Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-30 / 229. szám
HÍRLAP, 1991. szeptember 30., hétfő HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Előadás a múzeumban A Hatvány Lajos Múzeum baráti köre összejövetelt rendez október 1-jén, kedden 17 órai kezdettel a múzeum előadótermében, ahol Németi Gábor, az intézmény igazgatója tart előadást Hatvan földjének lakói az állam- alapítás előtt címmel. Új körorvos Horton A hord önkormányzat pályázatot hirdetett az új körzeti orvosi státusz betöltésére. A kitűzött határidőig 12 pályázat érkezett be. Az előzetes elbírálás, majd a személyes meghallgatás után négy orvos felelt meg a követelményeknek. Az új körorvos személyéről az október 9-én tartandó testületi ülésen szavazással döntenek majd a képviselők. Itt említjük meg azt is, hogy a népjóléti minisztériumtól pályázat útján 100 ezer forint összegű támogatást nyert el az önkormányzat, timely összeget az egészségügyben felhasználható számító- gépes rendszer megvásárlására fordítanak. Tehetséggondozó szakkörök A TIT Hatvani Szervezete a Bajza József Gimnáziummal közösen október közepétől tehetséggondozó szakköröket indít azon nyolcadikos tanulók számára, akik az előző két tanévben ötös érdemjegyet szereztek kémiából, fizikából, valamint biológiából. A szakköröket — amelyek egyben a középiskolai eredményes felvételihez is segítséget nyújtanak — középiskolai tanárok vezetik majd. A szervezők felhívják a figyelmet, hogy a kurzusokra vidéki diákok jelentkezését is várják. Lőrinci programok Lőrinciben a helyi könyvtárban október 3-án, csütörtökön 16 órakor találkozhatnak ismét a nyugdíjas olvasók klubjának tagjai. Az évadnyitó találkozón az elkövetkező hónapok programjait tervezik meg, majd közösen zenét hallgatnak a résztvevők. Kiállítások a Hatvani Galériában Fuggerth J. Ferenc tűzzománcai Fuggerth J. Ferenc tűzzománcai a mesterségbeli tudás és a képzelete által teremtettek művészete: fantázia, valóság és a bennük létrejövő érzésrezonancia tükörfénye. A felületi, faktrális kérdések épp úgy érdeklik, azaz mesterségének-művészetének alapkérdései, de nem „felületesen” foglalkozik ezzel, hanem alaposan, mélyrehatóan... Műveinek színhatásai és formai megoldásai, ha olykor töredékeket mutatnak is a teljességből, a léttörmelékeket teszik szívnek és szemnek áttetszővé: a tüzes zománcszín-ámyalatok mögül átsejlik régi korok áhítata. Miként jelenünkben a múlt emlékei ott lüktetnek, akként mozog a felület, amit ritmikai, színdinamikai eszközökkel ér el. A mozdulatok és elmozdulások, a transzfigurációk kép/let/ei érdeklődésének „tárgyai” — és az emberi élet konfliktusainak „dialektikája”. Mintha madártávlatból szemlélnénk magunkat is, jelekké alakítja alak-másainkat, városok körvonalai vetítődnek egymásra és egymás mellé. A zománc tüzes színei, egymás alól áttetsző márvány- változatai segítik a különböző síkok egyidejű bemutatását. Lírai ihletettség jellemzi nem csupán a Bika és angyal sorozatában, mely éppen e sorok írójának verseskötetcíméből a „bika” variációkat ragadja ki és erősíti föl. Filozófiai készséggel. A konkrét levelek is képzeletbeliekké válnak — s az egyediből az általános érvényessége bontakozik ki. Életterünk látványelemei villognak váltakozóan bennük-ben- nünk. Dr. Kelényi István Almási Gyula Béla elmékkiállításáról Régen nincs már közöttünk, de a hódmezővásárhelyi képzőművészeti kultúra organizátorként és festői életművét tekintve is őrzi Almási Gyula Béla nevét, munkásságát. Erre utal az a tény, miszerint a múlt héten dr. Dömötör János, a Tornyai Múzeum igazgatója a Hatvani Galériában nyitotta meg a jó tíz esztendeje elhunyt festő emlékkiállítását, jelentős mértékben tágítva azt a kört, amelyet Heves megyében a vásárhelyi művészéletből eddig megismerhettek. Almási nem tartozik az emocionális erővel kitörő, forradalmi típusú festők sorába. De makói indíttatása, majd Vásárhelyen megélt évtizedei mindenképpen tágították az alföldi iskola jellegzetes eszköztárát, bővítették az ecsetért kiáltó történések körét, illetve a bennük megjelenő parasztemberek arcképcsarnokát. Ilyen szempontból kiemelkedő műként idézhetjük meg „Válaszúton” című vásznát vagy akár a „Szalmahordót”, amelyek egy-egy megindító mozzanatot emelnek ki a festő környezetének szegényparaszti, küzdelemmel terhes világából. De a táj is e miliő emberéhez viszonyul, miként ezt leginkább a „Boglyák”, a „Ködös idő”, vagy a „Kora reggel” prezentálja legéletesebben. Almási Gyula Béla Hatvanban most látható kiállítása ilyenformán fontos adalék a vásárhelyi törekvések teljesebb kifejezésbeli megjelenéséhez, megítéléséhez. Vonatkozik ez figurális műveire épp úgy, mint már idézett kompozícióira, amelyek általában visszafogott színekkel és ecsetkezeléssel áldoznak a természet tájelemeinek éppen úgy, mint a paraszti élet bennük megjelenő, subába rejtezett, vagy ne- héz_ munkaeszközökkel birkózó emberének. Örülünk tehát, hogy a vásárhelyi piktúra szinte feledésbe hullott egyénisége Hevesbe, közelebbről Hatvanba is elérkezett, s egyre inkább tartós folyamattá válik ez a jelenség, a Tornyai János Múzeum pedig törlesztett valamit az Almási Gyula Béla művészetének népszerűsítésével kapcsolatos adósságából. Mellesleg: a nagy mesterek is csak úgy azonosíthatók önmaguk valós értékeivel, ha ismeijük, tudjuk, hogy honnan és kik közül indultak. (moldvay) * * * A fentebbi két művész kiállítása egyidöben tekinthető meg a galériában. A város patinás épületei... A gombospusztai barokk major Kevés a pénz vetőmagra A Hatvan északi határában levő Hatvan-Gombospusztán láthatjuk az 1762 táján épített Gras- salkovich-majort. A major építésében szerepe lehetett J ung József építésznek. A majorság és a hatvani kastély kiszolgáló épületei hasonló vonásokat mutatnak. A XVIII. századi épületek hármas udvaron helyezkednek el. A téglalap alaprajzú major sarkain egy-egy alápincézett őrház állott, ezeket kupolaszerű zsindelytető fedte. Az őrházakból kettő ma is megvan. A hármas udvar északi udvara lovak, a déli udvar szarvasmarhák tartására, a középső udvar pedig szemes- és szálastakarmány tárolására szolgál. Az épülettömb barokk, „U” alakú telepítésű. A hosszoldalon az is- tállorész, rövid oldalain pedig a cselédlakások vannak. A két „U” alakú építmény között épült a magtár, mely 2+1 + 4+1 + 2 tengelyes épület. A teteje fazsindelyes nyeregtető, melynek vége északon és délen „lekontyolt”, a magas, hullámos oromzatú részeknél „vápázott”. Az épület egytengelyes részei egyenletesek, hullámos orommal. Belsején a pillérek a földszintről indulnak ki, ahol a mennyezetet faoszlopokon nyugvó gerendák tartják. Az emeleten szintén gerendás famennyezet van és ívekkel áthidalt 10 db támaszköz. A majorságot barokk kőfal veszi körül. Az út felőli oldalon három barokk kőkapu van, két-két szoborral, melyek lovakat, szarvasmarhákat és aratókat ábrázolnak. A kőlovakkal díszített Csikó-kapun kétszeres pilaszterekkel díszített pilléreken állnak a mellső lábukon ágaskodó, címert tartó lovak figurái. A kapuívet zsindelyes fagerenda hidalja át. A középső, ún. Tóth- kapun a pillérek hasonlóak a Csikó-kapuéhoz. Rajtuk hosszú hajú, szakállas, kalapos férfialakok szobrai. Hátukon kéveköteg látható, kezükben kasza. A pillérek között gerendán nyugvó zsin- delytetőcske. Jobb oldalán személybejárat, szintén gerendás zsindelyes zárórésszel. A harmadik kapu már ismerős pillérein tehenek szobrai állnak. A majorságnak értékes emléket állít id. Demény-Dittel Lajos fotója. A nagygombosi borház pincéjének és földszinti részének építését 1872-ben kezdte meg a Deutsch család, 300 kh szőlő területén. A jelenlegi nagy termet 1907-ben építették rá, ebben Ady Endre is megfordult Hatvány Lajos vendégeként. (Hírlap, 1991. szeptember 3. 5. p.) Az épületegyüttes a két világháború között a Legány Ödön vezette hatvani növénynemesítő telepé volt, jelenlegi használója a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága. Demény-Dittel Lajos Heréden, a Hatvani Mezőgazdasági Szövetkezet vetőmagelőállító üzemében ezekben a napokban teljes a nagyüzem. A borsó tisztításával már végeztek, nagy részét ipari célokra szállították. A többi tisztítását a növénytermesztési ágazatok számára szolgáltatásként végzi az üzem. Amint Kepes Eszter telepvezetőtől megtudtuk, az idén a szövetkezetekben igen kicsi volt a borsó vetésterülete, a betakarított mennyiség a tavalyinak csupán a fele lett. — Sajnos, az a helyzet, hogy a téeszeknek egyre kevesebb a pénze a vetőmagvakra — hallottuk a telepvezetőtől. — Ez az üzem Hatvant, Nagykökényest és Herédet látja el. Régen sok más megrendelőnk is volt, ám jelenleg olyan a piac, hogy a sajátunkon kívül alig-alig végzünk tisztítást megbízás alapján. Szegények a gazdaságok, és a vetőmag vállalattól is kevesebb az igény. Most az őszi búzával foglalkozunk, hiszen az optimális vetési időszak szeptember 20-tól október 20-ig tart. A MAGRI- A-n keresztül tisztítunk eladási célra, de az idén ebből is kisebb a mennyiség. Ezenkívül a Tszker- rel és több kft.-vel vagyunk kapcsolatban, de a megrendelés az e- lőző éveknek töredéke mindössze. Négy megye módszertani központja A nevelők szemléletén múlik... Bábfoglalkozás az alsó tagozatban A hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola az észak-magyarországi régió módszertani központja. Hogy mit is takar e megállapítás? Nos, nem kevesebbet, mint hogy itt évek óta igen sikeresen alkalmazzák az „értelem- és képességfejlesztő programot”, azt a metódust, amely tulajdonképpen az ismert Zsoínay- módszer kiteljesített változata. Vagyis nemcsak az anyanyelvi ismereteket, a magatartáskultúrát, a viselkedésfomát oktatják korszerű módon, hanem valameny- nyi tantárgyra kiterjesztették. A sikert az is bizonyítja, hogy számos iskola pedagógusai jönnek ide tapasztalatcserére, bemutatótanításokra, s az idén nyáron már továbbképzést is tartottak Hatvanban. Réz Ferenc igazgatóval és Ja- godics István ügyvezető igazgatóval beszélgettünk a kezdetekről. Réz Ferenc: — Hogy mindez megvalósulhasson, kritériuma volt, hogy évek óta példaértékűen alkalmazza az iskola az értelem- és képességfejlesztő programot. S mindez nem elsősorban a tárgyi feltételek függvénye, sokkal inkább a pedagógusok szemléletén múlik, a gyerekekhez való viszonyukon. Ámikor mi elkezdtük a programot, felszereltségben az átlagiskola alatt voltunk. Hiányzott hat tantermünk, a tornatermünk. Amíg az aulában tornáztak a gyerekek, fönt a sarokban néptáncóra volt... Most már nem panaszkodhatunk: van tornatermünk, báb- és tánctermünk, számítástechnika tantermünk, a kiscsoportos képességfejlesztő munkához adottak a feltételek. — Jelenleg hány osztályt oktatnak e módszerrel? — Négy párhuzamosat, elsőtől negyedikig, tehát nyolcat. Közülük egy enek-zene tagozatos is. — Ez még meglehetősen ritka dolog a megyében, kevéssé propagált. Hogyan is szerveződött a központ? Jagodics István: — A régióhoz négy megye tartozik: Heves, Nógrad, Szolnok, Borsod. A megyei j>edagógiai intézeteknek küldtünk információs levelet, hogy kezdetben három alkalommal előadásokat, bemutatóórákat tartunk az érdeklődő nevelőknek. Jöttek is több helyről, de megvan a lehetőségünk, hogy bővítsük a kört. A nyáron azoknak a pedagógusoknak tartottunk továbbképzést, akik e szerint a program szerint akarnak tamtam. Szűkebb környezetünkben, a városban nyűt szakmai napokat is tartottunk szülőknek, tanároknak, óvónőknek. Hihetetlen nagy volt az érdeklődés, meglepődtek a "pedagógusok és a gyerekek közvetlen viszonyán. Egyébként még az „alapiskola”, a törökbálinti sem tanítja minden osztályát a képességfejlesztő program szerint. Mindig volt egy kontroliosztály a pszichológusok, szakemberek miatt. — E módszer hatékonyságát ma már nem kell különösebben bizonygatni. De vajon a nagyobb gyerekeknél hogyan lehet továbbvinni? — Amikor mi 1988-ban úgy döntöttünk, hogy bevezetjük a programot, az egész alsó tagozatot úgy indítottuk, hogy a felsőben tovább folytathassuk. A jelenlegi mintegy száz iskola közül még mindig mi vagyunk abban a jó helyzetben, hogy akit fölveszünk elsőbe, mindenki ÉKP szerint fog tanulni. A kísérleti iskolában végzett vizsgálatok eredménye igen jó. A felmérések igazolják a pszichikai hatást is. A sokszempontú vizsgálódásban egyébként helyet kapott a tanulok és a pedagógusok fáradtságának kontrollálása is. A képességfejlesztő program tökéletesen megvalósítható a felső tagozatban is. Réz Ferenc: — A képességfejlesztő program jó hatásait nemcsak az Oktatáskutató Intézet pszichológusainak tanulmányai igazolják. Vannak olyan eredményei, amelyek szembetűnőek a nem szakértő számára is. Például az iskolai környezetkultúra. Vagy a gyerekek viselkedésformája, intelligenciaszintje, egyáltalán, annak a szemléletnek a gyakorlatban megmutatkozása: nem ismeretek tömegét akarjuk a gyerekek fejébe verni. Az alapvető az anyanyelvi képesség, ezen belül is a kommunikációs készség... <— A Kodály Zoltán iskolának saját erőből kell népszerűsítenie azt, hogy e program mindenképpen a jövő útja? — Részben. A pedagógiai intézet abban segít, hogy információkat közvetít. Egy évvel ezelőtt alapítottunk egy egyesületet Az új magyar iskoláért névvel. A törökbálinti kísérleti iskola az országos központ, s bizonyos feladatokat a mi iskolánkra ruházott, mint regionális központra. Egyébként a továbbképzések, tapasztalatcserék önköltségesek, bár ez a költség majdhogynem jelképes... — A városi önkormányzat mennyire partner? — Annyira, mint a többi iskolának. Semmiféle pluszt nem kapunk. Ha őszinték akarunk lenni, mi megelégednénk azzal is, ha a terveinket nem húznák keresztül. Ugyanis — a kísérleti iskolához hasonlóan — a jövő tanévben szeretnénk megvalósítani a középiskolát az általános iskolában. Ehhez mindössze négy plusz tanteremre van szükség, de ezt meg tudjuk oldani. Másik tervünk, hogy a programot elkezdenénk az óvodáskorban. Mivel a városban csökken az óvodai létszám, talán lenne egy szabad intézmény, ahol bevezethetnénk e pedagógia alkalmazását— Mikes Márta A terv szerint a felső tagozatosok jövőre kisgimnazisták lesznek (Fotó: Perl Márton)
