Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 1., csütörtök EGER ÉS KÖRNYÉKE 5. A látszat csal... Milyen szemet gyönyörködtető látvány az Eger-patak szeméttől, hulladéktól mentes vize, a két partját szegélyező dús zöldnövényzet. Ezt is megértük, sóhajtanak most megkönnyebbülve az egriek. Végre akadt igazi, gondos gazdája a pataknak. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy a látszat csal! Fotóriporterünk most ugyanis nem a rendezett környezet miatt kapta elő fényképezőgépét. A fekete-fehér fotón — sajnos — nem látszik, de a patak ezen a szakaszon kék szúi- ben „pompázik”. Vizsgálják a szakemberek, kutatják a környezetvédők, az eredmény — az elmúlt évekhez hasonlóan — semmi, a vétkesek) kilétét homály fedi. Azt ugyanis nehéz—nem is lehet! — elhitetni az emberekkel, hogy a laboratóriumi vizsgálatok során nem lehet kideríteni a szennyezés milyenségét, kiindulási helyét. És addig, amíg erre sor kerül, hányszor mérgezik még a patak vizét ismeretlenek — büntetlenül? (Fotó: Szántó György) Orgonahangversenyek a bazilikában Kovács András és a közönség Eger díszpolgárai Az idei egri nyárban sem nélkülözi az egri közönség az orgonamuzsikát. Kovács András hétfőn kezdte el a meghirdetett hangversenysorozatot. „Hazajáró” művésze ő a bazilika orgonájának, nincs év, hogy itt ne zenélne. Most is Bachhal indított, felváltva játszotta korálelőjátékok- kal elválasztva és összekötve a h-moll prelúdium és fúgát és az Esz-dúrt. A négy mű lélektani egymásutánja bemutatta, hogy az orgonaművész nemcsak a drámai hatású, a nagyszabású zenei elmélkedéseket vezeti elő plasztikusan, a szelídebb, könnyedebb hangulati elemeket tartalmazó művekben is otthonosan mozog. Érzi, tudja, hogy a hallgatóság a nagy hangtömböknek óhatatlanul fárasztó hatása alá kerül, és ezért oldja-színezi a messzi vivő, mesterien szerkesztett „zenei matematikát” a szívre közvetlenül ható dallamokkal. A műsornak mértanilag is pontosan tengelyébe áhította Mozart f-moll fantáziáját. így a négy Bach-mű után szembeszökőnek tűnik az a más lélektani alapállás, amiből Mozartsz&rrúé- li a világot, keresi a megnyugtató választ azokra a benti kérdésekre, amikről a modem ember is igyekszik — talán szellemi-lelki renyhesége folytán — megfeledkezni. Mendelssohn a G-dúr prelúdium és fúgában még visz- szaköszönt a nagy Mester, Bach szellemének, de Reger d-moll bevezetése és passacagliája már bizonyította, hogy előtte végigvi- harzott a XIX. század romantikája, mindazzal, amit manapság talán épp azért szerettünk annyira, mert bizonytalanságainkat, hányattatásainkat olyan plasztikusan megrajzolják helyettünk, nekünk. Brahms „Korálelőjáté- ka” (op. 122.) egy népdalt lebegtetett el, hogy aztán Antalffy- Zsíros Dezső (1885-1945) Scherzója zárja be a szenvedélyeket is magasan számyaltató programot. Kovács András érdeméül is lejegyezzük nem először kapott élményünket. Bent ülünk a bazilika padjában, akarva-akaratlan hatunk egymásra azzal, ahogy testtartásunkkal, önkéntelen gesztusainkkal kifejezzük a zene befogadása közben létrejött állapotunkat. Azért érdekesek ezek a megnyilvánulások, mert ezeken le lehet mérni, mennyire terítette be, „terítette le” a mű annak befogadóját. Sokan fegyelmezetten ülik végig a másfél órát. Vannak azonban jó néhá- nyan, akik az idegeket és az agyat, a szívet és az értelmet is átmosó alkotások közben kifáradnak, talán attól a magánytól, a magánynak, a zenével való egyedül maradásnak attól a lekülönítő hatásától, amivel bírókra kelnek. Anélkül, hogy tudnának róla. Felébreszti bennük az ellenállást, hogy már ne sodorja tovább őket az az erő, ami rájuk tört. Ilyenkor fordulnak párjukhoz, szomszédjukhoz, tekintenek a kupola felé, mintha segítséget várnának. A színház ezt a bizonyos hőfokot, a lélek áramlásának ezt a titokzatos élményét szokták azzal a kifejezéssel meghatározni, hogy itt most „megjelent az Isten”. És ha ez a belső feszültség most éppen Mozart fantáziájánál kapta el e sorok íróját, úgy találta, hogy ezt be kell vallania, mert ezekért a megszenvedett, a hangtalan gyónásra kény- szerített pillanatokért jár koncertekre, színházba és egyéb helyekre. Ahol önkéntesen össze- sereglenek az emberek erre a szavakkal olyan nehezen megközelíthető várakozásra. Jut eszembe: az orgona tényleg a hangszerek királynője. De mekkora fenséggel! (farkas) Dr. Bakó Ferenc 1917. augusztus 28-án született Nagyváradon. Gimnáziumi tanulmányait a ciszterciek egri Szent Bernát Gimnáziumában végezte. 1935-42. között végezte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakán. Ezt követően a Néprajzi Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, majd igazgatója lett a sárospataki Rákóczi Múzeumnak. 1950-ben lett az egri Múzeum igazgatója, mely eredetileg a Buttler-házban működött (1957-től mint Dobó István Vármúzeum.) 1957-78. között, mint alapítója, elnöke volt az Eger Vára Baráti Körének. Tagja az ICOM-nak, az ICOMOS-nak, a Magyar-Finn Kulturális Vegyes Bizottságnak, az Országos Múzeumi Tanácsnak, a Tudományos Minősítő Bizottság Néprajz Szakbizottságának. 1974-ben lett a történettudományok kandidátusa, 1988-ban pedig doktora. Csaknem húsz éven keresztül irányítója volt a palóckutatásnak. Néprajzi és történeti kutatásainak eredményei több mint 200 közleményben láttak napvilágot. Főbb művei: Egri borospincék (1961), Heves megye műemlékei I-11I. (társszerző, 1969-78), Bükki barlanglakások (1977), Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén (1978), Palócföldi lakodalom (1987), Kanadai magyarok (1988), Eger (útikalauz, 1968), Hungarian Folk Art (1978). Szakmai munkásságát a Móra Ferenc-, Győrffy Isván- és Ortu- tay Gyula-díjjal ismerték el. Birtokosa a Pro Űrbe Agria emlékéremnek. Dr. Kapor Elemér Rimaszombatban született 1907. március 19-én. Nyolc testvére volt, kétéves kora óta él Egerben. Elemi iskoláit a líceumbeli elemiben, a gimnáziumot a cisztercieknél végezte. 1925- ben Szegeden doktorált. Már diákkorától, 1929-től dolgozott az Egri Népújságnál, majd később az Egri Újságnál. 1936-tól 44-ig ez utóbbi felelős szerkesztője volt. Ekkor hívták be katonának, Nyugatra vitték, ahol orosz hadifogságba esett. 1945. szeptember 1-jén jött haza, amikor is azonnal letartóztatták, és mint háborús és népellenes bűnöst, egy évre elítélték. 1946 júniusában helyezték szabadlábra. Másnap újból őrizetbe vették, és a hírhedt várbeli intemálótábor- ba vitték, ahonnan két hónap múlva kérte a börtönbe való visz- szaszállítását. Innen december 6-án szabadult. 1965-ben a Hatvanasezred- emlékműnél mondott beszéde miatt akkori munkahelyéről elbocsátották. Ekkor került az Egercsehi Szénbányához, mint szénporvizsgáló fúró. Ezután a Földmérési Felügyelőségen dolgozott, majd az EMÁSZ-hoz került anyagbeszerzőnek, ahonnan 1968-ban ment nyugdíjba. Eger kulturális életében aktívan részt vett. 1927-től az Egri Dalkör tagja, amely 1928-ban megnyerte Szegeden az országos dalosversenyt, 1929-ben pedig Debrecenben a királya és kor- mányzódijat. Emlékezetes az egri Thália Színházhoz fűződő kapcsolata, amelynek 1928-tól volt tagja: 10 év alatt 150-szer játszott különböző szerepekben. Az egri közönség kedvenc amatőr színésze volt állandó partnerével, Búzásné Pápai Vratarich Klárával együtt. 1929-ben már ismert költő volt, a Gárdonyi Társasági, diját nyerte el. 1935-ben saját kiadásában jelent meg első verseskötete, a „Mindenki nagynak születik” című. Az utóbbi években már újra közölte verseit az akkori Népújság, Hevesi Szemle és az Élet és Irodalom. Eközben megjelent két kötete is, a „Kisváros a felhők fölött” című történelmi esszégyűjtemény, valamint a „Mindenütt téged kerestelek” című verseskötete. Kiadás alatt áll még több munkája. Kálnoky Lászlóhoz mély és őszinte barátság fűzte. Első verseinek, műfordításainak segítője és kritikusa volt. Kálnoky élete végéig nagyra értékelte ezt a barátságot. Jobb László 1924. december 1-jén született, Kolozsváron. Ugyanitt érettségizett 1946-ban. Ezt követően illegálisan Magyarországra jött, és beiratkozott a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. Innen hívták be katonai szolgálatra, a Kossuth Lajos Katonai Akadémiára, ahol 1949- ben avatták tisztté. Egerbe 1950 őszén került, és hadműveleti alosztályvezetői beosztásban dolgozott. 1956. október 23-a az egri laktanyában érte. Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa őt választotta a város védelmi parancsnokának. Saját katonai egységeivel megszervezte a város fontosabb objektumainak védelmét, a városi nemzetőrséget, ezzel biztosította a rendet és a nyugalmat. 1956. november 4-én hajnalban, a szovjet csapatok budapesti támadása után egységeit a város pereméről visszarendelte. November 6-án Eger bevezető útjaira tiszteket küldött ki azzal, hogy fogadják az ide érkező szovjet csapatokat, adjanak tájékoztatást a helyzetről, közöljék, ellenállás nem lesz, ne lőjék szét a várost. Jobb László személyesen az andomaktályai útra ment. Az itt bevonuló szovjet katonai oszloppal tartott Poljakov ezredes, az Egert megszálló erők parancsnoka. Jobb Lászlót, miután megtagadta a plakáton terjesztett közös parancs aláírását, letartóztatták. Amikor a helybéliek erről tudomást szereztek, békés tüntetést szerveztek, és sztrájkkal fenyegetőztek szabadon bocsátása érdekében. Gyur- kó vezérőrnagy akkor már a városban volt, az ő parancsára vonultak ki a pufajkások a laktanyából, és lőttek a fegyvertelen tömegre. Jobb Lászlót 1957-ben a népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vezetése miatt 15 év börtönre ítélték. Hat és fél évi börtön után, 1963-ban az ENSZ által kierőszakolt amnesztiával szabadult. 1990-ben bárói úton rehabilitálták, és ezredessé léptették elő. Az ő parancsnoksága alatt ’56- ban a városban semmiféle atrocitás nem történt. Bátor magatartásának, higgadtságának és pontos helyzetfelismerésének köszönhető, hogy a kritikus időben a történelmi várost nem lőtték szét, az események emberéletet nem követeltek. Ami letartóztatása után történt, az már a forradalom véres leverésének krónikájához tartozik. Önkormányzati képviselők fogadónapja Augusztus 5-én, hétfőn három városi képviselő is fogadónapot tart a Dobó téri polgár- mesteri hivatalban. Mondák Attila, Szabó Pál és dr. Németh Imre délután 5 és este 7 óra között várja a választópolgárokat az I. emelet 2. számú helyiségben. A marcipánkirály Egerben A puchbergi Szabó Károly magyar származású osztrák cukrász Egerben járt. Az európai hírű marcipánmúzeum tulajdonosa nem tért haza üres kézzel. Kopcsik Lajos Oscar-dijas mestercukrász egy háromemeletes marcipántortat ajándékozott a gyűjteménybe. A torta tetején egy működő óra ketyeg — marcipánból. Mint megtudtuk, Puch- bergben nemcsak ez az egyetlen Kopcsik-termék. Tanfolyam munkanélkülieknek Az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola október 1-jétől érettségizetteknek, munkanélkülieknek a következő, szakképzést nyújtó tanfolyamokat indítja: közép- és felsőfokú külkereskedelmi, áruforgalmi, középfokú vállalkozói ügyintéző. A részvétel feltétele: érettségi bizonyítvány, valamint a kurzus indulásáig betöltött három hónapos bejelentett munkanélküliség. Ezeken kívül az érdeklődők jelentkezhetnek vállalkozások adózása, számvitele, középfokú ügyintéző-titkári, alapfokú gépiim és IBM-számítogépkezelői oktatásra is. A határidő: augusztus 25. Bővebb felvilágosítás: Eger, Klapka u. 7. Tel: 36/12- 304. Egri nyár ’91 Az Egri nyár ’91 Irodalmi Pódiumán pénteken, szombaton és vasárnap este fél 8-kor „Miért kell a szerelem?” címmel Kulka János és Csákányi Eszter műsorát láthatja a szabadtéri színpad közönsége a Kossuth Lajos utca 14. szám alatt. Ugyancsak a Franciskánus-udvarban láthatják rivaldafényben Balázs Péter vendégét, Csala Zsuzsát Az augusztus 6-án, kedden este fél 8-kor kezdődő előadás címe: Nem változtam semmit... Jubiláló postás nyugdíjasklub Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli augusztus 7-én — szerdán — az egri postás nyugdíjasklub. Ebből az alkalomból délután 3 órától — Rátkai Fe- rencné klubvezető irányításával — jubileumi összejövetelt tartanak a Kossuth L. utcai Helyőrségi Művelődési Központban. Együttműködés a turizmusban Agria testvérvárosi kapcsolatairól A testvérvárosi kapcsolatok jó lehetőséget teremtenek az együttműködés fejlesztésére a turizmusban, illetve a gazdaság egészében. Az eddigi tapasztalatokról, valamint az új lehetőségekről tájékoztatták nemrégen a város közgyűlésének tagjait. Emlékeztetőül érdemes megjegyezni, hogy a korábbi baráti kapcsolatok létesítése alapvetően központi javaslatok és engedélyek alapján jöhetett létre. Ennek értelmében városunk 1971-ben Csebokszá- rival, 1973-ban Porival, 1980-ban Maconnal, 1985-ben Sarzana (olasz) városával kötött megállapodást. Kapcsolatfelvételre került sor továbbá a németországi Eslingennel is, ahol már járt egri delegáció, amelynek látogatását most szeptemberben viszonozzák német barátaink. Az elmúlt évben a romániai Gyergyószentmiklós is felkerült testvér- városaink sorába. E mozgalomban világszerte közös vonás a politikai küldöttségek, kulturális csoportok, kórusok, zenekarok és sportolók cseréje, utaztatása. Fontos, hogy a résztvevők minél jobban ismerjék meg egymás nyelvét, életkörülményeit, ezért különös jelentősége van a fiatalok utaztatásának. A testvérvárosi kapcsolatokról lesz szó — többek között — szeptemberben Prágában, egy nemzetközi konferencián is. A város nemzetközi kapcsolatainak része lehet a különböző regionális és tartományi kiállításokon, vásárokon való részvétel. Ilyen jellegű ajánlatot kaptunk Poriból is, de példaként említhető az Innsbrucki Őszi Vásár, amelyen a megye, illetve a város idén vesz részt másodszor. Nemzetközi kapcsolatrendszerünkben ki kell használni a szakmai tudományos rendezvények, a nyári egyetemek, a kulturális és sportesemenyek által kínait lehetőséf eket is. Elsősorban az idegenforgalmi együttmű- ödésben jelenthet új szakmai lehetőségeket az izraeli Tiberias városával történő kapcsolatfelvétel. Eger a következő évben otthont ad egy olyan nemzetközi tanácskozásnak, amely az idén Poriban tartott rendezvény folytatásaként konkrét módszereket dolgoz ki a testvérvárosi együttműködés fejlesztésére. Széchenyi és Eger A Kaszinó utcája viseli a nevét... A helyi hagyomány szerint gróf Széchenyi Istvánról 1860-ban, máig tisztázatlan okból bekövetkezett halála után rövid időn belül utcát neveztek el. Arról is érdemes azonban tudnunk, hogy Széchenyinek milyen kapcsolatai voltak a várossal. A „legnagyobb magyarnak” a haza polgárosodását szolgáló eszméi gyakorlati megvalósulása volt az 1833-ban létrehozott Kaszinó. (A mai Ifjúsági Ház épületében volt.) A Kaszinó Egyesület a vidékiek közül az egyik legrégibb volt az országban. Könyvtárában megtalálható volt Széchenyi „Hitel, Világ, Stádium, Kelet Népe” című munkáinak első kiadása. Naplójából kitűnik, hogy 1845-ben járt először Égerben, de 1831. december 28-án levelet írt neki innen Joó János, a reformkori megyeszékhely legrokonszenvesebb alakja. Levelében egy Művész Társaság felállításának ügyében fordult a nemes grófhoz. Az 1845. szeptember 28-i látogatását megelőzően március 2-án német nyelvű levelet út Pyrker János László nagy művészetpártoló érsekhez. Látogatásáról Naplójában a következő tömör bejegyzés olvasható: „Korán Egerbe. Jó utak. Tűrhető idő. Idejében Egerben. Lévay kanonoknál. Mindent megmutat. Beszédek és pohárköszöntők. Tiszteletét teszi a városi tanács. Lyceum nagyszerű. Bejön Brezovay. (Brezovay József Heves vármegye alispánja volt.) Sokat és hosszan eszünk. Később indulunk el.” Tárkányi Béla papköltő, aki ebben az időszakban Pyrker érsek titkára volt, többek között ezeket irta Széchenyi látogatásáról: „Egy pár órai utazása alatt megnézte Eger nevezetességeit. A templomot, a várat és a Lyceumot. Beszélik, hogy a templomban keresztet vetett magára, s térdet hajtott itt, mire magam is hallottam a megjegyzést, hogy azt talán politikából tette, hátha nagy ember vallási meggyőződését sem jelentheti ki, hogy meggyanúsíthassák! A Lyceumban különösen a könyvtár ragadá meg figyelmét. Soha nem hittem — úgymond, hogy hazánk egyik provincziális városában ily szépen rendezett kincset találjak. Ezen kívül a könyvtár boltozatára festett krackeri frescot csudálta, miben Kazinczy Ferenc is elragadtatással gyönyörködött. Széchenyi most először volt Egerben, jelenléte az egész város míveltebb- jeit átrezzenté, és miután elment, ki őt hírből vagy műveiből ismeri, szívből sajnálta, hogy nem láthatta a most élő legnagyobb magyar hazafit.” Mint érdekes kuriózumot említem meg, hogy a múlt század második felében vagy e század elején a líceumi múzeumba került Széchenyi kalapja, belsejében a Tisza térképével, amely folyó szabályozásának élharcosa volt. A nevezetes kalap jelenleg a Dobó István Vármúzeum gyűjteményében van. Szecskó Károly