Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03-04 / 181. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 3., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7. A legnagyobb ökölvívó és tgehirdetö Lebegett, mint egy pillangó, olyan is volt az élete. Ma inkább a földön jár, mindent alaposan megfigyel, de a túlvilágiakhoz imádkozik. Muhammad Aliról, a legen­dás ökölvívóról jutottak eszebe a fenti gondolatok azoknak az új­ságíróknak, akiket meghívott Deer Lake-be, egykori pennsyl­vaniai edzőtáborába. Hallottak róla: sok helyen még mindig Ali jelképezi az erőt, a népszerűsé­get. A legtöbb kisvárosi utcán még mindig aláírásért ostromol­ják, ha sétálni megy. A hírek nyomán szinte az összes riporter szívesen buszozott több órát, hogy láthassa az egykori indula­tokat, a mosolyt és a haragot Ali arcán. Amikor a busz befordult az edzőtábor kapuján és a távol­ban feltűnt a hatalmas termetű egykori ökölvívó alakja, többen is önkéntelenül kimondták: — Olyan, mint a régi Ali. Szin­te semmit sem változott a tíz év alatt, amióta visszavonult. Az alakja szinte könnyed, a húsz esztendei küzdelem, csatározás távolról nézve semmilyen nyo­mot nem hagyott rajta. A messzi látszat után közelről következik a keserű kiábrándu­lás. A 49 éves egykori legendás nehézsúlyú világbajnokon a Par- kinson-kór jelei mutatkoznak. Zavarodottan, suttogva beszél, a teste remeg, néha meg-megrán- dul. Az első megdöbbenés után az újságírók úgy gondolták: a szívfacsaró jelen helyett inkább azokra az időkre emlékeznek Deer Lake-ben, amikor előbb Cassius Clay, majd Muhammad Ali néven uralta a ringet és a sportyilágot. — Úgy gondoltuk, ez a látoga­tás sokat segíthet neki, talán fel­emeli a lelkét — súgta a vendé­geknek Walli Muhammad, aki több mint két évtizedet töltött a ' ‘ ok mellett. — A hely láttán S óbban érzi magát, es ezért og vagyok. Bizonyosan ren­geteg Kellemes emlék jut most eszébe. Ahogy körbesétáltunk, csak annyit mondott nekem, hogy újra otthon vagyunk. Ali gondolkodása ugyanis évek óta a múltba réved. Minden idők egyik legna­gyobb ökölvívója iílinoisban él egy kis farmon. Muzulmán lel­készként úgy érzi: bármit meg­engedhet magának, és ezért az utóbbi időben gyakran lepte meg környezetét a legkülönbözőbb visszatérési tervekkel. Néha a ringre gondol, többször csak a spártai edzőtábori életre. — Nézzék, hogy felragyogott az arca, amikor beléptünk az egykori edzőterembe — figyel­meztette a vendégeket Jeremiah Shabazz, aki negyedszázada kí­séri figyelemmel az egykori Cas­sius Clay útját. — Nem tudom, hogyan találtak ide egykor az emberek, de Kínától Indiáig, Európától Ausztráliáig minde­nünnen jöttek csodáim a bajno­kot. Ali és környezete még 1972- ben lelt rá Deer Lake-re. A mak­rancos sztár csak akkor tért visz- sza ide mérkőzés után, ha nyert. Amikor veszített, napokra be­vette magát az erdőbe. Most is a rengeteg szélén él, házába — az egyik ajtó fölé — Sonny Liston nevét festette fel. Amikor a régi példakép nevét hallotta, Ali egy pillanatra újra az egykori mókás bohóc lett. Lis- tont parodizálva kiválóan után­zóit egy vén medvét. Otthon Illinoisban naponta ötször felkeresi a dzsámit, amit magának építtetett. Ilyenkor tíz­tizenöt percet imádkozik. Külö­nösen jól érzi magát a munkások között, akikkel a Mentsd meg a gyermekeket! alapítványban dolgoztak együtt. Már kis hyán vége a látogatás­nak, az újságírók a busz felé sé­tálnak, amikor Ali figyelmet kér: — Az ökölvívás volt az életem első küldetése — mondja alig hallhatóan. — Most jön a máso­dik. Üzenem a világ valamennyi egyházának és vallásának, lelke­szenek és hívőjének, hogy vala­mennyiüknél nagyobbat teszek a Földért. Sokkal több igét ültetek el a lelkekbe, mint bárki eddig. Én voltam a világ legjobb ökölví­vója és én leszek a legnagyobb igehirdető, aki valaha is élt. Amíg a buszból nézve távolo­dott az alakja, az egyik tudósító hangosan elmerengett: — Suttogva ugyan és remegő kézzel, de egy pillanatra az igazi Ali jelent meg nekünk! Emelkedik a királyok ázsiója Kelet-Európábán A távollévő kelet-európai ki­rályok és arisztokraták politikai esélyeit némiképp javította a kö­zelmúltban Károly herceg brit trónörökös prágai látogatása — úja nem oly régen a The Times című londoni napilap. A várakozó királyok — a bol­gár Simeon, a roman Mihály és az albán Leka — izgatottan figye­lik, milyen kitűnő fogadtatásban van részük a brit királyi családta­goknak a kommunizmus utáni Kelet-Európábán. A lap emlékeztetett arra, hogy Kelet-Európa nem szűz terület a brit királyi ház számára, hiszen Margit hercegnő már járt Ma­gyarországon Kádár Janos ide­jén is (II. Erzsébet királynő félje, Fülöp Edinburgh-i herceg pedig fogathajtó világbajnokságon szerepelt Magyarországon a nyolcvanas években, míg a trón­örökös pár tavaly járt Budapes­ten). Károly hercegék prágai útja arra készteti a kommunizmus utáni kormányokat, hogy szem­benézzenek a monarchikus alter­natívával, amelyet az 1989-es demokratikus forradalmakban elvetettek — írta a The Times. A lap szerint szinte kizárható a Habsburg-restauráció Csehszlo­vákiában, Habsburg Ottó pedig tökéletesen meg van elégedve európai parlamenti képviselősé­gével. Visszautasította azt az ajánlatot is, hogy induljon a Ma­gyar Köztársaság elnökségéért. Am közben mindenki úgy em­lékszik a Habsburg-birodalomra — talán nem éppen helytállóan —, hogy az a nemzetiségi türelem modellje volt — írta a londoni lap. Habsburg Ottó legutóbbi ja­vaslatai között szerepelt Cseh­szlovákia konföderációs átalakí­tása, azzal együtt, hogy Szlová­kia adjon garanciákat a magyar kisebbségnek, s Jugoszlávia is alakuljon át független államok konföderációjává. Ettől függetlenül közép- és Kelet-Europaban számos lobby küzd a királyság intézményének visszaállításáért. Bulgáriában hatalmas tömeg üdvözölte a ha­zatérő Maria Lujza hercegnőt, a száműzött Simeon cár nővérét, Romániában pedig a Parasztpárt a restauráció fő szószólója — írta a The Times. Monarchista pár­tok támogatják Oroszországban Vlagymir Romanov nagyherceg ügyet, Albániában Lekáét és Jugszláviában Sándor hercegét. Az egykori földbirtokos arisz­tokrácia közben a földre tart is­mét igényt, például Lengyelor­szágban, ahol a földművesszö­vetséget Jan Zamoyski gróf ve­zeti. A fiatalabb arisztokraták kevésbé múltbamerengők: Za­moyski gróf fia, Marcin, Zamosc polgármestere lett, Anna Radzi- vill hercegnő oktatási miniszter- helyettes, Maciej Radzivill her­ceg a privatizációs minisztérium­ban dolgozik, Mikolaj Radzivill herceg pedig, a Szolidaritás egy­kori aktivistája, most lengyel AIDS-központot szervez — írta a londoni The Times. UFO-lesen A Föld képei és hangjai A Pioneer-10 űrszondán elhelyezett acéllemez ábrái Az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtésnek van még egy látványosnak ígérkező, bár nemigen célravezető módja, hogy mi magunk küldjünk üze­netet a kozmoszba indított űr­szondákon. A Pioneer-10 és a Pioneer-11 űrszondákat 1972- ben, illeve 1973-ban a Cape Ca­naveral űrközpontból indították, hogy a két évig tartó út után ké­peket közvetítsen a Jupiterről és holdrendszerérői. Az űrszondák emellett még vizsgálták a bolygó légkörét, sugárzási övezetét és holdrendszerét is. Évekkel ké­sőbb érték el a Satumust, s né­hány évvel ezelőtt a szondák végérvényesen elhagyták Nap­rendszerünket, és megkezdték a talán több százezer évig tartó utazásukat a Galaxisban. A két automatikus űrszonda két telje­sen egyforma, 12 cm x 13 cm, arannyal befuttatott alumínium táblácskákat visz magával. Ez a bevésett táblácska arra szolgál­na, hogy ha az űreszköz valami­kor, évmilliók múlva idegen, ma­gas technikai szintű civilizációval találkozik, minimális informáci­ót szolgáltasson az emberiségről. De mit is mutat a rajz? A táblács­ka alján láthatjuk a Naprendszer ábráját, ahonnan a lemez és az űreszköz származik. (1. ábra). A nagy kör a bal oldalon a Napot jelzi. Tőle jobbra sorakozik a ki­lenc bolygó, melyek növekvő tá­volságuk sorrendjében vannak feltüntetve. Az űrszonda röppá- lyáját abban a helyzetben vázol­ták fel, amikor elhagyja a harma­dik bolygót, azaz a Földet, és a Jupiter felé fordul. Ezt jelzi az íves vonal, mely a végén nyílban végződik. Ugyanitt látható az űreszköz kicsinyített képe. A bal felső sarokban látható két kis kör a hidrogén atomját al­kotó protont és elektront szim­bolizálja, a kettő közötti vízszin­tes vonal pedig a nevezetes 21 centiméteres hidrogénvonalat, amely egyben hossz- és időmér­ték. Miért van mindennek jelen­tősége? Ha netán egykoron ez a táblácska az értelmes lények „kezébe” kerül, a 21 centimétert jelentő vízszintes vonalat — ez esetben mint univerzális mérték- egységet — felmérve az ember­alakokra, valós képet alkothat­nak az idegenek a földi civilizá­ció képviselőiről. A férfi és nő alakját úgy tervezték meg, hogy vonásaikban egyesítették a földi emberfajták jellegzetességeit. Bal oldalt feltűnik egy érdekes, különös, csillagszerű alakzat. Ennek az ábrának a feladata, hogy a más bolygóbeliek a Ga­laktikában megtalálják azt a he­lyet, ahonnét az űrszonda szár­mazik, és megállapíthassák indí­tási időpontját. Következéskép­pen a Nap helyzetét 14 pulzárra vonatkoztatva határozták meg. Minden sugár megadja egy-egy pulzár irányát a Napról, s a suga­rak hossza arányos a pulzárok- nak a Naptól való távolságával. A pulzárok gyors periódusait kettes számrendszerben kódolva adták meg, hogy lehetővé tegyék azonosításukat. Mivel a pulzá­rok periódusai csak több millió év alatt változnak meg jelentő­sen, így ezek az égitestek úgyne­vezett kozmikus óráknak is te­kinthetők, hisz meglehetősen ál­landó gyorsasággal „járnak”. Az idegen, értelmes civilizáció kép­viselőinek nem kis feladatot kell megoldani: a Galaktika melyik részén és mikor készítették a raj­zot? A helyzetet bonyolítja még, hogy ennyi idő alatt e különleges égitestek, a pulzárok Naphoz vi­szonyított helyzete is változik. De feltételezzük, hogy az idegen civilizáció képviselői igen értel­mesek, és ismerik a Galaktika összes pulzáiját (kb. 100 ezer), s tudják, milyen szabályszerűség szerint változnak periódusaik. Ilyen tudás birtokában az akkori pulzárperiódusok és a lapon je­lölt periódusok időkülönbségé­ből minden nagy fejlettségű civi­lizáció ki tudja számítani, hogy mikor és hol indították el az űreszközt. 1977-ben néhány hét különb­séggel indították a Vayager-1 és 2 űrszondákat, melyek nemcsak rajzokat, hanem képeket és han­gokat szállítanak a földönkívüli­ek számára. Az űreszközön elhe­lyeztek egy 30,5 centiméter át- mérűjű képlemezt. Ennek alu­mínium bontóját az előbb ismer­tetett csillagszerű alakzattal, a bolygókkal és a hidrogén atom két állapotának vázlatával látták el. A borítón még az is fel van tüntetve, hogy hogyan lehet a képlemezen levő információkat megkapni. A képlemezen földi hangokat és képeket rögzítettek. J. Cartemek és az akkori ENSZ főtitkárának, K. Waldheimnek egy-egy rövid üdvözlő beszédét tartalmazza. A lemez anyagát a nálunk is népszerű amerikai csil­lagász, Carl Sagan vezetésével állították össze. Nézzük a kínála­tot: a természetes eredetű han­gok között találunk vulkánkitö­rést, szél és vihar zúgását, mada­rak énekét, elefánt, hiéna, kutya, ló hangjait. A mesterséges zajok között hallható egy rakéta indí­tása, autó, traktor, hajó, vonat hangja. A hangok között az em­berét egy gyerek sírása, a csóko­lózás közben keletkező hang, va­lamint az EEG és az EGK meg­hangosított zöreje szimbolizálja. Képet láthatunk a Napról, a bolygókról. Láthatjuk otthonun­kat, a Földet távolról és közelről. E felvételeken szerepel Egyip­tom, a Vörös tenger, a Sinai- öböl, a Nílus, az emberi civilizá­ció egyik ősi bölcsője. Szerepel­nek a lemezen anatómiai képek, emberi portrék, állatok, növé­nyek, hegyek, völgyek, folyók, sivatagok, tavak, tengerek, és emberi alkotások. Ezek között láthatunk házakat, boltokat, a kínai Nagy Falat, Oxfordot, Bos­tont, a Sidney-i operát, repülőte­ret, utakat, hidakat, múzeumot, vasutat, mikroszkópot, gyárakat, rádióteleszkópot, könyvoldalt, űrhajósokat, rakétaindítást, he­gedűkvartettet, anktarktiszi expedíciót bemutató felvétele­ket. A képek száma összesen 115. A Voyager-képlemezen mint­egy másfél órányi zenei anyagot is rögzítettek. Bach és Mozart műveinek egy-egy részlete mel­lett Louis Armstrong egyik műve is megtalálható. Ugyanitt hallha­tó Beethoven 13. vonós kvartett­jéből egy részlet, ami a Budapest Vonóskvartett egyik felvételéből került a világűrbe küldött képle­mezre. A hangok, ábrák, fotók, zenei darabok és üdvözletek mellett a Voyager-képlemezen mintegy 60 földi nyelven is el­hangzik néhány modat. A nagy világnyelvek között szerepelnek kisebb országok nyelvei, így ma­gyar mondatok is. De az ukrán, kecsua, örmény, perzsa, latin szövegek teszik még teljesebbé és színesebbé a képet. Kissé meglepőnek tűnik, de ezek a fémlemezek a leghosz- szabb életű tárgyak, amit emberi kéz valaha is készített. Gyakorla­tilag változatlanul léteznek majd az űrben százmillió és több száz millió év múlva is... Amikor a tektonikus erők teljesen átren­dezték már a kontinenseket, amikor a Föld jelenlegi tájformái megszűntek, amikor civilizációja alapvetően már átalakult, akkor ezek a táblák még mindig mutat­ni fogják, hogy a XX. század má­sodik felében éltek emberek, akik azt kutatták, hogy hol van a helyük az értelmes lények kö­zött, és akik meg akarták ismer­tetni magukat más világokkal. De komolyra fordítva a szót, idegen civilizációk számára jóval nagyobb az esély arra, hogy vala­mikor leszállnak itt, a Földön, mintsem, hogy megtalálják a Pi­oneer- és a Voyager-szondát és az általuk szállított üzeneteket. Ennek ellenére mégis elgondol­kodtató az a lehetőség, hogy sok­sok millió év múlva ezt a lemezt mégis tanulmányozni fogják más civilizációk értelmes lényei, s ami már végképp hátborzonga­tó: hogy akkor talán a földi civili­záció már nem is fog létezni. I. Sz. Sklovszkij szovjet csilla­gász minderről találóan így vé­lekedett: „Mit lehet tenni, a kozmikus archeológia is tudo­mány.” Bejelentéseiket továbbra is megtehetik az egri Pf. 323. szá­mon. V. Tana Judit A Voyager-1 a Saturnusnál. A gyűrűk 1989. augusztus 24-én a Voyager a Neptunusnál. Egyik holdjának, a Tritonnak a felszínét láthatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents