Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-16 / 165. szám

HÍRLAP, 1991. július 16., kedd SPORT 7. Maradjon meg a harci kedv FutbalUarténeü tett Tamaleleszen Az ősztől először szerepelnek az NB Ill-ban a tarnaleleszi focisták. Felvételünk a megyei bajnokságot nyert csapatról készült. Elhunyt Szabó József Ismét szegényebb lett egy lelkes, odaadó sport­emberrel megyénk sport­élete. A Gyöngyöshalászi TSZ SE-től kaptuk az érte­sítést, hogy 58 éves korá­ban, hosszú szenvedés után elhunyt Szabó József, aki 1949-ben alapító tagja volt a halászi labdarügócsapat- nak, és 30 éven át hő ma­radt egyesületéhez. Pálya­futása végeztével több éven át a felnőttgárda kispadján ült, majd haláláig az után­pótlás-nevelés területén dolgozott. A sportklub vezetése sa­ját halottjának tekinti az el­hunytat. A temetés holnap tíz órakor a helyi temető­ben lesz. Strandröplabda A Tímár—Fekete duó második A hét végén az egri strandfür­dő adott otthont a szárnyait bon­togató hazai strandröplabda­bajnokság ötödik fordulójának. A kétnapos versenyen a résztve­vő párosok homokos játéktéren mérték össze tudásukat. A pálya elkészítésében a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat nyúj­tott segítséget a szervezőknek. A hölgyeknél a BVSC-s Len­gyel-Szél kettős nyert, az egriek közül a legjobb helyezést a Tí­már Edit-Fekete Krisztina páros érte el: a második helyen végez­tek. A másik hazai színeket kép­viselő duó — dr. Sikéné-Nemes- né — negyedik lett. A férfiaknál az újpesti Jago- dics-Karmos kettős végzett az élen, az egri Molnár Endre-Su- lyok István páros az ötödik he­lyen zárta a fordulót. A Grand Prix-rendszerű baj­nokságból még két forduló van hátra, ezt követi majd az augusz­tus huszadiki döntő Tatabányán. A újságírásban már alaposan elcsépelték a mérföldkő kifeje­zést, pedig valami hasonlót kel­lene leírni, amikor arról beszé­lünk, hogy a Tarnalelesz csapata nyerte a labdarúgó megyei baj­nokságot. Nem önmagában a bajnoki cím miatt — bár az sem lebecsülendő —, hanem mert ve­le jár az NB III-as szereplés joga is. Márpedig ez idáig a nagyköz­ség focistái még nem rúgták a labdát ebben az osztályban. Ilyen értelemben méltán emlegethet­jük a futballtörténeti tettet, hi­szen a krónikáskönyvekbe az ke­rül, hogy 1991-ben az NB Ill- ban kezdte a pontvadászatot a Tarnalelesz. Ez már biztosnak tekinthető, mivel a klubvezetés bejelentette, hogy vállalják az in­dulást. Kétségek csupán azért merültek fel korábban, mert ezen a gazdaságilag meglehető­sen fejletlen területen nem akadt olyan cég vagy vállalkozó, aki a csapat hóna alá nyúlt volna. Je­lenleg is úgy tűnik, hogy a felme­rülő költségeket épp hogy csak fedezni tudják, magyarán, be­osztással kell élniük. Nem vélet­len, hogy először a „piszkos anyagiak” kerültek szóba a Fe­renc László szakosztályvezető­vel és Kovács A. Béla edzővel folytatott beszélgetésen. — A leleszi, bükkszenterzsé- beti és szentdomonkosi önkor­mányzatokat sikerült magunk mellé állítani, ezért élhetünk a magasabb osztályban szereplés lehetőségével — kezdte bizako­dó hangulatban Ferenc László. — A helyzet persze még így sem rózsás, hiszen összesen 240 ezer forintot kaptunk, de ezzel már lehet tervezni. Számítunk a szur­kolók támogatására is, elsősor­ban arra, hogy mindenki meg­váltja a belépőt. — Tervezik az áremelést? — Valószínűleg rákényszerü­lünk, pusztán azért, hogy életben maradjunk. Konkrét összeget még nem tudok mondani, de a megyeiben 30 forint volt a belé­pő. Ha emelkedik is az ár, bízom benne, hogy a csapat hívei az együttesnek nyújtott segítség­ként fogják fel. — Milyen összeget tesznek majd ki a kiadások? — Ha változatlan körülmé­nyeket veszek figyelembe — vagy­is nagyjából maradnak a mostani árak —, akkor a legszűkebben is 1,5-2 millióra lesz szükség. — Ez az összeg már magában foglalja a játékosok premizálását is? — Miféle premizálást? — kapcsolódik be a társalgásba Ko­vács A. Béla. — Aki idejön, az jó szóra, elismerésre számíthat, de forintokra nem. Egész egyszerű­en nincs rá pénz, ezt mindenki­nek meg is mondjuk, akivel tár­gyalunk. — Erősíteni pedig muszáj, hogy ne valljanak szégyent. A semmiért kifog idejönni? — Kapust, egy-két középpá­lyást, védőt mindenképpen hoz­ni kell, mert különben könnyen felsülhetünk. Nagy veszteség, hogy Berki aláírt Péterkére, Bukrán viszont, úgy fest, nem megy el. Ami a kérdést illeti: re­mélem, van még, aki szerelemből focizik, és tud is focizni. — Az utánpótlásra mennyire lehet számítani a csapatépítés­nél? — Az ifistáink a 13., a serdü­lők pedig a hatodik helyen vé­geztek. Orosz Zoli, Radics Bandi és Kovács Béla már ültek a fel­nőttek kispadján, de az NB III. még lehet, hogy túl erős nekik. — Nem merült fel a fúzió gon­dolata a pénzügyi természetű ne­hézségek áthidalására? — Szó volt arról, hogy egyesü­lünk a péterkeiekkel, akik felke­rültek a megyeibe, de a fiúk hal­lani sem akartak erről. Azt sze­retnék, ha mindenféle mankó nélkül, a saját lábunkon állnánk meg. Őszintén szólva, megértem őket, és rokonszenves számomra az álláspontjuk. Mi nyertük meg a bajnokságot, nekünk kell élni a lehetőséggel, még ha a pakliban benne van a kudarc esélye is. — A jövőből lépjünk vissza egy időre a múltba. Számítottak erre a sikerre a pontvadászat kez­detekor? — Tavaly a negyedik helyen végeztünk, de a hajrában, Béla­pátfalván kiállították Bukrán Csabát, majd eltiltották kilenc mérkőzésről. Ráadásul az igen tapasztalt veterán kapusunk, Kovács Miklós Péterkére, Boldi­zsár és Punka pedig Egercsehibe ment vissza. Sokat gyengültünk, a hangulat siralmas volt. Ennek megfelelően a rajt utáni fordu­lókban döcögött a szekér, de a recski meccstől magára talált a társaság, zsinórban kilenc mér­kőzésen győztünk, végül a har­madik helyről kezdhettük a téli alapozást. — A Leleszi tavaly még úgy könyvelték el, mint hazai pályán félelmetes, de idegenben gyá­moltalan csapatot. Áll ez erre az évre is? — Itthon elment ugyan a Sí­rok és a Réde elleni meccs, ám idegenben ezúttal 66 százalékos mérleget tudunk felmutatni. — Apropó, Réde. ők vissza­léptek, valamennyi eredményü­ket törölték. Ez az élbolyból a Tarnalelesznek kedvezett a legin­kább, mert mindkétszer kikap­tak, így nem vontak le a csapattól pontot. Az epésebbek a szeren­csét emlegették... — A rédeiek visszalépése tő­lünk független esemény volt, de kétségkívül nyertünk rajta. Vi­szont nem ennek köszönhetjük a bajnoki címet, hanem bátor, tá­madó szellemű játékunknak. So­ha, idegenben sem játszottunk döntetlenre, mi mindig győzni akartunk. — Makiáron sem, ahol már az egyik pont is elég volt a végső si­kerhez? — Ott sem, és pont ezért lép­tek meg két góllal a házigazdák. Szerencsére helyén volt a fiúk szíve, és egyenlítettünk. Az ün­neplés óriási, felejthetetlen él­ményt adott. Már Makiáron el­kezdődött, otthon pedig valósá­gos fogadóbizottság jött elénk, úgy éltettek minket, mint a győz­tes csatából hazatérő vitézeket. — Pluszöröm Bukrán gólki­rálysága... — Csaba nagyon érzi a kaput. Úgy lőtt 26 gólt az ellenfeleknek, hogy kilenc meccsen nem volt a pályán. Az együttes kulcsfigurá­jának bizonyult. — Rajta kívül még kik jeles­kedtek? — Ivády, Sike, Sztasák és Utassy produkált még dicsérete­set. — Megyeszerte híresek a lel­kes leleszi szurkolók, előfordult, hogy 1500-an szorítottak a csa­patért. Lesz az ősztől örömben részük? — Eddig is rengeteget kö­szönhettünk szurkolóinknak, az aranyérem egy része az övék. Mindent megteszünk azért, hogy legyen kedvük az NB III-as talál­kozókra is kijárni. A bajnoki szereplés számok­ban: Otthon: 16 12 4 1 37-18 28 Idegenben: 16 7 5 3 29-24 19 Összesen: 32 19 9 4 66-42 47 Buttinger László Lábteniszbajnokság Első: Bartos Sándor A hét végén egy új kezdemé­nyezésnek köszönhetően ren­dezték meg Egerben a lábtenisz­bajnokságot. A nyári kánikulá­ban közel húsz vállalkozó szelle­mű mérte össze ügyességét a népkerti salakospályán. A részt­vevők között több ismerős arc is felbukkant, így ott volt Kiss Ti­bor, Nagy Frigyesés Bartos Sán- doris. Két kategóriában, egyéni­ben és párosban folyt a vetélke­dés. Az előbbiben az egykori ki­tűnő kapus, Bartos lett az első, míg párosban ugyancsak ő, Nagy- gyal az oldalán végzett az élen. További helyezések, egyéni: 2. Rácz János, 3. Varga László és Jászberényi Csaba. Páros: 2. Rácz János — Varga László, 3. Kiss Tibor — Nagy Gergely. Arab matt Shnaidernak Az Egri Dohánygyár nagyter­mében lebonyolították a rangos nemzetközi sakkfesztivál, a Poli- toys-torna második fordulóját. A körversenyen a várt eredmé­nyek születtek, de az „A” open küzdelmei során robbant a meg­lepetésbomba. Az Egyesült Arab Emirátusok sakkozója, Othman mattot adott a mezőny legmagasabb értékszámú ver­senyzőjének, a szovjet Shnaider­nak. A „B” csoport is elkezdte a csatározásokat. Az Egri Vasas kupáján 34 fős mezőny vezeti a bábukat. A körverseny 2. fordulójának eredményei: Fehér-Canfell 1-0, Ohotnik-Kockenberger 1-0, Se- res-Bali 0,5-0,5. ”A” csoport: Kuznyecov-Gál S. 1-0, Kladiva- Lucht 0,5-0,5, Mészáros-Laine 0,5-0,5, Forgó-Csom 0,5-0,5, Nezam-Vass 1-0, Sándor-Bör- dős 0-1. Díjlovaglás Lovász és Szín a Világkupán Az 1992-es barcelonai lovas­olimpiára többek között a Volvo Világkupa eredményei alapján juthatnak el a díjlovaglók. (A so­rozatot tavaly óta szponzorálja a nagy hírű svéd autógyár.) Az Európai Ligában tíz versenyen gyűjthetnek pontokat a lovasok. Jövő tavasszal fedett pályán ren­dezik a döntőt, amelyen a 12 leg­jobb Vehet részt. A Világkupa egyik versenyét a hét végén, júli­us 19-21. között Kaposvár-To- ponáron, a Pannon Agrártudo­mányi Egyetem Állattenyésztési karának lovaspályáján rendezik. A pénteki és szombati eredmé­nyek alapján vasárnap a legjobb 12 lovas indul a zenés kűrben, ahol a legjobb 8 kap Világkupa­pontot. A forduló összdijazása 20 ezer svájci frank. Az előzetes nevezés alapján valószínűleg nyolc országból mintegy negyven lovas és ötven paripa méri össze tudását, mivel egy-egy versenyző több lóval is bemutathatja gyakorlatát. A há­zigazdák között Dallos Gyula a nagy favorit. A viadalon két szil- vásváradi lovas, Lovász József és Szin Lajos is indul. Úszás Ob — Damyi nélkül Tavaly december­ben zajlott le, az idén viszont július köze­pén, tehát az „igazi” időpontban lesz a fel­nőtt országos úszó­bajnokság. Az elmúlt évi ter­minus módfelett szo­katlan voltát az ma­gyarázta, hogy janu­árban, Perthben, az ausztráliai nyárban rendezték a világbaj­nokságot, tehát a ma­gyaroknak is ehhez a különös körülménye hez kellett alkalmaz­kodni az ob dátumá­val. Most — mától vasárnapig — pedig azért lehet a normális menetet tartani, mert augusztusban Euró­pában, a görög fővá­rosban tartják az 1991-es kontinentá­lis bajnokságot. Az Eb főpróbájá­nak tekinthető idei bajnokság ugyanak­kor nem mindenki, helyesebben nem va­lamennyi honi klasz- szis számára jelent kiemelt állomást. Széchy Tamás példa­ként említette tanít­ványai közül Damyi Tamást, aki már tel­jes lendülettel a jövő évi barcelonai olim­piára készül, s nem csupán az athéni Eb-t hagyja ki, ha­nem minden valószí­nűség szerint a sor­rendben 93. országos bajnokságot is. A részvétel mellett döntött viszont a szö­uli olimpia másik két magyar aranyérme­se, Egerszegi Kriszti­na és Szabó József. A népszerű „Egér” ép- penhogy az Európa- bajnoki szereplés elővizsgájának szán­ja fellépéssorozatát a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodá­ban. Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 28. játékhe­tére 2.431.972 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény 1 darab, nyereménye 5.096.755 forint, 13 találatos szelvény 7 darab, nyereményük egyenként 545.734 fo­rint, 12 találatos szelvény 449 darab, nyereményük egyenként 6482 forint, 11 találatos szelvény 5942 darab, nyereményük egyenként 490 forint, 10 találatos szelvény 38.518 darab, nyereményük egyenként 113 forint. „Megint elfelejtettünk valamit...” Tétova tervezet, gépies szavazók A következő írásnak akár ez is lehetne a mottója: formabontó tudósítás egy formabontó eseményről. Pedig a meghívó, mely az Eger Város és Körzeti Labdarúgó Szövetség közgyűlésére invitált, újságí­rói szemszögből semmi különlegeset nem ígért, olyan rutinfeladatnak tetszett csupán, amilyenből tizenkettő egy tucat. Egy csekélyke várakozás vagy izgalomféle sem feszült hát bennem, amikor szom­baton délelőtt helyet foglaltam a városi polgármes­teri hivatal tanácstermében. A megjelentek számbavételekor derült ki, hogy az Eger SE, az Egri Lendület, az Egri Vasas és az Apella ISZÉ jószerivel bojkottálták az alakuló köz­gyűlést, amelynek feladata az alapszabály megvita­tása és a tisztségviselők megválasztása lett volna. Az egri körzet I. és II. osztályában szereplő községi csapatok küldötteiből ugyan éppenhogy, de össze­jött a határozatképes létszám, mégis egyetértettünk Hermann Miklósnak, az egerbaktaiak képviselőjé­nek véleményével: ezen inkább szomorkodni kell, és nem örvendezni rajta. A szövetséget alkotó klu­bok nagy része ugyanis teljes érdektelenséget muta­tott a rendezvény iránt, ami kétségkívül elkeserítő. Volt, aki mindezt az időpont rossz megválasztásá­nak számlájára írta — a szabad szombaton elvég­zésre váró hétvégi munkák, a rossz közlekedés a környező falvakból —, ám tartok attól, hogy a gyö­kerek ennél mélyebbre nyúlnak. Hogy hová, talán kiderül a következőkből. A közgyűlés egy merőben szokatlan bejelentéssel vette kezdetét, amikor az elnök, Bóta Zoltán közöl­te: senkit nem talált, aki vállalta volna a levezető el­nök tisztét, ezért kéri a megjelenteket, hogy szavaz­zanak neki bizalmat. A kérés végül is formális volt, hiszen más választás nemigen kínálkozott, mivel előzőleg nem akadt más jelentkező. Ezután Cso­mós Béla titkár vetette magát a mélyvízbe, arra vál­lalkozva, hogy — megvitatás céljából — ismerteti az alapszabály-tervezetet. Nos, a tervezet meglehető­sen tétovának bizonyult, tele alapvető félreértések­kel, logikai bukfencekkel, amelyek a megfelelő elő­készítő munka hiányáról tanúskodtak. Módosító javaslatokat mégis csak néhányan tettek — Békési József, a megyei sporthivatal képviseletében, Vár- konyiFerenc, a HELASZfőtitkára, BarthaAndrás, a Mátra Területi Versenybizottság elnöke, és még egy-két meghívott. Ezzel szemben a tagklubok kép­viselői szinte semmiféle vitaszellemről nem tettek tanúbizonyságot, holott nekik kellett volna a legak­tívabbnak lenniük. Egyébként jóformán valameny- nyi paragrafusnál akadt módosítani vagy kiegészí­teni való, nem csoda, hogy a titkár úr szemmel lát­hatóan örült, amikor senki nem tett észrevételt. Ő különben ugyancsak készségesnek bizonyult. „Igen, máris javítom”, s már végezte is a bejegyzé­seket, ami csak még gyanúsabbá tette az egészet. Akárcsak a fejetlenség, az anarchia, ami egyre in­kább eluralkodott. A nagy kapkodásban már-már megszokottá vált a „megint elfelejtettünk valamit” kitétel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csak ízelítőül a listáról, hogy mi mindenről feledkeztek meg a közgyűlés levezetői. Például el­felejtettek jegyzőkönyvvezetőt és hitelesítőket vá­lasztani, az utánpótlás-bizottság mintha nem is léte­zett volna. Valahogy minden azt sugallta, hogy aré- gi vezetés erejét teljesen leköti a körzeti bajnokság rutinszerű beindítása és lebonyolítása, a megye- székhely focijövőjének alakítására már vajmi kevés figyelem jut. Pedig a szövetségnek az egri klubok is tagjai! Abban szinte már semmi meglepő sem volt, hogy a küldöttek a legteljesebb lelki nyugalommal sza­vaztak további négy évre bizalmat az elnöknek, tit­kárnak és a többi tisztségviselőnek. Gépiesen emel­kedtek a karok a magasba, úgy tűnt, bármit jóvá­hagynának, kivéve a saját halálos ítéletüket. Azt éreztem, néhány évet visszafelé pörgött az idő kere­ke. * * * A közgyűlés után a megye labdarúgóéletében je­lentős posztot betöltők véleményét kértem a tör­téntekről. Várkonyi Ferenc, a HELASZ főtitkára: — Már egy éve, hogy szorgalmazom az alapszabály megalkotását, ezért nem értem, miért kellett min­dent az utolsó pillanatra hagyni. Szó szerint, hiszen a titkár úr maga mondta: előző nap este készült el a tervezet. A megyei szövetség és személy szerint jó­magam szívesen segítettünk volna, csak hát ezt sen­ki nem igényelte. Nem vagyok nyugodt, a megye- székhely és a diákfoci sorsát továbbra sem látom jó kezekben. Bartha András, a Mátra Területi Versenybizott­ság elnöke: — Lépten-nyomon kitűnt az egyeztetés hiánya a megyei és a városi szövetség között. A jö­vőben ezen üdvös lenne változtatni, jobb informá­cióáramlás nélkül nehezen képzelhető el hatéko­nyabb munka. Ami a levezetést és a választást illeti, arról csak annyit mondhatok: olykor paródiába il­lőnek tűnt az egész. Minden közösséget jellemez, hogy milyen vezetőséget választ a sorai közül. Ha ezúttal sikerült a legalkalmasabb személyeket meg­találni, annak én csak örülök... (buttinger)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents