Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-13 / 189. szám

+ 3200 ht"ért költőpénz HnüSkI'VJU *N^^g======== Részletes felvilágosítás WELCOMETOURS Utazási Iroda Lada és Barkas autó eladói ______________________ ^ ^ítti, ,»oí v ' _____________________________________________ Eger, Jókai út 5. Telefon: 11-711,13-220 H ÍRLAP, 1991. augusztus 13., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5 Nehéz helyzetben — emberi hangon Több mint két hónapja az Egri Épület-karbantartó Kft. szinte egyik napról a másikra utcára küldte dolgozóit, és maga a cég is jogutód nélkül megszűnt. Még csak tisztes végkielégítést sem kaptak az emberek. Nem maradt más hátra, felkeresték az egri munkaközvetítő irodát, amelyről sok vélemény hangzott már el korábban, és nem mindig pozití­van nyilatkoztak a munkanélkü­liek. Az épület-karbantartó volt dolgozói — akik nevüknek csak monogramját adták meg — egé­szen mást tapasztaltak. Egyen­ként előadták panaszukat, és az asztal másik oldalán ülő hölgyek nagy türelemmel hallgattak vé­gig mindenkit. Nyugodt hangon próbáltak valami vigasztalót ad­ni, és akinél csak lehetett, a leg­gyorsabban segíteni. A szerkesz­tőségbe küldött köszönőlevél­ben a munkanélküli-járadékra jogosult személyek név szerint is kiemelik az irodában dolgozók közül Ferenczi Miklósnét és Kó­mán Istvánnét. Mindketten hoz­záértéssel és nagy odaadással végzik feladataikat. Szívesen helyt adtunk ezek­nek a soroknak, mert manapság — sajnos — egyre többen kerül­nek ilyen helyzetbe. Aggoda­lommal néznek sorsuk elé, mert még mindig szégyennek érzik azt, amiről nem is tehetnek. Az ügyintézők kedvessége, jó taná­csa ilyenkor enyhíti a görcsöket, könnyít elviselni a súlyos gon­dot. Reméljük, hogy minél töb­ben fordulnak tevékeny gondos­kodással a munkanélküliek felé, mert ha sikerül a bennük össze­gyűlt tehetetlenséget legyőzni, akkor önmagukon is könnyeb­ben tudnak segíteni. Mert a leg­fontosabb, hogy ne érezzék kilá­tástalannak helyzetüket... A r rA r A főépítész bírálja a terveket Mint arról már beszámoltunk, Eger város közgyűlése hatályon kívül helyezte a város főépítészi zsűrijének létrehozására hozott 10/ 1991-es önkormányzati ren­deletet. A hír kapcsán érdeklőd­tünk a megyeszékhely főépíté­szétől, Dely Györgytől arról, hogy mi lesz ezután a tervek­kel? — A köztársasági megbízott határozata úgy szól, hogy van le­hetőség a főépítészi zsűri más módon való működtetésére — mondta a főépítész. — A hatá­lyon kívül helyezés óta sokirányú tárgyalások folynak az ügyrendi bizottság, valamint a jegyzői iro­da vezetőjével arról, hogy mi­ként lehet egy bírálóbizottságot az állandóan változó szabályok mellett működtetni. Tulajdon­képpen senki sem kérdőjelezte meg, hogy erre szükség van, csak jogilag kell megfelelően rögzíte­ni feladatkörét. Az átmeneti idő­ben a tervek értékelését a főépí­tészi iroda, illetve én vállaltam magamra. Ami eddig egy kollek­tív csoport felelőssége volt, az most az enyém. Továbbra is az a véleményem: mint mindenütt a világon, zsűrinek létezni kell, ez nem sértő a tervezőre nézve. — Mi a véleménye arról a megjegyzésről, miszerint,, a párt­állam ideje lejárt, mégsem bíz­nak a szakemberek tudásá­ban ”? — A tervezők szaktudása so­kaknál megkérdőjelezhető, vál­toztatni kell rajta, de ez nem az egyes önkormányzatok feladata. Hamarosan megalakul az Épí­tész Kamara, eza társaság hiva­tott arra, hogy ezt a gondot meg­oldja. Egyébként az eddigi fel­mérések szerint hazánkban ki­lencezer olyan ember dolgozik, akik az elkövetkezendő években már nem tervezhetnek, hacsak közben ki nem járnak valamilyen iskolát, vagy nem szerednek * a szakmához gyakorlatot. A meg­felelő kvalitású zsűri nem azt mérlegeli majd Egerben, hogy a hivatal bízik-e a tervezőben vagy nem, hanem azt: a tervek megfe­lelőek vagy sem. Hölgyeim, uraim, tessék, tessék! JólzedvcsitiMó a színházh A nyár közepén járunk, és mi már most jókedvet akarunk csi­nálni a színházhoz. Az egri Gár­donyi Géza Színázhoz, annak is ahhoz a műsorához, amit leírtak, összeszerkesztettek az 1991/92- es évadra. Kezemben tartom a tizenhat oldalas propagandafüzetet, amelynek címlapján a régi egri faszínház fotójának a reproduk­ciója szerepel. Mintha azt akarná az intézmény jelezni ezzel — mert a mostani épület képe mint­egy a közepébe van tűzve a régi­nek egy láthatatlan gombostűvel —, hogy szeretnének visszatérni a korábbi hagyományokhoz: nemcsak utánjátszást vállalnak, nemcsak „konzerv” darabokból kínálnak „konzerv” eledelt, ne­tán újrafűszerezve, hanem új al­kotásokat is feldolgoznak, meg­próbálják a mai élet vagy a közel­múlt atmoszféráját besűríteni a kulisszák mögé, hadd okuljon, hadd szórakozzon a mai néző azon a mai, vagy éppen mára meghaladott tegnapi önmagán! Ma már a színháznak van egy ilyen rendeltetése is, a keserves hatásokon, lelkiismereti gondok felvállalásán túl is. Nos, nem kis meglepetésünk­re egy mai, harmincnégy eszten­dős szerző, Schultz Sándor tragé­Néhány hónap múlva ünne­peljük a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István születésé­nek 200. évfordulóját. A jeles ju­bileumra való készülődés ismét ráirányította a figyelmet a kiváló hazafi munkásságára. A Széche- nyi-életműhöz szervesen hozzá­tartozik az ő utóélete is. Hazánk­ban az első nagyobb szabású Szé- chenyi-ünnepségeket születésé­nek 100. évfordulóján, 1891-ben tartották. Emlékidézés gyanánt arról: hogyan ünnepelt ekkor Eger város ifjúsága és polgársá­ga­Széchenyi születésnapján, szeptember 21-én a város min­den tanintézetében ünnepséget rendeztek, ahol nemcsak a tanu­lóifjúság volt jelen, hanem a rá­érő, érdeklődő polgárok is. A diája, illetve tragikomédiája az első kínálatnak a rendszerváltás idejéről. Szegváry Menyhért Já- szai-dijas vendégrendező irá­nyítja majd a színpadra állítást. A szereposztás a társulat legjobb erőit vonultatja fel. Régóta vár- juk-vártuk a Losonczy-Csendes párosítást, hogyan fog ez a két egyéniség egymásnak-egymás ellen feszülni a szenvedély csú­csán, miközben a tragikus komé­diában a bonyolult folyamatok feltárására vagy elleplezésére Ré­ti Árpád, M. Horváth József, Solymosi Tibor, Román Edit és Pálfy Zoltán vállalkoznak. Csemegének ígérkezik Határ Győzőmisztériumjátéka, a Gör­gőszínpad. Ő ugyan hozott, nagyjából-egészéből „angol szö­vetből” dolgozik, a szigetországi misztériumjátékokból illesztette össze színpadi művét, mégis úgy gondoljuk, a szabás és a stílus, az alkotó egyéniségének ötvöző­erejéből csak eredeti magyar alkotás kerekedik. Ezekhez képest Shakespeare „Szentivánéji álma”, Kleist „Homburg hercege”, Ödön von Horváth darabja, a „Mesél a bé­csi erdő”, netán Juhan Smuul„A zugkapitány” című játéka, meg a többiek azt várják, hogy a szín­ház gárdája teljes lendülettel ha­legkiemelkedőbb megemléke­zést a cisztercita rend helyi fő­gimnáziumának ifjúsága rendez­te. A nevezetes nap reggelén az intézet templomában istentiszte­letet tartottak. Délután pedig az iskola tágas tornatermében — szépszámú közönség előtt — zaj­lott le a program. A megemléke­zés kezdetén az ifjúsági énekkaf elénekelte Vörösmarty halhatat­lan Szózatát, majd A legnagyobb magyar címmel Szvorényi József igazgató, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja mondott emlékbeszédet. A tudós igazgató nem elége­dett meg Széchenyi életútjának áttekintésével, hanem levonta munkássága tanulságait is, külö­nös tekintettel az ifjúságra: „...Széchenyi István nagy példá­ladjon előre a kitalált úton. Sze­rencsés is legyen abban, hogy a megfelelő pillanatban a megfele­lő rendezők találkozzanak a megfelelően kiosztott csapatok­kal. És természetesen a közön­séggel. Hogy mennyi minden kell a sikerhez! Mi, újságírók a nézők érdeké­ben szóltunk most is. Szolgáljuk a mindennapi ember, az egri kö­zönség ismert igényeit. Nem a színház ellen ágálunk akkor, amikor egy szerény kéréssel fe­jeznénk be ezt a kultúrpolitikai hírverésünket: a színház tartson inkább eggyel kevesebb bemuta­tót, de mérje be, legyen gondja ar­ra, hogy művészei, ilyen-olyan rangú közreműködői mindig ele­gánsan és teljes hitelességgel, tel­jes erővel szolgálhassák közös ügyünket, a színházat és ami ab­ban megtestesül: a játék erejével megvalósult-megvalósulni aka­ró erkölcsi képzést — a holnap érdekében. Magyarul: a jók kap­janak jutalmat, a bűnösök bűn­hődjenek. Hogy ma ez iskolás­igény? Ki tudja ezt így, ki meri ezt így leírni? Végig kell gondol­ni, járni az utat, amíg a katarzisig eljuthatunk! ján tanuljuk meg korán, már most, megszeretni a drága ma­gyar hazát, melyen kívül nincsen számunkra hely. Tanuljuk sze­retni, de ne ajkainkkal csupán, hanem tetteinkkel, igaz, magyar értelemmel. S ezt azon kell kez­deniük, hogy oly polgárokat tö­rekedjenek adni önmagukban a hazának, kik miatt ne csak pirul­nia kelljen egykoron, de sőt akik­ben méltó büszkeségét lássa ” — állapította meg többek között a szónok. Az egri főgimnázium megem­lékezésén kívül nívós műsor volt még az érseki tanítóképző inté­zetben és az állami reáliskolában is. Ez utóbbi intézmény növen­dékei délután tanáraikkal együtt kirándulni mentek. Szecskó Károly Népzenei találkozó A Megyei Művelődési Köz­pont két helyszínen kínálja nép­zenei programjait az idei nyárra. Minden pénteken és kedden, délután 6 órától a folklórcent­rumban — a Mecset étterem kerthelyiségében — a Lajtha László néptánc- és a Gajdos népzenei együttes szórakoztatja a közönséget. Műsorukban a tájegység jellegzetes dallamai, táncai hallhatók. A másik hely­szín a Dobó. tér, ahol augusztus 17-én, szombaton és 19-én, hét­főn délután 5 órától Heves me­gye népdalkörei és citerazeneka- rai lépnek színpadra. Nyári egyetem A XIX. századi polgári enteri­őrök, a brit lakásbelsők — cím­mel ez lesz a mai téma az Egri Nyári Egyetem programján. A hazai és nemzetközi szakembe­rekből álló előadói és hallgatói gárda délután a noszvaji kastélyt tekinti meg. Muzsika a Franciskánus- udvarban Az idei nyár zenei programjait Lázár Eszter, a Magyar Rádió és Televízió Erkel-díjas főmunka­társa szerkesztette. A kitűnő akusztikájú, hangulatos környe­zetben lévő Franciskánus-udvar szabadtéri színpadán szerdán es­te fél 8-kor a Lassus ének- és az Aulos blockflőte együttes kon­certezik. Nyelvtanfolyam — gálaműsorral Az Eszterházy Károly Tanár­képző Főiskola amerikai tanszé­ke az elmúlt évhez hasonlóan az idei vakációra is tanfolyamot hir­detett az orosztanárok átképzé­sére. A négyhetes kurzus — amelynek oktatói a Grand Ca­nyon University-ről érkeztek — tanár-diák zenés, játékos gála­műsorral ért véget. A rendez­vényre kameránkkal is ellátogat­tunk, a legérdekesebb pillana­tokról készült felvételünket a legközelebbi egri oldalunkon ta­lálja meg az olvasó. (farkas) Száz évvel ezelőtt Széchenyi-ünnepség Egerben Jubiláló postások Egri nyár 91 Születésnap a nyugdijashlubban A béke és a szeretet jegyében alakult 1981-ben a postás nyugdíjasklub Egerben. A tízéves születés­napra a napokban gyűltek össze az idősek, hajdani levélkézbesítők, csomagkihordók, távírászók, s mindazok, akik hosszú éveket töltöttek el ezen a pályán. Mai, rohanó világunkban ritka, hogy egy- egy baráti vagy munkatársi közösség ilyen hosszú ideig úgy érezze, együtt kell maradnia, egymás tál saságában. Az egri nyugdíjasok klubjának „motor­ja” RátkaiFerencné— mindenki Erzsikéje—, aki az ünnepi alkalommal a helyőrségi klubban köszön­tötte volt kollégáit, nemcsak a megyeszékhelyieket, hanem a debreceni klubtársakat is. És — mint ahogy ez már ilyenkor lenni szokott — felelevení­tették e hosszú idő legkedvesebb és legemlékezete­sebb eseményeit: a közös kirándulásokat, sütéssel, főzéssel egybekötött dalos estéket. Kameránkkal meglestük, lencsevégre kaptuk az évfordulót ün­neplő idős embereket, akiknek derűje, optimizmu­sa példa lehet nemcsak az őket követő generáció­nak, hanem a fiataloknak is. A képzelet játékai Az idei nyári orgonahangver­senyek programját fiatal és kitű­nő adottságokkal rendelkező művész, Virágh András zárta. Műsorán Bach „F-dúr toccáta és fúgája”, két korálelőjátéka, Lisznyai Szabó Gábor „Szent István fantáziája”, Franck h-moll korálja, Liszt nagyszabá­sú alkotása, a Consolationes két tétele, valamint a „B-A-C-H fantázia és fúgá”-ja sorakozott egymás után. Az előadóművészt már a program összeállítása is bemu­tatja, nemegyszer mélyrehatóan jellemzi is. Az „F-dúr toccata és fúga” alkalmat, lehetőséget ad az orgonista számára, hogy mind­azt a virtuozitást értékeltesse, amit a mű megkíván. Virágh András élt is ezzel a lehetőség­gel, a hangszer által szabott hatá­rokon erőteljes áramlással köz­vetítette Bach gondolatait. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni azt a nézetünket itt, hogy a barokk ember világ- és emberszemlélete mennyivel több nemes elemet tartalmazott, mint a mai kor földi vándoráé. Feszes és határozott öntudat szólal itt meg, olyan al­kotó, aki ismeri a dolgok lenti és fenti rendjét és aki meg is vallja meggyőződését. Ha Bach zenét írt megbízói szándéka szerint, az nem szolgai teljesítményt ered­ményezett, hanem a közösség hangját, érzelmeit. S mintha csak a korálelőjátékok dallamvilága, a közösségi liturgia lírája, eszme­isége még csak aláhúzná a fent áhítottakat. Virágh András azonban őszintébb művész, semhogy el­fedné mindazt, ami benne mun­kál. Romantikus lélek, szenve­délyekkel teli fiatalember, aki mégis elmélkedésre hajlik legin­kább a zenébe. Ezért is szólaltat­ta meg Lisznyai Szabó Gábor „Szent István fantáziáját”. Im­provizációnak tűnik ez az egész darab, hódolat a jámbor népi ének dallamára az előtt a magyar király előtt, aki sorsunkat meg­szabta ezer év előtt hitével és egyéniségével. Amíg a mélyről felhívott liangtömbök harsogtak fülünknek, eszünknek, lelkűnk­nek, végig is futott rajtunk a gon­dolat: vajon hány értelmezése, átélése lehetséges a magyar his­tóriának, mindannak, amit Szent István teremtett? Hány oldalról lehet egy nép tragikumát megkö­zelíteni, csak távolról is felvázol­ni, ha kisebb és nagyobb művé­szeinket ennyire nyugtalanítja ez a gondolatkör és a történelmet formáló jellemek világa? Nem mintha választ vártunk volna előtoluló kérdéseinkre és főként nem C. Francktól, mégis megnyugtatóan hatott az a drá­mai felfakadásoktól sem mentes elmélkedés, amit a „gala meter h-moll koráljában” kaptunk. Van ebben a szellemben valami derűs optimizmus annak ellené­re, hogy nem mindig zárja le vigasztaló gondolatokkal mű­veit. Ma fontos hazai eseményeink idején, amikor a pápa is ide láto­gat, meg augusztus 20. is közelít, szükségét érezzük Liszt széles sodrású vigasztalásainak. A ro­mantika nagymesteréé — mert minden művében a hit, a biza­lom csatázik a szenvedélyesség­gel, a végső dolgok iránti fogé­konyság a múló állapotok közbe- játszatásával, az esendő ember gondja, amelytől elválaszthatat­lan a végső útra készülődés szo­rongása is. De mert vannak pilla-t natok, percek, órák, évek, ami­kor oda kell figyelnünk másokra, a magunk érdekében is, Liszt mintha bemérte volna magát Bach szelleméhez, a B-A-C-H- ban. Nem összehasonlítást pro­vokál, hanem a példakép előtt tiszteleg. És mégis az az érzé­sünk, hogy itt visszaszólás hang­zik el. Éreztük Babits igazát: „a nagy szellemek korok felett üzennek egymásnak”. A mi hasznunkra. Ezt adta Virágh András. Szepesi György hasznos zenetörténeti szöveget mondott el. (/. a.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents