Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-05 / 182. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 5., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. * Élelmiszerüzlet nyílt Andomaktályán Tovább gazdagodott a kereskedelmi szolgáltatás Andornaktályán, ahol a napokban új üzlet nyílt A Novák család magánvállalkozása élelmiszerekkel, alapvető közszükségleti árukkal váija a vásárlókat. Megjelent a Füzesabonyi Híradó A füzesabonyi városi önkor­mányzat tájékoztatónak és pró­baszámnak szánta nemrégiben megjelent kiadványát, a Füzesa­bonyi Híradót. A kísérleti szám vezércikke dr. Pásztor József pol­gármester tollából ered. Az írás­ból kiderül, hogy több hónapra visszanyúló kötelességüknek tesznek eleget, amikor napvilág­ra segítik a hivatal, a város és a la­kosság gondjairól szóló sajtóter­méket, amelyet — atávlatielkép- zelések szerint — rendszeresen megjelentetnek. így szeretnének széleskörű tájékoztatást adni a képviselő-testület határozatai­ról, rendeletéiről, ugyanakkor lehetőséget kívánnak teremteni a lakosság észrevételeinek, meg­jegyzéseinek közzétételére is. Az eddig végzett önkormány­zati munkáról Pásztor József el­mondta: Füzesabony semmiben sem különbözik hazánk többi te­lepülésétől. Egy kerettörvénnyel a tarsolyukban kezdtek tenniva­lóikhoz. A választási hadjárat so­rán minden jelölt a lehető leg­szebbet és legtöbbet ígérte, de a decemberben elfogadott költ­ségvetési törvény meglehetősen szűk keretek közé szorította a te­vékenységüket. Továbbra sincs a telepi résznek tornaterme, gyógy­szertára, nincs átadva az egész­ségügyi központ. Munkahelyte­remtést hirdettek, s végül fel kel­lett számolniuk a 120 embert foglalkoztató költségvetési üze­met. Szó volt természetesen eredményekről is, így a helyi ter­melőszövetkezet vezetésével történt megállapodásról. Esze­rint több száz köbméter sóderrel támogatják a város legrosszabb állapotban lévő utcáinak helyre- hozatalát. A sportban is tapasz­talhatóak pozitív jelenségek. Fü­zesabony ad otthont például szeptember közepén a megyei önkormányzatok első sportnap­jának. A tizenkét oldalas újság to­vábbi részében az önkormányzat rendeletéiről olvashatnak a vá­ros polgárai. Legtöbbeket való­színűleg a lakásépítés és vásárlás helyi támogatásáról szóló tájé­koztató érint, érdekel. „Két lehetőségből a harmadikat A káliak küzdelme a fennmaradásért Kdlban — a község szélén — a Jdszapdti-út végén az erdőpa­maccsal bontott területen van a Mdgnesbetéti társaság, amely lé­nyegében a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára káli gyáregy­ségéből nőtte ki magát. A szük­ség parancsolta ezt a megoldást a helybeliekre, akik az idén már töt*) dologban is észrevétették magukat, így például a faluban — a bemutató termük mellé, a volt községháza és tekercselő üzem helyén — egy üzletházat hoztak létre. Négy önálló szak­üzlet áll a lakosság szolgálatá­ban, ahol 14 féle kis traktortól kezdve a fűkaszáig, ásótól-kapá­tól a vetőmagokig, a kismotoral­katrészektől a borjúkötélig min­den megtalálható. Árulnak munkaruhákat, vadászöltözéke­ket, piperecikkeket, csavarokat, hegesztőberendezéseket, gépko­csialkatrészeket, parabolaanten­nát, hogy a sokféle kínálatból csak a legérdekesebbeket említ­sük. — És itt a telepünkön meg­kezdtük a nyugati autók bontá­sát, alkatrészenkénti árusítását is — mondja Vértes Ákos üzletve­zető, a betéti társaság „főnöke”, amikor a nagy változások okáról kezdtünk beszélgetni. — Tudjuk, sok ilyen van az országban, de mi úgy akarjuk csinálni, mint azt Nyugaton láttuk. Jól és nívósán, ami egy további folyamatnak az első lépése. Egy külföldi part­nerrel ugyanis közös autószere­lő-műhelyt nyitunk, maid egy tí­pusszalont létesítünk. Árra ala­pozunk, hogy az M3-as autóút továbbépítésiével telepünk frek­ventált helyre kerül. Kissé visszapörgetjük az idő kerekét. így tudjuk meg, hogy 1978-ban létesült a volt Ganz gyár. Ide 100 millió forintot in­vesztált a fővárosi központ: uta­kat, műhelyeket építettek. A gé­peket elhozták Budapestről és a helyi olcsó munkaerővel dolgoz­tattak. A fejlődés odáig haladt, hogy 1988-89-ben a vállalat ter­melési értékének több mint egy- harmadát a káliak adták. Kap­csolatuk a központiakkal jó volt, de a gyártott áruk eladásában nem vettek részt, nem is enged­ték azt nekik, még a mintabolt megnyitása is kétéves harcba ke­rült. Egyébként ez a helyzet ak­kor nagyon kényelmes volt. — Tavaly októberben aztán Zsúfolt pol­cok a Her­mész szaküz­letben váratlanul drámai helyzet alakult ki a telepen — emlékszik vissza Vértes Ákos. — A vezérigazgató közölte velünk: oly mértékben csökkent a rendelésállomány, hogy erre az egyharmados terme­lésre nincs szükségük. Ez olyan racionális érv volt, hogy nem le­hetett érzelegni azon, mi lesz a 200 valamennyi ember sorsával. Felvetődött: sztrájkolunk, vagy beletörődünk abba, hogy 20-30 emberrel dolgozunk. Mi egy har­madik utat választottunk, amely mindenkinek megfelelt: 1990. januárjától 23 dolgozóval műkö­dött és jól egy kis betéti társaság. Arra gondoltunk, kibővítjük, s megnézzük, mire lehet vele jut­ni... A gondolatot tett követte. Nem váltak ki teljesen a Ganz­ból, de a gazdálkodásukat önál­lóvá tették. Létrehoztak egy csa­patot azzal a feladattal, hogy próbálják felmérni: az ő techni­kájukkal mit tudnak gyártani az igények közül, mert rájöttek, nemcsak kapcsolókat kell előál­lítaniuk, hanem más egyebet is, amire szükség van. Második lé­pésben a kereskedelem felé for­dultak, hogy az így szerzett jöve­delmet a termelésre fordítsák, bízva abban: öt-hat év alatt csak fellendül az ipari élet az ország­ban. Drasztikus lépésként 60 dolgozót küldtek el az admi­nisztrációból és a termelésből, mert csökkent a feladat. — Mit sikerült azóta elérni? — Megnyitottuk az üzleteket, a bontót, s kialakítottunk hat­nyolc céggel olyan termelési kapcsolatot, amelyre számítha­tunk. Persze, nem vagyunk elbi­zakodva, mert elég ha néhány megrendelőnk lemondja az árut, bármelyik pillanatban zavarba kerülhetünk. Nagy gond a pénz­ügyi helyzetünk. Közelről sem rózsás, mert a betéti társaság egy fillér nélkül indult, tevékenysé­günket egyből hitellel kellett kez­deni. Bár mindent a legjobb ötle­tekkel, s a legolcsóbban igyekez­tünk létrehozni, mégis 15 millió forint hitelre volt szükségünk. Ma ez úgy néz ki: van esélyünk rá, hogy a folyamatos törlesztés mellett ilyen hitelállománnyal zárjuk az évet. Ez azt jelenti: a társaság lényegében önfenntartó volt, miközben beruházott, s adóssdgikötelezettségének eleget tett és még az új szervezetét is ki­alakította. Akárhogy is vesszük: ma még ritka megyénkben az olyan cég, amely a bajokkal, gondokkal így vette volna fel a küzdelmet, mint a káliak. S úgy látszik sikerrel. Nem titok, hogy az itteniek na­gyon keményen dolgoznak, so­kat, szinte erőn felül tesznek an­nak érdekében, hogy a társaság fennmaradjon. A feltételek ke­mények, mint ahogy az üzletve­zető is mondotta: — Bőrünkön érezzük a dönté­sek helyességét, vagy helytelen­ségét. Gyorsan megjelenik az eredménye... ők, akik valóban az élet sűrű­jében vannak, állítják: az ország­ban egyre több olyan vállalkozás van, amellyel elég egy telefonos megállapodás s szerződésnek te­kinthető. Ha ők maradnak fenn a természetes kiválasztódás során, akkor remény van arra, hogy a magyar gazdaság új lendületet kapjon. Fazekas István Barátságból ... Kerecsendi fiatalok Kéziszentkereszten Az a barátság is túl van már az egyéves évfordulón, amely Kere- cscnd és az erdélyi Kéziszentkercszt között kialakult. Hogy ez a két község így egymásra talált, lényegében két ember ismeretségének, levelezésének köszönhető, mégpedig a kerecsendi Román Évának aki a helyi önkormányzatnak is a tagja, valamint az ottani Magyari Lajosnak, aki úróféle ember, szoros kapcsolatot tart fenn az anyaor­szágbeliekkel. (Jk leveleztek, s a sok téma, mondandó között felvetődött az is, vajon mit szólnának a két köz­ség elöljárói egy szorosabb, a két település lakóit is „összeboroná­ló” kapcsolatfelvételhez. A kere- csendiek gyorsan döntöttek: le­velet menesztettek Kéziszentke- resztre, ahonnét jött az igenlő vá­lasz és némsokára rá a hivatalos delegáció is megérkezett „ház- tűznézőbe”. A vezetőjük Wink­ler Imre volt, aki sokoldalú em­ber, fest, fotózik, szobrászkodik, hímez és ráadásul könnyen meg­találja azokat a szálakat, ame­lyekkel barátságot tud kötni em­bertársaival Nem véletlen, hogy őt emelték a polgármesteri szék­be falujába. — Ekkor egyeztünk meg ab­ban, hogy ebben az esztendőben ifjúsági csoportokat küldünk egymáshoz. Mi az elmúlt héten jártunk ott 16 fővel, a kéziek pe­dig augusztusban érkeznek hoz­zánk. — mondja Kiss Sándor Ke- recsend jegyzője, aki Román Évával együtt vezette a csapatot, s visszaérkezésük után első mun­kanapját tölti a hivatalban. — Nagyon jó volt, és tanúsá- gos az út, no meg fárasztó is az utazás. Kárpótolt bennünket a határon történtekért is. A román oldalon 12 órát várakoztattak bennünket; durva módon visel­kedtek valamennyiünkkel és hogy a bosszantásunk még na­gyobb legyen, a határra érkező németeket, svédeket a román vá­mosok előzékenyen kiszolgál­ták, szinte éreztették velünk, hogy ott mi csak éppen megtűrt emberek vagyunk. — Kéziszentkereszten aztán minden feloldódott — folytatja némi szünet után már mosolyog­va a fiatal jegyző. — A polgár- mester fogadott bennünket, aki végig a kalauzunk volt. Úgy is­meri környezetét és a helyi ha­gyományokat, mint a saját te­nyerét. Családoknál szállásoltak el bennünket, ahol otthonosan éreztük magunkat. Egyébként minden programunk kötetlen és protokollmentes volt. Meg zsú­folt. Elmentünk Csíksomlyóra és részt vettünk az Ezer székely lány találkozón, amit a magyar tévé is közvetített. Voltunk Csík­szeredán és Tüsnádfürdón, ahol ortodox és katolikus templomo­kat tekintettünk meg. Jártunk a kézdivásárhelyi néprajzi múze­umban, Csernáton pedig meg­néztük az állandó népművészeti kiállítást, ahol éppen ilyen tábor is dolgozott: fa és kőfaragók igyekeztek anyagba faragni ál­maikat. Velük ismerkedtünk. A tábort a Heiszmann-testvérek vezetik, akik elmondották, rend­szeresen évente dolgoznak itt a művészek. Főleg kopjafákat ké­szítenek, amelyeket kiállítanak a parkban. Emlékeit rendezgetve sorolja: — Kirándultunk a Szent An- na-tóhoz, ahol fürödtünk és sé­táltunk a hegyekbe. Voltunk Bálványoson. Ez a hely gyógy­forrásairól híres. Vendégeink el­vittek Bélafalvára is, a szomszéd községbe. Itt él egy idős bácsika, aki a csűijébe sok régi tárgyat, népi öltözetet, szerszámokat, edényeket, épületmaketteket gyűjtött egybe. A magánmúzeu­mát az utódokra hagyja, hogy lássák a fiatalok, miként éltek őseik. Legfontosabb küldeté­sünket, a szoros kapcsolat meg­teremtését, a hétköznapi életük­kel való ismerkedést, — teljesí­tettük. Valamennyien meg­egyeztünk abban, hogy van mit tanulni tőlük. Különösen azt, hogyan kell igazából a népi ha­gyományokat ápolni, őrizni, s valójában milyen az az óriási vendégszeretet ami nálunk még nyomaiban sem található meg. — Mit vittek ajándékul tarso­lyukban? — Kis csapatunk a helyi kul- t úr házban zenés-verses műsort adott gitárkíséret mellett. Iskolá­juknak egy számítógépet ajándé­koztunk, valamint az oktatásban felhasználható hanganyagokat, magnót, kazettát és az óvodá­soknak játékokat. A megyei ön- kormányzat buszával utaztunk, rengeteg fotót készítettünk, amelyeken megörökítettük kö­zös énekléseinket, programjain­kat. Ezeket diafilmre visszük, amit idehaza vetíteni fogunk majd, hogy ráhangoljuk a kere- csendieket a vendégek fogadásá­ra. Az már biztos, hogy elvisszük őket Egerbe, Szilvásváradra és Budapestre. Nem hagyhatjuk ki, hogy ne lássák múzeumainkat, a metrót, az Országházát és a Ha­lászbástyát.. (fazekas) Mennyi az a kevés, ami nem sok? Kispénzű diákokkal van tele a Bükk. Mikor néhányan, mikor többen vernek sátrat a völgyek­ben, hegytetőkön, források mel­lett. Egy elszánt kis vegyes csapat — lányok, fiúk — a Hór völgye vadregényes tájaiban gyönyör­ködik, gyalog, bakancsosán ró­ják a kilométereket Oszlától Hi- degpataka felé. — A Suba-lyukat keressük! Az ég felé mutatok, ők a fe­jünk fölött köröző sast bámulják, a sűrűségben meghúzódó bar­langbejárat is arrafelé van... Iz­zasztó, nyaktöró vállalkozás, de negyedóra múlva már felülről ki­abálnak. — Tényleg itt lakott az ősem­ber? — Ahá! — visszhangozzák a hegyek. Megvárom, amíg véget ér a történelmi küldetés. — Itt találta meg néhány lel­kes egri kutató éppen 60 évvel ezelőtt a Neander-völgyi ember első magyarországi csontvázát... Róják a kilométereket a lom­bok alatt kanyargó makadám- úton, míg végül sátort vernek Hi- degpatakán. Az előőrs Répáshu­táról már ott váija őket a hírrel: méregdrága minden! — Kevesen vagyunk... — A pénz „sok”, amit kémek a kempingben! Kiderül, hogy három napig esznek a maguk fóztjéból egy tisztességes vacsora árából. — Mennyi az a kevés, ami nem „sok” a diákpénztárcának? Mindenki hallgat, csak a kon- dérban rottyan fel a paprikás­krumpli...-bogácsi­Továbbra is az iskola élén A közeli napokban tárgyalta és hagyta jóvá Mezőszemere ön- kormányzata a helyi általános is­kola tantestületének azt a dönté­sét, hogy három pályázó közül a volt iskolaigazgatót, Németh Be­nedeket ülteti ismét a vezetői székbe. Érdekességként említ­hető meg az is, hogy a régi-új igazgató 37 éve tarnt a faluban, s ez az első munkahelye is a tisztelt pedagógusnak. Tornaterem-építés Kerecsenden A kerecsendi önkormányzat olyan elhatározásra jutott, hogy két év alatt a testnevelési oktatás színvonala növelése érdekében az iskola udvarán tornatermet épít, amennyiben a szükséges fe­dezetet elő tudják teremteni. A költségek — amint számolták — előreláthatólag 10 millió forintra rúgnának, amelynek 60 százalé­kát a község költségvetéséből fe­deznék. Céltámogatási igényt nyújtottak be, s ha ezt megkap­ják — a szükséges 40 százalékot —, akkor már ebben az évben 1,8 millió forintot fordítanak a mun­kálatok megkezdésére. Ülést tart Füzesabony önkormányzata Kedden délután 4 órai kezdet­tel ülést tart Füzesabonyban a város képviseló-testülete. Elő­ször azt a jelentést tárgyalják meg, amelyet az idei év költség- vetése első félévi végrehajtásá­nak tapasztlatairól készítettek, majd 13 javaslat további sorsáról döntenek. így például szó lesz a Sziklai Sándor úti telekalakítás­ról, a II. világháborús emlékmű létesítéséről, a gázhálózat máso­dik és harmadik ütemének meg­valósításáról. Elbírálják majd azokat a kifogásokat is, amelye­ket az első lakáshoz jutók és a ka­mattörlesztési támogatások első félévi elosztása ellen érkeztek be a hivatalba. Mezöszemerci eljegyzés A minap „ország-világra” szóló eljegyzést tartottak Mező- szemerén aMájus 1. utcában Ba­ri Károly családjában. A cigány származású magánvállalkozó lá­nyának eljegyzésére 300 vendég volt hivatalos. A környékbeliek 25 nyugati gyártmányú gépko­csit számoltak meg az utcában, a keleti típusokra már nem is for­dítottak figyelmet. A köze:gő es­küvőre — ahogy hírlik a faluban — ezer rokonnak, illetve jóoarát- nak, ismerősnek küldenek majd meghívót. J \ RENDKÍVÜLI FORD TRANSIT LÍZING-AKCIÓ Már 190.000 Ft befizetésével átvehető korlátozott darabszámban: Ford Transit 2,5 Dízel — 8 személyes mikrobusz — zárt kisteherautó Futamidő: 3 év Havi törlesztőrészlet: 70.000 Ft Érdeklődni napközben: TRANSIT BT. Nyíregyháza, Géza u. 8-16. Tel.: 18-532 V. /

Next

/
Thumbnails
Contents