Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-08 / 158. szám
HÍRLAP, 1991. július 8., hétfő PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Megszűnik a Gamesz Korrekciós osztály indul Recsken Az önkormányzati intézmények létszám- és bérhelyzetével foglalkozott legutóbbi ülésén a recski képviselő-testület. A minden önkormányzatot sújtó anyagi gondok itt is racionálisabb gazdálkodásra késztetik a hivatalt. A párhuzamos munkavégzés kiiktatása érdekében például az év végén megszüntetik a Ga- meszt. A karbantartó szakemberek munkájára természetesen szükség lesz továbbra is, ők maradnak a hivatal állományában. Megszüntetik a temetőgondnoki állást is, mivel a gondnok munkáltatója az egyház, ám fizetését eddig az önkormányzattól kapta. Az óvodában hárommal kevesebb dolgozót tudnak csak foglalkoztatni, részben a gyermekek számának csökkenése miatt. Egy óvónő és egy dada korkedvezménnyel nyugdíjba megy, egy konyhai dolgozót pedig az iskolában foglalkoztatnak majd. Az általános iskolában felülvizsgálják a túlórák, az órakedvezmények jogosultságát. Itt szeptemberben korrekciós osztály is indul, hogy a különféle okokból a többséggel lépést tartani nem tudó tanulókkal kiemelten foglalkozzanak. Ugyancsak az önkormányzati ülésen hangzott el, hogy megkezdték a Rákóczi-telepen a csatornahálózat kiépítését. Az Al- terra Közműépítő Vállalat egri üzemének kivitelezésében készül a szennyvízvezeték, és ez a cég bővíti ki a szennyvíztelepet is. A több mint tízmillió forintos beruházás hatvan százalékát központi támogatásból fedezik. Az érintett csaladok lakásonként tizenháromezer forinttal járulnak hozzá e fontos beruházáshoz. Félfizetés kétszer — Parádfürdőn Orvosolták a panaszt a szanatóriumban Panaszra jött hozzánk július másodikán a parádnirdői SZOT-szanatórium egy dolgozója, aki elkeseredetten és felháborodottan mutatta a fizetési borítékját, melyben az őt megillető összegnek csak a fele volt megtalálható. Mint elmondta, az intézményben mindenki csak bérének az ötven százalékát kapta, és megkérdezte, szerintünk hogyan lehet kijönni a következő hónap elejéig ennyiből. Mivel ezt mi sem tudtuk, a gyógyintézet igazgató-főorvosának, dr. Major Lászlónak továbbítottuk a kérdést. — Kérem, ez az eset tipikus példája annak, hogyan kell a bolhából elefántot csinálni — fogad a főorvos úr. — Nem tudom, melyik alkalmazott tette a panaszt, de bármelyikük volt is, nem tartom fairnek az eljárását. Az én ajtóm mindig nyitva áll, ezt jól tudják a munkatársaim. Először tálán hozzám kellett fordulnia az illetőnek, és nem a sajtót zavarni egy ilyen üggyel, mely azóta már el is rendeződött, mert negyedikén mindenki megkapta a fizetése másik felét is. De erről már a panaszos ezek szerint elfelejtette önöket értesíteni. — Tehát már minden rendben a járandóság körül. De mi okozta mégis ezt a zökkenőt? — Önök is jól tudják, hogy az egészségügy nem dúskál éppen a pénzben, költségvetési intézményként bizony szegényen, egyik napról a másikra gazdálkodunk. Ahol lehet, igyekszünk takarékoskodni, ennek ellenére többször volt már éles helyzet. A szakszervezet, mint tulajdonos, amennyire tud, segít, tavaly például szépen felújították az épületet. De ott sem feneketlen a pénztárca, ráadásul a nagy infláció is folyton leértékeli a nekünk juttatott összegeket. Mit tudunk tenni? Pénzt mégsem nyomtathatunk a pincében... Már vállalkozásba is belefogtunk, hogy valamennyire segítsünk magunkon: egy faházas kempingtábort üzemeltetünk itt, Parádfürdőn és a szanatóriumban kialakítottunk hét kétágyas szobát, fürdőszobával, amit bárki igénybe vehet. Az így befolyó összegeket a hiány pótlására fordítjuk, de ez csak egy csepp a tengerben... Nézze, a mi helyzetünk sem jobb, mint az országé. Több megértésre és naf yobb türelemre lenne szükség, ogy ezt a mostani válságot nagyobb zökkenők nélkül túléljük. A recski ércbánya jövője... A vagyonügynökség jóváhagyta a megállapodást Amint arról már többször is beszámoltunk, a súlyos gondokkal küszködő Recski Ércbánya Vállalatnak nemrég sikerült megfelelő külföldi partnert találnia. Megállapodás is született: az osztrák társ tőkéjével részvény- társasági formában folytatódhat a bányaberuházás. Ezt a megállapodást, a koncepciót a közelmúltban jóváhagyta az Állami Vagyonügynökség, így elhárult minden akadály a gazdasági társaság létrehozása elől. Most már következhet a részletkérdések egyeztetése, a pénzügyi megalapozás, majd a jogi procedúrák: a társaság megalakítása, a társasági szerződés, a cégbírósági bejegyzés. Dr. Gagyt-Pálffy András, az ércbánya vállalat igazgatója szerint mindehhez körülbelül két hónapra van szükség, eny- nyi az átfutási idő. Világkiállítás Magyarországon Azt rögtön le lehet szögezni, mert hisz nyilvánvaló tény, hogy nem mindenki ír verseket. Mindemellett azok, akik írnak, különböző okok miatt teszik ezt. Végül, akármi is az ok, egyáltalán nem biztos, hogy attól az illető versek jók. Kicsit bonyolultabb az ügy ;jó verset írni ugyanis nem könnyű. Leegyszerűsítve: kell gondolat és kell a gondolatnak forma, vagyis: meg kell írni jól. Utóbbiban a fejlődés lehetséges. A gondolat viszont mindenkor elengedhetetlen. Ismerek egy embert, ő akkor kezdett verseket írni, mikor egyszer régen szerelmes volt. Ez persze, önmagában még nem elég (más is szerelembe esik olykor, mégsem lesz belőle költő); akiről szó van, születése óta beteg, tolókocsihoz kötött, különféle intézetekben kezelték, amelyekben, mint mondja, nemegyszer úgy bántak vele és sorstársaival, mint a kutyával. Ez a másik ok: az intézeti légkör és a tolókocsi. Még ott, a pesti intézetekben írt először, leérettségizett, s barátaival egy lapot szerkesztettek. Aztán jött az első vers, 1983- ban. Már akkor is volt gondolat, azóta is mindig van, a forma pedig egyre jobb. A példaképek József Attila és Nagy László. Juhász Pál, mert a fentiek reá vonatkoznak, néhány éve költözött vissza, haza, Parádsasvárra. Huszonnégy éves, ma már túl Elfogadta Verpelét önkormányzati testületé a helyi adókról szóló rendelettervezetet. Ezt majd falugyűlésen is megvitatják még — várhatóan augusztus végén —, és konzultációkat szerveznek a helyben működő vállalatokkal, iparosokkal is. A tervek szerint helyi iparűzési és kommunális adót vezetnek be. Az előbbi mértéke a törvényeknek megfelelően az árbevévan a kettőezer-nyolcszázadik versén (magas szám, igaz, de ebből sok csak gyakorlás volt, próba, mostanában már mindössze havi néhány mű készül, akkor, ha „olyan gondolat van”), és a közelmúltban sor került első irodalmi estjére is a községi művelődési házban. Négyen olvasták fel a műveit, sikere volt, és nagyon meghatódott, majdnem sírt. A hallgatók közül többen nemcsak majdnem, hanem tényleg. Az est után mesélte a következőket: „Ha írok, mindig úgy érzem, mintha valaki súgna. így a verseket később, újraolvasva nem is szoktam megváltoztatni. Az az igazi, ami szívből jön, ami őszinte. Ez persze legtöbbször boron- ós, szomorú. Ilyen vagyok, rám ell nézni. A boldogság, mint érzés... Ritka. De hallottad, most elmondták egy vidám versemet. Egy barátomnak írtam, ő majd’ szétcsattan a jókedvtől, nem lehetett neki szomorút írni.” „Mikor hazajöttem, féltem, mi lesz itthon. Szerencsére megtaláltam a kapcsolatot, a legtöbben nem tekintenek már betegnek, nem éreztetik ezt velem. Azt hiszem, van, aki fel is néz rám, mint emberre. A fiatalok főleg: érdeklik őket a versek, néha olvasok is fel nekik. Persze, sokáig kellett arra várni, hogy valakinek tel három ezreléke. A kommunális adó családonként háromezer forint lenne, illetve vállalkozók esetében kétezer forint alkalmazottanként. Ezek a felső határok, amiken számos mentesség és kedvezmény könnyíthet majd, elsősorban az egy főre jutó átlagjövedelem függvényében. Mint a polgármester hangsúlyozta, az adókból befolyó összegekre igen nagy szükség van a meg merjem mutatni, mit csinálok. Aki őszintén közeledik, annak elárulom. Csak olyan embernek mutatok a verseimből, akit érdemesnek tartok arra. Sok illetőnek nem mondanám meg, hogy írni szoktam. Visszatérve a fiatalokhoz, úgy gondolom, voltam hatással rájuk. Ma este is nemcsak az én verseim hangzottak el, hanem másoké is, itteni barátaimé, akik fiatalabbak nálam, és írnak. Én választottam az alkotásaik közül néhányat, de a nevüket nem adták hozzá. Talán később...” „Múltkor levelet kaptam Egerből, a Független Fiatal Alkotók Egyesületétől. Hívtak, lépjek be tagnak, be is léptem. Az is szerepelt a levélben, menjek be Egerbe, s akkor megjelenhetek egy kötetben. Hát, mit gondolnak, olyan könnyen tudok mozogni, bármikor a városba utazhatok? Nekem ez nem olyan egyszerű. Viszont most szeretnék, szeretnénk kiadni egy verseskötetet. Az önkormányzat, a polgármester segít ebben — a mai estét is így sikerült megszervezni —, én kiválogatnám, csoportosítanám a verseimet, hogyan jelenjenek meg, csakhát pénz kell hozzá, ötvenezer forint, ahogy számoltuk.” tervezett és igencsak nélkülözhetetlen kommunális beruházások, így a gázhálózat, a szennyvízcsatorna és a szeméttelep kiépítéséhez. Egyébként akik belépnek az e célból létrehozott lakossági társulásokba, azok az oda befizetett dijakat az adóból leírhatják, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem fizetnek kommunális adót. Falubejáráson a képviselők Kihelyezett ülést tart holnap a parádi önkormányzati testület. Ez tulajdonképpen falubejárást jelent, a képviselők megtekintik, megvizsgálják a helyi szolgálati lakásokat, a bérbe adott parád- fürdői parkot és a strandot, valamint a bölcsődét. Második napirendi pontban — bizonnyal már tényleg ülve — kerül sor a szervezeti és működési szabályzat második fordulós tárgyalására. Recski házhelyek fészekrakóknak Huszonnyolc házhely létesítéséről döntött a recski önkormányzati testület. A telkek az Ifjúság utca folytatásában lesznek majd kiosztva. Az építkezők számára a legszükségesebb közművek, tehát a villany és az ivóvíz rendelkezésre állnak. Világosabb utcák, terek Világosabb lett egész Parád- óhuta, valamint Párád nagyközség égjük utcája, a Felszabadulás út. Mindkét helyen ugyanis befejezték a közvilágítás fejlesztésével kapcsolatos munkálatokat, amelyekre a községi önkormányzatnak és az érintett falubélieknek 770 ezer forintot kellett áldozniuk. A közeljövőben a parádi Fehérkő úton lesz hasonló fejlesztés. (rénes) Iparűzési és kommunális Helyi adók Verpeléten? kissné Tóth Klára Képzőművészeti alkotótábor Sírokban Tavaly adott először otthont Sírok a megyében élő művésztanárok képzőművészeti alkotótáborának. Ezt eredetileg a Heves megyei rajztanárok stúdiója szervezte, s a múlt évben még tényleg csak szűkebb hazánkból érkeztek a tábor résztvevői. Idén azonban már kibővült a kör. több ismertebb szobrász is eljött Sírokba, s a művészek között vannak olyanok, akik nem megyénkben élnek. Az 1990-esnek kilenc volt, a mostani, múlt hét hétfőn kezdődött tábornak tizenegy résztvevője van — tudtuk meg a házigazdától, Borics Józseftől A művészek a helyi óvodában étkeznek, a lakótelepi munkás- szállón laknak, s az általános iskolában, egy műhelynek berendezett osztályteremben készítik alkotásaikat az ózdi Mikó István művészeti vezető segítségével, irányításával. Persze, ez utóbbit, vagyis a műhelymunkát megelőzte a községgel és a környékkel való ismerkedés — élmények nélkül nehéz lenne bármit is alkotni. A kéthetes tábor egyébként teljesen önköltséges, de a siroki önkormányzat sokat segített a szervezésben, abban, hogy a faluba látogató művészek, művésztanárok jól érezzék magukat. A polgármesteri hivatal tanácstermében a tábor időtartama alatt, naponta 8-tól 16 óráig egy kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezt a tárlatot július elsején nyitotta meg Lakatos István polgármester, s a kiállított anyag a tavalyi tábor résztvevőinek alkotásaiból — festmények, akvarellek, rézkarcok — áll ösz- sze. Amint megtudtuk, elég sok a látogató, s ez nem is lehet véletlen: szerintünk is érdemes megnézni, tényleg szép. (Fotóink alatt az alkotók nevét olvashatják.) Mata Szerelem, tolókocsi, versek „Mintha valaki súgná...”
