Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-27 / 227. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. szeptember 27., péntek Olyan korban élt, amikor a felvilágosodás eszméi ha­tottak, azután amikor a reformok hódítottak teret Ma­gyarországon. Később a forradalmak söpörtek vé­gig Európán és országunkon, amelynek részese és tanúja lehetett. Idősebb korában pedig az 1867-es ki­egyezést követő időszakot élte meg Petzval József, a kiváló mérnök és feltaláló, akinek optikai lencse- rendszerét ma is használják. Száz évvel ezelőtt hunyt el Bécsben. A Petzval testvérek hagyatéka A megvilágítási idő a másodperc töredékére csökkent Születése előtt fél évtizeddel nem mindennapi esemény szín­helye volt Budapest. Gróf Szé­chenyi Ferenc, a nagy reformpo­litikus, Széchenyi István édesap­ja 1802-ben felajánlotta hatal­mas könyv- és éremgyűjtemé­nyét az országnak, és ezzel létre­hozta a Magyar Nemzeti Múzeu­mot. Ilyen grófi udvarokból su­gárzott tovább a felvilágosodás eszméje hazánkban a köznemes­ség, majd a városok, az iskolák felé. Ebbe a társadalmi környezet­be született bele Petzval József, a reformkor egyik kiemelkedő tu­dósa, aki munkásságával, talál­mányaival bevonult a mült szá­zad tudománytörténetének leg­szebb lapjaiba. 1807. január 6-án látta meg a napvilágot a fel­vidéki Szepesbélán. Cipész csa­lád gyermeke volt. Mérnöki ok­levelét a pesti egyetem mérnöki intézetében szerezte 1828-ban. Ezt követően hét esztendőn át, 1835-ig a főváros mérnöke volt. Közben matematikából doktori oklevelet szerzett. 1832-től a pesti egyetemen matematikát és mechanikát adott elő. 1835-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Egy évvel később a bécsi egye­tem hívta meg, ahol 1837-től négy évtizeden át — 1877-ig — matematikát adott elő, akkor vo­nult vissza. A szabadságharc bukását kö­vető évben a Bécsi Tudományos Akadémia tagjává választották, és csak jóval később, a kiegyezést követően, 1873-ban lett a Ma­gyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tudományos mun­kássága a matematikán kívül a mechanika, a légkörtan, a fém­tan és a hangtan széles területeire is kiterjedt. Nevét elsősorban az 1840-ben szerkesztett nagy fény­erejűfényképészeti objektívei tet­ték ismertté, amelyekkel az addig szükséges hosszú megvilágítási idő a másodperc töredékére csökkent! Az említett objektív egyébként négy lencséből állt. Az általa szerkesztett optikai rendszerre hamar felfigyeltek. Lencséit 1841-től a bécsi Voigt- lander cég építette, és ezáltal hí­ressé váltak gépei. Egy, a Petz- val-hagyatékban talált feljegyzés szerint: a korszerű lencserend­szer feltalálójának is őt tartja a tudomány. 1860-ban saját szer­kesztésű gépével fotogrammetri- kai méréseket végzett. Ezt meg­előzően nagy fényerejű vetítő lencserendszert is készített. Optikai kutatásainak eredmé­nye a még 1847-ből származó fényszórója, továbbá a tudomá­nyosan igazolt megállapítása, hogy az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a láng­gal égő gázok. Ezt az elvet hasz­nálta fel a német Auer a róla el­nevezett gázizzónál. Petzval Jó­zsefnek a fényképezésben kifej­tett úttörő munkássága emlékét őrzi ma is az osztrák közoktatási minisztérium által alapított Petz­val-emlékérem, amellyel 1928 óta a tudományos fényképezés­ben kimagasló eredményeket el­érőket jutalmazzák. Tiszteletére az Optikai-Akusztikai és Film­technikai Egyesület 1962-től az évente kiosztásra kerülő Petzval József-emlékérem kitüntetést alapította. Természetesen a nagy tudós gyakorlati eredményei­nek, lencserendszerének elméle­tét a későbbi időszak tudósai je­lentősen továbbfejlesztették. Ám mindez nem csökkentette érdemeit, munkásságának meg­határozó állomásait. Kereken száz évvel ezelőtt 1891. szeptem­ber 17-én hunyt el Bécsben. Ma­gas kort ért meg, hiszen 84 éves korában érte a halál. Vele együtt szólnunk kell test- véröccséről, Petzval Ottóról, aki szintén mérnök és matematikus, a Műegyetem tanáraként tevé­kenykedett. Ó is Szepesbélán született, két évvel később, mint bátyja, 1809. január 6-án. 1858- tól a Magyar Tudományos Aka­démia tagjává választották. Te­hetséges ember lévén, 1851 és 1857 között a József Ipartanoda, az ebből később kifejlődött Bu­dapesti Műszaki Egyetem taná­raként mechanikát, géptant és géprajzot oktatott. Egy évvel ké­sőbb a főváros tudományegyete­mén a felső mennyiségtan taná­rává választották. Onnan ment nyugdíjba 1803-ban. Még ugyanezen év augusztus 8-án hunyt el, 74 évesen. Hogy mennyire elismert volt szakmájában, az is bizonyítja, hogy 1856-ban elnyerte a Ma­gyar Tudományos Akadémia nagydíját az Elemi mennyiségtan című műve. Az 1861-ben kiadott Erő- és géptan-a az MTA meg­osztott nagydijában részesült. Az említettek mellett nevezete­sebb munkái a Vízierő és gépé­szettan, hydraulika és hydro tech­nika, amely 1850-ben jelent meg Pesten. Ugyanabban az évben adták ki négykötetes Felsőbb Petzval József abban a kor­szakban dolgozott, amikor a fel­világosult tudomány — a korábbi századokhoz képest — akadály­talanul folytathatta „térítő kör­útját”. Elteijedtek az akkor mo­dem csillagászat, fizika, mate­matika nézetei, sőt, az orvoslás is kezdett egyre ésszerűbbé válni. A világkép még egy kicsit merev volt, mechanisztikus, de a gépek korától mi mást is várhatna a böl­cselő. Az 1830-as években a ka­tolikus egyház is engedett: vég­leg levették a tiltott művek sorá­ból Kopernikusz és Galilei mun­káit, és kezdett teret hódítani a csillagászat. Ennek a forrongó világnak egyik izgalmas tudományterüle­te volt a fizika. Az elektromos szerkezetek világa, a gépek, az elemek, a vízbontó berendezé­sek és mások bámulatba ejtették a kor emberét. A Newton utáni időszak fizikájának talán éppen ezért lett vezető tudományága az elektromosságtan, mert ott nem kellett tartani a nagy angolt kö­rüllebegő tekintélyelvektől. A mennyiségtan-át. Nem sokkal nyugdíjba vonulása, előtt 1875- benjelentmega Csillagászat ele­mei című munkája. (mentusz) 1809-ben mutatkozott be csil­lagászati kötetével a matemati­kusok fejedelme, Gauss, akinek nevét a beavatottak már ismer­ték, hiszen éppen az ő számításai nyomán fedezték fel 1801-ben az első kisbolygót: a Cerest. E felismerés is a világok sokaságá­nak Brúnói elvét igazolta. A csil­lagászat tudományának világos­ságát tovább erősítették a Nap­pal végzett megfigyelések, és tu­dománnyá lett a színképelemzés is. Ennek segítségével 1863-ra már 324 ezer 189 csillag adatait sikerült észlelni, amely a XIX. század csodáinak egyike volt. könyvkötést megúnt Faraday például felismerte, hogy a mág­neses tér időbeni változása elekt­romos teret kelt, míg a dán Oers­ted ennek ellentétes változására bukkant. Most már Maxwellre kellett várni, hogy mindezt nagy matematikai tudásának birtoká­ban ötvözze, és egységes tudo­mánnyá tegye az elektrodinami­kát. A gőzgépek már régóta pöfögtek Petzval behatóan foglalkozott a hőtannal is. A fizikának ezzel a tudományágával abban az idő­ben sokat bíbelődtek, de nehezen tudták megfejteni a törvényeit. A gőzgépek már régóta pöfögtek, de hogy miért, arra az elméleti szakemberek nem tudtak választ adni. De talán nem is kellett: a gép forgott, az alkotó pihent, és legfeljebb azon merengett, vajon miért pörög a gép. A hőről úgy vélték, hogy ugyanúgy tesz, mint bármely szilárd test. Mechanisz­tikussá lett a hőtan, s bár e felté­telezés hibás volt, mégis elegen­dő volt ahhoz, hogy megfogal­mazták segítségével az energia­megmaradás törvényét. Aztán felismerték a megfordíthatatlan folyamatokat, és minden vilá­gossá lett. Megszületett a meg­szüntetve megtartás dialektikai alaptörvénye, amely egy új ter­mészetszemlélet csíráit hordozta magában. Előtérben a mérnöki munka És még valamiről ne fe­ledkezzünk el, hogy Petzval József korában terjedtek el Európa-szerte a műegyete­mek, és lett diplomát kívánó szakma a mérnöki munka. Megalakul a selmeci akadé­mia, majd később az önálló hazai Műegyetem is. Közép- Európában mérnöki okle­velet először Magyarorszá­gon adtak ki, de sajnos, a képzés a XIX. század első felében kicsit visszaesett, és csak 1872 után lendült fel is­mét. Amikor tudománnyá lett a színképelemzés A Bolyaiak fellépése 1832-ben egy akkor ismeretlen gondolkodó papírra vetette a geo­metria tudományát, amely meg is jelent. Az ismeretlen gondolkodót Bolyai Jánosnak hívták, aki már 1823-ban abban hitt, hogy semmi­ből teremt egy új világot, az abszolút geometriáét. Mindez a kortár­saknak hihetetlenül hatott, akárcsak a kazáni Lobacsevszkijés mások modern írásai. Közben tudománnyá lett az ábrázoló geometria, a modern analízis, a halmazelmélet, a komplex mennyiségekkel való számolás tana és a matematika sok ága, de sajnos, ebből hozzánk ke­vésjutott el. Bolyai új világa is az értetlenség homályában maradt. Pe­dig Bolyait a világon valaha élt tíz legnagyobb matematikus között szokták emlegetni a külföldi kézikönyvek. A nagy tudós munkássága természetesen hatással volt Petzval Józsefre is. Az elektromos gépek ámulatba ejtették az embert Az egri mozik műsorán izgatom és szerelmi sztori Törvényre törve New York Brooklyn negyedé­ben játszódik a film cselekmé­nye. Itt töltötte gyerekkorát Gi- no (Steven Seagal) a film hőse, aki mára rendőr lett. Gyermek­kori játszótársa azonban meg­maradt rosszfiúnak. Richie nem ismer kegyelmet. Megöli Gino járőrtársát. Ekkor a hajdani brook- lyni utcagyerek elhatározza, megtisztítja szűkebb hazáját és békét teremt. Bármi áron. Ke­mény árat kell azonban annak fi­zetnie, aki Richie ellen fel meri venni a harcot. Steven Seagal új filmje méltó folytatása a Nico, az Ölve vagy halva és a Halálra je­lölve mozidaraboknak. Az új szuperhős izgalmas akcióolvas­mányát az Uránia mozi mutatja be. A gyönyör rabjai Max fiatal felesége egy autó­balesetben meghal. Nóra egy hamburgerbüfé kiszolgálónője. Kevésbé összeillő párt nehezen lehetne kitalálni. A köztük lévő különbségek — korban és ta­pasztalatban — azt sugallják, a szerelmesek maradjanak távol egymástól. De ők mégis győz­nek. A film bizonyos értelemben a lehetetlen legyőzéséről szól. A szélsőséges szerelmi sztorit az egri Bródy mozi mutatja be. Programbörze Kiállítások, tárlatok Kollektív tárlat nyílt tegnap az egri Ifjúsági Ház galériájában. A kiállításon a látogatók Buda István, Kaubek Péter, Kubisch János szobrászművészek, Martsa Balázs fotó- és Ridovics Péter festőművész alkotásaival ismerkedhetnek meg. » Ugyanitt, a második emeleti előtérben Bél Béla (Botos László) festményei, grafikái, „szobrai” kaptak helyet. * Gyöngyösön, a Richter-gyógyszertárban Zsar- nóczki Krisztina grafikái, a Mátra Művelődési Köz­pontban Ország László fotói, míg a Vachott Sándor Városi Könyvtárban Garanyi József beregszászi magyar festőművész munkái láthatók. Szórakoztató programok Sulcz Sándor: És a hősök hazatérnek című drá­májának ősbemutatóját láthatja az egri közönség ma este hét órakor a Gárdonyi Géza Színházban. A Szegvári Menyhért által rendezett darabnak napi aktualitása is van, már csak ezért is ajánljuk a szín­házbarátoknak. * Bábjátékos fórumot rendeznek ■% i » > < ».,■»«« / t 4 ma délután 3 órától a Megyei Művelődési Központ 203-as termében. Az előadást elsősorban bábcso­portvezetőknek, pedagógusoknak szánják. Szó lesz — többek között — megyei fesztiválok szervezésé­ről, a különféle csoportok kapcsolatteremtéséről és új módszertani kiadványok létrehozásáról. * Szom­baton délelőtt fél 11-től az egri Ifjúsági Ház átriu­mában szalmabábkészítésre várják a gyerekeket. V Túra A gyöngyösi természetbarát bizottság szomba­ton 8 kilométeres őszi túraversenyt rendez csalá­doknak, közép- és általános iskolásoknak, felnőt­teknek. Találkozó 7.40-kor a gyöngyösi erdei kis­vasúinál. A csapatokat Lajosházáról indítják, s oda kell majd visszaérkezniük is. A Bükki Vörös Meteor SE természetjárói vasár­nap a Bükkbe kirándulnak. A18 kilométeres táv ál­lomásai: Bányahegy — Körösbérci barlang — Istál- lóskő — Fakútlúpa — Gerennavár — Bérei út — Szilvásvárad. Nemes Gyula túravezető 6.50-kor várja az érdeklődőket az egri autóbusz-állomáson. Rácz Gábor tűzzománcai a Ruclnay Teremben Az utolsó évtizedben tanúi le­hettünk a tűzzománcfestészet, mint műfaj hazai feléledésének. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ér­dekes egyéniségek tűntek fel, akik kitanulták ezt a technikát, kikísérleteztek olyan megoldá­sokat, amelyek rendkívül gazdag hatást biztosítanak a műveknek: érzékeltetni lehet ezekkel a tűz­zománcokkal olyas valamit is, amit a vászonra, lemezre felhor­dott olajfestmény vagy a papírra álmodott grafika nem közelít meg. Ha valaki nemcsak névnapi ajándékszerzés okából, hanem a mai mesterek műveinek megis­merése miatt is bemegy a Rud­nay Terembe, módja nyílik el­mélkedésre, olyan felismerések megszerzésére, amiket eyébként rohanó tempónkban nem szerez­hetünk meg. Rácz Gábornak most négy kisebb méretű tűzzo­mánca látható a kirakat közelé­ben. Első pillantásra talán ex­centrikusnak tűnik a Keresztrefe- szített, ahogyan a szégyenfán függő testet élőiről egy lendüle­tes fénypászma, vagy számysze- rűség takarni igyekszik a gyötrel­meiben is karcsúan felmagasodó testet, mintha el akarná kapni és el szeretné menekíteni a szörnyű szenvedések elől. Az emberi részvét remek fogalmazványa ez a kompozíció, annak ellenére, hogy a sötét tónusból csak annyi világosság emeli ki a jelenetet, amennyi a láttatáshoz szükséges. A Napoltár triptichonszerűen osztott látvány, az ablakok fölött lágy hullámvonalak, vagy inkább hullámzással. Az aranyszínű ra­gyogás az ember legelemibb él­ménye. A szemlélődés első pilla­nataiban túlságosan is egyszerű­nek érezzük ezt a fogalmazványt az ősi és elementáris lelki tarta­lomról; aztán eszünkbe juttat né­hány naplementét, ugyanakkor hajnalt is, a képen érzékelhető állandóságot, nyugalmat is, az­tán rádöbbenünk, hogy ezek a viszonylag szűk keretbe fogott gondolatok, érzések, sejtesek (Fotó: Szántó György) utalnak, irányulhatnak olyan tá­volságokra, távlatokra is, amiket éppen a fényekkel, az apróbb- nagyobb, de sohasem tolakodó rajzolatokkal sejttet meg a mű­vesz. El is jutunk a kétkedéssel egy­beszövődő elgondolkodáshoz, amikor a két másik tűzzománcot vesszük vizsgálat alá. Fénypász­mák, suhanó vonalvezetéssel elénk kerülő látványok ezek, amikben az első villanásra az a törvényszerű, hogy nem a test közeléből jönnek, es nem testkö­zelre utalnak; csóvák ezek, tér­képszerűen rajzolt, lejegyzett közlekedési rendszerek élmény­naplója talán. Ahogyan a csilla­gok pályája írhatja le körülöt­tünk, fejünk felett, nem a sze­münk, de a belső látás számára azt a hálózati rendet, ahogyan és ahol az emberi történelmen túli dolgok megesnek. A csillagok, a naprendszerek léptékében. Azok a lényegességek kapnak itt néhány vonallal, színnel helyi ér­téket, amelyekről azt szoktuk mondani el-elrévedő perceink­ben, hogy lám-lám, mindenek meg vannak írva a csillagokban. Asztrológiai szakkönyvek jutnak eszünkbe, csillagrendszerek pókhálófonalai, Hincz Gyulafá­én rajzolt ábrái, amikor még a öltő, Mécs László barokkosán azdag képzeletének ösvényeit ereste-kutatta rajzaiban, hívő lélekkel a mindeneket irányító­boldogító, pályára állító Terem­tő trónusa körül. Ez „a kozmikus vonalvezetés” — vagy minek ne­vezzük? — fénylőve teszi előt­tünk ezeket a táblákat. El is kép­zeljük, hogyan festenének ezek az alkotások egy hangulatos nap­paliban, ahol a házigazda kevés szóval elmagyarázza vendégei­nek, hogyan is képzelte el, ami­kor ezek a zománcok azt igazol­ják, hogy alkotójuk nem a da­maszkuszi úton járva bóklászott el idáig. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents