató programok „Ég a gyertya, ég, el ne aludjék.Ezzel a címmel tart előadást Nagy Katalin pedagógus a gyerekek is­kolai életéről, a népszokások fényében. Az Egri If­júsági Ház pénteken délután 5 órakor kezdődő programja a Történelem, művészet, műveltség cí­mű előadás-sorozat első darabja. Ugyancsak itt, a ház átriumában szombaton délelőtt fél 11 -kor a Ját­szótér program keretében ikebanákat készítenek a gyerekek szárazvirágból. » Szombaton délelőtt 8 órától — a hagyományoknak megfelelően — a ha­todik osztályosok vitézi próbatételre gyülekeznek az egri várban. A játékot az Egri Gyermek-Szabad­időközpont szervezi. * A biokertészet jelentőségé­ről hallhatnak előadást az érdeklődők pénteken es­te 6 órakor a gyöngyösi Mátra Művelődési Köz­pontban. A beszélgetést Mezei Ottóné, az Országos Biokultúra Egyesület képviselője vezeti. Túrák Lombhullató túrát hirdetett szombatra a Mátrá­ba a gyöngyösi természetjáró szakosztály. Az ér­deklődőket reggel 7.45-kor Bóna János és Silye Fe­renc váija a gyöngyösi autóbusz-állomáson. A tíz kilométeres út állomásai: Kékestető — Remete­bérc — Benevár — Mátrafüred. A Bükki Vörös Meteor SE természetjárói vasár­nap a Bükkbe kirándulnak. A 14 kilométeres túra kalauza Czeglédi Tiborné lesz, akinél a résztvevők 7.15-kor jelentkezhetnek az Egervár vasúti megál­lóban. Ezekben a hetekben három szobrász, Buda István, Kaubek Péter, Kubisch János kisplaszti­kái, Marisa Balázs fotós felvéte­lei között láthatók Ridovics Péter festményei, portréi, tájképei, csendéletei. A művész nem először állít ki Egerben sem. Munkáival az utóbbi években találkozhattak a piktúra szerelmesei hazai tárla­tokon, külföldön egyaránt. Ő évek óta összetart egy baráti tár­saságot, most éppen ezt az ötös fogatot, amely valóban repre­zentatív anyaggal tisztelte meg a város közönségét. Ridovics Péter expresszív ha­tású képeket fest. Ezek a portrék, tájképek hangosan köszönnek ránk, de nem kihívóan. Megállí­tanak. Észre kell vennünk azt a világot, azt az életérzést, amit a művész közölni akar velünk. Nemcsak arról a személyről be­szél, aki hagyja magát ábrázolni, bár az sem lényegtelen, mit mond el modelljeiről. Kitűnően érzékelteti az ábrázolt személy korát, az arc esztétikai értékeit. Kiemeli a térből a jelenséget, nem enged feltolakodni semmi esetlegeset a képre, ami azt je­lenti, hogy a munka közben eset­leg felmerülő fölöslegességeket gyorsan eltakarítja. Marad a te­kintet és az a kevéske „keret­anyag”, ami múlhatatlanul szük­séges ahhoz, hogy az arc keltette hatás mélyen beleívódjék a né­zőbe. Ha egy nyolc-tíz éves kis­lányt szénnel rajzol meg, a ruhá­ból is csupán az inggallér látható. A fejet majdnem a szemöldökig befedő hajzat takarja, az arc fél­Eszter (Fotók: Jakab László) Gyermekét szoptató anya profilból határozottan előrete­kint, a fülkagylója ellenpontozza a szájat, az orrot, és az előreugró áll alátámasztja az egész lát­ványt, amelyből a szem határo­zottan, mégis elrévedően előre­tekint. Vagy egy másik arc. Szakállas férfi, melegítőben — velünk szembefordulva, fejét félrebil­lentve, félig leeresztett szemhéj­jal, vagy tán egészen alvást tettet­ve — van. Aligha tud most vala­mi fontosat elképzelni, pedig ja­vakorabeli, busa fején a haj elő­resimított, talán nem is törődik vele, hogy néha fésülködnie is kellene. Vállas, tömött test tarto­zik ehhez a férfihoz, akinek az arcán nem sok fény nyugszik, hi­szen az egyéniség, a jellem, a sors, az érzelmek a széles homlo­kon, a szemek alatti térben csak talányos látvány részletei. A férfi talán felemel egy fél mázsát könnyedén, de szomorúvá válik, ha pár mondatot kellene elmon­dania az életéről. Egészen más, mennyire sok­kal fényesebb, másféle ritmus, ha a festő előtt kinyílik eg fiatal nő arca, lelke, szenvedélye, az a hatni-tetszeni akarás, amely any- nyira fogékonnyá teszi a művészt a munkára. A derű, az öröm tisz­ta áhítattá válik ezeken a képe­ken, a színek szelíden szavalni kezdenek érzelmekről, a szenve­délyek hívásáról és várásáról — a kettő nem ugyanaz. S miközben a művész hivatása szerint ábrá­zolja választott modelljeit, vagy éppen jelentkező alanyait, nem dugja háttérbe a saját egyénisé­gét sem: a karakterisztikumok ugyan pontosan jelennek meg a képen, de a figyelemfelhívó S t, az értékrendet is jelentő, ő ragyogást a festőtől is kap­ják. Azt a tényt sem tagadva le és el, hogy a művészi teremtés fo­lyamatában a festő és alkotótár­sa, a modell mindvégig szoros kölcsönhatásban állnak egy­mással. Ridovics Péter nemcsak exp­resszív hatású képeket fest, de az ötös fogatnak a vezérlő alakja is. És ezt külön értékként kell felje­gyezni éppen akkor, amikor a társadalom és benne a művészet dolga is kezd új alapokra épülni, optimista távlatokat keresni a megújhodáshoz. Ha fényben úszó, élénk színekkel tarkálló tájképeit háttérnek képzeljük, amint ezek a művészek öten a szabadban, akár témakeresés, netán hancúrozás okából is eny­hén keverednek, óhatatlanul majálisra gondolunk, ott is a kék égre, ahonnan árad a fény és ab­ban az élet bölcsessége.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents