Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. augusztus 9., péntek Egerben utca őrzi nevét Titte! Pálnak, a világhírű csillagásznak, egyetemi tanár­nak. a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjának. Joggal őrzik emlékét, hi­szen az egri Lyceum híres csillagdáját vezette egykoron. Most augusztus végén lesz 160 esztendeje, hogy elhunyt. Mostani összeállításunkban rá emlékezünk. Emlékét Vörösmarty Mihály versben örökítette meg Amikor az egri csillagda élén állt Az egykori Heves vármegyé­ben, Pásztón született, 1784-ben Tittel Pál. Apja szőlőbirtokos és bodnár volt. Tittel korán érdek­lődött a tudomány iránt. Alsóbb iskoláit Gyöngyösön és Kecske­méten, a felsőbbeket pedig Eger­ben végezte. Csillagász lett, majd egyetemi tanár, és 1830-tól a magyar tudományos akadémia tagjává választották. 1806-ban az egri Lyceum ma­tematika tanára, majd egy évvel a pesti egyetemen a filozófiai doktora lett. 1810-ben Bécsben folytatott csillagászati tanulmá­nyokat, és öt évvel később a né­metországi Göttingenbe utazott, ahol két éven át Gaust, a nagy matematikust hallgatta. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy 1817-ben az akkori Európa leg­nagyobb csillagvizsgálóit szem­lélhette, Londonban, Párizsban és Greenwichben. Hazatérve átvette az egri ob­szervatórium vezetését 1824-ben a budai csillagvizsgáló igazgató­jává és a pesti egyetem csillagá­szati tanárává nevezték ki. Fő­ként időszámítási kérdésekkel foglalkozott. Tanulmányai legin­kább a külföldi szaklapokban je­lentek meg. Emlékét nagy köl­tőnk Vörösmarty Mihály vers­ben örökítette meg: Tittel halá­lakor címmel. Fiatalon, 47 éves korában, 1831. augusztus 26-án hunyt el, a kolera oltotta ki éle­tét. A Magyar Orvosok és Termé­szetvizsgálók 1868. augusztus 21-29 között megrendezett ván­dorgyűlésén, sorrendben a tizen­harmadikon, a bevezető köszön­tőt dr. Montedegói Albert Ferenc tartotta Tittel Pálról, egykori ta­náráról és barátjáról. Beszédé­ből érdemes kiragadnunk né­hány gondolatot: „Hogy pedig éppen én ragad­tam meg a tollat, Tittel Pál életét leírni, annak kettős oka van. Ugyanis először, mert hat évet töltöttem e jeles férfiú közvetlen társaságában, ki bölcs nevelőm, szakavatott tanítóm, nagylelkű jótevőm és szeretetteljes atyás­kodó barátom volt. A Szent Gel- lért-hegy csúcsán létezett egye­temi csillagdában együttműköd­tem vele. Ezen szirtes magány­ban, a viharos időjárás gyakori viszontagságain kívül, az elszige­teltség okozta sok nélkülözést és bajt közösen viseltem, és szen­vedtem, kinek én majdnem egyedüli társalgója lehettem. Annak, aki lelkét kaijaim közt lehelé ki. És másodszor, mert ép­pen ezen folyamatos együttlét és azon szoros, szívélyes viszonynál fogva, mellyel a jeles férfiú en­Nemrég emlékezett meg a ha­zai, illetve a külföldi szakma a 180 évvel ezelőtt született csilla­gászról, Albert Ferencről. Az ausztriai Klagenfurt szülötte gém az akkor még serdülő iljút kitüntetni szíveskedett. Bő alkal­mat nyertem lelki tulajdonságai­val, örömeivel és fájdalmaival, jelleme egész természetével, a legszorosabb közelben tett észle­letek és gondolatainak, érzelme­inek társalgás közben történt nyűt kifejezése nyomán, a leghi­telesebb és legjobb megismer­kedni. Kegyelettel emlékszem még most is vissza ifjúságomnak ezen vezetőjére, és a halálának azon szent és buzgó értelme, amelyet e nagy férfiú ritka nemeslelkűsége és kitűnő műveltsége lelkemben ébresztett. Hogy Tittel Pál nem­csak kegyeletből érdemli meg emléke fenntartását, hanem ala­pos tudományossága és művelt­sége miatt is. Már egy fél évszá­zaddal előtte oly korban, amely­ben különösen a mennyiségtani tudományok hazánkban még ke­vésbé ismert és kedvelt tanulmá­nyok közé tartoztak. Ezen a té­ren jelesen működött, és hazán­kat a külföld előtt is jelesen kép­viselte...” (mentusz) volt, akit később Tittel Pál az egykori egri obszervatórium igazgatója tanított. Amikor ez utóbbi a budai Gellért hegyi csil­lagvizsgáló igazgatója lett, gya­A tanítvány tanára nyomdokaiba lépett komokként mellette kezdte pá­lyáját. 1831-től az intézet helyet­tes vezetője lett. Tíz évvel később a pesti egyetemen a csillagászat és a geodézia tanára. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az osztrákok heves ágyútüzének közepette élete kockáztatásával mentette a műszereket. Amikor a csillagda elpusztult, Albert Ferencet 1851-ben Bartákovics Béla egri érsek a város obszervatóriumá­nak igazgatójává nevezte ki. Több szakkönyvet, cikket írt A csillagászat, a meteorológia, és fizika köréből, és néhány mappát is szerkesztett. Helytörténeti mű­vét Heves megye leírása 1868- ból, ma is használják. 1860-tól szerkesztője volt Egerben a fo­lyamatosan megjelenő Egri Ér­tesítő című hetilapnak, illetve a Heves és Külső-Szolnok törvé­nyesen egyesült megyék leírásá­nak, amely 1868-ban jelent meg. A szerző kézirata alapján az egri Lyceumban nyomták 1863-ban a Mennyiség és természeti föld­rajz rövid története című mun­káját. Albert Ferenc 1883. augusz­tus 9-én, 72 éves korában hunyt el Egerben. Amit Hell Miksa megálmodott A magyarországi csillagászat legnagyobb egyénisége a bécsi udvarban világhírűvé lett Hell Miksa volt, aki több magyaror­szági obszervatórium megépíté­sében és tervezésében is részt vett. Matematika és csillagászati munkáit itthon kézikönyvként használták. Kortársai között volt Tittel Pál is, aki a helli eszme ma­gyarországi meghonosításán fá­radozott. A maga végigjárta út magyar vonatkozásaira így em­lékszik vissza egy levelében Hell Miksa: „Az utódok beszélhetnek majd róla, hogy én 1743-tól, amikor már első megfigyeléseim megvannak, a csillagaszat elő­mozdítása céljából mekkora munkát szenvedtem végig éle­tem 46 évén keresztül. Akár ki­nyomtatott munkáimnak szám­bavételével, akár az általam kü­lönböző helyeken felszerelt csil­lagászati megfigyelő állomáso­kéval, melyek közül egy van a bécsi egyetemen, a második, harmadik és negyedik Magyar- országon. A legragyogóbb az eg­ri vizsgáló, melyet a nagyméltó­A Merkur von Ungarn című folyóirat 1787-es évfolyamában Hell Miksa, a bécsi udvar neves csillagásza tervet tett közzé egy tudományos akadémiáról, amely a monarchia közös tudós­köre lett volna. Hell hét szakosz­tályt kívánt felállítani, egyet- egyet a csillagászoknak, a geo- métereknek, a mechanika tudó­saink, a természettan művelői­nek, a természetrajz búvárainak, az anatómusoknak és a vegyé­szeknek. Több hasonló terv is született korábban, csakhogy a megvaló­sításukhoz szükséges anyagi alap megteremtéséről kortársainak alig voltak elfogadható elképze­lései. Hell Miksának azonban született egy kitűnő ötlete: A ka­lendáriumok közreadásából ke­letkező haszonból kívánta fenn­tartani a reáliák bécsi akadémiá­ját. E tudós társasági javaslat ságú mecénás, gróf Eszterházy Károly püspök velem szereltetett fel tisztán angliai eszközökkel. De ez a vizsgáló is a tudományok reformjának ebben a legszeren­csétlenebb bajában, mely ősi or­szágunkban garázdálkodik, már csillagász hiányában is lezárva várja az egészségesebb időket. Mivel Bécsbe kerültem, ott taní­tottam ki a különböző országok­ban szétszóródott sok csillagászt. De ezeket az utódok emlékeze­tére bízom...” ugyancsak az 1770-es évek köze­pén született a kalendáriumterv­vel együtt, de mivel Hell Miksa már 1755-től a monarchia nap­tárügyének felügyelője volt, ötle­te komoly megfontolás alapján jött létre. A terv realitásának ellenőrzé­sével a tanulmányi bizottságot bízták meg. 1774. végén Hell a matematikus Makó Pál és a bo­tanikus N. Jacquin megkezdte a társaságalapítási előkészülete­ket. Mária Terézia azonban még­is meggondolta magát, s az egé­szet leníjta. Kár, hogy Hell Mik­sa terve nem vált valóra, hiszen e század egyik legjobban kidolgo­zott elképzelése volt. Lényegé­ben a Királyi Magyar Természet- tudományi Társulat 1841. május 28-i megalapításáig minden eh­hez hasonló terv dugába dőlt. Ennek oka részben az érdekte­lenség, illetve a bécsi udvar óva­tossága volt. Mérései igazolták igazát Tittel Pál kortársa, Hell Miksa munkásságának legjelentősebb fe­jezete az 1769-ben a magas Északon fekvő lapföldi Vardo-szigeti ex­pedíció volt. Abban az évben a Vénusz bolygó a Földről nézve elvo­nult a Nap korongja előtt. Abban a korban ez a jelenség nyújtotta a legtöbb reményt a Föld — Nap távolságának meghatározására. A korábbi mérésekből erre vonatkozóan becsült adat 130-140 mil­lió kilométernek adódott. Emiatt a Hell Miksa által számított 151,2 millió kilométert túlságosan nagynak találták. Akadtak, akik az egész mérési eljárást gyanakvással fogadták. A tények azonban Hellnek ad­tak igazat: a vardói mérések bebizonyították, hogy eredménye a kor lehetőségeihez mérten a legpontosabb volt. A mai elfogadott és sokfé­le módszerrel ellenőrzött érték: 149,6 millió kilométer. Ennek az expedíciónak volt egy másik nagy haszna is, miután Hell Miksa Sajnovics János szerzetessel együtt tanulmányozta és kimutat­ta a magyarok és a lappok nyelvi rokonságát. Terve nem vált valóra Az egri mozikban láthatják Darkman semmisítette”. Ő lesz Darkman a sötétség embere. A filmet az egri Bródy moziban lehet megtekin­teni. A nő: Kim Basinger Egy dúsgazdag aranyifjú nagy elhatározásra szánta el magat. A Darkman horror, tragédia, akciófilm és szerelmes történet egyszerre, sőt fanyar humorral fűszerezett alkotás. A film egy kiváló fiatal tudós­ról szól, aki nem messze van at­tól, hogy feltalálja a szintetikus bőrt. Minden a legjobb úton ha­lad hogy boldog legyen, amikor hirtelen minden összeomlik... Laboratóriumában gengszterek kegyetlenül megverik. Az orvo­sok, hogy csökkentsék a szenve­déseit, átvágnak egy fontos ide­get az agyában, és ezzel megszű­nik benne az érzés. Megszökik a kórházból, és egy titkos helyen új labort épít. Új eleiében a bosszú­vágy gyötri, s elhatározza, leszá­mol mindenkivel, aki őt „meg­Fogd a nőt és fuss! Darkman Úgy döntött megnősül, és felesé­gül veszi egy híres producer von­zó lányát, akit igazán szeret. Jö­vendő apósa életveszélyesen megfenyegeti: kiadós vereseket helyez kilátásba, ha a fiú meg- szomorítaná leendő feleségét. A bohém életmóddal nehéz szakí­tani, ezért legénybúcsút tart — természetesen Las Vegasban. A társaság útközben betér egy ka­szinóba, ahol hősünk meglátja Vickit, az erotikával telített éne­kesnőt (Kim Basingert), és azon­nal beleszeret. Nem tudja, hogy az elbűvölő énekesnő egy gengsztervezér szeretője... Alti tehat az alvilág kedvesére veti a szemét, az elkészülhet a legrosz- szabbra: nem az életét veszíti el, hanem a függetlenségét. A futó kalandból kényszerházasság lesz — sőt még háromszor kell elven­ni ugyanazt az asszonyt... A film- vígjatékot az egri Uránia nézői tekinthetik meg. Programbörze Kiállítások, tárlatok Gelsei Sándor képei a Megyei Művelődési Köz­pont galériájában tekinthetők meg. * A Bródy Sán­dor Megyei Könyvtár aulájában a hevesi tájegység népművészetét illusztráló munkákat mutatják be az érdeklődőknek. * Gyöngyösön a Mátra Művelődé­si Központban Nagy Péter és Lelki Szabolcs fotói kaptak helyet. Szórakoztató programok: Ma este 6 órakor a Megyei Művelődési Központ szervezésében, a Mecset étterem kerthelyiségében az egri Lajtha László néptánc- és a Gajdos népzenei együttes szórakoztatja a közönséget. A műsorban a tájegységek jellegzetes táncain, zenéin, pergő, vál­tozatos képekben mutatják be a művészek a ma­gyar folklór sokszínűségét. * Szombaton délelőtt fél 11-től az egri Ifjúsági Ház Játszó-tér elnevezésű programjában aszfaltrajzverseny várja a vakációzó gyerekeket. * A bogácsi fürdő szabadtéri színpadán szombaton délután 3 órakor a fiatal énekesek nyári találkozóján részt vett előadók lépnek pódiumra, dalokkal, sanzonokkal, operettrészletekkel szóra­koztatják a közönséget. Tűrák: A gyöngyösi természetjárók szombaton a Mátrá­ba kirándulnak. A 14 kilométeres távot Bácskai György és Czindel Károly vezetésével teszik meg Mátraszentistván, Ágasvár, Fallóskút és Mátra- szentimre között. A gyöngyösi autóbusz-állomás­ról, reggel 8 óra 10 perckor indulnak a résztvevők. * A Bükki Vörös Meteor természetjárói vasárnapra invitálják az érdeklődőket. A bükki túra hossza 14 küométer, állomásai: Felsőtárkány — Varróház — Nyújes—Jánosháza — Koroskő — Berva. A jelent­kezőket dr. Zsibora Sámuel 8.40-kor várja az egri autóbusz-állomáson. Az Ifjúsági Házban szerdán nyitották meg Bállá Demeter fo­tóművész kiállítását. A tárlatnak látszólag meglepő címet adott az alkotó: a „Legyen meg a Te aka­ratod!” — egyértelműen a Mi­atyánk szövegrésze és felirata­ként is szerepel az egyik fotón. Az ok megrendítő: G. A. a mo­dell már nincs az élők sorában, fiatalságát szürke közúti baleset oltotta ki. Most itt látszik élőnek abban a néhány jelenetben, ame­lyet szerelmével együtt vallott meg barátja, a fotóművész előtt. Elgondolkodtató minden ba­rátság tartalma és koreográfiája. Vannak sokan, akik még közna­pi énjük legköznapibb valóját is titokként kezelik, mert úgy gon­dolják, hogy az ő sorsuk csak rá­juk tartozik. Mások megint azt tartják, hogy a legtitkosabb én is képes olyasmit kifejezni, amely sokak számára tanulságul szol­gálhat. íme itt van mértani há­romszögbe állítva három ember: kettő bemutatja szerelmi-ösztö- ni-érzelmi-szenvedélyi vallomá­sának néhány önfeledt vagy na­gyon is tudatos részletét és azért, hogy másoknak a látvány har­móniájával, bensőségességével, a szépség ritkán követhető kore­ográfiájával szolgáljanak. Most nem kívánunk a barátságnak a kitárulkozásnak ezzel a mélysé­gével foglalkozni, bár a látvány erre csábít. Inkább az Ádám- Éva szerep leképzése, mint a bel­ső öröm és megélés megörökíté­se érdekel bennünket. Látszatra azt hinnénk, hogy a két test egybefonódása, az egy- másért-egymásra rákulcsolódó két ember, férfi és nő teljes önát­adása a másiknak, a kettőjükből kitámadó-formálódó, vissza- hozhatatlanná váló pillanatnak a megörökítése — talán öncél. A bizonyos Part pour l’art-nak az artisztikuma, ami meglepő, mert el kell hinnünk: ez a leány és ez a fiú felszabadultan kifejezi azt a birtokolt tartalmat, amit sokan olyan kétségbeejtő szorgalom­mal, de vakon s hiába kergetnek. G. A. teste nincs többé. Ez tragikus hátteret vetít az 1987- ben felvett fotók mögé. S ha most, néhány év után a művész bemutatja ezeket a felvételeket, okítani akarja a tárlat látogatóit. Nemcsak a szerelmi extázis ábrá­it nyújtja közönségének, a Ma­gányt is, a Crucifix-ot is, az Em­bertorzót is, a Kirkét, a Meditá­ciót is, az Ember küzdj!- madá­chi idézetét is. S főleg azt a felvé­telt, amelyen a művész kezeírá­sával, a fohászkodás hangján vall a megformálhatatlan sorsról, amely megadást, belenyugvást kíván, hitet gerjeszt. De csak azokban vagy elsősorban azok­ban, akik képesek megérteni a kiszámíthatatlan Akarat mö­gött az Istent, azt a nekünk egé­szen soha fel nem deríthető ren­dező elvet, amely hívőt és po- gányt egyként elfogad, vezet, biz­tat is, hogy saját ösvényét járja, miközben az Idő befogja a sze­münket, vagy elfedi szemünk elől — egyre megy — azt a tá volságot, irányt, amely végzetes kanyarói­val, buktatóival vár bennünket. Középkori himnuszok, a ha­lálmisztériumok, a haláltáncbal- ladák, no meg Vtllon, „a nyomo­rult költő” jutottak eszünkbe a képek láttán. És az a kissé rezig­nált latin közmondás: Pulchritu- do, vis, potestas pereunt, at sci- entia manet. (Szépség, erő és ha­talom elmúlnak, a tudás megma­rad.) Nekünk ebből a szépség­ből, ebből a tüzes erőből és testi hatalomból, mint látványból képződjék, képződhetik az a tu­dás, hogy semmi nem a miénk, csak kölcsön kapunk mindent. Használatra. Nem árt hát mind­ezt imádságos és kutató lélekkel végiggondolni! A test, meg ami mögötte van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents