Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-14 / 190. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 14., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Ma érkeznek a bajorok Ma érkeznek Füzesabonyba a város és Kompolt község közös vendégei az Alpokaljáról^ Grün- zackbol. A bajor együttes hol­nap, csütörtökön íö órakor a kiskörei strandon, délután hat órakor a füzesabonyi nagytemp­lomban, este fél 8-től pedig a há­zasságkötő terem előtti téren ad koncertet. Fellépnek Kompol- ton is, műsorukat augusztus 16- án délután fél hattól a helyi templomban tekinthetik meg az érdeklődők. Az érkezés napján, délután négy órakor a városi mű­velődési központban fogadást rendeznek a vendégek tiszteleté­re. Ebből az alkalomból a várost nemzeti színű és városi zászlók­kal is fellobogózzák. Tízezer forint gyógyszertámogatás Nagy segítség Aldebrőn a he­lyi lakosok gyógyszerellátásban a közelmúltban létesített gyógy­szerszoba. A helyi önkormány­zat a gyógyszer- és árukészlet bő­vítésére,. illetve ápolási cikkek beszerzésére tízezer forint ellát- mányi támogatást szavazott meg. Keresztény fiatalok Felsőtárkányban A budapesti Hit Gyülekezet egri pásztorának, Nagy József- nek vezetésével keresztény fiata­lok országos tábora nyílt Felső­tárkányban. Az igehirdetések mellett a résztvevők feldolgoz­zák a bibliai történeteket. A pan­tomim csoport ezentúl e helyütt lép majd fel a gyülekezet többi tagjával az országos keresztény találkozókon. Vízi tábor Poroszlón A Heves Megyei Környezet­védők Szövetsége immáron má­sodszor vízitábort szervezett a Tisza-tóhoz. A fiatalok a régi is­kola udvarán ütötték fel sátrai­kat, innen indulnak reggelente környezetvédő vízimunkára. A szórakozás mellett több kilomé­ter hosszú kajaktúrákat is szer­veznek, valamint különféle elő­adások, vetélkedők teszik válto­zatossá a programot. Ugyanitt tanyáznak a Magyar Madártani Intézet bükki csoportjának tagjai Fitala Csaba prmtologus vezeté­sével. Az énekesmadarak befo­gása, gyűrűzése mellett a vizek ragadozóinak életmódját, élette­rét is tanulmányozzák. Együtt sírnak vagy nevetnek A termény gazdára talált Mezőszemerén Emlékezetes marad az idei esztendő a mezőszemerei Rimamente Tsz vezetésének és tagságának is, a válság szele őket is megérintet­te. Az aratás kellős közepén tartanak, de már be is fejezhették vol­na, ha a többnapos eső közbe nem szól, s nem veszélyeztetné a búza minőségét. — Az évi csapadék ezen a te­rületen 400-450 milliméter, 10 éves átlagban. Most jó tíz nap alatt 154,4 milliméter eső esett. Mérh.etetlenül megnehezítette a munkánkat— mondja Mracskó László, a téesz elnöke. — Pedig talpon kell maradnunk: ezt tűzte maga elé ez évi feladatául a kö­zösség. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy sikerül megvalósítani el­képzeléseinket. Uj vezetésünk még a tavaszi nagy, de egészséges vitákban döntött arról, hogyan dolgozzunk tovább. Hamarosan kiderült, hogy itt — ahol a legfontosabb két fő ág az állattenyésztés és növényter­mesztés — elhatározták, hogy to­vábbra is együtt marad a Sziha- lom, Mezőszemere és Egerfar- mos lakosságát tömörítő gazda­ság, több változás mellett. „Együtt nevetünk, vagy sírunk, de senkit nem küldünk el!” — hangzott el a jelszó, amikor opti­mistán új vezetőséget választot­tak. Megszüntették a doboz­üzem működését és hozzáfogtak a vagyonnevesítéshez. A tör­vényben előírtaknak megfelelő­en a három évvel ezelőtti mérleg szerinti vagyon 50 százalékát osztották fel. Ennek felét a nyug­díjasok kapták meg, a másik ré­szét pedig az aktív tagok, a ledol­gozott évek arányában. Nyeresé­get csak a dolgozó tagok kaphat­tak. így mintegy 100 millió került nevesítésre. Az is említésre méltó, hogy változott a tagság jövedelme is. A háztájiban is előreléptek: hat­ezer négyzetméterről tízre emelték a nagyságát. De ugyan­így emelték 25 mázsáról 30-ra a nyugdíjasok járandóságát, akik dönthettek: vagy a területet ve­szik ki, vagy a járandóságot. A műveléshez minden segítséget — szállítást, értékesítést is — meg­adnak. Nagy területen termelik itt az olajtököt. A helyi műszaki állomány nagy teljesítményű tökmagfejtő-gépet konstruált a munka könnyítésére, s még a mag szárítását is megoldották. — Mit csinálnak a jónak mondható árpa és búzatermés­sel, a kukoricával és a többi ter­ménnyel? — vetjük közbe, mert napjainkban ez is nagy gond a mezőgazdaságban. — Rajtunk is óriási nyomás ' van — magyarázza az elnök. — Időben léptünk, mert figyelem­mel kísérjük az effajta híradáso­kat. 527 hektár tavaszi árpát ve­tettünk sörnek. Ebből 120 va­gont eladtunk a kőbányai sör­gyárnak, 50 vagont meg az STGT-vel kötöttünk le. Nagyok a minőségi követelmények. Bú­zából 440 vagonra értékesítési szerződésünk van a GMV-vel, a többi mennyiséget pedig a tőzs­dén értékesítjük. A tagok kap­nak 105 vagon búzát és 30 vagon árpát. A 786 hektárnyi napra­forgót forgalmazóknak és terme­lési rendszereknek adjuk el. Van 1063 hektár kukoricánk, ebből 63-at a tagok művelnek. A fenn­maradó részt szemes és silóta­karmányként tudjuk biztosítani a közös állatállománynak. A tőzsdén is próbálkozunk vele, de nagyon alacsony az ára, ami ve­szélyeket rejt magában. Szép a lucernánk, 200 hektárt magként értékesítünk, őszi káposztarep­cénket olajnak adjuk el, 1100 Ft- os mázsánkénti áron. Tehát azt mondhatom: minden növé­nyünknek megtaláltuk a vevőt. — Nagy újság és öröm ez nap­jainkban, de mi van az állatállo­mánnyal? — Csak szarvasmarhatartás­sal foglalkozunk. Az összállo- mány 750 darab, 250 ebből az érintett létszám. A tejet értékesí­tettük, eddig 102 ezer literrel többet, mint egy évvel ezelőtt. Nagyok a minőségi követelmé­nyek, egyre nehezebb megfelel­ni. Eddig sikerült. Hízómarha­leadásaink is a terveknek megfe­lelően alakulnak. Az év végéig a vártnál több növendék hízóbikát tudunk eladni. A tsz-tagok tisztán látják, mi­lyen nehézségek vannak, ezért szorgalmasak, megértőbbek, és bizalommal dolgoznak. Har­mincmilliós rövidlejáratú hite­lünket úgy fizetjük vissza, hogy fizetőképességünket megtart­hassuk. A közös vagyonból nem adtunk el semmit, a gépek, az al­katrészek is meg vannak. Sőt, a repcebetakarításhoz sikerült új gépet vásárolni. Nálunk ilyen­dolgok miatt még nem állt meg a munka. Jelentős a megtakarítá­sunk a növényvédelemben, radi­kálisan csökkentettük a műtrá­gya-felhasználást. Egyszóval: reményünk van arra, hogy úgy zárjuk az évet, ahogy eltervez­tük. De nem bánnám már, ha a hó esne, s egy fél évvel öregebb lennék. Látnánk, mire jutottunk. Fazekas István Névváltoztatási tervek Füzesabonyban Manapság nemcsak a politikai közéletben nehéz a tájékozódás, a hosszú evek során megszokott ut­cák, terek nevei is sorban megváltoztak. Füzesa­bony azon kevés település köze tartozik, ahol nem kerültek új névtáblák a házakra. Ez ellen emelte fel szavát önálló képviselői indítványában Szajlai Csa­ba, aki hozzászólásában elsősorban azt hangsú­lyozta, hogy a lakosság igényelné ezt. Arról is szólt, hogy a múlt rendszer során erőlte­tett ideológia képviselői, illetve az arra utaló elne­vezések semmifele kapcsolatban nem állnak a vá­ros történetiségével, vagy az utcák jellegzetességé­vel. így felvetődött a Lenin, Felszabadulás, Vörös­hadsereg, Dobi, Münnich, Mező, Ságvári, Landler, Hámán utcanevek megszüntetése. Háromféle al­ternatíva merült fel: a képviselő-testület határoz a változtatásról; a fentebb említett utcák visszakap­ják régi nevüket; a lakosság dönt a nevekről. A reagálások során Blahó István felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a város történetiségével nem­csak az egykori kommunisták, hanem például Hu­nyadi János sem állt kapcsolatban. És emlékezte­tett arra, hogy a Lenin utca lakói nem is olyan régen még amiatt voltak felháborodva, hogy az ideológus nevéről elnevezett utcának nincsen aszfaltburkola­ta. Másrészt szóba hozta azt is, hogy a jelenlegi kö­rülmények között az önkormányzatnak nincs pén­ze arra, hogy a táblák cseréjét finanszírozza. Végül a képviselő-testület úgy döntött, hogy amennyiben a lakosság igényli, az utcanév-változ­tatások pénzügyi terheit beépítik a jövő évi költség- vetésbe. Épül, szépül Sarud a Tisza-tó partján, mert minél jobban ki szeretnék használni azokat a lehetőségeket, amelyek az idegenforgalom és a falusi turizmus keretében a község ja­vára szolgálhatnak. Az elmúlt pár hét alatt három ilyen — feladatában, illetve rendeltetésében is jelentősen külön­böző — létesítményt adtak át. A lakosság és a vendégek nyugalmára ügyel az a rendőrőrs, amelynek átadására e hónap elején került sor, s azóta éjjel-nappal felügyel három község, valamint a tó és az utak rendjére. Régi falusi házat alakítottak át büfévé a Rákóczi utcában. A Domi- Több mint ötmillió forint értékű árut — az edényektől kezdve a fa­nó hamar népszerű lett a fiatalok körében. csavaron át a horgászfelszerelésekig — kínál az a műszaki bolt, ame (Fotó: Perl Márton) lyet az áfész mellé építettek igen rövid idő alatt. Gázvezeték kilenc írtunk már róla, hogy Füzesabonyban, a városi önkormányzat hat­hatós támogatása mellett jó tempóban valósul meg a gázbekötési prögram. Az első építési ütem befejeződött és folyamatos a második, sőt előrehozva a harmadik megvalósítása is. Ez utóbbit — amelynek megindítását csak a jövő évre tervezték — több mint 9 kilométer nosz- szan hoznák létre. A Tigáz engedélyezte e szakasz munkálatainak megkezdését és az önkormányzat 1,6 millió forint költség előteremtésével járul hozzá a tervezési és bemérési költségek biztosításához. A tervek szerint eb­ben az időszakban 19 utca, mégpedig a Sárvári, Batthyány, Tüzér, Lenin, Makiári, Landler, Dobó, Tompa, Vörösmarty, Kertész, Bocs­kai, Ady, Petőfi, Nagyszohoda, Temető, Táncsics, Huszár, Dózsa és Honvéd kap majd vezetéket. Az önkormányzat a hozzájárulását — mivel ez az összeg nem sze­repelt idei költségvetésében — hitelfelvételből biztosítja. Vendégjárás a noszvaji „Táltosban” Felejthetetlen gulyáspartik — Kiruccanások a Tiszához Ki ne ismerné széles egy me­gyében a hajdani noszvaji Ga- lassy- kastélyt, a későbbi OKISZ üdülőt és mostani ’Tál tost”? A 35 ezer négyzetmeteres őspark jellegzetes Mintájával, fenyőivel és a közeli kirándulóhelyeivel mindig is a vendégek kedvenc tartózkodási helye volt. Most sincs ez másképpen, amikor a Táltosban német — magyar kft a gazda, bár néhány „Okiszos” be­utalt ez évben meg helyet kapott itt a kastélyban a német vendé­gek között. A régi patinás Ga- lassy-kúria most afféle kedvenc főhadiszállásnak tűnik, hiszen a néhány napra ideruccanó német vendégeknek itt szervezik a leg­különbözőbb programokat: gu­lyásparti, pincelátogatás, Horto­bágy, Tisza-tó, bogácsi hőfürdő és ki tudja mi van még a palettán, ami szép és jó. Mindenesetre a vendégek, akikkel szót váltot­tunk, csakis felsőfokban nyilat­koztak az itt töltött felejthetetlen napokról. Itt valóban kedves a vendég és nem csoda, hogy kö­zülük mind több visszavágyik... — sz — Novajon is fejre állt az uborkapiac... A meggy jól tartotta magát — A nyúl ugrani készül Ötszáz ház, 1400 lakos. Ez Novaj! Sosem volt gazdag falu, de büszke, szorgalmas nép lakja,' aki tud eljár dolgozni, a többiek a földből termelik ki a megélhetés­hez valót. Öten-hatan vannak munkanélküli-segélyen, sokan restellkednek és tájara sem men­nek az illetékes hivatalnak. A de­rékhad az egri gyárakban, üze­mekben termeli foghíjas műsza­kokban a saját létbizonytalansá­gát. Ha a két lábon járó embernek megsérül az egyik lába, akkor a másikra támaszkodik. Sok vá­lasztás nincs, mert hiába is lenné­nek meg a hajdani tehéncsordák, disznónyájak, az állattenyésztés­re legfeljebb ráfizetni lehetne manapság. A jegyző úr szentül állítja, hogy itt bizony nem hall tehénbőgést, pedig több száz hektárnyi legelője van a falunak. Közismert, nogy a mezőgazda­ság nem fedeles üzem, így aztán ha állattenyésztésből nem, akkor a növénytermelésből kellene előteremteni a pénzt. Hat, hét évvel ezelőtt „ráhajtottak” az uborkára és e rövid idő alatt ez a takaros kis falu a környék egyik legnagyobb uborkatermelojevé A polgármester, és a jegyző úr személyes jelenlétükkel tüntetik ki a fontos témát, ezért együtt ke­ressük fel Berecz Lászlónét a Zöldért helyi boltjának vezető­jét. Tőle tudjuk meg, hogy az el­múlt években 12-14 vagon be­rakni való uborkát vásárolt fel idényenként és ez évben sem ter­mett kevesebb uborka tíz vagon­nál. — Mennyit vásárolt fel ebből a szerződött termelőktől? — Egyetlen vagonnal... A falu elkeseredett, és becsa­pottnak érzi magát! Legutóbb korlátolt mennyiségben már 8 forintért vették kilóját a cseme­geuborkának, de most már a ku­tyának sem kell. — Mi lett a kilenc vagonnal? Nyűt szívű, őszinte, falubeli asszony Bereczné, s noha hiva­talból védi a szerződésszegés mi­att a Zöldért becsületét — hogy így a Hungaro Fruct, meg úgy —, de kerek-perec megmondja, hogy a kitűnő novaj í uborka nagytöbbsége bizony már a föl­deken rohad, töredékét elpia- cozták, vagy megetették a disz­nóval. A termelőkön csattant az ostor... — Mennyi a kár? — Egy millió! Fordítok a papíromon és arról citálom a polgármester úr szava­it, amely szerint a falu adóköte­lezettsége évi félmillió. Nos, két esztendő adóját vitte el ezen a nyáron Novajról az uborkabuk­fenc... Még szerencse, hogy a meggy egész szezonban tartotta magat és mindvégig 53 forintért vette át kilóját a felvásárló, mintegy nyolcvan mázsát. — Beszűkült exportlehetősé­gek, extra minőségi kívánalmak! Ismerős a szöveg, de nem árt megtanulni. Kiderült ugyanis, hogy mind kevesebbet lehet „pú- derozni”, mert ha a ládák legal­ján nem ugyanolyan kitűnő mi­nőségű az áru, mint a tetején, ak­kor annak egy fél ország is a ká­rát láthatja. A falu izgalmaiban. Most a szőlő a sláger. Hogy lesz, mint lesz, mi történik, ha eltörik a job­bik lábunk is? Lehet e sántítva előrébb jutni? Egyenlőre aligha van válasz. Tanácstalanok kicsik és nagyok, a szőlősgazdák küz­denek a rengetes eső okozta sár­ral, kárral, ugyanis kipattogtak a szemek, tizedel a szürKerothadás és a peronosz, kapálni, perme­tezni, hajtástválogatni kell! Menteni az amúgy szépnek ígér­kező termést... — Miből lehel még pénzt csi­nálni? — A nyulász szakcsoport elé­gedett, vagyis a nyúl ugrani ké­szül, jó piaca van külföldön, bel­földön. Nemkülönben a dohány­nak is. A piac pedig nagy úr, mert nincs kereslet, akkor az uborká- sok savanyú sorsára jutnak itt és másutt is. Szóval, ezt a leckétjó lesz bemagolni! (SZTl) i Új létesítmények Sarudon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents