Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-29 / 176. szám

HÍRLAP, 1991. július 29., hétfő SPORT 7. Következik a Hungaroring Mansell mester­hármasa Egyre meggyőzőbbnek látszik a Williams-Renault istálló fölé­nye a Forma 1-es autós világbaj­nokságon. A vasárnapi, hocken- heimi Német Nagydijon ugyanis a McLaren-Hondától átvett egyeduralmat igazolva, kettős győzelmet aratott Nigel Mansell és Riccardo Patrese. A brit pilóta, Mansell, soro­zatban harmadik sikerét aratta, így a pontversenyben nyolc pontra megközelítette a címvé­dő, brazil Ayrton Sennát. Man­sell eléggé magányosnak érez­hette magát a hockenheimi pá­lyán, hiszen szinte vetélytársak nélkül autózva, rajt-cél győzel­met aratott. Okosan taktikázva, a francia Jean Alesi értékes har­madik helyet ért el azzal, hogy — a többiekkel ellentétben — gu­micsere nélkül hajtotta végig a távot. Alig néhány körrel a cél előtt újabb fejezetet írt a két vi­lágbajnok, Senna és a francia Alain Prost saját „presztízshar­cában”. Az ötödik helyen autózó Prost előzni készült ellenlábasát, aki viszont ebben megakadá­lyozta, elévágott, így Prost erős fékezésre kényszerült, kisodró­dott, és fel is adta a versenyt. Nem járt jobban az akadályozó Senna sem, mert — Silverstone- hoz hasonlóan — az utolsó kör­ben kellett kiállnia, így ismét pont nélkül maradt. A Forma 1-es pontvadászat augusztus 11-én a Hungarorin- gen folytatódik, ahol Mansell el­méletileg behozhatja a még min­dig éllovas Sennát. ____ ____ w T OTO 2,2,1,1, X, 1, X, 1,1,1, 1,2,2 +1:1 Agria — Controll-kupa Hosszabbítás után — tornagyőztes: Magyarország (Folytatás az 1. oldalról) Itt kell megjegyezni, hogy egyetlen szépséghibaként róható fel a sok felesleges szabálytalan­ság, ami egy erősebb csapattal szemben könnyen megbosszul­hatja magát. Ellenfelünk több mint kétszer annyi esetben került emberelőnyös helyzetbe, de sze­rencsére bizonytalankodtak. A végén már csak kedélyesen ját­szadozott a magyar csapat, tarta­lékolva erejét a másnapi döntő­re. Ausztrália — Franciaország 13-12 (3-4, 3-3, 3-2, 4-3) Az „A” csoport végső sorrend­je: 1. Magyarország 8, 2. Auszt­rália 6,3. Görögország 4,4. Spa­nyolország 2, 5. Franciaország 0 ponttal. A „B” csoport szombati mér­kőzései: Románia — Magyar juniorvá­logatott 15-9í1-2,1-2, 4-1, 9-4) Egyesült Államok — Szovjet­unió 7-6 (3-2, 2-2, 0-2, 2-0) A „B” csoport végső sorrend­je: 1. Egyesült Államok 7,2. Né­metország 4, 3. Románia 4, 4. Szovjetunió 3,5. Magyar junior­válogatott 2 ponttal. A tegnapi helyosztó mérkőzé­seken a csoportok azonos helye­zettjei mérkőztek. Amint az az előző napok tapasztalatai után nyilvánvaló volt, a fináléba a két legjobb formában lévő együttes került. A döntő összecsapást megtekintette Gallov Rezső he­lyettes államtitkár, az OTSH el­nöke is. Gigászi csatában, hosz- szabbítás után nyerte el a kupát válogatottunk. Magyarország — Egyesült Államok 15-14 (5-3, 3-4, 3-5, 2-1, 1-0, 1-1) Eger, 600 néző. V.: Toygarli, Lalov. Magyarország: Nemes (Kosz) — Petőváry 1, Schmiedt, BENE­DEK 5, Vrncze 1, TÓTH L. 4, NITSOVITS 3, Csizmadia, Dó- czi, Tóth F. 1, Martinovics, Sprok. Szövetségi kapitány: dr. Konrád János. USA: Maksanov — Vargas, Kimbel 1, Campbell 1, Fisher 2, HUMBERT 3, Kiáss 2, Everist 1, Imbemina 1, LYNN 3. Edző: Bill Barnett. A döntő előtt a magyar szö­vetségi kapitány tömören így foglalta össze elvárását: — Hazai környezetben győzni kell! A fi­nálé az amerikaiak góljával in­dult, Kiáss tíz méterről lőtt óriási gólt. Körülbelül ezzel el is lőtték puskaporukat erre a negyedre, ezután a magyarok percei követ­keztek, Petőváry kétszer, Bene­dek és Nitsovits pedig egy-egy al­kalommal volt eredményes. A második hét percben már magá­ra talált a Világkupa-győztes, és a negyed végére egy gólnyira csökkentette hátrányát. A har­madik játékrészben aztán fordult a kocka, Humbert és Lynn remek alakításaival előbb egyenlített, majd kétgólos előnyhöz jutott el­lenfelünk. Az utolsó negyedre ösz- szesűrűsödtek az izgalmak, ha lehet, még forróbbá vált a légkör, mint a korábbiakban. Az ameri­kaiak még a negyed elején veze­téshez jutottak, de az utolsó perc­ben sikerült kiegyenlíteni, Tóth L. elegánsan pofozott a hálóba. A rendes játékidő 13-13-mal ért véget, de a kétszer háromperces hosszabbításban már ellenállha­tatlan volt csapatunk, és Tóth László, majd Vincze góljaival megszerezte a kupagyőzelmet. A 3. helyért: Németország — Ausztrália 11-9(3-3, 3-1, 4-4, 1-1) A magyar póló új, nagy tehetsé­ge, Benedek Tibor lett a torna gólkirálya Az 5. helyért: Románia — Görögország 13-11 (2-2, 5-3, 3-3, 3-3) A 7. helyért: Szovjetunió — Spanyolország 12- 4 (3-1, 5-0, 1-2, 3-1) A 9. helyért: Magyar junior válogatott — Franciaország 13- 8 (4-0, 3-3, 2-3, 4-2) A legjobb kapusnak járó kü- löndíjat Kosz Zoltán vehette át, míg a legjobb mezőnyjátékosnak az amerikai Chris Humbertetvá- lasztották. A gólkirály Benedek Tibor lett, 17 találattal. A kupagyőztesnek Gallov Re­zső helyettes államtitkár, az ÓTSH elnöke nyújtotta át a dí­szes serleget, a második helyezett­nek dr. Bodnár András, a Ma­gyar Vízilabda Szövetség elnöke és dr. Ringelhann György pol­gármester, míg a harmadik he­lyezett Németország csapatának dr. Kiss Ottó, a vízilabda-szövet­A magyar csapat játéka a \ ilágkiipa-gyö'/tcs amerikaiak ellen örömteli perceket szerzett a szurkolóknak A VFTS tündöklése: abszolút 6. hely Farkasnak Eső áztatta hegyiverseny Régen láttam ennyi fohászkodó embert. A rendezők, a verseny­bírók, a nézők, a pilóták legtöbbje azért rimánkodott, hogy megúsz- szák a kétnapos autós viadalt eső nélkül. Már szombaton fenyege­tően tornyosultak a felhők a Mátra felett, az első „edzőkért” még száraz aszfalton teljesítették a versenyzők, ám ezt követően eleredt az égi áldás. Ami aztán ki is tartott egészen vasárnap délutánig. A mátrai kanyardöngetés a második és harmadik futama volt az országos bajnokságnak, ami ezzel be is fejeződött. Igen, ide jutott a szakág. Hogy mi jelentené a mentőövet? Pénz, pénz, pénz. Ilyen egyszerű lenne, csakhogy egyelőre — vagy ami a következő éveket illeti — se a rendezők, se a versenyzők nem dúskálnak majd az anyagiakban. Csak reménykedni lehet, hogy a lelkesedés, az össze­fogás, az autósport már-már fanatikus imádata megmenti a gyorsa­sági versenyzést, s ezzel együtt a mátrai futamot is. De lássuk, mi minden történt a hét végén, Parádsasvárott. Az abszolút értékelést tekint­ve az első hat helyen a két nap so­rán csak egy helycsere történt. Móczár Péter az első nap kihasz­nálva a négykerék-meghajtású Ford Sierra összes előnyét, tizen­egy másodpercet rávert csapat­társára, Cserkuti Józsefre. Aki­nek — ha vasárnap is veszít — ug­rik a bajnoki cím. De „Öcsi” nem hagyta magát, és a BMW M3 Evolutionnal a csúszós pálya el­lenére megverte Móczárt. Apropó, verés. Tegnap reggel majdnem bírókra keltek a ver­senyzők. Kis híján ugyanis elma­radt a futam egy kidőlt korlát mi­att. A pilóták egyik fele bele­ment volna a törlésbe, míg a má­sik mindenáron versenyezni akart. Szó szót követett, mígnem nagy sokára kijavították a meg­rongálódott korlátot, s ha két­órás késéssel is, de elrajtolhatott a mezőny. Fölösleges közjáték volt. S/inic megállás nélkül esett az eső az autós hegyiversenyen, a Mátrában. A pilóták legtöbbje lemoir dott volna az égi áldásról A legjobb időt mindkét nap Szigetvári Mátyás autózta a nyi­tott, együléses Formula Forddal. Legnagyobb vetélytársa, Tóth János, ki tudja miért, hiányzott a versenyről. A második helyen Kálmándi Papp László végzett, ő egy Metalex névre keresztelt ko­csit terelgetett a hegyen. Nem is rosszul. Megyénk volánpörgetői közül a bodonyi Farkas János (Sámson SE) méltóképpen búcsúztatta Lada VFTS-ét, amelynek ez a verseny volt az utolsó „futása”. A negyvenegy induló közül szombaton is és vasárnap is az igen előkelő hatodik helyet csíp­te el összesítésben. Gyakorlati­lag akit lehetett, mindenkit meg­előzött. Száguldás közben még arra is maradt ideje, hogy inte­gessen a nézőknek, akik tapssal jutalmazták a versenyző teljesít­ményét. Sclunicdt Gábor, válogatottunk csapatkapitánya a dobogó legfelső fokán betérőket arra, mennyire szere­tik ebben a városban a vízilabdát. A torna zárszavaként Berti Muscat út, az Európai Úszó Liga delegátusa köszönte meg a csa­patoknak a sportszerű versen­f ést, a rendezőknek pedig a zök- enőmentes lebonyolítást. Erről is, arról is... ség főtitkára és Bíró József, a Hotel Eger igazgatója adta át a tiszteletdijakat. Nagy tetszést aratott, hogy a magyar válogatott fölajánlotta az általa nyert serleget Eger város polgármesteri hivatalának, ahol kiállítják, hogy emlékeztesse a A torna legfiatalabb játékosa a szegedi Fodor Rajmund volt, aki ugyan még 15. évét sem töltötte be, már a juniorválogatottban szállt vízbe, és a németeknek lőtt is három gólt. Németország válo­gatottjában szerepelt a viadal legidősebb pólósa, a 32 éves Frank Otto, akit nem kell bemu­tatni a vízilabda barátainak. ♦ Az Eger SE női vízilabdázói kihívták a játékvezetőket egy ba­rátságos pólómeccsre, amely az erősebb nem 9-7-es győzelmét hozta. Jelen esetben persze nem is a számszerű eredmény a fon­tos, hanem azok az értékes ta­pasztalatok, amelyeket a szoros emberfogás területén mindkét együttes szerezhetett. Jó ötlet volt a rendezők részé­ről, hogy a gólok után olyan szig­nálokat játszottak be, amelyek jellemzők voltak az adott ország válogatottjára. Egyedül a román és a magyar csapattal voltak baj­ban, mert nem jutott eszükbe semmi vidám és lelkesítő. Végül az amerikai csapat buzdításara szánt ritmusokat vették kölcsön. * Gyakori sérülés a vízilabdá- soknál a szemöldök felrepedése. A hagyományos recept szerint a sebet összeöltötték, majd a játé­kos legalább egy hetet pihenni kényszerült. Ez a múlté, mert a „csoda­szer” a Histoacryl. Szövetbarát anyagokat tartalmaz, amely azonmód összeforrasztja a sebet. Másnap már lehet is edzeni. Kijelölték az Eb-re utazókat Szombaton a Hotel Eger tanácskozótermében tartotta meg kihe­lyezett ülését a Magyar Vízilabda Szövetség Elnöksége, amely dön­tött arról, hogy kik utazzanak az athéni Európa-bajnokságra. A kon­tinensviadalra az egri tornán részt vett csapatot nevezik be. Szöveg: Buttinger László Fotó: Szántó György a Mátrában Ki ernyővel, ki köpennyel, ki pedig — a felvételen épp a bodonyi Farkas — a kéznél lévő bukósisakkal védekezett az eső ellen A hatvani Sós István az idén váltott autót, de egyelőre a Suzu­ki még „csont” szériakocsi. Ősz­re, amikorra néhány Eb-futa­mon való indulást tervez a ver­senyző, már „tuti” lesz a japán kis gép. Most a második divízió N-csoportjában kénytelen volt beérni két ötödik hellyel. A Sámson SE másik verseny­zője, Butyka György csak szom­baton állt rajthoz, s ekkor a La­dával a 24. helyen végzett. Az egri Vitafort ASE-től hár­(Fotó: Szántó György) man neveztek, mindhárman La­dával az egyes divízió N-cso- portjába. Szombaton egymást követték a sorban, Mészáros Gá­bor negyedik, Ivádi Tamás ötö­dik, Mártha Ákos hatodik lett. Tegnap Mészárosnak sikerült ja­vítania, a csoportban felkapasz­kodott a dobogóra, Mártha ismét hatodik, Ivádi nyolcadik lett. Mészáros abszolútban vasárnap a huszonhetedik helyen zárta a mátrai hegyiversenyt. Budai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents