Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

2. VHÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1991. augusztus 8., csütörtök A Heineken a Komáromi Sörgyár fő részvényese A Heineken megszerezte a Komáromi Sörgyár Kft. részvé­nyeinek többségét — jelentették be szerdán sajtótájékoztatón. Erre azért volt lehetőség, mert a részvénytársaság vezetése saját hatásköreben alaptőke-emelést hirdetett meg a fejlesztési pénz­források megszerzése érdeké­ben. A tőkeemelés mértéke 33 százalékos volt. Ma a részvénye társaság alaptőkéje 1 milliárd 128 millió forint. A Heineken a Komáromi Sörgyár részvényei­nek 50,3 százalékát szerezte meg. Csak az osztrák határon Július végéig 52,5 millió útle­velet kezeltek a határőrök, 13 százalékkal kevesebbet, mint az elmúlt év hasonló időszakában — közölte az MTI érdeklődésére a BM Határőrség szóvivője. Zubek János elmondta, hogy a jugoszláv határszakaszon 33, a románon 25, a cseh és szlovákon 11, a szovjeten pedig 59 száza­lékkal csökkent az idegenforga­lom. Figyelemre méltó viszont, hogy az osztrák határszakaszon 21 százalékos az emelkedés. Ez közel 20 millió határátlépőt je­lent. Váltás az Orosz Kommunista Párt élén Ivan Polozkovnak az Orosz- országi Kommunista Párt éléről kedden történt lemondása véget vetett annak a helyzetnek, hogy az SZKP és annak legnagyobb helyi szervezete különböző poli­tikai irányvonalat követett — írta szerdai kommentárjában a TASZSZ szovjet hírügynökség. Ivan Polozkovot a párton be­lül jobbról és balról egyaránt tá­madták szélsőségesen konzerva­tív nézetei miatt. A TASZSZ kommentátorának véleménye szerint az Oroszországi Kommu­nista Párt élén történt változás kísérlet a párt meggyengült hely­zetének megszilárdítására. Szovjet — kínai katonai együttműködés Gennagyij Janajev, a Szovjet­unió alelnöke szerdán a Kreml­ben fogadta a Kínai Népi Felsza­badító Hadsereg vezérkari főnö­két, Cse Hao-tien vezérezredest, aki hivatalos látogatáson tartóz­kodik a szovjet fővárosban — je­lentette a TASZSZ. A felek megvitatták a szovjet- kínai kapcsolatokat, köztük a katonai együttműködés kérdé­sét. Nagylaknál 10 órás várakozás Szerda délután 10 órát kellett várakozni a nagylaki magyar-ro­mán határátkelőnél a hazánkba érkezőknek — tájékoztatta az MTI-t a BM Határőrség illetéke­se. Elmondta, hogy a román ha­tárőrök egyelőre nem közölték a rendkívül hosszú várakozás okát. Ugyancsak torlódás alakult ki a magyar-osztrák határszaka­szon Rábafüzesnél, ahol az élénk idegenforgalom miatt 60 percig tartott az áthaladás. Gorbacsov váratlan levele Andreottihoz Az árvíznek 72 halálos áldozata volt „Kedves Giulio, a KGB-nek nem volt köze a pápa elleni merénylethez” Moszkvából érkezett váratlan levéllel köszön­tötte az olasz kormány tagjait a hivatalos nyári szabadságot megelőző záró minisztertanácsi ülésen Andreotti mi­niszterelnök. A levél fel­adója Mihail Gorbacsov volt, aki az alábbiakról tájékoztatta a római po­litikai vezetést: „Kedves Giulio, a KGB-nek nem volt köze a pápa elleni merénylethez”. A szovjet államfő nem közölte, milyen vizsgálat folyt Moszkvá­ban az ügyben. A Sprin­ger Külföldi Sajtószol­gálat (SAD) exkluzív je­lentésében azonban fel­hívja a figyelmet arra: „Ez az első eset, hogy Moszkva, a tíz éve folyó vizsgálatsorozat meg­kezdése óta a legmaga­sabb szinten hivatalosan állást foglalt e gyanú kapcsán. Hírek szerint Andreotti legutóbbi moszkvai látogatása idején — május második felében — kérte Gorba- csovot, tegyen szemé­lyesen lépéseket a KGB szerepének tisztázása érdekében. A mostani levél nyilván ennek a vizsgálódásnak az ered­ménye. Mehmet Ali Agca, a merénylet tettese — amint emlékezetes — már 1982-ben azt állí­totta a bírósági tárgyalá­son, hogy II. János Pál pápa meggyilkolásával együtt bízta meg a bol­gár és a szovjet titkos- szolgálat. Az idén má­jusban az tette újból idő­szerűvé a problémát, hogy az egykori bolgár titkosszolgálat egyik ügynöke lényegében megerősítette Agca állí­tását, s azt mondta, a merényletet bolgár rész­ről szervezték, de szov­jet kezdeményezésre. Ferenczy-Europress EK-segély Romániának Az Európai Közösség 500 ezer ECU-vel, körülbelül 595 ezer dollárral segít az árvíz sújtotta román lakosságon — jelentették be szerdán Brüsszelben. A segélyt Petre Roman miniszterelnöknek az ENSZ-hez és a nemzetközi segélyszervezetekhez elmúlt héten intézett felhívására folyósítják. Amint arról már több híradásunkban is tájékoztattuk olvasóin­kat, Románia északkeleti részén a múlt héten 72-en haltak meg az áradásban, 13 ezren pedig otthonukat vesztették. Igen súlyosak azok a károk, amelyek a lakóházakban, a termőföldeken és több más terü­leten keletkeztek. A segélyt sátrak, orvosság, dízelolaj és más szükséges anyagok formájában nyújtják, és a belga „Romániai falvak” nevű segélyszer­vezet révén juttatják el rendeltetési helyére — közölte az EK Bizottsá­ga­A jelzett segélyösszegből 238 ezer dollárt az EK saját alapjaiból adja, a többit pedig a 24-ek folyósítják a kelet-európai politikai refor­mok támogatására szánt alapjukból. (MTI) Svéd piacok helyett — a szeméttelepre Munkában a lánctalpas... (Folytatás az 1. oldalról) A látottak után megkerestük Bán Imrét, a Zöldért hűtőházá­nak vezetőjét. — Mindenekelőtt szeretném tisztázni, a szeméttelepre szállí­tott uborka nem a Zöldérté. — Hanem? — A Hungarofruct kereske­delmi vállalaté. Az Egerszalókra vitt uborkát eredetileg külföldön értékesítették volna, de a vevő reklamációja miatt vissza kellett hozni... — A szeméttelepre viszont már önök a szállítók. Ezek sze­rint, mégiscsak valamilyen kap­csolat van az uborka és a Zöldért között. — A Hungarofruct megbízott bennünket a reklamált árumeny- nyiség szeméttelepre szállításá­val, így információért fordulja­nak inkább hozzájuk. Kalina Kálmán, a Hungaro­fruct Heves megyei képviseleté­nek csoportvezetője az alábbi tá­jékoztatást adta lapunknak: — Az egerszalóki szemétte­lepre szállított uborkát valójában Svédországban adtuk volna el, ám az ottani vásárló minőségi reklamáció miatt visszaküldte. — Miért? — Azért, mert uborka. A négynapos szállítás után azt fo­gott rá, amit akart. A lényeg az, hogy a szállítmányt visszafordí­totta. — Itthon nem lehetett volna — akár jelentős engedménnyel — eladni az uborkát? — A visszaszállítás nyolc na­pig tartott, s az uborka megbü- dösödött, eijedni kezdett. így semmiképpen sem volt emberi fogyasztásra alkalmas. Aki en­nek ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat. A minőségromlás­ról jegyzőkönyv is készült, ame­lyet szakemberek írtak alá. — A saját szemünkkel láttuk, hogy néhányon vállukra emelték az uborkászsákokat, s hazavitték azokat... — Nem ajánlom, hogy egye­nek belőle, éppen az előbb el­mondottak miatt. — Takarmányként sem lehe­tett volna értékesíteni? — Abban az állapotban, ami­lyenben a hűtőházból kiszállítot­ták, már nem. Egyébként szeret­ném megjegyezni, hogy a múlt héten — írd és mondd — öt forin­tért sem tudtuk értékesíteni az egészséges uborkát. Ezt csak azért mondtam el, nehogy bárki is azt higgye, a szeméttelepre szállításnál felelőtlen tékozlásról volt szó. — Mekkora ez a mennyiség, s mennyibe került ez önöknek? — Százhatvan mázsányit vá­sároltunk a Zöldérttől, kilónként 16 forintért. Ehhez adódik még a Svédországba szállítás költsége, amelyet csak a pesti közpon­tunkban tudnak pontosan meg­mondani. A Hungarofruct pesti irodáját hasztalanul próbáltuk telefonon elérni, a vonalak állandóan fog­laltat jeleztek. De nem kell külö­nösebb képzelőerő hozzá, hogy a mai árak mellett belegondol­junk, a svédországi út nem csu­pán fillérekbe került, de bizo­nyára erre is lenne további ma­gyarázat... Molnár Zsolt Jugoszláviai kérdőjelek a Nyugat-Európai Unió ülésén Békefenntartás vagy béketeremtés? Szerdán Londonban összeült a Nyugat-Európai Unió értekezlete, megvizsgálni, hogyan lehetne békefenntartó erőket szervezni Jugoszlávia szá­mára, arra az esetre, ha ilyen erőket valaha kikül- denének. A Nyugat-Európai Unió londoni ülésére Kana­da, Lengyelország, Svédország és Csehszlovákia is küldöttséget menesztett. A tervek szerint ezek az országok is részt vennének az EK esetleges jugo­szláviai megfigyelő erőiben. Douglas Hogg brit külügyi államminiszter szer­dán azt mondta a BBC-nek, hogy maximális nyo­mást kell gyakorolni a jugoszláv felekre a tűzszü­net és a belső tárgyalások érdekében, de megis­mételte, hogy kormánya nem rokonszenvezik eu­rópai erők Jugoszláviába küldésével. — Egyelőre nem békefenntartásra, hanem bé­keteremtésre akarnak rávenni minket, s ez egé­szen más dolog. A Biztonsági Tanács sok tagja szerint jugoszláv belügyről van szó. A szovjet ve­zetőknek komoly kifogásaik vannak katonai erő alkalmazásával szemben, csakúgy, mint nekünk — mondta a vezető brit diplomata. A Le Soir Európa felelősségéről „Felettébb könnyű a jugoszláv ügyben mindenért a szerbeket okolni. Európa ugyanúgy oszto­zik a felelősségben” — szögezi le szerdán a Le Soir belga lap aju- goszláv válságnak szentelt, „Eu­rópa védi a védhetetlent” cím­mel megjelent vezércikkében. Az Öböl-háború jelentette a hidegháború utáni első nemzet­közi konfliktust, Jugoszlávia problémája pedig az első olyan, jelentősebb belső felfordulás, amelyet már nem fed le a nagy­hatalmak status quo-t és stabili­tást garantáló politikája, hanem a maga valóságában, saját törté­nelmi gyökereiből táplálkozva tör a felszínre. És Európa, amely a konfliktus kirobbanásakor még azt hirdette, hogy ez európai ügy, amelyhez az amerikaiaknak semmi közük — nos, Európa pont a valós helyzet lényegéből nem értett meg semmit — álla­pítja meg a cikk szerzője, Pol Mathil, a lap Kelet-Európa- szakértője. Egy hónap telt el a látványos szerepvállalás óta, és amikor már százakra tehető az áldozatok száma — Európa visszaadja a fel­vállalt megbízatást — folytatja cikkében Mathil, aki szerint Eu­rópa mindenekelőtt a stratégiá­nak van hnán. Jugoszlávia esetében Európa jelenleg csak a polgárháború vagy az ország felbomlása között választhat. Ha úgy dönt — és si­kerrel jár —, hogy segíti a jugo­szlávokat a válásban, elkerülheti a polgárháborút. Ha a status quo-ra szavaz, megkaphatja mind a kettőt: válást, de harco­kon keresztül — fejezi be vezér­cikkét a Le Soir. Hazatelepül-e Imelda Marcos? Nemrégen bejárta a hír a nem­zetközi sajtót, hogy Corazon Aquino asszony, a Fülöp-szige- tek elnöke engedélyezte a haza­térést Imelda Morcosnak, az 1986-os népfelkelés során el­űzött Fülöp-szigeteki elnök öz­vegyének, feltéve, ha nem hozza magával 1989-ben elhunyt félje hamvait. Az elnökasszony döntése nyomán nyomban megindultak a találgatások, vajon hat állam­csínykísérlet és természeti ka­tasztrófák sorozata után újabb erőpróbával kell-e szembenéz­nie elnöksége utolsó 10 hónapjá­ban Corazon Aquinónak? Egy tekintélyes politikai elemző, BlasOpleszerint Imelda Marcos hazatérése egyesítené a választási harcra készülő ellen­zéket. Alex Magno, a politikatu­dományok professzora úgy véli, hogy a nép nem felejtette el Fer­dinand Marcos húszéves uralmá­nak visszaéléseit, és ezért Imelda visszatérése aligha jelenthet ko­moly veszélyt az Aquino-kor- mánynak. Maga Corazon Aquino nyil­ván felmérte a kockázat nagysá­gát, amikor ahhoz a feltételhez kötötte Imelda hazatérésének engedélyezését, hogy nem hozza magával félje földi maradványa­it. Ferdinand Marcos egyébként Hawaiin van eltemetve egy hű­tött kriptában. Manilában adócsalás címén vádat emeltek Imelda Marcos el­len, és a hírek szerint húsz másik ügyben is bűnvádi eljárást ké­szülnek indítani ellene. A Mar­cos család és híveik állítólag tíz- milliárd dollárral károsították meg az államkincstárt. Imelda most ügyvédeivel konzultál an­nak eldöntésére, hogy elfogad- ja-e Corazon Aquino feltételeit. A Manila Timescímű lap úgy ösz- szegezi a helyzetet, hogy az or­szág pillanatnyilag megmenekült az újabb konfrontációtól. A lap szerint azonban csak lélegzetvé­telnyi szünetről van szó, mert előbb vagy utóbb, de „Marcosék haza fognak térni”... Legenda a mesés gazdagság Miért nem jött be a kuvaiti üzlet? A csalódások egyik fő oka a hamis legen­da, amely a világban elteijedt az Öböl menti országok mesés olajgazdagságáról. Kuvait lakóinak száma az iraki invázió előtt is igen alacsony volt: körülbelül 2 millió, most pedig alig éri el az 1,5 milliót, s ezeknek több mint a fele nem olajból szerzi jövedelmét. A kuvai­tiak egyébként is mindig jól megnézték, hogy mire adják ki a pénzüket. Most pedig külö­nösen, mivel az országnak gyakorlatilag nin­csenek olajbevételei. A fizetési mérleg egyensúlyát csak úgy tudták megőrizni, hogy 15 milliárd dollár értékű beruházásokat érté­kesítettek külföldön. A megtermelt nemzeti jövedelem viszont alacsonyabb, mint a Phi­lip Morris cég éves forgalma. így aztán nem csoda, ha az ország újjáépítésére alig van pénz. De ez csak az egyik oka az amerikai és nyugati üzletemberek viszonylagos sikerte­lenségének. A két kultúra közötti hatalmas különbség súlyos tehertétel. Amerikai üzlet­emberek például nemegyszer elkövették azt a durva hibát, hogy úgy tárgyaltak a kuvaiti­akkal, mint egy primitív törzs tagjaival. Má­sok nehezen szokják meg, hogy — mint álta­lában a Közel-Keleten — Kuvaitban is nagy a korrupció, s főként annak nehezen felismer­hető formája. Az európai és amerikai üzlet­embereket idegesíti az is — s ezt az arab part­nerek persze észreveszik —, hogy míg őket szorítja a határidő, addig a kuvaiti üzletem­berek csak számtalan közös tea elfogyasztása után mondják ki, hogyan döntöttek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy szinte nincs olyan üzlet, amelybe nem szól bele a kor­mány, illetve az uralkodó családja, amelynek tagjai szinte mindenütt ott vannak. A kuvaiti politikusok eközben nem igazán jó mene­dzserek és szervezők, s így meglehetősen nagy a káosz is. Közben minden területen — így a tényle­ges újjáépítésben és az „olajfronton” is — ke­ményebb a vártnál az arab konkurencia. Ki­használva közelségüket, az arab cégek szinte teljesen egyedül töltötték fel a kirabolt bolto­kat és raktárakat. Különösen erős nyomás nehezedik az üzleteket kereső amerikaiakra és az európaiakra Szaúd-Arábiából. Az eu­rópaiak eddig csak egy területen győzték egyértelműen: a kuvaitiak 2 milliárd dollár értékben 24 repülőt rendeltek a nagyrészt fiancia érdekeltségű Airbus konzorciumtól. Ez is jelzi: a kuvaitiak elsősorban azokkal az államokkal kötnek üzletet, amelyek szerin­tük teljes szívükkel támogatták országuk fel­szabadítását. így például a németek, a japá­nok, a hollandok és mások egyszerűen szó­hoz sem jutnak. De nem minden a politika: Irakkal is vi­rágzik a — persze nem hivatalos — kereske­delem. A kuvaiti beduinok naponta juhok százait veszik meg a határon iraki pásztorok­tól. Habár ezek a juhok soványak, kormos a szőrük, a lábuk pedig fekete az égett olajtól, de a húsuk ízletes. A piacon az iraki juhhús ezért meglehetősen drága, de ahogyan a ke­reskedők mondják: „enni kell”. Egyébként is, az invázió idején sok kuvaitinál gyűlt össze iraki dinár, amely Kuvaitban már értéktelen, de a határon túl még keresett pénz. Ahogyan a kereskedők mondják: „Élni is kell!” Ferenczy-Europress Törökország ütközőövezetet tervez Irakban Mindenkire tüzet nyitnak Ankara úgy dön­tött, hogy Észak-Irak területen öt kilomé­teres ütközőövezetet hoz létre a kurd geril­lák Törökországba való beszivárgásának megakadályozására — jelentette be szer­dán Mesut Yilmaz külügyminiszter a Hurriyet című török lapnak adott nyilat­kozatában. A minisz­ter azt is közölte, hogy a török katonák mindenkire tüzet nyitnak, aki engedély nélkül lép a területre. Az AP hírügy­nökség jelentésében hangsúlyozza, hogy a törÖK lépés konflik- tushelyzetet teremt a török-iraki viszony­ban, s az Irak-ellenes koalíció tagjai között is feszültségeket te­remthet. A török hadse­reg hétfőn, az iraki területen levő kurd felkelőtáborok meg­semmisítése ürügyen lépte át a két ország határát.

Next

/
Thumbnails
Contents