Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 21., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Üj iskola Dormándon A napokban ülést tartott a dormándi képviselő- testület, s az első napirendi pontként Ferencz Vil­mos polgármester adott tájkoztatást az iskola építé­sével kapcsolatban. Beszámolt arról, hogyan indult a beruházás, s a kivitelezés során milyen nehézsé­gekkel kellett szembenézniük. Mint ismeretes, a be­ruházást még Füzesabony kezdte el, ám Dormánd önállósodása után a költségek is a községre hárul­tak. Ezért szinte minden más feladatot félre kellett tenni, hogy a beruházást befejezhessék. Ehhez több, mint 2 millió forint céltámogatást kaptak az államtól, s a végül 8 millió forintos összköltségű in­tézmény műszaki átadására a napokban sor került, így az iskola és az óvoda már megkezdhette a költö­zést, a tanév elejéig már csak kisebb hiánypótló munkálatok lesznek. Gond viszont továbbra is, hogy a létesítménybe a régi berendezések, bútorok kerülnek, amelyek nem éppen a legkorszerűbbek. Ezért az önkormányzat tervezi ezek cseréjét, de er­re mód csak jövőre nyílik — az anyagi források szű­kössége miatt. Ezt követően Gombos Imrénészó\t a költségve­tés első féléves eredményeiről. Majd a nevelési se­gélyek kiutalásáról határoztak a képviselők. Dön­tésük értelmében a két vagy több gyermekes csalá­dok fejenként 1500 forintos támogatásban része­sülnek. Emellett minden gyermek számára ingye­nesek lesznek a tankönyvek, a Füzesabonyba járó felsőtagozatosoknak is. Az ülés zárásaként terítékre kerültek a rendkívü­li szociális segélyek, valamint a lakáskölcsön-téríté- sekhez való hozzájárulások. Üj utak Tófalun Kevés olyan község van me­gyénkben, amely azzal dicseked­het, hogy útjai télen-nyáron jár- hatóak, nem merülnek tengelyik sárba a kocsik. Szalai László, Tófalu polgármestere örömmel számolt be arról, hogy a község­ben felújították a Széchenyi utat. Négyszáz méteres szakaszon ja­vították ki a bitumenes réteget, de kátyúzták a többi utat is. A jö­vőben a temetőben sem kell sarat taposni, hiszen burkolták a belső utakat is. Mindezek együttesen 300 ezer forintjába kerültek az önkormányzatnak. Tanszervásár Füzesabonyban Közeledik a tanévkezdés, s a szülők igyekeznek mielőbb be­szerezni gyermekeik tanszereit. Ehhez kíván segítséget nyújtani a füzesabonyi Városi Művelődési Központ, amely augusztus 21- től 23-ig tanszervásárt rendez az intézményben. Nemcsak a kíná­lattal, hanem az árakkal is szeret­nének a vásárlók kedvében járni, hiszen 10-20 százalékos enged­ménnyel árusítják a tanszereket. Emléktábla-avatás Kompolton Az egri Studinka László Bér­kilövő Vadásztársaság névadó­jának emlékét szülőfalujában, Kompolton kívánja megörökíte­ni a helyi önkormányzat segítsé­gével. Az andezit terméskőlapra helyezett bronz emléktábla ava­tására augusztus 23-án, pénte­ken 13 órától kerül sor. Vegyeskereskedés nyílt Szihalmon Az egykori szihalmi pártházat vette bérbe Terestyák Árpádbu­dapesti vállalkozó, aki a helyi­ségben vegyeskereskedést nyi­tott. Az üzletben a papír-írószer­től, a háztartási- és műszaki cik­kekig szinte mindenféle áru várja a vásárlókat. Sportnap Dormándon A néhai kiváló kézilabdázó, Tóth Ferenc emlékére sportna­pot rendeznek Dormándon. En­nek keretében öt csapat — a Gyöngyössolymos, a Füzesa­bony, a Dormánd, az Egri Forgá­csoló és a Szihalom — lép pályá­ra. A mérkőzések augusztus 25- én, vasárnap 9 órakor kezdőd­nek. Mit írt Mátyás király sógora Tharganból? Felsőtárkány: a Bükk kapuja A csodát a természet csinálta! Hajdan, ki tudja hány ezer éve, az Imókő-patak kivájta a szikla­bércet és mind szélesebbre tárta a Bükkbe vezető kaput. A törté­nelem bizonyítja, hogy Tárkány kies, csendes pihenőhelye volt mindig egyházi és világi hatal­masságoknak, fényes kastélyok és erdőségekbe húzódó kolosto­rok romhelyei árulkodnak a múltról. Itt vertek tanyát a cart- hausiak, a néma barátok is 1330 táján a falucska egyik legcsodá­latosabb helyén, amelyet már az egykori okiratok is „vallis refri- gerii”-nek, a Nyugalom völgyé­nek említettek. Nyugalom völgye! Csakhogy a nyugalom törékeny pohár, la­kozzon bár völgyben, vagy szirt- tetőn, idővel háborúk és viszon­tagságok törik ketté. Nem volt ez másképpen itt Tárkányban, a Bükk kapujában sem. Ezt bizo­nyítja csalhatatlanul a falu törté­nete, amely évszázadokat sum­máz mementóként a kései utó­dok számára. Ez a néhány olda­las monográfia történelmi lecke, igazolva, hogy ha a történelem könyvalakban is foglaltatik, de a tanulságait a földön és a földben, — mi több — önmagunkban kell keresnünk... Belépve a jelenben, éppen az alig csörgedező patak, a sanyarú állapotban lévő tó és kietlen kör­nyéke döbbenteti meg a látoga­tót. Miért tagadnánk: ivóvíz kel­lett a városnak, falunak, cserébe a természet „megerőszakolásá­val” olyan értékeket veszítettek el, amelyek talán egyszer nagy áron majd pótolhatóak lesznek. Hajdan — nem is olyan régen — százak és százak éltek ebben a fa­luban az erdőből. Most mindösz- sze néhány Styhl-fűrészes ember döntögeti a fákat, noha azoknak egy-két évtizedig még élniök kel­lene. — Kevés a vágás alá érett erdő! — Idejekorán kivágtuk! — hallom a tromfot, de ez önmagá­ban még nem dönti el a vitát: mi lesz az erdőkkel? Ki lesz a gazda és a kezelő? Bakondi Simon polgármester mindvégig erősíti, hogy úgy kel­lene fenntartani Tárkány tradí­cióit, hogy önállósága mellett a természeti szépsége, érdeke is megmaradjon és hogy méltó le­gyen a Bükk kapujához. „Thargan” így írták le Tár­kány nevét 1332-ben a pápai ti- zedjegyzékben, így szerepel az egri püspökség legrégibb birto­kai között 1261-es megerősítő levélben is, amikor II. Miklós püspök a róla elnevezett Miklós­Tornaterem-átadás Szihalmon Régi vágya telje­sült a szihalmi diá­koknak és pedagógu­soknak: nemrégen elkészült az új torna­terem. A 12,5 x 24 méteres létesítmény összesen 15 millió fo­rintjába került az ön- kormányzatnak. A testnevelés és a spor­tolás kultúrált körül­ményeit még két tan­terem, és a szociális helyiségek biztosít­ják. Farkas József pol­gármester örömmel számolt be arról is, hogy más beruházá­sok is befejeződtek augusztusban. így új temetőutat adtak át. A község, s az Osto­ros-patak fölött ívelő gyalogjáróhíd mun­kálatai is a végéhez értek. A település pol­gármestere elmond­ta, hogy augusztus 26-án képviselő-tes­tületi ülés lesz. En­nek témái között a féléves költségvetési tapasztalatok értéke­lése, valamint a nem­régiben szétvált ÁMK- intézmények, az immár önálló óvo­da és a művelődési ház vezetőinek ki­nevezése szere­pel. völgyben későbben nyári lakot építetett. Szédül a történelmet lapozó ember az évszázadok su- hanásában és ha a kőomladékok nem lennének a mészkőszirte- ken, talán még a kételkedés is gyökeret verne a fejünkben. Tény, hogy Estei Hipolyt, Má­tyás királyunk sógora is nagysze­rűen érezte magát a tárkányi kas­télyban és a „kastélykertben”, így írt szüleinek: „Időmet a va­dászatokon és egyéb mulatságo­kon — bölény és medve hajszá­ban — kedvemre töltöm.” Ké­sőbb a tárkányi villát pazarul, re­neszánsz új stílusában felékesí­tette, és az elkészült kastély új ne­vet is kapott: Four Contrasti, vagyis „ Viszályoktól távoli”. Vadászat, halászat, pihenés, nyugalom és a természet szépsé­geiben való nyönyörködés! Le­het-e fennköltebb életcélja ma Felsőtárkánynak ? — A közeli hónapokban ké­szül el a falu üdülőfejlesztési ter­ve! Körüljárva a falut, a nyári zá­por verte utcákat, a „vak is lát­hatja” az elmúlt évtizedek és a ma erőfeszítéseit: a mindjobban önmagára találó modern faluké­pet, amelynek szolgálatában áll mindaz, amit kultúrának, egész­ségügynek, vendéglátásnak, — csúnya szóval élve — infrastruk­túrának — neveznek. A gom­bamódra szaporodó üzletek, vendéglők, kávézók váiják a ha­zaiakat és a külföldieket, akik szeretnék itt szintén jól érezni magukat, és nem restellnek a kö­zeli EgerM/kiugrani ide ebédel­ni. Épül az új egészségház, napi­renden a gázprogram, hamaro­san bekapcsolódik a falu a szennyvízhálózatba. Meglep a magánerős modern borpalacko­zó, a városba is beillő üzletsor. A vajúdó jelen biztató jövőt ígér! Olyan, amelyik gyökereiben a múló évszázadokból táplálkozik és amelyik mindenekfölött a ter­mészet megőrzését és védelmét követeli meg az utódoktól is... Szalay István A noszvaji gazdaház Jómódú földműves család portájaként épült 1889- ben a noszvaji gazdaház. Kőkerítése, díszes kapu­oszlopai a bükkaljai népi építkezés vonásait olvasz­tották magukba, amely a nemesi kastélyok, kúriák formai jegyére emlékeztet­nek. A ház konyhája és ut­cai szobája a múlt század végének helyi lakásberen­dezési módját, háztartási eszközeit őrzi, a hátsó szo­bában bemutatott kiálb'tás pedig Noszvaj sajátosságait igyekszik tükrözni. így a népi mesterségek, a hátiko- sár-fonás, a textíliakészítés és a fafaragás egy-egy em­léke szerepel a látnivalók között. A gazdaház min­dennap, délután 2-től 6-ig várja a látogatókat. Még egyszer a mezőszemerei tsz-ügyről Hagyjanak bennünket békében kiválni...” 99J A közelmúltban lapunk két cikkben is foglalkozott a mezőszemerei Rimamente Termelőszövetkezet peres ügyével, illetve mai helyzeté­vel. írásainkra a közös gazdaság tizenkét tagja szóban és levélben reagált, jelezvén: hallgattassék meg a szövetkezeti „kisebbség” is, vagyis annak a csoportnak a tagjai, akik kiválni szándékoznak a té- eszből. Ügy érzik ugyanis, hogy az említett írások nem mindenben fedik a valós helyzetet. Az „Együtt sírnak vagy nevetnek”című — augusztus 14. 5. oldal — cikkel kapcsolatban jegyezték meg, az „...együtt nevetünk, vagy sírunk, de senkit nem küldünk el!” elv nem állja meg a helyét, sőt, annyiban módosult, hogy azok elé is akadályokat gördítenek, akik menni akarnak. A megoldás az len­ne, hogy „hagyjanak bennünket békében kiválni...!” Ami pedig az „ Üj eljárás a Ri- mamente-ügyben” című cikket illeti — augusztus 2. —, vélemé­nyük szerint több tárgyi tévedés és félreértésre okot adó kitétel is szerepel benne, s az ügy kipatta­nása óta eltelt sok idő mindenre magyarázattal is szolgált. A to­vábbiakban idézünk a Havasi László és tizenegy kiválni szán­dékozó társa leveléből: „1. ...a Legfelsőbb Bíróság sajnos, a tényekkel nincs tisztá­ban: ugyanis az Ellenőrző Bi­zottság nem indítványozta a ve­zetőség előtt a közgyűlés meg­tartását, így a vezetőség az indít­vány alaposságát nem is vizsgál­hatta. 2. Az sem felel meg a valóság­nak, hogy a viharos közgyűlés után a tagság egy részének kivá­lása is szóba került. Ugyanis az ominózus közgyűlés összehívá­sát 210 tsz-tag kezdeményezte olyan I. napirendi ponttal, hogy szét kívánnak válni a Rimamente Tsz-tői... A közgyűlésen a tagok elsöprő többsége arra szavazott, hogy ne tárgyalják ezt a napiren­di pontot, ...törvénytelenséget követnek el, hisz ténylegesen volt 30-40fő, aki továbbra is fenntar­totta kiválási szándékát, a fenn­álló törvények értelmében 15 fő kiválását a közgyűlésnek tár­gyalnia kell és azt nem akadá­lyozhatja meg. 3. ...itt arról van szó, hogy egyesek... rágalomhadjáratot kezdtek a vezetés néhány tagja el­len. Hogy rágalmazás volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az új vezetés által közpén­zen felfogadott 2 okleveles könyvvizsgáló több hónapi meg­feszített munka után sem tudott semmi érdemlegeset összehozni a régi vezetés ellen. A mai napig sincs jogerős fegyelmi döntés, sőt fegyelmi eljárás sem a volt el­nök, sem munkatársai ellen. ...Az új vezetés a feledés homá­lyába süllyesztette a régi vezetés­nek Koós János ellenőrző bizott­sági elnök ellen tervezett fegyel­mi eljárását, holott erre több tsz- tag levélben is kérte az új veze­tést... ...A márciusban megtartott közgyűlésen ugyan határozatot hoztak arra, hogy a kiválni szán­dékozók kiválásához hozzájárul­nak, de a vagyoni megosztásról a mai napig nem is tárgyalt az új vezetés. Közben, aki nem vonta vissza kiválási szándékát, azt fel­mentették eddigi munkaköré­ből, vagy fizikai dolgozóknak nem adtak pl. munkaruhát, és volt olyan, akit időközben nevet­séges indokokkal kizártak /nem jogerős!/. A legújabb verzió sze­rint kitalálták, hogy a kiválók közül jó néhánynak nem jár ház­táji juttatás, holott a tsz-törvény értelmében az előző év teljesítése alapján megilletné a tsz-tago- kat. ...Kérdésünk csak az, ezen törvénytelenségekre ma Ma­gyarországon fölfigyel-e valaki, vagy az belefér a rendszerváltás hulladékába? Felelősségre lesz-e vonva valaki azért, mert gazda­sági dilettantizmusa miatt 300 embert munkanélküli-segéllyel a köznek kell eltartania?” Korábbi cikkeink, valamint e levél idézetei kapcsán a vélemé­nyünk továbbra is az, hogy az ügy végére a Legfelsőbb Bíróság által is jelzett új eljárásnak kell pontot tennie. Mivel ez — tudomásunk szerint — folymaiban van, Szer­kesztőségünk a két fél vitáját a lap hasábjain a maga részéről le­zártnak tekinti. Tűz és kenyér.. Kál, Rózsa utca 2. szám. Szabó László pékmester lakása. Szép, és nagy épület, hátul bolttal és műhelyekkel. Most csendes és tiszta. Pihen az 51 éves mes­ter. Begyújtásra vár viszont a kemence, zsá­kokban pedig a liszt, hogy holnap reggelre il­latos cipó, kenyér, kifli, zsemle és kalács vál­jék belőle. Ülünk a szobában és videófilmet nézünk, majd beszélgetünk. Egyik ismerőse forgatta a filmet munkájáról, igencsak költői címet adva a mondandónak: Tűz és kenyér. Összesűrítve a napi 16-18 órai munkát 10 percben. Most is, délután 5 órakor így indulnak: 320 Celsius-fokig tüzesítik fel a saját maga tervezte, hagyományos dupla magyar ke­mencét, amelyből kettő van. Hat órakor kez­dődik a kovászkészítés — komló, élesztő, víz, só keveredik liszttel — majd megindulnak a gépek: dagasztanak... Hajnal fél 3-kor mér­legelnek, majd formáznak, gömbölyítenek, szakajtóznak keléshez, hogy aztán a többszö­rösen is szellőztetett tészta elindulva a begő­zölt kemencébe, pirosra, ropogósra sülve, ínycsiklandozóan kínálja majd magát a pol­cokon. — Komlós kenyeret sütünk, hat mázsát naponta, meg kalácsot, brióst, apró süte­ményt, régebben pogácsát, meg puffancsot. — mondja a mester, amikor elzárja a készülé­ket. — Ezt a kenyeret az érelmeszesedésben, cukörbetegségben szenvedők is fogyaszthat­ják. Hűtőszekrényben is eltartható 30 napig. Fogyasztás előtt fel kell melegíteni és újra ro­pogós lesz. Az országban kevesen csinálják, mifelénk senki. Járnak is ide kenyérért sok- felől: Átányból, Kömlőről, Hevesről, Tenk- ről, Erdőtelekről, Besenyőtelekről. Az egész családnak — feleségnek, gyerek­nek, vejnek — adja a munkát a műhely. Eb­ből élnek, ahogy mondja a mester: tisztessé­gesen, de sokat kell dolgozni. Nemcsak sütik, de árulják, szállíttják is a pékárukat. Nagy a tisztaság, követelmény ez a Köjál részéről. Ezért is tartottak nyári szünetet, tataroztak, festettek, gépeket javítottak szabadságuk ideje alatt. — Tíz éve kezdtem Erdőtelken, 1987-ben költöztünk Kálba. Hívtak, mi jöttünk, mert nagyobb üzemre volt szükségünk — folytatja a háromgyermekes családapa. — Meg na­gyobb lakásra. Nőtt a család, kénytelenek voltunk költözködni... Érdekes az életútja Szabó Lászlónak. Ta­tán született, meséli. Budapesten szerezte a főszakácsi és pékmesteri szakmát, mert nem családi hagyomány náluk ez a munka, talán csak lesz, ahogy most folytatják. Balassa­gyarmaton dolgozott művezetőként az áfész-nál, három műszakban sütöttek, gyak­ran kellett a hiányzók helyére beugrani, hogy másnapra szállítani lehessen az árut. Megún- ta, mert nem volt családi élete és kevés volt a fizetés is. Elment a Ruhaipari Ktsz-be. Áru­szállító lett, így akadt rá Érdőtelken egy el­adásra kínált pékségre: megmozdult a fantá­ziája, kölcsönt vett fel, és megvette a műhelyt. Azóta a maga kenyerén él, megtalálta mun­kájának, életének értelmét. — A minőségre nem lehet panasz. A pék­mester nem hibázhat. Tekintélyére, hírnevé­re vigyáznia kell. Különösen most, amikor nem olcsó a kenyér, a zsemle, a kalács, de a liszt, a tüzelő, és a szállítás sem — hangsú­lyozza tapasztalatból, s elnézést kér, mert a kemence alá kell gyújtania. Holnap ugyanis kenyér kell az embereknek, kifli, meg kö­ménymagos lángos a gyerekeknek... (fazekas) A pélimester

Next

/
Thumbnails
Contents