Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-30 / 203. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 30., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13. Pavilonok a markazi patakon Márkáz egyik szabad vízfolyását, az úgynevezett Zsidó-patakot szeretnék a község belterületén befedni. Az így letakart helyen a helyi önkormányzat szerint is kívánatos lenne valami hasznosat építeni, ami a faluképet szebbé, az idevalósiak mindegyikét elégedetté tenné. Egyik elképzelés a szolgáltatások további bővítése, új pavilonok, üzletek építése. Ez ügyben a polgármesteri hivatalból már meg is kerestek több vállalkozót, hogy a nemes ügynek megnyeijék. Kápolnajubileum Galyatetőn Szeptember 8-án lesz 50 esztendeje, hogy Galyatetőn megáldották a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére emelt kápolnát. A kedves kis imahely — ahol Kodály Zoltán is többször időzött, sőt, hangszer megszólaltatásával „írta be” a látogatók közé nevét — kerek jubileumát ünnepi misével teszik emlékezetesebbé. Sámson-órák Nagyrédéről A vízórák iránt megnövekedett érdeklődés miatt a készülékek gyártásán a Sámson Kft. nagyrédei üzeme is osztozni kíván. Mint értesültünk: a rédeiek műanyag alkatrészeket készítenek majd a fogyasztásmérőkhöz■' Yisontai kegyelet A visontai önkormányzat sem csak a községben élők napjait iparkodik kellemesebbé, szebbé formálni, hanem a falu elhunytjaira is áldoz tisztességgel. A kegyelet szép megnyilvánulása a készülő, mintegy öt millió forintba kerülő új ravatalozó, ami a településen régi kérést teljesít. A temetői korszerű létesítményt a halottak napján szeretnék avatni, felszentelni, s természetesen még az idei ősszel. Kétezer vendégéjszaka Mátraszentimrén Az olajbányászok mátra- szentimrei Narád Szállója három német utazási irodával is kapcsolatot teremtett már szabad férőhelyeinek értékesítésére. Csupán az eddigi megállapodások szerint évi kétezer vendégéjszakára van kilátás a hotelben, s a külföldiek első csoportjai a tervek szerint már szeptemberben megérkeznek a hegyre. Jobb utak Abasáron További útfelújításokat is terveznek Abasáron. A kisebb munkák mellett az önkormányzat először a Sport, majd az Alkotmány utcát szeretné rendbe tenni. A tekintet már másfelé siklik Szó sem hallatszik Szocotthon Buja ösvény vezet oda, ahol már alkonyába fordult az élet. A vá- mosgyörki szociális otthon csendes, mint ahogyan a szociális otthonok általában. Fehér köpenyes nővérkék sürógnek, de a fotelban gubbasztó hajlott hátú asszonynak ez talán fel se tűnik. Az ő tekintete már valahova máshová siklik: az a tekintet utánozhatatlan, abban értés van és elszámolás. Pipázik egy ember. Komótosan, sapkája a fejébe húzva, a füst lassan száll fölfelé. Mellette ül még két másik, szó nem hallatszik, merengenek csupán. Egy műanyag orvosságos fiola kupakjában olaj. Parafin. Az utolsó A tagok már tulajdonosokká váltak Részvénytársaságban a szövetkezeti építők A mostani augusztustól a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet is részvénytársaság. A szektor, az ágazat megyebeli legnagyobb ilyen szervezete az első, bizonytalanabb próbálkozás után a későbbi részközgyűléseken, illetve a júliusi közgyűlésen született határozott állásfoglalás után, szűkebb hazánkban másodikként választotta az új működési formát, a célravezetőbbnek tartott utat. Gáspár Andrással, a Mátrép RT elnök-igazgatójával beszélgetünk a változásokról. — Tagságunk a szükséges kétharmados többség helyett 77 százalékos szavazati arány mellett döntött az átalakulásról — mondja. — Túlnyomóan elfogadta a javaslatot a biztosabb „talpon maradásra,” s reméljük, hogy egyikünk sem bánja meg a tradíciókkal történt szakítást. Ami éppen sok mindenen nem látszik, hiszen a profilunk, mindennapi tevékenységünk a régi, s a feladatokon is ugyanaz a kollektíva osztozik, mint eddig. Nem lépett idegen közénk, a sorsunkat, jövőnket még magunk formáljuk. Már a részvénytársaság megalakulása előtt „nevesítettük” a szövetkezeti vagyon felét, így most tagjaink — a rájuk jutó résszel belépve — tulajdonosok az új szervezetben. Hoz- zátehetném mindjárt azt is, hogy: végre. Hiszen — bár eddig is ok voltak a gazdák — igazából mostantól érezhetik, hogy mijük van, mivel gazdálkodnak, miért felelnek. Nincs még sok tapasztalatunk, de gondolom, hogy bi- zsergető ez az érzés kinek-kinek, s ki-ki a korábbinál komolyabban veszi majd a szerepét, ha valóban boldogulni akar... A törvény alapján gazdaságunkból egyelőre többet nem oszthatunk szét. Ám nem titkoljuk: három esztendőn belül szeretnénk vagyonunk nyolcvan százalékát részvénnyé tenni. S amikor az újabb részvényértékesítésre gondolunk, elsősorban tőkeerős külföldi vásárlók érdeklődésére számítunk, de nyilvánvalóan a hazai jelentkezők ellen sem emelünk kifogást. Mi több: éppen tagjainknak a kedvezményes részvényhez jutást is biztosítjuk. Szándékainknak aligha kell különösebb hírverés idegenben, a nemzetközi piacairól 6-8partner régi ismerősünk. Valószínű, hogy biztatás nélkül is társul egyik s másik is, vagy talán mind. — Milyen az átállás? — Eddigi tagjaink, dolgozóink közül valamennyivel új munkaszerződést kötöttünk a továbbiakra, nem akarunk senkitől sem megválni, amíg csak lehet. Megrendeléseink azonban — sajnos — korántsem egyértelműen stabilak, az igények olyasfélék, mint más területeken mostanában. Meglehetősen kiszámíthatatlanok. Nálunk is — legalábbis egyelőre — az ipari tevékenység látszik biztosabbnak, ebben gyakran még a hétvégeken sem kell leállni a munkával. Az építésben mi is érezzük az országos gondokat, noha a generál jellegű vállalkozásaink következtében talán kevésbé, mint mások, Még mindig előny számunkra, hogy komplex feladatokhoz foghatunk, olyan megbízásokat is teljesíthetünk, amiket nem sokan. Ám természetesen számolunk azzal, hogy előbb vagy utóbb hozzánk is „begyűrűzhetnek” a problémák, s ezeket ki kell védenünk. Ha majd nem kémek tőlünk olyanokat, mint például jelenleg az adácsi új tornaterem, a gyöngyösi telefon- központ, vagy a Postabank-kirendeltség korszerűbb otthona, s befejezzük a mostani 20 lakás építését, illetve értékesítjük is ezeket — nos, akkor lehet, hogy elkerülhetetlen lesz gárdánk bizonyos átcsoportosítása. Addig azonban kényszerszabadságokat sem tervezünk... Részvényeseink egyébként még csupán várják értékpapítjaikat, mert azért nem olyan egyszerű ezeket előállítani, atadni. Az ezer-tízezer forintos névértékű „papírokra” súgom előírások vonatkoznak. Nem akárhol képesek elfogadhatóan kinyomtatni, s fizetnünk is kell az elkészítésükért, méghozzá elég sokat. Egyszóval hátra vannak bizonyos formaságok, eltelik még egy kis idő addig, míg a tulajdonosok kézhez kaphatják részvényeiket. — A fel nem osztott közös vagyon fennmaradó 20 százalékát mire tartalékolják? — Alapítvány formájában a vagyonkezelő szervezeté marad, s mint ilyen: a megszűnt szövetkezeti tagság segélyezésére, kulturális, üdülési és sport célú kiadásainak fedezésére szolgál. Különben az eddigi szociális juttatások — tekintve, hogy átalakulásunk az év közepén történt — az idén enélkül is megmaradnának. Az alapítványtól függetlenül megkapják a jogosultak az étkezési hozzájárulást, az utazási térítést, a munkaruhát, a tisztálkodási szereket, eszközöket, a különféle ellátásokat, a képzési támogatást, a törzsgárdajutal- mat. Korábbi programunkban ugyanis ezt hagytuk jóvá, s úgy tisztességes, hogy ezen már ne is változassunk az idén. Gy. Gy. Szeptembertől: tűzvédelmi totó Hagyomány már, hogy a szeptember „tűzvédel- nak. Ebben természetesen a megelőzéssel, a véde- mi hónap” Heves megyében. Sok más program kezéssel, és egyéb technikai tudnivalókkal kapcso- mellett a Heves Megyei Hírlap ebből az alkalomból latos kérdések szerepelnek majd. S akik a kérdések- — a megyei tűzoltóparancsnoksággal közösen — re helyes válaszokat adnak, sorsolás útján jutalomvetélkedésre invitálja az olvasókat. ban részesülnek az akció végén. Lapunk helyet ad egy tűzvédelmitotó-sorozat- Szeptembertől tűzvédelmi totó a Hírlapban. A ludasi gyermekekért Az ősszel kezdődő új oktatási évben már falujukban járhatnak iskolába az elsős, a másodikos és a harmadikos ludasi kisdiákok, jövőre pedig már a teljes alsótagozat otthon tanulhat. Az önkormányzat — szükségmegoldással — a meglévő két tanteremből teremtett négyet a gyerekeknek, hogy képzésükhöz a tárgyi feltételeket biztosítsa. S miközben — lehetőségei szerint — a kicsikről igyekszik a legjobban gondoskodni, természetesen a még apróbbakról sem feledkezik meg. Mint értesültünk: a faluban új óvodát is szeretnének. Már tartalékolják hozzá a pénzt, és gyűjtik a szükséges további forintokat, hogy a régi tervet valóra válthassák. Az elképzelések szerint a községháza parkjában épül a polgármesteri hivatalt „L” alakúra kiegészítő óvodai szárny, amely egy csoportban 25 gyermek elhelyezését biztosítja. Sajnos, még jócskán várni kell elkészültére. A szükséges anyagiak hiányában talán két-három esztendő is eltelik, amíg a kis lakók beköltözhetnek új otthonukba. Idős emberek köszönik Csömör Istvánné kereste meg nemrégiben a szerkesztőségünket, hogy háláját fejezze ki a nyilvánosságon keresztül. Nem lehet pusztán udvariasság ez a gesztus, hiszen az idős hölgy Gyöngyöstől Egerig autózott egyetlen mondatért: köszönik a helybéli Mátra taxisoknak, hogy törődnek a megfáradt emberekkel. Elmondta, hogy a fuvarosok ételhordást vállalnak, ha kell, beszerzik a gyógyszereket is. És széfjen beszélnek az utasokkal. Mondhatnánk persze, hogy mi ebben a különös? Ebből élnek. Ha ők nem, mások majd udvariasabbak lesznek, és hamarabb hozzák el a gyógyszereket is: nekik megéri a fáradozás. Igen, talán mondhatnánk, de sajnos, még nem tartunk ott ma, hogy ez ilyen egyszerű, „gazdasági” kérdés legyen Magyarországon. Az emberség még igenis feltűnik. És jólesik... Imádkoznak is együtt, de magukban élnek (Fotó: Szántó György) kenethez kell, a pap már megérkezett, egy szobában, valahol egy fekvő ember várja a lelek megnyugvását. Az olajat aztán elégetik, a vattát is, ami ezúttal eszköz, morbid valóság: műanyagtégely és vatta, meg parafinolaj a búcsúzáshoz. Hol van itt a magasztossag, a megille- tődótt útraengedés, a szembesülés, megértése a megérthetetlennek? Szögletes akömyezet. Hiába a falvéao, a cserepes virágok, minden olyan kopogós, tiszta. Hiányzik a gömbölyűség. Élnek egymás mellett, szólnak egymáshoz, imádkoznak együtt — de magukban élnek. A társadalmi érintkezés minden formája legfeljebb az unalmat oldja, békét nem teremt. Egy pádon egy férfi fokhagymát pucol. „Tevékenykedik”. És talán hiszi: rá még szükség van. n ___ D oros Judit Megszépült a gyöngyösi városi könyvtár Egy kéménybe tévedt vadgerle is okozott problémát Közel egy hónapig tartott a rekonstrukció a gyöngyösi könyvtárban, amely augusztus 21-e óta ismét fogadja az érdeklődőket. Pelle Sándor igazgatótól megtudtuk, hogy ez idő alatt végezték el a minden évben esedékes egészségügyi meszelést és a tüzeléstechnikai vizsgálatokat. Egy kéménybe tévedt vadgerle okozott némi problémát, emiatt egy helyen még a falat is meg kellett bontani. Kicsinosították a gyermekkönyvtárat, ami eléggé penészeden: sajnos, ezek a régi, vastag falak hajlamosak erre. Az év végéig befejezik a közel két éve megkezdett restaurálási munkákat. A majdnem kétmilliós költségvetés tizenkét freskó és az eredeti lambéria helyreállítását fedezte. Esedékes lenne a kolostor kerengőjének helyreállítása is, amelyhez pillanatnyilag még nem rendelkeznek a szükséges anyagi fedezettel. Az épület műemlékjellege sok vonatkozásban köti a kivitelezőket. Hamarosan aktuálissá válik a teljes tetőcsere is, amely közel tízmillióba kerül. A Ferences-renddel nagyon jó a kapcsolatuk. Ugyan még nem rendezték az egyházi tulajdonok kérdését, de a könyvtár vezetői — mindenre számítva — már előzetesen beszélgettek Hegedűs Kolossal, a rend tartományfőnökével, aki biztosította őket arról, hogy a jövőben sem lesz gond a könyvtár itteni működésével kapcsolatban. Holnap utazik a Vidróczki Dijonba... ...és akit Fortuna választott Mint hírül adtuk, a Vidróczki Néptánceggyütes pártolói tagsági igazolványát megvásárlók közül kisorsolták azt az egyet, akinek boldog tulajdonosa részt vehet a csoport franciaországi turnéján. A fesztivált szeptember első hetében rendezik meg Di- jonban. A Farkas családot otthonában látogattam meg, ugyanis a szerencsés nyertes ifjabb Farkas Gyula lett. — Már el is felejtkeztem az akcióról, amikor ismerősök újságolták a jó hírt, és gratuláltak, mert olvasták a nevemet az újságban. Nagyon meglepett a dolog, mert életemben nem nyertem még soha semmit — meséli Gyula, aztán így folytatja: — Sajnos, azonban én egészségügyi okok miatt nem utazhatom, de nagy örömmel adtam át a lehetőséget a nővéremnek. A sorsolás szabályai a díj családon belüli átruházást lehetővé teszik. Végül is aki utazik: Dérné Farkas Beáta. Róla annyit sikerült megtudnunk, hogy folyamatszervező, huszonhárom éves, és egy kétéves kislány édesanyja. — Hány tagsági igazolványt adtak el? — kérdeztük Czeltner Imrét, az együttes vezetőjét. — Ez idáig pontosan 316 darab kelt el, de még nem értünk a végére. — Mit kell tudnunk erről a di- joni fesztiválról? — Kétévenkét rendezik meg a Dijoni Nemzetközi Fesztivált. Legutóbb a Nyírség Tánceggyü- tes vett részt Magyarország színeiben, és második helyezést értek el. Hozzáteszem, hogy magyar együttesnek eddig még nem sikerült nyernie Franciaországban. Az idén ránk esett a választás. A rendezőktől már kaptunk is egy nagyon kedves levelet a részletes programról. Maga a versenyműsor tizenkét perces. — Se több, se kevesebb nem lehet? — Hajszálpontosan annyinak kell lennie, erről pedig egy, a színpadon felfüggesztett, hatalmas óra gondoskodik, ami éktelen csörömpölésbe kezd, ha letelt a kiszabott idő. — Akkor nagyon oda kell figyelni... — Valóban. És nem csupán erre a rövid programra kell koncentrálnunk. A zsűri ugyanis nemcsak ezt értékeli, hanem az összes többi fellépésünket, a csoport hozzáállását, viszonyulását a többiekhez, egyszóval az ottlétünk alatt tanúsított magatartásunkat is. — Hányán utaznak? — Negyven táncos. — Sikerült-e a felkészülésük? — Már csak csiszolgattunk a bemutatón. Az utóbbi két év anyagából válogattunk: egy palóc- és rábaközi táncokból összeállított blokkal állunk a közönség elé. Gál Katalin
