Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 1., csütörtök EGER ÉS KÖRNYÉKE 5. A látszat csal... Milyen szemet gyönyörködtető látvány az Eger-patak szemét­től, hulladéktól mentes vize, a két partját szegélyező dús zöldnövény­zet. Ezt is megértük, sóhajtanak most megkönnyebbülve az egriek. Végre akadt igazi, gondos gazdája a pataknak. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy a látszat csal! Fotóriporterünk most ugyanis nem a rendezett környezet miatt kapta elő fényképezőgépét. A fekete-fehér fotón — sajnos — nem látszik, de a patak ezen a szakaszon kék szúi- ben „pompázik”. Vizsgálják a szakemberek, kutatják a környezetvé­dők, az eredmény — az elmúlt évekhez hasonlóan — semmi, a vét­kesek) kilétét homály fedi. Azt ugyanis nehéz—nem is lehet! — elhi­tetni az emberekkel, hogy a laboratóriumi vizsgálatok során nem le­het kideríteni a szennyezés milyenségét, kiindulási helyét. És addig, amíg erre sor kerül, hányszor mérgezik még a patak vizét ismeretle­nek — büntetlenül? (Fotó: Szántó György) Orgonahangversenyek a bazilikában Kovács András és a közönség Eger díszpolgárai Az idei egri nyárban sem nél­külözi az egri közönség az orgo­namuzsikát. Kovács András hét­főn kezdte el a meghirdetett hangversenysorozatot. „Hazajá­ró” művésze ő a bazilika orgoná­jának, nincs év, hogy itt ne zenél­ne. Most is Bachhal indított, fel­váltva játszotta korálelőjátékok- kal elválasztva és összekötve a h-moll prelúdium és fúgát és az Esz-dúrt. A négy mű lélektani egymásutánja bemutatta, hogy az orgonaművész nemcsak a drá­mai hatású, a nagyszabású zenei elmélkedéseket vezeti elő plasz­tikusan, a szelídebb, könnye­debb hangulati elemeket tartal­mazó művekben is otthonosan mozog. Érzi, tudja, hogy a hall­gatóság a nagy hangtömböknek óhatatlanul fárasztó hatása alá kerül, és ezért oldja-színezi a messzi vivő, mesterien szerkesz­tett „zenei matematikát” a szívre közvetlenül ható dallamokkal. A műsornak mértanilag is pontosan tengelyébe áhította Mozart f-moll fantáziáját. így a négy Bach-mű után szembeszö­kőnek tűnik az a más lélektani alapállás, amiből Mozartsz&rrúé- li a világot, keresi a megnyugtató választ azokra a benti kérdések­re, amikről a modem ember is igyekszik — talán szellemi-lelki renyhesége folytán — megfeled­kezni. Mendelssohn a G-dúr prelúdium és fúgában még visz- szaköszönt a nagy Mester, Bach szellemének, de Reger d-moll bevezetése és passacagliája már bizonyította, hogy előtte végigvi- harzott a XIX. század romanti­kája, mindazzal, amit manapság talán épp azért szerettünk annyi­ra, mert bizonytalanságainkat, hányattatásainkat olyan plaszti­kusan megrajzolják helyettünk, nekünk. Brahms „Korálelőjáté- ka” (op. 122.) egy népdalt lebeg­tetett el, hogy aztán Antalffy- Zsíros Dezső (1885-1945) Scherzója zárja be a szenvedé­lyeket is magasan számyaltató programot. Kovács András érdeméül is le­jegyezzük nem először kapott él­ményünket. Bent ülünk a bazili­ka padjában, akarva-akaratlan hatunk egymásra azzal, ahogy testtartásunkkal, önkéntelen gesztusainkkal kifejezzük a zene befogadása közben létrejött álla­potunkat. Azért érdekesek ezek a megnyilvánulások, mert eze­ken le lehet mérni, mennyire te­rítette be, „terítette le” a mű an­nak befogadóját. Sokan fegyel­mezetten ülik végig a másfél órát. Vannak azonban jó néhá- nyan, akik az idegeket és az agyat, a szívet és az értelmet is át­mosó alkotások közben kifárad­nak, talán attól a magánytól, a magánynak, a zenével való egye­dül maradásnak attól a lekülöní­tő hatásától, amivel bírókra kel­nek. Anélkül, hogy tudnának ró­la. Felébreszti bennük az ellenál­lást, hogy már ne sodorja tovább őket az az erő, ami rájuk tört. Ilyenkor fordulnak párjukhoz, szomszédjukhoz, tekintenek a kupola felé, mintha segítséget várnának. A színház ezt a bizo­nyos hőfokot, a lélek áramlásá­nak ezt a titokzatos élményét szokták azzal a kifejezéssel meg­határozni, hogy itt most „megje­lent az Isten”. És ha ez a belső fe­szültség most éppen Mozart fan­táziájánál kapta el e sorok íróját, úgy találta, hogy ezt be kell valla­nia, mert ezekért a megszenve­dett, a hangtalan gyónásra kény- szerített pillanatokért jár kon­certekre, színházba és egyéb he­lyekre. Ahol önkéntesen össze- sereglenek az emberek erre a szavakkal olyan nehezen meg­közelíthető várakozásra. Jut eszembe: az orgona tény­leg a hangszerek királynője. De mekkora fenséggel! (farkas) Dr. Bakó Ferenc 1917. augusztus 28-án szüle­tett Nagyváradon. Gimnáziumi tanulmányait a ciszterciek egri Szent Bernát Gimnáziumában végezte. 1935-42. között végezte egyetemi tanulmányait a Páz­mány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakán. Ezt követően a Néprajzi Múzeum­ban és a Magyar Nemzeti Múze­umban dolgozott, majd igazga­tója lett a sárospataki Rákóczi Múzeumnak. 1950-ben lett az egri Múzeum igazgatója, mely eredetileg a Buttler-házban működött (1957-től mint Dobó István Vár­múzeum.) 1957-78. között, mint alapítója, elnöke volt az Eger Vára Baráti Körének. Tagja az ICOM-nak, az ICOMOS-nak, a Magyar-Finn Kulturális Vegyes Bizottságnak, az Országos Mú­zeumi Tanácsnak, a Tudomá­nyos Minősítő Bizottság Néprajz Szakbizottságának. 1974-ben lett a történettudo­mányok kandidátusa, 1988-ban pedig doktora. Csaknem húsz éven keresztül irányítója volt a palóckutatásnak. Néprajzi és történeti kutatásainak eredmé­nyei több mint 200 közlemény­ben láttak napvilágot. Főbb mű­vei: Egri borospincék (1961), Heves megye műemlékei I-11I. (társszerző, 1969-78), Bükki barlanglakások (1977), Paraszt­házak és udvarok a Mátra vidé­kén (1978), Palócföldi lakoda­lom (1987), Kanadai magyarok (1988), Eger (útikalauz, 1968), Hungarian Folk Art (1978). Szakmai munkásságát a Móra Ferenc-, Győrffy Isván- és Ortu- tay Gyula-díjjal ismerték el. Bir­tokosa a Pro Űrbe Agria emléké­remnek. Dr. Kapor Elemér Rimaszombatban született 1907. március 19-én. Nyolc test­vére volt, kétéves kora óta él Egerben. Elemi iskoláit a líce­umbeli elemiben, a gimnáziumot a cisztercieknél végezte. 1925- ben Szegeden doktorált. Már diákkorától, 1929-től dolgozott az Egri Népújságnál, majd ké­sőbb az Egri Újságnál. 1936-tól 44-ig ez utóbbi felelős szerkesz­tője volt. Ekkor hívták be kato­nának, Nyugatra vitték, ahol orosz hadifogságba esett. 1945. szeptember 1-jén jött haza, ami­kor is azonnal letartóztatták, és mint háborús és népellenes bű­nöst, egy évre elítélték. 1946 jú­niusában helyezték szabadlábra. Másnap újból őrizetbe vették, és a hírhedt várbeli intemálótábor- ba vitték, ahonnan két hónap múlva kérte a börtönbe való visz- szaszállítását. Innen december 6-án szabadult. 1965-ben a Hatvanasezred- emlékműnél mondott beszéde miatt akkori munkahelyéről el­bocsátották. Ekkor került az Egercsehi Szénbányához, mint szénporvizsgáló fúró. Ezután a Földmérési Felügyelőségen dol­gozott, majd az EMÁSZ-hoz ke­rült anyagbeszerzőnek, ahonnan 1968-ban ment nyugdíjba. Eger kulturális életében aktí­van részt vett. 1927-től az Egri Dalkör tagja, amely 1928-ban megnyerte Szegeden az országos dalosversenyt, 1929-ben pedig Debrecenben a királya és kor- mányzódijat. Emlékezetes az eg­ri Thália Színházhoz fűződő kapcsolata, amelynek 1928-tól volt tagja: 10 év alatt 150-szer játszott különböző szerepekben. Az egri közönség kedvenc ama­tőr színésze volt állandó partne­rével, Búzásné Pápai Vratarich Klárával együtt. 1929-ben már ismert költő volt, a Gárdonyi Társasági, diját nyerte el. 1935-ben saját kiadá­sában jelent meg első verseskö­tete, a „Mindenki nagynak szüle­tik” című. Az utóbbi években már újra közölte verseit az akkori Népújság, Hevesi Szemle és az Élet és Irodalom. Eközben meg­jelent két kötete is, a „Kisváros a felhők fölött” című történelmi esszégyűjtemény, valamint a „Mindenütt téged kerestelek” cí­mű verseskötete. Kiadás alatt áll még több munkája. Kálnoky Lászlóhoz mély és őszinte barát­ság fűzte. Első verseinek, műfor­dításainak segítője és kritikusa volt. Kálnoky élete végéig nagy­ra értékelte ezt a barátságot. Jobb László 1924. december 1-jén szüle­tett, Kolozsváron. Ugyanitt érettségizett 1946-ban. Ezt kö­vetően illegálisan Magyaror­szágra jött, és beiratkozott a Mű­szaki Egyetem gépészmérnöki karára. Innen hívták be katonai szolgálatra, a Kossuth Lajos Ka­tonai Akadémiára, ahol 1949- ben avatták tisztté. Egerbe 1950 őszén került, és hadműveleti al­osztályvezetői beosztásban dol­gozott. 1956. október 23-a az egri laktanyában érte. Eger Vá­ros Forradalmi Nemzeti Tanácsa őt választotta a város védelmi pa­rancsnokának. Saját katonai egységeivel megszervezte a város fontosabb objektumainak védel­mét, a városi nemzetőrséget, ez­zel biztosította a rendet és a nyu­galmat. 1956. november 4-én hajnalban, a szovjet csapatok bu­dapesti támadása után egységeit a város pereméről visszarendel­te. November 6-án Eger beveze­tő útjaira tiszteket küldött ki az­zal, hogy fogadják az ide érkező szovjet csapatokat, adjanak tájé­koztatást a helyzetről, közöljék, ellenállás nem lesz, ne lőjék szét a várost. Jobb László személye­sen az andomaktályai útra ment. Az itt bevonuló szovjet katonai oszloppal tartott Poljakov ezre­des, az Egert megszálló erők pa­rancsnoka. Jobb Lászlót, miután megtagadta a plakáton terjesz­tett közös parancs aláírását, le­tartóztatták. Amikor a helybéli­ek erről tudomást szereztek, bé­kés tüntetést szerveztek, és sztrájkkal fenyegetőztek szaba­don bocsátása érdekében. Gyur- kó vezérőrnagy akkor már a vá­rosban volt, az ő parancsára vo­nultak ki a pufajkások a lakta­nyából, és lőttek a fegyvertelen tömegre. Jobb Lászlót 1957-ben a népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetése miatt 15 év börtönre ítélték. Hat és fél évi börtön után, 1963-ban az ENSZ által kierő­szakolt amnesztiával szabadult. 1990-ben bárói úton rehabilitál­ták, és ezredessé léptették elő. Az ő parancsnoksága alatt ’56- ban a városban semmiféle atroci­tás nem történt. Bátor magatar­tásának, higgadtságának és pon­tos helyzetfelismerésének kö­szönhető, hogy a kritikus időben a történelmi várost nem lőtték szét, az események emberéletet nem követeltek. Ami letartózta­tása után történt, az már a forra­dalom véres leverésének króni­kájához tartozik. Önkormányzati képviselők fogadónapja Augusztus 5-én, hétfőn há­rom városi képviselő is fogadó­napot tart a Dobó téri polgár- mesteri hivatalban. Mondák At­tila, Szabó Pál és dr. Németh Im­re délután 5 és este 7 óra között várja a választópolgárokat az I. emelet 2. számú helyiségben. A marcipánkirály Egerben A puchbergi Szabó Károly magyar származású osztrák cuk­rász Egerben járt. Az európai hí­rű marcipánmúzeum tulajdono­sa nem tért haza üres kézzel. Kopcsik Lajos Oscar-dijas mes­tercukrász egy háromemeletes marcipántortat ajándékozott a gyűjteménybe. A torta tetején egy működő óra ketyeg — marci­pánból. Mint megtudtuk, Puch- bergben nemcsak ez az egyetlen Kopcsik-termék. Tanfolyam munkanélkülieknek Az egri Alpári Gyula Közgaz­dasági Szakközépiskola október 1-jétől érettségizetteknek, mun­kanélkülieknek a következő, szakképzést nyújtó tanfolyamo­kat indítja: közép- és felsőfokú külkereskedelmi, áruforgalmi, középfokú vállalkozói ügyinté­ző. A részvétel feltétele: érettségi bizonyítvány, valamint a kurzus indulásáig betöltött három hóna­pos bejelentett munkanélküli­ség. Ezeken kívül az érdeklődők jelentkezhetnek vállalkozások adózása, számvitele, középfokú ügyintéző-titkári, alapfokú gép­iim és IBM-számítogépkezelői oktatásra is. A határidő: augusz­tus 25. Bővebb felvilágosítás: Eger, Klapka u. 7. Tel: 36/12- 304. Egri nyár ’91 Az Egri nyár ’91 Irodalmi Pó­diumán pénteken, szombaton és vasárnap este fél 8-kor „Miért kell a szerelem?” címmel Kulka János és Csákányi Eszter műso­rát láthatja a szabadtéri színpad közönsége a Kossuth Lajos utca 14. szám alatt. Ugyancsak a Franciskánus-udvarban láthat­ják rivaldafényben Balázs Péter vendégét, Csala Zsuzsát Az au­gusztus 6-án, kedden este fél 8-kor kezdődő előadás címe: Nem változtam semmit... Jubiláló postás nyugdíjasklub Fennállásának tizedik évfor­dulóját ünnepli augusztus 7-én — szerdán — az egri postás nyug­díjasklub. Ebből az alkalomból délután 3 órától — Rátkai Fe- rencné klubvezető irányításával — jubileumi összejövetelt tarta­nak a Kossuth L. utcai Helyőrsé­gi Művelődési Központban. Együttműködés a turizmusban Agria testvérvárosi kapcsolatairól A testvérvárosi kapcsolatok jó lehetőséget te­remtenek az együttműködés fejlesztésére a turiz­musban, illetve a gazdaság egészében. Az eddigi ta­pasztalatokról, valamint az új lehetőségekről tájé­koztatták nemrégen a város közgyűlésének tagjait. Emlékeztetőül érdemes megjegyezni, hogy a ko­rábbi baráti kapcsolatok létesítése alapvetően köz­ponti javaslatok és engedélyek alapján jöhetett létre. Ennek értelmében városunk 1971-ben Csebokszá- rival, 1973-ban Porival, 1980-ban Maconnal, 1985-ben Sarzana (olasz) városával kötött megál­lapodást. Kapcsolatfelvételre került sor továbbá a németországi Eslingennel is, ahol már járt egri de­legáció, amelynek látogatását most szeptemberben viszonozzák német barátaink. Az elmúlt évben a romániai Gyergyószentmiklós is felkerült testvér- városaink sorába. E mozgalomban világszerte közös vonás a politi­kai küldöttségek, kulturális csoportok, kórusok, zenekarok és sportolók cseréje, utaztatása. Fontos, hogy a résztvevők minél jobban ismerjék meg egy­más nyelvét, életkörülményeit, ezért különös jelen­tősége van a fiatalok utaztatásának. A testvérvárosi kapcsolatokról lesz szó — többek között — szeptem­berben Prágában, egy nemzetközi konferencián is. A város nemzetközi kapcsolatainak része lehet a különböző regionális és tartományi kiállításokon, vásárokon való részvétel. Ilyen jellegű ajánlatot kaptunk Poriból is, de példaként említhető az Innsbrucki Őszi Vásár, amelyen a megye, illetve a város idén vesz részt másodszor. Nemzetközi kap­csolatrendszerünkben ki kell használni a szakmai tudományos rendezvények, a nyári egyetemek, a kulturális és sportesemenyek által kínait lehetősé­f eket is. Elsősorban az idegenforgalmi együttmű- ödésben jelenthet új szakmai lehetőségeket az iz­raeli Tiberias városával történő kapcsolatfelvétel. Eger a következő évben otthont ad egy olyan nemzetközi tanácskozásnak, amely az idén Poriban tartott rendezvény folytatásaként konkrét módsze­reket dolgoz ki a testvérvárosi együttműködés fej­lesztésére. Széchenyi és Eger A Kaszinó utcája viseli a nevét... A helyi hagyomány szerint gróf Széchenyi Istvánról 1860-ban, máig tisztázatlan okból bekövetkezett halála után rövid időn belül utcát neveztek el. Arról is érdemes azonban tudnunk, hogy Széchenyinek milyen kapcso­latai voltak a várossal. A „legnagyobb magyarnak” a haza polgá­rosodását szolgáló eszméi gyakorlati megva­lósulása volt az 1833-ban létrehozott Kaszi­nó. (A mai Ifjúsági Ház épületében volt.) A Kaszinó Egyesület a vidékiek közül az egyik legrégibb volt az országban. Könyvtárában megtalálható volt Széchenyi „Hitel, Világ, Stádium, Kelet Népe” című munkáinak első kiadása. Naplójából kitűnik, hogy 1845-ben járt először Égerben, de 1831. december 28-án levelet írt neki innen Joó János, a reformkori megyeszékhely legrokonszenvesebb alakja. Levelében egy Művész Társaság felállításá­nak ügyében fordult a nemes grófhoz. Az 1845. szeptember 28-i látogatását megelő­zően március 2-án német nyelvű levelet út Pyrker János László nagy művészetpártoló érsekhez. Látogatásáról Naplójában a kö­vetkező tömör bejegyzés olvasható: „Korán Egerbe. Jó utak. Tűrhető idő. Idejében Eger­ben. Lévay kanonoknál. Mindent megmutat. Beszédek és pohárköszöntők. Tiszteletét te­szi a városi tanács. Lyceum nagyszerű. Bejön Brezovay. (Brezovay József Heves vármegye alispánja volt.) Sokat és hosszan eszünk. Ké­sőbb indulunk el.” Tárkányi Béla papköltő, aki ebben az idő­szakban Pyrker érsek titkára volt, többek kö­zött ezeket irta Széchenyi látogatásáról: „Egy pár órai utazása alatt megnézte Eger nevezetességeit. A templomot, a várat és a Lyceumot. Beszélik, hogy a templomban ke­resztet vetett magára, s térdet hajtott itt, mire magam is hallottam a megjegyzést, hogy azt talán politikából tette, hátha nagy ember val­lási meggyőződését sem jelentheti ki, hogy meggyanúsíthassák! A Lyceumban különö­sen a könyvtár ragadá meg figyelmét. Soha nem hittem — úgymond, hogy hazánk egyik provincziális városában ily szépen rendezett kincset találjak. Ezen kívül a könyvtár bolto­zatára festett krackeri frescot csudálta, mi­ben Kazinczy Ferenc is elragadtatással gyö­nyörködött. Széchenyi most először volt Egerben, jelenléte az egész város míveltebb- jeit átrezzenté, és miután elment, ki őt hírből vagy műveiből ismeri, szívből sajnálta, hogy nem láthatta a most élő legnagyobb magyar hazafit.” Mint érdekes kuriózumot említem meg, hogy a múlt század második felében vagy e század elején a líceumi múzeumba került Széchenyi kalapja, belsejében a Tisza térké­pével, amely folyó szabályozásának élharco­sa volt. A nevezetes kalap jelenleg a Dobó István Vármúzeum gyűjteményében van. Szecskó Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents