Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12-13 / 240. szám

HÍRLAP, 1991. október 12—13., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN ban pirított morzsában megfor­gatjuk. A barackos gombóc úgy ké­szül, mint a szilvás gombóc, csak szilva helyett kisebbfajta vagy félbevágott barackot teszünk a tésztába. A lekváros gombóc is ugyan­úgy készül, mint a fentiek, csak kemény szilvalekvárral vagy gyümölcsízzel töltjük a gombó­cokat, és sokkal kisebbre for­mázzuk. Bécsi szelet Borjúborda- vagy felsálszele­tet vásárolunk, fejenként két- két, 12-15 dekás szeletet, és a hártyáktól megtisztítva, besóz­zuk. 10 percig állni hagyjuk, majd bemártjuk lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába, s bő, forró olajban vagy zsírban ropo­f ósra kisütjük. Burgonyapürével örítjük, es vékony citromkari­kákkal díszítjük. Adhatjuk a cit­romot cikkekre vágva is hozzá; finom, ha fogyasztás előtt meg­öntözzük a levével. Almakrém borral Hozzávalók: 1 kg alma, 4 egész tojás, 20 dkg cukor, 1/2 li­ter bor, citrom- vagy narancshéj, fahéj, 1-2 kanál rum. Az almát megmossuk, negye­dekre vágjuk, és kevés vízzefné- jastól puhára főzzük. Utána át­törjük, hozzákeverjük a tojássár­gákat, 10 dkg cukrot, a bort, kés­hegynyi tört fahéjat, reszelt cit­rom- vagy narancshéjat. Tűzre tesszük, s habverővel addig ver­jük, amíg besűrűsödik, majdnem forr. Előzőleg fölverjük a tojások fehérjét 10 dkg cukorral, apráft;- ként a forró krém közé keverjük, és könnyedén kevergetjük. Azonnal üvegtálba vagy poha­rakba adagoljuk, és tálalásig hű­tőben tartjuk. Tetejére befőtt­gyümölcsöt vagy tejszínhabot te­szünk. Búrkifli Hozzávalók: 25 dkg lisztből, 25 dkg vajból készült vajas tész­ta. Töltelék: 2 tojásfehénét 15 dkg cukorral habbá verünk, hoz­zákeverünk 15 dkg darált diót, 2 kanál édes morzsát, citromhéjat. A vajas tésztát^-4 mm vé­konyra kinyújtjuk, és 10 cm szé­les csíkokra vágjuk. Közepére tölcsérből hosszában rányomjuk a diókrémet. A tésztát henger alakúra felcsavaijuk, és 12 cm hosszú darabokra vágjuk. Patkó- szerűen meghajlítjuk, sütőle­mezre tesszük úgy, hogy a hajtás alul legyen, tetejet tojással meg­kenjük, és durvára vagdalt dióval meghintjük. Forró sütőben süt­jük. Káposztasaláta A fejes fehérkáposztát meg­gyaluljuk vagy nagyon vékonyra megvágjuk, forró sós vízzel le­öntjük, és ha kihűlt, ecettel meg kevés cukorral ízesítjük. Apróra vágott hagymával, köménymag­gal ízesítjük. Vöröskáposztából is hasonló­képpen készül. Mindkettőhöz vegyíthetünk zöldpaprikát is. Jó tudni... Hasznos tanácsok Káposzta A nyers káposztát, ha salátát akarunk készíteni, le kell forrázni. Csak néhány percig hagyjuk a forró vízben, mert másképp megpuhul. A káposztasaláta sokkal finomabb, ha 2-3 órán keresztül állni hagy­juk az ecetes öntetben. A túl savanyú káposztát öntsük le hideg vízzel, forgassuk át, s nyomjuk ki. Ezt a műveletet többször is megismételhetjük, de soha ne hagyjuk állni a savanyított káposztát a víz­ben. Ne használjunk meleg vizet, mert a káposzta íze romlik, meglágyul, s a fontos tápanyagokat is el­veszti. Savanyú káposztából nagyon kellemes, sok vitamint tartalmazó salátát készíthetünk, ha kissé kinyomkodva a levét, belekeverünk néhány szem mazsolát és egy vékonyra szeletelt savanykás almát, leöntve kevés étolajjal. Tálaljuk néhány óra múlva önálló fogásként. A káposztának főzés közben na­gyon kellemetlen a szaga. Hogy nejárja át az egész lakást, fektessünk a fedőre, amely alatt a káposztát készítjük, egy tiszta konyharuhát, amelyet előzőleg ecetes vízbe mártottunk és kicsavartunk. (így szag­talaníthatunk kelkáposzta, illetve karfiol főzése esetén is.) A káposzta torzsáját felszeletelve belefőzhetjük a zöldség- vagy húslevesbe. „Remélek” Megjelent Raisza Gorbacsova könyve Raisza Gorbacsova nemrégi­ben megjelent emlékiratai egy olyan asszonyt mutatnak be az olvasónak, akit meglepett a kor­rupció és a törtetés, amellyel ő és férje szembetalálták magukat, amikor Moszkvába érkeztek. Ti­zenhárom esztendővel később azonban alábecsülte a konzerva­tív hatalmi elitet, amelynek kö­szönhetően a maga és a családja életéért kellett aggódnia, amikor néhány héttel ezelőtt puccsot kí­séreltek meg férjének, Mihail Gorbacsovnak a hatalomból va­ló eltávolítására. Raisza Gorbacsova 200 olda­las könyve, a „Remélek”, ame­lyet az AP amerikai hírügynök­ség Stockholmból keltezett je­lentésében részletesen ismertet, interjúk sorozatából áll, amelyet a szovjet „First Lady” 1990 de­cemberétől idén áprilisig adott. Angol nyelven a Harper Collins, svéd nyelven pedig a Forum adta ki. A könyvben a most 59 éves Raisza leírja gyermekkorát, munkáját, amelyet mint szocio­lógiai kutató végzett, és életét a Szovjetunió vezetőjének az olda­lán. Kitérve az olyan híresztelé­sekre, amelyek szerint kölcsönö­sen ki nem állhatták egymást Nancy Reagannel, a volt ameri­kai elnök feleségével, Raisza megállapítja: „A diplomáciai etikett bizonyos protokolláris szabályai összehangolásának hi­ánya vezetett olyan híresztelé­sekhez az amerikai sajtóban, hogy személyes ellentét van Nancy Reagan és köztem.” A jelenlegi amerikai „First Lady-ről, Barbara Bushról Ra­isza így vélekedik könyvében: „Nagyon mély benyomást tesz rám természetessége és közvet- ahogy az emberekkel A könyvben ismertetett inter­júk készítésének idején Gorba­csov kezdeti reformista munka­társai figyelmeztették őt arra, hogy milyen veszély fenyegeti azoknak a konzervatívoknak a részéről, akiket kulcsfontosságú tisztségekbe helyez. Ő (Raisza) azokban az időkben azt jósolta, hogy „továbbra is felmerülnek majd nehézségek”, de bízott benne, hogy férjé — munkatár­sainak segítségevei — úrrá lesz majd a nehézségeken. „Hálás va­gyok mindegyiküknek azért a te­vékeny segítségért, amelyet fér­jemnek nyújtottak, a közös ügyük melletti kitartásukért” — írja. lensége, bánik.” A Gorbacsov házaspár 1978- ban költözött a csendes Sztavro- polból Moszkvába. Gorbacsov gyorsan haladt előre a ranglét­rán, és Brezsnyev alatt az SZKP Központi Bizottságának titkárá­vá nevezték ki. Raisza leírja könyvében, hogy „nagy megle­petés volt számara” látni, milyen kiváltságokat élveznek a pártap- paratcsikok, s csodálkozott, ami­kor azt tapasztalta, hogy a veze­tők milyen mértékben közöm­bösek a nép és egymás iránt is. Nem is köszöntek egymásnak, és féltek mindenkitől, aki a hierar­chiában fölöttük állott. A társa­dalmi életben fölényesnek mu­tatkoztak, hivatalos megnyilat­kozásaikban kategorikusak és olykor nyersek voltak — úja. Rátérve Jurij Andropov teme­tésére, aki férjének támogatója volt, lénia, hogy „fájdalmas visz- szaemlékezni rá, de a temetésén láttam olyanokat, akik nem is leplezték elégedettségüket.” A könyv részleteket közöl le­velekből, köztük abból, amelyet Gorbacsov 1953-ban írt, rövid­del házasságkötésük előtt. Ak­kor Gorbacsov mint joghallgató dolgozott egy ügyészi irodában. „Ha az itteni főnökök bármelyi­két nézi is az ember, leginkább a gyomruk szembeötlő. De milyen tekintélyesnek igyekeznek fel­tűnni, mekkora az önbizalmuk, milyen lekezelő hangnemben beszélnek másokkal” — írta a Szovjetunió eljövendő államfő­je. Raisza ezután arról ír, hogy a Szovjetunióban bekövetkezett drámai nyugtalanságok megret­tentették. „Megjelent a naciona­lizmus és az extremizmus, és mint a rák, úgy hatolnak be az emberek nemzeti tudatába. A te­lefonhívások úgy hasítanak bele az éjszaka csendjébe, mint pisz­tolylövések. Megrémisztenek” — írja. Utazások alatt — úja könyvé­ben — Mihail Gorbacsov soha­sem alszik öt óránál többet éjsza­kánként. Visszaemlékezik arra, hogy amikor 1990 augusztusban szabadságukat töltötték Jaltán, férje átlag 17 sürgős telefonhí­vást kapott naponta. Raisza Gorbacsova végül „ki­fejezetten fájdalmasnak” nevezi, hogy fel kellett hagynia válasz­tott hivatásával. „De a számomra a legfontosabb az, hogy... része­se legyek azoknak a nagy felada­toknak, amelyek féijemnek osz­tályrészül jutottak” — szögezi le könyvében. Még mindig tilos a rövid ujjü ing és a vékony harisnya Az iszlám vallású Iránban az iskolás fiúk nem viselhetnek rö­vid ujjú inget, a lányoknak pedig tilos a hosszú köröm, a kozmeti­ka és a vékony harisnya. Ezzel szemben a szigorú ruházkodási előírások valamelyes enyhítése­ként értékelhető, hogy ma már az elfogadható színek közé so­rolják a beige-t és az olívzöldet, a kék és a fehér színű ruhákat pe­dig nem tartják többé rikítónak — legalábbis ez derül ki a Ciprus­ra érkezett iráni lapok jelentései­ből. Az oktatásügyi minisztérium rendelete értelmében fiúk nem viselhétnek sem testhez álló, sem laza külföldi ruhát. A szülők sze­rint a rendelkezés megszegőit büntetésből felfüggeszthetik, vagy el is távolíthatják az iskolá­ból. Az iráni lapokban megjelent részletes rendelkezés előírja, ho­gyan öltözködhet a szeptember 23-ával megkezdődött tanévben a mintegy 14 millió iskolás. „Az iszlám ruha forradalmunk érté­kes vívmánya, amely ki van téve az idegenek kulturális támadásá­nak” — szögezi le a rendelkezés. Iránban a Khomeini ajatollah vezette 1979-es forradalom óta törvény szabályozza a ruházko­dást. A nőknek laza ruhát kell visel- niök, amely nem árulja el a test domborulatait, s csak az arc meg a kezek maradhatnak fedetle­nek. A rendelkezés megszegőit szigorúan büntetik. Tilos gyűrűk és karperecek viselése, csakúgy, mint magas a saroké, s általában a „merész és rikító színű cipő­ké”. ” A lányoknak nem kell befed- niök a fejüket az osztályterem­ben, ha az igazgató kezességet vállal azért, hogy férfiak nem lát­hatják őket. A nemrégiben kiadott rendel­kezések új vonása — mint egy magát megnevezni nem akaró teheráni édesanya elmondotta —, hogy tiltják a laza ruhák vise­lését. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ezek a ruhák divatba jöttek... „őszi erdő” Szeretettel köszöntve kedves Olvasóimat, bejelentem, hogy a beígért nagy, őszi „társkereső” lehetőség ezzel a jeligével a mai nappal kezdetét veszi, és kará­csonyig tart! írhatnak mindazok, akik a Hírlapnak, illetve a Lelki Leveles Ládának olvasói, és ma­gányosnak, társtalannak érzik magukat, és a mi közreműködé­sünkkel szeretnék a párjukat megtalálni. Fiatalok, középko­rúak és idősek egyaránt jelent­kezhetnek, és Ievelben közölhe­tik a szándékukat. Fontos, hogy a Hírlaphoz, illetve a Lelki Leve­les Ládának címzett bontókra feltűnően írják rá a jeligét: „ Őszi erdő. "Önök tudják, hogy a rovat egyéves fennállása óta nem ez az első társkereső akciónk, többek­nek sikerült a próbálkozásuk, so­kaknak nem, de a hozzám érke­zett sok-sok levél azt bizonyítja, hogy volt és van érdeklődés mind a „názastárskeresés”, mind a magányosok tekintetében. A le­bonyolítást illetően lesz némi változás, tekintettel arra, hogy sem ügyintézői létszámban, sem rovatunk terjedelmében nem gyarapodtunk. Kérem, jól figyel­jenek! A bemutatkozó levelük feltétlenül tartalrilazza mind a személyes adataikat, mind azo­kat a kívánalmakat, amelyeket a artnereiktől elvárnak. Óhajuk, íváncsiságuk legyen egyértel­mű, ha valaki — teszem azt — ki­fejezetten „házastársat” keres, írja meg, hogy élettársi, vagy más közelebbi kapcsolatról nem le­het szó. A levélből az első pillan­tásra derüljön ki, hogy egy magá­nyos, idős ember keres-e — mondjuk — egy magát még jól bíró Hölgyet segítőtársként, ne­tán egy anyagilag jól szituált úr vágyik tartós kapcsolatra, élet­társi viszonyra. Az eddigi gya­korlat szerint ezeket a leveleket Uránus továbbította a partner­hez, áldását adva rájuk. Ezt és ennvit teszek — teljes diszkréció mellett — a jövőben is, lapunk in­gyenes ajándékaképpen! Külön­leges igényeket — fényképcse­rét, videofelvételt, személyes utánajárást, levelezéseket — ez­után sem intézek, de kívánságra felvilágosítást adok! Remélem, hogy hamarosan megindulnak a társkereső levelek mind a Höl­gyek, mind az Urak részéről, és megkezdődhet a társkeresés. Többen hiányolták, hogy az egy­más közötti válaszolók késtek, sőt, többen voltak, akik válasz nélkül hagyták az érdeklődő so­rokat. Errol ugye, nem én tehe­tek! És végezetül még valamit: azok a kedves Olvasók, akik ko­rábban már próbálkoztak siker nélkül, megint írjanak! Sajnos arra nincs lehetőségem, hogy előkeressem a korábbi levelei­ket. Új levél, új siker! „Csak egy álom” Puskini írása ez a tiszta, szép szerelemről! Beáta, remélem, je­lesre érettségiztél magyarból, mert aki ilyen szépen adja vissza a gondolatait, az megérdemli a csillagos ötöst! Örülök annak, aminek Te örülsz, azt pedig kife­jezetten köszönöm, hogy tudat­tad velem, hogy boldog vagy. Néha már az is öröm, ha a bol­dogságunkat is megoszthatjuk valakivel! Vigyázz, el ne rontsd a dolgokat, emlékezz vissza a sze­mélyes beszélgetésünkre. Hogy elmeséld-e a barátnődnek? Ha „gondolkodnod” kell rajta, ak­kor azt tanácsolom, hogy egyelő­re ne. „Pénztárca” Ez aztán szép kis történet, kedves Uram! Ha Önt gyanúsí­tanák azzal, hogy kiemelt a fe­lesége pénztárcájából egy na­gyobb összeget, még megérte­ném. Tudja, mi férfiak — hogy is mondjam — esendőbbek va­gyunk, és ha sörre, egy-egy félde­cire, netán kártyára kell az a frá­nya pénz... de hogy egy nőt, a hi­tes feleségét gyanúsítja „lopás­sal” a saját pénzükből: nemköny- nyű „egyből” bevennem, bár — mit mondjak — nem lehetetlen. Azt úja: ráfogni nem meri, mert nem bizonyítható, rákérdezni nem akar, de esküdni mer rá, hogy... Én várnék azzal az eskü- dözéssel. Különben sem írta' meg, hogy mennyi az a sok pénz. Tíz-, százezer? Ötezer forint? Nekem — gondolom, nem va­gyok egyedül — a hónap' végén még egy félezer is „sok”! Önma­gában biztos? Úgy értem, bizo­nyos abban, hogy valamilyen célra nem használt, költött pénzt, amiről most megfeledke­zik? Éz az eshetőség miért lenne kizárható? Óvatos legyen! Ha a feleségét lopással vádolja meg — noha ilyesmire ürügyet eleddig nem adott —, abból könnyen le­het nagyobb baj, mint a pénz el­tűnése. Ne bontsa fel mindjárt a családi életét, inkább legyen a jö­vőben egy kicsit körültekintőbb, mint eddig volt... Uránus „Restaurálták” Mozart Requiemjét „Miként fogadhatott el a publikum kétszáz esz­tendőn át ebben a formában egy ilyen jelentős alko­tást?” — ezzel a jelszóval „fésülte át” és „javította ki” Robert Levin, a világhírű amerikai zongoramű­vész, komponista és zenekutató többéves munká­val Mozart Requiemjét, amelyet a mester halála után annak tanítványa, Franz Xaver Süssmayr azoknak a „céduláknak” a segítségével fejezett be, amelyeket Mozart özvegyétől, Constanzetól ka­pott. Nemrégiben azután Stuttgartban az Európai Zenei Fesztivál keretében felcsendült a Requiem „új változata” — a stuttgarti Bach-kollégium ének­és zenekarának előadásában, Helmuth Rilling ve­zényletével. Levin, aki már korábban is eredmé­nyesen „restaurált” Mozart-műveket, csak kis szá­mú, de jelentős változást hajtott végre a Requie- men, anélkül, hogy a mű egészének jellegét meg­változtatta volna. Mint mondotta, Süssmayr elgon­dolásai „használhatóknak” bizonyultak, s az aftala komponált befejező rész is megfelel Mozart stílusá­nak. Csak a hangszerelésben talált kifogásolniva­lót, s annak „restaurálásánál” elsősorban Mozart c-moll Miséjére támaszkodott. A Sanctushoz pél­dául új instrumentális kíséretet komponált. Viszont a Dies irae-t befejező Amen-fúga kizárólag Levin alkotása, és ez a szekvenciának mindenképpen, de talán az egész Requiemnak is más jelleget ad. Mindennap bekopogunk Önhöz! Káposztaleves (korhelyleves) Hozzávalók: 1 1/2 evőkanál olaj vagy 2 dkg zsír, 2 dkg liszt, 1 kis fej reszelt vöröshagyma, pi­rospaprika, babérlevél, savanyú káposzta. Sötét zsemleszínű hagymás, paprikás rántást készítünk. A szükséges vízmennyiség felével vagy füstölt hús levével engedjük, fel, ezzel jól felforraljuk, es a sa­vanyú káposzta levével felönt­jük. Főzhetünk bele kolbászkari­kákat, apróra vágott savanyú ká­posztát, darabokra vágott sertés­velőt, rizst. Paprikával vagy tö­rött borssal ízesítjük. Szilvás gombóc Hozzávalók: 1 kg burgonya, kb. 20-30 dkg liszt (attól függ, mennyire lisztes a burgonya), egy evőkanál búzadara, 2 evőka­nál olaj vagy 3 dkg zsír, 1 tojás, só, 1 kg szilva. A burgonyás tésztát cipókra osztjuk, 1/2 cm vastagságúra ki­nyújtjuk, 8 cm-es kockákra vág­juk. Mindegyik közepébe egy szem szilvát helyezünk, amely­nek magvát kiszedjük, és helyé­be egy kockacukrot vagy fahéjas cukrot teszünk (készíthetjük tel­jesen ép, érett, nem kimagvalt szilvával is). A négyszög sarkait összefogjuk, és lisztes kézzel gombócokat formálunk. Sós víz­ben főzzük, amíg a gombóc fel­jön a víz tetejére, és egyet forr. T AeTimiA lísAKlífiiilz Ac '7Ciro(4ólr_

Next

/
Thumbnails
Contents