Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
4 KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. szeptember 38., szerda Közlekedésre nevelés Milyen autóssá válik a ma óvodása? Napjainkban egyre több szó esik a közlekedésre nevelésről, megnövekedett a közlekedési propaganda. Ugyanakkor nőtt a balesetek száma, különösen a gyermekbaleseteké. Furcsa, és első pillanatra érthetetlen paradoxon. Amit az sem magyaráz, hogy terebélyesedett a motorizáció, egyre több autó fut — nemritkán száguld — útjainkon. Sőt önmagában az sem, hogy sok kívánnivalót hagy útjaink állapota, még többet a technikai biztonságot garantáló szervizhálózat. Mindez nem tud lépés tartani a motorizáció mértékével. Talán többet megmagyaráz a fejlődés egyenetlensége, egyszerűen az, hogy minden anyagi és technikai nehézség ellenére könnyebb változtatni a műszaki tényezőn, mint az emberin. A gép — és megszerzésének lehetősége — gyorsabban fejlődik, mint a tudat. Itt jutunk el az alapvető kérdéshez, a morálishoz. A személyiség fejlesztésének, kifejlődésének lassúbb voltához, bizonytalanságához. Nem mintha nem tudná és fogadná el mindenki azt az immár közkeletűvé vált szlogent, hogy a közlekedésbiztonság elsősorban nevelés kérdése, amelynek legfontosabb célja a baleseti veszélyek felismerése, a balesetek megelőzése! A közlekedésre nevelés nem kampányfeladat. Nem egyik vagy másik korosztály nevelésének, hanem a személyiségfejlesztés teljes folyamatának szerves része, az óvodától a felnőttkorig, sőt az egész életfolyamatban. Ez rendkívül fontos megállapítás, nevelési, személyiségfejlesztési program. Mindenki valamilyen formában részese a közlekedésnek, születésétől haláláig. A részvételt és az erre való felkészítést tehát épp elért életkorának megfelelő mértékben és módon kell megszervezni és nyújtani. Másik igen fontos tisztázott kérdés, hogy a közlekedésre nevelés nem önmagában álló valami, hanem az emberformálás szerves része. Tehát csak annak egységében lehet tekinteni. Nincsen kétféle nevelt- ség; általános és közlekedési. A közlekedésre neveltség elsősorban morális tényező, a személyiség általános emberi moráljának függvénye. Ha pedig ez így van, akkor ekként kell a nevelésben is tekinteni. Nem arról van itt szó, hogy nem kell a teljes óvodai és iskolai rendszeren belül külön is foglalkozni a közlekedéssel, csupán arról, hogy nem elszakítva az egyéb oktatási, nevelési, képzési rendszertől, hanem ezzel szerves egységben. Azt is tisztáztuk, hogy ismeretek nélkül nem alakulnak a nézetek, s az ezek alapján kifejtett akarati tényezők sem. A közlekedési ismereteket tehát minden életkorban tanítani kell, az életkori adottságok, lehetőségek szerint, sokkal inkább és hatékonyabban, mint eddig. Azonban az óvodai és iskolai oktatás, nevelés, képzés egyetlen területén sem olyan nagyon az eltérések az óvodák, iskolák, óvónők, tanítók és tanárok között, mint a közlekedésben. Ezek az eltérések óriásiak, a semmitől a lelkes sokaságig. Azonban végső eredményeiben mégsem lelkesítő. Több még a semmi, vagy az ennél nem sokkal több. Az óvodák, iskolák nagyobb részében nem vált még a nevelőmunka természetes és arányos részévé a közlekedés. Pedig itt nemcsak eszmékről, hanem életekről is van szó, sajnos nem is kevésről! A közlekedésre nevelést természetesen a motorizáció óriásira növekedése, mindennapi életünk részévé válása állította előtérbe. Ezen belül is különösen az autók számának rohamos növekedése, ami a jövőben csak tovább fog folytatódni. Sokan úgy gondolják, hogy az autózás a felnőttek dolga, elsősorban őket kell nevelni. Ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy a jelenlegi gyermek a jövő autósa. Amikor tehát az óvodákban és iskolákban a közlekedésre nevelünk, akkor nem csak a jelent, hanem különösen a jövőt építjük! Az óvodai és iskolai közlekedésre nevelés hatása messze túlnő és túllép az óvoda és iskola falain, hatást gyakorol a gyermek iskolán kívüli kapcsolataira, köreire, elsősorban a szülői házra. Rajtuk keresztül eljutunk a szülőkhöz, barátokhoz, távolabbi családtagokhoz, az egész társadalomhoz. Ez pedig nemcsak a jövő, hanem a jelen vonatkozásában is kedvező hatást vált, illetve válthat ki. Az óvodai és iskolai közlekedési nevelés épp ezért is össztársadalmi feladat, ha úgy tetszik, a nemzetnevelés fontos része. Sokat kell még tennünk, hogy azzá is váljék. KRESZ-teszt I. Három alkalommal a közlekedési szabályok ismeretéből vizsgázhatnak olvasóink. A megfejtéseket a Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács címére: 3300 Eger, Eszterházy tér 2. számra kell beküldeni a következő hét szerdájáig. A helyes megfejtők között fordulónként 5 db vásárlási utalványt sorsolunk ki. (A választ a megfelelő betű bekarikázásá- val kell beküldeni.) 1. Mikor van a gyalogosoknak a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen elsőbbségük a járműforgalommal szemben? a) ha a járdán állva, kézfeltartássaljelzik áthaladási szándékukat; b) ha meggyőződtek arról, hogy a közeledőjárművek féktávolságon kívül vannak; c) csoportos áthaladás esetén. 2. Hol tilos a gyalogosoknak közlekedni? a) lakott területen kívül a főútvonal úttestjén; b) a kerékpárúton; c) lakott területen kívül az úttest jobb oldalán, a jármű- forgalommal megegyező irányban. 3. Mikor léphet le a gyalogos a járdáról az úttestre olyan helyen, ahol nincs elsőbbsége a járművekkel szemben? a) ha a járművek féktávolságon kívül vannak; b) ha a járműveket csak kismérvű fékezésre kényszerítené; c) ha a járművek közlekedésének zavarása nélkül tud az úttesten áthaladni. 4. A járművekkel hogyan kell a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet megközelíteni? a) csak akkor kell csökkenteni a sebességet, ha a „zebrán ” gyalogosforgalom van; b) nagy figyelemmel és mérsékelt sebességgel, hogy a gyalogosok közlekedését ne zavarják; c) úgy, hogy a „zebrán ” közeledő gyalogosokat ne ijesz- szék meg. 5. Mikor szabad a kétkerekű, egy nyomon haladó járművet a „zebrán” megelőzni? a) ha a forgalmat rendőr vagy fényjelző készülék irányítja, és az előzés nem jár a bal oldal igénybevételével; h) ha meggyőződtünk arról, hogy az előzés a gyalogos- forgalmat nem zavarja; c) ha az előzést már a gyalogos-átkelőhely előtt megkezdtük, feltéve, hogy a gyalogosok elsőbbségét biztosítani tudjuk. Vigyázat! Gyerekek! Ha szeptember, akkor iskola. A.nyári hónapokban feloldódott gyermekek ismét benépesítik az utcákat, tereket, számukra is megkezdődik a komoly munka. A vakáció élményei viszont még frissen élnek emlékeikben, és pajkosságuk is a régi. A gyermekek figyelmetlenségének vélt viselkedése életkori sajátosság, és abból fakad, hogy figyelmük szerteágazó, minden leköti, most ismerkednek a világgal. A közlekedéshez szükséges ismeretek hiányosak, veszélyérzetük csekély, hiszen ezt is tanulniuk kell. A járművezetőknek mozgásuk kiszámíthatatlanságára fel kell készülniük, ellenkező esetben kellemetlen meglepetés érheti őket. A gyermekbalesetek megelőzése érdekében ezúton is kérjük a járművezetőket, hogy vigyázzanak a gyermekekre. Iskolák környékén, játszótereken és egyéb — a gyermekek által igénybe vett — területeken, azok környékén fokozott mértékben tartsák be a közlekedési szabályokat, óvatosan vezessenek! Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Az esős időben Az első negyedóra a legveszélyesebb! A kedvezőtlen időjárási körülmények károsan hatnak a járművezetés biztonságára. A páralecsapódás miatt előállhat a csúszásveszély, s még az esős útburkolat sem engedi meg ugyanazokat a sebességeket, amelyeket különben száraz úton, derült időben biztonságosan lehet folyamatosan tartani. Az időjárásnak ezek a jellegzetességei nem igényelnek forgalomtechnikai beavatkozást, alkalmazkodást azonban igen a járművezetők részéről. Esős időben megnövekszik a ráfutások száma, s megszűnik az addig egyenletes ritmusú forgalmi áramlás. A vezetők érdekes módon különböző mértékben ítélik meg a nedves úttest hatását, esetleges veszélyességét. Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy az egyes kocsik között hirtelen nagyobb sebességkülönbségek jönnek létre, ez pedig — mint ismeretes — növeli a forgalmi folyamatban jelentkező kockázatokat. A vezetők egy része lebecsüli azt a kismértékben növekvő idegi terhelést is, amelyet a nedves felület érzékelése, a vizes szélvédő okoz, a kedvezőtlen változásokra csak késve, többnyire egy-egy nagy sebesség mellett kivitelezett manőver után döbben rá tudatosan. Az eső pedig valójában sebességcsökkentő időjárási hatás, és ezt figyelembe kell venni, mert bár az út járhatóságát nem rontja kifejezett mértékben, ám a túlzott sebességgel való közlekedés komoly veszélyhelyzeteket teremthet. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy esős időben a járművek átlagsebessége kb. 10 km/órás értékkel csökken. Ez jelenti a minimális sebességváltoztatást, ami a vezetőktől ésszerűen elvárható. Persze, ha más időjárási tényezők is közrejátszanak — pl. ködképződés, erős oldalszél stb. —, akkor ennyi sebességcsökkentés nem elegendő. Igen fontos tapasztalat, hogy az ilyen helyzetben bekövetkező balesetek legnagyobb számban az eső kezdetétől számított 10-15 percen belül történnek meg. Nyilván ez idő alatt az eső már megtisztítja az útfelületet a szennyeződésektől, s a vezetők is átáll- nak az újabb körülményekhez illesztett sebességre. Az átállási időben mutatkozó különbségek jelentenek olyan zavart, amely valóban veszélyessé válhat. Bringázni jó — de hol? Aki egyszer megtanult kerékpározni, az alighanem élete végéig szerelmesévé válik a „drót- szamárnak”, hiszen a legolcsóbb üzemanyagú jármű. Rendszeres használata fejleszti izomzatúnkat, javítja kondíciónkat, s jó időben távolabbi vadregényes vidékekre is eljuthatunk vele. A kérdés csak az, hogyan? Sokan szívesen járnának kerékpárral munkahelyükre is, de ezt nem tehetik veszélytelenül, pláne városokban, ahol még nem éppen az udvariasságukról híres autóstársak — tisztelet a kivételnek — cseppet sem mulattató játékainak vannak kitéve! Ráadásul a városi biciklisek is szippanthatnak — méghozzá intenzívebben, mint a gyalogosok — a szmogból! A megoldás természetesen a kerékpárút, de ennek országosan — és megyénkben is — szűkében vagyunk. Többnyire marad tehát a biciklisnek a forgalmas országút, vagy a járhatónak nem mindig mondható — járművet és embert egyaránt próbára tevő — földút. Persze, azért neki lehet vágni az útnak, de őszintén szólva sok kerékpáros a már meglévő veszélyt csak fokozza a szabálytalanságaival, a közlekedési szabályok megszegésével. Mert mit lehet azokra mondani, akik éjszaka kivilágítatlanul tekerik a pedált az országutak szélén, vagy azokra, akik hármas-négyes csapatban egymás mellett, a fél úttestet elfoglalva, kedélyesen cse- verészve kerekeznek, cseppet sem zavartatva magukat a forgalomtól. S most ne is beszéljünk azokról, akik ittasan bicikliznek. Ebben az esetben nemcsak a járművük burkolózik éjszakai sötétségbe, hanem maguk is... Vesztes mindig a kerékpáros Jó dolog a bringázás, és aki csak teheti, használja is a kerékpárt, ez nem baj. A baj akkor van, ha az említett hibákat elköveti, és megfeledkezik arról, hogy a közúton mégiscsak a kerékpár a legkönnyebb jármű, következésképpen a bringás a legveszélyeztetettebb. .. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy például a kamionok és a kivilágítatlan kerékpárok ösz- szeütközésekor nem a kamionsofőrök hozzátartozóinak kellett kórházi költségekre gyűjteni, vagy rosszabb esetben fekete ruhát csináltatni. A Heves Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács azt kívánja minden kerékpárosnak, hogy épüljön ki mielőbb megyénkben is a kerékpárút-hálózat, hogy azon biztonságosan tudjanak közlekedni. Azt is kívánjuk, hogy kedvencét soha ne lopják el, mert manapság a jó kerékpár kurrens cikk a tolvajok körében, s erre sem árt odafigyelni! Közlekedésbiztonság időskorban Az idősebb gyalogos: Az idősebb generáció kedvelt közlekedési „eszköze” a saját lába. Ez azonban „védtelen” közlekedési mód. A gyalogosok baleseteit nem mindig a száguldó vezetők idézik elő. Gyakori, hogy maguk a gyalogosok a baleset okozói. Tanácsaink: — Élje bele magát a másik közlekedési helyzetébe is. Mérlegelje, hogy van-e esélye még a másiknak ahhoz, hogy idejében fékezzen vagy kikerülje. — Vegye figyelembe, hogy Ön mint gyalogos, az egyedüli közlekedő, aki azonnal meg tud állni. — Ne bízzon abban, hogy megpróbál „megküzdeni” egy személygépkocsival vagy akár egy mopeddel. Ugyanis a gépjármű lenne a győztes. — Tájékozódjon a közlekedési szabályokról. Lássa be, hogy a közúti közlekedés rendjét biztosító szabályokat nem a közleke■fGE* dők bosszantására, hanem biztonságuk növelésére találták ki. A KRESZ nem kizárólagosan az autósok olvasmánya. A gyalogosoknak is szükségük van bizonyos szabályok ismeretére. Helyes magatartás a járdán: Esőben, és ha síkos az út, ne menjen közvetlenül a járdaszegély mellett. Előfordulhat, hogy megcsúszik, és az úttestre kerül. Helyes magatartás az úttesten: — Soha ne lépjen hirtelen az úttestre. Először nézzen körül. De az önmagában nem elég. Keresse a másik közlekedő tekintetét, várja meg a reakcióját. — Használja helyesen a zebrát. Ne menjen át a zebra előtt vagy azon túl a másik oldalra. Az útkereszteződés előtti vagy utáni 25 méter a legveszélyesebb. — Számoljon a vadul közlekedőkkel. Nem minden gépjárművezető tanúsít megfelelő figyelmes magatartást a gyalogosokkal szemben. — Esetenként kitérőre is vállalkozhat, ha így biztonságosabb helyen tud átkelni. Ez mindenképpen megéri. Vizsgálatok bizonyítják, hogy tiltott helyen való átkelés nemcsak veszélyes, de az egészségre is ártalmas. A pulzus hirtelen megemelkedik, az ember feleslegesen felizgatja magát. A jelzőlámpás kereszteződés — Soha ne menjen át piros jelzésnél. Akkor se, ha éppen nem jön semmi. — Ne bízzon vakon a zöldjelzésben. Győződjön meg róla, hogy a többi közlekedő is figyelembe veszi-e a jelzést. Figyeljen a kanyarodó járművekre. — Ha bizonytalanul jár az átkelésben, inkább hívja más járókelő segítségét. — Ne csatlakozzon könnyelműen másokhoz. Lehet, hogy a másik gyalogos gyorsabb, mint Ön, ő még éppen átért. Ön pedig veszélyes helyzetbe kerülhet. — Ne essen pánikba, ha az áthaladás közben a lámpa pirosra vált. Ne habozzon, ne forduljon vissza, ne álljon meg. Ha tétovázik, értékes időt veszít. Menjen jó tempóban tovább. Átkelés jelzőlámpa nélkül: — Nézzen balra, majd jobbra. Keresse más közlekedők tekintetét. Fejezze ki világosan, hogy át kíván menni. Adjon kézjelzést, intsen zsebkendőjével vagy botjával. Csak akkor induljon el, ha a gépjárművezető biztosan észleli Önt, és fékez. — Ne röstelljen más gyalogostól segítséget kérni az átkeléshez, ha bizonytalannak érzi magát. Aki elszigetelődik a közúti közlekedésben, az fokozottan veszélyeztetett. — Legyen akkor is óvatos, amikor a gépjárművezető kézjelzéssel az ön tudtára adja, hogy átengedi. Az így kapott elsőbbséget ne adja vissza. De győződjön meg arról, hogy az álló vagy lassító gépkocsit nem kerüli-e ki, illetve előzi meg másik jármű. — A legrövidebb úton keljen át az úttesten. Soha ne menjen át átlósan.
