Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-11 / 239. szám

HÍRLAP, 1991. október 11., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. A festett üveglemezektől a diavideóig Könyvbemutatóval egybekö­tött szakíró-olvasó találkozóra kerül sor a hatvani Ady Endre Könyvtárban október 14-én, hétfőn este hat órától. Az est vendége Bíró Ferenc, a címben szereplő könyv szerzője. A dia­összeállítások vázlatos történe­téről szóló kötet a találkozóval egyidejűleg megvásárolható. Színköri foglalkozások A Hatvani Művelődési Ház­ban október közepétől színköri foglalkozásokat szerveznek, ahol a tervek szerint beszédtech­nikai, illetve helyzetgyakorlatok, tréningek követik egymást. A kurzus a jelentkezők számától függően indul, Bóna Tibor költő vezetésével. Az érdeklődők az intézményben kaphatnak bő­vebb felvilágosítást. Lőrinci modellezőknek Október elejétől újra indult a lőrinci Magvető Könyvtárban a modellező szakkör. Legköze­lebb október 18-án, pénteken 16 órakor találkozhatnak a tagok. A foglalkozást ezúttal is Tóth Gábor vezeti. Gazdaköri találkozó A tejtermelő szarvasmarha­tenyésztésért aggódó szakembe­reket váiják Hatvanban a BŐS 60 Kft. és a helyi Nagyváthy Já­nos Gazdakör közös szakmai rendezvényére október 15-én, kedden délután 13.30 órakor a városi Ady Endre Könyvtárba. A fórumon előadás hangzik el a szarvasmarha-tenyésztés hely­zetéről, a tenyészértékbecslés módszereiről, valamint a BOS- GENETIC Kft. tenyésztési cél­kitűzéseiről és eredményeiről. Szó lesz továbbá az újfajta szak­mai szolgáltatásokról is. A tájé­koztatókat szakmai konzultáció követi. Bővülő szolgáltatások — mérséklődő kereslet Petőfibányán az utóbbi hóna­pokban egymás után nyitották meg a különböző kereskedelmi egységeket. így a pásztói köz­pontú Merval Kft. egy élelmi­szerboltot, majd egy rövidáru üz­letet alakított ki a korábban a lő­rinci áfész által üzemeltetett ABC helyén. A tervek szerint az épületben szeretnének egy mű­szaki részleget is létrehozni. Ugyancsak új üzletnek számít a volt Fény vendéglő helyén kiala­kított diszkont áruház, amelyet a helyi illetőségű Nap Kft. üzemel­tet. A kínálat tehát bővül. A gond csupán az, hogy a településen — a növekvő munkanélküliség mi­att — a kereslet minimális, s a jö­vőben várhatóan tovább csök­ken. M ájer Sándorné nevét jól ismerik Hatvanban, az 1. Számú Postahivatalban. A ked­ves, idős hölgyet a közelmúltban búcsúztatták kollégái, nyugdíjba vonulása alkalmából. Mivel hosz- szú éveken keresztül a hivatal hírlaposztálya élén dolgozott, s sokat segített lapunk terjesztésé­ben is, mi is szerettük volna mun­káját személyesen megköszönni. Találkozásunkkor így emléke­zett a pályakezdésre és az azt kö­vető esztendőkre. JXem hagyom magam elfelejteni” — 1956-ban érettségiztem közgazdasági szakközépiskolá­ban. Az őszi forradalmat köve­tően azonban megszakadt az el­ső munkaviszonyom, s csak ’57 májusában tudtam újra elhelyez­kedni. A pásztói postára kerül­tem, ahol jóformán mindennel foglalkoztam. 1982-ben Hat­vanba költöztünk a családdal, s ekkor kerültem a helyi hivatal hírlaposztályára. Itt tizenhárom kézbesítő, hét hírlapárus és az osztályon dolgozók munkáját koordináltam. Körülbelül hu­szonöt emberrel tartottam napi kapcsolatot. — Ön végigkövette lapunk át­alakulását, s arról is pontos ada­tokkal rendelkezik, miként fo­gadta a hatvani olvasóközönség a változást... — Az adatok szerint népsze­rűbbé vált a Hírlap az elődjénél, a Népújságnál. Jelentősen nőtt az előfizetők száma is. Igaz, az áremelések rendszerint meg­akasztják ezt a kedvező folyama­tot, de ez általában átmeneti jel­legű megtorpanás. Én olvasó­ként is elégedett vagyok az újság­gal. Sokkal színesebb, érdeke­sebb lett. — Milyen érzés nyugdíjasként élni? — Nagyon jó, bár most még úgy érzem, mintha csupán sza­badságon lennék. Ez nem is cso­da, hiszen három éve nem pihen­tem. Negyvenhat nap szabadsá­gom maradt bent. Egyébként nem fogok unatkozni, mivel csa­ládi házban élünk, és épp elég tennivaló akad. Az unokáimra is több idő jut. Ettől függetlenül már a búcsúzáskor megmond­tam a kollégáknak, hogy nem ha­gyom magam elfelejteni. Rend­szeresen benézek ezután is a hi­Betegápolás! tanfolyam A Magyar Vöröskereszt távtanulási akciójához csatlakozva a hatvani vöröskeresztes szervezet vá­rosi vezetősége megszervezte a házigondozási és betegápolási tanfolyamot. Az első foglalkozást már tegnap megtartották Hatvanban, a Szálkái út 8. szám alatt, a volt Hazafias Népfront helyén, de az érdeklődők még jelentkezhetnek a városi Vöröske­resztnél. Elsősorban a munkanélküliek részvételére szá­mítanak, akik a gyakorlatban is hasznosíthatják az ismereteket. Ugyanis aki a tanfolyamot elvégzi és sikeres vizsgát tesz, arról igazolást kap. Ez pedig feljogosítja a családtagok ápolásán kívül mások gondozására is, s vállalhat ilyen munkát. A tanfolyam egyébként a televízióban az 1-es csa­tornán december 17-ig tart, az ehhez kapcsolódó műsor minden kedden 8.30-tól 8.50-ig látható. A Hatvan Városi Vöröskereszt közben minden héten, a csütörtöki napon konzultációkat tart a kurzus anyagából a Polgári Kör helyiségében, délután 2 órától 4 óráig. Száztíz pályázó a hatvani portrébiennálén Széljegyzet a készülő tárlat elé Ezen az őszön lesz húsz esz­tendeje, hogy az egykori hatvani művelődési házban, a Horváth Mihály úton, megvetette lábait a képzőművészeti kultúra. A hód­mezővásárhelyi Tornyai János Múzeum nagy értékű remekmű­veiből összeállított kiállítási anyagot az intézmény két klub­termében mutattuk be, élénk kö­zönségsiker közepette, majd hosszú időn át itt zajlottak le a „keresztségben” a Hatvani Galé­ria nevet nyert intézmény rend­szeresen ismétlődő kiállításai. Ennek során — a fiatalok, a fel­törekvők mellett — bemutatkoz­hattak a magyar képzőművészet olyan nagy mesterei is, mint a kö­rünkből már sajnálatosan eltávo­zott Barcsay Jenő, Borsos Mik­lós, Mikus Sándor, vagy a máig alkotó Kurucz D. István, Somo­gyi József, Kiss István. Ám a derékhad, s vele az alföl­di iskola realista szemléletű fes­tői, szobrászai szintúgy otthonra leltek az említett termekben, 1981-től pedig az önállósult, im­már saját otthonába költözött Hatvani Galériában, amely — folytatva az építőmunkát — az egyéni bemutatkozások mellett váltakozva otthont nyitott előbb a Magyar tájak című festészeti, majd páratlan években az Arcok és sorsok című portrébiennálék- nak. Ezek pedig megmozgatták az egész ország művésztársadal­mát, s díjnyerteseink között tart­hatjuk számon a természetelvű képzőművészeti kultúra olyan mestereit, mint Német József, Vecsési Sándor, Szurcsik János, Patay László, Fazekas Magdol­na, Kirchmayer Károly, Kelemen Kristóf, vagy amilyen az újabb utakat járó Kádár János Miklós, Somogyi József, Kiss Nagy And­rás. Persze, a szívhez és értelem­hez egyaránt szóló mestermun­kák bizonyos szakmai körökben nem voltak népszerűek. S e he­lyeken a valóságtól elvonatkoz­tatott, különböző izmusokat kérték számon a Hatvani Galéria vezetésén, ilyesféle uniformizá­lásra uszítva egyben a művelő­désügy központi, illetve megyei szerveit. Varietas delectat — mondja a latin közmondás —, s merthogy ennyit még megtanul­tam a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban szeretve tisztelt Szathmáry Lajos tanáromtól, maradtunk „a változatosság gyö­nyörködtet” alapelvnél. És mi­ként a nyáron meghirdetett VIII. országos portrébiennálénk iránt tanúsított érdeklődés, a száznál több pályázó és a kiállítandó mű­vek minősége, sokasága is tükrö­zi, érdemesek vagyunk a művé­szek bizalmára, hűségére. Ami persze, jóval többet ér, mint az ítészek ájuldozása a legváltoza­tosabb absztrakciók, a nonfigu­ratív és „öcsikéi” előtt. De ez ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy tagadnám létjogukat. A megnyi­latkozásbeli esélyegyenlőséget ugyanis mindennél demokrati- kusabbnak, fontosabbnak íté­lem. Moldvay Győző Kemény téli hónapok előtt Segítség a rászorulóknak A Máltai Szeretetszolgálat hatvani szervezetének tagjai már a kemény téli hónapokra készül­nek. Állandó gyűjtőhelyükön naponta fogadják az adományo­kat, hogy aztán hétfőn délutá­nonként 4-6 óráig szétosszák azt a rászorulók között. Fekete Jó- zsefnétől, a szervezet egyik akti­vistájától megtudtuk, hogy most leginkább a meleg téli holmikra, s elsősorban használható lábbe­likre lenne szükség. A ruhákat, a konzerveket, s az egyéb tartós élelmiszereket igye­keznek az egyedülálló idősek, a nagycsaládosok, valamint a gyermeküket egyedül nevelő szülők között elosztani. Az igaz­ságos megoldás érdekében a he­lyi családsegítő központtól, az óvodák, illetve az iskolások veze­tőitől kértek és kaptak olyan név­sort, amelyen a leginkább szű- kölködők nevét és címét tüntették fel. Október elején az idősek vi­lágnapja alkalmából a védőnői hálózat segítségével a házi gon­dozottaknak juttattak el egy-egy élelmiszercsomagot. A szervezet továbbra is kéri az adakozó állampolgárokat, a vál­lalatokat és az intézményeket, hogy lehetőségeikhez képest se­gítsék a nemes ügyet, hogy a tél beköszöntővel enyhíteni tudja­nak a szegényebb rétegek megél­hetési gondjain. Egyesületi kirándulás Ausztriába A hatvani Ratkó József Köz- művelődési Egyesület október 18-19-20-án kirándulást szervez Ausztriába. Az első nap estéjén a győri Kisfaludy Színházban megtekintik Németh László Szé­chenyi című drámáját. Másnap egy Burgenland tartománybeli kiránduláson vesznek részt, majd az utolsó napon Bécs neve­zetességeivel ismerkednek a résztvevők. Hívogató... ...a szösz-mösz körbe Hatvanban a városi gyermek- könyvtár hagyományápoló já­tékdélutánokat szervez 1-2. osz­tályos gyermekeknek, amelynek keretében hozzáértő pedagógus irányításával szeretnék bővíteni a kicsik ismereteit a népkölté­szet, népművészet témában. A népmesék, mondókák, találós kérdések, népi játékok, babo­nák, népszokások nyújtotta be­szélgetési témákból kiindulva — minden alkalommal — „szösz- mötölnek” is a résztvevők, azaz megismerkednek a gyékényezés, nemezelés, fonás, bőrözés, gyöngyfűzés fortélyaival. A foglalkozásokra minden hétfőn 15.30-tól 17 óráig kerül sor Molnáráé Püski Irén peda­gógus irányításával. Az érdeklő­dők a 11-447-es telefonon, vagy személyesen a gyermekkönyv­tárban kaphatnak bővebb felvi­lágosítást. Repedezik az új ravatalozó Rőzsaszentmártonban a nyár folyamán készült el az új ravatalozó. A beruházás megközelítőleg 2 millió fo­rintba került. Távolról úgy látszik, pontos munkát vé­geztek a kivitelezők, azon­ban közelebbről szemlélve az épületet, jókora repedé­seket fedeztünk fel a fala­kon. A csapadékos időjá­rás, majd a tél beköszönté­vel minden bizonnyal to­vább romlik az újonnan át­adott létesítmény állaga. A hiányosságokra egyébként a helyiek hívták fel a figyel­münket, s ők kérték azt is, hogy adjunk helyet lapunk­ban észrevételüknek. Mi ezt megtesszük, a felelős­ség megállapítása azonban már nem a mi dolgunk. (Fotó: Perl Márton) Hatvan patinás épületei A városi tűzoltóság A Hunyadi tér 19. sz. alatt áll a városi tűzoltóság 1928-ban épí­tett, azóta felújított, kibővített emeletes épülete. Áz épületet, mint a Hatvani Önkéntes Tűzol­tóegylet székházát, Hiding Gyu­la parancsnok (a Magyar Orszá­gos Tűzoltószövetség elnöki elő­adója, kormányfőtanácsos) kez­deményezésére építette a hatva­ni Ring cég. Az építést 1927 őszén kezdték meg, és 1928. szeptember 8-án avatták fel az impozáns építményt. A Hatvani Önkéntes Tűzoltó­egylet az 1885 elején történt hat­vani nagy tűzkatasztrófa után — az év márciusában — alakult meg. Elnöke Csépány Géza ügy­véd. Az egyesületi élet 1886. március 7-én vette kezdetét, ek­kor választották főparancsnokká Kolozsváry László járásbírót, helyettese Csépány Géza lett. Az egylet orvosa: dr. Gráf Fülöp. Állandó éjjeli tűzőrt tartottak a városháza „őrtanyáján”. A fecs­kendőket a városháza mellett, az ún. „régi bikaistálló” helyén épült házban (korábban a város kútja mellé állított fabódéban) tárolták. A képviselő-testület egy begyakorlott tűzoltót is al­kalmazott 125 forint fizetéssel, és egy nagyobb meg egy kisebb kézi tűzifecskendőt szerzett be. A két szerkezet 1500 forintba került, az új fecskendők haszná­latára két budapesti tűzoltó ok­tatta az egylet tagjait. A község 1888-ban tűzrendészed szabály­zatot alkotott. Kolozsváry halála után Csépány Géza lett az egylet főparancsnoka. 1905. július 5-én szervezték át az egyletet, a főpa­rancsnoka Hiding Gyula lett, az alparancsnok pedig Lénárd Béla jegyző. (Csépány Gézát ország- gyűlési képviselővé választot­tak.) Hiding Gyula több mint 32 évig volt főparancsnoka az egy­letnek, érdemeiért 1933-ban emléktáblát kapott a tűzoltólak­tanya falára. Áz emléktáblát a közelmúltban restaurálták, pár hónapja ismét az eredeti helyén láthatjuk. Az egylet számos dijat nyert a különböző tűzoltóverse­nyeken, tagjai helytálltak a tűz­vészeknél és árvizeknél egya­ránt. A tűzoltólaktanyát 1987 júli­usában kezdték felújítani, 1988. szeptember 20-án adták át a ki­bővített, korszerű, ízléses épü­lettömböt (Hatvani Napló, 1989.7. sz.). Á rekonstrukciót és a 120 négyzetméteres új épület­részt 1985-ben tervezte &z Agro- ber. A Nógrád Megyei Építőipa­ri Vállalat, majd a Hővill salgó­tarjáni leányvállalata, később egy építő gmk végezte a kivitele­zést 17 millió forint költséggel. A munkákban Lengyel Tamas pa­rancsnok irányításával a szemé­lyi állomány is részt vett, félmil­lió forintra tehető társadalmi munkát végzett el. Az épület je­lenlegi állapotát és az eléje kiállí­tott ódon kocsifecskendőt (ké­szült Köhler István budapesti tűzoltószergyárában) szemlélteti id. Demény-Dittel Lajos fotója. Demény-Dittel Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents