Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-25 / 173. szám
-ff* . ' ■ A falusi turizmusról A Heves Megyei Önkormányzati Hivatal a falusi turizmus továbbfejlesztése érdekében szakmai tanácskozást szervez a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségével karöltve. Ennek célja az, hogy az európai gyakorlat és a hazai lehetőségek áttekintésével ismereteket adjanak a helyi feladatok megoldási lehetőségeiről, így a szabályozás kérdéseiről, a falusi turizmus marketingjéről, az épületek idegenforgalmi célú hasznosításáról, s az infrastruktúra kiépítéséről. Ma Felsőtárkányban Dr. Csáky Csaba, a szövetség elnöke tart előadást. A szervezők szeretnék minél több, a falusi turizmus iránt érdeklődő, vállalkozó állampolgár ismereteit bővíteni, ezért tisztelettel várnak minden érdeklődőt. Mezőőr kerestetik Nem állítunk újat azzal, hogy környezetünkben romlik a köz- biztonság. A minap Noszvajon, a polgármesteri hivatalban éppen arról panaszkodtak, hogy a földekre«, a kertekből lába kel a gyümölcsnek, valaki vagy valakik rendszeresen dézsmálják a termést. A bosszús polgárok kérését megszívlelve, a képviselő- testület úgy döntött, hogy a bajok orvoslására a jövőben mezőőrt szeretnének alkalmazni — tudtuk meg Pintér Elemér polgármestertől. Játszótér Kerecsenden Már hozzáfogtak a Gárdonyi utcában a játszótér kialakításához. A faluvédő egyesület szervezésében társadalmi munkában végzik a kivitelezést a lakók, akik eddig elkészítették a homokozót, a játszóvárat, a vár tartószerkezetét, s felállították a padokat is. A héten kerül sor az asztalitenisz- és parkasztal, valamint a hinta felszerelésére, de hamarosan elkészül a csúszda is. Az egyesület egyébként pályázatot adott be a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítványhoz a játszótér költségeinek támogatására. Ennek alapján az 58 ezer forintos beruházáshoz az alapítvány 28 ezerrel járult hozzá. Még idén átadják a piacot Befejezéséhez közeledik Füzesabonyban az Arany János utcában a fedett piac építése. A körülbelül 250 négyzetméternyi területen — ahol 15 üzletet alakítanak ki — kultúrált lehetőség nyílik a termékek árusítására. A piac területe annyival bővül, hogy mellette magánvállalkozók ösz- szefogásával egy áruházát is építenek, amelynek emeletén vendéglátó egységet létesítenek. Érdeklődésünkre elmondták, hogy mindkét helyen jól haladnak a munkálatok, s így minden esély megvan arra, hogy az év második feleben átadják rendeltetésének a piacot. Üj vízvezeték Mezőtárkányban E hónap végére befejezik, és augusztus elsejével üzembe helyezik Mezőtárkányban azt a négykilométeres vízvezeték-hálózatot, amelyet az idei terveknek megfelelően, 4,5 millió forintos beruházással építtetett a helyi önkormányzat. Jövő hónaptól tehát vizet kap a Dobó, a Móra, a Kossuth, a Bajcsy Zsi- linszki, a Budai, a Ságvári, a József Attila és a Zrínyi utca. Jövőre folytatódik a hálózat bővítése, amelyhez a második kút megfúrását és üzembe helyezését kell elvégezniük. A falu vezetése örömmel vette a napokban érkezett hírt, miszerint a hálózat bővítéséhez 3,5 millió forint támogatást kaptak, s amennyiben ezt az összeget idejében számlájukra utalják, a munkálatokat még ebben az évben tovább folytathatják. A „zöldszívesek” mozgalma Kedves levelet kaptunk Pásztor Judittól Mezőtárkányból. Arról tudósít bennünket, hogy július 12-21. között húsz társával részt vett Balatonszabadin az úgynevezett zöldszíves környezetvédelmi táborozáson, amelyre az ország nyolc településéről jöttek össze. „A táborban nagyon gazdag program várt bennünket, és még „zöldebben” jöttünk haza, mint ahogyan elmentünk.” — úja. — „A szakmai programokon megismerhettük egymás munkáját. Megdöbbentett, hogy megyénkben csak két helyen vannak zöldszívesek.” Bemutatkozáskor elmondták Juditék, hogy tavaly védetté nyilvánítottak egy öreg tölgyet, fákat, cserjéket ültettek; vasat gyűjtöttek, megünnepelték a Föld és a madarak napját is. Elhatározták, hogy környezetünk megóvásáért összefogást hirdetnek, és a megye lakóihoz fordulnak, hogy aki a Zöldszív ifjúsági mozgalomnak tevékeny tagja akar lenni, keresse szövetségüket, ahol segítséget kap ebbéli munkájához. Azt is közölte ifjú levélírónk, hogy Hollandia ingyen építene kerékpárutakat Magyarországon. Ők jelezték, hogy szívesen látnák, várnák ezt a segítséget a Mezőtárkány és Füzesabony között építendő kerekezőúthoz. Megjelent az Aldebról Krónika A próbaszám után — a napokban már hivatalosan is — megjelent az Aldebrői Krónika című újság első kiadása, a községi önkormányzat tájékoztatója. A nyolcoldalas lap — mint azt Farkas László polgármester köszöntőjében bejelentette — évente két alkalommal jelenik meg, hogy ilyen formában is regisztrálják azokat az eseményeket, lényegesebb történéseket, amelyek a falu életében zajlottak az elmúlt hónapok során, s egyben informálják a legfontosabb tudnivalókról a helybélieket. Ezért is várják a község lakóinak véleményét, ötleteit is a szerkesztőségbe. Az első számban többek között röviden megismerkedhetünk Aldebrő helytörténetével az 1219-es évektől kezdődően. Az írás szerzője: Szeverényi Éva. Pályázatot is közölnek abból az alkalomból, hogy a jelenlegi település 1993-ban ünnepli fennállásának 250. évfordulóját, s szeretnék, ha ebből a témából több olyan mű is születne, amely hozzájárulhat a helység múltjának felidézéséhez, tisztázásához. Bő terjedelemben ismertetik továbbá a helyi képviselő-testület munkaprogramját, ülés- és feladattervét, s az eddig hozott határozatokat. így tudhatjuk meg például, hogy a falu vezetése bérbe adta Jónás Péternek a volt kultúrház épületét — a nagyterem kivételével —, hogy ott üzletet és bárhelyiséget alakíthassanak ki. A testület határo- zatilag bízta meg dr.Dobos László jegyzőt, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét: van-e jogi lehetősége Aldebrő Eger körzetéhez való tartozásának? Az is említésre méltó, hogy a polgármesteri hivatal átvállalta a 70 éven felüli lakosok első félévi szemétszállítási díjának rendezését. Mindemellett még számos más közérdekű információt, sporthírt és egy adatlapot is találunk a „krónikában”, amelyet kitöltés után kémek visszajuttatni a hivatalba. Arról kell ugyanis döntenie a lakosságnak: támogatják-e, vagy sem a gázvezeték megépítését a községben? Biznisz a földön,,. Külföldön, de idehaza — tévében, rádióban, újságokban — is a reklámok fénykorát éljük. Néha már úgy érezzük, hogy az egész életünk csupa reklám. Nos, mindez látszat, propaganda! íme a bizonyítékok: megyénk csodálatosan szép kirándulóhelyein, sőt a nemzetközi üdülőkben is, meglepően szegényes az ismertetőfüzet-ellátás és a legtöbb helyen hiánycikk a képes levelezőlap is. Ha akad egy-két féle-fajta, az is silány minőségű, szánalmasan szegényes. Múltkorában Tokajban jártam, az ország egyetlen képeslapmúzeumában, ahol a múlt század végétől napjainkig megtalálható úgyszólván valamennyi képes levelezőlap. A helység- névtárból kiemeltem Parádfür- dőt, és a legnagyobb meglepetésemre a húszas, a harmincas évekből a legkülönbözőbb képeslapokat találtam garmadával. Elannyira, hogy egy-egy helység, történetfejlődésének bemutatására is alkalmasak ezek a képeslapok. A napokban Feldebrőn a világhíres altemplomba vitt az utam, ahol Bükkszéken nyaraló holland turistáknak tartott „magyarul” tájékoztatót az egyébként sok mindent tudó, derék „harangozó”. Két-három levelezőlap is akadt, szegényes tájékoztatófüzetke is, miközben a vendégkönyvben olvastam, hogy éppen a napokban járt ott többek között Göncz Árpád, a magyar köztársasági elnök vendégeivel. Vajon ők is ezekből a kínálatokból „válogathattak”? Síkfőkúton az egyik elárusító pavilonban évek óta egy képes levelezőlap van, amelyet a néni három éve rendelt meg a Képzőművészeti Alaptól, míg végül — egy kerek esztendő után — meg is érkezett a fotós. Ötvenezerből alig adott vissza! Panaszkodik, hallani sem akar róla, hogy amíg ezek el nem kelnek, addig újat rendeljen... Az idegenforgalmi szezon közepén járunk. Lehetséges, hogy a tájékoztató füzetben és képes levelezőlapban senki sem lát „üzletet”? (bogácsi) Táborozó fiatalok nyomában Síkfőkúttól a Szalajka völgyig — Matyó táncosok, tirpák kerekezők Repülni jó...! Makiár felé - jövet-menet — gyakran tárulnak elénk hasonló képek. A repülés és az ejtőernyőzés szerelmeseinek ugyanis a község szélén van a bázisuk. Gyakran zúgnak fel a motorok, emelkednek magasba a gépek, nyílnak ki a színes ernyők, s bizony sok fiatal kedvét ébresztik fel e sport, kedvtelés iránt. Nos, számukra szervezi az Egri Ejtőernyős Klub minden csütörtökön azt az összejövetelt, amelyet a Bajcsy-Zsi- linszki úti székházában tartanak. Jelentkezni este 7 és 9 óra között Banga Attila oktatónál lehet. S akik sikeresen elvégzik a tanfolyamot, talán előbb-utóbb a magasba emelkedhetnek, s a mélybe ugorhatnak Makiár felett, úgy mint az felvételeinken is látszik. Nem könnyű elhinni, de alig akad megyéje e hazának, ahonnan a Mátra és a Bükk ne csalogatta volna el a táborozó fiatalokat. Az idei forró nyár és a viszonylag olcsó sátorozási lehetőségek úgyszólván vonzották az iskolákat, a különböző szervezeteket, egyesületeket, hogy százával, ezrével keressék fel ezeket a tájakat, a hegyeket. Baráti csoportok, cserkészek, iskolák, egyházak fiai, leányai vertek tábort megyénk sok-sok helyén, kihasználva az önkormányzatok kínálta lehetőségeket is. A reggeli kakukkszó az Eger melletti Várkúton fogad, egy od- vas tölgyfában olvasom is a számot: Várhegy 669 méter. A tüdőt tágító friss levegő, a bárányfelhőkkel kacérkodó napsugár, a sziklák alól fakadó forrásvíz varázsolta ide a mezőkövesdi ifjú matyó táncegyüttes tagjait, akik harmincötén azért vertek itt tanyát, hogy a kellemest összekössék a hasznossal. — Augusztus 2-4. között néptáncfesztivál lesz a matyó fővárosban, arra készülünk. Ezzel a mondattal mutatja be tömören immár önálló népművészeti egyesületét Zelei Ferenc táncpedagógus. A táncoslábú fiatalok éppen reggelire készülődnek és — „ahol szegény az eklézsia, maga harangozik a pap” népi mondás alapján — a túristaházban kapnak napi 190 forintért személyenként szállást, ebédet, vacsorát. — Ennyiből a Balatonnál legfeljebb két jó korsó sör telne... — mondják. Mint a harkály a fa derekán, úgy kúszik magasra a hőmérő higanyszála, így mire leérek Síkfő- kútra, a noszvaji önkormányzat ifjúsági táborába, bizony már jólesik bebújni az erdő hűsébe. Útközben — le a hegyről — tisza- csegei hátizsákosokkal akadok össze, kerékpárjaikkal éppen ellenkező irányba, Szilvásváradra igyekeznek. Ők a hátvéd, a többiek már tábort vertek a Szalaj- kában. Síkfőkúton egymást érik az ifjúsági táborok, csónakok sikla- nak a tavon, futóversenyt rendeznek a zöld gyepen, itt tíz ön- kormányzattól bérelt táborban „nyolcvan” kelebiai általános iskolás érzi jól magát immáron egy hete... Dzsúdó, úszás, erdei túra, videózás, horgászat szerepelnek egyebek mellett a programok között, miközben a „konyhasátorból” isteni illatok áradnak. — Saját konyhánk van! — mondja Szentiványi Joó György táborvezető tanár. Hangjában nyugalom és elégedettség van. A bácskai síksághoz szokott lányok és fiúk kirándulásokhoz, a környék felderítéséhez készülődnek, szemükből ragyog az öröm. A táborvezető úrtól a költségek iránt érdeklődöm. — Harmadik nyarat töltjük itt Síkfőkúton. Utazásokat és a teljes ellátást ideszámítva, tanulónként 2500 forintjába került a szülőknek a tíznapos nyaralás. Ez olyan összeg, amelyet még el lehet viselni, és amelyből — ha takarékos gazdálkodás mellett is —, de szépen kijövünk... Fordítom a szekerem rúdját: Egeren át Felsőtárkány felé, ahol itt is, ott is gyerekseregbe botlik az ember. Az egyik helyen az erdész szénné égett fahasábokra, elhagyott táborhelyre hívja fel a figyelmet. — A „vadtáborokat”nem tűrhetjük meg a tűzveszély miatt sem! Rendnek persze lennie kell, és szerencsére az esetek többségében, előre szervezett táborokba kukkantok be, ahol nyolcan- tízen vertek sátrat, és indulnak útnak a Bükk rejtelmes világába. — Hol voltatok tegnap? — A cserépfalui Subalyuk barlangnál — válaszol a mikepér- csi legényke nem kis büszkeséggel, miközben kőtől horzsolt kaiját hűtögeti a patak vizében. Nincs új a nap alatt, utolérem a kerékpárosokat, akik saját mondásuk szerint szabolcsi „tirpák” gyerekek, és egymásra licitálva dicsérik a BMX-eiket. — Tíz sebességes! — Akkor irány a Bükk-fenn- sík... Szilvásváradon a Szalajka- völgy valóságos nemzetközi táborváros, természeti csoda azoknak az alföldieknek, akik a templomuk tornyánál még aligha láttak életükben nagyobb hegyet. — Ez itt az Istállóskő! — mutatja a táborvezető. Kócos fejek hajolnak a térkép fölé, tervezik a holnapi utat... Sz. I. HÍRLAP, 1991. július 25., csütörtök FÜZESABONY ÉS KŐZETE