Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-10 / 160. szám

HÍRLAP, 1991. július 10., szerda EGER ÉS KÖRZETE 5. Lernu Esperanton...! Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium adott ott­hont július l-jétől 5-ig egy sikeres eszperantó nyelvtanfolyamnak — kaptuk az információt Ba­logh Viktória főiskolai tanártól. Az ötvenórás kur­zus alatt a sok nemzetközi szóra és más nyelvek szó­készletére alapozott „interkommunikációs” nyelv teljes grammatikáját feldolgozták. A résztvevők az első nap után már be tudták mu­tatni magukat, családjukat, jellemezték a környeze­tükben élők tulajdonságait. Beszélgettek a minden­napi életben előforduló szituációkról, megtanul­ták, hogyan kell étlapról menüt rendelni, illetve egy idegen helyen eligazodni. Magnókazettáról eszpe­rantó nyelvű beszélgetéseket, rádióelőadást hall­gattak, és magyar, szlovák, lengyel, olasz dalokat énekeltek eszperantó fordításban. Esténként dia­film segítségével a tanult nyelvtani szabályokat is­mételték, rögzítették. A tanteremben a nyelvi al­kalmazások sokféleségét bizonyító irodalmi, szak­mai könyvek, folyóiratok adták a „világnyelvi” hangulatot. A szomszédos országbeliek mellett ja­pán, kínai, hindu, svéd kiadványok mind-mind egy nyelven kínálták a lehetőségét a különféle népek kultúrájának, szokásainak megismerésére. A tanfolyam vezetője szerint sikeres volt ez az öt nap, a résztvevők kellő tájékozottságot szereztek a szeptemberi nyelvvizsgához. Tíz nap Sátorfalván Mintegy hetven kisdiák indult útnak — tizenkét felnőtt kísére­tében — tegnap Sátorfalvára. Az elnevezés ezúttal nem egy valódi települést takar, mert Sátorfalva Felsőtárkányban van. Az egri Gyermek- Szabadidőközpont népszerű olvasótábora már 1984 óta minden nyáron várja vissza­térő lakóit, ahol évről évre „ épít­keznek”. Irodalmi művekből, költészetből, zenéből épül ez a falu. Önismereti és szerepjáté­kok, irányított beszélgetések te­szik változatossá a mindennapo­kat. A tábor vezetője Somán Gábprné, lakói a megye több is­kolájából érkezett kisdiákok, akik július 8-tól 18-ig az egri Gyermek-Szabadidőközpont gyermeküdülő és -táborának vendégei. Folklór a „Mecsetben” Az egri Mecset étterem kerthe­lyiségében a nyár folyamán többször szórakoztatják a ven­dégeket a Megyei Művelődési Központ népművelői által szer­vezett programokkal. A Gajdos Népzenei Együttes és a Lajtha László Néptáncegyüttes legkö­zelebbi fellépései: július 12-e, 16-a, 19-e. Esténként hat órakor adnak ízelítőt minden alkalom­mal nemcsak a hevesi és kör­nyékbeli tájegységek muzsikájá­ból és táncaiból, hanem a magyar folklór egészéből. Műszakiak — Gyergyószentmiklósról Július 6. és 9. között az erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Gyergyószentmiklósi Szervezetének küldöttsége járt Egerben. Minier Gábor, az otta­ni képviselet elnöke négy kollé­gájával együtt több egri vállalat­tal, szervezettel vette föl a kap­csolatot. A testvérváros Gyer- gyószentmiklós küldöttsége a MTESZ meghívására járt itt, s voltaképpen viszonozták a ma­gyar műszaki szakemberek egy hónappal ezelőtti látogatását. Itt-tartózkodásuk tapasztalatai­ról rövidesen részletesen is be­számolunk. Nemzetközi építőtábor A Heves Megyei Ifjúsági Szer­vezetek Szövetsége (HEMISZ) július 23-ig tartó nemzetközi építőtáborában spanyol, dán, holland, amerikai, angol és 26 török középiskolás, illetve egye­temista tölti hasznosan a nyári vakációját. A kertészetben dol­goznak és a Érsekkert parkját csinosítják délelőttönként. A munka mellett jut idő a szórako­zásra is: kirándulások, orgona­hangversenyek színesítik a fiata­lok egri programját. A Szepesi-trió koncertje Ma este fél 8-tól folytatódik az Egri Nyár ’91 zenei programja. Ezúttal a zeneiskola udvarán fel­épített színpadon (Kossuth La­jos u. 14.) a népszerű Szepesi­trió koncertezik. Egri Nyár ’91 Ünnepi nyitás a Franciskánus udvarban Az Egri Nyár rendezvényso­rozata az idén magánvállalko­zásba „csúszott” át a Gárdonyi Géza Színház kezéből, megerő­sítve önkormányzati és egyéb tá­mogatással. Egyik szemünk sír, a másik nevet. A Lázár Eszter ál­tal szerkesztett zenés műsor első estjére a Franciskánus udvarba három művészt hívott meg az MRT Erkel-dijas főmunkatársa: Kállay Gábor énekelt és fúvós hangszereken játszott, Geiger György, az ország egyik legjobb — ha nem a legjobb — trombitá­sa szólistaként működött közre. Maros Évű hárfán játszott, be- és megmutatva a közönségnek, mennyi érzelem közelíthető meg ezen a mára csaknem elfelejtett hangszeren. Mindenekelőtt a helyszínről, a kellemes meglepetésről. Azt már évekkel ezelőtt emlegette Szepe­si György, az egri zeneiskola igazgatója, hogy van a volt Fe­rences-kolostor épülete és temp­lom között egy térség — a kolos­tor udvara —, amely alkalmas le­hetne szabadtéri előadásokra, kialakítható egy széles pódium kétszáz fős nézőtérrel. Ez a ter- vezgetés, zenész-álmodozás má­ra valóra vált. A lelkes közön­ségnek azt kellett tapasztalnia ezen az estén, hogy három óriás­növésű platán alá ültették; su­sogtak is a széles tenyerű levelek a magasban, a barokksárga fala­kat kőkeretes ablakok és a mél­tóságteljes fenyők előzték meg hatásukkal. Az akusztika kitű­nő; ebben a bensőséges környe­zetben a szólisták is elbűvölten játszottak. (Hány ilyen helye le­het még ennek a művészetre és szellemi életre „kárhoztatott” városnak, amit még ezután fe­deznek majd fel jobbszemű utó­daink!) A műsor nem maradt el a vá­rakozástól: Bach 147. kantátájá­ból vett koráljával nyitottak. Handel „Xerxeséből” a Largo hangzott el, majd egy Passacag­lia hárfán, hogy aztán az áriavál­tozatok megismertessék, felvo­nultassák a barokk muzsika játé­kosságát is. Innen csak egy só- hajnyi ugrás Pergolesi „Ninájá- hoz” és derűs szemléletéhez, hogy aztán ismét váltson a han­gulat Bach „Lantprelúdiumá­ra”. A trió teljes egybehangolt- ságát igazolta az ismeretlen szer­zőtől származó Greenleeves vál­tozatok derűs előadása. Albinoni ismert „Adagiója” mintha bevezető lett volna Schu­bert „Ave Mariájához”. És hogy a századvégi franciák se marad­janak ki, Ravel „Habaneráját” kaptuk hárfán és Debussynek „A lenhajú lányát”, majd még egyszer visszatért a vallásos áhí­tat Honegger „O salutáris hosi- ta” című kompozíciójával, érzé­keltetve, mennyire nincs távol a modern zeneszerzőtől a mai em­bertől a középkori himnuszok emelkedett misztikuma. És hogy ebben a kellemes nyári éjszaká­ban a visszavágyódás érzésével menjenek el a zenerajongók, há­rom hangszeren indázott fel Rimszkij-Korzakov „Hindu da­la”. Betetőzésül az artisztikum: Rimszkij Korzakov „Dongója” Geiger Györgytől trombitán. Reméljük, a rendezők e há­rom művész teljesítményét mél­tányolva, élni fognak a visszahí­vás jogával. (farkas) Vége a türelmi időnek Több mint egy hét telt el azóta, hogy Eger város közgyűlésének döntése értelmében életbe lépett a belváros új forgalmi rendje. Hét­főtől már nem nézik el az engedély nélküli „beosonóknak” a szabály­talanságokat. Súlyos százasokat, ezreseket kell fizetniük a belváros utcáin tilosban várakozóknak, parkírozóknak, s legközelebb már drága lesz a fagylaltja annak a gépkocsivezetőnek, aki a minap több mint fél óráip állt autójával a Dobos cukrászda előtt. Az illetékesek információjából az derült ki, hogy az egy hét alatt nem akadt említésre méltó renitenskedő. A rendőrök, s a közterület­felügyelők figyelmeztetését, intő szavait komolyan vették az autósok. De hát nem is lehet ez másképp, ha azt akarjuk, végre rend és nyuga­lom legyen a barokk belvárosban. Talán a kerékpárosok hiszik még mindig azt, hogy számukra szabad a pálya, s BMX-es járgányukkal veszélytelenül szlalomozhatnak a gyalogosok, a rakodó teherautók között. Megtudtuk azt is, hogy nincs messze az í3o, amikor a tilosban parkolók gépkocsiját a polgármesteri hivatal elszállíttatja, s drágán kell fizetni az autótulajdonosnak figyelmetlenségéért. Tengeri katasztrófa az ötliteres befőttes üvegben Szabálytalan portré — kemény színekkel X pillanatban nem tudtak „hová tenni”. Én jól érzem itt magam, ki tudok kapcsolódni, jól lehet pihenni és dolgozni. És ez a lé­nyeg... — nyugtatgat. — Hogy ki, mit gondol rólam, különösebben nem izgat. Ezek a tárgyak éppoly kedvesek nekem, mint valakinek egy könyv, egy lemez vagy egy parfümös flakon. Emlékek fűzik hozzá, ezért megőrzi. Ez a legú­jabb szerzeményem. Találtam egy ötliteres befottes üveget, ab­ba képzeltem bele egy tengeri katasztrófát. A „hajóroncsok” már kékes-zölden oxidálódnak. — A nővérem barátnője biz­tatott a rajzolásra. Imádom a ke­mény rock-ot, és kezdetben a dalszövegekhez készítettem il­lusztrációkat. Piros és fekete víz- festékkel dolgoztam. Amióta a tanárképző főiskolán Dévényi János tanár úr csoportjába ke­rültem, a paletta ezernyi színével próbálkozom. A szüleim türel­mesen elviselték, hogy kezdet­ben — deszka híján — nol az asz­tallapra, hol a konyhaszekrény ajtajára raktam fel olajjal a figu­rákat. Ma már nem csonkítom a bútorokat, főleg vászonra, lepe­dőre, falapokra festek. Több pá­lyázatra beneveztem már, eddig még sikerrel. — A mezőgazdasági szakkö­zépiskolában — ahol harmadi­kos vagyok — sokáig titkoltam hobbimat. Aztán — amikor ma­tekból sorra kaptam a rossz je­gyeket — elárultam, engem csak a festészet érdekel igazán. Az osztályfőnököm szerencsére megértő, én meg már alig várom, hogy véget éljenek a diákévek. Vegre azt csinálhatnék, amit akarok. Könyveket is olvasok, főleg a nagy mesterekről. így született meg legújabb képem Mona L is áról, Leornardo után szabadon. A kedvencem és pél­daképem Miro, akinek képeit egyszer jó lenne élőben is látni. A haveijaimnak is tetszik, amit csi­nálok, sokszor kérnek, fessek képet vagy készítsek apró tár­gyakat nÄik. Nem mondok ne­met, mert nekem is öröm, ha va­laki megtisztel azzal, hogy kirak­ja falára rajzomat, festménye­met. A beszélgetés után újabb meg­lepetés várt, egy jópofa ajándék: laposüvegben, kék folyadékban lebegő felfújt hólyagok... Szüle Rita S v „Sokáig titkoltam hobbimat' I dézet az egri Érseki Hivatal rajzpályázatát értékelő új­ságcikkből: „A kiállítás leg­nagyobb festménye a Tízparan­csolat jeligéjű volt. Erről a szak­ember véleménye az volt, hogy ha valóban egy ifjú festette, ak­kor kiugró tehetségű.” Azon kevesek közé tartozom, aki ott lehetett e nagy mű utolsó ecsetvonásainál. Az apropót azonban nemcsak ez adta, ami­kor felkerestem otthonában a 17 éves Botos Lászlót. A svájci Vö­röskereszt nemzetközi verse­nyén Genfben a zsűri kitűnőre értékelte rajzait. Találkozásunk helyszínét ő választotta, mondván, nem iga­zán szeret és tud magáról sokat beszélni, inkább nézzem meg, hogyan él, miként fest. Különös minőbe csöppentem: szobája „díszletei” közül csak a mini hifi­torony emlékeztet egy mai ka­masz környezetére. A falon — popsztárok poszterei helyett — Nostradamus portréja hökkenti meg a látogatót. Arról a hátbor­zongató képről nem is szólva, amelyen igazi levágott, „vérző” rókafejet „tálal” a tenyárra a mű­sajt mellé. A csillárról lelógó, szakadt gézfátyol pedig apró em­lékeket rejt, a Koncertjegytől kezdve a kókuszdióig. A sok fur­csaság mellett a kis szobában he­lyet kaptak a régiségek is: egy- egy szép, faragott asztalláb, kép­(Fotó: Gál Gábor) keret, díszes tőr. A padlószőnye­gen kitisztíthatatlan olajfesték- nyomok. No, és persze minden lépésnél félig vagy már egészen kész festményekbe botlik a ven­dég., „Úristen, micsoda «művészi» rendetlenség, hogy lehet így él­ni?” — döbbenek meg először, és próbálok barátkozni a környe­zettel. — Ne feszélyezze magát! Nem baj, ha zavarba jön, masok is jártak már úgy, hogy az első Nostradamus Da Vinci után szabadon... Lesz-e „magániskola” szeptembertől Egerben? A Társadalmi Egyesülések Szövetsége szeptember máso­dikétól induló „magániskolájá­ban” továbbképzési lehetőséget kínál a középiskolákba ihletve a szakmunkásképzőkbe be nem jutott fiataloknak. — Szövetségünk az elmúlt év­ben alakult, jelenleg 4 200 tagot számlál, és a megye területéről 47 szervezetet .tömörít — kezdte a bemutatkozást Dér János iro­davezető. — Ezek részben köz­ségi, városi polgári körök, de kö­zénk soroljuk — többek között — a természetgyógyászok, a lakás­bérlők, az ejtőernyősök egyesü­letét is. A civil szerveződésekhez kívánunk segítséget adni, de fel­adatunknak tekintjük a humán­szolgáltatást és a karitatív tevé­kenységet is. így vetődött fel an­nak gondolata, hogy egy iskolát szervezzünk olyan gyerekeknek, akik — valamilyen okból — nem kerültek be középfokú intézetek­be. Tapasztalataink igazolják, hogy mindenképpen hasznos egy ilyen iskola létreho­zása, amelyhez a tárgyi feltételek adottak. — Hogyan fogadta az önkor­mányzat ezt az ötletet? — Azt hiszem, a kettő között nincs ellentét. Az államiaknak a gyerekek beiskolázása a felada­ta, mi pedig a hiánypótlásra gon­doltunk, amikor tervezgettünk. Itt olyan ismereteket szerezhet­nek a diákok, amelyek az életben akár rövid-, akár hosszútávon kamatoztathatók. Az első lehe­tőség azokra vonatkozik, akik jövőre újra megpályázzák vala­melyik középfokú tanintézetet, míg a második azokat érinti, akik kedvükre való szakmát szeretné­nek tanulni. A tanév 900 órás és június 10-ig tart, téli és tavaszi szünettel megszakítva, úgy mint az állami iskolákban. A helye pe­dig a Bajcsy-Zsilinszky utca 9. szám alatti székházunkban lesz. Ehhez senkitől sem kapunk pénzt, nem profitérdekeltségű, tehát ebből hasznot nem kívá­nunk húzni. Szeretnénk, ha a működés feltételeit a résztvevők biztosítanák. Húsz lány alkotna egy osztályt, akik az év végén szabás-varrásból tennének vizs­gát. Az iskola leendő vezetőjét Hopka Bélánét a képzés temati­kájáról kérdeztük. — A tananyag összeállítása­kor arra is gondoltunk, hogy nem minden nőnek lesz életcélja, hogy valahol dolgozzon, hanem háziasszony, méghozzá nagyon jó háziasszony akar lenni. Égy adott témakörrel indulunk szep­tembertől, de mivel „magánis­koláról” van szó, előnye, hogy menet közben — kívánság sze­rint — tudunk változtatni a tan­anyagon. Csoportokban, külön­böző irányban fejlődhetnek a gyerekek, a fő tantárgy azonban a szabás-varrás lesz. A lányok öltésről-öltésre sajátítják el a szakma csínját-bínját. Nem az a cél, hogy konfekciószabászokat képezzünk, és kikerülve innen butikoknak fillérekért gyártsa­nak holmikat. A mérték utáni szabóságra tanítjuk őket, amit egész életükben kamatoztathat­nak. Emellett megismerkednek a korszerű táplálkozással, egész­séges életmóddal. Igény szerint tanulhatnak angolul, németül. És ha egy év után valaki úgy dönt, hogy újra megpróbálja a gimnáziumot, az általános isko­lai tananyagot átvesszük vele. Ezt az évet semmiképpen sem töltenék feleslegesen a fiatalok, és a szülők is megbízható, nyu­godt helyen tudhatnák őket. Fel­hívásunkra már többen jelent­keztek, de még nincs meg a teljes létszám. Húsznál kevesebb diák­kal nem vágunk bele, mert nem tudnánk miből fedezni a kiadá­sokat. A tandíj nem olcsó — ha­vonta hatezer forint —, de keve­sen tudják, hogy az adóalapból leírható. Mit kínál Önnek július 15-től Egerben a <g SAMSUNG —SHARP—PFAFF mintabolt? A teljes Samsung-választék mellett Sharp irodatechnikát és PFAFF varrógépeket. nrrm KW \/

Next

/
Thumbnails
Contents