Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10-11 / 187. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 10-11., szombat-vasárnap PÁPALÁTOGATÁS 9. A jel, melynek ellentmondanak Karol Wojtyla 1920-ban született, pappá szentelték 1946-ban, káplán 1953-ig, majd az erkölcstan professzora Krakkóban, 1954-ben Lublin egyetemén. 1958-ban Krakkó segédpüspöke, 1963-ban érseke. Tevékeny résztvevője a 11. vatikáni zsinatnak, főként a „Gaudium et spes” apostoli konstitűció kidolgozásában. 1976-ban VI. Pál pápa bíborossá nevezi ki, és mindjárt a következő év tavaszán felkéri a Vatikán szokásos nagyböjti lelki- gyakorlatának megtartására. 1978. október 16-án pápává választják. II. János Pál néven évszázadok óta az első nem olasz pápa. 1979. április 6-án fogadta az első magyar zarándokcsoportot Lékai László bíboros-prímással az élén. 1980. október 8-án fölszenteli a Szent Péter-bazilika magyar kápolnáját, s azóta is számos tanűjelét adta a magyarság iránti szeretetének. Az 1977 évi vatikáni lelkigyakorlat elmélkedései mély bepillantást engednek a Szentatya lelkivilágába. Aachen püspöke, Klaus Hemmerle úja: „Megindító olvasmány számunkra. Azt látjuk benne visz- szatükröződni, amiről akkor egy bíboros, valahol a világban, úgy vélte, hogy a XX. század utolsó negyede pápájának meg kell mondania — és erről most megállapíthatja, hogy önmagának mondotta el.” Az a rövid részlet is jellemző, amelyet most ösz- szeállításunkban közreadhatunk. Tudom, hogy Megváltóm él Ezekkel a jól ismert szavakkal szeretném kezdeni ezt az elmélkedést. Évenként visszatérnek ezek a liturgiában, azokon a szent napokon, melyeken az egyházzal végigéljük Krisztus Urunk szenvedeset, halálát és feltámadását. „Krisztus engedelmes volt érettünk mindhalálig”, énekli az egyház a nagycsütörtöki liturgiában. „Krisztus engedelmes volt érettünk, mindhalálig”, mégpedig a kereszthalálig”, folytatja nagypénteken, Szent Pál szavait követve. „Ezért Isten fölmagasztalta és minden mást felülmúló nevet adott neki”; így fejezi be a Megváltó dicsőítésére énekelt himnuszt nagyszombaton. „Scio quod Redemptor neus vivit: tudom, hogy Megváltóm él”. Sohasem fogom elfelejteni azt az első benyomást, amit ezek a szavak és ez a szertartás keltettek bennem a krakkói Wawel székesegyházának fenséges falai között. Tizenkét éves lehettem, mikor egy nagyszerdán először hallottam ott a nagyheti zsolozsmát énekelni. Emlékszem a szemina- riták által elfoglalt padsorokra, a székesegyház tagjaira üléseiken és végüfa főoltár mellett Krakkó érsekére, a felejthetetlen emlékű Sapieha Adam Stefan bíborosra. A templom hajójának közepén egy háromlábú nagy gyertyatar- to állt, melyen a gyertyák egymás után aludtak ki, ahogy a zsoltárok éneke a vége felé Közeledett. És az ének végén: „Krisztus engedelmes volt miértünk mindhalálig”. Egy pillanatnyi csend után felhangzott a Miserere zsoltár és az utolsó ima az érsek ajkán: „Kérünk, Urunk, tekints írgal- masan családodra, amelyért a mi Urunk Jézus Krisztus nem vonakodott a bűnösök kezére adni magát és vállalni a keresztfa kínjait”. És csend borult a távozó hívekre. Nem egyszer elgondolkoztam ezen az egyedülálló benyomáson, melyet soha többé, még ebben a székesegyházban, hasonló szentmisén sem éreztem újból. A maga nemében egyetlen volt ez a szertartás, mivel egyfajta felfedezésnek volt a forrása. Nemcsak a nagyheti liturgia különleges szépségeinek felfedezése volt ez, hanem mindenek fölött azé az abszolút nagyságé, ami a liturgia által közvetített misztérium, melyet az szüntelenül hirdet. Mikor Szent Pálnak Krisztus mindhaláláig való engedelmességéről szóló szavait teljes csend követte, az volt az érzésem, hogy nemcsak mi, emberek hallgattunk el, hanem a székesegyház egész épülete is, mely nemzetem egész történelmét sűríti magába. Az emberiség, az egyház és a világ, a múlt, a jelen es a jövő mélységes csendbe merülnek azon tény előtt, hogy „Krisztus engedelmes volt érettünk mindhalálig”. Ez a hallgatás, itt, az emberi szellem legkifejezőbb beszéde. A hallgatás a nagy misztérium előtt, melyben Isten — Fiának mindhalálig betöltött küldetése által — megvalósítja meg- igazulásunk művet, kiegészítve a teremtés misztériumát a megváltás misztériumával. Ez utóbbi az isteni igazság és igazságosság mértéke szerint kiegészítője az előbbinek. „Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok... amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál”. A megváltás misztériuma végtelenül felülmúlja az emberi gondolatokat és utakat. Isten misztériuma ez, melyben kifejezi magát: az igazságosság, az irgalom, a szentség Istene, aki a Szeretet. „Isten Szeretet” úja Szent János. Isten, — a végtelen fölségű — ezen a kifürkészhetlen titkon keresztül és ezzel egyidejűleg felújítja a világgal, a világmindenséggel és különösen az emberrel való kapcsolatát. Világos az engedelmesség és engedetlenség egymással való szembenállása. Érettünk Isten engedelmessé lett mindhalálig. Mit jelent egyáltalán „engedelmesség”? Több értelme lehet, épp úgy, mint az engedetlenségnek. De mindig arról van szó, hogy egy fölöttünk álló akaratot fogadunk el. Ennek az elfogadásnak értelme, fajtája és módja azonban különböző lehet. így szó lehet vak engedelmességről és belső ellenkezéssel vállalt, kényszerű engedelmességről, mely belső tartalmában, in díté- kában inkább az engedetlenséghez hasonló. Tudjuk, hogy az akarat, vagyis a szabadság ennek az engedelmességnek vagy engedetlenségnek a gyökere. Az akarat és a szabadság szemközt a felsőbb akarattal. Ha Szent Pál szembehelyezi az első Adám engedetlenségét a második Adám, vagyis Krisztus engedelmességével, szemügyre kell vennünk mindkettőnek teljes jelentőségét. Az Ige és a Szeretet határozzák meg Krisztus engedelmességét, éppen úgy, mint az első ember engedetlenségét az „ellenige” és az „ellenszeretet”. Az Ige az igazságot mondja ki Istenről, aki Atya, aki Szeretet, és aki vele „szétárasztja” a szeretetet. Ez az igazság és ez a szeretet teljességf el megtalálható Krisztus mina- aláláig tartó engedelmességében. Éz az a transzcendentális válasz az ember engedetlenségére, melyben a „hazugság atyja” játszott szerepet. A Fiúnak az Atya iránti engedelmessége egyúttal igazságszolgáltatás is a vegtelen fölségű Istennek, aki a Szövetség Istene is. Igazságtalanság a történelem hajnala óta létezik a világban: az ember igazságtalan az emberrel szemben, egy társadalom más társadalmakkal, egyik nemzet a másikkal szemben... A Szentírásban számtalan figyelmeztetést találunk az emberekhez, hogy az igazságosságnak megfelelően éljenek és cselekedjenek. Mindazonáltal az igazságtalanság nem fejezte be pályafutását az emberiség történelmében. Ma sem! A mai idők telve vannak az igazságtalanságnak döbbenetes példáival. Az 1971-ben összehívott püspöki szinódus, egyebek közt, megállapította ezt is. A Föld minden pontjáról fel- hangzanak a kétségbeesett kiáltások nagyobb szociális igazságért, a minden embernek kijáró igazságosságért. Az igazságtalanságnak valóságos tengere borítja el a Földet es ráadásul egy állítólagos igazságosság neve- ben! Az igazságosságért való küzdelem minden ember, minden idő feladata, amit újra meg újra élőiről kell kezdeni. Jézus Krisztus vállalta ezt a harcot. A rossznak gyökerét támadta meg. Az ember a Terem- tővel szemben kezdte el az igazságtalanságot, mikor először tagadta meg az engedelmességet. Jézus, azaltal, hogy mindhalálig engedelmes volt, igazságot szolgáltatott Istennek, és ezzel a cselekedetével a megigazulásnak kimeríthetetlen forrását hagyta az emberre. Rengeteg program volt és létezik még ma is a világban, mely céljául tűzi, hogy „valódi igazságosságot” hoz az embereknek. De egyik sem teljes, ha nincs az Istenben való meg- igazulásra alapozva, mert ez az eredete minden igazságosságnak és ez az, amit Krisztus meghozott az ő mindhaláláig tartó engedelmességével. Karol Wojtyla Elmélkedés a keresztútról i. Pilátus a főpapok és a tömeg nyomására kimondta az ítéletet. A kereszthalálnak ki kellett elégítenie a követelésüket, hiszen válasz volt arra, amit kiáltoztak: „Keresztre vele! A római helytartó mosta a kezét, kijelentette, hogy ártatlan az ítéletben, és semmi közösséget nem vállal a tömeggel; de ugyanígy elhatárolta magát Krisztus szavaitól is, melyekkel Isten Országát az igazsággal azonosította, tanúságot tett az igazságról. Mind az első, mind a második esetben Pilátus igyekezett megőrizni függetlenségét, némiképp „Krisztus oldalára állt”, de csak látszólag. A kereszthalál, amelyre a názáreti Jézust ítélte és Krisztus királyságának az igazsága egész benső valójában meg kellett hogy érintse a római helytartót. Ez volt és ez ma is a valóság, és ettől nem menekülhet, nem zárkózhat el senki. Jézust, Isten fiát, az Ő királyságáról kérdezte Pilátus, és abban a hiszemben volt, hogy ezért ítélte halálra — mindez a végső tanúságtétel kezdete Istenről, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda...” Nekünk is tanúságot kell tennünk és tudjuk, hogy nem moshatjuk a kezünket. II. Megkezdődött az ítélet végrehajtása. A keresztre ítélt Jézusnak vállára kellett vennie a keresztet, miként a másik két elítéltnek is, akiket ugyanarra a halálra ítéltek. „És a gonosztevők közé sorolták.” Jézus elindul a kereszt felé. Egész teste csupa seb, vér csurog arcára a töviskorona alól. „Ecce homo! — íme az Ember!” Megvalósult rajta minden, amit a próféták mondtak az „Emberfiáról” és „Jahve szolgájáról”, akit „a mi bűneinkért szúrtak át, a mi gonoszságainkért törtek össze... az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást”. És van benne valami megdöbbentő is: íme, ezt művelte az ember a saját Istenével. Pilátus azt mondja: „Ecce homo!”, és „Nézzétek, mit cselekedtetek az emberrel!” De mintha általa más valaki is szólna, egy hang, mely azt súgja: „Nézzétek, mit cselekedtek ebben az Emberben Istenetekkel!” Ijesztően rövid a távolság: annak a hangnak a hasonlósága között, amit a történelemből ismerünk — és annak, ami a hitünkben él. „Ecce homo! — íme az Ember!” A „Messiásnak nevezett” Jézus vállára veszi a keresztet. Az ítélet végrehajtása megkezdődött. III. Jézus megbotlik a kereszt súlya alatt. Földre esik. Nem kéri, (Részletek) hogy emeljék fel emberfeletti erők, nem kell neki angyalok segítsége. „Azt hiszed, hogy nem kérhetném Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?” Nincs szükség rá. Elfogadta a kelyhet az Atya kezéből, hogy fenékig ürítse. Éppen ezt akarja. Ezért nem gondol semmiféle emberfeletti erőre, noha volna rá hatalma. Csodálkozhatnak, akik látták, hogyan parancsolt a gyönge, nyomorék, beteg embereknek, sőt még a halálnak is. És most — vajon mindezt megtagadná? Pedig „mi reméltük”, mondják majd néhány nap múlva az emmauszi tanítványok. „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” — provokálják majd a főtanács tagjai. „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni” — kiáltja majd a tömeg. ő elfogadja e kihívásokat, jóllehet úgy látszik, hogy azok megsemmisítik küldetésének, tanításának egész értelmét, a véghezvitt csodákat. Elfogadja őket, nem száll szembe velük. Hagyja, hogy bántalmazzák, meg akar botlani, el akar esni a kereszt alatt. Mindvégig hű marad ahhoz, amit mondott: „Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.” Isten Krisztus szenvedése árán szabadítja meg az embert az eredeti bűn bilincseitől. Vili. Felhívás a bűnbánatra, az igazi bűnbánatra, a rossz cselekedetek szívből fakadó megsiratásá- ra. Jézus Jeruzsálem leányaihoz szól, akik sírnak, amikor rátekintenek: „Ne engem sirassatok, hanem magatokat sirassátok és gyermeteiteket.” Nem lehet átsiklani a rossz felett, le kell ásni a gyökeréig, rá kell találni az indítékra, a tudat legbensőbb igazságaira. Ezt akaija mondani a keresztet hordozó Jézus, mert ő „tudta, mi lakik az emberben” és mindig tudni fogja. Épp ezért csakis ő maradhat tanúja minden tettünknek és lelkiismeretünk tetteinkre vonatkozó minden ítéletének. Talán arra is rá akar döbbenteni, mit tegyünk, hogy határozottan, az igazsághoz híven és tárgyilagosan ítéljük meg önmagunkat — hiszen azt mondja: „Ne sírjatok!” Ugyanakkor fel akar rázni, hogy soha el ne tánto- rodjunk az igazságtól. És ne feledjük: ő hordozza a keresztet. Hogy mindig igazságban éljek és járjak, könyörgöm Hozzád, Uram! X. Amikor Jézust a Golgotán megfosztják ruháitól, gondolatban megint visszatérünk Anyjához, visszatérünk ahhoz, akitől ez a test származik — a test, amely már most, a keresztre feszítés előtt olyan, mint egy óriási seb. A megtestesülés titka: Isten Fia testet ölt a Szűz méhében. Isten Fia mondja az Atyának a Zsoltáros ajka által: „Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat... testet alkottál nekem.” A test a lélek tükre, Krisztus sze- retete az Atya iránti szeretetben nyilvánul meg: „Akkor így szóltam — Nézd, megyek...hogy teljesítsem akaratodat.” Ez a lemeztelenített test minden sebével, minden görcsbe-rándulásá- val, felszaggatott izmokkal, a belőle ömlő vérrel, elgyöngült karjával, összezúzott nyakával és vállával, s a halántékában hasogató iszonyú fájdalommal — a Fiú és az Atya akaratát teljesíti. Ez a ruháitól megfosztott test, kiszolgáltatva a kegyetlen bosz- szúnak és magára véve a meggyalázott emberiség valamennyi gyötrelmét — az Atya akaratát teljesíti. Ez a ruháitól megfosztott test, kiszolgáltatva a kegyetlen bosszúnak és magára véve a meggyalázott emberiség valamennyi gyötrelmét — az Atya akaratát teljesíti. Az emberi testet sokféle módon lehet meggyalázni. Ennél az állomásnál jusson eszünkbe Krisztus Anyja: ő szíve alatt, szemében és kezei között Isten Fiának testét tökéletes tisztelettel vette körül. XIX. Attól a perctől kezdve, hogy az embert bűne miatt elűzték az élet fájától, a föld temetővé vált. Ahány ember, annyi sírhant. Sírok nagy bolygója. A sírok között, a Kálvária közelében, van egy sír, amely az ari- mateai József tulajdona volt. Ebbe a sírba temették Jézus testét, miután levették a keresztről. A temetéssel sietniük kellett, hogy végezzenek vele még a húsvéti ünnepek előtt, mivel éppen „az előkészület napja volt”. A bolygónk kontinensein szétszórt sírok között van egy üres sír, ahol Isten Fia, Jézus Krisztus az Ember, halálával legyőzte a halált. „O mors, erő mors tua! — Ó halál, a halálod leszek!” Az ember, akit bűne miatt az élet fájától elűztek, Krisztus testében újra megláthatta azt. „Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Bár bolygónkon továbbra is emberi sírok sokasodnak, s egyre több a temető, ahol az ember visz- szatér származása helyére — „Mert por vagy, és a porba térsz vissza” — mégis mindenki, aki Jézus Krisztus sújára tekint, a feltámadás reményében él. II. János Pál pápa lelkipásztor! látogatásáról 1991. aug. 16., péntek 11.00: Bp., Ferihegy I.: II. János Pál pápa Krakkóból megérkezik, köszöntése és fogadása 15.00: Esztergom: látogatás Mindszenty bíboros sírjánál 15.30: Szentmise az esztergomi bazilika előtti téren, a Szentatya a papokkal és a szerzetesekkel találkozik 18.15-kb. 19.30: Hajóút Esztergomból Budapestre 20.00: Budapest, Parlament: A Szentatya meglátogatja a köz- társasági elnököt, találkozik a kormány tagjaival, a Parlament erkélyéről köszönti az összegyűlteket 1991. aug. 17., szombat 9.35: Pécs: Megérkezés a Pécs-Pogányi repülőtérre 10.00: Szentmise ugyanott 15.15: A Szentatya meglátogatja a pécsi székesegyházat, majd indul vissza Budapestre 17.45: Budapest, Akadémia díszterme (Úri u.): találkozás a tudomány- és a művészeti élet képviselőivel 1991. aug. IS., vasárnap 9.35: A Szentatya megérkezik Máriapócsra 10.00: Szentmise 12.00: Ürangyala 13.10: A Szentatya Nyíregyházára indul 13.30: Megérkezik a nyíregyházi stadionba, majd a püspökségre megy 16.20: A stadionból Debrecenbe indul 17.15: Debrecen, Református Nagytemplom: ökumenikus istentisztelet 20.30: Budapest: Találkozás az izraeliták képviselőivel 1991. aug. 19., hétfő 9.35: Szombathely: megérkezés a repülőtérre 10.00: Szentmise a repülőtéren 15.35: A Szentatya a Haladás stadionjából visszaindul Budapestre 17.15: Budapest, Mátyás-templom: találkozás a kispapokkal és a szerzetesnövendékekkel 19.00: Népstadion: találkozás a fiatalokkal 1991. aug. 20., kedd 8.15: Budapest, Szent István-bazilika: II. János Pál öregekkel és betegekkel találkozik 9.15: Elindul a Szent Jobbal a Hősök terére 10.00: Hősök tere: Szentmise 16.45: Ferihegy: búcsúzás 17.15: II. János Pál visszatér Rómába II. János Pál lelkipásztori látogatásának programja végleges és nem változtatható. Boldoggá avatás, új templomok alapkövének megáldása... stb., a sajtó közléseivel ellentétben most nem szerepel benne. A szertartásokon a kijelölt szektorokban csak belépővel lehet részt venni. Ezekhez a plébániákon keresztül lehet hozzájutni. Aki az előzetes felmérés alkalmával (1990. Jó tudni november-december) a plébániáján nem tudott jelentkezni, utólag kérhet belépőt. Budapesten a Szent István-bazilikából a Hősök terére nem lesz körmenet, hanem csak a Szentatya és kísérete megy végig az Andrássy úton a Szent Jobbal. Botot, ernyőt, üveget... biztonsági okokból nem lehet bevinni. A szektorokban ülőhely nem lesz. Aki szükségesnek tartja, kis összecsukható széket hozhat magával, illetve a helyszínen vásárolhat. A látogatás összes ügyeit a Pápalátogatást Előkészítő Püspökkari Iroda koordinálja. Bármilyen problémával kapcsolatban szívesen ad felvilágosítást. Helye: Bp. V. kér., Eötvös Lóránd u. 7. Telefonja: 13- 73-684. Postai címe: 1446 Bp. Pf. 301. Szent István-ünnepély a pápalátogatás jegyében Az egri főplébánia és a Heves Megyei Hírlap közös rendezvénye 1991. augusztus 11., az egri Bazilika előtt 16 óra: Seregély István, egri érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke megnyitója Liszt Ferenc: Tu es Petrus, a miskolci Minorita-templom és az egri Bazilika énekkara előadásában, nagyzenekari kísérettel. A miskolci Minorita-templom énekkarának műsora: Palesztina: O Gloriosa Domina; Kodály: Ének Szent István királyhoz; Bárdos: Nyújtsd ki mennyből...; Schubert: Salve Regina; Liszt: Ave Maria; Viktória: Ave Maria; Beethoven: Isten dicsőítése Az egri Bazilika énekkarának műsora: Részlet Szent István oratóriumából; Halmos: Boldogasszony Anyánk; Lotz: Regina Coeli 17 óra:, Jelenti magát Jézus” — Szvorák Katalin műsora, közreműködnek: Győrfi Erzsébet (Mádéfalva, Románia), Csámborgó együttes (Kassa, Szlovákia) és a Hegedős együttes (Budapest). 18 óra: Szünet 18.30: Szentmise a pápalátogatás előkészülete jegyében — Mondja: Seregély István egri érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke 19.30: Vallomás a hitről — Sillye Jenő és együttese műsora 20.30: „A bennem növekvő ige” — Az egri Gárdonyi Géza Színház művészei Karol Wojtyla (II. János Pál pápa) irodalmi alkotásait tolmácsolják 21.00: Áhítat — a nyíregyházi Primavera balettegyüttes műsora
