Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-20 / 169. szám
HÍRLAP, 1991. július 20., szombat FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Kerékpárút Poroszlón Az autósok tudják, hogy az alföldi utakon fokozott figyelmet igényel a közlekedés a kerékpárosok miatt. A balesetveszély elkerülésére kezdtek hozzá annak idején Poroszlón a kerékpárút építéséhez, amelynek kivitelezését az Egri Közúti Igazgatóság munkatársai végzik. A 200 méter hosszú, három szakaszból álló új kerékpárút 2,3 millió forintba kerül, s a hónap végén már használhatják is a poroszlóiak. Számítógépés tanterem Bár nyáron a gyermekzsivaj átmenetileg szünetel, mégsem áll meg az élet az iskolákban. Nagy- úton is szépítik az oktatási intézményt, a napokban festik a tantermeket és javítják ki a padló- burkolatokat. A mindenképpen szükséges felújítás mellett egy számítógépes tantermet és nyelvi labort is kialakítanak, erre a kul- túrház emeletén lévő helyiséget szemelték ki. Tóth József karbantartó és Veres János matematikatanár társadalmi munkában végzi a teendőket. Közmeghallgatás Füzesabonyban Régebbi határozatának megfelelően ismét közmeghallgatást rendez augusztus 2-án, pénteken 18 órai kezdettel Füzesabony város önkormányzata a helyi művelődési központban. Erre most főleg az úgynevezett „falusi rész” lakóit váiják el, tekintettel arra, hogy legutóbb a „telepiek” voltak soron. Természetesen a nyílt rendezvényen mindenki részt vehet, ahol az érdeklődők ügyesbajos dolgait, véleményeit a képviselő-testület tagjai és a polgár- mesteri hivatal vezetői hallgatják meg. Hárshegyközség Aldebrőn Még ez év elején kimondta megalakulását a Debrői Hárshegyközség Aldebrőn. Ekkor a 31 tagú társaság elfogadta alapszabályát, s megválasztotta öttagú elnökségét és három tagú felügyelő bizottságát is. Elnök a helyi önkormányzat tagja, a nyugdíjas, szakértelméről neves Jákli Károly lett. A hegyközség tagjai azzal a szép elhatározással fogtak össze, hogy a régi idők szőlő- termelő tradícióit — különösen a hárslevelű fajtára gondolva — ismét meghonosítsák a környező dombokon. A helyi szövekezet ígéretet is tett mintegy 25 hektár földnek a rendelkezésükre bocsátására. A cégbírósági bejegyzés némi huzavona után a közelmúltban megtörtént, s így minden valószínűség szerint az őszszel lehetőség nyűik a telepítési munkák megkezdésére, pontosabban a talaj-előkészítés elvégzésére. A tagság termelői minőségben kívánja majd debrői szőlőjét és borát értékesíteni. Fotómodell- és manökenképzés Háromszázórát fordítanak arra a fotómodell- és manökenképző tanfolyamra, amelyet 16- 24 éves fiatalok részére szerveznek Füzesabonyban a városi művelődési központban. A Magyar Divat Intézet szakmai irányításával zajló tanfolyamra augusztus 10-ig jelentkezhetnek az érdeklődők a városi központban, ahol részletes felvilágosítással és jelentkezési lappal is szolgálnak. A fentebb már említett életkor mellett a jelentkezőknek legalább 170 centiméter magasnak kell lenniük, emellett még sikeres felvételi vizsgát kell tenniük. A vizsga dija: 500 forint. Az eredményes záróvizsgáról felsőfokú szakképesítést igazoló oklevelet ad a bizottság. Egymásra találtak a névrokon falvak „...Miközben SzékelykábuU háromszor is leszedték a magyar falunévtáblát” Egy baráti kapcsolat és látogatás története — Kevéssel a romániai események után, 1990 elején — az Erdélyi Szövetség jól irányított küldeményeihez hasonlóan — egy segélyszállítmány indult az akkori Kál nagyközségből a rokonnevű Székelykál községbe, Marosvásárhely mellé. A két teherautónyi küldeményt még egy vetőmaggal teli teherautó követte, majd egy idő múlva a székelykáli küldöttség érkezett magyar földre. A kicsi falu három feleke- zete szépen kivarrt oltárterítőket küldött velük a nagyközség három katolikus templomába, s kopjafás székely faragást az akkori közös tanács üléstermébe... Aztán múlt az idő — a Szé- kelykálba vezető út mentén háromszor is leszedték a román (Caluseri) mellé kitett magyar nyelvű falunévtáblákat —, míg egyszer csak ismét ellátogattak a Maros mellé tizenegyen Kál, Kompolt és Kápolna lakói közül. Meghívásukra negyvenen ültek autóbuszra, hogy baráti vizitet tegyenek a határon túl, ahol maf yaros szívvel várták őket. A egyvidéki embereknek — akiknek jó része ekkor járt először külfódön — óriási élmény volt az Alföld, a Hortobágy, a Tisza, amelyről verseket, nótákat tudtak ugyan, de látni még egyiket sem látták. Aztán Eger — az elragadó Szépassszony-völgy —, s a káli polgármesteri fogadás, majd a felekezeti különbség nélküli szentmise a három templomban. Az újabb cserelátogatásra — immár ismét Székelykálban — a napokban került sor: az autóbuszt a káli termelőszövetkezet biztosította, a szervezést az örökmozgó Sumi Joachim vállalta, aki ezúttal ötödször járt a névrokon községben. Tompa Vilmos káli és Farkas Pál — az egykori segély elindítója — kompolti polgármester nem tudott utazni, ott volt viszont családjával együtt Lendvai Mátyás kápolnai polgármester, valamint a kaliak megbízottja — Kelemen József né —, aki az értékes ajándékot vitte, s adta át a falu további meghívását, s külön 25 iskoláskorú gyermek nyaraltatásának lehetőségét. Az érkezőket a határon a lelkes székelykáli unitárius pap várta, majd Orvénden a gyümölcsfarm vezetője, Kunai István mérnök terített asztala: szívesen kínált szendviccsel, koccintásra csábító kisüstivel. S megérkezvén az úticélhoz — talán a régi székely virtusnak is lehetett benne valami szerepe —, a vendégeknél jóval alacsonyabb életnívón élő helybeliek igazán kitettek magukért a fogadásban. A Lovas fogadóban cigánybanda húzta, közös nótázás tette széppé az estét. A másnapi programban sok minden szerepelt: a Szováta- fürdő, illetve a Köröndi vásár meglátogatása, de még egy igazi havasi vihart is láttak az utazok a Bucsin-tetőről. Aztán a vasárnapi igehirdetés az unitárius templomban, ahol Balázs Sándor vezetésével szólt a hálaadás az ösz- szetartozók egymásra találása alkalmából. Majd pedig a katolikus templomi mise, hiszen Székelykálban ekkor búcsú is volt... — Akik ezekkel az élményekkel teli elindultak az autóbusszal hazafelé, bizonyára nem csodálkoznak többé azon, hogy a székely ember szája is szépén formálja az anyanyelv szavát, s az erdélyi turistát — netán menekültet — nem nevezi többé „románnak”. Félreértés ne essék: nem mintha az lealacsonyítóbb lenne, csupán azért, mert így egyszerűbb kimondani...! Mellesleg, az anyaországinak csak hasznára válik, ha erdélyi útjai során megismeri az ottani magyarokkal élő román népet—sok kedves színt mutató folklórjával, lelkületének számtalan előnyös és vonzó tulajdonságával. S az is elgondolkodtatja talán mindkét oldal — erdélyi és hevesi települések — lakóit, küldötteit, hogy mennyire igazolható a történelmi feltételezés, miszerint a székelyek első telephelyei a mai anyaországban voltak. Talán az sem véletlen, hogy épp Hevesben fordul elő a legtöbb, frappánsan egyedi helységnév-azonosság, mint Kál-Szé- kelykál, Vécs-Marosvécs, ...Tár- kány-Köröstárkány, stb. Itt érdemel említést, hogy a magyar Jo- hanita Lovagrend Segítőszolgálata felismerte a — névazonosságokon alapuló — kapcsolatteremtésben rejlő mélyen humanitárius és karitatív lehetőségeket. S az Illyés Alapítvány segítségével a — két kálihoz hasonló — baráti közeledést országos méretű akcióvá kívánja terebélyesíteni: felmérésük szerint ez a kapcsolat Erdélyben mintegy 400-500 települést érintene. A kezdet — a káli példa — rendkívül biztató, hiszen már ismert, hogy Vécs a festői lovagvár, a Helikon-találkozók színhelye alatt fekvő Marosvécs- csel veszi fel a kapcsolatot, a ka- rácsondiak pedig a Hargita alján elterülő Homoródkarácsonyfal- va lakóival találkoznak hamarosan. — A zsarnokságban töltött kisebbségi sors — többek között — az ünneplés örömétől is megfosztotta az erdélyi magyart. Ezt a keservet költői tömörséggel síija elénk a nagy felvidéki lírikus, Mécs László „Kisebsségi altatódal” című versében: *Egy szám vagy a statisztikában, nem hős, nem levente,/ Hétköznapod egyikén sincs ünnep színű mente.” Nos, most elmondhatjuk: a két „káliak” a szó legigazább értelmében ünnepnaphoz segítették egymást... Elmondta az Erdélyből származó: Mikó István Lejegyezte: Szilvás István Készül a réteslap Kis üzem Feldebrőn a Heves Megyei Sütőipari Vállalat helyi élelmiszeripari üzeme, ahol nemsokára megkezdik a túró- és sajtfélék szántással, granulá- lással való tarósítását. A dolgozók emellett egész tésztaféléket is előállítanak. Bóta Istvánná és Bódis Ilona — felvételünkön — hagyományos módon készíti, nyújtja a réteslapokat, amelyekből naponta töb száz csomagot küldenek a környező üzletekbe. (Fotó: emzsé) Beáta, a fodrásznő visszafogottan is, de formálódnak az igények, amiben — itt, Feldebrőn — erőteljesen járul hozzá a helyi önkormányzat. Jó lenne, ha az iljú vállalkozók is rádöbbennének, hogy nem csupán a városokban terem a számukra babér...- Sz. Bővülő szolgáltatások Andomaktályán Olcsó áruk alkalmi elárusítóhelyével bővült Andornaktálya lakosságának ellátása. Az Üj Élet utcában (Tórét) nyílt üzlet tisztítószerekkel és tisztított ruhákkal, konzervekkel és különböző fajtájú sörökkel várja a vásárlókat. A gyógynövények, avagy egy sikerágazat Mennyei illatok, földi füvek és virágok fogadnak a Herbária füzesabonyi gyógynövényüzemében. Heves, Borsod, Nógrád és Szolnok megye gyűjtői, felvásárlói küldik ide végeszakadatlanul portékáikat évente mintegy 200 vagonnal. Közel ugyanennyi feldolgozott áru indul innen a szélrózsa minden irányába. — Gyógynövény-nagyhatalom vagyunk! — jelenti ki nem kevés büszkeséggel Farkas Ernő, az üzem vezetője. Bulgária, Albánia után talán harmadikok vagyunk a ranglistán, és ha ez az esztendő jól sikerül, akkor a tavalyi 80 milliós vállalati nyereség könnyen megismétlődhet... A telepen csúcsforgalom van, bár a kamilla már „lement”, de a hárs, a csalán, az egyéb virágok, füvek, gyökerek és gombák még begyűjtésre várnak. — Kamillából a nyáron „nyersen” mintegy kétszáz vagonnyit szállítottak be a felvásárlók, az óriási érdeklődésre való tekintettel több mint négymilliót fizettünk ki csalánért, az illatos és gyógyító hársfavirágért közel 13 milliót. Jönnek a teherautók, sürög- nek, forognak a targoncák, lá- nyok-asszonyok tüsténkednek a jokora kartondobozok és a gépek között, mindenkit szorít a munka. — Mikor lesz egy kis csendesség? — Nálunk nincs ilyen! Közismert, hogy a gyógynövény-forgalmazás sikerágazat, óriási mind a hazai, mind a külföldi kereslet a termékeink iránt. Most indul az epehajtó, a bélmozgást segítő, az emésztésre oly jó hatással lévő „cickafark” begyűjtése, mellette a fehér üröm, a szagos müge, hogy egyet-kettőt megemlítsek. Beszélgetésünkben Sepsi Ferenc, a Borsod megyei Tiszake- szibe való gyűjtő és felvásárló kapcsolódik be, aki, amint elmesélt, növénygyűjtő farmijából származik, édesapja is ezzel foglalkozott, jelenleg — fiaival együtt — családi vállalkozásban szedik, gyűjtik, vásárolják a gyógynövényeket. Kiderült az is, hogy a gyógynövény gyűjtés még a hajdani „Hangya” szövetkezet hagyatéka. — Mennyit keres a család? Tapintatlan a kérdés, de meglepően őszinte a válasz: vadón termett és termeltetett gyógynövényekből mintegy „hat” milliót várnak ez évben... Megtudom, hogy a füzesabonyi Herbária gyűj to területén közel öt-hatezer ember gyűjt, vagy termel gyógynövényt, és ezeket száz felvásárlóhelyen veszik át. Elkapja a hév a borsodi embert, és rendre sorolja azokat a borsodi falvakat, amelyek „neki” gyűjtenek: Mezőcsát, Ároktő, Tiszabábolna és az északborsodi falvak, ahonnan a som, a csipke és a gombák arzenálja érkezik. Név szerint említ néhány olyan családot, akik kalákában gyűjtögetnek, és adják le a növényeket. — A kamillások naponta 14- 16 ezret is megkerestek... Nem kell messzire menni a jó és hasonló példáért, mert a besenyőtelki, a dormándi, a pélyi szik az idén úgyszólván ontotta ezt a csodálatosan és kellemesen hatásos teának valót. Kiderül, hogy az év slágre a csalán, méghozzá a csípős csalán, amelybe benne van a gyógyító erő. — Árvaként még a csalán se jó! — Mennyit várnak csipkebogyóból? — Tíz vagonnal! Röpködnek a számok és a milliók ebben a méregdrága világban, amikor a forintnál aligha van nagyobb úr, pedig a termesztett gyógynövényekről: a kaporról, a tárkonyról, a tökmagról még szó sem esett. Tudjuk, hogy mindez sikerágazat. Tizedét sem gyűjtjük be, noha a természet ajándékként teszi elénk. A termelési lehetőségek korlátlanok, a piac is szélesre tárja a kapuit. Mi hát az oka, hogy a „Herbária” megelégszik — a körülményekhez mérten — szerény „egy” milliárddal? Vagy ennek is fűben, fában, virágban van a titka...? (Sz. I.) Nincs ebben semmi különös, de abban már van, hogy egy tizenhét éves lány Feldebrőn önálló fodrászüzletet nyisson, vállalkozzon. Mi tagadás, hat falun is átmehet az ember, amíg egy-egy női fodrász, kozmetikus az útjába kerül. Italbolt, butik, turkáló van elég, de a női szabó, a pék, a hentes és mészáros ritka, mint a fehér holló. — Hol kezdődött? — Hatvanban végeztem el a szakmunkásképzőt, ahová iszonyatos tortúrával jutottam be fodrásztanulónak. Végül sikerült! Akkor fogadtam meg, hogy ha önálló leszek, egyetlen tanulót sem utasítok vissza, és ajtót nyitok előttük a boldoguláshoz. A férfi és női fodrászat a falu közepén — a műemléktemplom tőszomszédságában — található, valamikor irodahelyiség volt, és három esztendővel ezelőtt ezt ajánlotta fel az akkori vezetőség fodrászüzletnek. A rekkenő nyári hőségben egy ősz hajú falubeli adja rá a fejét a nyíratkozásra, amikor végez Beáta, akkor kerül egy kis időnk a beszélgetésre. — A nyitás óta bizony sok víz lefolyt a Tárnán, azóta férjhez mentem. Sipos Jánosnénak hívnak, és — hogy telik az idő! — „már” 20 éves vagyok... Bevallom, mindig foglalkoztatott az a kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy a falusi lányok, fiatalasszonyok legalább olyan csinosak, ápoltak, mint a városiak, és vasárnaponként talán az utóbbiakon még túl is tesznek. Beáta oldja meg a rejtélyt: — Törődnek magukkal! Kiderül, hogy az első hónapok nehezen indultak, aztán a fiatalok, majd később az idősebbek is ideszoktak a helyi fodrásznőhöz. — Mi a vonzerő? — A pénz is egyebek között! Nálam 300 forint egy dauer, Egerben vagy Gyöngyösön kettővel több, nem is beszélve az útiköltségről. — Meg lehet élni? . — Hazudnék, ha nemet mondanék. Sőt! Állítom, hogy ha lenne egy vállakozó manikűrös, egy kozmetikus, ők is ragyogóan boldogulnának, és lenne munkájuk. Csakhogy falura alig-alig kívánkozik bárki is! Nézze csak meg, úgyszólván egymásba érnek a városokban, és még az sem izgatja őket túlságosan, hogy időnként alig akad munkájuk. Beáta őszinte, és nem tagadja, hogy azért itt sem fonják kolbászból a kerítést, mert nyilván az aratás, a málnaszüret, a szőlő- beni munkák dandárjában nem annyi a munka, mint nagy ünnepek, lakodalmak idején — mi több —, fizetés után. A pénztelenség, a szűkösebb életkörülmények észrevehetőek az üzlet forgalmán is. Változik tehát a falukép, ha Noszvaji látkép (Fotó: emzsé)
