Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. szeptember 26., csütörtök A kárpótlási igények beadásának 90 napja (4.) Milyen összeg járhat a jogosultaknak? Már az előző részben szó volt arról, hogy jelentősen meggyor­sult a kárpótlási igények benyúj­tása. A megyei hivatalok munka­társai egyre kevésbé tudnak kü­lön foglalkozni az ügyfelekkel, csak nehány munkatársuk vállal­kozhat erre. A többiek az előter­jesztett igények feldolgozására összpontosítják erejüket. Re­mélhető, hogy a különböző tájé­koztatók — köztük a Hírlap so­rozata is — megtették a hatásu­kat, s az ügyfelek már körülte­kintőbben adják be kérelmeiket. Legutóbb arról írtunk, hogy miként kell megállapítani a kár mértékét. Az eddig elemzett ese­tek mellett van néhány speciális is. Sajátos szabályokat ír elő a törvény a tanyás ingatlanok elvé­telével okozott károk meghatá­rozására. A tanyaépületre (lakóház és gazdasági épületekj az ingatlan­ra vonatkozó szabályokat kell al­kalmazni és 500 Ft/négyzetmé­ter alapul vételével számítjuk ki a kár mértékét. (Ha az épület alap­területe nem állapítható meg, akkor 100 négyzetméter vehető figyelembe.) A tanyaépületet körülvevő földterület után a kárt a termőföldre vonatkozó előírá­sok szerint kell megállapítani. A kétféle módszer útján meghatá­rozott kárérték együttes összege képezi ezután a kár mértéket. Fontos tudni, hogy a tanyaépület adatait nem a „Frjelű adatlapon kell feltüntetni, hanem az „F” je­lű adatlap 46-47. soraiban. Vál­lalkozások (vállalat, üzlet, üzem, stb.) államosítása esetén a kár mértékének meghatározásához figyelembe veendő átalányérték az állandó alkalmazotti létszám­hoz igazodik. A törvény mellék­lete 0-tól 100 fő feletti alkalma­zotti létszám alapján minimum 150 ezer forint es maximum 5 millió forint között állapítja meg a kár mértékét. A volt tulajdono­sokra nézve kedvező szabályt fo­galmaz meg a végrehajtási ren­delet, amikor nem az államosí­táskori, hane.m az azt megelőző év legmagasabb állandó alkal­mazotti létszámát engedi alapul venni, továbbá alkalmazottként veszi figyelembe a közeli hozzá­tartozónak (házastárs, gyermek, unoka, stb.) minősülő segítő csa­ládtagot is. Abbém az esetben, ha a jogo­sult semmilyen módon nem tud­ja igazolni az alkalmazottak lét­számát, választhatja azt is, hogy — a vállalkozás egyik vagyonele­me — annak az épületnek az alapterülete után kérje a kárpót­lást, amelyikben a vállalkozás üzemelt. A kár mértékének a meghatá­rozása a kárpótlási folyamat egyik legfontosabb része, amely­nek alapján történik a jogosulta­kat megillető kárpótlás összeg­szerűségének, a kárpótlás mérté­kének a megállapítása. A kár­pótlás mérteke az az összeg, amelyről a volt tulajdonos kár­pótlási jegyet kap, az ő halála esetén ez az összeg oszlik meg és jelenik meg kárpótlási jegy for­májában a leszarmazóknal, en­nek hiányában pedig a túlélő há- zastársnal. A kárpótlás mértékének a ki­számítása úgy történik, hogy a volt tulajdonos összes — a külön­böző vagyontárgyakhoz tapadó átalányértékek alapján kiszámí­tott — kárát össze kell vonni, majd az így kapott összeget a tör­vény úgynevezett degressziós táblájára kell ráhelyezni. Az ország teherbíró képessé­ge nem teszi lehetővé a kár teljes ószegben történő megtérítését, ezért a törvény egy sávosan deg- resszív (fokozatosan csökkenő) kulcsszámú számítási módszert ír elő. Ennek alapján 200 ezer forintig a kárpótlás mértéke 100 százalék, azaz megegyezik az átalányértékek alkalmazásával megállapított kármértékkel, ezen felül azonban — meghatá­rozott intervallumok között — 50,30, illetve 10 százalékos mér­tékű a kárpótlás. Ha például a kár mértéke egymillió forint, ak­kor a kárpótlásként kapott kár­pótlási jegy 360 ezer forint ösz- szegről lesz kiállítva. (A degresz- szios tábla alapján ugyanis 500 ezer forint karmértek fölött a kárpótlás összege 310 ezer Ft plusz az 500 ezer forint feletti rész 10 százaléka, azaz 50 ezer forint.) A mezőgazdasági vállal­kozások támogatását szolgálja a törvény azon rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy az a jogosult, aki vállalja, hogy az adóhatóságnál az árveréstől szá­mított 30 napon belül mezőgaz­dasági vállalkozóként bejelent­kezik, igényt tarthat a kár mérté­ke és a kárpótlási összege közötti különbözetre, amelyet az illeté­kes hivatal utalvány formájában biztosít számára. (A kárpótlás és a támogatás együttes összege azonban az 1 millió forintot nem haladhatja meg.) Ezirányú szán­dékát a jogosultnak az „A”-jelű adatlap 16. sorában foglalt nyi­latkozat aláírásával kell jeleznie. Az aláírás elmulasztása esetén a termőföld árverésekor, az árve­rést megelőzően a vonatkozó nyilatkozatot még meg lehet ten­ni. A törvény rendelkezése sze­rint a kárpótlás vagyontárgyan­ként és volt tulajdonosként nem haladhatja meg az ötmillió forin­tot. Az egyes vagyontárgyak ol­daláról nézve nem valószínű az ötmillió forintos határ túllépése, mivel például a földek esetében ehhez az aranykorona értéknek 47.400 fölött kell lennie, városi ingatlannál meg kell haladni az 59 250 négyzetméter alapterüle­tet, míg a vállalkozásoknál — még ha 100 fő feletti alkalmazot­ti létszámmal számolunk is „csak" 760 ezer forint lehet a kárpótlás legmagasabb összege. A volt tulajdonosok oldaláról nézve viszont elképzelhető a korlátozó szabály alkalmazása, Í réldául akkor, ha valaki több tu- ajdoni tárgya után kér kárpót­lást, amelyeknek összesített kárértéke meghaladja a 47 millió 400 ezer forintot. Amennyiben viszont valamely személy külön­böző jogcímeken jogosult a kár­pótlásra (például saját jogon, le- származoként, túlélő házastárs­ként), a kárpótlás mértéke meg­haladhatja az ötmillió forintot. Ha a vagyontárgynak több tu­lajdonosa volt, a kárpótlást a tu­lajdonostársak között tulajdoni hányaduk arányában kell megál­lapítani. A termőföldek eseté­ben a kárpótlás összegéből le kell még vonni azt a kártalanítást (például: földmegváltási árat, roldfelajánlásért kapott térítést), amelyet a volt tulajdonos az el­vett földjéért kapott. Ezt az ösz- szeget fel kell tüntetni az „F” jelű adatlap 28. sorában. Nem árt tudni azt sem, hogy a kárpótlás forint összege csak ezer forintra végződhet, mivel a kerekítési szabályok szerint az 500 Ft-ot vagy ennél kisebb ma­radékot figyelmen kívül kell hagyni, az 500 Ft-nál nagyobb összeget pedig ezer forintra kell kerekítem. Dr. Tóthpál Ferenc a Heves Megyei Kárrendezési Hivatal vezetőhelyettese HANG-KÉP Kasztszellem? Csendesen csömöriünk, mert míg a gazdaság bajoktól gyötrő­dik, addig hangosodnak a politi­ka „csókos” ütközetei. Közöm­bössé válunk, hiszen — nyilván­való pártérdekektől vezérelve — egyesek a világost, az egyszerűt homályossá, bonyolulttá csava­rin tják. Még az a szerencse, hogy reális mérlegelőkészségünk mű­ködik, s azzal is tisztában va­gyunk, hogy a jelenségeket kizá­rólag a soha el nem avuló etikai regulák alapján minősíthetjük. Az külön keserűség, hogy folyvást háboroghat erkölcsi ér­zékünk. Kirívó esetekben hatvá­nyozottan. A lassan erőszakos, agresszív riportereiről nevezetes 168 óra legutóbbi „számában” elhang­zott egy blokk, amely nemcsak engem, hanem — meggyőződé­sem — százezreket dühített fel. Az egyik miskolci kórházban operáció közben a beteg hasában felejtették a már használt ken­dőt. A szerencsétlen asszony mit sem sejtett. Először csak az za­varta, hogy veszedelmesen hízni kezdett. Miután a fogyókúrák kudarcba fulladtak, megvizsgál­tatta magát, s eközben kiderült, hogy voltaképpen mi is történt. Ismét jöhetett a kés, s el kellett távolítani a gyermekfej nagyságú daganatot. O még megúszta, de egy másik beteg nem. A reklamáció érthető, az vi­szont aligha, hogy bárhol kopog­tatott, zárt ajtókra talált. Végül a műsorban is — vezető orvosok által — megfogalmazódott, hogy ilyesfajta feledékenységért, fi­gyelmetlenségért nem járfelelős- ségrevonás. Csak dicsérhetem a kérdező kollegát, mert ez indokoltan fel­csattant, mondván: a súlyos bal­esetet okozó hanyag, szórako­zott villanyszerelőt például ke­ményen megbüntetik. Helyében még határozottabban érveltem volna, ugyanis nehezen született demokráciánkban efféle kaszt­szellem nem létezhet. Kifejezet­ten arcátlanság csoportpresztizst védeni, elárulva a hivatás paran­csát, azt az esküt, ami életfogytig kötelez. Lehet, hogy a jog még eddig nem jutott el. Sürgősen korrigálni kell ezt a enyhén szól­va vétkes mulasztást, s még a le­hetőségét is kiiktatni annak, hogy bárki is „szárazon megúsz- sza ” ezt az ember elleni bűntettet. S addig? Nem vagyok híve az önbíráskodásnak, de szenvedő alanyként azonnal elküldtem volna a fészkes fenébe azt a fe­lelőtlen diplomást. Persze azo­kat is, akik elvtelenül oltalmaz­zák. Nem tagadom, az indító lö­kést egy célirányos rúgással szol­gáltatnám. Messze, messze, a pályától sok fényévnyire. Újabb kudarc Vergődnek a tévé Szabadság téri székházában, s közben kín­keservesen szülik izzadságos öt­lettorzóikat. Mint például a szombaton vetített Krimiben tu­dós? című játékos-bűnügyi ve­télkedőt. Megvallom, nem bíztam ben­ne, épp ezért amolyan csaló­dásenyhítő pirulaként megnéz­tem — a 2-es adón — a Betörés nagymesterét, 'ezt a francia cég­jelzésű produkciót. Nem bántam meg, mert silány, sablonos, agyonkoptatott mozzanatokban bővelkedett, azaz előkészített a megrendülésre. Edzetten kapcsoltam át az 1-es csatornára, de hamar észre­vettem, nincs az a selejt, aminél műrostosabb ne lenne. Polgár András megírta A szomszédasszony halálának for­gatókönyvét. Szürkén, szárazon, ügyetlenkedve. Peregtek a koc­kák, s néhány perc után felfedez­tem, hogy a gyilkos csak a min­denes, a házvezető, hiszen már akkor gyanússá vált, amikor a családias légkört emlegette. Tengernyien állapíthatták meg ezt, de hát akkor hol az izga­lom, mi értelme a versengésnek? A fiaskókat gyarapította a gyen­ge színészként is bemutatkozó, egyébként tehetséges Antal Imre számos rövidzárlata, s a házigaz­da szerepkörét gyatrán betöltő Pomezanski György. Az úgyne­vezett zsűriről ne is beszéljünk. Egy tény — elloptak tőlünk stabil másfél órát. Viszonzásul mi is ajánlhatunk valamit. Mielőtt folytatnák ezt a soro­zatot, tanulmányozzák a műfaj klaszikusait. Nemcsak szórakozhatnak, ha­nem okulhatnak is ezekből a kö­tetekből. Legalább alapszinten... Pécsi István Az Egri Színműhely bemutatója Nem élhetek muzsikaszó nélkül A háromnapos mulatozással kezdődött a „baj”... (Fotó: Perl Márton) A szépséggel úgy van az em­ber: egy elrajzolt, de érdekes arc is lehet megejtő, meggyőző, és sokszor tökéletesebb, mint a hi- bátlanság. Kit zavar a dikcióbeli sutaság, a mozdulatok olykor ki­rívó keresettsége, ha egészében mégis meggyőző az előadás? S lehet-e számonkérni a profiz­must egy olyan együttestől, amelynél a díszletkészítéstől a színészi teljesítményig mindent saját erőből kell kiküszködni, ki­gazdálkodni? Más dimenziók­ban kell mérni a jó értelemben vett amatőrizmust, még akkor is, ha ők maguk a profi színvonalat célozzák meg, akár darabválasz­tásban, akár a közölnivaló igé­nyességében. Az Egri Színműhely negyedik esztendeje létezik, a város és ön­maga örömére egyaránt. Ez utóbbi azért kiemelendő, mert a közösség minden egyes tagján látszik ez a lelkes odaadás, amely a művészetnek szól, a többiek­nek szól, s amelyet oly nagyon tudunk hiányolni a viszálykodó hivatásos társulatoknál. Már második alkalommal jelentkez­nek „egész estés” nagyszínházi produkcióval. A Sütő-darab adaptációja országhatáron túli, megérdemelt sikereket hozott az együttesnek, s ez a mostani — joggal — hasonló babérokra tör. Több mint egy esztendeje eldőlt ez a darabválasztás. Móricz Zsigmond anekdótikus és realis­ta regényének színpadi változata a Nem élhetek muzsikaszó nél­kül. Hogy miért éppen ez a mű és miért éppen most? Az „aktuali- zálhatóságra” — úgy látszik — nemcsak Szabó János, a társulat vezetője, rendezője érezhetett rá, mert ebben az évadban két hi­vatásos színház is műsorára tűz­te. Az egyik éppen az egri, a má­sik talán a miskolci. Egy éve el­döntötték, és egy éve próbálnak. S nemcsak próbálnak, hanem szponzorok után kutatnak (jó néhány cég vállalta ezt), díszlete­ket ácsolnak, megteremtik a vilá­gítási lehetőségeket, jelmezekért kilincselnek, műsorfüzetet szer­kesztenek. A Megyei Művelődési Központban eddig már négy es­tére telt meg a nézőtér. Intelligens kis csapat ez, amely a maga képére formálta Móricz művét. Jó a szereposztás. Az az érzésünk: a társulat egy-két ve­zető egyéniségére keresték a sze­repet. Herczeg Lajos Balázs megformálójaként és Czövek Zsuzsa Pólikaként ezt bizonyít­ja. Kettőjük játékában teremtő­dik meg az a bizonyos feszültség, amely csalhatatlan jele a művé­szet létrejöttének. Már ezért a néhány pillanatért is érdemes lenne játszani. Ám nemcsak a színpadon lévők, a nézők is örö­müket lelik a sutaságukban is kedves karakter-alakításokban: Jordán Mária, Vincze Nóra, Sző­ke Gabriella a három vénkisasz- szony „mezében”, s a cserfes Biri megformálójaként Kozmányi Zita játékában. Ungvári Tamás kellő bölcsességgel és mintegy „felülnézetből” játssza el Lajos bácsit (akit a másik szereposztás­ban Zsiga Ferenc alakít). Lelke­sítő, hogy a nyilván segítőnek felkért zenészek — Gáspár Gyu­la és együttese — szívvel lélekkel kapcsolódnak a játékba. Nyilván technikai megfonto­lásból, erősen és okosan „meg­húzták” (azaz lerövidítették) a darabot, amely számunkra ma, így is nemcsak a férfi és nő harcá­ról, a „magyar átokról”, a békét­lenségről, hanem az egymás iránti megértés, tisztelet múlha­tatlan szükségességéről szól. Jámbor Ildikó Kutatóintézeti elemzés A magyar privatizációs folyamatokról A csaknem 1400 milliárd fo­rint értékű állami vállalatok mel­lett a magántulajdon becsült ér­téke eléri az 500 milliárd forin­tot. Az 500 milliárd forint értékű szövetkezeti, valamint a 100 mil­liárd forintnyi külföldi befekte­téseket és az önkormányzatok közel 200 milliárdos vagyonát is figyelembe véve, ki lehet jelente­ni: a magyar gazdaság áruterme­lő szektorában az állami tulajdon részesedése már 50 százalék alatt van. így már teljesült az, amit a kormány eredetileg csu­pán 3-4 évvel későbbre prog­nosztizált — mondta Matolcsy György, a Privatizációs Kutató- intézet hamarosan leköszönő igazgatója az intézet közelmúlt­beli sajtótájékoztatóján. Ma­tolcsy György bemutatta az inté­zet Lábadozásunk évei című ta­nulmánykötetét, amely össze­foglaló elemzést nyújt a magyar- országi privatizáció helyzetéről. Egyre gyorsuló mértékű az álla­mi vállalatok gazdasági társaság­gá alakulása, de ez nem nevezhe­tő valódi privatizációnak, mivel ezen vállalatok részvényeinek nagy többsége állami tulajdon­ban marad. Ä valódi privatizáció 1990 tavaszán az állami vagyon 1 százalékára terjedt ki. Ez év kö­zepére már csaknem 60 milliárd forintnyi állami vagyon, vagyis a teljes vagyon 4 százaléka került privatizálásra, de jövőre a priva­tizált vagyon aránya elérheti akár a 14 százalékot is. Gazdasági jelzőszámok januártól júliusig Hetvenötmilliárd forintos behozatali többlet A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint az év első hét hónapjában az anyagi ágak telje­sítménye jóval kisebb volt, mint egy évvel korábban. Az ipari ter­melés az 50 főnél többet foglal­koztató szervezeteknél hét hó­nap alatt 16,8 százalékkal csök­kent. Azoknak a vállalatoknak, vállalkozásoknak a teljesítmé­nye, amelyek 50 embernél keve­sebbet foglalkoztatnak, a vissza­esést csak körülbelül 2 százalék­kal mérsékelte. A közlekedési vállalatok áru- v tonna-kilométer teljesítménye hét hónap alatt 35 százalékkal mérséklődött. A távolsági sze­mélyszállításban 11 százalékkal, a helyi személyszállításban pedig 7 százalékkal kevesebb volt a tel­jesített utaskilométer, mint egy évvel korábban. A mezőgazdasági üzemek tel­jesítménye is apadt: a szarvas­marha-állomány 55 ezerrel — azaz 3,4 százalékkal —, a sertés- állomány 885 ezerrel — azaz 10 százalékkal — kevesebb volt júli­us végén, mint a múlt év azonos időszakában. A kalászos gabo­nafélék termésmennyisége 7,8 millió tonnát tett ki, ami mindösz- sze fél százalékkal kevesebb, mint a múlt évben. Az első hét hónapban az élőállatok és az ál­lati termékek értékesítése 16 szá­zalékkal, a kertészeti termékeké 56 százalékkal maradt el a tava­lyi hasonlótól. A foglalkoztatottság a terme­lés alakulásához igazodott: a na­gyobb szervezeteknél jelentős csökkenés, a kisebbeknél szá­mottevő növekedés volt megfi­gyelhető, ám ez összességében tekintélyes létszámcsökkenést „eredményezett”. Az iparban például az 50 főnél többet foglal­koztató szervezetek létszáma az első fél évben 11,8 százalékkal, valamennyi ipari szervezet fog­lalkoztatottjainak száma 8,5 szá­zalékkal volt kevesebb, mint a múlt évben. Idén az első fél év át­lagában az anyagi ágakban az 50 főnél többet foglalkoztató szer­vezetek létszáma 422 ezer alkal­mazottal, vagyis 14,6 százalék­kal csökkent. Bár egy részük nyugdíjba vonult, más részük a kisszervezeteknél talált munká­ra, sokan közülük munka nélkül maradtak. A nyilvántartott munkanél­küliek száma július végén 217 ezer volt, ez a múlt év vége óta 137 ezres növekedést jelent. A lakosság pénzbevétele január-jú­liusban 21 százalékkal volt több, mint a múlt év első hét hónapjá­ban, ez a növekedés azonban jó­val kisebb, mint a fogyasztói árak emelkedése, amelyet 36 száza­lékban állapított meg a KSH. A vásárlóerő csökkenése, a mun­kanélküliség gyors terjedése, a Magyarországra irányuló bevá­sárlóturizmus visszaesése és egyéb tényezők hatására a kiske­reskedelmi eladások mennyisége 21 százalékkal csökkenést tavaly január-júliusi szinthez képest. A külkereskedelmi forgalom­ban a konvertibilis elszámolású behozatal és kivitel nagymérték­ben emelkedett, egyrészt a ha­gyományosan konvertibilis el­számolású partnerekkel lebo­nyolított forgalom bővülése mi­att, másrészt azért, mert a koráb­bi rubelelszámolású forgalom túlnyomó része idén konvertibi­lis elszámolásúvá vált. Ugyanak­kor a rubelelszámolású forgalom a tavaly ilyenkori töredékére csökkent. Összességében az első héthavi export 5-6 százalékkal kevesebb, az import 2-3 száza­lékkal több lett, mint a tavaly ja­nuár-júliusi. Ebből, valamint a konvertibilis elszámolásra való áttérés kapcsán keletkező nagy­mértékű cserearány-veszteség­ből nagy összegű — 75 milliárd forintos — behozatali többlet alakult ki — állapítja meg a KSH felmérése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents