Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-06 / 183. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. augusztus 6., kedd Látószög Balatoni Világos A napokban Egerben is találkoztam egyik kedvelt sörömmel, a Balatoni Világossal Módfelett megörültem neki, mert máskor több­nyire csak a „magyar tenger” partján futhatok össze vele. Egy darabig jól megvoltunk egymással, olykor szinte azt éreztem, hogy a nagy víz­nél töltöm most is vakációmat Annyira megszoktam társaságát, hogy az elkerülhetetlen búcsúnál is meggyőződésem volt a közeli újabb viszontlátás. Gondolom, hogy nem egészen csak annak az üzletnek érdeme a szívderítő palack, ahol a Balatontólily messzi is kezembe akadt Alig­hanem ez az elképzelttől meglehetősen eltérő idei szezon is közreját­szott valamelyest a dologban. A mostani nyáron ugyanis valahogy kevesebben kíváncsiak hazánk első számú nyaralóhelyére, a sört pe­dig — amihez még nem oly túl régen olykor a Balcsin sem lehetett hozzájutni a teméntelen vendég, kiránduló és üdülő miatt — nos, ugye, csak el kell adni. S ha a Világosra odalenn ez alkalommal a megszokottnál kevesebben kíváncsiak, világos, hogy kelleti magát másutt is. Eljön a sörissza után akár Egerig vagy még tovább. Mi több: ha később sem fordul jobbra az idegenforgalmi helyzet, talán téli sör is lesz belőle az ország távolabbi részén, nem csupán nyári. Már amennyire jobbra fordulást jelent, ha visszatér ismét a Ba­laton-mánia, tudatunkban és gyakorlatunkban a füredi vagy siófoki part jelenti a legek legjét. Reménykedem, hogy talán máreza sör jelez valamit a beidegző- dött hagyományokkal való szításból. Ha netalán az első fecske is, de megjelent, s követik majd a többiek. S előbb vagy utóbb nemcsak az üzletvezető jön rá, hogy másutt is járnak, másutt is elkél a portéka, hanem a turista, a kiránduló és nyaraló sem csak a Balaton felé töri magát ilyenkor nyáridőben. Hiszem, előbb vagy utóbb azt is észreveszik, észrevesszük, hogy ráadásul hazánk még annyi más szép vidéke sem,csupán ,egynyári” öröm, hanem egész esztendőben élményt ígérő. Télen, tavasszal és ősz­szel is ezernyi kedves, kellemes meglepetéssel szolgál. Jó időben vagy rosszban ugyanúgy feledhetetlenné teszi az eltöltött napokat, hete­ket. Különösen, ha nemcsak a vidék eredeti varázsa marasztal, ha­nem az itt élők, a vendéget várók és fogadók is hozzá-hozzátesznek még valamit. Egy-egy keveset legalább abból, amit csak ez vagy az adhat A hagyományosból, amiről csak ő tud. A portájából, házából, amelyet mások számára is teremtett kicsit, hogy aki belép, ne csupán azt érezze, amit otthon. Sokat és régóta beszélgettünk erről, mégis nehezen mozdulunk a megszokásból, bizonytalanul nézegetjük a térkép kevésbé ismerős részeit, lassan váltjuk az irányt Pedig igazán nagy az a kör, amelyben mozoghatnánk, amely annyifelé hívogat bennünket. Lendüljünk hát neki bátrabban! Próbáljuk felfedezni, megismerni azokat a helyeket is, amik eddig hiába csalogattak, nem tudtak soha igazán kísértésbe ejteni bennünket. Annál inkább, mivel annyi a bejárható táj akár csuprán kis ha­zánk térképén is, hogy még a hosszú életből sem futja valamennyi fel­keresésére. Szinte megbocsáthatatlan könnyelműség ha az időt csak néhányra pazaroljuk. A magyarok nagy királyának nevével Épül a Szent István- templom Kolozsváron Mély gyökerei vannak Erdély­ben — s így Kolozsváron is — a katolicizmusnak. Erdély legna­gyobb városa, több tízezernyi katolikus hívőjével — történelmi hagyományképpen — a gyulafe­hérvári püspökséghez tartozik, oda, ahol annak idején a felejt­hetetlen Márton Áron püspök székelt. S bár Kolozsvár soha nem lett katolikus püspöki szék­hely, katolikussága sok mindent átélt a történelem viharában. A főtéren lévő — többszáz éves múltra visszatekintő — góti­kus templom nagyságrendben a második Erdélyben a brassói Fe­kete templom után. S Istennek ez a Háza bizony sok mindenről be­szélhetne. 1944. tavaszán itt, az ősi falak között emelte fel bátor hangját Márton Áron püspök, és kiáltotta világgá, hogy: „ Mentsé­tek meg az üldözött, a szenvedő embereket, a haláltáborok hol­napi ártatlan áldozatait! ”A főté­ri Szent Mihály-templom évszá­zadok óta a kolozsvári katoliku­sok (és más vallásúak) „zarán­dokhelye”. Vasárnaponként négy misét tartanak benne, hogy ideje függvényében mindenki részt vehessen valamelyiken. Alig 200 méterre északra — a legrégibb városrészben — talál­ható a ferencesrendiek templo­ma, s ugyanakkora távolságra délre a piarista templom, amely­nek az az érdekessége, hogy min­den vasárnap reggel kilenc óra­kor román nyelvű misét tartanak általában a plébánia magyar papjai. Ilyenkor látszik, hogy üzenetet a jövő századok számá­ra. A templomalapot felszentelő ünnepi misén Czirják Árpád, a Szent Mihály-templom kano- nok-plebánusa méltatta a törté­nelminek számító eseményt. (A XX. században nem építettek római katolikus templomot Ko­lozsváron! j Sokat mond az új, immár épülőfélben lévő temp­lom neve is: Szent Istvánról, a magyarok nagy királyáról nevez­ték el, és hinni lehet, hogy két- három éven belül sor kerülhet az új, korszerű építészeti megoldá­sokkal épülő templom felszente­lésére is. S akkorra — ki tudja? — érsekségi rangra emelkedhet a gyulafehérvári püspökség is. Úgy, ahogyan azt a múlt hónap elején Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke — az igazi, Istennek tet­sző ökumenizmus jegyében — a Vatikánban sorra került pápai kihallgatásán kérte. Okos György sokszáz román vallja magát ró­mai katolikus hitűnek, és hálás azért, hogy ezért az ősrégi szép templomban ők is helyet kaptak, s nem olyan mostoha körülmé­nyek között miséznek, mint a templomaiktól 1948-ban, egy tollvonással megfosztott görög- katolikusok, akik kánikulában vagy dermesztő fagyban, esetleg zuhogó esőben vagy félméteres hóban a Mátyás-szobor előtti térre kényszerülnek imádkozni. Kolozsvár azonban erőtelje­sen megnőtt. A peremvárosok­nak is beillő lakónegyedekben, amelyeket — külön-külön — több tízezren népesítenek be, nincs templom, s még az imaház is hiányzik. Ezért számított igen jelentős és ünnepélyes esemény­nek, amikor július elején a város nyugati részén — az úgynevezett Dónát negyedben — egy üres kertben lerakták az új római ka­tolikus templom alapkövét, az alapba zárva pedig néhány soros Hungáriától — Hispániáig (111/1.) Déli utak, kilométerei... Egy Nyugat-Eurúpa déli részeit bejáró utazó csoporthoz csapódva a fölfedezés igaz örömeiben részesí­tett a szerencse. Olaszország, Franciaország, s a spanyol — francia határ közé ékelt aprócska állam, Andorra kínálta választékait Mondhatnék: La tin-Európát jártuk egy jó héten át. Az ismeretekben és visszaemlékezésben fáradtság, kuszálódás követi az ilyen utakat, idő kell az élmények ülepedéséhez. íme, azonban, ami frissen is nyújtható... Az Alpok A legszükségesebb tudnivalók az Alpokról: 1200 kilométeres hosszúságával s 150-200 kilo­méteres szélességével Európa legnagyobb kiteijedésű hegyvi­déke Olasz-, s Franciaországtól Ausztriáig és Jugoszláviáig öleli át a kontinens jelentős részét. Társasgépkocsink veszi Irányá­rait, átvág alagútjainak tucatjain, iszonyodva nézünk le a viaduk­tokról a nyolcvan-száz méteres mélységekbe. Mert ugye, mi len­ne, ha... Bevallva vagy sem, meg­fordul mindünk fejében. A földrajztudórák két részre osztották a hegyvonulatot az ég­tájak szerint, a nyugati itt kezdő­dik — vagy végződik? — Genova mellett, ahonnan többször is ne­kilódulunk úticélunk felé, vagy térünk onnan vissza. Padua Patavium névvel a város már a római császárság idején Itália második városa volt. A ma ne­gyedmilliós város büszkén vallja magáénak a nagy történetírót, Titus Líviust csakúgy mmt a szobrász Donatellot, s természe­tesen Szent Antalt. A róla neve­zett hét tomyú bazilikában a fes­tészeti és szobrászeti remekmű­vek oly halmazát találjuk, mely­nek aprólékosabb megtekintése bízvást elkérné egy napunkat. Segítség az eligazodásban: a há­rom nyelven forgalomba hozott templomi útmutatóból díjmente­sen egy-egy példányt kapunk kí­vánság szerint. Megnézzük a „legérdekesebb” látnivalót, Sz ént A n/a/arany foglalatban őr­zött s épen maradt nyelvét, mely- lyel valaha a halaknak prédikált. A nagyítószerű üvegbúra alatt az ereklye terjedelmesebbnek tűnik az emberi nyelv átlagos méretei­nél. Följebb, ugyancsak arany- művű tartóban a szent fogsora — teljesen ép és sértetlen. Elkép­zelhető, mivel viselője mindösz- sze harminchat esztendőt élt. Lourdes Az autóbuszban egy könyvet kapok úti olvasmányként, arról, hogy bizonyos Leó atya, bencés szerzetes miként nyyerte itt visz- sza egészségét 1952. április 30- án a gyógyító tíz, a hit s az ima együttes hatására... Megszámlál­hatatlan hát a gyógyulnivágyó szerte a városban, kivált persze a gyógyhelyen. Van, aki bottal, maga hajtotta kétkerekű kocsival érkezik, de sokakat négykerekűn tolnak. Rögtönzött statisztikám szerint több közöttük a férfi, mint a nő, s aprócska gyerekek is akadnak. A súlyosabb állapotú­ak mereven feküsznek, van kö­zöttük aki vastüdővel... Egyked- vűek, mogorvák szinte, tekinte­tükből nemcsak testi, de szellemi bénultság is kiolvasható. Bemegyünk a barlangba, ahol 1858. február 11-én a Szent Szűz megjelent a 14 éves kis pásztorle- ánynak, Bernadettnek, s ahol a forrás fakadt. Ama bizonyos gyógyvizűforrás. Műanyagfedő- zetén át látjuk a buzgó, bugyorgó vizet, melyet egyaránt fogyaszt­ják ivókúraként, mint a betegek alámerítésére, itteni kifejezéssel mártására. Itt ment hát végbe a csoda. ...Egy fedett, de oldalvást nyi­tott csarnokban üldögélünk. Meglepően gyorsan halad a „mártás” rendje. Szervezetten. Nyolc-tízesével bocsájtanak be bennünket. Függönnyel elzárt fülkében vetkőzöm le, fölveszem valaha Iglón vásárolt püspöklila fürdőnadrágomat, s várakozom. Nem sokáig. Ismét egy függöny­elhúzás, s beintenek. Egyszemé­lyes, földbe süllyesztett kis me­dence, félig vízzel. Mosolyogva néz rám három férfi. Az egyik in­tésére levetem a fürdőnadrágot, s ő átcsavarja derekamat egy far­mer-anyagnak vélt vizesruhával. Előttem mártja a medence vizé­be. Könnyedén megfogja balka­romat, keresztet vet, s mondja az OdvözlégymáriáL Persze fran­ciául. Rámnéz, s engem is imára buzdít. Vele mondom hát én is az Üdvözlégyet — magyarul. Az ima végeztével megkérdi, „szív­ből” vagy „színből” mondtam-e az igéket, s hiszek-e a víz s a Szűz csodatévő erejében? Feleletem megnyugtatja, s beléptet a lép­csőre. A víz hideg, de elviselhe­tő. Az eddig benn rám várakozó férfiak egyike beljebb vezet a medencében, egy Mária-szobrocskát a vízbe márt, majd — azt megcsókolandó — ajkamhoz teszi. Megfogják a karomat, s hátammal a vízbe fek­tetnek. Két-három másodpercnél nem tart tovább a „mártás”. Mi­kor kiemelnek, zavarban vagyok. Nem tudom, szokás-e ilyen ese­tekben köszönetét mondani, ezért némán mindhármuk felé meghajtok hálám kifejezéséül. Lourdes példátlan építéstech­nikai bravúrja a húszezer ember befogadására alkalmas, s a X. Pi­us pápáról elnevezett földalatti bazilika. Mire odaérünk, az ülő­helyek már foglaltak, nekünk fönn a „karban” a hatalmas tra­verzek között jut állóhely. Zeng a szárnyaló énektől a betonkő losz- szus, az oltárnál méltóságos pompával nagyszámú papi se­gédlettel folyik a szertartás. Szállnak a szívek és szavak a Boldogságos Szűzhöz, ki tudná megmondani hány nyelven? Koráén vagy húsz leányka a mi boroskancsóinkra emlékeztető alkalmatosságba pénzadomá­nyokat gyűjt. Aki hozzánk is el­ér, kedves süldő lányka — „rágó­gumizik”. Ügy tűnik, elfoglaltsá­ga közepette sem tagadhatja meg magától e csekély passziót Kiss Gyula Egri Nyár ’91 Ki prédikál kinek? Az Egri Nyár ’91 egyik hang­versenysorozatát a székesegyház orgonáján adják. A múlt héten Elekes Zsuzsa szerepelt négy, lo­gikusan összeválogatott darab­bal: a BWV jelzetű Bach-mű, a C-dúr toccata, adagio és fuga után Liszt zenei költeményét, a Szent Ferenc prédikál a mada­raknak című elmélkedését szó­laltatta meg, majd Mendelssohn d-moll szonátáját, és végül ne­künk, egrieknek a századvég­századelő lipcsei világából előhí­vott Sigfrid Karg-Eiert szimfóni- kus kordlját, a Jesu meine Freu- de-t. Elekes Zsuzsa a lelkiekben gazdag és mélyen vallásos Ger­gely professzor tanítványaként szerzett 1978-ben diplomát. Azóta itthon és külföldön aratja megérdemelt sikereit. Mi is lehet a titka ennek a hatásos szereplési ívelésnek? Talán az, ahogyan ösz- szeálh'tja programját, magára szabja a mondanivalót, amit a közönséggel el akar fogadtatni. Ha ezt a tartalmat egy szóval ha­tároznánk meg, akkor azt áhítat­nak jelölnénk. Bach C-dúr toccata, adagioja és fugája éppúgy az Istenbe ve­tett feltétlen hitről mesél, mint Karg-Elert szimfonikus korálja. Nem lép ki ebből az érzelmi vi­harzásból — inkább ünnepélyes vallomásnak, belső beszélgetés­nek neveznénk — Mendelssohn d-moll szonátájasem. Ami pedig Liszt „programzenéjét” illeti, bevalljuk messzire vivő elfogult­ságunkat. A romantikus zene­szerző — családi hagyomány okából is — nagy tisztelője, mondhatni rajongója a középko­ri koldus-szentnek. Annak a misztikus léleknek, aki a világot és benne önmagát másként élte meg, mint akár kortársai, akár­csak az élet reguláját végigjáró emberek. A mindennapi jelensé­gek átélésében észrevette a köl­tészetet, a himnuszra ingerlő fenséget, azt az áradást, amely a szeretet hullámain közlekedik. És nemcsak átélte, hogy minden mindennel összefügg, és ez az függés a szeretet által valósul meg, hanem ki is fejezte anyagi koldusságában, Isten- és ember- szeretetében. SÍ5t, és itt jön a ta­lán sokszor elkerült lényeg: Is­tennek minden teremtményét egyenrangúnak tartotta magá­val, és hitte, hogy a madaraknak érdemes a Teremtő dicsőségét hirdetni, mert azok visszaszól­nak az emberi hangra. És aho­gyan végigzengeti Liszt a ferenci prédikációt a hangszeren, kitet­szik: ez a párbeszéd — a mada­rakra és a szeretetet hirdető, kol­duló szerzetes között a lét fontos eleme. A madarak mondják neki az igét, és mintha ő csak válaszol­na nekik, amikor már teljesen el­telt az együttérzés, az együttélés, az együttlelkesedés boldogságá­val. Liszt hangutánzó bravúrjai nem öncélúak. Felépíti belőlük azt a világot, amit olyan jó volna nekünk is hosszabb időre birto­kolni. így az is jó és megtisztító nyeresége a megrendülő hallga­tóságnak, hogy ez a romantikus zeneköltő megfogalmazta, han­gokba rejtette azt, amit a közép­kori himnuszok emberei olyan természetesnek, olyan magától értetődőnek fogtak fel. Elekes Zsuzsa fogékonysága erre az áhí­tatra, túl a zenei elővezetésen, az 6 érdeme és művészi tisztessége. Ha úgy tetszik, feladata. Ezt fo­gadta kitörő lelkesedéssel Eger idegenforgalmi közönsége is. (farkas) m HEVES MEGYEI „ MUNKAÜGYI II KÖZPONT ■■ 3301 EGER, KOSSUTH LU.9. TEL: 36/12-256 Kirendeltségek címei: Eger, Klapka a. 9. T.: 36/13-149. GfOttgjrőj, Kossuth üt I. T.: 37/13-046. Hatvan, Kossuth tér 2. T: 39/11-301. Heves, Tanácsköztársaság tér 3. T.: 39/11-416. Füzesabonya Rákóczi út 62. T.: 39/41-055. rttavására, Kossuth L.U. 1. T.: 36/69-449. állásajánlatai: SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÓ KÖZPONT: Eger, Deák Ferenc u. 19. Pályázatot hirdet hajléktalanokat gondozó intézmények vezetői állására. Az intéz­mény feladata a hajléktalanná vált emberek, családok átmeneti elhelyezésén túl se­gítséget nyújtani szociális, mentális és egyéb problémájuk megoldásához. Pályázati feltételek: — felsőfokú végzettség, (előnyben részesül az elbírálásnál, aki pszicholó­giai, szociológiai, jogi vagy pedagógiai szakos egyetemi diplomával és szociális terü­leten szakmai gyakorlattal rendelkezik). A pályázónak részletes szakmai önéletraj­zot kell benyújtania 1991. augusztus 26-ig. Cím: Szociális Szolgáltató Központ Eger, Deák Ferenc u. 19. Tel.: 36/11-689. Bérezés megegyezés szerint. (A pályázat elnye­rése esetén — amennyiben szükséges — a pályázónak vállalnia kell a szakirányú to­vábbképzést. TANÉP GÉPSZOLGÁLTATÓ KFT.: Eger, Meder u. 26. Kiemelt kereseti lehetőséggel építőipari nehézgépkezelői jogosítvánnyal rendelkező toronydarukezelőt alkalmaz, változó vidéki munkahellyel. Jelentkezni lehet a fenti címen, Fekete Lászlónál. Telefon: 36/12-7C7. DURSTIG KFT.: Szeptemberben Hatvanban induló varrodájába keres magas kereseti lehetőséggel le­galább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező varrónőket, valamint olaszul legalább középfokon beszélő külkereskedelmi végzettséggel rendelkező külkereskedőt vagy ackninisztrátort. Jelentkezni lehet a Heves Megyei Munkaügyi Központ Hatvani Ki- rendeltségénél, Hatvan, Kossuth L. tér 2. szám alatt. FIGYELEM! A Heves Megyei Munkaügyi Központ szervezésében az alábbi képesí­tést nyújtó átképző tanfolyamok indulnak 1991. szeptember második felében (várhatóan). Egerben: — közép és felsőfokú külkereskedelmi (árufoigalmi ügyinté­ző), — idegenforgalmi ügyintéző, — képesített könyvelő, — felnőtt sza­kápoló, — nőirulra-készítő, — esztergályos, — kőműves, — hegesztő, — üvegező, — tüzeléstechnikai és kéményseprő szakmunkás. Gyöngyösön: — nőiruha-készítő, — hegesztő, — tüzeléstechnikai és kéményseprő szakmunkás. Hatvanban: — nőiruha-készítő, — hegesztő, — tüzeléstechnikai és ké­ményseprő szakm. — számítógépkezelő és gyors-gépíró. A tanfolyamokra csak azok a nyilvántartott munkanélküliek, ill. pálya­kezdők jelentkezhetnek, akik egyébként munkanélküli járadékra, ill. pályakezdők munkanélküli-segélyére jogosultak. A jelentkezés feltételeiről a Munkaügyi Központban a 13-011/121-es telefonon, és a kirendeltségeknél lehet érdeklődni. Jelentkezést 1991. augusztus 17-ig fogadunk el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents