Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus IS., vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. A nők jogai Kelet-Európábán A kelet-európai változások nagy dilemma elé állították a szebbik nemet: megőrizze-e a kommunista egyenlősdi révén számára juttatott jogokat, vagy szakítson azzal a társadalmi szo­kásjoggal, amely a munka és a család kettős terhét rakta vállára. Egy nemrégiben Bécsben tar­tott ENSZ-konferencián hét ke­let-európai ország és a Szovjetu­nió asszonyainak képviselői vi­tatták meg, hogyan oldható meg ez a kérdés a demokrácia és a pi­acgazdaság felé haladó orszá­gokban. Vesna Pesic belgrádi szocioló­gusnő szerint az első dolog — az új jogok kivívása előtt — a régiek biztosítása: — Nem akarunk a nulláról indulni — jelentette ki. A marxista egyenlősdi korsza­kában a kelet-európai nők — leg- alábis jog szerint — egyenjogú­ak voltak a férfiakkal: törvény biztosította meghatározott szá­mú parlamenti képviseletüket, jogukat az egyenlő bérhez az egyenlő munkáért, és — az ese­tek nagyobb részében — a legális abortusz lehetőségét. A demok­I ratikus kormányok által beter­jesztett új törvények a nők szá­mos, a kommunista rezsim alatt élvezett jogát veszélyeztetik. Lengyelországban például terv­be vették a születésszabályózás erőteljes megszigorítását. Kevés nő került be a parla­mentbe az első szabad választá­sokon, a tipikusan női szakmá­kat jelentős költségvetési támo­gatáscsökkentés fenyegeti, és félő, hogy a gyengébb nem kép­viselői lesznek a növekvő mun­kanélküliség első áldozatai. Még a szervezkedési lehetősé­geik is csökkentek. A kommu­nizmus idején minden országban működtek hivatalos nőszerveze­tek, igaz, nem spontán szerve­ződtek. Most pedig, amikor min­den, ami kommunista volt, gya­nús, a szerveződő nőmozgalmak bizalmatlansággal és politikai apátiával találják magukat szem­be. A nők jogait egyfajta kommu­nista dolognak tartják — mondta Pesic asszony. Mariana Celac, aki a konferencián Románia asz- szonyait képviselte, elmondta, hogy Ceausescu bukása után or­szágában ismét legális lett az abortusz. A többi országban ál­talában ezzel ellentétes tenden­cia érvényesül. Lengyelország­ban például az erős katolikus egyház gyakorol nyomást a tör­vényhozók ilyen irányú döntése­ire. — Annyi évi kommunista el­nyomás után most a konzervatív tendenciák törnek a felszínre — jelentette ki egy lengyel feminis­ta. A lengyel parlament hamaro­san szavazni fog egy új abortusz- törvényről, amely a tervek sze­rint börtönbüntetés terhe mellett tiltja meg az orvosoknak — 35 év óta először — a művi vetélést. Csehszlovákiában és a jugoszláv köztársaságok közül Horvátor­szágban és Szlovéniában szintén tapasztalhatók a születésszabá­lyozási jogok korlátozására irá­nyuló törekvések. Kelet-Európa több országá­ban nem ismerik a fogamzásgát­lást, és korlátozott a szexuális ne­velés. A nők félnek, hogy a feltö­rő konzervativizmus csak ront a helyzeten. Sok országban magas az abortuszok száma, mivel a nők számára elérhetetlen a fo­gamzásgátlás. Pesic asszony és mások szerint is több kelet-európai országban — főleg a nemzeti ellentétektől megosztott Jugoszláviában — növekvő tendenciát mutat a csa­ládi értékek és a nő mint anya szerepének megbecsülése, a na­cionalista törekvések előretöré­sével párhuzamosan. Egyes etni­kai csoportok számbelileg is erő­södni akarnak. A családi értékek felé fordu­lásnak gazdasági okai is vannak: főleg azokban az országokban, ahol emberek ezrei veszítik el munkájukat a privatizáció foly­tán. A nőket másodlagos mun­kaerőként kezelik, alkalmazásuk a munkaerőigények ingadozásá­nak megfelelően változik. A konferencia résztvevői sze­rint a költségvetési támogatások csökkentése először az elnőiese­dett foglalkozások — például az oktatás, az egészségügy, a műve­lődés és szociális szolgáltatások — területén várható. Ugyanak­kor a nők egy része szívesen ma­radna otthon, de ezt nem enged­heti meg magának: a növekvő infláció miatt a megélhetéshez egy jövedelem nem elég. Sok asz- szony úgy tekinti a munkát, mint szükséges rosszat, főleg a fizikai dolgozók, akik előmenetelére nincs kilátás. A dolgozó nők több terhet vi­selnek: elvégzik a háztartást, gyermeket nevelnek, bevásárol­nak. Vidéken a háztájiban is ők végzik a munka nagyobb ré­szét. Az élelmiszerhiány miatt so­kan kényszerülnek drága sza­badidejüket sorban állással tölte­ni. A műszaki szint elmaradott­sága miatt a háztartás is időrabló tevékenység. Európa legelmara­dottabb országában, Albániában például sok családnak ma sincs hűtőgépe vagy mosógépe. Anglia a legbiztonságosabb Anglia a világ legbiztonságo­sabb országa. Legalábbis ezt bi­zonyítja a Nemzetközi Bűntény­vizsgáló Bizottság tizennégy or­szágban folytatott, a közelmúlt­ban nyilvánosságra hozott vizs­gálata. A bűnügyi szakemberek meg­állapították, hogy Nagy-Britan- nia polgárai még nagyobb biz­tonságban élnek, mint a svájciak vagy a belgák. Pedig közismer­ten Svájc nemcsak a tisztaság, de a rend hazája, s a belgák törvény­tiszteletéről legendák járnak. Ugyanakkor a fanatikus terro­rizmus sújtotta Írországban a po­litikai gyilkosságokat, a bomba- merényleteket leszámítva, a leg­kevesebb közönséges bűntényt követik el. A nemzetközi vizsgá­lat azt is megállapította, hogy az emberek többsége nincsen tisz­tában a tényekkel. Az angolok hatvannyolc százalékának fogal­ma sincsen, milyen viszonylagos biztonságban élnek, és a bulvár­sajtó szenzációs gyilkosságairól, rablásairól olvasva, sokkal söté­tebben látják a helyzetet, mint amilyent most a statisztika tudo­mányos tükre mutat. Minden­esetre rendkívül elszomorító, hogy az ismertté vált bűncselek­ményeknek közel a felét a sziget- országban is huszonegy éven aluliak követik el. A brit kormány most hadjára­tot indított a fiatalkori bűnözés ellen, és meghirdetésekor a bű­nözés megelőzésére egybehívott bizottság elnöknője, a királynő leánya, Anna hercegnő hangsú­lyozta: a bűnözés terjedéséhez nagyban hozzájárult az emberek nagyfokú közömbössége és köny- nyelműsége. John Pekus belügyi államtit­kár szerint pedig sok esetben iga­za van annak a közmondásnak, hogy alkalom szüli a tolvajt, és az olyan alkalmi félrelépések, mint például az áruházi lopások, gyakran tönkretehetik a tizen­évesek, a tinik egész életét. Az angol tizenöt és húszéve­sek között egyre nagyobb divat a tulajdonos tudta nélküli, idegen kocsin való autózás, és ezt az au­tóhuliganizmust a hatóságoknak az ifjú tettesek korának figye­lembevétele nélkül, most már drákói eszközökkel kell megaka­dályozni és büntetni. A bűnüldözési kampány meg­nyitása alkalmával egy hatvan­hat éves, nyugdíjas özvegyem­ber, Peter Campion beszámolt róla, hogy amióta pár hete kira­bolták, milyen körültekintő elő­vigyázatossági eszközöket, riasz­tóberendezéseket rendszeresí­tett a házában, úgyhogy most már nem nagyon érheti kelle­metlen meglepetés. Nyilvános nagy tapssal kísért bejelentése után a minden eshetőségre felké­szült Mister Campion alig tért haza otthonába, rémülten kellett megállapítania, hogy lakásának ajtaját ismeretlen tettesek feltör­ték, magukkal vitték tévéjét, rá­dióját, mikrohullámú sütőjét és ruháinak nagy részét. Lehetsé­ges tehát, hogy Albion a statiszti­kusok szerint a világ legbiztonsá­gosabb országa, de itt is érhet mindenkit kellemetlen meglepe­tés. ENSZ-jelentés bolygónk lakosságáról A túlnépesedés veszélye fenyeget Közzétették az ENSZ jelenté­sét a világ népességének alakulá­sáról. Kihalástól nem kell tarta­nunk, de attól igen, hogy éle­lem-, energia- és helyszűkében leszünk. Bolygónk lakosságának a száma ebben az évben csaknem öt és fél milliárdra növekszik. Ami ebben aggasztó, az a növe­kedés üteme, amelynek követ­keztében 2075-re több mint 10 milliárd ember él majd a Földön. A feltartóztathatatlannak tűnő gyarapodás 95 százaléka a gaz­daságilag elmaradott, szegény országokat érinti. Afrikában a jelenlegi 650 millióról 900 milli­óra nő a népesség a századfordu­lóra. A kontinens legsűrűbben lakott országában, Nigériában, 20 év alatt megduplázódik a la­kosság száma. Még gyorsabb aszámbeli gya­rapodás különösen Szíriában és Jemenben, ahol ma is természe­tesnek számít hat-hét gyerek csa­ládonként. Latin-Amerikában és a Karib-tenger térségében a századfordulóra körülbelül 100 millióval többen élnek majd, mint most. Mindössze Észak-Amerikát és — talán Albánia kivételével — Európát nem fenyegeti a túlzott népességgyarapodás réme. Itt a veszély máshonnan várható. Fel­tételezhető, hogy felgyorsul a be­vándorlás üteme a harmadik vi­lág országaiból, ahonnan a társa­dalmi zűrzavar és a természeti környezet egyensúlyának fel­bomlása űzi el a lakosságot. A bejutás — és beilleszkedés — az északi országokba máris nagyon nehéz, mivel ott képzetlen vagy félig képzett munkaerőre alig van szükség. Márpedig ha sokkal nagyobb a lakosság, akkor több a gond: mert több száj többet fogyaszt. A természet tartalékai kezdenek kimerülni. A talajvíz gyorsabban fogy, mint ahogy pótolni lehet. A vegyi szennyeződés is hozzájá-' rult ahhoz, hogy a megművelhe­tő földterület állandóan csök­kenjen. A legfelsőbb földréteg­ből évente 26 milliárd tonna vész el az ENSZ adatai szerint. Terjeszkedik viszont a puszta­ság, a sivatag — évente 6 millió hektárral. A planétánk „tüdejé­nek” nevezett trópusi erdők te­rülete ezzel szemben minden év­ben 11 millió hektárral zsugoro­dik. Mindez részben a népesség- szaporodás következménye. Szerencsére vannak reménykel­tő fejlemények is — például az, hogy a világ sűrűn lakott terüle­tein egyre többen hajlandók fo­gamzásgátlót szedni, és mind több nő, család tervez a korábbi generációkhoz képest kevesebb gyermeket. Akad néhány olyan ország is, amely képes kordában tartani a számszerű gyarapodást. Az ENSZ által javasolt intézkedé­sekre még sohasem voltak ennyi­re elszánva a világ országai, mint most. A jelenlegi évtized végén dől el, hogy elszántságuk ered­ménnyel jár-e. Ahogy a New York Times látja... Egy évvel első nem kommu­nista kormányának hivatalba lé­pése után Magyarország áll a leg­közelebb a sikerhez Kelet-Euró- pában — írta egy közelmúltbeli budapesti tudósításában a The New York Times. Jóllehet, a munkanélküliség és az infláció növekszik, nem olyan mértékben, ahogyan egyesek várták, és Magyarország a nyu­gati beruházók kedvence. A ha­zai vállalkozás virágzik, a nyuga­ti export növekedése enyhítette a szovjet piac összeomlásának kín­jait. Miközben az ország követ­kezetesen törleszti 21 milliárd dolláros adósságát, még többle­tet is sikerült elérnie fizetési mér­legében, s a forint jövőre, a várt­nál hamarabb átváltható lesz — idézte a lap Kupa Mihály pénz­ügyminisztert. Ez a tény, s az erős remények, hogy az ország jövőre az EK társult tagja lehet, Ma­gyarország számára az élvonal­ban biztosítanak helyet a piac- gazdaságért folyó versenyben — mutatott rá rendkívül pozitív hangvételű írásában a vezető amerikai napilap. A tudósítás utalt arra, hogy a felmérések szerint a lakosság a jó eredmények ellenére szkeptikus, borúlátó, és jobban fél a jövőtől, mint a szomszédos országokban, ahol a munkanélküliség kétszer olyan magas, az infláció ismét kétszámjegyű, és a nacionalista szélsőségesek felkorbácsolják a régi gyűlöleteket. — Mindenki jobbnak látja eredményeinket, mint mi ma­gunk — mondotta a lapnak An­tall József. A kormányfő szerint „a magyar mindig a legrosszab­bat látja. Ez részben a paraszti mentalitásból ered, amely sosem jósol jó termést”. A miniszterel­nök szólt arról, hogy Magyaror­szágon „a diktatúra sokkal pu­hább volt, az emberek megszok­ták, hogy volt némi tulajdonuk, egy Trabantjuk, és hároméven­Valaha a jövő éttermének szá­mított, ma pedig divatjamúlt ócskaság lett Amerikában az ételautomata. Illetve csak volt, legalábbis New Yorkban. A Horn and Hardart Company ugyanis a napokban bezárta utolsó félautomata „éttermét”. Az első automatát 1902-ben helyezték üzembe Philadelphiá­ban. Akkoriban az emberek igen vonzónak találták az új szórako­zást: pénzt dobáltak egy nyílás­ba, és kis üvegablakon át vehet­ték ki az ennivalót. 89 év alatt ez a játék unalmassá vált: az üvegaj­tajú fiókból kivehető falatok pe­dig önmagukban már nem jelen­tenek vonzerőt. ként külföldre utaztak; elértek egyfajta biztonságot.” A Times rámutatott, hogy a 30 százalék körüli infláció miatt a magyarok panaszkodnak a de­mokráciára, de három év alatt 10.000-ről 30.000-re emelke­dett a kisvállalkozások száma, amelyek részben felszívják a munkanélkülieket. A 3 százalék körüli munkanélküliség minden­esetre az év végére megkétsze­reződhet, a szegények és az ott­hontalanok (akiknek problémá­ja a demokrácia hajnala előtt ke­letkezett) láthatóbbak, s a bűnö­zés meredeken növekszik. A de­mokrácia első évében a sajtó bí­rálta a kormányt, a kormány a sajtót; sokak véleménye szerint ez az ellenséges légkör is csüg- gesztően hatott az emberekre, hozzájárul a politikai apátiához, ahhoz, hogy a térségben itt a leg­alacsonyabb a választási rész­vétel. Mióta azonban az utóbbi hónapokban jó hírek érkeztek a gazdasági frontról, az Antall jobbközép kormánya elleni bírá­latok kezdtek elcsitulni. Míg a kormányon belül és kívül sokan bírálják a privatizálás lassú üte­mét, a magyar fokozatosságnak most sikere van — bár korábban az ország merészebb közgazdá­szai a lengyel „sokkterápiát” ajánlották. A növekvő társadalmi feszült­ségekről szóló figyelmeztetések ellenére az átmenet Magyaror­szágon — leszámítva a taxis­sztrájkot — viszonylag békés volt. A legutóbbi meredek ener­giaár-emelések után az infláció üteme várhatóan csökkenni fog, s az üzletekben már mérséklőd­tek a húsárak. — Az egyes területeken ta­pasztalható nehézségek ellenére Magyarországon — összehason­lítva más kelet-európai orszá­gokkal — nem beszélhetünk ál­talános válságról — idézte végül Antall Józsefet a The New York Times. Egy 1991-es éttermi katalógus szerint az utolsó ételautomatá­nak az emléke jobb az emberek emlékezetében, mint a benne kapható ennivaló. Kedvelői ká­véjáért, makarónijáért, sajtjáért és egyéb olcsó nosztalgiaválasz­tékáért látogatták. Ellenzői sze­rint nem más, mint egy kivén- hedt masztodon, a metróban va­ló étkezés „mindén bájával”. A harmincpontos skálán az ételautomata csupán nyolc pon­tot kapott. A Horn és Hardart Company több sikertelen eladási kísérlet után döntött a „kőkor­szaki” vendéglátóipari egység bezárásáról. Amerikai vélemények a Szovjetunióról A szovjet társadalom össze­omlása után az ottani hatóságok­nak el kell fogadniuk a külvilág normáit, ha külföldtől segítséget akarnak — írta közelmúltbeli kommentárjában a The Wa­shington Post. A lap emlékeztetett rá: Mihail Gorbacsov elnökként felelős­séggel tartozik azért a tényért, hogy a szovjet katonai kiadások változatlanul a nemzeti jövede­lem több mint 25 százalékát te­szik ki. — Ha Gorbacsovnak nincs politikai ereje kordában tartani a tábornokokat, nem lehetnek iga­zi reformok. Moszkva változat­lanul milliárdos nagyságrendben támogatja a kubai rendőrálla­mot, katonai és hírszerzési pozí­ciói jelentősek a szigetország­ban, míg a balti államokban vál­tozatlanul bevetik a hadsereget és a belügyi csapatokat a kor­mány és a nép ellen. George Bush elnöknek fel kell vetnie mindezeket a kérdéseket, hogy dönteni lehessen a támogatás kérdésében — írta az újság. Richard Nixon volt amerikai elnök — szintén a The Washing­ton Postban megjelent cikkében — ugyancsak fenntartásait han­oztatta. Felhívta rá a figyelmet, ogy Mihail Gorbacsov környe- zetében változatlanul ott vannak a konzervatívok: Valentyin Pav­lov kormányfő, aki az ország destabilizálásával vádolta a nyu­gati bankokat, Borisz Pugo, a szakadár köztársaságokra lecsa­pó belügyminiszter, és Vlagyimir Kijucskov, a KGB főnöke, aki a közelmúltban lezajlott moszkvai találkozójukon kijelentette Ri­chard Nixonnak, hogy „demok­ratizáltunk már annyira, ameny- nyire azt meg lehet emészteni”. — A szovjet vezetőknek szembe kell nézniük azzal a tény­nyel, hogy rendszerük csődben van, és egyedül csak a radikális átalakítás segíthet. Az idő előtti nyugati támogatás csökkentheti a Gorbacsovra nehezedő nyo­mást, és a segítséget a szovjet rendszer fenntartására használ­ná fel — írta Richard Nixon. A volt elnök szerint is geopolitikai engedményeket kell igényelni Moszkvától, és azt, hogy meg­szabaduljon a kommunista bü­rokrácia maradványaitól, a kato­nai-ipari komplexum emberei­től, fogadja el azoknak a köztár­saságoknak a kiválását, amelyek azt igénylik. A The New York Times sze­rint a szovjet részről (az IMF- nél) „felvetett óriási segélyekről szó sem lehet, és képtelenség ilyesmiről egyáltalán beszélni, mielőtt világos lenne, hogy hasz­nálható-e reformterv.” — Jevge- nyij Primakov washingtoni láto­gatása megmutatta, hogy míg a szovjetek a piacról beszélnek, a piacgazdaság felé, legalábbis kezdetben, a központi tervezés és ellenőrzés segítségével akar­nak haladni — vélekedett az új­ság.- Már nem üzlet az automata New Yorkban A Berlaymont-palota azbeszthalála Brüsszelben bombameglepe­tésként hatott a közelmúltbeli hír: Európa leghíresebb iroda­épületét, a Berlaymont-palotát, az Európai Közösség Bizottsá­gának székhelyét, ezt a 13 eme­letes (és a föld alatt még négy­szintű) épületet hamarosan ki­ürítik. Az ok: az 1965-ben, egy Berlaymont nevű kolostor he­lyén emelt érdekes épület, amelynek irodái mint egy kaptár sejtjei láthatók a környező ut­cákból, bennük az eurokraták, az európai funkcionáriusok szorgos méhecskéivel, iszonyú mennyiségű mérgező anyagot, azbesztet tartalmaz. Az azbeszt kiváló szigetelő- anyag, és ennek megfelelően bő­ségesen használták a Berlay­mont-palota építésekor: minde­nütt megtalálható, a szobák ál­mennyezetében és választófalai­ban, a tűzbiztonsági zárófalak­ban, a vezetékrendszer szigetelé­sében. 1965-ben még csak eré­nyeiről tudtak, azóta kitűnt, hogy a levegőbe kerülve, állandó belélegzés esetén különböző lég­zőszervi megbetegedéseket, sőt rákot okozhat. Azonnali veszély nincs ugyan, de amikor porlani kezd az elöregedő anyag, az már komoly gondot okoz. Ezért Belgiumban egy királyi rendelet előírta az épületek az- beszttelemtését. Brüsszelben mintegy 50 irodaház épült ilyen szigeteléssel, de ezek közül mesz- sze a legnagyobb a 3300 funkci­onáriusnak és magának a nagy hatalmú bizottságnak otthont adó Berlaymont-palota. A bizottság hozzá is látott a munkához, így például 85 millió frankos (mintegy két és fél millió dolláros) beruházással többek között új termet építettek a min­dennapi sajtóértekezletek szá­mára. Ahogy azonban a munkák előrehaladtak, kiderült, hogy az azbeszttelenítés költségei szün­telenül nőnek: az épület fűtő- és elektromos hálózatának szüksé­gessé váló felújításával együtt meghaladhatják lerombolásá­nak és egy új épület felépítésé­nek summáját. Ezért döntött úgy a bizottság, hogy a lehető legha­marabb (az év végét emlegetik) a Berlaymont-palota kiürítését és az ott dolgozó tisztviselősereg ideiglenes — de több évre szóló — új elhelyezésének biztosítását kéri a belga kormánytól. Ez nem lesz könnyű dolog Brüsszelben, ahol az irodahelyi­ségek bérleti dija amúgy is alapo­san megugrott, éppen az európai intézmények jelenléte miatt. De nem lesz könnyű és gyors a Ber- laymont-épület lerombolása sem, mivel a királyi dekrétum er­re az esetre is kötelezővé teszi az előzetes azbeszttelenítést. Ez pe­dig körülményes, költséges és főleg időigényes munka: becslé­sek szerint akkor is két évig tart, ha előzetesen kiürítik a palotát, amelyet egy belga lap az azbeszt­szigetelésű irodaépületek „Hi­malájájának” nevez. Az új épületre valószínűleg pályázatot írnak ki, ez maga is két-három évet vesz igénybe, az­tán még fel kell építeni. így való­színű, hogy az Európai Közösség Gazdasági és Pénzügyi Uniója, de talán — ha sikerül — a Politi­kai Unió is, netán a magyar tag­ság is előbb valósul meg, mint ahogy az új székhely felépül. Az optimisták 1997-98-at emlege­tik, a pesszimisták az ezredfor­dulót. Az újságírók mindenesetre nem nagyon lelkesednek: az ő sajtótermük már azbeszttelen volt...

Next

/
Thumbnails
Contents