Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-23 / 197. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. augusztus 23., péntek Egy fiatal magyar régész, Fenichel Sámuel a múlt század végén a trópusok rémének, a maláriának az áldozata lett. A Természettudományi Társulat 1895-ben emlékünnepélyt rendezett az Új-Guineában kutató, és onnan rendszeresen tudományos anyagot küldött hazánkfia emlékére. Ez az ünnepély indította arra Bíró Lajost, az akkor fiatal zoológust, hogy Fenichel örökébe lépjen. A Nemzeti Múzeum is támogatta ebben, akinek munkásságát akkor már jól ismerték. Hogy mindezt miért idézzük? Mert Bíró Lajos 60 esztendővel ezelőtt hunyt el. Az ötödik évtized küszöbére jutva valósíthatta meg gyermekkori álmát A méltatlanul elfelejtett „múzeumőr” Nagy tehetségű, elképesztően puritán és céltudatos ember volt Bíró Lajos. 1856-ban született Erdélyben, Tasnddon. Apja asztalosmester volt, akinek 17 gyermeke született, és közülük 11 -et tudott felnőttkorukig nevelni. A nehéz sorsú és szigorú apa nemigen támogatta fia taníttatását és terveit. Mesterségére kívánta volna fogni őt. Lényegében tanítója, ismerői és mostohaanyja tették inkább lehetővé, hogy Zi- lahra kerülhessen, majd pedig a maga lábára állva készült tovább élethivatására. Maga sem gondolta, hogy egyszer Földünk második legnagyobb szigetének nemzetközileg elismert kutatója lesz. Később a debreceni Református Teológiai Akadémián kitűnt az állatok iránti érdeklődésével. A nagy filoxéravész idején Hegy alján dolgozott az ottani rovartani állomáson, és elsősorban az apró, hártyás szárnyú rovarok kötötték le érdeklődését. Hatvanezres gyűjteményét eladva indult Új-Guineába, és ott kisebb megszakításokkal 7 esztendőt töltött. Karrierről, nősülésről és sok egyéb lehetőségről lemondva, az ötödik évtized küszöbéhez jutva érte el, hogy gyermekkori álmát, a nagy utat megvalósítsa. Korábban inkább DélAmerikába vágyott, főként Brazília foglalkoztatta képzeletét. Új-Guinea mellett pedig egy tragédia döntött. 1979-ben a romániai Kritéri- on Kiadó gondozásában jelent meg Benedek Zoltán: A Szilágyságtól Új-Guin eáig cím ű életrajzi műve, Bíró Lajosról. Ebből is tudjuk — más életrajzi írások mellett —, hogy az ugyancsak erdélyi származású Fenichel Sámuel alig néhány hónapi új-gui- neai tartózkodás után éppen csak hogy belekezdett kutatásaiba, meghalt. Az ő emlékére rendezett esten Bíró Lajost, az akkor kecskeméti segédtanárt any- nyira megragadta Herman Ottó tisztelgő búcsúbeszéde, hogy nyomban elhatározta és bejelentette szándékát a mártír kutató életművének folytatására és betetőzésére. Bíró Lajos távol-keleti kutató- útján mintegy 80 ezer állatot gyűjtött össze, köztük kétezer addig ismeretlen fajt. Ezenkívül hatezer darabból álló néprajzi anyagot is összeállított a pápuákról. Mindezt 1895-1902 között tette. Az anyagok legnagyobb részét a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Ez részben ma is ott, illetve a Néprajzi Múzeumban található. Új-guineai tartózkodásának legfőbb értéke nem az volt, hogy mennyit járt be Biró Lajos a szigetnek a századfordulón még igen ismeretlen tájaiból, hanem hogy közel hét évet kibírt a gyilkos éghajlatú viszonyok között. Életben maradását részben annak is köszönhette, hogy több évtizeden át tudatosan készülődött, következetesen „preparálta” magát. Emellett orvosi segítséget és tanácsokat kapott a tanulmányúton ott járt Robert Kochtól, a tbc kórokozójának világhírű felfedezőjétől. Nagy érdeklődést keltettek új- guineai levelei, amelyek a híres Természettudományi Közlönyben jelentek meg. 1903-ban Tuniszban, Krétán, Törökországban és Bulgáriában gyűjtött értékes zoológiái anyagot. Feldolgozásában a világ sok szaktudósa vett részt. Ennek eredményeként mintegy félszáz dolgozata jelent meg, főként a Nemzeti Múzeum kiadásában. Hazatérése után, a hivatalos körök által hálátlanul, mellőzötten dolgozott múzeumi őrként. 1931. szeptember 2-án bekövetkezett haláláig a Nemzeti Múzeum Állattárában eltöltött munka adott értelmet életének. Ha ma sorrendet kellene felállítani, hogy a régi magyar világjáróink írásainak új, korszerű kiadását kivel kezdjük, Bíró Lajos életművét az első néhány közé kellene vennünk. Nem volna ez több egyetlen vaskos kötetnél. Szellemi súlya azonban ekkor mutatkozna meg, és e nagy tudós és nagy író így kezdhetné el végre elfoglalni méltó helyét a köztudatban. (mentusz) Egzotikus földek megismerését javasolta Bíró Lajos hogy miként is jutott el a világ második legnagyobb szigetére, arról a még életében megjelent Hét év Új-Gui- neában című könyvében számolt be. Ennek előszavából kitűnt, hogy akkoriban folyt az országos készülődés az 1896-os millenniumi ünnepségekre, Magyarország fennállása 1000. éve jubileumára. Akkortájt például a magyar zoológusok kutatásaik nagy összefoglalását kívánták adni, a hazai föld már megismert élővilágának leírásával. Bíró Lajos viszont azt kezdeményezte, hogy a zoológusok ne csupán tetőt húzzanak eddigi munkájukra, hanem kezdjenek új építkezést is. Nevezetesen kezdjék az új évezredet egzotikus földek élővilágának megismerésére indított magyar kutatásokkal. Ezáltal gazdagíthatják tovább a tudomány hírnevét. Fenichel Sámuel nyomdokába lépett Akkoriban a magyar tudomány mostoha erkölcsi és anyagi viszonyai súlyos gátat vetettek a külföldi kutatómunkának. Ezért Bíró Lajos először egyik barátjának és pártfogójának, dr. Chyzer Kornél miniszteri tanácsosnak terjesztette elő elképzeléseit. „Bár mindennapos voltam nála —úja —, mégsem mertem neki élőszóval elmondani, hanem tervemet emlékirat formájában leírva, 1895. január 18-án este el- búcsúzáskor átadtam, azzal a kéréssel, hogy olvassa el, és ha jóBíró Lajosnak az „Est” lapokban 1923. május 27. és június 20. között több részben népszerű tudományos írásai jelentek meg. Ezek egyike volt az Én vadembereim című. Ebből idézünk: „Mondhatom, hogy olyan vadember, amilyent itthon elképzelni szoktak, egyáltalában nincsen. Tudom sok hallott kérdésből. Elkezdve attól, hogy nem járnak-e négykézláb, folytatva, hogy emberi hang-e a beszédjük, végezve azon, milyen időközökben lehet a piacon emberhúst kapni. Biztosíthatok mindenkit, nak találja tervemet, akkor beszéljünk róla, ha pedig nem helyesli, a hallgatás is felelet lesz. Másnap egész nap szorongva vártam a szót, de csak az esti távozáskor szólalt meg: „A terv elég merész és kockázatos, de olyan szép, hogy érdemes érte megkockáztatni az életet.” hogy bár köztünk és e vadak közt minden mozdulatjuk, szokásaik, vallás, erkölcs, családi élet, társadalmi és politikai élet van köztük. Van nekik kultúrájuk is, sőt politikáról is beszélhetünk. De ha összehasonlítást akarunk tenni, vegyük fontolóra, hogy az övék a történelem előtti időkből való kőkorszakbeli típus, a másik a legmodernebb jelenkori. A kettő között térben a földgömb fele terül el, más éghajlattal, időben pedig 20-25 ezer esztendő, a kőkorszak és a ma.” A pápuák egyenrangú emberek Bíró Lajos megfigyelései alapján többször is leírta, hogy a pápuákat — Új-Guinea lakóit —, ezeket a „primitív ősembereket” nemcsak elvileg tartotta bárkivel felérő, egyenrangú embereknek. Antropológiai, régészeti és etnográfiai fejtegetésekkel is bizonyította, menynyire értelmetlen és tudománytalan „primitív” emberről, faji vagy egyéb előítéletek szerint leértékelt „bennszülöttekről” beszélni. És külön hangsúlyt ad Bíró Lajos életműve e részletének, hogy az általa hazaküldött Uj-Guineai levelek, mint tudománynépszerűsítő írások, éppen az 1920-as, ’30-as évek fordulóján kerültek nyilvánosságra. Akkor, amikor a fasizmus eszméi már hatottak. Kétnyelvű néprajzi katalógusa Ma már inkább csak antikváriumban található meg az a kötet, amely Budapesten, 1901-ben jelent meg. „A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei III. Bíró Lajos német-új-guineai/ Astrolabe-öböl néprajzi gyűjtéseinek leíró jegyzéke, 22 táblával és 73 ábra 245 szövegképpel” címmel. Erre vonatkozóan a következő olvasható: „A Magyar Tudományos Akadémia még Bíró Lajos kintléte alatt két nyelven kiadta néprajzi gyűjtésének katalógusát. A szép kivitelezésű, gazdagon illusztrált, szakjegyzetekkel ellátott kiadványt Eu- rópa-szerte nagy elismeréssel fogadták.” Milyen a vadember? A „védőángyai” Terminator Az ítélet napja az Urániában és a Prizmában Bél Béla az IH-ban Egy hónapja indult meg a hírverés: magyarok, figyelem! Elkészült a Terminator 2. Egy önmagára valamit is ádó újság — rádió- vagy tévéműsor — hosszasan taglalta a szuperprodukciót, az elkészülés folyamatát, majd a fantasztikus premiersikert. Jó reklámnak bizonyult az is, hogy állítólag elveszett az a kópia, amit az amerikai forgalmazó Magyarországra küldött. Milyen is lehet tehát az a film, amelyről annyi mindent hallottunk már? Heves megyébe is eljutott az év legnagyobb reklámjával beharangozott alkotás. Az első rész immáron a sci-fi klasszikus alkotása lett. A Halálosztó egy jövőből küldött kiborg, akinek az volt a feladata, hogy meg kellett gyilkolnia Sarah Connort, az emberiséget felszabadító partizánharc vezetőinek leendő anyját. A robot (Schwarzenegger) azonban, bár mindent megpróbált, nem tudta teljesíteni küldetését. A második rész azzal kezdődik, hogy az elnyomók egy új, még pusztítóbb gépezetet alkotnak, és „őt” visszaküldik, hogy semmisítse meg Sarrah 9 éves fiát. A tét sokkal nagyobb, mint az első pillanatban hihetnénk. A fiú egyben az emberiség utolsó reménysugara is: ha elpusztul, kitör az atomháború. Az édesanya azonban szerencsére nem egyedül áll szemben a rettenetes kreációval. A jövőből segítség is érkezik, aki nem más, mint a korábbi pusztító, de ezúttal védelemre programozva. A Terminator mindent elkövet, hogy megmentse a fiút. A szuper akciófilmet az egri Uránia és Prizma nézői tekinthetik meg. A TIT képzőművészeti tábort rendezett az idén tehetséges gyerekek számára. A tizenévesek munkáiból már összehoztak egy tárlatra valót az Egri Ifjúsági Ház kísérleti galériájában, most azonban kiemeltek egyet közülük, és önállóan mutatják be, Bél Bélát, akit polgári nevén Botos Lászlónak hívnak. A névnek ilyen „felvétele” akár szerepjátszásnak is tűnik, olyasféle fogásnak, hogy látjátok, srácok, így kell ezt csinálni, el kell különülnünk a megszokottól. Ha Amerikában mindenki olyan nevet szerezhet magának alkotmányosan, amilyet akar, és is megpróbálok elválni attól a megszokástól, ami itt uralkodik. Bél Béla tehát — gondoljuk, képzeletben — áttolta magát egy másik síkra, ejgy másik énbe kívánkozik belebujni, hogy hátat fordítson tizenéves polgári énjének. Nem szeretünk a gyerekzseni kategóriájában gondolkodni. A közvetlen környezet ugyan hajlamos mindenféle túlzásra, meg akkor is, ha ezzel közvetlenül veszélyezteti a készségekkel rendelkező fiatal természetes fejlődését. Az IH a kísérleti galériát azért találta ki, mert nem lehet elleplezni azt az igényt, hogy a fiatalok, a tehetségek minden irányban szeretnének kitörni abból az iskolai-oktatási béklyóból, ami eddig számukra tananyagot, szürkeséget, egy ismeretlen modellhez való igazodást kívánt meg. Nos, Bél Béla ebben a kitörési kísérletezésben ugyancsak elöl jár. Ha ez a szándék vezeti. Színes munkái, de grafikái is messze elrugaszkodnak a valóságtól, vagyis inkább csak apró elemeket fedezhetünk fel képein, lapjain a valóság egy-egy sajátosan szemlélt eleméről. Mintha a képpé — látvánnyá — szerkesztés gondja nem is érintené meg a sistergőfantáziát, röpködnek a formák. Csábítanak minket is a kutatásra, vajon milyen élmény, szenvedély vagy megrendülés hatására kapott ceruza vagy ecset után ez a tizenéves? Honnan lendül bele a szándék, míg végül is aláírja a művet: „Köny- nyed tájkép a gyengén megvilágított sakktáblán.” Kezdenénk is Keresni a könnyedséget, a kifogásolt megvilágítás szerepét, de végig se elemezzük a leírt szavakat, máris ránk támad a másik rövid szöveg: Mona Lisa rothadása; ahol a szépség újbóli leképezése vad kiegészítésekkel mond véleményt valamiről, aminek értékéről Bél Bélának talán nincsenek megalapozott nézetei: M. L. fejébe éket ver, annak mellbimbóiból huzalok vagy csövek lötyögnek elő. A „Totális brutalitás’’ című kompozíción középen a játék maci tárja szét a kezét. A „Megsebzett szappan” azt is igazolja, hogy a modern művészet néhány fertőzetéről és szellemességéről már olvasott Bél Béla. Á kis tehénről szóló szöveg és alkotás érzékelteti, a két konzervbontó, az Ülve-rot- hadó és a zöld macskák szigete mellett, hogy itt nemcsak a fodrászszalon Képtelen, hanem az elefántürülék is, amellyel csak a kitörési ívét jelzi a fiatal annak a belső tombolásnak, nevezzük fortyogó tűzhányóműködésnek, amely még messze innen van az alkotási rend, fegyelem felismerésén, még ugyancsak híjával van annak a belső mérlegelésnek, amely hitelesítheti, egyénivé, időtállóvá tisztítja azt, amit a lélek — vagy egyszerűbben — a szenvedély útjara indít, alkotásként. Programbörze Kiállítások, tárlatok: Legyen meg a te akaratod! címmel Bállá Demeter fotóművész képeit az Ifjúsági Ház galériájában tekinthetik meg az érdeklődők. * Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban Nagy Péter és Lelki Szabolcs fotóit láthatják. * Szász Endre alkotásaiban gyönyörködhetnek az egri Rudnay Terem látogatói. Szórakoztató programok: Az Egri nyár ’91 rendezvénysorozatában igen népszerűek az Irodalmi Pódium műsorai. Az idei utolsó előadást szombaton este fél 8-kor rendezik a Franciskánus-udvarban. Hegedűs D. Géza estjének címe: Hogyan mondjam el neked? Zongorán közreműködik Gebóra György. A programot eső esetén a helyőrségi klubban tartják. * Az Egri Ifjúsági Ház Játszó-tér foglalkozásán már a tanévre készülődnek a gyerekek szombaton délelőtt fél 11 órától. Könyvjelzőt, órarendet és füzetborítót készítenek színes papírok felhasználásával. Túra: A Bükki Vörös Meteor Természetjáró Szakosztálya vasárnap a Bükkbe kirándul Jakab Lajosné vezetésével. Ä 17 kilométeres út állomásai: Pénzpataki erdészház — Sugaró — Kismező — Nagymező síház — Háromkő — Hereg-rét — Tamáskút. A természetkedvelő társaság 6.50-kor indul az egri autóbusz-állomásról.
