Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-09 / 159. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. július 9., kedd Látószög Az Öböl-háború katonája volt Kiskertek Sepreget a hivatal, takarítgat a portáján. Belebotlott némely kiskertbe is, azokba, amelyeket — hogy úgymond — egyszerűen csak „felfogtak” a házak előtt. Az utcán. Csúfítják a település képét — dörgi a hatóság —, megengedhetetlen, hogy tovább is éljen a gyakorlat, a pártállam idejéből visszamaradt szokás. Semmi szükség az ilyenfele hobbitelkekre. Termeljék csak a krumplit, zöldséget másutt, ahol a föld kifejezetten ilyesmire való. Nem oda Buda! — így az ellenvélemény — hiszen, ha a zöldségféle éppenséggel nem is tetszik mindenkinek a járdaszélen, feltétlenül engedni kella kertészkedést annak, akinek kedve van hozzá. Ám kéijük tőle, hogy inkább virágot tenyésszen, ami szebb, szívet melengetőbb bárkinek. Csak semmi engedékenység! — szólnak mások. — Nincs szükség az alkudozásra. Rontaná a tekintélyünket. Kerek-perec kössük ki, írjuk elő, hogy ki-ki hódolhat szenvedélyének a közterületen is, de csakis, ha fát ültet, fát nevel. Az sem baj, na nem éppen díszfa virul az ablak alatt, helyette csupán kis gyümölcsös díszlik. Hiszen, ha be is gyűjti a portáján kívül érett termest, a lombok árnyán minden arra járó osztozik. No, meg a levelek a port is megszűrik, megkötik. Egyszóval: tisztítják a benzingőzös levegőt. Jó, jó — védi igazát a napirendre került téma előteijesztője —, de korántsem ilyen egyszerű a dolog. Akár ezzel, akár azzal foglalkoznak azokon a földdarabokon, mindenképpen megengedhetetlen a tevékenység. Mert — kérdezheti az ember — milyen jogcímen használják, birtokolják ezeket? Közismerten semmifele írásos engedélyük sincs a helyfoglaláshoz, a tevékenységhez! Amire aztán hirtelen mindenki csendben marad. A hivatal utolsó aduját egyszerűen lehetetlen megtromfolni. Ami szabálytalan, azt nem szabad védeni. Már pedig papír nélkül igenis megkérdőjelezhető, tiltható, leállítható, akár a legkézenfekvőbb, legnemesebb buzgalom, cselekvés is. Ilyenformán az utcai kertépítés, kertművelés is tilos! Egyszóval: erre kell a hivatal. Pontosabban: erre is. Mert a hatóság szigora nélkül ugyan mi lenne abból a településből, ebből az országból? Ugyan, hová jutnánk...? Lehet, hogy nem csak ápolt, virágos parkként, gyümölcsösként, hanem közönséges konyhakertként is vonzóbb a járdaszél, mintha dudvát, gazt teremne ott az a néhány négyzetméter, dehát, ha egyszer már felügyelik azt a fránya közterületet, éber szemmel vigyázzák a rendeletek betartását miért rakoncátlankodik a polgár? Miért kell ellenkeznie a törvénnyel? Igaz is — sommázhatja a nekibuzdult lakosság — minek ellenkezni?^ előbb vagy utóbb, talán fel is hagy okvetlenkedésével, a parlag hasznosításával, nyugton marad, beletörődik a változtathatatlanba. Csöndesen megadja magát a kilátástalan harcban. Úgy is ő húzza a rövidebbet. A gyerekkori biztatásokkal vigasztalja magát: majd ha több esze lesz, megérti. Bámulni lehet az optimizmusát. Gyóni Gyula Orgona — lírai hevülettel Mi az elvesztett idő? Mátyus Gabriella fiatal orgonaművésznő— Virágh Endre tanítványa — adott hangversenyt az egri Bazilikában. Lírai hevülettel, a megszólaltatott művek teljes érzelmi átélésével közelített a muzsikus J. S. Bach a-moll prelúdium és fugájához, főként korálelőjátékához, C. Franck a-moll és h-moll koráljához, és a mai generáció számára jóformán alig jelzett, alig ismert Gárdonyi Zsolt alkotásaihoz, amelyek közül a két kis zenei futam mintegy bevezette a Grand coeur című kompozíciót. A hűvösre sikeredett nyári estében így is összejött az a közösség, amely ezt a szellemi szórakozást választotta, ezen a hétvégén, amikor emelkedett hangulatban és harangzúgással ünneplte ez a nemzet a szabadság érkezését. Nándorfehérvár több évszázados pillanata is ideköszönt, mert a harangzúgás akkor is valami nagyon fontosatie- lentett Európa számára. S főleg nekünk, magyaroknak. Mindezzel együtt egyeseknek talán indokolatlannak festhet, hogy ezt a jegyzetet illetlen kérdéssel kezdem, a címben azt kutatva: mi is az elvesztett idő? A mai ember ugyanis nehezen fogja fel, túlságosán prakticista szemlélete, meg inkább szorongó anyagi gondjai miatt, hogy vannak álmodozó lelkek, misztikára hajlók, el-elrévedők, akik úgy találják, hogy egy-egy ilyen óra, a zene és a környezet hatása alatt átélve elmenekülhetnek a mindennapi élet tennivalói elől. Akik azzal áltatják magukat, hogy ezzel a hétköznapból ki vonulással elszakítják közvetlen kapcsolataikat attól a forró folyamattól, ami a mából a holnapba visz. ideákat kergető, elérhetetlen képzeleteket üldöző fantasztáknak nyilvánítják a zene és érzelem, a belső szenvedély és fegyelem híveit. Akik úgy gondolják, hogy a zene, a zenéből kiáradó harmónia, a gondolatok egész sora, a füllel-sziwel fogható összhang, hit, lelkesedés, a hanghullámoknak a testre és az idegrendszerre tett hatása legjobb esetben csak arra jó, hogy kipihenjen a szervezet, elfeled- kezhessék az unalom és fáradtság vészterhes óráiról. Úgy gondolom, hogy erről a tévedésről éppen a nyár kezdetén, amikor mindenki igyekszik a hosszú telet és a ránk következő még hosszabb ősz várható megpróbáltatásait magától, tudatától távolabb tolni, érdemes néhány mondatot leírni. Mert mi úgy gondoljuk, hogy amikor jó nenányan közösen, de önként — művész és közönség együttesen — alávetjük magunkat annak a kényszernek, amit egy mű meghallgatása ró az emberekre, azt a játékot és fegyelmező gyakorlatot űzzük, amit az emberiség hosszú fejlődése során kitalált magának. Az ember valóban elkülönít egyikét órát a napjából, s valóban ónként feláldoz arra a hiábavalóságra, nevezhetjük gazdasági haszontalanságnak is, amikor semmi más célja nincs a létnek és az időnek, mint az, hogy hajszolt önmagát átmossa bensőleg valamivel, amitől újabb érzései, értékei támadnak. Esetleg megismerkedhetik a fenség és az emberi méltóság tartalmával, s ha egy kicsit ebben a műfajban már gyakorlottabb, tagadások és felrenevelések ellenére, közelebb érzi magát ahhoz az Istenhez, akiről a fölényesen artikulálni tudó szellemek annyi mindent rendszerbe szedtek már. És amíg hallgattam C. Franck a-moll és h-moll korálját, Gárdonyi Zsolt orgonazengetését, vagy az áhitatkehésre mindig alkalmas Bach-fugát, Mátyus Gabriella fiatalos lendületéhez és tiszta hitéhez igyekeztem csatlakozni, mert vallom: a lelkek közössége, mint erő, legalább annyira fontos a jövő előteremtéséhez, mint a pénz és a társadalom megújulni kész ereje. Akár testi, akár szellemi legyen az! (f a.) Egy egri élményei Szaiíd-Arábiában Egerből úgy ment el dr. Mo- gyoróssy Imre katonaorvos, a Dobó István harckocsizó dandár bőrgyógyásza ez év elején, hogy csak egy héttel később tudták meg a szomszédok is: elutazott az Öböl-menti háborúba. A szövetségesek oldalán vett részt Kuwait felszabadításában; tagja volt annak a 36 tagú magyar katonai orvosi csoportnak, amely dr. Svéd László ezredes parancsnok irányításával szolgált az ENSZ-erok kötelékében. Azóta véget ért a háború, hazatért 173 napos kiküldetéséből a nős, 41 éves orvos. Szabadságát tölti, s részt vesz azokon a programokon, amelyeket részükre szerveznek az illetékesek: köszönet- nyilvánítás az állam és a kormány részéről, elismerő kézfof ás az amerikai alelnöktől, soron ívüli előléptetés, stb. Néhány napja kapta meg ugyanis társaival együtt az újabb csillagot, az alezredesi rendfokozatot. — Gratulálunk a sikerhez, a győztes visszatéréshez! — Az a lényeg, hogy igaz ügyet támogattunk, és minden baj nélkül visszatértünk. — mondja, s rögtön meg is magyarázza: miért, s hogyan került ki a frontra. — Az újságokból értesültem arról, hogy tervezik egy orvosi csoport küldését az Öbölbe. November elején megbeszéltük a feleségemmel a dolgot. Tudtuk, nagy kockázatról van szó, de szakmailag feltétlenül sokat jelenthet az ottlétem. Katonai orvosi szempontból speciális bőrbetegségekkel, trópusi és más egyéb olyan betegségekkel találkozhatok, amelyeket eddig csak orvosi könyvekből ismerhettem meg. No, és a nyelvgyakorlás. Franciául beszélek, de ott angol volt a hivatalos nyelv. Keveset értettem belőle, de három hét után elboldogultam a betegeimmel, három hónap után pedig mindenkivel. — Ez már Szaúd-Arábián, a Dhahran melletti Kholárban történt. Oda azonban el is kellett jutni... — Önként jelentkeztem. Január 4-én Budapestre hívtak, ahol 200 jelentkezőből ötvenün- ket kiválasztottak, mert eredetileg az volt az elképzelés, hogy három havonként váltjuk majd egymást. Elutazás előtt három nappal jött meg aztán a szerződéstervezet, s ebből az derült ki, hogy a szaudiak a hathónapos váltáshoz ragaszkodnak. Egyébként tíz nap alatt készültünk fel az útra. Ekkor történt meg az orvosi szűrővizsga, a védőoltás, a ruházat elkészítése, stb. Malév- gép vitt bennünket. Négy és fél órát repültünk. A januári hidegből indultunk, és 25 fokos meleg és trópusi zápor fogadott bennünket. Ötcsillagos szállodába, az Algosaili Hotelbe (Az Öböl gyöngyszeme) helyeztek el bennünket a szaudiak, mert nem gondoltak arra, hogy a háború kezdetére ideérünk. Itt két hétig laktunk luxus körülmények között. Az igazgató például olyan díszvacsorát rendezett tiszteletünkre még aznap este a legfelső emeleten, az osztályon felüli étteremben, amely felvonultatta a mesebeli kelet minden gazdagságát. A fogadás tizenegy óráig tartott, majd hajnal egy órakor riadóztatták bennünket, mert kitört a háború, Ekkor indultak el a szövetséges bombázók, egyszerre 1200 gép emelkedett a levegőbe. — Gondoljuk, volt nagy izgalom, elvégre egy háborúban az ellenség is visszalő. Az iraki hadsereg mögött ráadásul egy 8 éves irak — iráni háború tapasztalata is állt. — Nyugodtan viselkedett mindenki. Még aznap meglátogattuk kórházunkat, ahol a továbbiakban dolgoztunk. Eredetileg 200 ágyas volt, most 400- asra bővítették. Ekkor még nem érződött, hogy háború van. Egyébként alig volt biztonsági intézkedés. Ki volt jelölve egy- egy helyiség, ahová összegyűltünk riadó esetén. Felvettük a gázálarcot — hordása kötelező volt —, s néztük a tévét, amely mellé később megszerveztük az ügyeleti szolgálatot, mert nálunk mindig később szólalt meg a sziréna, mint ahogy a riadót be- mondták arab és angol nyelven. Bunkert nem építhettek, mert ha egy méterre leastak a homokba, már ott volt a tengervíz. Szigorú ellenőrzés csupán két helyen volt, az amerikai támaszponton és az olajtartályoknál. Ha egyik is felrobbant volna, a detonáció kisöpörte volna az egész környéket a sivatagba. Jól működött viszont az amerikai Patriot rakéta. Kettesével indították útnak, s viszonylag könnyen megsemmisítették az Irakból kilőtt Scud- okat. Három durranást lehetett hallani ilyenkor. Egyet, amikor az 5,3 méter hosszú, 26 kg robbanótöltetet magával vivo szerkezetet indították, a másodikat, amikor elhagyta a tokját, és hangsebességre kapcsolt, a harmadikat pedig akkor, amikor a célba becsapódott. Később sokszor volt riadónk. Riadtól 400 km-re voltunk, nem lehetett tudni: az irakiak hová szánják a rakétájukat. Már az első napon kaptunk egyet, s aztán még többször, de ezeket megsemmisítették, vagy a tengerbe hulltak. Február 25-én este fél kilenckor azonban nálunk is nagy baj keletkezett. Iraki rakéta tartott felénk. Eltalálták ugyan, de beesett a táborba, az egyik barakkba, ahol az egyik amerikai szállító zászlóalj emberei vacsoráztak. Három nappal előbb érkeztek az USA-ból, indultak volna tovább. A robbanás 28 katonát megölt, 96-ot pedig megsebesített. Ekkor 72 órát voltunk folyamatosan talpon, a mi kórházunk látta el a sebesültek felét. A becsapóRiadő, gázálarcban Indulásra kész az általános sivatagi mentőhelikopter Díszebéd a kórházban dás egyébként 2 km-re történt tőlünk, s ha nem éri találat — kiszámítottuk — hozzánk vágódott volna be. Egyszóval, szerencse is kell az életben maradáshoz. — A szerencsével nem álltak hadilábon a szövetségesek. Viszonylag kevés volt a veszteségük. — Ez így van, pedig 20 nemzet 5-600 ezer embere állt szemben legalább másfél millió irakival. A technika is közel azonos volt, csupán 700 repülőgéppel rendelkeztek többel. De a szervezettség, a légi és a rádiófölény kihasználása maximálisra sikeredett. Állítom, hogy jelenleg az amerikai hadsereg a legjobb a világon. A profi zsoldos tengerészek, pilóták, de a zömében tartalékos harckocsizok, tüzérek is kitettek magukért. Biztosak voltak győzelmükben. Tudta a vezérkar is, hogy mit csinál. Ezért is hosszabbították meg a bombázások idejét, hogy minél kevesebb embert veszítsenek. A szövetségesek közül egyébként 120 katona esett el és 180 sebesült meg. Ezek többsége is a háború után, aknaszedés közben. Nekünk is ekkor volt több a sebesültünk. — Volt-e idejük szétnézni Szaúd-Arábiában? Mit csináltak szabadidejükben? — Teniszeztünk, kirándultunk, meg a városban csavarogtunk. Több magyar származású emberrel találkoztunk, még születésnapi bulira is meghívtak bennünket. Nagyon gazdagok. Egy kis, 20 ezer lakosú városban 10 Rolls-Royce-t számoltam meg. Egy valamit magára adó családban 10-15 autó van. Japán autókkal csak a gyerekek szandálnak. Az üzletemberek ameri- ai „cirkálókkal” utazgatnak. — Népesek a családok, nem ritka a 7-8 gyerek sem. Szigorú az iszlám vallás, előírásait betartják. Vallási rendőrség ellenőrzi, hogy az ima idejére az üzleteket bezáiják-e. Ilyenkor megáll az élet, még a sivatagban is. A nők tetőtől talpig elfedik magukat, nemcsak az arcukat, de még a kezüket is. Ritkán mutatkoznak. Autót sem vezethetnek, idegen férfi mellé nem ülhetnek le. Gépkocsivezetést a háború alatt csupán egyenruhában engedték meg a külföldi nőknek. A közbiztonságjó, nincs lopás. Ha valakit tolvajláson kapnak, levágják mind a két kezet. Nem tülekednek a kórházba kerülésért sem, pedig van belőle éppen elegendő és Kitűnően képzett személyzettel, korszerű technikával rendelkeznek. Nagyobb döntési joga van a betegnek, mint az orvosnak. Ha haza akar menni, menjen. A jó fizetés miatt sok a szakember, ha viszont az örvös műhibát vét, egyszerűen kivég- zik. — Hogyan állták meg helyüket a mieink? — Szerintem álltuk a sarat, a megméretést. A magyar orvos most is a világ élmezőnyéhez tartozik. A mi stábunk 60 szakmát képviselt, s olyan emberekből tevődött össze, akiknek többsége megjárta a világot. — Milyen személyes orvosi tapasztalatokra tett szert? — Klasszikus bőrosztályunk nem volt, mert ott nincs fekelyes, sömörös beteg. Kevés az allergiás, lényegesen kevesebb mint Európában. Egy ilyen női beteggel akadt dolgom, akit meggyógyítottam. Annál több viszont a cukorbeteg. Minden harmadik ember az. Valószínűleg genetikusán nincsenek hozzászokva még a rengeteg édességhez, amit elfogyasztanak üdítőkben, tejben, süteményben. Azelőtt, pásztorkodásuk idején a hús, a tej, a kovász nélküli tészta volt a fo eledelük. — Úgy érezzük, hogy még órákon át tudna élményeiről beszélni. — Ez így igaz. Elmondhatnám, milyen sikert arattam a marhahúsból főzött gulyásommal, hogy mennyire megszerettek bennünket a katonatársak, mennyi amerikás magyarral találkoztam, hogy saját szórakoztatásunkra Allied Forceps címmel minden hónapban újságot jelentettünk meg, s még sorolhatnám tovább... Fazekas István m Hfcvca MEGYEI __ MUNKAÜGYI n KÖZPONT ■■ 3301 EGER, KOSSUTH l_ U. 9. TEL: 36/12-256 El. mi/.ld i--L WW. I wHni Eger, Klapka *. * Ti 36/13149. Gr**/*. Koműt út L T.: 37/13-046. Ilonon, Kossuth tér 2. T.: 38/11-301. Hetes, Tanéaközldrsasdg tér 3. T.: 39/11-416. Fútesobon/. Rdkőa.1 út 62. T.: 39/41-053. Péter résért, Kossuth L.U.LT.: 36/68-449. állásajánlatai: CSŐSZER Lakatosipari és Légtechnikai Kft: Selyp, Vörösmajor Felvesz gyakorlattal rendelkező szerkezeti- és lemezlakatosokat, ezenkívül felsőfokú műszaki végzettséggel és tárgyalóképes német nyelvtudással rendelkező szakembert. Jelentkezni a fenti címen lehet. ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA Gazdasági Igazgatósága: Eger, Eszterházy tér 1. f elvételt hirdet gondnoki állás betöltésére. Az alkalmazás feltétele középfokú végzettség. A jelentkezést írásban, önéletrajz csatolásával a gazdasági igazgató részére kell benyújtani, a hirdetés megjelenésétől számított két héten belül. FIGYELEM! A lakossági igénybejelentések alapján az egri kirendeltségnél az alábbi szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás, — logopédia, — gyermekfelügyelet, — úszásoktatás, — nyelvoktatás, — gyógytorna, — beteggondozás, — ház körüli munkák. A lakossági igénybejelentés a kirendeltségnél (Eger, Klapka Gy. u. 9.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig, csütörtök kivételével, 9-13 óráig. Ugyanitt a lakosság és a munkáltatók szerdai napokon 16-18 óráig díjmentes munkajogi tanácsadást vehetnek igénybe.