Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-05 / 182. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 5., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. * Élelmiszerüzlet nyílt Andomaktályán Tovább gazdagodott a kereskedelmi szolgáltatás Andornaktályán, ahol a napokban új üzlet nyílt A Novák család magánvállalkozása élelmiszerekkel, alapvető közszükségleti árukkal váija a vásárlókat. Megjelent a Füzesabonyi Híradó A füzesabonyi városi önkormányzat tájékoztatónak és próbaszámnak szánta nemrégiben megjelent kiadványát, a Füzesabonyi Híradót. A kísérleti szám vezércikke dr. Pásztor József polgármester tollából ered. Az írásból kiderül, hogy több hónapra visszanyúló kötelességüknek tesznek eleget, amikor napvilágra segítik a hivatal, a város és a lakosság gondjairól szóló sajtóterméket, amelyet — atávlatielkép- zelések szerint — rendszeresen megjelentetnek. így szeretnének széleskörű tájékoztatást adni a képviselő-testület határozatairól, rendeletéiről, ugyanakkor lehetőséget kívánnak teremteni a lakosság észrevételeinek, megjegyzéseinek közzétételére is. Az eddig végzett önkormányzati munkáról Pásztor József elmondta: Füzesabony semmiben sem különbözik hazánk többi településétől. Egy kerettörvénnyel a tarsolyukban kezdtek tennivalóikhoz. A választási hadjárat során minden jelölt a lehető legszebbet és legtöbbet ígérte, de a decemberben elfogadott költségvetési törvény meglehetősen szűk keretek közé szorította a tevékenységüket. Továbbra sincs a telepi résznek tornaterme, gyógyszertára, nincs átadva az egészségügyi központ. Munkahelyteremtést hirdettek, s végül fel kellett számolniuk a 120 embert foglalkoztató költségvetési üzemet. Szó volt természetesen eredményekről is, így a helyi termelőszövetkezet vezetésével történt megállapodásról. Eszerint több száz köbméter sóderrel támogatják a város legrosszabb állapotban lévő utcáinak helyre- hozatalát. A sportban is tapasztalhatóak pozitív jelenségek. Füzesabony ad otthont például szeptember közepén a megyei önkormányzatok első sportnapjának. A tizenkét oldalas újság további részében az önkormányzat rendeletéiről olvashatnak a város polgárai. Legtöbbeket valószínűleg a lakásépítés és vásárlás helyi támogatásáról szóló tájékoztató érint, érdekel. „Két lehetőségből a harmadikat A káliak küzdelme a fennmaradásért Kdlban — a község szélén — a Jdszapdti-út végén az erdőpamaccsal bontott területen van a Mdgnesbetéti társaság, amely lényegében a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára káli gyáregységéből nőtte ki magát. A szükség parancsolta ezt a megoldást a helybeliekre, akik az idén már töt*) dologban is észrevétették magukat, így például a faluban — a bemutató termük mellé, a volt községháza és tekercselő üzem helyén — egy üzletházat hoztak létre. Négy önálló szaküzlet áll a lakosság szolgálatában, ahol 14 féle kis traktortól kezdve a fűkaszáig, ásótól-kapától a vetőmagokig, a kismotoralkatrészektől a borjúkötélig minden megtalálható. Árulnak munkaruhákat, vadászöltözékeket, piperecikkeket, csavarokat, hegesztőberendezéseket, gépkocsialkatrészeket, parabolaantennát, hogy a sokféle kínálatból csak a legérdekesebbeket említsük. — És itt a telepünkön megkezdtük a nyugati autók bontását, alkatrészenkénti árusítását is — mondja Vértes Ákos üzletvezető, a betéti társaság „főnöke”, amikor a nagy változások okáról kezdtünk beszélgetni. — Tudjuk, sok ilyen van az országban, de mi úgy akarjuk csinálni, mint azt Nyugaton láttuk. Jól és nívósán, ami egy további folyamatnak az első lépése. Egy külföldi partnerrel ugyanis közös autószerelő-műhelyt nyitunk, maid egy típusszalont létesítünk. Árra alapozunk, hogy az M3-as autóút továbbépítésiével telepünk frekventált helyre kerül. Kissé visszapörgetjük az idő kerekét. így tudjuk meg, hogy 1978-ban létesült a volt Ganz gyár. Ide 100 millió forintot invesztált a fővárosi központ: utakat, műhelyeket építettek. A gépeket elhozták Budapestről és a helyi olcsó munkaerővel dolgoztattak. A fejlődés odáig haladt, hogy 1988-89-ben a vállalat termelési értékének több mint egy- harmadát a káliak adták. Kapcsolatuk a központiakkal jó volt, de a gyártott áruk eladásában nem vettek részt, nem is engedték azt nekik, még a mintabolt megnyitása is kétéves harcba került. Egyébként ez a helyzet akkor nagyon kényelmes volt. — Tavaly októberben aztán Zsúfolt polcok a Hermész szaküzletben váratlanul drámai helyzet alakult ki a telepen — emlékszik vissza Vértes Ákos. — A vezérigazgató közölte velünk: oly mértékben csökkent a rendelésállomány, hogy erre az egyharmados termelésre nincs szükségük. Ez olyan racionális érv volt, hogy nem lehetett érzelegni azon, mi lesz a 200 valamennyi ember sorsával. Felvetődött: sztrájkolunk, vagy beletörődünk abba, hogy 20-30 emberrel dolgozunk. Mi egy harmadik utat választottunk, amely mindenkinek megfelelt: 1990. januárjától 23 dolgozóval működött és jól egy kis betéti társaság. Arra gondoltunk, kibővítjük, s megnézzük, mire lehet vele jutni... A gondolatot tett követte. Nem váltak ki teljesen a Ganzból, de a gazdálkodásukat önállóvá tették. Létrehoztak egy csapatot azzal a feladattal, hogy próbálják felmérni: az ő technikájukkal mit tudnak gyártani az igények közül, mert rájöttek, nemcsak kapcsolókat kell előállítaniuk, hanem más egyebet is, amire szükség van. Második lépésben a kereskedelem felé fordultak, hogy az így szerzett jövedelmet a termelésre fordítsák, bízva abban: öt-hat év alatt csak fellendül az ipari élet az országban. Drasztikus lépésként 60 dolgozót küldtek el az adminisztrációból és a termelésből, mert csökkent a feladat. — Mit sikerült azóta elérni? — Megnyitottuk az üzleteket, a bontót, s kialakítottunk hatnyolc céggel olyan termelési kapcsolatot, amelyre számíthatunk. Persze, nem vagyunk elbizakodva, mert elég ha néhány megrendelőnk lemondja az árut, bármelyik pillanatban zavarba kerülhetünk. Nagy gond a pénzügyi helyzetünk. Közelről sem rózsás, mert a betéti társaság egy fillér nélkül indult, tevékenységünket egyből hitellel kellett kezdeni. Bár mindent a legjobb ötletekkel, s a legolcsóbban igyekeztünk létrehozni, mégis 15 millió forint hitelre volt szükségünk. Ma ez úgy néz ki: van esélyünk rá, hogy a folyamatos törlesztés mellett ilyen hitelállománnyal zárjuk az évet. Ez azt jelenti: a társaság lényegében önfenntartó volt, miközben beruházott, s adóssdgikötelezettségének eleget tett és még az új szervezetét is kialakította. Akárhogy is vesszük: ma még ritka megyénkben az olyan cég, amely a bajokkal, gondokkal így vette volna fel a küzdelmet, mint a káliak. S úgy látszik sikerrel. Nem titok, hogy az itteniek nagyon keményen dolgoznak, sokat, szinte erőn felül tesznek annak érdekében, hogy a társaság fennmaradjon. A feltételek kemények, mint ahogy az üzletvezető is mondotta: — Bőrünkön érezzük a döntések helyességét, vagy helytelenségét. Gyorsan megjelenik az eredménye... ők, akik valóban az élet sűrűjében vannak, állítják: az országban egyre több olyan vállalkozás van, amellyel elég egy telefonos megállapodás s szerződésnek tekinthető. Ha ők maradnak fenn a természetes kiválasztódás során, akkor remény van arra, hogy a magyar gazdaság új lendületet kapjon. Fazekas István Barátságból ... Kerecsendi fiatalok Kéziszentkereszten Az a barátság is túl van már az egyéves évfordulón, amely Kere- cscnd és az erdélyi Kéziszentkercszt között kialakult. Hogy ez a két község így egymásra talált, lényegében két ember ismeretségének, levelezésének köszönhető, mégpedig a kerecsendi Román Évának aki a helyi önkormányzatnak is a tagja, valamint az ottani Magyari Lajosnak, aki úróféle ember, szoros kapcsolatot tart fenn az anyaországbeliekkel. (Jk leveleztek, s a sok téma, mondandó között felvetődött az is, vajon mit szólnának a két község elöljárói egy szorosabb, a két település lakóit is „összeboronáló” kapcsolatfelvételhez. A kere- csendiek gyorsan döntöttek: levelet menesztettek Kéziszentke- resztre, ahonnét jött az igenlő válasz és némsokára rá a hivatalos delegáció is megérkezett „ház- tűznézőbe”. A vezetőjük Winkler Imre volt, aki sokoldalú ember, fest, fotózik, szobrászkodik, hímez és ráadásul könnyen megtalálja azokat a szálakat, amelyekkel barátságot tud kötni embertársaival Nem véletlen, hogy őt emelték a polgármesteri székbe falujába. — Ekkor egyeztünk meg abban, hogy ebben az esztendőben ifjúsági csoportokat küldünk egymáshoz. Mi az elmúlt héten jártunk ott 16 fővel, a kéziek pedig augusztusban érkeznek hozzánk. — mondja Kiss Sándor Ke- recsend jegyzője, aki Román Évával együtt vezette a csapatot, s visszaérkezésük után első munkanapját tölti a hivatalban. — Nagyon jó volt, és tanúsá- gos az út, no meg fárasztó is az utazás. Kárpótolt bennünket a határon történtekért is. A román oldalon 12 órát várakoztattak bennünket; durva módon viselkedtek valamennyiünkkel és hogy a bosszantásunk még nagyobb legyen, a határra érkező németeket, svédeket a román vámosok előzékenyen kiszolgálták, szinte éreztették velünk, hogy ott mi csak éppen megtűrt emberek vagyunk. — Kéziszentkereszten aztán minden feloldódott — folytatja némi szünet után már mosolyogva a fiatal jegyző. — A polgár- mester fogadott bennünket, aki végig a kalauzunk volt. Úgy ismeri környezetét és a helyi hagyományokat, mint a saját tenyerét. Családoknál szállásoltak el bennünket, ahol otthonosan éreztük magunkat. Egyébként minden programunk kötetlen és protokollmentes volt. Meg zsúfolt. Elmentünk Csíksomlyóra és részt vettünk az Ezer székely lány találkozón, amit a magyar tévé is közvetített. Voltunk Csíkszeredán és Tüsnádfürdón, ahol ortodox és katolikus templomokat tekintettünk meg. Jártunk a kézdivásárhelyi néprajzi múzeumban, Csernáton pedig megnéztük az állandó népművészeti kiállítást, ahol éppen ilyen tábor is dolgozott: fa és kőfaragók igyekeztek anyagba faragni álmaikat. Velük ismerkedtünk. A tábort a Heiszmann-testvérek vezetik, akik elmondották, rendszeresen évente dolgoznak itt a művészek. Főleg kopjafákat készítenek, amelyeket kiállítanak a parkban. Emlékeit rendezgetve sorolja: — Kirándultunk a Szent An- na-tóhoz, ahol fürödtünk és sétáltunk a hegyekbe. Voltunk Bálványoson. Ez a hely gyógyforrásairól híres. Vendégeink elvittek Bélafalvára is, a szomszéd községbe. Itt él egy idős bácsika, aki a csűijébe sok régi tárgyat, népi öltözetet, szerszámokat, edényeket, épületmaketteket gyűjtött egybe. A magánmúzeumát az utódokra hagyja, hogy lássák a fiatalok, miként éltek őseik. Legfontosabb küldetésünket, a szoros kapcsolat megteremtését, a hétköznapi életükkel való ismerkedést, — teljesítettük. Valamennyien megegyeztünk abban, hogy van mit tanulni tőlük. Különösen azt, hogyan kell igazából a népi hagyományokat ápolni, őrizni, s valójában milyen az az óriási vendégszeretet ami nálunk még nyomaiban sem található meg. — Mit vittek ajándékul tarsolyukban? — Kis csapatunk a helyi kul- t úr házban zenés-verses műsort adott gitárkíséret mellett. Iskolájuknak egy számítógépet ajándékoztunk, valamint az oktatásban felhasználható hanganyagokat, magnót, kazettát és az óvodásoknak játékokat. A megyei ön- kormányzat buszával utaztunk, rengeteg fotót készítettünk, amelyeken megörökítettük közös énekléseinket, programjainkat. Ezeket diafilmre visszük, amit idehaza vetíteni fogunk majd, hogy ráhangoljuk a kere- csendieket a vendégek fogadására. Az már biztos, hogy elvisszük őket Egerbe, Szilvásváradra és Budapestre. Nem hagyhatjuk ki, hogy ne lássák múzeumainkat, a metrót, az Országházát és a Halászbástyát.. (fazekas) Mennyi az a kevés, ami nem sok? Kispénzű diákokkal van tele a Bükk. Mikor néhányan, mikor többen vernek sátrat a völgyekben, hegytetőkön, források mellett. Egy elszánt kis vegyes csapat — lányok, fiúk — a Hór völgye vadregényes tájaiban gyönyörködik, gyalog, bakancsosán róják a kilométereket Oszlától Hi- degpataka felé. — A Suba-lyukat keressük! Az ég felé mutatok, ők a fejünk fölött köröző sast bámulják, a sűrűségben meghúzódó barlangbejárat is arrafelé van... Izzasztó, nyaktöró vállalkozás, de negyedóra múlva már felülről kiabálnak. — Tényleg itt lakott az ősember? — Ahá! — visszhangozzák a hegyek. Megvárom, amíg véget ér a történelmi küldetés. — Itt találta meg néhány lelkes egri kutató éppen 60 évvel ezelőtt a Neander-völgyi ember első magyarországi csontvázát... Róják a kilométereket a lombok alatt kanyargó makadám- úton, míg végül sátort vernek Hi- degpatakán. Az előőrs Répáshutáról már ott váija őket a hírrel: méregdrága minden! — Kevesen vagyunk... — A pénz „sok”, amit kémek a kempingben! Kiderül, hogy három napig esznek a maguk fóztjéból egy tisztességes vacsora árából. — Mennyi az a kevés, ami nem „sok” a diákpénztárcának? Mindenki hallgat, csak a kon- dérban rottyan fel a paprikáskrumpli...-bogácsiTovábbra is az iskola élén A közeli napokban tárgyalta és hagyta jóvá Mezőszemere ön- kormányzata a helyi általános iskola tantestületének azt a döntését, hogy három pályázó közül a volt iskolaigazgatót, Németh Benedeket ülteti ismét a vezetői székbe. Érdekességként említhető meg az is, hogy a régi-új igazgató 37 éve tarnt a faluban, s ez az első munkahelye is a tisztelt pedagógusnak. Tornaterem-építés Kerecsenden A kerecsendi önkormányzat olyan elhatározásra jutott, hogy két év alatt a testnevelési oktatás színvonala növelése érdekében az iskola udvarán tornatermet épít, amennyiben a szükséges fedezetet elő tudják teremteni. A költségek — amint számolták — előreláthatólag 10 millió forintra rúgnának, amelynek 60 százalékát a község költségvetéséből fedeznék. Céltámogatási igényt nyújtottak be, s ha ezt megkapják — a szükséges 40 százalékot —, akkor már ebben az évben 1,8 millió forintot fordítanak a munkálatok megkezdésére. Ülést tart Füzesabony önkormányzata Kedden délután 4 órai kezdettel ülést tart Füzesabonyban a város képviseló-testülete. Először azt a jelentést tárgyalják meg, amelyet az idei év költség- vetése első félévi végrehajtásának tapasztlatairól készítettek, majd 13 javaslat további sorsáról döntenek. így például szó lesz a Sziklai Sándor úti telekalakításról, a II. világháborús emlékmű létesítéséről, a gázhálózat második és harmadik ütemének megvalósításáról. Elbírálják majd azokat a kifogásokat is, amelyeket az első lakáshoz jutók és a kamattörlesztési támogatások első félévi elosztása ellen érkeztek be a hivatalba. Mezöszemerci eljegyzés A minap „ország-világra” szóló eljegyzést tartottak Mező- szemerén aMájus 1. utcában Bari Károly családjában. A cigány származású magánvállalkozó lányának eljegyzésére 300 vendég volt hivatalos. A környékbeliek 25 nyugati gyártmányú gépkocsit számoltak meg az utcában, a keleti típusokra már nem is fordítottak figyelmet. A köze:gő esküvőre — ahogy hírlik a faluban — ezer rokonnak, illetve jóoarát- nak, ismerősnek küldenek majd meghívót. J \ RENDKÍVÜLI FORD TRANSIT LÍZING-AKCIÓ Már 190.000 Ft befizetésével átvehető korlátozott darabszámban: Ford Transit 2,5 Dízel — 8 személyes mikrobusz — zárt kisteherautó Futamidő: 3 év Havi törlesztőrészlet: 70.000 Ft Érdeklődni napközben: TRANSIT BT. Nyíregyháza, Géza u. 8-16. Tel.: 18-532 V. /
