Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-06 / 157. szám
SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1991. július 6., szombat A Hírlap exkluzív interjúja dr. Balsai István igazságügy-miniszterrel A jogi honalapítás nem mehet végbe máról holnapra Ma egy hete szerkesztőségünk vendége volt dr. Balsai István igazságügy-miniszter. A kormány tagja megyei személyiségekkel folytatott kerekasztal - beszélgetése előtt egyórás interjút adott lapunknak. Egerhez való kötődésétől kezdve a törvény- alkotás nehézkességén át a koalícióbeli nézetkülönbségekig témák sorát érintette a társalgás. A Hírlap képviseletében Gábor László, Szilvás István és Szalay Zoltán tett fel kérdéseket az igazságügyi tárca vezetőjének. Hírlap: — Több alkalommal is szólt már nyilvánosság előtt arról, hogy Eger különösen kedves városa. Kérjük, mondja el ennek okát olvasóinknak is. — Félig egrinek tartom magam. Apámék idevalósi famíliának számítanak. Nagyapámék a ’20-as években Kálból költöztek a városba. Apám itt járt gimnáziumba, majd a Líceumba, a jogakadémiára. Nősülése után ugyan Miskolcon, később Budapesten éltek, de nyaranta mindig eljöttek Egerbe. Természetesen velem együtt, egészen 1965-ig. Akkor nagymamám meghalt, nagyapa pedig eladta a házat. Húrlap: — Hogyan alakult a pályafutása a miniszteri székig? — Érettségi után, 1965-ben, nem vettek fel az egyetemre. Egy évig a műszaki egyetemen voltam segédlaboráns. Másodjára előfelvételt nyertem a jogra, s 1972-ben szereztem meg a diplomámat. Mindjárt odakerültem bojtárnak, ahol 1974-től ügy- védkedtem, a VM. kerületi ügyvédi irodába. Két-három esztendeje, amikor be lehetett kapcsolódni az MDF ügyeibe, kicsit kétlakivá váltam. Jogászként dolgoztam az országos elnökség mellett, az ellenzéki megbeszélések során a választójogi törvénynyel kapcsolatos tennivalókat bízták Salamon Lacira és rám. A párt választási felelőse voltam tavaly tavasszal. Országos listán jutottam be a Parlamentbe, s lettem képviselő. A miniszterelnök űr pedig számításba vett a kormányában. Kettős jogrendszer van hazánkban Hírlap: — A választások óta nehéz egy esztendő telt el. Látható ez a sajátos politikai folyamatokból, de a törvénykezés erőltetett menetéből is. Miként élte meg ezt az időszakot? — Nem számítottam ennyire intenzív, sokirányú munkára! Bele kellene szoknom az általam soha nem ismert hivatali életbe. Szívós feladat a jogszabályszerkesztés, abba is bele kellett tanulnom. Meg kellett határozni a minisztérium űj működési rendjéhez szükséges irányokat. Kialakítottuk a jogalkotás szempontjából a három fő területet: a büntetőjogit, a civilisztikait és a közjogit. A szervezéssel gyakorlatilag elment a tavaly nyárig terjedő időszak. A mi igazi, komolyabb bemutatkozásunk ősszel kezdődött a Parlamentben, s azóta a jogalkotásdblyamata a meghatározó számunkra. Hírlap: — Ez viszont a kívülálló számára elég nehézkesnek tűnik... — Kívülről valóban úgy látszik, hogy ki vagyunk szolgáltatva az Országgyűlés lassú működésének. Munkánk a parlamenti bizottságokhoz kötött, néha operatíve tényleg nehezen tudunk eleget tenni feladatainknak. Az egyházi ingatlanokról szóló törvénytervezetet például egyszerre négy bizottság tárgyalja. A szabályok szerint mindenütt ott kellene lennie egy államtitkár-helyettesnek, ám csak három van belőlük, s közülük is kettő mással foglalkozik. Részt veszünk még a gazdasági kabinet, a miniszterelnöki titkárság mellett dolgozó tulajdonosi és privatizációs bizottság tevékenységében is. Irányítjuk a bírósági szervezetet, felügyeljük a börtönöket. Közjegyzői reformot készítünk elő, s a szakértői intézményrendszer átformálásán is gondolkozunk. A múlt évben 13 új bíróságot állítottunk fel, az idén újabb négyet-ötöt tervezünk. Szóval, van feladat elég. A külföldiek el vannak képedve ettől az iramtól. Húrlap: — Egyre nyilvánvalóbb, bogy a rendszerváltozás során a politikai harc színtere a jogalkotásra tevődött át Igazolható-e ez a vélemény? — Rettenetes dolog, hogy kettős jogrendszer van ma Magyar- országon! Ugyanakkor érthető, hogy nem lehet egyik napról a másikra új jogrendszert teremteni. Az ország működését fenntartó állapot mellett jogi honala- pítást kell véghezvinni. Azt hiszem, ez rá a leginkább találó kifejezés. Az új jogintézmények bevezetésével persze együtt élnek a régi struktúrák. Ez rendkívül megnehezíti a kodifikációt. Nem mondom, hogy ezeréves jogszabályok születnek napjainkban, de ki kell állniuk a minimális próbát! Ami a politikát, a rendszerváltást illeti... Tudomásul kell vennünk két dolgot. Egyrészt soha nem járt úton haladunk, nincsenek tapasztalatok, másrészt egy ilyen rendszerváltozás hosszabb folyamat, mint ahogy elképzeljük. Hírlap: — Az igazságszolgáltatás erősödéséhez a jogalkalmazásban is rendezni kell a sorokat. A bíróságokét, az ügyészségekét. Sokan vélik úgy, hogy bizony ez is lassan halad. Egyetért ezzel? — Lassan halad, de azért vannak eredmények is. Büszke vagyok rá, hogy a bírák, ügyészek előmenetelében döntő lépést végeztettünk el a Parlamenttel. Nagyon remélem, hogy az őszi ülésszak a már régebben beadott bírósági szervezeti törvény megvitatásával kezdődik. A módosítással a bírósági önkormányzatok, szakmai testületek jelentős beleszólást kapnak a vezetői állásokra kiírt pályázatok elbírálásánál. A bírák fegyelmi felelősségét is törvény szabályozza majd, erre eddig nem volt jogszabály. Tisztázza a javaslat azt is, hogy az Igazságügyi Minisztérium feladata a bíróságok működésének biztosítása, minden más a bírói függetlenség kategóriájába tartozik. Sikerült végre „át- passzúrozni” az ügyvédi törvény változtatását, s ez tulajdonképpen új törvénynek tekinthető. Teljesen szélesre tárta a pályán lévők előtt a kaput, megszűnik a kettősség a jogtanácsos és az ügyvéd között. Semmiféle állami hatáskört nem tartottunk fenn, minden szempontból szabad pálya az ügyvédi. Bent van már a közjegyzői törvény tervezete, amely visszaállítja a latin típust, vagyis limitált számban magánpraxist folytathatnak a szakma képviselői, de közhitelű a tevékenységük. A kormánynak az az elképzelése, hogy az IM felügyelete alá kerül az ügyészség. A koncepció már kész, most megy végbe a pártközi egyeztetés. Öt párt már elfogadta, s a hatodik sem tett elutasító nyilatkozatot. Ily módon a kormány már nem lesz htján azoknak az eszközöknek, amelyek a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos kormányzati felelősséget alapozzák meg. Jelenleg ugyanis vádmonopólium létezik: az ügyészség dönti el, vádat emel-e, vagy sem. A sokat támadott Alkotmánybíróság Hírlap: — Megfigyelhető, hogy mostanában az Alkotmánybíróságon csapnak össze leginkább a politikai, jogalkalmazási nézetek. Mi a véleménye e fórum tevékenységéről? — Hasonló, mint amit saját magáról alkotott ez a testület. Hadd tegyem hozzá ugyanakkor: a jelenlegi hatásköre korrekcióra szorul Felül érdemes vizsgálni például az előzetes normakontrollal kapcsolatos tennivalóit. A kárpótlási törvény esetében is volt előzetes ellenőrzés. Akkor azt mondták, hogy rendben lévő a kormány eredeti előterjesztése. Holott benne volt az a rész is, ami később alkotmányossági kifogás alá esett. Ebből is látszik, hogy nemigen van értelme az előzetes normakontroll- nak. Meg kell szüntetni. Jó lenne meghatározni a szereplők körét is. Az, hogy bárki, bármikor, bármilyen formában fordulhat az Alkotmánybírósághoz, működésképtelenné teheti ezt a fórumot. Ez a fajta tevékenység nem egy populáris akció! Funkciója akkor valósulhat meg igazán, ha a hatalmi ágak megoszlását jól tükrözi ügyfeleinek köre is. Nyilvánvaló, nem veheti át a törvényhozás szerepét. Gond még, hogy nincs tisztázva az alkotmánybírósági eljárás rendje sem. A testületről szóló jogszabály ezt külön törvény hatályába utalja. Ez a jogforrás azonban még nem született meg. Indokolt a székhely kérdésében is változtatni, hiszen Esztergom a mai infrastruktúra ismeretében nem válhat azzá. Hírlap: — A kárpótlási törvény kapcsán koaticióbeliektől is elhangzott több olyan kijelentés, amelyek megkérdőjelezik az Alkotmánybíróság létét. Ez azért lehet érdekes, mert kedvezőtlenül befolyásolhatja az állampolgárok magatartását a jogkövetésben, egyáltalán az igazságszolgáltatási szervek megítélését... — Ezekkel a kijelentésekkel nem értek egyet! Az én felfogásommal mélységesen ellentétes ez a populáris demagógia! A demokrácia, a jogállam lényeges biztosítéka az Alkotmánybíróság. Ha nem lenne, akkor is szükség lenne egy hatásköri bíróságra. Keleten tulajdonképpen csak nálunk létezik, s ez komoly előrelépés. Az nyilvánvaló, hogy mielőbb rendezni muszáj a tulajdonviszonyokat, s nincs rendszerváltás, ha nem bontjuk le a társadalmi tulajdont. Óhatatlan, hogy a tulajdont érintő témákban valakinek a javára és valakinek a terhére döntsenek, s így el- lentmondjanak az Alkotmányban védett valamilyen értéknek. Ebben van tehát óriási felelőssége az Alkotmánybíróságnak: mit és hogyan értelmez. Hírlap: — A napjainkat jellemző átalakulási folyamat egyik fontos része a közigazgatási bíráskodás bevezetése. A szakmabeliek aggálya, hogy napjainkban nincs erre elég felkészült jogász, késlekednek a segítő jogszabályok, hiányoznak a szükséges anyagiak. Igazuk van-e? Még gyenge pont a cégbíráskodás — Csak részben jogos az aggály, hisz a közigazgatási bíráskodás eddig is létezett, például a kifogásolt államigazgatási határozatokkal összefüggésben. Mindinkább szaporodott az ilyen ügyek száma. Nos, ennek a további bővítéséről van szó. Erre vannak szakbírók. A hiányzó jogszabályok? Amíg nincsenek, addig a korábbiakat kell alkalmazniuk a bíráknak, ezt ők is jól tudják. Kétségtelen tény, hogy kissé mostoha része ez a bírói tevékenységnek, de számolunk vele, hogy ide nagyon magasan kvalifikált szakemberek kellenek. Toborzás útján be kell tölteni legalább száz bírói állást. Azért nem olyan rossz a helyzet, hiszen az ügyészségről sokan jönnek át, akik megfelelő ismereteket gyűjtöttek az általános törvényességi felügyelet gyakorlása közben. Elég nagy azok száma, akik nem politikai okból kerültek el az igazgatási apparátusokból, s most vonzást éreznek e pálya iránt. A költségekre a Parlament által megszavazott 1,2 milliárd forintnak elégnek kell lennie. Hírlap: — Meglehetősen sok a panasz a cégbíróságok munkáját illetően, különösen az időszerűség tekintetében, a bejegyzések elhúzódása miatt... — Pesten súlyos a helyzet, az egrit nem ismerem, de általában vidéken jobb. Azt tudjuk, hogy 1200százalékos ügyforgalmi növekedés tapasztalható. Ennyi ügynek a kezelése érthetően nem lehet naprakész. Igyekszünk mindent megtenni: a számítógépes feldolgozás hálózatának kialakítását, Pesten átadtunk egy 600 milliós új épületet. Vidéken nagyon jó a szakbírók képzettsége, nagyobb rutinnal rendelkeznek, mint fővárosi kollégáik. De be kell ismerni, tényleg gyenge pontunk a cégbíróságok feldolgozási sebessége. Meg kell jegyezni, nagyon nagy probléma, hogy az ügyfelek nem veszik komolyan a beadványok alakszerűségeit, a bírák pedig nem merik egészében gyakorolni jogaikat, túl sokat várnak a hiánypótlással. Ez is hozzájárulhat az ügyek elhúzódásához. Hírlap: — A jogalkotásra visz- szatérve, annak menetrendjét az MDF-SZDSZ paktumban rögzítették. Éjinél is fontosabb a közember számára a Kupa Mihály nevével fémjelzett elképzelés, a gazdasági lábraállás programja. Mennyire tartható ez a törvényhozásban? — A kormány készen áll az ehhez kellő 40-50 törvénnyel, azok beteijesztésre alkalmas állapotban vannak. Azt kell mondanom azonban, hogy ha a Parlament nem hozza meg rövid időn belül a szövegében már meglévő új házszabályát, akkor — attól félek — ezek a törvények nem alkothatok meg időben. Ha a parlamenti vita ennyire széttagolt lesz a második fél évben is, akkor a gazdasággal kapcsolatos jogszabályaink is a még hiányzók sorában maradnak. Hacsak megint meg nem hosszabbodnak az ülésszakok. Egyetlen más országban sincsenek ekkora igény- bevételnek kitéve a képviselők, mint nálunk! Emberfeletti munkát végeznek, ezért is mielőbb szükséges a házszabály. Persze, az is igaz, hogy a Kupa-program talán kevesebb törvénnyel is megvalósítható. Nem biztos, hogy törvényben kell szabályoznunk mondjuk a marhalevelek kiállításával járó teendőket... Most a legfontosabb az új adózás megformálása, továbbá az államháztartási, a privatizációs, a jegybankról szóló törvények megalkotása. Én reális esélyét látom annak, hogy ezek a jogszabályok meglesznek. Nincs politikai ingatagság az MDF-ben Hírlap: — Nem fenyegeti-e további veszély ezt a törvényalkotási folyamatot? Gondolunk itt az MDF utóbbi hónapokban megnyilvánuló politikai inga- tagságára, a koalíción belüli éleződő nézetkülönbségekre... — Megmondom őszintén, én a Magyar Demokrata Fórumon belül semmilyen politikai veszélyt nem látok! Bátran kije„Rettenetes dolog, hogy kettős jogrendszer van ma Magyar- országon!” lenthetem, hogy a párton belül nincs politikai ingatagság! Ily módon a törvénykezés folyamatát sem akadályozhatja olyan tényező, amire gondolnak. Ami a koalíciót illeti... Nos, hát kétségtelenül látni kell, az MDF vezette koalíciós kormány a gyökeresen más nézeteket valló kisgazdapárti vezetéssel nem biztos, hogy azonosulni tud. Hírlap: — Az előbb említettekkel összefüggésben nem túl vulgáris megközelítés az az MDF-es képviselőtől származó megállapítás, hogy nem jelent gondot, ha frakciószakadás megy végbe a Független Kisgazdapárton belül, mert a Tor- gyán vezette radikális vonalhoz tartozók kevesebben vannak, mint a mérsékelt nézeteket valló kisgazda képviselők? — Matematikailag pesze, ez is egy lehetséges megoldás. Egyébként a kárpótlási törvény legutóbbi megszavazása megmutatta: a kisgazdák frakciója négyfelé oszlott. Ez nyilván mindenkinek a saját elhatározásán és lelkiismeretén múlik. De akkor felmerül a nagy kérdés: micsoda is tulajdonképpen a Parlament egyik szárnya, koahciós szempontból minek felel meg?! Torgyán úr és a berlini fal... Hírlap: — Torgyán József a lapunknak adott interjúban kifejtette: a szovjet csapatok kivonulásának és az ő pártelnökké választásának napján kezdődik meg az igazi rendszerváltás. Vajon ennek első jeleként fogha- tó-e fel az a másutt közölt kijelentése, mely szerint „a privatizáció és a kárpótlási törvény berlini falat emel a kormány és a Független Kisgazdapárt között”? — Le nem tagadható tény, hogy a privatizációs törvényt tavaly a kisgazdapárt megszavazta. Az a bizonyos berlini fal tehát az őprogramjuk és a szavázátuk között magasodik. Ez tény, csupán jegyzőkönyv kérdése. Hogy utólag nem tudják, mit szavaztak meg, az nagyon sajnálatos dolog. Egyben felveti a képviselői felelősség és írástudatlanság problémáját. A koalíciós elképzelések sorában egyáltalán nincs reprivatizáció, s nincs a kormány- programban sem. Megvizsgáltuk sokszor, hogyan lehet visszaadni természetben a földet. A mostani megoldás azt igazolja, hogy a kormány egy pillanatig sem tért el az eredeti elképzelésétől. Semmilyen változás nem következett be abban a programban, amit egyébként a kisgazdák is elfogadtak. Úgyhogy Torgyán úr bombasztikus bejelentései és a valóság — hát bizony, ez két teljesen különböző dolog. Hírlap: — Miniszter úr! Menynyiben befolyásolhatja a kárpótlási törvény végrehajtását az, hogy a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács — mondván, hogy a törvény katasztrófa felé sodorja az országot — tiltakozó aláírások gyűjtését határozta el, ahogy ma az ország lakossága megítéli ezt a kérdést, még népszavazás is várható? — Úgy gondolom, ezt a törvényt most már kihirdeti a köz- társasági elnök, nyilván hatályba fog lépni, s megkezdődik a végrehajtás. Biztos, hogy lesz állampolgár vagy politikai erő, amely újra az Alkotmánybírósághoz fordul majd. A testület ezt a törvényt háromszor és ebben az ügyben még további kétszer tárgyalta meg. Kizárt dolog, hogy a már kifogásolt részeken túlmenően mást is még aggályosnak találjon, mert akkor az alkotmánybírák saját magukkal kerülnek ellentmondásba. Az Alkotmánybíróság ugyanis a kárpótlási törvény egészét kellett, hogy vizsgálja, hiszen csak így volt képes véleményt alkotni és választ adni a köztársasági elnök kérdéseire. Épp ezért már nem lehet akadálya a kárpótlási törvény hatályba lépésének. Hírlap: — Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pénzügy- miniszter is kételyének adott hangot a végrehajtással kapcsolatosan, mondván, hogy körülbelül a duplájára emelkedik így a társadalom által viselt teher... — Biztos elhamarkodta ezt a véleményét, azt hiszem, hogy nem számolt utána, s nem vett részt ennek a frakciójavaslatnak a kidolgozásában sem. Nem lesz több az igénylő a múltkorihoz képest, a kör nem bővült. A másik dolog, amit egy további javaslat tartalmaz az 1939 és 1949 közötti időszakra vonatkozóan. Ehhez új törvény szükséges. Ha tehát nem bővül a jogosultak köre, nincs változás abban, hogy jegyet kapnak, ezért nem kell pénzt adni, nem módosul a kamat sem, akkor nem nagyon értem a pénzügyminiszter úr nyilatkozatát. Hírlap: — A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács kezdeményezte népszavazásról még nem hallottuk a miniszter úr véleményét. — Először is szerintem manapság nem lehet népszavazást kezdeményezni, szervezni, legalábbis úgy, hogy minden jogszabályi eőírásnak megfeleljen. Tudomásul kéne már végre venni, hogy a szavazás tavaly megtörtént. Az országgyűlési választásokon megbízták azokat, akik a törvényhozásban a választókat képviselik. A népszavazással kapcsolatos eddigi elég sok kudarc végre belátásra kell, hogy késztesse az ilyen ügyekben bízókat, hogy ez nem megy. Most technikailag egyébként nem is kivitelezhető, mert az aláírásoknál a személyi szám lenne az azonosítás, a személyi számot azonban senki sem köteles kiadni. így a népszavazást kezdeményezők elbírálásánál ez most nemigen vehető figyelembe. Be kell látni, hogy a magas rendű jogforrások megalkotásá val a jelenlegi Parlamentet hatalmazták fel. Tetszik, nem tetszik, négy évig így van, vagy hát ameddig ez a Parlament létezik. A kárpótlási jogszabály a törvényhozás témája. Ha csak 53 százalékkal fogadnak el egy törvényt, akkor annyival. Ez a szabály. — Köszönjük a beszélgetést!
