Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28-29 / 228. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1991. szeptember 27-28., szombat Gábor László tiroli beszámolója „Az elvont Európa-képpel az emberek nem tudnak azonosulni” Szeptember 24-e jeles nap volt megyénk szempontjából. Ekkor került sor a sajtótájékoztatóra, a térség politikai vezetőivel való tárgyalásokra, üzleti megbeszélésekre és a fogadásra. Ahogy a tiroli tartomány elnöke, A. Parti megfogalmazta: az itteni emberek a völgyekben élnek, nem látnak tűi a magas hegyeken. Ezért is nagyon örülnek annak, ha valaki odaátról meglátogatja őket. S ez a vendégszeretet nem puszta udvariasság, mind gazdasági, mind politikai értelemben nyitni szeretnének Magyarország felé. Kölcsönös előnyökkel járhat az együttműködés, mivel mindkét térségnek van mit mondania a másiknak. Az osztrák - ezen belül a tiroli — gazdaság lényegesen fejlettebb, dinamikusabb, minta miénk, másrészt sikerült megvalósítaniuk az egykori Tirol más országokban lévő részeivel az együttműködést, ami szintén tanulságos számunkra. A vásáron a Parádi Üveggyár Kft., a Mátravidéki Fémművek, a Matyó Art Betéti Társaság, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat, az Erisz — Fairway Kft., a Magria Vetőmag-termeltető és Értékesítő Kft., a Hevesi Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet, a Kékes Ipari Szövetkezet, a Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet, a Mátra Termelőszövetkezet, a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a DEKO Hatvani Konzervgyár, a hatvani Domestica Házi, Kézmű és Bőripari Szövetkezet, a hatvani Provízió Kft., Felföldi Károly vállalkozó, a Gyöngyi szöv Afész, az Egri Dohánygyár, az Egri Szőlő- és Bortermelők Egyesülete, Mata Pál üvegmű- vesmester, a Mátrai Erdő és Fa- feldolgozó Gazdaság, az egri vármúzeum vett részt. Idegen- forgalmi kiállítóként az egri Hotel Flóra, az Ibusz Utazási Iroda, az Expressz és a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal jelentkezett. Már ebből a felsorolásból is látható, hogy megyénk sok cége szerepelt ezen a rendezvényen. S hogy milyen visszhangot keltett mindez, arról a délelőtti sajtótájékoztatón szerezhettünk tudomást. Az osztrák és magyar újságírók előtt a vásárigazgató, illetve Karl Wolf, a WIFI igazgatója szólt először. Hangsúlyozták a regionális együttműködés jelentőségét, s Heves megye jelentkezésének fontosságát. Heves megye közgyűlésének elnöke, dr. Jakab István röviden bemutatta a tájegységet, hangsúlyozva, hogy a gazdasági együttműködéshez szeretnék megadni a kereteket. Még nem jellemző — húzta alá —, hogy egy megye mutatkozzon be, de ha lehetséges, a hatvanadik vásáron is szívesen megjelennénk. A gazdasági együttműködésen túl a közigazgatásban, a sportban és a kultúrában is volna mit mondanunk egymásnak. Eger alpolgármestere, Habis László is hasonlóan foglalt állást. Innsbruck és a megyeszékhely viszonya is így fejlődhetne. Beszámolt a magyar — osztrák áruforgalom alakulásáról dr. Mele- ga Tibor a bécsi magyar nagykövetség kirendeltségvezetője , s szólt a gazdasági partnerkeresés lehetőségeiről Mydló Tamás, az Észak-magyarországi Gazdasáf i Kamara titkárhelyettese. A érdések elsősorban a konkrétumokra vonatkoztak, s mint elA Heves megyei közgyűlés elnöke, dr. Jakab István meghívta a Tiroli tartomány elnökét A. Parti: „ Az itteni emberek örülnek, ha valaki a hegyeken túlról meglátogatja őket.” hangzott, már ilyenek is léteznek. A közeljövőben élelmiszeripari bemutatót terveznek, de más tárgyalások is kialakultak. Délután óraműszerű pontossággal kezdődtek a tárgyalások, amelyeket a két kamara — a tiroli és az észak-magyarországi — szervezett. Szerződésekről természetesen még nem számolhatunk be, hiszen még csak az ismerkedések történtek. Ahogy dr. Melega Tibor megfogalmazta a Hírlap kérdésére, ők csak a „házasságköz vetítéssel” foglalkozhatnak, a kézzelfogható eredmény — hogy a képet teljessé tegyük — legalább kilenc hónap múlva várható. Az tény, hogy érdeklődés mutatkozott az egri bor, vagy a hevesi kézműipari termékek iránt is, de mások is biztató egyezkedésbe kezdtek. Sajnos, kevés cég érkezett olyan prospektussal vagy tájékoztatóval, amelyből rögtön látta volna az osztrák fél, hogy mire képes. így aztán marad a telefon, a levélváltás, a csomag vagy a következő utazás. Nagy megtiszteltetés volta Heves megyeiek számára, hogy délután a tartományi elnök fogadta Heves megye és Eger város küldötteit. Mint elmondta, úgy háromszáz éve nem járt ott hivatalos magyar delegáció. Örömét fejezte ki, hogy Európa keleti része szabadabb és majd gazdagabb is lehet. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos számukra az együttműködés fejlesztése: a tiroli gazdaság minden második schillingje a külföldi kereskedelemből származik. S tréfásan hozzátette: ez az, amit a kövekbőlfakasztani tudnak. A hogy dr. Jakab István válaszában elmondta, a kapcsolat gazdasági alapokról indult, de szeretnék továbbfejleszteni. Szükségünk van az osztrák tapasztalatokra: minden területen rászorulunk a tanácsokra. Ezért is hívta mega tartomány elnökét egy Heves megyei látogatásra. Ő köszönettel el is fogadta a szíves invitálást, annál is inkább, mert nézete szerint az egységes Európa kialakításához nélkülözhetetlenek ezek az együttműködések. Az utóbbi két esztendőben az osztrák szövetségi államok mind nagyobb önállóságot kaptak, s ezzel élni is szeretnének. Úgy gondolja, hogy az elvont Európa fogalmával az emberek nem tudnak azonosulni, annál inkább egynek érzik magukat városukkal, megyéjükkel, tartományukkal. Azon az állásponton van, hogy az Európa Tanácsban szükség volna egy másik kamarára, amely ezeknek a térségeknek a képviselőjét fogná össze. Jó példának hozta fel az alpesi regionális együttműködést. S ilyen viszony más térségekkel is kialakulhat. Dr. Jakab István is ezen a véleményen volt, hozzátéve azt, hogy még István király teremtette meg a magyar megyerendszert, amely ezer éven keresztül jól működött. S miként kell megerősíteni a későbbiekben, azt is el lehet tanulni Tirolban. Parti úr nemcsakhogy udvariasan, de a magyar történelem ismeretében is válaszolt erre, mondván, hogy az erős, büszke magyar régi vármegye sok tapasztalatot tud még adni a tiroli- aknak is. Kiderült, azért is ismeri ilyen jól hazánk múltját, mert felesége magyar születésű. A megyei kiállítóhely előtt Fajcsák Attila és Szabó Viola zenéje teremtett jó hangulatot. — Lenti képeinken a tárgyalások egy-egy pillanatát örökítettük meg. A magyar küldöttség megtekintette a tartományi gyűlést is, ahol a 63 helyet négy párt képviselői foglalják el: néppártiak, szocialisták, liberálisok és zöldek. A következőkben az innsbrucki polgármester, Romuald Niescher köszöntötte a magyarokat. Kifejtette, hogy külön örül annak, hogy a vásár nemzetközivé vált, hiszen Magyarországgal mindig gondmentesek voltak a tiroliak kapcsolatai. 1956 óta erős magyar kolónia él a városban, s a két nép összefogásának egyik motorja. A kolónia doyenje, Wertner Zsigmond is részt vett a megbeszéléseken, amely során a polgármester is megerősítette, hogy a tiroliak az egyesült Európa pártján állnak. Ezért is fontos számukra, a magyarokkal való kapcsolat. Azt is hangsúlyozta, hogy az osztrák városok szövetségének elnökhelyetteseként tanúja annak, hogy sok keletausztriai település veszi fel a kapcsolatot nyugat-magyarországi önkormányzatokkal. Ezért is örül annak, hogy most Kelet- Magyarország lép kapcsolatba Nyugat-Ausztriával. Mint Habis László Eger alpolgármestere elmondta, szívesen ápolják a kialakult jó viszonyt, s meghívta Innsbruck polgármesterét. A vásár területén megrendezett esti fogadásra sokan jöttek el. A megyei közgyűlés elnöke megköszönte mindenki számára, hogy megmutathattuk megyénket. Innsbruck jelképe a híd, s most ennek a szellemében alakul továbbra is a viszony. Ezután a beszélgetés következett, ahol sok érdekességet meg lehetett tudni. Petesné Gál Judit, a gyöngyösi Ibusz hi vatal vezetője elmondta, nagvon sokan megfordultak a kiállítás előtt, s először összekeverték Heves nevét a Hévízzel. Azután értették meg, hogy nem azonos a kettő. Sok mindent el tudtak volna adni, ha elég termék lett volna hozzá. Sokan megcsodálták a kristályokat, a borokat. Nagy József, az Expressz irodavezetője szerint nagy az érdeklődés a gyógyturizmus iránt, főleg az idősebb korosztályban. Biztató tárgyalásokat folytattak a tiroli tartományi idegenforgalmi hivatallal, amely 38 utazási irodát ölel át. Pataki Sándor, az Ibusz megyei hivatalának vezetője arról beszélt, hogy rossz a nemzeti propagandánk, Eszak- Magyarországot meg sem említik benne. Sikerült most úgy 5-6 ezer prospektust az emberek kezébe adni, ennek egy-két éven belül lesz kézzelfogható haszna. S ő is mosolyogva meséli, hogy ha a bemutató konzervatívra is sikeredett, öt perc alatt el lehetett volna adni a Heves megyei termékeket. Az érdeklődés tehát meg van, s üzletemberek, idegenforgalmi' szakemberek, önkormányzati tisztségviselők, s községi polgár- mesterek találkozhattak mindazzal, amit a külföldi piac, a politikai, társadalmi élet jelenthet. S ennek rövid- és hosszú távú haszna egyaránt lesz. Az osztrák piaci lehetőségek egyik legjobb ismerője dr. Mele- ga Tibor, a bécsi magyar nagykövetség kirendeltségvezetője. Szavaiból az derül ki, hogy a „bécsi út” odafelé hosszabb, mint visz- szafelé. Vagyis: nehéz a magyarok számára megjelenni Ausztria gazdaságában. A véleménye az, hogy még a Közös Piac szabályainál is keményebb előírások védik az ottani termelőket, s a liberalizált magyar viszonyok egyenlőre túlságosan is egyoldalúvá változtatták a kapcsolatokat. De mennyit segíthet ezen a Heves megyeiek jelentkezése a nyugatausztriai térségben? —■ Abból kell kiindulnunk — mondja —, hogy annak ellenére, hogy Ausztriával a gazdasági kapcsolataink nagyon intenzívek és fejlettek, mégis egyenlőtlen a kapcsolatrendszer és a kereskedelem. Erősebb a keleti országrészekkel és fejletlenebb a nyugatiakkal, a többi között Tirollal is. Ezért a Heves megyei kezdeményezés nagyon pozitív lépés abba az irányba, hogy erősítsük a jelenlétünket Nyugat-Ausztriában. Ilyen szempontból a tavalyi és az idei rendez vényt nagyon pozitív gesztusnak tekintem. — Látta a magyar kínálatot, hogy mivel rukkoltak ki a Heves megyei vállalatok és vállalkozók. Milyennek ítéli meg ezt, verseny- képes lehet-e az osztrák piacon? — Az a véleményem, hogy elsősorban az osztrák fogyasztónak a véleménye a mérvadó. Aző reagálását a legjobban pedig akkor lehetne lemérni, ha itt ez a kis bemutató árusítással .volna egybekapcsolva. Nos, az itteni előírások, s nem a Heves megyeiek miatt, erre most nem volt lehetőség. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának, illetve annak export- és kereskedelemfejlesztő ügynökségének Kemény dió az osztrák piac szervezésében és közreműködésével 1992-ben három olyan vásáron kívánunk — központi támogatással — résztvenni, illetve szervezni ezekre a vállalkozókat, ahol ilyen közvetlen árusításra lehetőség van. Ez a három vásár Wiener Neustadtban, Oberwart- ban és Grazban lesz, tehát a keleti területeken. Itt a magyar vállalatok és vállalkozók közvetlenül tesztelhetik a piacot, láthatják, mennyire keresik, vagy nem keresik a termékeiket. Érzékelhetik azt is, hogy mi az az árszint, amivel a fogyasztót el lehet érni, amit hajlandó megfizetni. Nagyon szeretnénk, ha Heves megyéből is minél több jelentkező jönne ezekre a rendezvényekre. Ezek nemcsak „tömény ” vásári megjelenésből állnának, hanem ehhez kapcsolódna üzletemberek találkozója, tájékoztató, szeminárium, illetve olyan rendezvénysorozat, ahol nemcsak a fogyasztóval, hanem a szóbajöhető partnercégekkel is össze lehetne a magyar vállalkozóknak jönniük. Tervünk továbbá még az is, hogy jövőre a klagenfurti vásáron is megjelenjünk, amely a beszállító cégeké. Ide olyan résztvevőket keresünk, amelyeknek a céljuk az, hogy itteni vállalkozóknak, vagy vállalatoknak folyamatosan szállítsanak, tartósabb kapcsolatokat alakítsanak ki. —Az elején még úgy fogalmazott, hogy elsősorban a vásárlókat kellene megkeresni. Utóbb már a gazdasági partnerkapcsolatok kialakítására is utalt. Erre milyen esélyeink vannak? — Mi ezekkel a rendezvényekkel az új kis- és középvállalkozókat szeretnénk támogatni. Amikor létrejöttek, elsősorban a belföldi piacra gondoltak. Hozzá kell őket segíteni, hogy az elsőlépéseket megtegyék külföldön is. Annál is inkább, mert nálunk a belső piac az ismert okok miatt — például munkanélküliség — nem növekszik olyan mértékben, ahogy a vállalkozók szeretnék. S ha a határon túl tekintünk, a közvetlen szomszéd a leginkább szóbajöhető partner, tehát Ausztria. A vásár egy piaci teszt. S ha ez a teszt jól sikerül, eredményes, akkor érdemes elkezdeni kiépíteni a piaci kapcsolatot. De hogy ha közvetlenül nem kíván külkeres- kedéssel foglalkozni valaki, akkor meg kell keresni azt a céget, amelyik kivinné a terméket. — A mostani politikai és gazdasági változások milyen lehetőségeket teremtenek erre a folyamatra? — Minden eddiginél nagyobbat. Ezek nyitották meg az utat arra, hogy sok-sok ezer magyar vállalat és vállalkozás alakult ki, s ezek minden formalitás nélkül, közvetlenül megjelenhetnek a piacon. — Az innsbrucki vásár, amelyiken a Heves megyeiek és az egriek jelentek most meg, hogyan illeszkedik be az önök törekvéseibe, illetve a magyar és az osztrák gazdaság kapcsolatainak fejlődésébe? — Élénkíti Magyarország és Ny ugat-Ausztria kapcsolatait, s a kiállított tárgyak iránti érdeklődésből a vállalatok le tudják mérni — indirekt módon —, hogy melyek azok, amelyek kelendők lennének, s melyek nem. Adatok az áruforgalomról A legszembetűnőbb az, hogy mindkét oldalon gyors a fejlődés. Ausztriának a volt KGST-országok között — beleértve Jugoszláviát is — mi vagyunk az elsőszámú kereskedelmi partnere, megelőzzük a Szovjetuniót is. Nekünk pedig Németország után Ausztria második legnagyobb partnerünk, megelőzve a Szovjetuniót is. A fejlődés motorja elsősorban az ipari szektor. A magyar liberalizációs folyamat révén ma már az import 90 százaléka mennyiségi korlátozások nélkül, szabadon áramlik be az országba. Ezt az osztrák ipar nagyon gyorsan és jól kihasználta. Például 1989-ben, amikor a magyar liberalizációs fok elérte a 42 százalékot, abban az esztendőben az osztrák export 27 százalékkal növekedett. Tavaly ez a mérce 75 százalékos lett, s ekkor az exportjuk újból 21 százalékkal növekedett. Az idén már 90 százalékos ez a mutató, az első fél évben az osztrák export már 43 százalékkal nőtt. Elég gyorsan nő a magyar kivitel is, ami annak is tulajdonítható, hogy a magyar kisvállalkozók is megjelentek ezen a piacon. Az osztrákoktól kedvezményes vámelbírálást kaptunk, a szállítható ipari termékek mennyisége nem korlátozott. Ezért a magyar exportban gyorsan nő a feldolgozott termékek aránya. Mintegy négy évvel ezelőtt csak 25 százalékot jelentett ez. Ma már — ’91 első fél évében — elérte az 50 százalékot. Ez óriási javulás. Az árnyoldala a forgalomnak az, hogy a magyar passzívum gyors ütemben növekszik. Négyszázmillió schilling volt 1988-ban, 1989-ben már 800 millió, ’90-ben 1,7 milliárd, 1991 -ben már 1,7 milliárd ismét, de csak az első fél évben... Ezen mérhető le tulajdonképpen a magyar és az osztrák ipar versenyképessége közötti különbség. Ezt a magyar kormányzat fölveti az osztrákoknak, de elhangzott az innsbrucki piaci bemutatkozás során is, S az lenne a kívánatos számunkra, ha megnyílnának a piacok ban a szektorokban is, amelyekben mi vagyunk versenyképesek. Tehát a mezőgazdaságban és a munkaerő-kínálatban. Az innsbrucki őszi vásár igazgatója, dr. Luis Bassetti idén sem elégedetlen. A ma záruló monstre rendezvény ismét mintegy 150 ezer látogatót vonzott. Három évtizede rendezik meg a tiroli tartomány gazdasági seregszemléjét, ahogy ő fogalmaz: a kirakatát. Az alpesi közönség számára ez óriási árukínálatot jelent. S ahogy mondja, megfelel a vidéki és a városi látogatóknak egyaránt, hiszen traktoroktól, a mezőgazdasági gépektől a bútorokon át az élelmiszerekig, minden együtt van. Innsbruck nem nemzetközi vásárhely — hangsúlyozza —, de egyre nagyobb térségekben hat. A szövetségi köztársaságbéli Dél-Tirolból éppen úgy érkeztek kiállítók, mint Olaszország tiroli részéből. S két év óta Magyarország is csatlakozott ehhez a nagyszabású bemutatóhoz, Heves megye és Eger is izeh'tőt ad ajánlatából.
