Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-11 / 161. szám

1 HÍRLAP, 1991.július fl-, csütörtök _________________________ SPORT__ _________________________________7. D él-Afrikáéa 167. meghívólevél Barcelonába 1991. július 9-e örökre emlé­kezetes dátumként kerül be az olimpiai mozgalom immár csak­nem százéve íródó történelem- könyvébe, mert egy olyan ese­ményhez kapcsolódik, amelyet az egész sportvilág örömmel és elégedettséggel nyugtázhat: a Dél-afrikai Olimpiai Bizottság ismét a NOB kötelékébe tartozik, s annak teljes jogú tagjaként rö­videsen meghívást is kap az 1992. évi barcelonai nyári játé­kokra. A nagy hír bejelentése termé­szetesen az olimpiai mozgalom ünnepelt vezetőjére tartozott, Juan Antonio Samaranchra, a NOB 1980-ban Moszkvában megválasztott első spanyol elnö­kére, aki a dél-afrikai kérdés gyors megoldását újabb sport- diplomáciai sikerként könyvel­heti el, az egységes olimpiai moz­galomért folyó szünet nélküli harc jelentős fegyvertényének.- A NOB néhány napon belül, július 25-én, tehát pontosan egy évvel a barcelonai versenyek megnyitónapja előtt postázza a meghívókat az 1992. évi nyári olimpiára. Hetekkel ezelőtt még úgy tűnt, hogy „csak” 166 nem­zeti olimpiai bizottság számíthat invitációra, a keddi „kapunyi­tást” követően viszont ez a szám 167-re emelkedett. Szinte hihe­tetlen, hogy a NOB és a dél-afri­kai olimpiai mozgalom vezetői között még csak négy hónapja kezdődtek meg az intenzív tár­gyalások, tehát a Dél-afrikai Olimpiai Bizottság 21 évig tartó száműzetése után alig több mint 120 nap is elegendő volt ahhoz, hogy közös munkával rátalálja­nak a gyors megoldás kulcsára. Talán furcsa, de a sporttörté­nelmi jelentőségű döntést nem a NOB ülése, de még csak nem is a NOB Végrehajtó Bizottsága hozta meg, hanem egy személy­ben a szervezet elnöke. Semmi­féle szabálysértés nem történt, mert tudni kell, hogy Juan Anto­nio Samaranchot a NOB nemrég Birminghamben megrendezett ülésszakának résztvevői feljogo­sították a határozathozatalra, különleges jogokkal ruházták fel. Feltételként azonban meg­szabták vezetőjüknek: Dél-Afri­ka előtt csak akkor tárhatja ki a kaput, ha a NOB márciusban megfogalmazott követelései ki­vétel nélkül és egyértelmű for­mában teljesülnek. Erről pedig a NOB elnöke meggyőződött, többek között a NOB-alelnök, Keba Mbaye vezette Apartheid és Olimpizmus elnevezésű bi­zottságjelentését és ajánlását ta­nulmányozva. Tehát teljesültek a NOB felté­telei, így többek között és első­sorban a Dél-Afrikát megosztó apartheid-törvények eltörlése, amelyet megelőzően már meg­kezdődött az egykor a sportmoz­galomból szinte teljesen kire­kesztett országban az egységes és nyitott nemzeti sportszövetségek kialakítása, s egyúttal megtették az első lépéseket afelé, hogy a szövetségek kivívják a nemzet­közi sportszövetségek elismeré­sét. (A Mbaye-bizottság jelenté­se szerint jelenleg már tizenegy sportágban alakították ki az elő­írásoknak megfelelő egységes dél-afrikai szövetséget, további 14-ben pedig eredményes előké­szítő munkát végeztek el.) Több hírügynökség is felhívja a figyelmet arra, Samaranch el­nök nem véletlenül hangsúlyozta keddi köszöntőbeszédében azt, hogy Dél-Afrika egyelőre csak barcelonai meghívásra számít­hat. Az óvatosság érthető, hiszen a NOB az 1992. évi téli játékokra már hónapokkal ezelőtt, egészen pontosan február 8-án postázta a meghívókat, szokás szerint egy évvel a „fehér” olimpia megnyi­tója előtt. Ha a NOB alapszabá­lyán nem változtat, nem tesz ki­vételt, a dél-afrikai sportolók — ha egyáltalán akadnak verseny­zőik, csapataik a téli olimpia programjába tartozó sportágak­ban — nem vonulhatnak fel Al- bertville-ben. — Ebben a kérdésben egye­dül nem dönthetek, a pótlólagos meghívásról csak a NOB Végre­hajtó Bizottsága határozhat, de az is csupán azután, hogy a kér­dést minden szempontból alapo­san kivizsgálta — jelentette ki az AFP hírügynökségnek Sama­ranch. A NOB elnökének bejelenté­se után a tudósítók Primo Nebio- lót, a Nemzetközi Amatőr Atlé­tikai Szövetség (IAAF) olasz el­nökét ostromolták kérdéseikkel, arra várva feleletet, hogy vajon Dél-Afrika megújított olimpiai jogosítványa egyúttal az IAAF „igenjét” is jelenti-e. Másképpen fogalmazva: Dél-Afrika sporto­lói részt vehetnek-e vagy sem az alig több mint egy hónap múlva kezdődő tokiói atlétikai vb-n. Nebiolo válasza így hangzott: — Nem vagyok abban a hely­zetben, hogy azonnali feleletet adjak, erre elnök minőségemben sem vagyok jogosult. Meg kell várni az IAAF kongresszusát, amelyet Tokióban tartunk, köz­vetlenül a vb rajtja előtt. Ha az IAAF úgy dönt, hogy Dél-Afri­ka csatlakozhat a nemzetközi szövetséghez, úgy sportolói azonnal rajthoz is állhatnak. Két keréken Eger körül Üjra itt a százórás A százórás műfajban — az úszás és a futás után — tavaly egy újabb sportággal, a kerékpáro­zással színesedett a paletta a me­gyeszékhelyen. A kezdeménye­zés és szervezés nem is olyan egy­szerű feladatát a két éve megala­kult Tekergők Túrakerékpáros és Szabadidős Sportegyesület vállalta magára, s első ilyen jelle­gű rendezvényükön egyáltalán nem vallottak szégyent. A sike­ren nekibuzdulva ebben az év­ben is megrendezik a 100 órás kerékpározást, a tavalyihoz ké­pest egy lényeges változtatással. Ezúttal nem egyetlen útvonalon hajtanak majd a kerekezők, ha­nem csillagtúra keretében ismer­kednek meg Eger környékével. A „csillag” középpontja a líceum előtti téren lesz, itt állítanak fel két sátrat a szervezők, ahol meg­pihenhetnek a résztvevők, s köz­ben megnézhetik az előző százó­rásról készült videofilmét is. A négynapos pedáltekerésnek júli­us 17-én, szerdán 10 órakor vág neki a mezőny, s mindennap visz- szatér a kiinduló pontra. Az egészségügyileg és műszakilag biztosított szakaszokon semmi másra nem lesz gondjuk a vállal­kozó szellemű sportemberek­nek, minthogy teljesítsék az ese­dékes penzumot. Az első napon az Eger — Heregrét útvonalon mozognak a biciklisták, az éjsza­kát pedig az egerszalóki hőfor­rásnál töltik. Csütörtökre az Eger — Verpelét távot jelölték ki, éjszakára az ostorosi vízicent­rum ad otthont. Péntek reggeltől szombat délig a százórás résztve­vői belépőjegy nélkül pihenhetik ki fáradalmaikat a bükkszéki strandon. Ezeken a napokon az Eger — Bélapátfalva és az Eger — Szilvásvárad szakaszon bicik­lizhetnek. A jelmezes záróbevo­nulás 21-én, vasárnap délután 3-4 között a rajt színhelyén kerül sorra. Ugyanitt gyermekek szá­mára aszfaltrajz-vetélkedőt tar­tanak, majd lebonyolítják a juta­lomsorsolást, amelyen a fődíj egy 30 ezer forintos hegyi kerék­pár, de lehet görögországi uta­zást és értékes ajándéktárgyakat is nyerni. Erre azoknak van a leg­nagyobb esélyük, akik minden­nap legalább egyszer végigkere­kezik a kijelölt útvonalat. A dija­kat egyébként a Centrum Áru­ház kirakatában állították ki. A rendezvény egész ideje alatt a főiskola előtti téren elhelyezett tablókon fotókiállítás váija az ér­deklődőket. Vígh Lajostól, a Te­kergők elnökétől megtudtuk, hogy az Egert és környékét be­mutató korabeli képeslapokat a szerencsi Zemplén Múzeumtól, míg a kerékpártörténeti anyagot a fővárosi közlekedési múzeum­tól kapták. A tablókon helyet kapnak a kerékpáros klub túráin készült fényképek is. Tábor, alsósoknak Az általános iskola alsó tago­zatosainak szervez nyári tábort az Apella Ifjúsági Szabadidős Egyesület. A helyszín a tardosi sporttábor, az egyhetes vakációs program július 26-án kezdődik, és 31-ig tart. A részvételi díj 1 800 forint. Érdeklődni 18 óra után lehet az egri 25-926-os telefonon. Két próbán túl az ötpróba Több mint egy évtizede, az 1980-as moszkvai olimpia előtt indult útjára az olimpiai ötpróba elnevezésű tömegsportakció, amelynek célja az ötkarikás játé­kok és az olimpiai eszme hirdeté­se, a rendszeres sportolás és test­edzés népszerűsítése volt. Ak­koriban a „legjobb próbások” el­juthattak a moszkvai nyári játé­kokra. Nos, a mozgalmat az idén újjáélesztették, s a legjobbak ju­talma ezúttal is olimpiai részvétel lesz — szurkolói minőségben. Az akció — amelynek lebo­nyolításával az OTSH a Magyar Triatlon Szövetséget bízta meg — már két próbán túl van. Mi jel­lemezte az eddigi részvételt, si- került-e ismét olyan tömegeket megmozgatni, mint a moszkvai ötkarikás esemény előtt? Erről kérdezte Czencz Pétert, a szövet­ség főtitkárát az MTI munkatár­sa. — Az eddigi részvétel sajnos elmarad a várakozástól — kezdte a főtitkár. — Különösen az ápri­lisi futáson számítottunk több je­lentkezőre. Az „újonc” próba, a pluszként műsorba vett triatlon júniusban mintegy 800 személyt csábított el. Ez megfelelő arány, hiszen az összetett sportágat még kevesen űzik. — Mi várható a hátralévő sportágakban? — A tapasztalatok szerint ez­után következik a fellendülés. A Balaton-átúszást mi a „nagy be­kapcsolódás” próbájának nevez­zük, hiszen minden évben töme­gek vágnak neki a magyar ten­gernek. Valószínűleg így lesz ez július 20-án is Balatonbogláron. Szintén népszerű a kerékpáro­zás, ez októberben lesz, valamint a téli gyalogtúrák. Tehát van még idő, hiszen 1992 júliusáig lehet gyűjteni a barcelonai utazáshoz szükséges pontokat A Tarnalelesz vállalja az NB lll-at Jóval a megyei bajnokság befejezése előtt, amikor felcsillant a remény, hogy a Tarnalelesz megnyerheti a bajnokságot, el­kezdődött a találgatás. Vajon a bajnoki cím megnyerése esetén vállalják-e majd az NB III-al a lelesziek? A kérdés immáron nem kérdés, hiszen mint azt Ferenc Lász­ló a labdarúgó-szakosztály vezetője lapunknak nyilatkozta, el­küldik nevezésüket az NB III. Mátra csoportjába. Mint mond­ta, nincs vesztenivalójuk, ez egy olyan lehetőség amit feltétle­nül meg kell ragadni. Már el is készítették az öltöző terv rajzát, s a munkához is mielőbb szeretnének hozzáfogni. Néhány játékost foglalkoztat a távozás gondolata, közülük Berkit és Bukránt a megyei újonc, Pétervására csalogatja, Sztasákot pedig Borsodnádasdra hívják. Bóta Sándor: — Jól jönne a Mecman támogatása A csapatkapitánynak szórakozás a kézilabda A megyeszékhelyen hosszú ideje a Finommechanika SC csa­pata jelenti a minőségi férfi kézi­labdát, noha a nevében és műkö­désében GMSZ-szel bővült együttes az elmúlt években csak a megyei bajnokságban szere­pelt. Mostantól, a bajnokság megnyerésével újból lehetőség adódik arra, hogy NB II-ben in­duljon a gárda, amely szakvéle­mény szerint feltétlen megérett a magasabb osztályra, sőt ott já­tékban tovább fejlődhet. A csa­pat idősebb és fiatalabb játéko­sok harmonikus keveréke, a ré­gebbi korosztályból viszont Bóta Sándor már legendás múlttal rendelkezik finommechanikás színekben. A megyei bajnoki cím elnyerése kapcsán beszél­gettünk a csapatkapitánnyal, de a kérdések ezúttal elsődlegesen személyét érintették. — Pörgessük vissza az idő ke­rekét sportolása kezdetéig. Min­dig a kézilabda volt sportbeli szí­ve választottja? — Általános iskolásként az úszást kedveltem, mivel a közép­iskolát Miskolcon végeztem, az úszás helyett kénytelen voltam átpártolni a kézilabdához. Visz- szakerülve Egerbe, már abban a minőségben folytattam a sporto­lást, éppen húsz esztendeje, hogy a Finommechanika csapatában játszok. — Nyilván volt bőven része si­kerekben és csalódásokban a hosszú évek alatt. — Voltak szép időszakok, hi­szen ezüst- és bronzérem is ke­rült a gyűjteményembe az NB li­es szereplések nyomán. Sajnos, el kellett viselni a bukdácsoláso­kat is. Úgy érzem, hogy most ha­sonlóan jó csapatunk van, mint első NB Il-es feljutásunk idején. — Nem vágyott valaha jobb feltételek közé, esetleg maga­sabb osztályba? — Nem tudtam volna soha el­menni Egerből, így nem is foglal­koztatott különösebben a maga­sabb osztály. Amire itt képes vol­tam a társakkal együtt, az ré­szemre elégnek bizonyult. A sport számomra szórakozás a munka mellett. Soha nem dol­goztam a Finommechanikánál, így anyagi előnyökről sem lehet beszélni. Időnként kaptunk ugyan jutalmat, de az nem jelen­tett többet jóleső figyelmesség­nél. — A szabadidőnek azonban ára van, sőt, a hétvégeket is rend­re lefoglalja a sport. — Sokat köszönhetek a csalá­domnak, mert elnézték nekem a gyakori távollétet. Megfelelő családi háttér nélkül nem lehe­tett volna végigjátszani az elmúlt húsz esztendőt. — Szavaiban mintha előtérbe kerülne a múlt idő. Milyen tervei vannak még a kézilabdával? — Ami a játékot illeti, már nem elsődleges szándékom, hogy kezdő csapattag legyek minden mérkőzésen. Ameddig szükség lesz rám, megteszem a tőlem telhetőt. Még sokáig sze­retnék a csapathoz tartozni, hi­szen a kézilabda életforma lett számomra. Sok barátot, ismerőst szereztem általa. Úgy érzem, hogy tudok még hatni a többiek­re lelkesítőleg. Időnként fel kell rázni a fiúkat, vannak hozzá ta­pasztalataim. — Társaságban feltűnt, hogy egyáltalán nem fogyaszt szeszes italt. — Legalább két éve csak üdí­tőitalokat fogyasztok. Ellenkező esetben már nem tudnám azt nyújtani a pályán, amit szeret­nék, és amit elvárnak tőlem azok, akik régen ismernek. A ké­zilabda mellett hétfői napokon kapusként vállalok szerepet kis­pályás labdarúgásban, így arra is kell erőt tartalékolni. — Visszatérve a bajnokság megnyeréséhez, sokan úgy tud­ják, hogy a Mecman-Eger Kft. is támogatja majd csapatukat az NB II-ben. — Sajnos, a Finommechanika anyagi lehetőségei kimerülőben vannak felénk, ezért szükség van újabb erőforrásra. Határozott szándékunk volt a bajnokság megnyerése. Szeretnénk az NB II-ben is helytállni, amihez jól jönne a Mecman támogatása. A csapat mindenesetre előlegként már énekébe foglalta a svéd cég nevét... Fesztbaum Béla Labdarúgó NB III: 9. Bélapátfalvi Építők Több is volt a csapatban Ötvenszázalékos teljesít­ményt irányoztak elő a bajnok­ság kezdetén a Bélapátfalvi Épí­tők labdarúgói számára a veze­tők, és a csapat pontosan a ter­veknek megfelelően szerepelt. Újoncként a visszalépő Recsk helyére ugrott be nem sokkal a rajt előtt a Bélapátfalva, és nem csupán a kiesés elkerülése volt a cél. Bátor, de valós elképzelés valósult meg. A kilencedik hely kifejezetten jónak értékelhető, amelynek sajátos érdekessége, hogy Várallyay Miklós edző csa­pata idegenben több pontot gyűjtött, mint saját pályáján. Áz idegenbeli jó szereplés ma már nem számít ritkaságnak. Mi­lyen magyarázata lehet ennek? — kezdtük a bajnoki évet értéke­lő beszélgetést a szakvezetővel. — Elsődlegesen a biztonságos védekezés a magyarázata annak, hogy a vendég csapatok egyre gyakrabban távoznak ponttal vagy pontokkal. Kontra támadá­sokra építve meglepik az eleve támadó szellemben játszó hazai­akat, egyébként már a döntetlen állás is a vendégeknek jelent lé­lektani előnyt. Élőbbieken túl az is bizonyos, hogy nincs nagyobb tudásbeli különbség a csapatok között, senki sem mehet biztosra egyetlen mérkőzésen sem. — A labdarúgó NB III. Mát- ra-csoportjának 1990-91. évi bajnoki küzdelmein a legtöbb gól a Bélapátfalva mérkőzésein esett, összesen 108-szörrezdülta háló. Ez természetesen csak az adott (52) találatok esetében je­lentett örömet a Bélkő-alján. — Mi egyértelműen támadó szellemben játszottunk, mert ez felelt meg leginkább az adottsá­gainknak. Lehnert, Horváth, Szilágyi érti a góllövést. Ezzel el­lentétben viszont gyengébb a vé­dekezésünk, sérülések miatt is a hátsó sorokban voltak hiányos­ságok. Kevés játékos alkotta a keretet, az adott játékosok pedig ennyire voltak képesek, ami sze­rintem nem csekélység. Az emlí­tett neveken túl még Zay, és a ka­pus Nagy alkotta az együttes ge­rincét. Sikeresnek tartom, hogy Kapui megtalálta helyét a jobb­hátvéd posztján. — Sokan úgy vélik, hogy még több is volt ebben a csapatban. Mi erről a véleménye? — Én is így látom. Sajnos, a hét (!) kiállítás is rámutatott gyengeségeinkre. Ápcon és Gyöngyösön fegyemezetlenül játszottunk. Lényeges szem­pontnak tartom, hogy nem sike­rült a lehetőségeinket maradék­talanul az eredményesség szol­gálatába állítani. Ez legyen ta­nulság a jövőre. — Az őszi idény közben lehe­tett hallani, hogy megmozdult a kispad az edző alatt. Aztán, min­den maradt a régiben, az ered­mények folyamatosan az edzőt igazolták. Most mégis,- az új idényt már más edző kezdi Béla­pátfalván. — Tizennyolc éve edzőskö­döm. Bélapátfalván összesen öt évet töltöttem két részletben. Jól ismerem a körülményeket, és a lehetőségeket, így nem érhetett meglepetés. Legutóbbi szerző­désem két évre szólt. A munká­mat alapvetően zavartalanul vé­gezhettem. Senki sem szólt bele szakmai dolgokba. Nem történik más, minthogy nem hosszabbít­ják meg a szerződésemet. Köl­csönösen tiszteletben tartjuk a véleményeket, haragról szó sincs. Hosszú évek alatt sokat in­gáztam azért, hogy edző lehes­sek. Egy kicsit elfáradtam. Le­het, hogy mégis edző leszek vala­hol, de az sem kizárt, hogy a ta­nári pályára állok. Mindez a kö­vetkező hetek kérdése és döntése egyben. F. B. ÚJ edző A labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában szereplő, legutóbb a 9. helyen végzett Bélapátfalvi Építők új edzővel kezdte a felkészülést a következő bajnoki esztendőre. Mint érdeklődésünkre Fodor Pál szakosztályvezető elmondta, a jövőben Albert Csaba, az Ózdi Ko­hász korábbi edzője irányítja a csapat munkáját. A szakvezető már huzamosabb időn át működött eredményesen a kohász városban, ezért választották személyét több jelölt közül. Az Építők gárdája hétfőn megbeszélésre gyűlt össze, kedden pedig már el is kezdődött a gyakorlati munka. Daritnex-kupa Atkáron Július 14-21 között nagypá­lyás labdarúgótornát rendez az atkári sportklub. A holland — magyar kft. által támogatott Da- rimex-kupán az atkáriak két csa­patán kívül a Gyöngyöshalász, az Adács, a Visznek és a Vámos- györk gárdája harcol a helyezé­sekért. A mérkőzések különbö­ző helyszíneken zajlanak. Vasár­nap, azaz 14-én Vámosgyörkön, 17-én Gyöngyöshalászon, 20-án pedig Viszneken bonyolítják le az összecsapásokat, mindenütt 16 és 18 órai kezdettel. A torna zárónapján, 21-én délután két órától Atkáron kerül sor a hely­osztókra, s ekkor búcsúztatják el a pályafutásukat befejező helyi labdarúgókat, névszerint Kala- fut Lászlót, Szekrényes Sándort, Szabó Gábort Maros vári Istvánt, Csordás Lászlót és Király Sán­dort.

Next

/
Thumbnails
Contents