Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám

EGER ÉS KÖRZETE HÍRLAP, 1991. Farkas Zsuzsanna önkor­mányzati képviselő szeptember 12-én csütörtökön fogadóórát tart a polgármesteri hivatalban (Eger, Dobó tér 2.1/2.). Délután 15-18 óráig váija választóit ügyes-bajos problémáikkal. Tükröm, tükröm Ki hinné, hogy nemcsak mi le­hetünk szépek a tükörben, ha­nem ez a köznapi használati tárgy is lehet különlegesen szép. Az egri illetőségű, de Budapes­ten élő Prokop Igor iparművész különféle tükröket állított ki a Megyei Művelődési Központ­ban. Ezek a tárgyak hol a század­elő szecessziós hangulatát idé­zik, hol pedig éppen egy mai mo­dem vagy épp rusztikus beren­dezésű lakásba kívánkoznak. Szeptemberben még érdemes megtekinteni őket. Finn kórus koncertje Egert testvérvárosai közül ta­lán a legrégibb kapcsolat a finn­országi Porihoz fűzi. Kulturális delegációk váltották egymást már az elmúlt években is. Ezúttal szeptember 6-án, este 6 órakor az MMK-ban a Pórin Työv Aen Naiskuóró női kórus ad hangver­senyt. Mivel az előadást az alka­lom szülte, így minden érdeklő­dőt (belépődíj nélkül) szeretettel várnak. Mikor láthatjuk a Kepes- gyűjteményt? Akármennyire is magasra csaptak az indulatok egy időben a Kepes-gyűjtemény elhelyezése körül, manapság a szakemberek és laikusok egyforma érdeklő­déssel várják a nemzetközi hírű képzőművészeti kiállítás meg­nyitását. Mint az önkormányzati hivatal művelődési irodájától megtudtuk, jelenleg még az épü­let belső termeit az Iparművésze­ti Főiskola szakembereinek út­mutatásai szerint festik, ezután helyezik el az installációt (para­vánokat, tárlókat). Remélik, hogy az eredeti tervek szerint, te­hát szeptember végén, október elején a nagyközönség elé tár­hatják Kepes György már hóna­pok óta Egerben lévő munkáit. Hiányzik a szűrőberendezés Miért folyt sötét víz a csapból? Bár a nap változatlanul sütött, mégis bosszúsan kezdődött a szeptember a Napsugár utca la­kóinak az elmúlt hét végén. Va­sárnap bamásfekete színű víz folyt a csapból, amelyből inni egyáltalán nem volt tanácsos. A jobb érzésű szülők gyermekei hétfőn fürdetlenül mentek isko­lába, mert a fürdőkádak alján apró, fekete homokszemek gyűl­tek össze. A emberek tehát mél­tán háborodtak föl, s még na­gyobb volt a meglepetésük, ami­kor kiderült, hogy csak a páros oldal lakóinak vízvezetéke „bo­londult meg”, az utca túloldalán lévő lakásokban minden rend­ben „folyt.” A hevesebb vérmér- sékletűek még aznap bementek az ügyeletre a Heves Megyei Vízműhöz, volt, aki a Köjált ke­reste föl egy pohár ihatatlan víz­zel. Mit mond erre Árvái János, a Heves Megyei Vízmű Vállalat üzemvezető főmérnöke? — Az a helyzet — kezdi —, hogy a déli vízmű kútjainak (amelyek ezt a városrészt is ellát­ják) mangán- és vastartalmú a vi­ze. Ez a két anyag okozza az el­színeződést. A mangánból feke­te, a vasból vörös üledék kerül a vízbe. Természetesen ezt igyek­szünk megakadályozni. Az igazi megoldás persze az lenne, ha megépülhetne az a vastalanító berendezés, amelyre a városnak szüksége van. Ennek költsége százmillió forint. Ezt az összeget az önkormányzat egy február­ban benyújtott pályázattal kí­vánta megszerezni, tudomásom szerint ezt a kormány elutasítot­ta. Egyelőre tehát nincs rá pénz. — S mit tesznek addig a víz tisztításáért? — Rendszeresen mosatnunk kell a csöveket, hogy a lerako­dott üledék eltávozzon a rend­szerből. Ehhez sok víz kell, ezért ezt a karbantartást főszezonban nem is tudjuk elvégezni. Emiatt a múlt héten kezdtünk hozzá az esedékes „átmosáshoz” a déli vízműnél. — S miért éppen a Napsugár utcában jelentkezett a baj? — Külön bonyolítja a helyze­tet, hogy a Napsugár utcában egy fő- és egy mellékvezeték van, egyik a páros, másik a páratlan oldalon. A munkálatok során a víz iránya megváltozott, s a mo­sás következményeként a főve­zetékből valamennyi szennye­zett víz a mellékvezetékbe „sza­ladt”. Ráadásul ez utóbbin nin­csen tűzcsap sem, tehát nem tud­tuk kiengedni a szabadba a vizet, hanem az a lakásokban „jött” ki. Amint értesültem, már azóta a probléma megszűnt a városnak ezen a részén. — Bizonyára megérti, hogy a lakók nem örültek pont vasárnap a koszos fürdővíznek. Nem lehe­tett volna ezt előre jelezni? — Arra nem számítottunk, hogy ez ennyire látható és tapint­ható következményekkel jár. Egyébként a Köjál is megvizsgál­ta a szennyezést, a mi laboratóri­umunk is, ettől fertőzést nem le­het kapni, hiszen nem szerves, hanem szervetlen anyag került a vízbe, ami az emberi egészségre teljességgel ártalmatlan. Sajnos, ez ellen tenni többet nem tu­dunk, reméljük, hogy 1993-ra mégis sikerül megépíttetni a szű­rőberendezést. Addig féléven­ként mosatjuk a rendszert, s ez pár napig kellemetlenséget okozhat különböző helyeken. Kérjük az egriek szíves megérté­sét! Jámbor Ildikó A hangulat, a kínálat a megszokott... A Gyermek­Szabadidőközpont új éve Az új tanévben is minden ér­deklődő iskolást vár a Gyermek- Szabadidőközpont. Ismeretter­jesztő sorozataik között a kör­nyezetvédelemmel, a csillagá­szat fantasztikus világával, a ját­szóházi programokkal, gyógy­növényekkel és néphagyomá­nyaikkal ismerkedhetnek meg a gyerekek. Többfajta túraprogra­mot kínálnak, és továbbra is sok­féle szakkörbe várják a jelentke­zőket. Heti egy alkalommal tar­tanak foglalkozásokat az alábbi szakkörökben: fazekas, fotó, ke­rámia, könyvbarát, modellező, természetgyógyász, néptánc, társastánc, gyógynövénygyűjtő. Ugyancsak hetente egy alkalom­mal próbál a gyermekszínpad. Havonta egy szombat délelőttön a város vonzáskörzetében lakó gyermekek számára is találkozá­si lehetőséget szeretnének te­remteni a dekor-, a grafikai, a ke­rámiaműhelyben, a horgász-, az eszperantó, a népművész-, a szá­mítástechnikai, a természetjáró és a vegyészkörben. Az idén is indulnak angol és német kezdő és haladó tanfolyamok, társas­tánc kezdő és haladó, valamint szabás-varrás kurzusok. Új kez­deményezéseik egyikével a nehe­zebb tárgyak tanulását szeretnék segíteni. Az 5. osztályos gyere­keknek matematika-felzárkóz- tató, a 7. osztályosoknak fizika, az elsős középiskolásoknak ké­mia-felzárkóztató foglalkozáso­kat indítanak. A szakkörök és tanfolyamok részvételi dijáról és az egyéb tud­nivalókról a „ház” portáján ad­nak felvilágosítást. Személyesen és telefonon is az érdeklődők rendelkezésére állnak. NA PTÄ P. Eger vendégei csángó népviseletbe öltözötten (Fotó: Perl Márton) Tíz gyerek Moldvából Mint ismeretes, egy, a főváros­ban működő piarista alapítvány meghívására a pápalátogatás al­kalmából ötszáz csángó magyar fiatal tartózkodott hazánkban. Ez a Románia belső területén, Moldvában élő, különösen elszi­getelt helyzetben levő katolikus népcsoport kisközösségeiben megőrizte magyarságát, a ráne­hezedő nyomás ellenére is. Mél­tán igénylik azonban a törődést és a figyelmet részünkről. A gye­rekeknek a magyarországi ven­dégeskedés a magyar nyelvvel, az anyaországi kultúrával való szembesülést is jelentette. A Szentatyával való személyes ta­lálkozás után a csángó fiatalok „szétszóródtak” az országban, s a nagyobb városok önkormány­zatának vendégszeretetét élvez­ték. így került augusztus végén három napra Egerbe tíz fiatal, hat lány és négy fiú. Azóta már a múlt héten haza is kísérték őket a Szered folyó melletti Diószeny (Gioseni) községbe, ahol igen szerény körülmények között él­nek, román iskolába járnak. A kislányok nem riadtak vissza a szerepléstől, amikor augusztus 23-án a várbeli Gárdonyi-ün­nepségen megkérték őket arra: dalaikból mutassanak be néhá­nyat az ittenieknek. Azokat a népdalokat énekelték, amelyek számukra generációk óta a fenn­maradást, a nyelvi továbbélést is jelentették. Egyet, a legismertebbet leje­gyeztük. Aki ott volt ezen az al­kalmon, annak még a dallam is a fülében cseng, és nem felejti el egykönnyen... „Csángó magyar, csángó ma­gyar,/ mivé lettél csángó ma­gyar?/ Ágról szakadt madár vagy te,/ elveszejtve, elfelejtve./ Egy pusztából kerekedtél,/ me­lyet országnak neveztél./ Most se országod, se hazád,/ Csak az úristen gondol rád./ Idegennyel beborítnya,/ ... papocskák nya­kadon./ Nem tudsz kinek ... gyónni,/ anyád nyelvén imád­kozni./ Jaj istenem, hová let­tünk/ gyermekeink, s mi elve­szünk,/melyet apáink őriztek,/ elpusztítják szép nyelvünket.” (ji) Hármas ikrek Egerben Dóra, Viktória és Krisztina Az orvosok emlékezete sze­rint tíz éve nem volt Egerben ha­sonló sikerrel végződő hármas ikerterhesség: az elmúlt héten, augusztus 28-án, szerdán Fülöp- né Szívós Katalin három kislány­nak adott életet Egerben, a Markhót Ferenc Megyei Kórház szülészeti osztályán. A három kisbabát császármetszéssel emelték ki. Az első 13 óra 16 perckor, a második 13 óra 18-kor és a harmadik 13 óra 20 perckor született. Dr. Donkó András fő­orvos és dr. Tárczy Csaba ad­junktus segítették világra a há­rom csöppséget, akik 36 héten át tartózkodtak az anyaméhben. Dóra 2 kilogramm 20 deka, Vik­tória 2,40, és Krisztina ugyan­csak 2,20 kilogramm súlyú. Bár édesanyjuk már tíz nap után el­hagyhatná a kórházat, a kicsikre várnia kell, míg azok el nem érik a bűvös 2,5 kilogrammos súlyha­tárt. Fülöp Lászlóék családja egyébként egri, s bár bátran vál­lalták a három gyermeket, jelen­leg még albérletbe vihetik őket haza. Elhangzott az Országházban... Miért várjuk nehéz szívvel a szüretet? Vissza-visszatérünk a közelgő szüret kérdésére, mert már ta­valy is sok problémát okozott. Most is biztatóak az előjelek a termést illetően, viszont kevésbé a piaci helyzet szempontjából. Ezúttal megyénk országgyűlési képviselőjének, Kelemen József­nek napirend előtti hozzászólá­sát adjuk közre, amely szeptem­ber 3-án hangzott el. A honatyák figyelmét a szőlő- és bortermelés ellentmondásaira hívta fel. „Ma a mezőgazdaságon belül szinte nincs olyan ágazat, amely ne lenne úgymond relatív túlter­melésben. Ha van is vevő vala­melyik termékre, az vagy nagyon mélyen áron alul vásárol, vagy csak igen későn fizeti ki a ter­mény, a termék árát. A gazdálkodónak azonban a földet kezelni, művelni kell. Eh­hez üzemanyagot, gépeket, al­katrészeket, műtrágyát, növény­védő szereket kell vásárolni. Munkabéreket kell fizetni. El vannak adósodva a gazdálko­dók. Hitelből tudnának vásárol­ni zömében, hitelt azonban alig- alig kapnak, azt is igen nagy ka­matra. Nem tudják ezért fizetni az adósságukat, az adójukat, a társadalombiztosítási járuléku­kat. Ha most, az évvége előtt 120 nappal nem kapnak segítséget, nagyon sok gazdálkodóegység felszámolásra kerül. Ennek sú­lyosak a következményei, mivel számolni kell azzal, hogy a ma még a mezőgazdaságban dolgo­zók közül a közeli jövőben na­gyon sokan kénytelenek lesznek a munkanélküliség keserű ke­nyerét enni. A következő évek­ben kétségessé válhat a jelenlegi relatív túltermeléssel szemben is az ország élelmiszerrel történő belső ellátása. Elesik az ország a mezőgazdaság által elért export­betétek nagy hányadától is. Tudom én, hogy senki sincs könnyű helyzetben, de gondol­ják csak meg, tisztelt képviselő- társaim, ekkora bizonytalanság­ban hogyan lehet gazdálkodni? Ha emlékeznek még rá, az elmúlt év hasonló időszakában inter­pellációt nyújtottunk be Szarvas Béla képviselőtársammal az eger-mátravidéki történelmi borvidék szőlőfelvásárlása tár­gyában. Értünk el némi ered­ményt, de akkor én úgy gondol­tam, hogy ágazati szinten egy év alatt történnek olyan intézkedé­sek, amelyek ebben az évben könnyebbé teszik a szüret előtti várakozást. Igaz, azóta a pénz­ügyminiszter és a földművelés- ügyi miniszter személye is megvál­tozott. A szőlő- és borágazatban dolgozó szakemberektől hallot­tam olyan véleményt, hogy ha nem történik megfelelő gazdasá­gi intézkedés, a jelenlegi (várha­tóan „ sajnos ”jó) termés felét nem tudják felvásárolni. Mi ennek az oka ? Gergátz miniszter úr a múlt heti keddi interpellációra adott válaszában részletes elemzéssel szólt a szőlő- és borágazat hely­zetéről. Mondta többek között: „a borászok zömét az eladóso­dottság, likviditási gondok jel­lemzik, és ezeknek elsődleges oka a piacvesztés”. Az eladósodottság egyik oko­zója, hogy a boripari szakágazat működéséhez szükséges állami vagyont egy korábbi hibás dön­tés a bankoknak adta. A zömé­ben állami tulajdonban lévő bo­ripari ágazat a nagy kamatterhek és nagy törlesztések visszafizeté­se miatt képtelen talpon marad­ni. Igaz, ma vannak gondok az értékesítéssel, de én optimista vagyok. Bízom abban, hogy ke­leti szomszédunknál rendeződik, stabilizálódik a helyzet, és újból jó, korrekt üzleti kapcsolataink lehetnek. Éppen ezért nagy hiba volna most azt mondani, hogy sok a szőlő, vágjuk ki a felét, és megoldódik a termelési válság. Igen, és újból munkanélkülivé válik sok tízezer ember. Nem, ez nem lehet a megoldás. Gergátz miniszter úr volt szí­ves mondani, hogy a kormány előtt is ismertek ezek a problé­mák, és e témakörben készített kormány-előteijesztés tervezetét a gazdasági kabinet az elmúlt hé­ten pénteken másodszor tárgyal­ta, s előreláthatólag az e heti kor­mányülés elé kerül döntésre. Én személy szerint — mondhatom ezt a szőlőtermelők nevében is — bízom a kormány felelős dönté­sében. A magyar mezőgazdaság igen nagy értéket képvisel. Kérem, hogy segítsenek ezt a nagy érté­ket megőrizni és gyarapítani!”

Next

/
Thumbnails
Contents